Belleplain Állami Erdő

//Előzmény: Bellaplain tábor//

Zaphire is nekilátott fát gyűjtögetni, noha kicsit távolabb, mint a többiek. Még mindig inkább egyedül szeretett volna lenni.


//Előzmény: Bellaplain tábor//

Kissé zavartan néztem Csillára a kérdése után. A diákok közül szinte senkit sem ismertem abban az időben. Lehet, hogy akkor nem is volt mutáns, vagy nem is élt és legalább nem kellett emlékeznie arra, hogy abban az időben milyen volt másnak lenni, amikor üldöznek és meg akarnak ölni, mert más vagy.
- Nem tudom, sajnálom – mondtam. – Nem ismertelek akkor, csak tegnap találkoztam veled először.
Sylen szavain felnevettem, ha tényleg van szarvas, akkor lehetséges, hogy tudom, hogy a fiúk mit fognak enni, amíg Jamessel táboroznak. Tényleg jó vacsora lett volna belőle, sütve, vagy pörköltnek. De a fiatalok közül néhánynál abban is kételkedtem, hogy élőben láttak ilyen állatot.
- A lányoknak ne említsd – mosolyogtam a nőre. – Nem tudom, hogy miként viselné a gyomruk, ha szarvas húst kéne pucolniuk, vagy felkockázniuk.
Figyeltem, ahogyan elbaktat végül, közben Adia is gyűjtötte a csápjaival a kisebb fákat a földről. Charles zavarán lemosolyodtam, így annyira más volt, mint James emlékeivel és viselkedésével. Már-már aranyos. A fák gyűjtésével voltam elfoglalva, amikor Sylen visszaért, kissé aggodalmas arccal néztem rá. Adia még nem jelzett veszélyt.
- Köszönöm, hogy szóltál – mondtam halkan. – A tábor körül van kerítés, nem hiszem, hogy oda merészkednének. Adia egyelőre nem érez veszélyt, bízom benne, hogy távoznak. A prospektusban biztonságos helynek írták ezt, így… remélem nem most kezdődnek a gondok majd.

Büszkén cipelem magammal azt a pár levágott kisebb ágat, sokat szenvedtem értük, ám fejlődő tendenciát mutatok. Hallom én hogy Hood akar itt kaszabolni, és mi meg csak cipekedjünk de... NEM! Itt a balta a kezemben, nem fogok csak úgy cipekedni, ha valamit viszek most akkor azt szeretném én magamnak megszerezni. Serena szavaira csak értelmesen bólintok.
~ Kár. ~ Gondolom, majd lepakolom az eddigi "zsákmányt" valami közös kupacra, vagy ha nincs akkor vissza viszem a táborba és ott rakom le valahova. Akármelyik is, amint üresek a kezeim, dúvad módjára vetem magam neki a legközelebbi fának, annyira dúvad módon hogy vetődök ráadásul hogy felkenem saját magamat az egyikre, szóval elég nagyot nyekkenek rajta.
- Aucs... - Jegyzem meg kissé hülyén, és remélem hogy senki sem látta, néha túlságosan elkalandozok a saját világomban, ahol a fákat kidönthetem akár egy kis pöccintéssel. Nem sokkal azután hogy kissé magamhoz térek, észreveszem Laurát, és hogy eléggé... Szikrázik. Kissé közelebb megyek hozzá.
- Lau, minden rendben szivem? - Kérdem tőle kicsit aggódva.

-Igazad van. Víz mindenképp kell. -bólogatott Glori buzgón.
-És kell ennivaló is. Be kell tenni a sátorba, hogy legyen, amikor nem tudunk vadászni.- Bármilyen kellemes is volt elsőre ez a hely, láthatóan nem volt alkalmas sátorozásra apró törzsüknek.
-Keress-keress-sürgette a kislány is a kutyust, és amint elindult, ő is, felnyalábolva fegyvereit, a nyomába szegődött.
-Biztos a partot is megtalálja nekünk.. de ott nem hiszem hogy lesz jó víz. -jutott eszébe egy pillanatra az eredeti céljuk, ahogy megfogta Namo kezét.

