Erdei út

16+
Nagyon csúnya képet vág, ahogy cipzárpantomimel a másik, aztán szimplán csak wtf feje lesz a perverz utalásra. Megmondta, minden, ami a neo szájából kiesik, valahogy perverzzé válik útközben.
- Nagy francokat, tartsd meg magadnak. - Legyint, mintha nem is érdekelné már, pedig igen. Az embernek minél kevésbé kellene tudnia valamiről, annál kíváncsibbá válik, ez törvényszerű. Nem mintha nem sejtené, mi a téma, de ha mélyebben is belegondol, esetleg tán nem ártana elszámolnia saját magával. Ezzzz... nos, ennek még nagyon nincs itt az ideje. Szerinte.
- Hmh... - Mondhatni, hogy ehhez a szöveghez elég konkrétan le kellett ülnie, mert térdelés helyett leseggel inkább a földre. Csak a pillantása nem mászik le a másikról, némán elemzi a vonásokat, mintha... franc tudja mit várna tőle. Végül aztán megcsóválja a fejét. - Furasrác. - Közli személyes véleményét, a száján helyes félmosoly rándul. Valahol egészen lenyűgözi a neo, aki mindent pontleszarva beszállt a kocsiba és most szembemegy vele az autópályán.

Nos, ennél jobban már amúgy sem tudja zavarba hozni, így a keze ott marad a másik szája előtt még akkor is, amikor a nyelve végigcsiklandoz a tenyerén és megrándulnak az ujjai. Vissza kéne húznia, nem? Összeszűkül a pillantása.
- Hogy tervezted? Ha nem engedlek el, addig nyalsz, amíg meggondolom magam, hm? Tejbetök. - Pont úgy vigyorog, érzi a keze alatt és ettől valami idióta okból kifolyólag nevethetnékje támad. Megvonaglik a szája és valahol ezen a ponton érzi ildomosnak elengedni a másikat.
Sikerül elterelni a figyelmét, vagy legalábbis elfoglalódik egyelőre a bombákkal, ami leköti annyira, hogy inkább arra fixálódjón, ezekkel mit is lehet egész pontosan okozni. Persze a fénygránát nem arra született, hogy öljenek vele, de azért így is megvan a maga fílingje, hogy a kezében tarthat egyet. Egészen felvillanyozódik tőle.
Valószínűleg ez a legérdekesebb tulajdonsága a neonak. Egyszerűen csak nem tud olyan lenni, mint mindenki más, sőt. Mintha minimum szent küldetést kapott volna arra, hogy lehetőleg minden porcikájában más legyen, mint mások. Anton értékeli a különleges holmikat. Egy élmény rajzolni őket.
Nem robbantja fel magukat, a látszat ellenére nem egy béna gyerek, csak vannak területek, ahol nem árt fejlődnie. Ez egy elég természetes dolog az ő korában, sajna nem mindenki születik tökéletesnek. Ugye.
- Mi az anyám a "fordított szimbionta" póz? - Nem, az már meg sem lepi, hogy kiforgatták - megint -, így fekete szemekkel annyira nem látványos, ha zavarba jön. - Honnan tudod egyáltalán egy szimbiontánál hogy áll megfelelő irányban? Wtf? - Veszélyesen műveletlen az idegenfajtalankodáspózok témakörben. Lepillant a neora, ahogy az elhelyezkedik. Nekidönti a fejét a fának, ráérősen kezd rajzolni. Felix pillanatnyilag elég megnyugtató látvány.

16+

Fog még Anton könyörögni i azért, amit most nem mond el... valami ilyesmit üzen a tekintetével, aztán jobban belegondolva, nem is kell majd könyörögnie. A neo nem az a fajta, aki erre játszik, hajlamos arra, hogy csak úgy, megmondja és megcsinálja azt, amit korábban megtagadott, csak úgy random.
- Fura aki mondja - neveti, mert úgy emlékszik, ezt a szót tőle szedte a másik. Lehetne akár büszke is a fejlődésére.

