Re: Belleplain Állami Erdő

by **Sweety Love** Szomb. 14 Jan. 2012, 09:53

-Aranyat. A sápadt arcúak mindig bankokat akartak kirabolni, hogy elvigyék az aranyat, de ezek megelőzték a banditákat. Valahol egy egész halom kincs van. Nagyon nagyon sok arany, amin a törzs mindent megvehet magának. Mondjuk játékokat, cukorkát és csokit, amennyi csak kell.-Glori Puppyra nézett
-Na meg kutya finomságokat, és sípolós labdát.-sietett az ághalomhoz, de a közelébe érve megállt, és óvatosabban kezdett mozogni.
-Vigyázz, ne taposd össze a nyomokat!- figyelmezteti Namot, majd Puppira is rápillant, nehogy rossz helyen szimatolgasson, és lassú lépésekkel, egyensúlyozgatva lépked a halomhoz.
Ekkor történik valami nagyon furcsa a világgal, s az egyensúlyozó Glori ijedtében egy kiáltással beleesik a halomba.
-ÁÁÁÁ! Mi ez???-Furcsa dolgot érez, de ijedtében csak azt tudja, valami más, valami ijesztő. Igyekszik védeni a fejét, ahogy bajban kell, és el is takarni vele a szemét, ahogy az ágak közt kucorog. Észre sem vette, hogy megütötte magát.
Ahogy a hirtelen vihar eltűnik, szipogva néz fel Namora. Nem sok hiányzik a síráshoz.

-Nos, amíg ez az öröklés folytatódik, és nem támadja meg más boly őket, addig élnek, és tényleg hatalmas csapatot tudnak alkotni. Itt is biztos vannak óriás bolyok, olyanok, amik akár akkorák is lehetnek, mint te, vagy majdnem. De a mi hangyácskáink nem fognak olyan nagy bolyt alkotni. Túl pici helyen élnek majd ehhez.- Most jó lenne bogarásznak lenni, hogy teljesen kielégítsem a kíváncsiságát. És jó lenne ezekről Glorinak mesélni, de a pici lány nem a bogarak iránt érdeklődik.
-A katica egy nagyon kedves, szép kis bogár. Olyan, mint egy kis hölgy, feltűnő piros ruhában, amin fekete pöttyök vannak. Néhány szegényebb rokona is van, narancs vagy citromsárga színben, őket viszont ennyire nem szeretjük. Komoly kártevők, míg a katica megvédi a növényeket.- Állatkert.. oda is el kéne vinni Glorit.
-Ó, amit te láttál, az nem katica. Skorpiónak nevezzük. Igazi kis harci állatka, a mérge pedig nagyon veszélyes tud lenni. AZt mondják nem is a nagyoké, hanem az apróké igazán halálos. -ekkor tör ki a vihar. Valami, ami eleve elrendeltetett, de olyan hirtelen és vészjósló, hogy bele remegek.
-Zam! Vissza kell mennünk a táborba!-kiáltom. Erdőben a vihar ha lehet még veszélyesebb. Ezek nem gondozott parkfák. Ki tudja, mi eshet ránk.
Megfogom a srác kezét, és rohanni kezdek. AKár isteni akarat, akár nem, egy ilyen vihar az embernépnek gyilkos lehet.
Mielőtt elérnénk az erdő szélét, elül, mintha nem is lett volna.
Pihegve vetem a hátam egy fának. Nem jönnek szavak a nyelvemre.

