Chromix-land

El is ment az egyik tudós miután megkértem rá és én pedig a mintákat vettem nagyító alá és kezdtem el vizsgálni azokat. Még a vérlemezkék is szétestek a vírus miatt. Elképesztő pusztítás amit okozott a vírus az áldozataiban. Egyre izgatottabb vagyok ahogy vizsgálom a mintákat és vissza fojtott, belső mosollyal szemlélem eredményes pusztítását a test minden részében. Láthatóan belülről kifelé pusztított a vírus. Vajon miképpen fertőződtek meg az áldozatok?
A visszaérkező tudósra felpillantok majd a tabletre át pillantok miközben beszélni kezd. Szóval még semmit se csinált az adatokkal. Milyen hasznos, mit kezdenek ezek magukkal odaát?
Ám érdekesebb dolog volt, hogy szisztémát tudtak felépíteni. Végre, mondhatom. Ez egy jó órája is jól jött volna már a saját érdekükben. Ki is vetített egy holografikus képet amin ábrázolva volt a sziget és egy útvonalhoz hasonlatos vonal. Valaki ide érkezett hajóval és komótosan veszi az utazást és tutira megy, hogy a fővárosig minden kis pihenőt is megfertőzzön. Bár ezt a részét nem igazán értem. Mármint ha igazi pusztítást akarna okozni akkor egyből a fővárosba küldeném én. Mármint ennyi idő alatt már elérhetett volna ide és idő mértékében sokkal több kárt okozhatott volna és halálesetet ha  már ide ért volna. De akkor nem sok dolgunk lenne itt. Mármint akkor kétlem, hogy bárki tudott volna kérni segítséget egy ilyen gyorsan ölő vírussal.
- Ez remek. Akkor remélem kiküld majd a Királyuk valami elfogó csapatot és begyűjtik a fertőző forrást, lehetőleg élve. Bár bizonyára tisztában van fontosságával de meg tenné még nekem ezt az egy dolgot, hogy eljuttatná a kérésemet felé, hogy élve lenne szükségem a forrásra. Már ha élő személyről beszélünk.
Ha bólint és elmegy intézni még ezt nekem akkor még átfordulok a többi tudós felé.
- Jólvan, dolgozzuk kicsit meg amink van. Mindannyian fogjanak különböző mintákat, időben és - felmutatok a hologrammra - ha van rá lehetőség akkor időbeli különbségek szerint nézzék. Régebbi és firssebb fertőzötteket. Keressenek esetleges eltéréseket a vírus között, hogy mutálódott-e vagy  minden fertőzöttnél ugyan az a támadó vírusunk van-e.
Ha megmozdulnak, hogy nekilássanak ők is akkor én is vissza fordulok a mikroszkóphoz, mintát cserélek és vizsgálódok tovább. Közben reménykedek, hogy képesek lesznek elfogni és karanténba zárni a fertőzőt mielőtt még közelebb érne. Nem igazán nyugtat a gondolat jelen pillanatban. Legyen bármilyen jó is ez a ruha, nem bízok benne meg teljesen.

A férfi láthatóan megnyugodott, és elfogadta, elhitte amit mondtam. Megköszönte, és kijelentette, hogy remek államfő vagyok - itt egy kis hiányt éreztem. Nem szorult össze a gyomrom, nem éreztem gombócot a torkomban, amit egy lelkiismeretes ember érezne, miután így hazudott egy haldoklónak. Nem éreztem semmit, csak néztem a férfire, magabiztos arccal, amiből erőt meríthetett, majd halkan megszólaltam.
- Köszönöm, megismerhettem. Remélem hamarosan véget érnek szenvedései, és egy olyan helyre kerül, ahol nem lesz többé fájdalma. Sajnálom, hogy nem tudtam megvédeni. - mondom, majd lassan kisétálok a szobából. Odakint meglátom Alexát, és a beszédpartnere tájékoztat a helyzetről. Bólintok, és szigorúan nézek a nőre, majd vissza a férfira.
- Azonnal meg kell állítani. Alexa - fordulok vissza a nő felé - te is odamész, hátha szükség lesz rád. Vitának nincs helye, én biztonságban leszek. Ha pedig ez az izé eléri a fővárost, akkor leszek a legnagyobb veszélyben. - mondom, majd visszafordulok a férfihoz.
- Szeretném felvenni a kapcsolatot az AIMes kollégáinkkal, bármi fontos lehet, amit kiderítettek. - mondom végül, és ha van lehetőség valamilyen belső hálózaton keresztül felvenni a kapcsolatot a laborral, akkor így teszek, ha nem, akkor viszont megkérem, hogy vezessenek le a tudósokhoz.

