Szürke Eminenciás

Adatok:

Név: Philippe Lerois
Egyéb név: Szürke Eminenciás
Faj: vámpír, alfaj: mágiahasználó
Nem: férfi
Jellem: céltudatos, határozott; nincs faj, amit kifejezetten gyűlölne
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: Liège, 1777.
Kor: 242 év
Család: természetesen halottak, kivéve talán 2. feleségét, Eleonore Kanntot
Foglalkozás: üzletember (cégtulajdonos)
Testmagassága: 180
Testsúlya: 80
Szeme színe: zöld
Haja színe: fekete
Bőre színe: nagyon világos kaukázusi
Különleges ismertetőjel: a gyűrűje és a kardja
Egészségi állapot/ betegségek: amennyire egy élőhalott vámpír egészséges

Életrajza:
Belgium vallonok lakta területén született, befolyásos ékszerkereskedő család gyermekeként, két nővérrel. A francia forradalom eszméi rájuk is hatottak és a cseperedő fiú a katolikus hagyományok mellett a haladó szellemet is magába szívhatta. Sok háború dúlt feléjük és egyre nehezebb volt az élet Liège-ben. Hamarosan francia uralom alá került a város, ekkor a vallon család gazdasága újabb virágzását élte. Kisebb feladatokat már huszonéves korában is rábíztak a vállalatnál és hamarosan igazgatóhelyettes lett apja mellett. Művészettörténetet tanult a város egyetemén és a különleges ékszerek kezdték érdekelni. Nővérei ekkor már férjhez mentek, más tehetős kereskedőkhöz kötve az életüket.


Egyszer a család egyik barátjához, Jean Procronhoz mentek látogatóba, aki mutatott egy nyakláncot, amit nagyon távolról hozatott feleségének. Szögletes smaragdokból kirakott ékszer volt ez, a közepén egy szemet ábrázoló piros medalionnal. Ahogy Philippe közel ment hozzá, a nyakláncon a szem elkezdett mozogni, jobbra-balra nézett, majd megállapodott a fiatal fiún, aki nagyon megijedt és elájult. Mikor később magához tért, rájött, hogy jelen van benne a mágia és ez a mágikus tárgy előhívta. Sőt valahogy a tárgy felkeltette Elisabeth Procron szerelmét a nála 10 évvel fiatalabb fiú iránt. Elérte férjénél, hogy a Procron és a Lerois családdal üzleti kapcsolatba is kerüljön a barátság mellett, majd egy éjjelen kilökte férjét az ablakon. A gyászidő lejárta után egyre több időt töltött a Lerois családdal és persze Philippe-pel. Hamarosan össze is házasodtak, amit a család nem nézett jó szemmel, ahogy az eddigre kialakult katolikus birodalom vezetői sem. Nyomozni kezdtek és ugyan nem volt bizonyítható a gyilkosság, de a nőt elítélték. Mielőtt kivégezhették volna, öngyilkos lett, őrült módon átharapta az ütőereit a fogdában és elvérzett.


Philippe megörökölte a Procron Textilüzemet, ezzel még tovább gyarapítva birodalmát. Nagyon magányosnak érezte magát felesége nélkül és a művészetek mellett elkezdett a mágia után kutatni. Sokat olvasott a különböző rendekről, iskolákról, fekete és fehér mágiáról. Egy tanulmányban rábukkant arra a szemre, amit elhunyt feleségének medálja is ábrázolt. Így talált rá Az Ősi Tanítványai nevű szervezetre, aminek a székhelye Tibet. Alapítója egy különleges erőkkel megáldott halandó volt, aki szorgalmas tanulással természetfeletti lénnyé vált, az egyik leghatalmasabbá. Rengeteg védő és gyógyító varázslatuk volt, amit szívesen átadtak másoknak. Philippe arra gondolt, hogy ha előbb megtalálja őket és kitanulja a mágiát, akkor megmenthette volna feleségét. Talán még a kivégzés sebeiből is. Kért szüleitől néhány hónapot, hogy tanulmányait a keleti országban folytathassa. Persze engedélyezték, ők is szerették az egzotikus kultúrák műtárgyait, főleg azért, mert nagy volt rájuk a kereslet és ez a katolikus hagyományaik mellett is fontos szempont maradt.
A fiatalembert szeretettel fogadták a rend tagjai. Sok elméleti tudást szerzett, megismerkedett a tibeti kultúrával is és megtanítottak neki néhány igét. Üzleti elfoglaltságai hazaszólították, de elhatározta, hogy ide vissza fog térni. Európában eddigre Napóleon már megbukott és változások közeledtek. Mire hazaért, szülővárosa már a holland királyság alá került. A család ekkor látta elérkezettnek az időt a költözésre. A szabadság hazáját, Amerikát célozták meg, de Philippe nem akart velük menni, hű maradt hazájához. Amíg a szülők ónbányákat nyitottak az Újvilágban, a férfi átvette a Lecrois Ékszervállalat teljes igazgatását.