Az ember elvár bizonyos reakciókat arra, hogyha csinál valami olyasmit, ami nem megszokott és zavaró. Mint a tenyérnyalás. Ellenben ha nem azt kapja amit vár sokan hajlamosan bedühödni, felizgatni magukat, kibillenni a szerepükből, ettől lesz az egész nagyon-nagyon kínos és gáz. Mint amikor egy ötven éves háztartásbeli sztiptízelni kezd a csehóban a válását ünneplő második martini után. Felix a szemét összehunyorítva vidám tejbetökködik, megvárja a válasszal azt az időt, amíg Anton végre elengedi, hátha kínosnak érzi majd azt, hogy újra a szájára csapjon.
- Ha én igazán nyalni kezdenék, te okvetlenül megogndolnád magad úgy nagyjából minden hülyeségben - jegyzi meg egy kicsit több büszkeséggel a hangjában, mint amennyi indokolt lenne, olyan sok esetben még nem próbálta ki, nem kamatoztatta az ilyen képességeit és lehetőségeit, de hát magabiztosság nélkül kár is volna belekezdeni a hetvenkedésbe.
- A királyfi új játéka - vigyorog, a farkát már felfedeztette vele amikor simogatta, most itt a gránát, hamarosan jöhetnek az újabb férfias dolgok, bár őszintén szólva egy sem jut eszébe, majd csak kitalál valamit, hogy ne unatkozzanak, mit sem sejtve arról, hogy Anton szerint amúgy is különleges. Pedig amúgy tökre nem.
- Ne mááár, hogy nem hallottál róla. Ennyire nem lehetsz... európai - tehát prűd (ha nem francia), haszontalan, nem gondolkodó, nem nyitott, és úgy általában, egy tekintélyelvű baromállat, akik amúgy nem fejlődnek sehova, és csak azért van pénzük, mert valaha kizsákmányolták a gyarmataikat. Vagy valami ilyesmi.
- A fordított szimbionta pózban erősen tapadtok. Onnan tudod, hogy melyik a megfelelő iránya a szimbiontának, ahogyan a gazdasteste áll, mert érted, ha nincs gazdateste, akkor neki is kvázi teljesen tökmindegy az irány, halott a kicsi csíra. Szóval mivel emberek vagyunk, vagy legalábbis humanoid, a rajtunk levő szimbiontának is arra van amarra, amerre nekünk, tehát az van fordítva, ami nekünk is. Szóval, ha most te és én szexelnénk, akkor úgy kellene elhelyezkednünk a fordított szimbiontához, hogy a kis szakadék oldalán lefelé dőlve, a lábak fenn a parton - mutatja a kezével, hogy hol, mi, merre és hány lépés képzelhető el ebben a verzióban, szerfelett komoly arccal. Idegen kultúra oktatásban erre is gondot kellene fordítani ugye. Ugye. Ugye, hogy ugye.

16+
Ohohohohó francokaaat~
Mert ha már így lehet üzengetni tekintettel, akkor az övé holtbiztos, hogy ezt villogja, mert addig térdeljen a neo a bomba hűlt helye felett nyugodtan, amíg ez megtörténik. Ha. Hahaha.
Nem ellenkezik, tényleg tőle szedte. És hát valljuk be őszintén, valahol mindkettejükre pöpec illik.

Felix valamit vár és Anton is várna valamit, de míg az előbbi fel van készülve annak elmaradására, az utóbbi már kevésbé. Említette már valaki a neonak, hogy a kreatív elme általában automatikusan elképzeli, amit hall? Úgy feltartóztathatatlanul és instant. Főleg az olyan elme, ami még ráadásul valósággá is változtatja azt, amit elképzel, lerajzol és... elködösödik a pillantása, ahogy fejébe tolulnak a cenzúrázatlan képek. Elnyílik a szája, hogy visszavágjon valamit, de őszintén... ezt mégis még mivel lehet fokozni? Kurváranemakarjafokozni.
- Feladom, nyertél. - Valahogy nagyon sürgősen szisszennek el a szájáról a szavak. Esze ágában sincs megkérdőjelezni a nagyszájút. Bizonyos szempontokból biztonságosabb, ha ebbe így most nem mennek bele.