-Na bogárka.. mit csinálsz?-izgalmas. Kíváncsi vagyok, reagál-e rá. Ezek a fickók érzékenyek szoktak lenni a kémiára.. ugyanakkor félek is, hogy határt talál a képességem, és valami csoda folytán a bogárkák jobbnak bizonyulnak, mint az emberek.
Az első pillanatokban semmi változást nem látok. Valószínűleg túl zavart ahhoz, hogy bármit is felfogjon.
-Hrmmmpf-koncentrálok. Nem hiszem, hogy jó neki az, ami az embereket válaszra készteti, de hátha kitalálom mi is kell neki.
Mivel nem piszkálom,és sikerült talppal letennem végül, a bogárka önmagától is kezd megnyugodni, és tétován mozgatja a csápjait. Igyekszik felmérni, mi is történt vele, aztán elindul. Vagy kíváncsi, vagy valami hatásom volt rá, mert a cseppecske felé siet, majd tétován megáll, és újabb csápmozgatás következik. Mintha zimatolna.
- Hű.. ez érdekes.. de őszintén megmondom Zam, nem tudom most mit is csinál..- azt hiszem ilyen kísérletekhez ismernem kéne a bogarak lelki világát.. ha van nekik.
Zam válaszára rá nézek.
-Ennyire hamar tanultok meg dolgokat?-őszintén meglep, pedig tudom, milyen koraérett a kölyök.
-Értem.. de azért ha gondolod, az angol írás-olvasást átvehetjük. Nem hiszem, hogy ettől romlana a teljesítményed máshol.-mosolygok rá, majd felé nyújtom a bogarat, és megpróbálom átrázni Zam kezébe, ha átveszi.
-Igen, az is kémia. Laborokban talán elő is lehetne állítani, ha a pontos összetételét ismernék.- Örülök, hogy érdekli a téma, viszont ilyen tudásszomjjal hamarosan át kell irányítanom olyasvalakihez, aki tényleg ért hozzá.

-Akkor visszamegyünk majd kirabolni őket.-Amint a süti szót meghallotta, ez nem is volt többé kérdés. Glori számára izgalmas feladatnak tűnt a dolog: kicselezni a nagyokat, de most fontosabb volt a jó táborhely.
-Finom tiszta forrásvíz-bólogatott Glori. Azt már megtanulta, hogy az jó. Azt szokták néha palackozni is.
-De ha tavat találunk, csinálhatunk csónakot is, fakéregből.-azt már nem tudta, hogy kell, de biztos volt benne, hogy vérbeli indiánként Namoval tudni fogják, ha szükség lesz rá.
-Igen.. kár. Nem tudom, miért mostra szervezték.. de majd jövünk nyáron is. Olyan tábort kell építenünk, ami nyárig megmarad nekünk. Nézd, ott vannak nagy ágak. -mutatott az erdő egy sűrűbb része felé.
-Azokból lehet sátrat építeni, meg lehet rá falevelet tenni.-ötletelt, majd a pajtására nézett.
-Vagy ez még nem jó táborhely?