1817. tavaszán nagyon különös helyre hívták tárgyalni. Egy elfüggönyözött, világítás nélküli kastélyban fogadta őt Michel Duprin, az egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalat feje, nemesi család sarja.

Azt ajánlotta, hogy társuljon be tengerentúli vállalkozásába. Az volt a terve, hogy különleges édességeket exportál, amiket az egyszerű őslakosok és a telepesek is imádni fognak. Philippe túl kockázatosnak találta ezt, de megemlítette Duprinnek, hogy vegye fel a kapcsolatot levélben a szüleivel, akik Missouriban élnek. Duprin megköszönte az ajánlatot és útjára engedte a férfit, akit végig kirázott a hideg a helytől és tulajdonosától. Hamarosan hír érkezett, hogy szüleit vadállatok marták halálra, ezért kiutazott Missouriba. Ott ejtették meg a temetést katolikus hagyományok szerint és ahogy az öröklést intézte az ügyvédekkel, egy este felbukkant Duprin, visszatérve az ajánlatra. Philippe mondta neki, hogy nem a legjobb időszakot választotta a tárgyalásra, erre a fickó azt mondta, hogy rendben, majd később jelentkezik. 2 nap múlva egy esti séta alkalmával Philippe farkasokkal találta szemben magát. Nem értette, mit keresnek a nagyváros utcáin ilyen állatok, de menekülni kezdett. Szerencsétlenségére egy zsákutcába tért be, ahonnan nem nyílt ajtó, sem ablak, nem tudott hová menekülni. Szinte megfagyott az ereiben a vér, ahogy látott a falon lemászni egy embert, aki megpaskolta a farkasok fejét, mire azok a lábaihoz ültek. Utolsó emléke az volt, hogy közel megy hozzá a férfi, aki kicsit ismerős is volt.
Másnap egy kórházban ébredt és üvöltött, hogy húzzák be a függönyt. Azt mondták, nagyon sok vért vesztett, de nem farkasharapás volt. Inkább mintha apró tűszúrások lettek volna a nyakán. A hatóságok hiába nyomoztak, semmire sem jutottak. Philippe viszont nagyon megváltozott. Nem kívánt semmilyen ételt, italt, egyre gyengébb lett és menekült a napfénytől. Szülei villájának legsötétebb szobájában keresett valami varázslatot tibeti jegyzetei között, de nem talált. Azt hitte, hallucinál, mikor nagyon távolról is tisztán értette a személyzet szavait és a folyosó végéről is észrevett egy legyet. Végső elkeseredésében az egyik szolgálólányt megkérte, hogy hívasson papot, mert halálán van. A lány kezén meglátott egy vágást, amit kenyérszelés közben szerzett. Nem tudta, hogy miért csinálja, de lefogta a lányt és kikaparta a sebet, majd elkezdte nyalni róla a vért. Még többet kívánt, a rémült lány pedig nem mert sikítani. A végén a nyaki ütőereket harapta át és kiszívott annyi vért, amennyit csak tudott. Erőre kapott, sőt sokkal erősebbnek érezte magát, mint előtte.