Odakint a férfi azonnal beszélni kezdett, és vázolta a helyzetet. Volt egy központi hordozónk, valami, ami látszólag egyedül terjesztette a kórt, és megvolt az útvonal, amin haladt. Úgy tűnt, a főváros felé tart, és látszólag tőlem vártak parancsot. Az első gondolatom az volt, hogy bombázzuk le a picsába, de azzal sajnos ártatlan civilek sérülhetnek, amit jelenlegi munkakörömben nem engedhetek meg - mármint, Raten tuti kiverné a hisztit miatta, és már így is pengeélen táncolok nála. Akkor viszont mi legyen? Küldjek oda embereket, hogy fogják el? Ez nem hülyeség, de jobb lenne egyeztetni erről őfelségével. Kár, hogy odabent beszélget egy haldoklóval, ami amúgy is tök fölösleges. Még ha lenne itt újságíró, vagy valami, akkor megérteném.
- Öhm... - kezdtem bizonytalanul, de eddig jutottam. Egy rohadt személyi testőr vagyok, nem pedig a védelmi miniszter, az istenit! Nem lehetne őt zaklatni ilyen kérdésekkel? Tényleg, hol van az az ember ilyenkor?! Szerencsére megjelenik a sziget uralkodója, és a férfi egyből hozzá fordul, vázolja neki is a helyzetet, és választ vár. Na, ez nekem is ideális - lenne, ha nem nézne rám dühösen a férfi. Aha, tehát döntenem kellett volna, főleg a szavaiból veszem ezt le, de a nézése is elárul mindent. Hát jó... aztán benyögi, hogy nekem is mennem kell. Ez meg van őrülve? Mielőtt ellenkeznék, közli, hogy felesleges... nyelek hát egyet, és elfogadom a döntését. Végül is, akár fel is mondhatnék... de nem hiszem, hogy jelenleg közös megegyezéssel elmehetnék, vagy szép ajánlólevelet kapnék. Rohadj meg, Raten.