- Őfenségem nagyra értékeli. - Ismeri ő az etikettet, ilyen megjelölés után akár elvárhatná a kézcsókot is, de sajna nincs pecsétgyűrűje szóóóval... köszöni szépen, a farka eddig is megvolt neki támogatás nélkül, de értékeli a próbálkozást. Eee... nem, igazából már mégsem, valahogy az a szituáció konkrétan nem olyan alkalom volt, mint amit úgy első letapizásra megszavaztatott volna magának.
- Mégis hol kellett volna róla hallanom, mindenkimásgyűlölőfalván? - Néz fel lapos pillantással, ami... komolyan, Felix nem néz elég horrorfilmet? Ilyen pillantásokkal nem baszakodunk, mert lemészárol olyan japánhorrorosan. Najó, ennyire tán már mégsem durva. Igazából érdekli a válasz, bár... mi a jó francnak vágja maga alatt a fát? Persze a favágás növeli a tesztoszteronszintet és erdőben vannak, de úgy már mégis.
Valahol ott veri ki Felix a biztosítékot, ahol saját magukat hozza példának, ez így "lerajzolomamieszembejut" akció közben meglehetősen veszélyes és hát nem biztos, hogy jó ötlet, ha nekiáll radírozni. Megáll a keze a papír felett.
- Jójójó felfogtam. Najó. Mi a fura a misszionárius Kree pózban? Azok humanoidok, elég snassznak hangzik. - Franc tudja miért kérdezi, de tekintve, hogy valami nagyon nem ártatlan félcicamosoly ül a képén, valószínűleg sunyiskodik a képen, amit immár ismét rajzol. És szomorú tény, hogy végül nem is fogja megmutatni a neonak. Vagy legalábbis nem azonnal és nem itt.

16+

Kurtácska élete során még nemigen volt szerencséje kreatív elmékkel beszélgetni, akik a vizulis fantáziára hivatkozva kérnek maguknak kegyelmet bizonyos durvább képzetek ellen. Ez valami olyan dolog, amihez jó társaságba kell születni, hogy a gondolatnak értelme és önálló dimenziója lehessen, na meg persze esélye arra, hogy megnyilatkozzon. De ha már Antonnak olyan szerencséje van, hogy képzelődni tud, képzelődjön csak. Felix meg jót nevet rajta. A szó legszorosabb értelmében, bár csak csendesen. Voltaképpen neki is volna miért elpirulnia, de skippeli az ilyen emberi szükségességeket.

- Alászolgája bombaherceg - vigyorog, mert ez egy jó játék, a kézcsókra most aligha lenne kapható, elég mocskos az ő keze és szája is ahhoz, hogy ilyesmivel szennyezze be a másikat, derűs hunyorgással már nem is utálja annyira ezt a napsütötte délelőttöt. Így legalább el lehet nyúlni a földön, ami egészen cool, még akkor is, hogyha senki nem fekszik mellé fordított szimbiontában.
- Akik gyűlölködnek azok a legtájékozottabbak. Erről szól a sorozatok 99%-a, akik pletykálnak, rosszindulatúak, és mindenkit meg akarna ölni, azok mindent tudnak előre, nem utólag, nagyon-nagyon előre, és jobban tájékozottak, mint a mindenkit szerető libsi főhősök, akik csak bámulnak bele a bilibe, hogy mi a szar az ott lent - vonja meg a vállát, reggel feltette a pillantásálló napszemüvegét, amúgy sem hinné, hogy Anton bármilyen körülmények között képes lenne őt leverni, megkárosítani, legfeljebb ha kiradírozná, de arra nem fog sor kerülni, mert akkor ő lesz az első rajz, ami megváltozott állapotból visszajön erre a világra és NAGYON NAGYON dühösen belekloffolja a szőke fejébe, hogy ilyet márpedig nem csinálunk másokkal.
De egy kis szexpózkalauz szerinte még nem főbenjáró bűn, szóval nem is fogja vissza magát, és a legegyszerűbb példákhoz nyúl, tenmagukhoz, még ha nem is szó szerint.
- Biztos, hogy megvan? Rajzold meg, akkor elhiszem, hogy érted - szól a kisördög a száján keresztül, pedig nem is emlékezett arra, hogy mostanában fogyasztott volna apróra őrölt démonokat.
- A kree egy militáris, hódító faj. Te is tudod, imádják az egy istenüket, vagy mi a szart, mondták órán, csak elfelejtettem. Ennek megfelelően a kree misszionárius póz egy hódító kree póza egy meghódított nép valamely tagjával, tehát tartalmazhat kötelet, szögeket, fegyvereket a különbözőt testnyílásokban, és a többi - az arcát a táskának dörzsölve vakargatja meg a képét, aztán a homlokát is, valamit mormog arról, hogy mennyire gecipuha ezt a táska, aztán szemez csak újra a lap hátsó felével, majd a fejét kissé megemelve kinéz a "sáncuk" mögül a bomba hűlt helyére.