Érezte, hogy nincs szívverése, de ha akarta, akkor volt. Hűtötte vagy felforrósította magát, ezek csak jöttek ösztönösen. Még azon az estén csengettek és a vendég hajthatatlanul követelte, hogy a háziúr fogadja. Duprin volt az, aki elmesélte a férfinek, hogy mi történt: vámpírrá vált és fel kellett készülnie egy másfajta életmódra. Mikor Philippe megkérdezte tőle, honnan tudja mindezt, a francia nemes visszakérdezett, hogy vajon miért volt neki olyan ismerős az az arc a sikátorban. Ekkor visszatértek az emlékei és rájött, hogy Duprin harapta meg. Ezzel akarta rávenni, hogy társuljon vele. Először mindenféle vallási átkot szórt a nemesre, majd rájött, hogy az ő szájából ez már nem hiteles. Katolikusként nevelték és teljesen összeomlott, mikor rájött, hogy ő is olyan lett, mint „a sötétség szolgálói”. Egyre kevésbé ragaszkodott régi szokásaihoz, elveihez, amikkel szembe is került.

Mivel kellett neki valaki, aki segít elindulni új útján, beleegyezett a közös munkába.
Egyre jobban ment az üzlet és Philippe kezdte megszokni az éjszakai életmódot. Duprin mindig tudta, hol lehet olyanokat találni, akiket senki nem fog keresni és együtt jártak „enni”.

Az áldozatokat vagy eltüntették vagy állattámadásnak álcázták az eseteket. A meghasonlott férfire hamar ráragadtak Duprin szokásai. Saját vállalkozásait távolról még irányította, ahogy Duprin is az övét, de egyre több időre volt szükségük a csokoládé-ínyencségekkel foglalkozó új cégük miatt. Sikerült a vámpír mivoltukat titokban tartani a nyilvánosság előtt, de időnként találkoztak néhány fajtársukkal. Veszélyesnek találták, ha egy másik vámpír felfedi a titkukat, ezért többnyire eltették őket láb alól. Philippe egyszer tett kivételt, az pedig elég komoly kivétel volt. Egy német református pap lányát, Eleonore Kanntot vette el, akit nemrég harapott meg egy vámpír. Nagyon boldogok voltak együtt, az üzlet mellett Philippe nem is foglalkozott se mágiával, se a művészetekkel, kizárólag feleségével.

Duprinnek csak a futó kalandok jutottak, amik általában a másik fél halálával végződtek. Képtelen volt lealacsonyodni nemesi származásából, a hozzá hasonlóak számára pedig túl furcsa volt. Néhány hónap múlva bérgyilkosokat küldött a nőre, irigyelve Philippe boldogságát. Nem sikerült ugyan megölniük, de a nő elbujdosott. A hatóságok eltűnt személynek nyilvánították, a házasságot semmissé tették.
Lerois magát okolta, hogy nem tudta asszonyát megvédeni, ezért elkezdett harci ismereteket tanulni. Talált egy leszerelt katonát, aki vállalta a kiképzést. Megtanulta kezelni a XIX. században használatos lőfegyvereket és a kardvívást is oktatta neki a veterán. Közelharci ismereteket egy ott élő, kínai származású karatemestertől tanult, aki szintén mágiahasználó volt és megérezte, hogy itt nem jó erők működnek. Amikor ezt elmondta Philippe-nek, az egyszerűen megölte. További oktatókat keresett és ahogy teltek az évek, egyre jobb lett a pusztakezes és kézifegyveres harcban is.
Ahogy közeledett a 70-hez, még mindig ugyanúgy nézett ki, mint 30 éve. Ismét kiutazott Tibetbe, folytatva a mágikus tanulmányokat. Ott tanult egy nagyon szép amerikai lány, akivel sok időt töltött és fél év után a lánnyal tért haza. Ekkorra már Duprin meghalt egy éjszakai portyázás alatt, mivel áldozatának sikerült segítséget hívnia és foglyul ejtették, majd elégették a vámpírt. Mivel örököse nem volt, a szerződés szerint üzlettársáé lett a belgiumi gazdaság és az amerikai importőrcég is. Philippe új személyazonosságot szerzett. Ekkor ragadt rá a Szürke Eminenciás név, mert szinte senki nem ismerte a vállalatai valódi irányítóját. Kiderült, hogy nagyon jól ért a titkok megőrzéséhez, nem bukott le.