by **Ko-Rel** Szomb. 14 Jan. 2012, 12:17

Zam figyelt tovább, hogy mit is mesélt Sweety néni neki. Szóval a most már legalább ezt is tudta, hogy a katicabogár micsoda. Külső alapján így már be tudta azonosítani, hogy a pöttyös az. És legalább megtudta, hogy a skorpió az, amelyiket ő emlegette. Felnézett az égre, amikor vörös lett és a villámok is megjelentek. Összerezzent arra a furcsa érzésre, ami a hatalmába kerítette erre. Soha, de soha sem érzett még ilyet korábban és ez megijesztette. Igaz néhány perc múlva már az egész elmúlt, de ettől ő még mindig ijedt maradt. Furcsa, új érzés, ami annyira idegen volt, tudta, hogy valami történt, de nem tudta, hogy micsoda. Kissé félve nézett Sweety nénire, a bogarak most hirtelen jelentéktelenek lettek és nem számított semmi sem, csak ez a furcsa új élmény. Fel sem fogta, hogy a néni mit is mondott neki, hogy vissza kellenne menni a táborba. Kérdőn nézett rá, főleg, amikor a nő is reszketett az élmény után.
- Mi volt ez Sweety néni? – kérdezte.
De ő már megfogta a fiú kezét és rohanni kezdett vele, jobb híján Zam is futott, a bogárka is kiesett a kezéből, majd ő nagyon lihegve állt meg az erdő szélén, eddigre az egész elmúlt. Meglepetten nézegetett körbe-körbe, nem tudta elképzelni, hogy mi lehetett ez.

by **Serena Davidson** Hétf. 16 Jan. 2012, 11:31

Puppy a farkát kezdte csóválni, amikor a Glori a kutyafinomságokat említette neki. A szimatolást is abbahagyta és nyüszítve kuporodott le a gazdája mellé, nehogy összejárkálja a nyomokat. Namor óvatosan indult el Glori mögött, hogy a lány kereshesse a kincseket és aranyat, amiket itt áshattak el. A villámlás ekkor kezdődött, erre Namor is összerezzent, de mivel ő kissé hátrébb volt nem esett bele az ágakba. Az ijedtség nála igen hamar elmúlt, ahogyan megérezte a hívást, mintha szólította volna valaki és furcsa áhítattal tekintett abba az irányba, amerre a tenger is volt, noha nem tudta, hogy az arra lehet a távolban. Talán a papája hívta, vagy valaki egészen más? Pajtása szavaira, azonban összerezzent, el is felejtette, hogy hol vannak.
- Téged is hívott? – kérdezte.
Ekkor látta csak, hogy a kislány pityereg, a kezét nyújtotta neki, és ha Glori elfogadta, akkor megölelte őt.
- Menjünk haza? – tette fel a kérdést végül.

by **Sweety Love** Kedd 17 Jan. 2012, 19:46

-Ki? Ki hívott? Nem, nem volt semmi.. Senki sem hívott!!!-gyorsan hadar, sírós hangon, de még nem sír.
-Namo! A szellemek.. biztos haragosak.. vagy gonosz sápadtarcú mágia..-nem, nem tudja újra felvenni a játék fonalát. Ügyetlenkedik, és észre sem veszi ijedtségében, hogy Namo számára bármit is jelenthetett az előbbi jelenség.
-Te vagy.. a hős.. harcos.. ha.. nem akarsz menni.. maradhatunk. Bátor leszek.. te úgyis vigyázol..- suttogja, elfogadva az ölelést.
-Legyek bátor?-néz fel végül Namora.

-Nem...-erőt veszek magamon. Így, hogy a fiú szól hozzám, eszembe jut, hogy nekem kell a biztonságnak lenni.
-Nem tudom mi volt ez..-mély lélegzetekkel próbálom elejét venni a nagyobb ijedtségnek.
-Össze kell szedni a többieket. Biztos keresnek minket... Ez a valami nem megszokott nálunk. -Még az eget kémlelem az ágk közt, valahol rettegve és várva, hogy felfedezzem a vihar utolsó nyomait. Végül Zamra nézek.
-Mára vége az erdei kirándulásnak, talán az egész tábornak. Ha szokatlan erők munkálkodnak, készen kell állnunk bármire.-Nem akartam azt mondani, hogy a rossz dolgokra. Nem, nem kell a gyereket megijeszteni, akkor sem, ha minden furcsa érzés ellenére, félni kezdek. Olyan sok tragédiát éltem már meg. Remegek, így inkább elindulok a tábor felé, mielőtt Zam észre venné.