16+
A bombaherceg egészen tetszetős, főleg ha a másik még a szolgálatába is áll, bár valahogy egészen biztos benne, hogy ezt nem egészen abban a főúri értelmezésben kell venni, mint amit úgy elsőre és másodikra elvárna az ember. Hát, már milyen ember ugye, mert van az a fajta, amelyiknek nagyjából mindenről pontosan ugyanaz jut eszébe.
- Ah jah. Apám ezért nézett minden híradást, beszámolót ésatöbbit az idegenekről, mutánsokról, természetfelettiről, katasztrófákról. Azt mondta "meg kell ismernünk az ellenséget". Még Murderworldöt is nézett, bár arról meg azt mondják, hogy kamu. - Felpillant, hirtelen lámpásfény gyúl a fekete szemek mögött, mintha egyetlen kósza csillagnyi pontba sűrűsödne a figyelme a neo felett. - Tényleg kamu? - Ki mástól is kérdezhetné meg, mint attól, aki már itt volt az utolsó idején?
Anton nem tervezi pillanatnyilag Felix kárát, bár ha felmerülne a gondolat, talán elmondaná, hogy jelen pózában messze nem csak a kiradírozással tudná fenyegetni, amiről már köztudott ugye, hogy élőlényekkel nem megy. Egy kiláncolós bilincselés mondjuk a fa törzséhez már sokkal valószínűbb. Tíz perc alatt pedig elég sok mindent meg lehet tenni egy kiszolgáltatott emberrel, még ha az mutáns is... nyilván a Kreek is így látnák a fenenagy missziójukban.
- Sshshshshs - Lepisszegi a köré mászó kisördögöket, mint mondotta volt, a neo szájából mostanában kifejezetten perverz dolgok teremnek és hát valljuk be őszintén, Anton csak mostanában ismeri őt. - Nem fogok szexpózokat rajzolni neked. Így is elég zavarbaejtő vagy. - Nos. Ha nem mondja ki, akkor is nyilvánvaló, de természetszerűleg szókimondóbb, ha rajzol. A félobjektív beállítás nyitottabb hozzáállást eredményez, amitől ugyan lehet később ég majd a feje, de pillanatnyilag nem fáháháháj.
- Mhm és? - Hódító, na és. A szex önmagában is a hódításról szól, vagy valami ilyesmi. Így tapasztalatok nélkül valószínűleg nemigen tanácsos véleményt formálnia róla. Megnyúlik az arca, ahogy kiteljesedik előtte a szóba szedett förtelem. - Mwahh nemár, jézusom. Szögek, Felix? Ebben mégis mi a jó a leigázott félnek, ha? - Méghogy meghódított. Egyébként meg mondja valaki, hogy a kérdés nem jogos. Ha csak az egyik félnek jó, akkor többnyire erőszakról beszélünk, nem "szexpózról".
Lapoz egyet k-rva nagy kussban és lepillant a megmacskuló neora. Mosoly rándul a száján a látványra, aztán rajzol tovább. Mert megteheti.
- Kétlem, hogy visszajönne. - Túl sok idő telt el azóta és egy ideje már nem is jutott eszébe. - Folytassuk? - Már a bombázást. Igenlő válasz esetén jópár oldalt kihagyva lapoz odébb a könyvben, hogy oda firkálja be az újonnan elhelyezendő gránátot és a fészket, ezúttal sokkal kisebb területen.