-Igen, én is erre gondoltam.-bólintok Zam okos megjegyzésére, majd elvigyorodok a kérdésére.
-Hát egy bogárka azért nem ér fel egy kutyával.. Hát persze hogy megtarthatod. Majd otthon keresünk neki valami üveget, amiben lakhat, szépen berendezzük neki, és megnézzük mit lehet még róla tudni.- Majd utána kell járnom, honnan szerezhetek be cserebogárkákat, ha ez a kicsi véletlen elhalálozna. Nem venném a szívemre, ha a fiúcska lelkesedése gyászba fordulna.
-Ezer és még több bolygó?-kétkedőn nézek a fiúra.
-Az hatalmas birodalom. Hogy bír a Hatalmasotok mindenre odafigyelni, és mindent rendben tartani?- nekünk még a saját életünk irányítása sem mindig megy, nemhogy ezer világ lakóié.. Nekünk még számítógépekkel sem megy...
-Értem.. semmi baj Zam. Van, amikor a fogalmazás és illem körülményes csapdákat állít. - jó hogy zavarba jön, és érzi, hogy gond van a majom szóval, de azért nem lenne jó, ha túlságosan is a szívére venné, hogy mégis használnia kellett.
-A rovarbirodalmakat is egy fő rovar irányítja, a királynőjük. Ő hozza létre a dolgozóit, katonáit, és hímjeit is, akik mindent szépen rendben elvégeznek.

Hatalmas.. hm.. Zam elmondása után egyetlen kérdés maradt bennem a nagy fejjel kapcsolatban: mit csinál, ha viszket az orra? Jujj.. persze azonnal egy megállapítást is tennem kell: nem akarok a közelében lenni, amikor meg van fázva.
-Hihetetlennek hangzik. Nem gondoltam volna, hogy létezhet ilyen. Nálunk régóta kísérleteznek intelligens számítógépekkel, sőt élő szövetek beépítésével is, de erre a szintre nem hiszem, hogy bármikor is el fogunk tudni jutni.-Nem is tudom, hogy azért mondom-e ezt, mert tényleg nem látok rá esélyt, vagy egyszerűen taszít a tény, hogy egy hatalmas fejre rakjuk a koronát. Bár, most hogy bele gondolok.. az utóbbi valószínű.
-És te, miért vágysz annyira a Vádlóságra? Tudni akarod, amit a fej tud? Éhezel a tudásra? Segíteni akarsz a kreeknek, vagy irányítani őket? Netalántán azért akarsz Vádló lenni, mert kiskorodtól annak szántak?-Súlyos kérdések, de fontosak. Ha ennyire vágyik erre, el jön majd a nap, amikor meg fogja kapni, s akár csalódik, akár nem, akkor már tisztában kell lennie a válaszaival.
-Császárnőjük nincs.-rázom meg a fejem a témaváltásra.
-Minden boly külön birodalom, akár egy-egy különálló bolygó. Minden más bogár, még ha olyan is, mint ők, de nem a kirányság tagja, ellenség lehet, így soha nem lesz egyetlen királynő sem, aki minden boly felett uralkodna. Egy ilyen nagy királynő nem tudná biztosítani az utódokat több boly számára, a kiskirálynők pedig fenyegetést jelentenének.-itt bukik az egy bogár élete rajzfilm hangyahűsége.
-Van ugyan egy időszak, míg ifjú királynő is van a bolyban, de ő hamar kirepül és új bolyt alapít néhány hímjével.


-Jóóóóó! Visszajövünk, hozunk csónakot, és végigmegyünk minden vízen, amit találunk.-lelkendezett Glori. Ha nem indiánost játszottak volna, most biztosan kerített volna egy ostort, legalábbis elszánt pillantása erről árulkodott.
-Hozom őket.-Biccentett Glori. Nem lett volna szíve itt hagyni az ágakat, a fegyvereket pedig lelkesen, dudorászva, nagyokat lépve cipelte Namo és az ághalom mellett.
-Te vagy a világ legerősebb harcosa. Megérdemled, hogy rólad meséljenek a tábortűz körül.-mondta Glori, ahogy figyelte Namot.
-Biztos a szellemek segítenek téged. Az erdő áldása van rajtad. Nem lesz ellenség, akinek a nyila megsebezhetne, és dicső neved a törzset is túléli majd. Pammparammpamm-Glori újra dúdolni kezdett, majd megállt és körül nézett.
-Szerinted Puppy mikor talál nekünk vizet? Egyáltalán a kutyák találnak? Nem kellene inkább varázsvesszőt használni? Nem tudom, indiánok használtak-e, de azt mondják, megtalálja a vizet.. Vagy a szellemeket kellene kérnünk? Végül is, indiánok vagyunk. A szellemek úgyis segítenek. -sorban hadarta a kérdéseit, mintha képtelen lenne kifogyni belőlük.

