Jefferson utca 32 lakóház

Ez a pár szintes épület igazi gettósító lakóház. Mára nyílt tényként van kezelve, hogy egy kisebb mexikóibanda kezében van az épület és mocskos ügyleteket hajtanak itt végig.

Mivel a shield és az F4 még nincsen felkészítve még a csapat bemutatójára így egy fekete ablakos fehér terepjáróval vonulnak be. Ez a golyóálló tankszerű jármű szállítja a négyest. A shield ügynökök kedvelten hívják a fantasti-car-nak. A sofőr és a másodülésben egy ügynök vezetik a kocsit a helyszínre. A hátsó négyes ülésben ül az Fantasztikus Négyes. A jelmez, ami képes fenntartani a képességeiket külön Charles Xavier és Melissa tervezése és ajándéka. Az épület előtt a negyedtől elütően világos bőrű alakok sétálnak szinte arcátlanul mutogatva a fegyvereiket. A sofőr megállítja a kocsit és hátra néz a kvartettre.
- Készen állnak?

a fantasztikus Mr. Fantasztikus

Alig egy hete értünk földet, és ezt a hetet végig kellett edzenünk, hiszen új képességekre tettünk szert odafent, ami alapvetően elég jó, de ha egy zseni vagy, akinek eddig a legjobb fegyvere a kémia könyve volt (nem szabad lebecsülni, keményfedeles, és jó vastag, elég nagyon lehet vele ütni), akkor kissé furán érzed magad, ha közlik, hogy ez így tök jó, de hé, mostantól majd ilyen meg olyan gonoszokkal fogsz harcolni, rendben? Persze azért nem akarunk nagyon korlátozni a tudomány terén se, ha gondolod kísérletezz és találj fel dolgokat, amitől nekünk jobb lesz, te meg úgy se szeretsz aludni, nem igaz? Na, akkor ezt meg is beszéltük, most, hogy itt van ez a nyúlánkságod, menj már, és csapj már szét az angol terroristáknál, akik amúgy magának a SHIELD-nek törnek be az adatbázisába, szóval tuti nem nagy koponyák, és nem szponzorálja őket az orosz maffia, meg az ukrán. De hé, nyugi, itt van egy megbízhatatlan kölyök, egy nő aki láthatatlanná tud válni, meg egy szikla. Na, menjetek már, mire vártok? Hess, hess, kicsi harcosok. Végülis titeket már egy hete képzünk, mit vártok, hogy a több éves múlttal rendelkező hadsereget küldjük ide? Mármint, kommandósokat, akiket pont ilyenek miatt tartunk? Ugyan már, mi bízunk bennetek, ti biztos jobbak vagytok. Emlékezz, meg tudsz nyúlni, mennyivel többet érsz már, mint egy szaros katona, aki gyorsabban lövi át valakinek a fejét, minthogy te bemutatkoznál. Neeeeeem, a hatékonyság, a produktivitás a cél, és erre ti vagytok a legmegfelelőbbek, mert ezt dobta a gép, mi meg nem harcolhatunk a gép akaratával.
Szóval kicsit morcos voltam. Persze, jó fejek, adtak olyan ruhát, ami velem együtt nyúlik, tehát legalább az a veszély nem fenyeget közvetlen, hogy meztelenül kell kisétáljak a lángoló épületből… mármint… áh, kit akarunk átverni? Elég ránézni Johnnyra, tuti lángolni fog minden. Remélem, hogy a tűzoltók közül a legjobbak vannak ma bent, és sikerül a lángokat csak egy-két negyedre korlátozni, és nem égetjük fel a fél várost.
- Jah, teljesen kész vagyok. – bólintok a fickónak a szememet forgatva.