16+

Majd egyszer játszanak olyat is, amiben a szolgálatába áll, és abban lesz köszönet.
- Apád voltaképpen egy igen bölcs ember, csak nem tudom miért kell ehhez fasznak is lennie. Az ellenséget meg kell ismerni, és fel is kell ismerni, hogy ki az ellenség. Ezt is az az irigység erdejés pasas mondogatta... apád harcolt a világháborúban? - egy kicsit elkomorodik, de nem szomorodik el, csendes izzás költözik a hangjába. Nem szereti a hadi témát, de ha már adódna, nem vetne semmi gátat elé, hogy megakadályozza azt, hogy bárkinek a torkán lenyomja a véleményét a szerinte szükséges szerepvállalásokról, és ilyesmiről.
- Hát... azt mondják, hogy kamu. És nekünk is azt mondták, hogy mondjuk azt - vonja meg a vállát. - Őszintén szólva nem ismerem azokat közelebbről, akik benne voltak, de rohadtul nem úgy néztek ki, mintha kamu lenne. De gondolom többet ilyen nem lesz, biztos bekalibrálták már a fémpicsát erre az elrablásra, hogy ne legyen megint, csak eltusolják a dolgot, mert gondolom minden tanár is a Murderworldre veri esténként - emeli meg a vállát. Ő nem tartja kamunak, de az, hogy ő mit tart a dolgok felől csak a legritkább esetben bír valamiféle jelentőséggel, vagyis... úgy egyáltalán bármiféle jelentőséggel. Azonban megijeszteni se akarja Antont, még a végén kibillen a rajzolásból, vagy elhagyja az iskolát, és az új kedvenc szórakozása teljesen odalesz, megengedhetetlen!
- Namááár, szerintem baromira fun lenne. Mi ebben a zavarbaejtő? Mindenki szexel, vagy már csinálta, vagy csinálni fogja, de az biztos, hogy anyja meg az apja őt is úgy baszta össze egy unalmas napon, hogy szexeltek. Lerajzolni aztán végképp ne legyen para, az csak rajz. Majd nem simogatom - vigyorodik el, bár igazán kíváncsi volna arra, hogy az ajzott állapot milyen hatással lenne Anton művészetére, már ha egyáltalán lenne rá úgy bármiféle hatása is. Az övére biztos lenne, ha már lenne művészete.
- Fuuuuuuuck, komolyan el kell magyaráznom? Egy önbántalmazó se volt a közeledben? A neten? A rajzon? Bárhol? - szenvedő arcot vág, pedig a szemei nagyon is élénken csillognak, izgatottan és tetszőn, na meg a vigyor is ott kellemkedik a szája sarkában.
- Egyrészt: miért kell, hogy jó legyen a leigázott félnek? A szex nem a kölcsönös élvezetről szól, az a szeretkezés. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a szó benne volt az angol-orosz szótáradban, na mindegy, aztán vannak az olyan párok, akiknél az egyiket nem zavarja, ha teletűzik olyan dolgokkal, ami amúgy rohadtul fáj. Ezt hívják mazochizmusnak. Neked teljesen mazochista arcod van, úgyhogy szerintem a kérdéseid felét legalább kamuzod, pedig igazából nem is kérdéses a számodra a dolog - vigyorog végül, beletemetkezve a táskába.
- Áh, előbb fejezd be azt a rajzot, amin most ügyködsz. Mi ez a kapkodás? - elvégre róla van szó. De azért kikészíti a gránátot maga mellé, visszakommunizálva a sráctól.
- Utána mehet - utána fogja csak odavinni a padkához a gránátot, tiszteletteljesen úgy mozogva, mint aki arra készül, hogy a távol levő levélbomba ezt a pillanatot választja majd a megjelenésre. Tipikus szelfi helyszín. Fotózkodj eltűnt bombával.