Sylen már el is rohant, hogy letegye a fákat a táborban. Mi Adia-val további jó pár kisebb-nagyobb ágat felkaptunk. A fiatalokat figyeltem továbbra is, nehogy bármelyik elkóboroljon és eltévedjen. Megvártam, amíg Sylen visszaért hozzánk, akkor fordultam csak felé, ha ez megtörtént.
- Arra nem emlékszem a sátorállítással és a főzéssel hogyan boldogulsz? – kérdeztem mosolyogva.

Namor lelkesen vigyorgott a pajtására, amikor az az erejét dicsérte. Pedig neki ez mindennapos volt, hogy ilyen súlyokat képes emelni, csak otthon soha sem hagyták és az anyukája mindig kérte, hogy fogja vissza magát.
- Szellemek? – kérdezett vissza tétován. – Apa Neptune-t mondta, hogy az ő áldása, de nem tudom, hogy kicsoda Neptune. Nem, a törzs tovább él majd, mint a nevem, úgy kell lennie!
Hiszen az azt jelentené, hogy nagyon-nagyon sokáig fennmaradt a törzs, amit létrehoztak.
- Nem tudom, Puppy nem átlagos kutya, ő okos és tollat is hozott – gondolkodott el. – Ha nem talál ő, akkor majd kérünk a szellemektől, ők biztosan mutatnak nekünk vizet.
Ám ekkor a távolban elől Puppy ugatni kezdett és, amikor a két palánta beérte a kutyát, akkor végre meglátták a fák között elterülő tavat is.

- Úgy látszik a szellemek Puppy-n át beszélnek velünk – vigyorgott tovább.

-Nos, ha így van, jól jegyezd meg ezeket a gondolatokat-mosolygok a srácra.
-Ha felnősz, és Vádló leszel, sokszor segítenek majd, hogy jó döntést hozz.- és biztosan segítik majd, ha netalántán elbizonytalanodna. Féltem a csalódástól,de nem tehetek mást, minthogy igyekszem erőssé és okossá tenni, amennyire tőlem telik.
-Igen, használjuk ezt a kifejezést, ha olyasvalakiről szólunk, aki a puszta megjelenésével olyan erőt, hatalmat sugároz, ami mellett bárki aprónak tűnne. Az ilyen emberek néha jéghidegek, máskor pedig annak ellenére tiszteletet parancsolók, hogy látszólag hétköznapian emberiek.-biccentek.
-Király és királynő? Ó, nem! Egyetlen vezére van a bolynak, a királynő. Nincs mellette egyenrangú király, sőt.. nincs állandó párja sem. Időről időre születnek hímek a bolyba, melyek újra megtermékenyítik a királynőt. Több is. Szóval csak ő van.. a Királynő. Nélküle nincs boly, ő maga a boly. Persze, sok dolgot nem tudunk még róluk... azt sem, hogy pontosan hogyan kommunikálnak. Tudjuk, hogy kémiai anyagokkal, de nem ismerjük a kódjukat, vagy a kommunikáció mélységét. De, tudod mit?-vetem fel az újabb lehetőséget
-Itt, Amerikában gyakran van a gyerekeknek hangyafarmja.. Utána nézhetek, hol tudnánk neked ilyet szerezni, és a bogárkád mellett, őket is figyelni tudnád.