Sue számára az elmúlt egy hét egy elmebeteg álomnak tűnt leginkább. Az úrutazásról úgy hitte élete nagy kalandja lesz, végül is kevesen jutnak ki a világűrbe, pláne 21 évesen. De nem így történt, Reed valamit elszámolt és a küldetés csak a kaland kezdete lett. Neki szerencséje volt ahogy mindenki Ben-t leszámítva. A szerencsétlen férfi jobbat érdemelt volna, leginkább az egésznek nem kellet volna megtörténnie. De megtörtént, miután éppen csak túléltek a kényszerleszállást mindenféle különös erőre tettek szert. Mintha nem lett volna elég, a katonaság azonnal elszállította őket valami titkos bázisra, hogy vizsgálgassák őket és a vezetőség szerint „kamatoztassák a tehetségüket”. Ezt ő inkább úgy mondta volna hogy „ élő fegyvert csinálunk belőletek”.  Csilli-villi ruhába dugták őket és neki látta a kiképzésüknek. Világ életében utálta a hadsereget és a fegyvereket, ő tudós volt nem katona. De most mégis itt volt a terepjáróban a többiekkel. Csak azért jött mert a többiek is, leginkább az öccse miatt. Johnny-nak jogsit adni is elmebeteg ötlet volt nem hogy szupererőt. Most biztos valami szuperhősnek képzeli magát és valami hülyeségre készül, ahogy mindig.
- Igen, készen. – feleli az ügynöknek, de valójában egyáltalán nem érezte készen magát erre. Mindenesetre próbált magabiztosnak tűnni.

/Ha Lény nem ír 2 körön belül újra hirdettem a helyét/

Csak lény aludt be az úton így az ügynökök előre küldik a triót ameddig felébresztik a kőembert, akit, még fel se lehet pofozni.Az ajtók ki nyílnak és a négyes kiszáll a jelmezében először a történelemben. Pár őr zavartan rájuk pillant. nem tudja őket hová tenni, de pont emiatt a legtöbben még fegyverért sem nyúlnak.
- Sok szerencsét.
Mondta a shield ügynök és az ajtók bezárultak.
- Nem tom mit mondtak nektek gyerekek, de ez nem valami kék szado-mazo bár helye!
Üvölti az egyik őr kacarászva.
- Bár a szöszke maradhat!
- Azaz! gyere a papához szivi!

Látom csak én vagyok ilyen kis morcos, legalábbis erre abból következtetek, hogy az ifjabbik Storm nem más, mint az ifjabbik Storm, Sue-n nem látok semmiféle feldúltságra utaló nyomot.. Ben pedig elaludt. Bár ha én is olyan kőszörny lennék, aminek nem árt szinte semmi, és mellé még erőt is kapnék, akkor engem se zavarna annyira a dolog. Nagyot sóhajtva lépek ki a kocsiból, és mérem fel az őröket. Miután Johnny elnyomja a tüzes poént, meg a lángokkal szórakozik, visszafordulok a kocsi felé, és megkocogtatom az ablakokat. Remélem leengedik, és még szólhatok a shield ügynöknek, hogy biztosítsák a tűzoltók készenlétét, de ha erre nincs alkalmam, akkor lemondóan fordulok vissza az őrök felé.
- Tudom nehéz elhinni, de a harapása még az ugatásánál is rosszabb. Nem sokkal, de rosszabb. – jegyzem meg, és lassan az őrök felé indulok.
- Figyi srácok, bemegyünk, elvégezzük a dolgunkat, és kijövünk. Mindenkinek jobb lesz, ti ugyan elveszítitek a munkátokat, de megmarad a tyúkszaros kis életetek, és a munkátok úgy is elveszítitek, akármit is csináltok. Ez a logikus lépés a részetekről. - magyarázom a helyzetet, mielőtt Johhny túl közel érne hozzájuk, de legbelül sejtem, hogy nem lesz ilyen egyszerű. Ha rám lőnek, a gumiember mivoltomat próbálom használni, és ha minden igaz, így nem sebeznek a golyók – persze csak akkor teszek így, ha tudom, hogy ez lesz az eredmény, mert előzetesen teszteltük már. Ha nem, akkor próbálom kikerülni a lövéseket, és a kezemet megnyújtva megütni a két őrt, lehetőleg fejbe, és az ifjabbik Stormmal is próbálok lépést tartani, sőt, megelőzni is. Én vezettem a kutatást, ezt a csapatot is én akarom vezetni. Bár, a kutatásnak nem lett jó vége…