Amikor említi, hogy kiküldenek valakit akkor komoly aggályaim támadnak.
~Remélem nem azt a nőt küldi ki..~
- Ha nem bánják akkor szeretném ha páran a mi embereink közül is a kiküldöttekkel tartana majd.
Ha ezt lehet akkor elintéztetem valakivel vagy szólok az embereink csoportvezetőjének, hogy intézkedjen. Biztos akarok lenni abban, hogy nem kiküldenek egy csapat barbárt és visszahoznak egy szénkockát, ha egyáltalán visszahoznak bármit is.
A szólást az embereinknek meg is ejtem mikor átmegyünk a mi felszereléseinkkel kiegészített laborba. Örömmel tölt el, hogy pár jobb és fejlettebb felszereléssel is nekiállhatok a kutatásának. Így már azért többet fogok megtudni biztosan.
Egy holografikus 3d modellt kivetítettem a vírus felépítéséről és az előtt állva vizsgáltam azt. Igen csak komplex volt. Micsoda fúziója a két különböző vírusnak. Genetika és virológia magasiskolája. Egy teljesen új vírus volt ez. Még sosem találkoztam ilyennel ezelőtt. Viszont elkezdett motoszkálni a fejemben egy gondolat. Egy pillanatig csupán hümmögök magam elé majd egy megvilágosodva félig kikerekednek a szemeim.
~ Mintha csak én csináltam volna a képességemmel. Már ha még meglenne létre tudtam volna ilyen komplex és 100%-ig halálos vírust. Bár ilyent nem készítettem sosem, ettől függetlenül aggaszt a gondolat, hogy valaki csinálta ezt. Már ha csak azt nézzük a regisztrációkkor én is adtam le vérmintákat és nem kevésszer kísérleteztem a saját véremmel magam is. Ha valaki rá tudta tenni a kezét akkor az lehet a háttérben. Bár ez inkább csak engem aggaszt. Kétlem, hogy ezt bárki össze tudta volna hozni. Már azért ennél egyszerűbb módszerrel is eljuthattak a vírus létrehozásához. Remélem legalábbis, hogy téves ez a feltételezésem. Nem szeretnék összefutni egy klónnal rólam. Mármint lehet, hogy ez nagyképű egoista találgatás, hogy mi de nem az első alkalom lenne a klónozgatás és problémái.
A jó hír, hogy cseppfertőzéssel, testnedvekkel terjed a fertőzés. A kérdéses rész az az, hogy hogyan csinálja az ekkora fertőzést így. Magam levegőben történő fertőzésre gondoltam volna.
- Szükségem lenne Ebola és az állati himlő vakcinákra is.
Mondom a tudósoknak majd vissza térek a kis adatmorzsáimhoz.

Alexet elküldtem a fertőzéshez, én pedig nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Le akartam menni a laborba, hogy megtudjam mit derítettek ki, amikor Mason is ezt javasolta, mielőtt Alexxel elindultak volna. Éppen ezért el is indultam, kissé sietős léptekkel, hogy minél előbb ott legyek. Odalent körbenéztem, és felmértem a helyzetet- mindenki dolgozott, senki nem lazsált, öröm volt látni ahogy az emberek mindent megtettek az ország érdekében. Szememmel az AIMes fickót kerestem, és ha megtaláltam, akkor oda is siettem hozzá.
- Doktor. - szólítottam meg, és jelentőségteljesen néztem rá. - Úgy hallom, sikerült megtudniuk valamit. Beavatna a részletekbe, kérem? - néztem rá szigorú arccal, kissé úgy bántam vele - akaratomon kívül - mintha alám tartozott volna, és most a feljebbvalójaként állnék is. Utólag már nem tudtam, hogyan módosítsak ezen, de nem is érdekelt - most az volt a fontos, hogy minél többet megtudjanak a vírusról, és lehet, hogy ezt épp most hátráltattam, de nem éreztem volna magam felelős királynak, ha nem tudom a lehető legtöbbet arról, amivel szemben állunk.

Miután őfelsége kiadta parancsba, hogy célozzam meg a fertőzés forrását, nem volt sok választásom. Mivel úgy döntöttem, ez még nem ok arra, hogy beadjam a felmondásom - mármint oké, veszélyes meg minden, de hol máshol keresnék ennyi pénzt? - Masonnel tartottam, és egy kocsihoz mentünk. Közben a férfihoz fordultam.
- Mondja, a fertőzéssel kapcsolatok áttörésekről mit tudunk? Gondolom nekünk is célszerű minden tudni, amit az orvosok kiderítettek. - nézek a férfira, és ha elmondja amit tudnak, akkor nem kérek védőruhát, csupán egy maszkot, amit az arcomra erősíthetek, és szűri a levegőt - ha van ilyenjük. Ha nincs, akkor kénytelen vagyok beöltözni a páncél alá, amit meg is teszek ez esetben, ott helyben a kocsinál. Ez után beszállunk a kocsiba, és elindulunk.
- Pontosan mit tudunk, és mire számítunk, mivel fogunk találkozni? - teszem fel a kérdést az autóban.
Amennyiben korábban Mason nem válaszolt, és nem tudtam, hogy mivel állunk szemben, akkor természetesen a teljes védőruhát választottam, a páncél alatt. Ez esetben, ha a férfi most mondja el, hogy mivel állunk szemben, akkor morcosan nézek rá - nem tudta volna korábban elárulni?
Mikor kiszállunk a kocsiból, azonnal körbenézek, és próbálok valami mozgó célpontot találni, ami a fertőzést hordozhatja. Elméletileg azért vagyunk itt, hogy megakadályozzuk a további terjeszkedésben, én legalábbis így értelmeztem Raten szavait, hogy ez a dolgom. Felrepülök, és fentről próbálom átvizsgálni a terepet, amennyiben elsőre nem járok sikerrel, és semmi gyanúsat nem találok.