A Polgárháború alatt nehezebb idők jártak, a vállalkozások nem termeltek akkora hasznot, mint előtte. Úgy érezte, már túl sok ügy volt a kezében, ezért társakat keresett. Első felesége textilüzemét és a missouri ónbányákat egy queens-i fickóra bízta. Az ékszerkereskedés sem ment annyira, de azt családja iránti hagyománytiszteletből nem adta ki a kezéből, ahogy a legjövedelmezőbbet, a belgiumi termelő és amerikai beszállítócéget sem. Philippe és a lány összeházasodtak. Nagyon sokáig nem harapta meg és emiatt sokat gyötrődött, mivel nem érezte a teljességet. 5 év elteltével egyszer erőt vett rajta a vágy, de a lány belehalt.

Később is volt néhány felesége, meg futó kapcsolatai, de persze egyikük sem élt annyi ideig, mint a vámpír.


Újra elkezdett művészetekkel foglalkozni, figyelte a képzőművészet fejlődését és időnként néhány hónapra elment Tibetbe is tanulni. A XX. században egyre furcsább dolgok történtek. Autokratikus birodalmak, amik bekebeleztek országokat, világháborúkat okozva, amik visszavetették a gazdaságot. Inkognitójára ekkor is ügyelt a Szürke Eminenciás, számos néven élt már az első névváltás óta. Igazi nevét egy ideje senkinek nem árulja el.


Több évszázados tapasztalatával nem keresi a bajt, egyszerűen csak jól akar élni, ehhez hozzá tartozik a vérivás. Ha ölni kell, mert éhes, akkor gond nélkül, megteszi. Mindig keresi az újabb befektetések lehetőségeit is. Ha vállalatát vagy asszonyát kell megvédeni, akkor a sarkára áll.

Utolsó felesége már vagy 50 éve halott, azóta hosszabb-rövidebb kapcsolatai vannak. Öltözete általában elegáns, néha kissé régimódi. Patkányokat tart, egyszerre csak egyet, de ha elpusztul, mindig újat szerez. Megnyugtatja a társaságuk. Jelenleg is virágzik a belga pralinék, csokoládék és egyéb különleges édességek importjával foglalkozó cége, az Édes Érintés, sőt annyira jól megy, hogy a többit már nem tudta kézben tartani. Így belga termelővállalata, a Duprin Mezők, a Lecrois Ékszervállalat és az ónbányák különböző üzletemberekre lettek bízva.
Jelenleg 6 éve a Michael Dumbon álnevet használja.


Képességei: [/color]
Vámpírjellemzők:
- Napfény-érzékenység. A napfény leghalványabb sugara is égeti. Pár pillanat alatt nyílt napfényen egészen elég.
- Heti 1,2-1,4 liter vért meg kell innia.
- Képes testét lehűteni vagy felhevíteni, így kihűlt hullához vagy a legmagasabb lázzal küzdő embernek is tudja álcázni magát. Ha akar, pulzust kreál, tetszőleges értékekkel (emberi határokon belül).
- Két felső szemfoga nagyobb és élesebb, mint az emberé, de ez nem látható elsőre.
- Minimális regeneráció: zúzódások, apróbb sebek perceken belül eltűnnek, akár harc közben is, de a tűz, a napfény és a mágikus tárgyak okozta sebek csak pihenéssel és koncentrálással gyógyulnak.
- Emberfeletti erő: Az embernél sokkal erősebb, bár izomzatilag nincs látható különbség. A testi erőt a vámpír esszenciája és vére fűti, hogy elérje célját. 200-250 kg súlyt tud megemelni.
- Természetellenes kitartás: Holt lényként egy átlagos embernél nagyobb fizikai kitartással rendelkeznek. Képes órákon át futni ha kell, mivel teste nem termel tejsavat, ahogy az embereké. Ha intenzíven igénybe veszi testét, vértartalékai gyorsabban kiürülnek, de még így is jóval ember feletti kitartásról beszélhetünk, mivel akár ötször tovább képes fenntartani a mozgási sebességét a fáradás legkisebb jele nélkül.
- Éles érzékek: Érzékei sokkal kifinomultabbak, az emberi érzékelés határát átlépve hallása és szaglása akár a vadászkutyáké és látása olyan éles, akár a sasé. Emellett ugyanúgy lát sötétségben is.