// Bocsánat de az alegia miatt nem működik az agyam és csak ennyire futotta. : P //
- Vegyél hideg zuhanyt idióta! – válaszolja a férfi bunkó megjegyzésére. Persze ezzel a búvárruha izével számítani lehetet rá, minden praktikuma ellenére nem igázén volt ideális utcai viselet.
- Johny, nyugodj le! Nem kellene felgyújtani az egész épületet, ha nem muszáj. – szól rá az öccsére elejtve benne a célzást arra, hogy milyen következményei lehetnek ha harcba szállnak. A hangsúlyból Johny is könnyen rájöhetett, hogy Sue nem megállítani akarja hanem rávenni egy kis erődemonstrációra hátha sikerül egy kis nyomatékot adni Reed mondandójának. Persze jobban örült volna ha a férfinek sikerül szép szóval megoldania a helyzetet, de a környéken őgyelgő bandatagokat elnézve erre kevés esélyvolt. Mindenesetre körülvette magát egy láthatatlan erőtérbuborékkal biztos ami biztos. A hetes gyakorlás után ezt már könnyedén fent tudta tartani egy darabig anélkül hogy láthatóan erőlködnie kellet volna, főleg ha nem érte egyéb erőhatás a buborékot.

Az őrök besorakoznak az ajtó felé türelmetlenül és élesített fegyvert emelnek a trióra.
- Héhé! Elég volt a viccből sm-klub! Húzás van vagy több kiló ólommal lesztek nehezebbek!
Parancsolja az egyik idegesen. Lény az üvöltésre ébred fel a kocsiban. Ha a csapat mégis megindul lőni kezdenek rájuk. Persze nagyon nincsen értelme. Sue-n kívül senkit se fog a golyó, ha az erejét használja. Reed gumiember és Fáklya elolvasztja a golyókat.
- Vazzeg ezek öngyilkosok akarnak lenni!
Mondja az egyik és pár őr oldalról megindul feléjük.

/Mostantól Lényt Darren játsza/

- Nézzétek már milyen cukik! Fegyverük van. – vigyorgok az őrökre, amikor azok felemelik, és céloznak az említett tárgyakkal. Viszket a tenyerem, hogy intsek Johhnynak, de nem akarom még jobban felhatalmazni. Megtámadja őket az engedélyem nélkül is, ez nem kétséges, de ha adom alá a lovat félek tényleg leég az egész negyed.
- Na figyeljetek, srácok. – kezdem higgadtan, és kicsit kinyújtóztatom végtagjaimat – ami esetemben azt jelenti, hogy elég szépen megnyúlik például a karom. A hátam mögött kiengedett végtagot elkezdem magam előtt összecsapni, remélhetőleg elég hosszú ahhoz, hogy eltaláljam vele az őröket, és kicsit helyre tegyem őket.
- Mint mondtam, bemegyünk. Ti pedig kezdjétek el nézni az álláshirdetés rovatot, már ha élve megússzátok az egészet – ami persze csak rajtatok múlik. - Ha ezek után lőni kezdenek, akkor egyszerűen hagyom, hogy lepattanjon rólam a lövedék, miközben határozottan mosolyogva sétálok feléjük. A drámaiság kedvéért még a karjaim is széttárom, mintha csak Jézus mutatná be egy gyorstalpaló keretében, hogy hogyan is kell a vízen járni. Ha pedig elég közel érek, akkor megnyújtott tenyérrel osztok ki pár atyai pofont – egyik se halálos, de remélhetőleg eszméletlenek lesznek tőle egy ideig. Ha pedig nem, akkor is elég demoralizáló lehet, nekem pedig meglepően jó érzés. Végre visszaadhatom azt a sok évnyi szenvedést és megalázást, amit át kellett élnem az iskolában.

Nagyon úgy tűnt, hogy a helybeliek nem igazán akarták megadni magukat harc nélkül. De az bíztató volt, hogy Ben-t végre sikerült a S.H.I.E.L.D.- eseknek  felébreszteni. Legalábbis a hegyomlásszerű léptek a „Fantasi-car” felől csak ezt jelenthette. Mindenesetre nem vette le a szemét az ellenfeleikről, hogy biztos lefessen a dologban.Talán tőle alább hagy a harci kedvük. Bár ere kevés esélyt látott.
- Srácok most komolyan verekedni akartok vele? – Mondja az őröknek miközben a közeledő Lény felé bök az egyik hüvelykujjával. – Szerintem nem fizetnek nektek annyit, hogy megérje betonba döngöltetni magatokat.
~ Biztos el tudnánk őket intézni, de nem lenne jó ha az utcán elkezdenének lövöldözni. ~ gondolja magában. ~ És már nekem is kezd elegem lenni belőlük!~
Sue vesz egy mély levegőt és a képességeire koncentrálva megpróbál egy erőtér falat képezni a felsorakozott őrök előtt és azt hirtelen előre mozdítva amilyen erősen csak tudja az épület falának lökni őket és ha lehet ki is ütni őket.