Meg is feledkeztem egy pillanatra, hogy az amit kérek sokáig fog tartani. Igen, ki ment a fejemből de ahogy elfordultam megláttam MODOC-ot "akit" elhoztunk magunkkal. Nem is tudom, hogy hogyan kéne referálnom rá. Részben gyűlölettel, részben meg imádattal a kreálmány iránt. Minden esetre vissza kéne vonni amit kértem. Úgy se leszünk itt addig, hogy a vakcinák ide is érjenek...
Beletúrok a hajamba a halántékomnál és megvakarom ott majd sóhajtok egyet.
- Vissza az egész, sokáig tart az most. - odasétálok MODOC-hoz utána - Inkább az egyszerűbb módon csináljuk ezt.
Megállok a gép előtt és a király szerény személye érkezik le hozzánk és odajön hozzám érdeklődni. A kérdésre rá nézek.
- Igen, van némi előre haladás. A jó hír, hogy cseppfertőzéssel terjed a vírus. Bizonyosan emberi készítmény a vírus. Vagy mutáns által. Bár ebbe csupán találgathatok...
Elhallgatok egy pillanatra mielőtt fojtatnám.
- Ebola és teve himlő tökéletes keresztezése a vírus. A készítője mint virológiában mint biológiában, mondhatni túlképzett... Nem is beszélve, hogy ez nem egy sufnis, egy éjszakás meló az ilyesmi. Olyan összetett szerkezete van, hogy ilyent nagyon ré-.. Nem igazán lehet könyvekben látni. - megköszörülöm a torkomat majd MODOC felé vissza fordulok.
- Most ha megbocsájt fojtatnám a munkámat. Az emberei is mindent tudnak és be tudnak önnek számolni esetlegesen igényelt részletekről még.
Aztán ha annyiban hagyja a dolgot akkor elkezdek MODOC-al foglalkozni, hogy különböző szimulációkat lefuttattassak vele. A vírus közömbösítésének céljából. Elsőre az ebola és a teve himlők oltószerével próbálkoztat-tatom. Majd különböző arányú keverékekkel, és hatóanyagok mennyiségének állítgatásával. Elég nagy szórás ez de ha már valamire reagál akkor lesz egy szál amin el is lehet indulni.

Begépeltem MODOC-nak az adatokat és ő nekilátott odahaza dolgozni is rajta. Nem sok idő kellett neki és vissza is kaptuk hangos üzenetben az eredményt mi szerint nem talált gyógymódot a vírusra...
Elég lehangoló, már az itt lakóknak... Ismerek egyszerűbb és gyorsabb módszert egy vírus megállítására, bár az kevésbé humánus módszer... Minden esetre vissza fordulok a gép felé és tovább próbálkoztattatom  MODOC-ot a dolgon. Teszteltetek vele néhány adatot is amiket kinyertem a vizsgálataim során illetve az itteni tudósok még amikkel szolgáltak azokból is a fontosabbakat csak. Ha már van és rendelkezésünkre áll egy szuper számítógép akkor már had dolgoztassam meg egy kicsit. Ez a távolság jót tesz a kapcsolatomnak vele egyébként is.
- Kell nekem a fertőzés forrása. Esélyt tudna jelenteni egy sikeres ellenszer létrehozásában. Bárki vagy mi legyen is a forrása bizonyosan immunis rá.
Remélem sikerrel járnak és nem sokat tökölnek el. Már amennyire gyorsak tudnak lenni. Nem nyugtat a gondolat, hogy egy szigeten csücsülünk amin egy halálos járvány tombol és MODOC szerint nincs ellenszer. Még legalábbis.