-Majd megkérdezzük anyut, hogy ki az.. de nevezhetjük a védőszellemedet Neptunnak addig. Úgyis biztos van ezeknek a szellemeknek neve. Majd én is kitalálok alamit magamnak-Glori erre a gondolatra élénken nézelődni kezdett, hátha valami eszébe juttat egy jó nevet és szellemet. Igaz hogy ott volt a papája, aki anya szerint vigyáz rá messziről is, de ő nem indián, Glorinak pedig most indiános védőszellem kell, sas, farkas, medve, bagoly, vagy valami...
-Legyen úgy.-egyezett bele Glori ebbe a törzs tovább él, mint a név dologban. Furcsán lelkesítő volt ez a beszélgetés. Tényleg, valóban nagy indián harcosnak érezte magát tőle.
-Hééé! Az ott egy tó!-kiáltott Glori, ahogy meglátta, mit ugat Puppy, és épp csak annyi ideig fogta vissza magát, míg Namo szavaira válaszolt
-Igen, de akkor inkább Puppynak kellene a sámánnak lenni.-és már rohanni is kezdett a víz felé. Ezt keresték, de mennyire hogy keresték, és végre érezni akarta a kincset, a vágyott vizet.

Megkönnyebbültem, hogy marad olyan velünk, aki ért ezekhez a dolgokhoz, révén, hogy James nincs itt, aki pedig biztosan járatos az ilyenben. A többieket, akik itt maradtak pedig nem hittem, hogy így lenne. És én sem, nem sokat sátoroztunk annak idején, és szerintem Sweety sem.
- Örülök, hogy legalább maradt valaki itt, aki ért hozzá – mosolyogtam. – Akkor már hárman leszünk, akik jól tudnak főzni.
A főzéssel akkor a fiúk lesznek gondban, mert mindenki itt maradt, aki ért hozzá, de legalább rendes reggeli, vagy vacsora fogja őket várni, ha visszaértek. Sweety, Sylen és én is értünk a főzéshez, Tyler csak az elfogyasztásához. Vacsora… még el kellett dönteni, hogy mi is legyen, mert volt választék.
- Elég sok mindent hoztunk – kezdtem. – Egyrészt a kicsik miatt is, tudunk bográcsolni, vagy csak rablóhúst készíteni, vagy nyársat sütni. Hoztunk krumplit héjastól, hagymát, szalonnát, marha-, disznó és csirkehúst. Mit gondolsz mit csináljunk ma?

Bólintott Gloria-nak, amikor a kislány mondta, hogy ettől kezdve az ő védőszellemének neve Neptun. Bár nem volt túl indiános hangzása, de ez Namort nem zavarta egy picit sem. Gondolkodni kezdett, hogy mi lehetne a kislány szellemének neve. Míg végül meglátta a sárga leveleket a fákon, talán az jó lesz.
- Fehérbundájú Rex? – kérdezte. – A szellemed neve… ez azt hiszem indiános név, jobban, mint az enyém.
Hiszen Rex volt a neve a másik kutyusnak, aki velük volt, Farahnaz kutyájának, bár ő nem jött velük. Puppy ugatására neki is feltűnt a víz, ami előttük volt. Puppy sámán? Nem! Határozottan nem, az Glori volt.
- Ó! És ha ő a szellemed? – kérdezte Namor. – Puppy nem sámán, de ha ő szellem, aki állatalakban jár köztünk?
Pár méternyire húzta a partig az ágakat, amiket hozott eddig, majd ott leejtette őket és Glori után rohant a partra, hogy közvetlen közelről csodálhassa meg ő is a tópartot.
- Vajon van itt a sápadtbőrűeknek elásott kincse valahol? – kérdezte.