Reed továbbra is előre megy. Majd mikor lőnek rá a bőréről lepattannak a golyók és kinyúlva leüti a lövőket erre Sue fala mindenkit a falnak csap és mind elájulnak. Kegyelem döfésnek érkezik Lény vagyis az autó, amiből éppen hogy kiszállnak az ügynökök mikor Ben hozzávágja azt a házhoz. Az ajtót betörve és a folyosón végig száguldva a jármű a ramaty padlózatot beszakítva zuhan tovább.
- Ez mire volt jó?
Kérdi az egyik ügynök kiakadva mire a másik inkább hátra húzza. A benti őrök rémülten jönnek ki és nézik az F4-et.
- Miféle mutáns horda ez?
Kérdik megvetően.
- Még az X-et is szarul írták fel! Szólj a főnöknek!
Az egyik berohan és a többi élesített fegyverrel, főleg remegő kézzel figyeli a kvartettet.

Elég szépen elpucoltuk az őröket. Miután kiosztottam nevelő célzatú atyai pofonjaim, Sue tessékelte őket közelebb a falhoz. Szegények, mint a bábuk zuhannak a földre, miközben egy repülő autó jelzi, hogy Ben végre felébredt. És én még Fáklyától féltettem a környéket…
- Ben, elég kis dobás volt. Ennyire elpuhultál? – nézek hátra a vállam felett, mikor a kocsi eltűnik a tekintetem elől. Még csak keresztül se ment az épületen…
- Egyébként meg mi vagyunk a Fantasztikus Négyes, én pedig maga vagyok Mister Fantasztikus. Utoljára mondom, ha szépen eldobáljátok a fegyvereket, akkor elmehettek. Nekünk a főnökkel van dolgunk. De ha gondoljátok… elég forgalmas egy utca ez, nem, Ben? – nézek barátomra, és elmosolyodom.
- Szerinted mennyi autó járhat errefelé? – remélem megértik a célzásomat az őrök, és szépen eldobálnak minden nevetséges játékszert. Ahogy Ben elénk vág, ellenállok a kísértésnek, hogy a hátára ugorva lovagoljak be rajta, mint dicsőséges hadvezér. Nagyon nehéz, de azért sikerül fékezzem magam. Inkább unott pofával sétálok közelebb, Ben mellé állva. Nem fogok mögé bújni, mint valami gyáva féreg, amilyen középsuliban is voltam… annak már vége, most én osztom a csbcs-ket.

A páros szavaira elmenekülnek az őrök, de egy fémes hang ropogva közeledik az épületből. A padló felszakad és a por mindent eláraszt. A lila vértes alak megáll a kapuban.

- Mi a véres pokol? - kérdi az angol akcentusos géppáncélú férfi. - Már kis egyen jelmezes kísérleti majmokat küld ki a shield?
A vértes felemeli a kezét és az ágyúból egy sugár csap ki,ami Lényt azt utca másik végén a házba lövi át. A kőember még a falon is átrepül és egy fotelben landol. Egy öreg nagyi megszeppenve sétál be a sütikkel és nézi a tévészoba maradványait.
- Micsoda picsák.
Mondja lekezelően a páncélos.