//Raten betegsége miatt továbbra sem tudok kört váltani, leghamarabb 4 nap múlva.//

~Adrian Sommerfield, Tony Price, Alexa Fisher, és Raten Chromixen játéka~

A reptéren várakoztam, hiszen Ratennek megbeszélése volt valami vezérigazgatóval, a részleteket nem mondta, nem is kérdeztem. A lényeg, hogy kiküldött eléjük, "biztosítani a biztonságukat", mintha annyira kellene. A vírus óta semmilyen komolyabb probléma nem volt, még a világszerte zajlott terrortámadások is elkerültek minket. Maga voltunk a béke és nyugalom szigete, szerintem inkább formaiságból küldött, mint valós veszély ellen. Mondjuk, engem is ezért tartott. Ami zavart, hogy még rágyújtani se lehetett, és a páncélomat is dobnom kellett, helyette egy méregdrága öltönyben feszítettem, a stílus kedvéért még napszemüveget is felcsaptam. Természetesen az aktatáska a kezemben volt, amiben a páncélomat tartottam, ebből nem engedtem, bárki bármennyire is erőltetné is. Bár, itt a szigeten jogom van bárhová bevinni, maximum az uralkodó, és esetleg a védelmi miniszter tilthatja meg. Bár az utóbbinál vannak kivételek. Vicces volt Raten testőrének lenni, nem csak az óriási fizetés, a luxus kecó miatt, de még az országon belül kapott jogok is olyanok voltak, amikről otthon nem is álmodhatnék. Szinte kiskirály voltam, majdnem mindent megtehettem. Érkezett is néhány korrupciós megkeresés, néhányat komoly morális küzdelem volt elutasítani. De túl jó dolgom volt, nem akartam kockáztatni.

Alexa ruházata:

~Adrian Sommerfield, Tony Price, Alexa Fisher, és Raten Chromixen játéka~

Kiszállok a gépből, amint a terminálon olyan helyre érünk, rögtön be is dobok a számba egy szál cigarettát és rágyújtok. Függőként egyáltalán nem vicces dolog, hogy reptéren és a környékén nem lehet csak úgy bárhol rágyújtani, rohadjanak meg a szabályozások.
~ Amúgy jól csinálom, f*sza, olaj és energiaipari vállalat vezéreként dohányos vagyok. Mi lesz ha meg kell látogatni egy kutat, mert új fejlesztés és a többi, és a többi. Kifejezetten tűzveszélyes helyek is vannak, egy szikra nem fordulhat elő, de én majd ott rágyújtok. Ha eléggé eszemnél vagyok még be is pöckölöm a csikket a tartályba, hátha felrobban. Majd veszek rágót, azzal megoldom. Most itt le van sz*rva.
Hagyom, hogy mellettem haladjon Adrian és figyeljen, amire figyelnie kell. Én a szememmel keresem Raten Chromixen testőrét, aki majd elvisz minket hozzá. Legalább sportautót nem kell bérelni, megoldják nekünk az utazást. Ha meglátom a testőrt akkor elindulok felé, meg ilyenek.