16+
- Ah, nem. Fegyvergyártó cége van, 2014-ben elég komoly bevételre tett szert a szíriai polgárháború miatt, a Világháború idején pedig gyakorlatilag bekebelezett mindenki mást a központi régióban. Nem volt értelme hadba lépnie, halálkufárként több hasznot hajtott. - Magának is, meg az országnak is, bár ez utóbbi ugye mindig megkérdőjelezhetőbb. Ez mondjuk megmagyarázza, miért a fegyverekre van ráindulva a gyerek, azt már kevésbé, hogy hogy az istenbe nem fogott még gránátot, vagy tanult meg lőni legalább.
Összevonja a szemöldökét. Mi az, hogy azt mondták, hogy mondják azt? Mégis minek?
- Ugyan már. Ők a jófiúk lennének, vagy mi. - Elég gáz, ha erre verik személyes véleménye szerint, rohadtul semmi élvezet nincs abban, hogy nyilvános kivégzést tartanak kvázi. - Hogy nem tudják eldönteni, hogy kamu, vagy sem? Most meghaltak, sérültek, stb, vagy nem? Elég egyszerű képletnek tűnik. - Nem tűnik úgy, hogy különösebben ijedt lenne a téma miatt, inkább csak wtf, valahogy egyenes igen/nem válaszra számított. Nonszensz, hogy lehet ilyesmit eldöntetlen kérdésnek venni? Az eltussolás már valószínűbb, csak érthetetlen. Ez egy iskola.
- Mnh... - Kifejezetten bosszantó, hogy nem tudja ennyivel levakarni a szexpózrajzolós témát. A neo nyilván megtalálja abban a maga perverz élvezetét, ha zavarba hozhatja, mert nettó folyamatosan azt csinálja. Pedig most viszonylag jól tűri a szöszi, de a nem simogat témakörbe már csak belepirul. - Miafranc? Ez eszembe sem jutott még, te meg felejtsd el. Gyorsan. - Tüntetőleg nem néz inkább a neora, szóval franc tudja mit rajzol éppen. Miután saját bevallása szerint emlékezetből is megy már, valószínűleg nem jelent akkora kihívást egy darabig nem bámulni. Mondjuk amíg ég a feje. Pillanatnyilag egyik témájuk sem olyan, ami hűtené a kedélyeket.
- Ne, inkább ne. - Gyorsan, egy levegővel szakad ki belőle a válasz. Ne magyarázza el, köszöni megvan így is, egyszerűen csak... elmagyarázza. Nemigaz.
- Elég egyszerű szavak. - Válik lapossá a pillantása, a szája kissé lebiggyed. Nem teljesen gyökér, ismeri a különbséget, csak így... wtf. - Kurvára nincs mazochista fejem. - Háborodik fel szerinte teljesen jogosan, legfőképp azért, mert nincs az az isten, hogy a fájdalmat még élvezni is tudja. Az valami nagyon komoly pszichológiai gebasz lenne az atyai verésekhez kötve, ami finoman szólva is one-way ticket to Nopeland. A pszichológusa erről hosszas értekezéseket folytatna vele. Már ha elmondaná. Már ha lenne mit elmondania egyáltalán, de nincs, szóval what?
- Ha valaki mazochista, akkor azt élvezi, hogy fáj, szóval akkor mégiscsak jó neki, nem? - Megrándul a szája. - Ah, nemnem. Nem érdekel, ciculjál a táskába szépen. - Egészen úgy hangzik, mintha parancs lenne, a lesújtó fekete pillantással mindenképp. Viszonylag rapid tempóban oldódik fel benne a jellegzetes él, ahogy elkalandozik a másikon a figyelme. Mégiscsak rajzolja, vagy mi. A következő szívdobbanásban rámered a képre, a pillantása visszasárgul, a pupillája kitágul. Nagyon hirtelen csukja be a könyvet.
- Kész. - Jelenti random pókerarccal, védelmezőn magához öleli a rajzfüzetet. - Illetve nem, de... majd takarodó után elmagyarázom. - Biztonságos távolságból odafentről egy takaros kis nyíláson át. Nos... - Most bombázz szépen.