Laura is nekilát a favágásnak. Kis fejszéjével a fák ágait nyesegeti. Főként olyanokat, melyek már kiszáradtak, s nem élnek. Szikrázik is rendesen, ahogy lassan teste felületéről a feszültség kapcsolatba lép a fával. Látványos, de nem veszélyes játék, inkább csak kellemetlen tud lenni vagy zavaró. Mégis jobb, hogy így vezeti le a benne felgyülemlett feszültséget és dühöt. Egészségesebb.
A nagy faágcsapdosás közepette Csilla hangjára figyel fel. Abba hagyja munkáját és a lány felé fordul.
- Nincs. – válaszolja tömören. Most mit játssza meg magát, hogy rendben van, amikor nincs? Barátnő előtt ez nem szokás.
- Tudod elég idegtépő ez a hely. És most nem az erdőre gondolok. – ledobja magát az egyik fa tövéhez.
- Azt gondolná az ember, hogy ennyi év után meglehet szokni. A többieket is. De nem, nem lehet, egyszerűen ez nem megy. – letép egy fűszálat, azt kezdi el rágogatni.
- Csak azért vagyok itt, mert a szüleim ide küldtek. Persze, nem volt jó otthon, és tényleg baromira jó, hogy most már nem rázok meg boldog-boldogtalant. Tényleg megnyugodtató. De odahaza suli után szabad voltam, azt csináltam, amit akartam, nem kellett a tanáraimra gondolnom, velük találkoznom. Itt ilyen nincs. És ez már nyomasztó számomra. Főleg ha fémkarmokat nyomnak a nyakamhoz. – mérgesen tépi ki szájából a rágogatott fűszálat és elhajítja.
- Vágod? – tekint kérdőn Csillára. Közbe persze már sejti, hogy amint észreveszik, hogy nem fát aprít, azonnal rá fognak szólni.

Szomorúan hallgatom végig Laurát, sajnos nem mindenki látja pozitívan a helyzetet. A kérdésére a bal kezem csípőre teszem, a jobbal pedig élével felfelé felteszem a vállamra a baltát, kicsit kitolom a csípől oldalra és aktív gondolkodó tekintettel bámulok enyhén felfelé. Egy kis hezitálás, majd a tekintetem ismét rá terelem.
- Ismerős, nekem is meggyűlt már az egyik tanárral a bajom, tudod nekem se tetszik hogy nem igazán van magán életem, mert vagy a falból figyel valaki vagy a gondolataimat olvassa egy másik személy... Idegesítő, de szerintem a szabadsággal annyira nincs probléma. - Kis csend.
- De ha kevésnek érzed, akkor beszélj pl Serenával, vagyis a fiatalabbikkal... Vele szerintem lehet lazítani a határokon. - Abszolult nem kihasználásra gondolok, csak ha valami nagyon kell.
- A lényeg hogy nézz szépen, adj tiszteletet és legyél finom. És most akkor gyorsan egy másik téma, a karmos dolog... Szerintem ne foglalkozz vele, tudod mindenhova kell egy szociopata elmebeteg aki igyekszik megfélemlíteni a diákokat, de úgysem árthat neked. Szóval ne foglalkozz vele csak a szája nagy. -

-Rex?-Glori egy kicsit gondolkozott a dolgon.
-Lehet úgy is védőszellemem, hogy itt van, és megfoghatom? Azok nem átlátszóak vagy láthatatlanok szoktak lenni?-kicsit bizonytalan volt, de úgy érezte, hogy Namo ötlete jó.
-Tényleg indiános név.-bólintott végül, ahogy kezdte elfogadni. Végül is egy sámánharcos nem választhatna jobb szellemet magának,és az csak jó, ha tényleg megtámadhatja az ellenségeket.
-Ha Puppy a szellemem, akkor a tiéd is. Vagy lehet hogy igazából ő a törzs védőszelleme? -ennek így volt értelme, legalábbis Glori szerint, hiszen Puppy mindig ott sertepertélt körülöttük, és figyelt rájuk. És vizet is talált.
Glori mélázását Namo új ötlete szakította meg, amit a kislány hihetetlen lelkesedéssel fogadott.
-Biztos! A sápadtbőrűek csónakkal jöttek ide, hogy elrejtsék a banditák elől. Nézd!- mutatott a parton korhadó ágkupacra
-Ott kötöttek ki! Biztos a nyomaikat is megtaláljuk még, de ha nem, akkor is onnan kell kezdenünk a keresést.