//Előzmény: itt//

Te jó ég. Ültem repülőben. Nappal minden bizonnyal még szebb lehet, de így is. Te jó isten hát ez baromi. Még denevérként sem tudtam volna ilyen gyorsan repülni. Ez baromi volt. Leszállás után kiérünk és a főnök egyből rágyújt. Én nem cigizek, de mindig voltak körülöttem akik igen. Nem zavar. Még most sem pedig nem tudnám megmondani, hogy káros-e számomra. Mindegy is. Lépkedek hát mellette az új elegáns szürke öltönyömben. Először elgondolkoztam egy sportöltönyön, de aztán végül mégsem játszadozok ilyesmikkel. Kicsit kényelmetlen, de most mindegy. Azzal vagyok elfoglalva, hogy komoly arccal bámuljak meg mindent. Ez által úgy tűnik mintha a biztonságra figyelnék, de valójában csak mint mikor elengedik az embert az állatkertben mindent megbámulok. A kaszinók és felhőkarcolók látványa nem újdonság számára. De ez nem is Amerika hanem Chromix- land méghozzá a királyhoz jöttek. Hát ez király. A főnök elindul egy öltönyös csaj felé aki elsőre is elég szimpinek tűnik már csak ettől a visszás stíluskeveréktől is.
~Rózsaszín haj, piercing, tetkók és az-az öltöny nagyon vegyes, de menő.~

A várakozás lassan a végéhez ért, felismerem az embert akit láttam, természetesen kaptam róla képet és háttérinfókat. Megjegyzem, ez rohadtul nem tartozna a munkaköri leírásomba, hogy fuvarozzam a kis emberkéit, de amennyi pénzt kapok, valahogy inkább nem húztam a szám, és belementem. Van vele más is, gondolom a titkára, vagy a testőre, az is lehet, hogy kettő az egyben, Raten is próbálkozott hasonlóval, de nem jött neki össze. Főleg, hogy nincs kvalitásom az egészhez, betanulni pedig nem voltam hajlandó, szerencsére elfogadta és nem rúgott ki. Elindulok feléjük, de úgy tűnik hogy észre is vettek, és amikor elég közel érek, kinyújtom a kezem.
- Üdvözlöm önöket, Alex Fisher vagyok, az uralkodó személyi testőrfőnöke, és én fogom biztosítani a biztonságukat az ittlétük alatt, ha nem ellenkeznek. ~Persze akkor is, ha igen...~ Remélem kellemes utuk volt. Kérem kövessenek, az uralkodó rendelkezésünkre bocsájtotta saját autóját, amivel hamar megérkezhetünk a Royal Palacebe, ahol személyesen is fogadja magukat. Tolmácsolnám még őfelsége üdvözletét is, és köszönetét Mr. Tony Pricenak, amiért személyesen kereste őt fel. - mondom el a szövegemet, ügyelve rá, hogy ne érződjön unalom a hangomból, helyette tisztelet- és szívélyességgel legyen tele. Ha követnek, akkor kivezetem őket az autóhoz, ahol kinyitom az ajtót Tonynak, és előrenyitom az ülést, hogy hátra ülhessen.
- Kérem nézze el ezt a csekély kellemetlenséget, az utazás remélhetőleg kárpótolja majd. - teszem hozzá, és ha mindenki helyet foglalt, akkor beülök én is az autóba, és hagyom, hogy felszálljon.

Nem csak én veszem észre a nőt, ő is észreveszi, hogy elindultunk felé. Mielőtt közel érne fel is készülök a bemutatkozásra, a szál megy a bal kézbe, hogy a jobbal lehessen kezet fogni. Be is jön a számításom, a kinyújtott kezet szívélyesen elfogadom.
- Üdvözlöm. Mint tudja én Tony Price vagyok, ő itt a biztonsági emberem Adrian Sommerfield - mutatok a mellettem álló vámpírra - Kimondhatatlanul nagy megtiszteltetés, hogy őfelsége ennyire közvetlenül kezel.
~ Kivételesen nem vagyok egy bunkó állat, próbálom egy profi vezérigazgató benyomását kelteni, ennyi pont elég a részemről, hogy a szokásosnál kétszer jobban figyelmesebbnek számítsak.
Követem a nőt az autóhoz. Jó tudni, hogy ő a testőrfőnök, ez magyarázza is az érdekes kinézetet. Nem mintha az X-Men között nem lenne minden második csaj legalább ennyire fura külsejű, úgy tűnik egy szint felett muszáj úgy kinézni, mint aki Dubaiban áll ki a sarokra szolgáltatást nyújtani. A kocsi előtt eldobom a cigit és eltaposom a csikket. Beszállok hátra, a sofőr mögötti ülésre, elvileg az a legbiztonságosabb.
- Repülés után repülés, legalább most stílusosan egy gyönyörű város felett.
Adriannak, ha kell akkor finoman jelzem, hogy nyugodtan üljön előre, én megvagyok itt egyedül hátul, hacsak Alex nem ragaszkodik hozzá, hogy mindkét utas hátul üljön. Az út alatt nézelődök és keresem az épületeket, amiket a képeken láttam. A Royal Palace-t meg egyből kiszúrom, mivel nem vagyok egy agyatlan állat.