Ben a szokásos bunkó focista módján válaszol. Illik hozzá ez a szikla, nagyszerűen tükrözi értelmi képességeit.
- Parittya mi? Nem csodálom, hogy középkori eszközökben gondolkodsz. Csodálom, hogy a tüzet már ismered. – válaszolok a sértegetésére, majd amikor elkezd kiröhögni, érzem, hogy a fejem vöröses árnyalatot ölt. Ez a korcs beszélő szikla beszólogat nekem, nemhogy örülne, hogy itt vagyok helyette is gondolkodni. Amilyen hülye, egy egyenes folyosón is képes lenne eltévedni.
- Vigyázzatok, a Fantasztikus Beszélő Sziklám kezd beszámíthatatlan lenni. Lehet vissza kéne vinni a cirkuszba. – kiáltom a menekülő őrök után. Nem tudom, hogy Sueval és Fáklyával mi van, nem igazán vesznek részt a társalgásban, ami nem jellemző rájuk. Mindegy is, egyedül is elég lennék erre a küldetésre. Örüljenek, hogy itt lehetnek.
A menekülő őröket egy … robot váltja fel. Na itt elpattan a húr, és én is röhögni kezdek. Az erős fényben elég rózsaszínes hatást kelt a festése.
- Itt a… pink… robot…. Meneküljön mindenki…. Mert cukorkává változtat. – nyögöm ki röhögés közben, és a hasamat fogom, miközben patakokban folyik a könnyem a röhögéstől. Hogy lehet valaki ennyire retardált. Válaszképp elrepíti Bent, ami nem rossz húzás. Amúgy is idegesített már. Miközben Ben rögtönzött légi parádéval szórakoztatja Sue-t és Fáklyát, a robot felé nyúlok, és megpróbálok körbetekeredni rajta, mintha kötél lennék. Nem a legjobb megoldás, de még nem tudjuk mire képes – se azt, hogy én mit tudok. De jó is lenne, ha Ben törött lábbal bicegne vissza.
- Köszi az angol budit, de most már tipli van. – mondom a rózsaszín harci gépnek, ha sikerül rátekerednem, és nem ránt le önmagáról.

Ahogy látom a fiúk nem igazán veszik komolyan a helyzetet és inkább egymás vérét szívják, néhány poénon még én is elnevetem magam. Szívesen megkérdezném hogy nem unják e még de inkább rájuk hagyom, legalább jól szórakoznak. Végül sikerült leszerelni a tagokat és Ben erőmutatványa úgy meg rémítette őket hogy el szaladtak....és tévedtem, előbukkant egy csini lila robot és a brit gazdája, ez már kicsit komolyabbnak tűnik jobb lesz ha "eltűnök" és jobban szemügyre veszem közelebbről a dolgot közben fogom a fejem a srácok hülyeségén.
Hirtelen robot tüzet nyit a sziklaszörnyünkre és jó messze repíti, na most örülök hogy nem álltam mögé fedezékbe, de nem lett nagy gond anyagi káron kívül. Reed próbálja lefogni a gépet, egyenlőre sikeresen, kivárom míg tudok valamit segíteni, addig lapulok és figyelek. nem csodálom hogy a fiúk elpoénkodják, tiszta komédia az egész helyzet.
(Sue)

Ahogy Reed tekeredik az alakra az rámarkol a férfi mellkasára pont a négyes jelet megpillantva. Ben közben kap egy sütit és a néni megköszönni a kedvességet.
- Olyan kis aranyosak vagytok ti amerikaik, de nem vagyok robot, csak egy lovag. Az igazság védelmező lovagja!
A keze felizzik és elektromosság táncol végig Redden, majd a még tétlenkedő Fáklyára dobja a férfit. Ekkor a páncélost oldalba kapja a kocsi és pár lépést elhátrál. Majd egy szép bal horgot ad Ben-nek, aki most először érez bármit is, amióta kő lett. Fájdalmat. Az álla úgy sajog, mint régen, amikor még bunyókba keveredett. Még egy ütést kap és A vértes férfit egyszerűen elkezdi verni a Lényt.
- De ti picsák hívhattok Rémlovagnak.