-Nem, a királynő nem halhatatlan sajnos, de tovább él, mint az egyszerű dolgozók, vagy katonák. Amiatt viszont, hogy ő is megöregszik, kis királynők is születnek időnként, amelyek vagy kirepülnek, vagy átveszik a helyét. -látom Zamnak nagyon megtetszett a hangya ötlet.
-Igen, tényleg van. Olyan, mint egy kis vékony akvárium, csak nem víz van benne, hanem homok. Azért vékony, hogy szépen lehessen látni a járatokat, amit a homokba készítenek, mert szorgalmasan építgetnek folyosókat, csarnokokat, kamrákat, és begyűjtenek minden ehetőt.
Szerintem a többiek is tanulhatnának belőle, úgyhogy az óvodába beszerzek egyet.-megígérem neki, mert megérdemli. Ő a gyerekek közül a legérdeklődőbb, talán kora miatt nem is csoda, de ezt az érdeklődést táplálni kell.
-Ma már nem is csak hangyát lehet tartani, hanem akár katicákat is. Egyre többféle bogárkát lehet biztonságosan tartani, hogy a kicsik tanulhassanak.

Namor is elgondolkodott, szerint nem csak szellemek, hanem köztük is lehetnek.
- Valamilyen állatalakban itt lehetnek, valahol láttam, hogy holló, vagy farkas képében a törzsük közelében voltak. Vagy anya mesélte ezt? – tanakodott.
Mikor a kutyus a nevét hallotta, akkor a kislány felé fordult a farkát pedig boldogan csóválta, hogy őt sem hagyják ki a játékból. A kisfiú ismét töprengeni kezdett, miközben a szép tóra nézett, sajnálta, hogy túl hideg van ahhoz, hogy fürödjön.
- Igen! – mondta lelkesen végül. – Ő a törzs védőszelleme!
Az ágkupacra nézett, tehát tényleg volt kincs és nem csak ő gondolta így! Glori-t előreengedte, hogy ő kereshesse a nyomokat és így mögötte haladt a kupac felé.
- Szerinted milyen kincseket ástak itt el? – kérdezte.

Körbenéztem, úgy tűnt, hogy már mindenki elég fát gyűjtött, főleg Sylen volt az, aki nagyban hozzásegített ehhez, így akkor most már akár vissza is indulhatnánk, ott is van elég dolog, amit meg kellett tennünk. A sátrakat felállítani és most már tényleg nekiállni főzni, mert az kissé tovább tart, főleg, hogy ennyi főre tesszük.
- Lányok, most már van elég fánk, így induljunk vissza a táborba. Mindenki!
Megvárom, amíg mindenki elindul, nehogy valaki itt maradjon az erdőben, akár véletlenül, akár szándékosan.

//Folytatás: Belleplain tábor//

//Folytatás: Belleplain tábor//

Még nem igazán érkezik válasz Laurától, amitől megcsapja a fülem Serena hangja. Össze csapom a kezeim a mellkasom tájékán, a balta a fejem felé fordítva, és így nagyon kevésen múlik hogy nem vágom bele a fejembe, de most szerencsés voltam. Eléggé meglepődök a saját szerencsétlenkedésemen, olyan szinten hogy hirtelenjében nem is igazán tudom hogyan kimutatni sem.
- Az anyja! - Többet nem is tudok rá mondani, Laurára nézek és kedvesen megszólalok.
- Nah, ne szomorkodj és... - Ekkor változnak meg hirtelenjében a dolgok, az időjárás, a furcsa szél, és persze a vörös villámok, lenyűgöző és vérfagyasztóan ilyesztő élmény.
- Azt hiszem hogy... Te is érzed? Ez biztosan nem jelent jót... - Mindenesetre is továbbá sem történik semmi veszélyesnek tűnő, szóval intek Laurának hogy induljunk, majd megkezdem az utam vissza a táborba. Menet közben még elcsípem Serenát egy pillanatra.
- Valami ötlet hogy mi volt ez?-