by **Thorhalla** Szer. 18 Jan. 2012, 11:35

Az erdő továbbra is teljesen nyugodt és csöndes volt, ahogyan Sweety remegve indult volna el visszafelé a táborba a háta mögül egy füttyentést hallott. Néhány méternyi távolságról csupán, ha nézne a hang irányába, ha nem, pillanatokkal később egy erős ütést érzett a halántékán és eszméletlenül rogyott a földre. Az illető, aki kiütötte a nőt Zam-et könnyedén kapta fel és egy tűt szúrt a fiú nyakába, az altató hatására a kisfiú néhány másodperccel később már aludt is. A nitrogénes maszkját ledobta az alak a földre és egy másikat tett a fiú orra és szája elé, amiben további nyugtató volt, hogy a kisfiú nehogy véletlenül is felébredjen. Még valamit ledobott a füzetre, amit a kree fiú magával hozott.
Sweety arra ébredt, hogy a feje sajog, ahol megütötték, még mindig az erdőben volt, maga mellett ott volt a ceruza, a füzet és a légzőmaszk, amit Zam hordott, de a kisfiú sehol, a füzeten egy kör alakú tárgyat is talált, ami a nő mozgására be is kapcsolt. Egy holokép jelent meg rajta, egy párról, a nőt Sweety felismerte, a fiatalabb mosolygó Ko-Rel volt, még sötétkék hajjal, őt egy hosszabb feketehajú kree férfi ölelte magához, akit Sweety még nem látott, de mivel anya volt, nem volt nehéz rájönnie a vonások alapján, Zam apja volt a képen. Úgy 10 másodperc után a kép kikapcsolt, de a nő bármikor visszatudta a szerkezetet kapcsolni könnyedén, hogy a holokép újra megjelenjen.

by **Ko-Rel** Szer. 18 Jan. 2012, 11:58

Zam még mindig riadtan figyelte a nénit, aki továbbra is mondta, hogy vissza kell menniük. A kisfiú bólintott, hogy rendben van, jobban szeretett volna most már ő is odabent lenni a faházban, biztonságban, mintsem idekint a szokatlan és még mindig kissé ijesztő erdőben. Már indult volna bizonytalanul a remegő Sweety néni után, amikor a füttyentést ő is meghallotta. Meglepetten nézett abba az irányba, csak a férfit látta, aki leütötte a nőt, egy kree férfi volt, ősz hajjal. Riadtan nézett rá, nem ismerte fel, soha sem látott képet az apjáról korábban, és az anyja sem mesélt neki sokat róla. A kezeiből kiesett a füzet és a ceruza, majd futni akart az erdő felé, hogy menekülhessen, de a férfi könnyedén érte utol és kapta el. Zam kapálózott és felkiáltott, ahogyan az éles fájdalmat megérezte a nyakában. Néhány pillanatig még próbált szabadulni, de az altató túlságosan is erős volt és a kisfiút magához ölelte a sötétség, ahogyan a gyógyszer miatt természetellenesen gyorsan aludt el.

//Folytatás: Zelin//

by **Serena Davidson** Szer. 18 Jan. 2012, 12:25

Namor megrázta a fejét és komolyan nézett a kislányra. Ez most nem játék volt, valami hívta, hogy hozzá tartozik, de nem tudta, hogy micsoda. Szegény honnan is tudhatta volna, hiszen eddig csak a papája mesélt Neptunról neki, de nem igazán volt fogalma róla, hogy a tengerek istene kicsoda, vagy micsoda lehetett.
- Nem – rázta meg a fejét. – Ez nem a játék. Tényleg éreztem valamit.
Miközben Glori-t ölelte nem tudta, hogy maradjanak-e, vagy menjenek vissza. Ő szeretett volna választ kapni, de a kislány nagyon ki volt borulva. Pár pillanatig gondolkodott, majd eszébe jutott valami, anya mindent tud! Minden anya mindent tud, így ha visszamennek, akkor anya biztosan tud nekik választ adni a kérdésekre.
- Anya minden tud – mondta ki hangosan. – Ő biztosan tudja, hogy mi történt és mi hívott. Ide meg visszajöhetünk később is, hogy megtaláljuk a kincset. Akkor menjünk haza! Puppy!
Szólt rá a kutyusra, aki odament a két kisgyerekhez, majd a képességét használva magával együtt teleportálta őket vissza a táborba.