Ad' követi a főnököt. A csaj bemutatkozik és megtudják ki ő majd valami Ad' szerint nagyon béna protokolláris szöveggel el is vezetik őket egy kocsihoz. Na, Ad'-nek itt esett le az álla.
~Húbazzannyjajókurvmiaziten! Ez te jó ég. Ha ezt tudom nem is járok iskolába egyből ide jövök. Nem felvitte az isten a dolgom hanem egyenesen felrántotta. Ebbe szállunk be. Egy király. Ez a király nagyon király!~
A főnöktől kapott kis jelzésre bólint, hogy értette, de látszik rajta, hogy eléggé a dolog hatása alatt áll még. Ha az megfelel akkor be is ül előre. 
~Ez most kajak fel fog szállni? Ezt b@szottul nem hiszem el. Lehet, hogy tényleg bolond vagyok és csak haluzok, de nem érdekel. Öcsém ez nagyon adja. Mondhatni vág, sőt szeletel. Másodszor repülök és most egy kocsival. Ez eddig a legjobb nap az életemben. Ez a munka gyönyörű. Megéri meghalni.~

Miután beülünk a kocsiba, természetesen Tony ülhet egyedül hátul ha szeretne, engedem a programnak hogy felszálljunk, és érzem az ingert, hogy rágyújtsak, de végül nem teszem. Egyrészt Raten már közölte, hogy ha még egyszer rágyújtok az autóban akkor repülhetek a páncélomban, és az autót elfelejthetem, illetve a protokollnak se lenne megfelelő. Az autó kiszámított pályán mozog, nem kell beleavatkozzak, szépen emelkedünk felfelé illetve gyorsan haladunk a célunk felé. Természetesen ha valamelyikük társalgást kezdeményez, akkor válaszolok, illetve beszélgethetünk, de magamtól nem szólok, hagyom, hogy Tony diktálja a társalgás folyamát, ha kívánja. A Royal Scyscraperhez érve viszont átveszem az irányítást, tudom hogy a komputer könnyedén leszállna, de valamiért ilyenkor mindig zavar, amikor Raten ezt hagyj neki, mindig attól félek, hogy valami meghibásodik. Inkább kormányozni kezdem, és a kinyíló garázs felé veszem az irányt, ami természetesen - az épület legfelső szintjének oldalában található. Ahogy leparkolunk az épületben, odabent a felzúgnak a falban a ventillátorok, és kisöprik az autó által kibocsájtott gázokat, majd bezárul az ajtó mögöttünk. Ekkor kinyitom az ajtót, és ahogy kiszállok, előrehajtom az ülést Tonynak is.
Őfelsége köszönt minket az ajtóban állva, én pedig egy finom meghajlással üdvözlöm Ratent. Állítólag adni kell a látszatra meg miegymás, és jót tesz, ha látják hogy az embert tisztelik az alkalmazottaik, vagy micsoda, a férfi igyekezett ezt jól az eszembe vésni.
- Őfelsége, bemutatom Mr. Tony Price-t, és a biztonsági emberét, Adrian Sommerfieldet. - mosolygok, majd félreállok az útból, hogy kezet foghassanak meg miegymás. Jól esne egy cigaretta.

Folytatás a lakásban