Mágiahasználó képességek:
- „Az Ősi tanítványai” rend volt tanítványa
- Érzékeli a mágikus aurákat, legyen az varázstárgy, mágus vagy természetfeletti/isteni karakter aurája, hacsak nincs elrejtve varázslattal.


Két gyengébb varázslatot ismer egyelőre, részmágia szinten:
- Raggadorr Hét Gyűrűje (részmágia): Az ige kimondása után a varázsló egy minden támadástól óvó kék gömbbe zárja magát. A gömb ereje akkora, mint az idéző akarata. Mikor az nem bír már koncentrálni, akkor a gömb szertefoszlik. A nyomás, ami a gömbre menne, átkerül a mágus állóképességére.
- Ikonn Képei (részmágia): A varázslat nevének kimondására illúziókat lehet teremteni. Részmágiaként pár képet, látványt lehet teremteni, pl. egy tányérral több az asztalon, madár az ablakban, egy rövid időre feltűnő ember képe, stb. Még nem érte el a Varázslat státuszt, de fejleszteni fogja.



Szakértelmei:
[/b][/color]

• kitűnő kereskedő, ért a befektetésekhez, jól tárgyal és érvel
  
• beszéli a belgiumi népcsoportok nyelveit, azaz a franciát, a németet és hollandot és amióta Amerikában él, megtanulta az amerikai angolt is, már akcentus nélkül beszéli; a tibeti nyelvből egy keveset megért
  
• közelharci fegyverek és pusztakezes harc ismerete: karate haladó szintű ismerete, kések, botok elleni védekezés, vívás karddal és szuronnyal
  
• archaikus lőfegyverek ismerete: a XIX. századig kifejlődött lőfegyvereket (pisztolyokat, puskákat, karabélyokat) jól kezeli
  
• katolikus hagyományok, liturgiák ismeretei a neveltetés miatt
  
• művészettörténeti tudás, főleg a képzőművészetekhez ért (ő maga nem műveli egyiket sem)
  

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen




Adatlap:

Név: Philippe Lerois
Lakás/Létesítmény: kőház Queens, Elmhurst kerületében
Foglalkozás: üzletember (gyártulajdonos, befektető)
Munkahely: Édes Érintés - tulajdonos
Pénz: 11500 dollár (150-et költöttem kardra, 350-et pisztolyra)
Bevétel/hét: 500(üzletember)+4000(gyár) dollár
Eszközök: elsötétített üvegű gépkocsi

Felszerelés/fegyverek:
kovaköves pisztoly tokkal, töltényekkel és azok tartójával (XIX.. századi fajta)


francia gyalogos szablya tokkal (XIX. századi fajta)

Szövetség:

NJK: patkány

Törzshely, ahol megtalálható: a sunnyside-i Afterlife Nightclub
Ismertebb szövetséges:
Ismertebb ellenség:

Megjegyzés: Kivettem a vámpír előnyöket és hátrányokat, mert az kredites téma és a Társaságot, mert az itt nincs:)

Szia!

Éljen! Az első vámpír jk-nk, egy njk volt eddig szal Melissát próbáld kerülni Az előny-hátrányaidat megtarthatod, de úgy, ahogy a legelső szinten voltak, de nem kötelező.