//Folytatás: Belleplain tábor//

by **Sweety Love** Csüt. 19 Jan. 2012, 20:03

-De... micsodát?-Glori már nem pánikolt annyira. Nagy, kerek szemekkel kérdezett, mikor Namor komolyra vette a figurát. A kis srác nyugodt volt, igyekezett ő is erős lenni, főleg a nyugtató ölelésben.
-Igen.. az anyukák dolga, hogy mindent tudjanak. -motyogta, miközben a kezével megdörgölte a szemét, hogy a gyülekező kis könnyeket kitörölje belőle, még a teleport előtt.

Fáj...
Te...jó ..ég. Adjon valaki egy aszpirint! Vagy kettőt! Vagy egy dobozzal!
Kómásan keresgélek a kezemmel. Itt, az ágy mellett lennie kell egy doboz fejfájás csillapítónak.. A fiókban.. hogy Glori ne vegye ki.. de.. hol a fiók? Hasztalanul lengetem a kezem, és a fejfájás sem enyhül. Olyan erőtlen vagyok... És valami gond van az ágyneművel is.. Szúr.. fura szagú..
Egy pillanatra vissza repülök a mocsári házba, a fojtott, félelemmel teli időbe, de már tisztul a kép.
Ez nem a kényelmetlen gyermekágy.. máson fekszem. Hideg, levelekkel, ágakkal, és bogarakkal borított földön.
A hideg végigszalad a testemen, az izmaim egy pillanatra megfeszülnek, majd elernyednek. Ez több, mint megfelelő ébresztő.
De a fejfájás igazi. Úh!
Kezem önkéntelenül is a fájó részre teszem. Rosszul vagyok. Átkozott fejfájás, mindenem rosszul van miatta... Megpróbálok felülni. Rossz ötlet, a rosszullét növekszik bennem. Nem tudom, a gyomrom meddig tart ki.
Lehunyom a szemem, hogy kicsit küzdjek a fájdalommal, majd szinte azonnal kinyitom, ahogy azt az ősi ösztönök parancsolják.
Baj van.
Tekintetem kósza vándor útra indul, még nem is tudom mi a baj, de már rémlik valami fütyülés..
És ott egy füzet.. ceruza...Zam maszkja... az meg mi?
Ismeretlen, eddig nem látott tárgyat látok. Mélyeket lélegzem, és kinyúlok, hogy jobban megnézhessem. Valami ketyere, és még be is kapcsol nekem. Kinevet a szörnyeteg.. Mulat a fájó fejemen, a rosszulléten. Francba.. valami nagyon rossz helyen talált el.
Nézem a képet. Kell vagy egy perc, míg tényleg koncentrálni tudok rá.
Ko-Rel... meg valami pasi.
Jó pasi.
Jellemzően ezt veszem észre, még akkor is, mikor halálomon vagyok.
Az a férfi, olyan, mint Zam.
Újabb percek múlnak. Össze kell szednem magam. Zam... Hol van Zam?
Kiáltásra nyitom a számat, de a fejem felemelni is nehéz. Olyan jó lenne egy aszpirin, aztán elfeküdni, és semmit nem csinálni.
De Zam..
Nem látom sehol, s az anyák ősi ösztönével tudom, hogy baj van.
Megpróbálom össze szedni magam. Megfogom az elhagyott cuccokat, majd megpróbálok felállni. Nehéz, s majdnem sikerül, mikor megtántorodok. Elkap egy fa.. vagy én őt.. mit sem számít, talpon vagyok. Röpke pihenés. Homlokom a fának vetem, s hűvöse talán egy cseppet enyhíti a bajt.. Majd ellököm magam a fától, és tántorogva a tábor felé indulok.

by Ajánlott tartalom