/Bocsi, de nem tudom frappánsabbra fordítani a cunt szitkot /

Miközben körbetekeredek a páncélon, az egyszerűen megragad, és elektromosság szikrázik végig rajtam, mire megfeszül a testem, és görcsbe rándulok. Ez után egyszerűen megragad, és erőlködés nélkül dob odébb, a nem túl aktív, orrát piszkáló Fáklyára. Miközben feltápászkodom az ifjabbik Stormról, látom, hogy egy kocsi találja el a férfit, és taszít rajta - egy keveset.
~Ez a Ben tényleg egy puhány pöcs.~ Eközben harcolni kezdenek, és ahogy nézem, a Szikla bekap pár komoly pofont... tényleg, a Fantasztikus Beszélő Szikla túl hosszú... valami más név kéne. Fanbeszik? Fuj de szar. Fa...besz...la? Fabeszla... ennél jobb névre úgy se méltó.
- Fabeszla, mi lenne, ha visszaütnél? Lehet, úgy nem ilyen egyoldalú lenne a harc. - kiáltom oda, miközben helyet foglalok, hogy páholyból nézhessem ahogy elverik ezt az egoista szemétládát. Rá is fér egy pár nevelő célzatú atyai pofon, hogy tudja, nem körülötte forog a világ. Hanem körülöttem. Eközben a páncélt nézem, próbálok valami gyenge pontot találni rajta, egy támadási felületet, ahova célszerű lenne koncentrálni. Ben addig is ki kell bírja a kőfejtőt.

Olyan gyorsan történik minden, azt se tudom hova kapjam a fejem, Reed repül de szerencsére Johnny felfogta az esését, legalább van valami haszna hogy itt van. Épp a robot mögött tébláboltam, vizsgálgattam van e rajta valami gomb, cső, kar, pöcök vagy akármi ami segíthet leszerelni ekkor egy autó találta oldalba, simán rám eshetett volna de nem dőlt el, ekkor ugrott Bennek, elhátrálok tőlük és próbálok egy pajzsot emelni Szikla köré hogy ne morzsolják szét, a nagy koncentrálásban kikapcsolt a láthatatlanságon.
-Fabeszla?! Ez komoly? Mégis mit akar ez jelenteni?
Meredek Reedre értetlenül, alig bírom tartani a pajzsot, a hülyéskedés még megnehezíti mellé a koncentrálást., majd megüti a fülemet amit a britt fószer mond.
-Picsák, Rémlovag?!!!
Nem elég hogy az akcentusa bántja a fülem még ez is, ez vészes de ennek ellenére ideje lenne már kicsit jobban oda figyelni.

Beszrás milyen kis papírp.csöket tesznek ki elénk. Még, hogy őrség, sokkal nagyobb móka lett így a munka. Azt hittem, hogy nyomoznunk kell, ergó Reed kaparja majd a csempét az ondó után. Közben szánalmas módon próbál a húgomra hajtani. Erre: valaki ránk küldi a pink rémrobotot.
Szóval én dobom Reedet, baja nem lesz maximum visszapattan az aszfaltról és teszem egy szívességet a Lénynek is.
- Rém humoros vagy, elegáns britt hülye gyerek egy páncélban. Akár egy vödör szar, telesz.rt zokni, összerázva nem keverve! - Kiálltozom az arcnak miközben elkezdem a hátát pirítani. Egyenletesen emlékszem még hol hibáztam szallonasütés közben a dagitáborban. Ha viszont a kis mókus pattognak kilövöm magam kombinálva a szaltót a képességemmel és jó pár méterrel arrébb próbálok landolni. A srác még nem tudja kivel próbált sz.rozni. Még, hogy fantasztikus négyes, nevetséges név lenne egy szuperhős csapatnak.
~ Talán a négy elem, vagy testvériség vagy egyirány, valami markáns*~

*Onedirection

Sue pajzs megvédi Lényt, akit a hirtelen roham féltérdre kényszerített. Rémlovag még azt is tovább támadja így Reed felismeri a technológiát. Ez a Pacifista páncél és az őrszem technológia egy másik átdolgozása. Bár a fegyverek erősek. Elektromosság, energia sugarak és valszeg még pár plusz, de maga a vért nem túlszívós. A nyomás legyen az hő, fizikai vagy más fajta képes megtörni. Az őrszemeknek is visszatérő hibájuk volt, hogy a fizikai nyomást nem bírták. Ezért tudta az jégmutáns gyerek lefagyasztani őket és telenetikus srác eltörni. Fáklya a szaltója végén lángolva lebeg a beton felett. A páncélos megtorpan rajtuk.
- Érdekes ez a kis fantasztikus Négyesetek. Látom a shieldet mögöttetek. Szóval nem vagytok mutánsok. Akkor hát mik?