16+

- Aaaahhha mindent értek - kicsit ciki lett volna azt mondani az elhangzottak fényében, hogy bárcsak örökbe fogadta volna egy ilyen péló, és ő még csak rajzolni se rajzolt volna azért, hogy halálra idegesítse.
- De akkor a lényeg az, hogy nem sok fogalma lehet arról, hogy milyenek is az idegenek, mutánsok, meg a többi lószar - teszi hozzá roppant diplomatikusan megnevezve a felsoroltakat egyetlen, csodálatos és univerzális gyűjtőfogalomban. Nem teszi fel a kérdést, hogy miért nem gránátozott még a kölyök. Valószínűleg nem jutottak el addig.
- Nincs olyan, hogy jófiú, csak olyan, akiről azt hiszik, hogy az, mert heroikusan csinált valami szarságot - mordul puhán, megcsóválva a fejét. - A felvételekre azt mondták, hogy felvételek, látványtrükkök, ilyesmi, a sérüléseket meg nem lehet bizonyítani, hogy honnan szerezték. A legutóbb egy csaj felrobbant a videon és nem robbant fel a valóságban, szóval... az ügy lezárva. Gondolom valahol nagy pénzek cseréltek gazdát - vonja meg a vállát. Amíg ő nincs benne, addig nem vág a húsába a probléma. Nem azért, mert annyira közönyös volna, hanem azért, mert tehetetlen. Mégis mit tehetne ő? Szerinte nem trükk volt. Na és? Ezzel nem váltja meg a világot.
Ellenben a saját kis világát még megválthatja a pornótémával, felzabálja Anton zavarát, mint egy éhes kis incubus, a pirulásra körpanorámás vigyort ölt, némi szemvillogással.
- Ha már ilyen szépen kéred... nope. Erről soha nem fogok megfeledkezni. Ne legyél már gyöpszi, nincs ebben semmi zavaró - derül jót a másik kárára, és saját örömére, ami még úgy is megvan, hogy igazából nem fáj senkinek ez a "kár" amit a szöszi elszenved, így is lehet élni, és így király.
A pénztártól való távozás után nem fogadják el a magyarázatokat visszavonó kérelmeket.
- Ah, tehát mégis a pornómédián tanultál angolt - bólint megértően, kicsit gúnyosan, megtartja a mosolyát, mert tudja, hogy annyira tenyérbemászó, hogy kéri magának az ütést.
- Bizonyítsd be, hogy nincs. Amúgy de, a mazochista élvezi, de érted, a szexelő dologban a leigázott nem feltétlenül mazochista, nem feltétlenül élvez. Az a másik kategória. A szögek meg csak szögek, és hogyne érdekelnének! - esélytelen lekapcsolni amíg nem végez, utána viszont belefúrja a táskába a fejét, egy "mivelmossaeztanagyanyádhogyilyenfinompuha" mormogással, de éber marad, amikor a könyv csattan össze, felkapja a fejét.
- Na. Ilyet nem játszunk - duzzogóra vált a fejszerkezete. Ő volt a modell. Tehát az a rajz neki licenszdíjas úgymond, láthatási joga van, mint a vasárnapi apukáknak a széthagyott ondójuk melléktermékeként kifejlődött gyermekekre.
- Nagyon ajánlom neked, különben felmegyek - ígéri, de egyelőre csak lemegy az árokba hogy kikösse a gránátot, a biztosítószegre a madzagot, egy kicsit ki is támasztja kövekkel, hogy ne guruguruljon el, amikor majd rántja. Dobni egyszerűbb, de hát majd annak is eljön az ideje.

16+
Nem mondaná, hogy szívesen cserélne bármikor a neoval. Annyi alapján, amit eddig hallott az életéből, kifejezetten nem volt jobb helyzetben úgy nagyjából soha a szőkénél, aki hát mégiscsak kulturált környezetben nevelkedett leszámítva a néhány verést. Ugye. Egyáltalán nem biztos, hogy fordított helyzetben ő túlélte volna a viszontagságokat, de a neo valószínűleg kedvenc kölyke lehetett volna az apjának.
- Jah, a manipulált médiainformációkon kívül nem valószínű. - Nyilvánvalóan mindig az aktuális hatalom igényei szerint. Meg hát persze ott vannak a netes szarságok, amiket viszont már egy meghatározó rasszista szemszögből abszolvált. Az orosz felmenő pszichológiája is gond nélkül dekódolható.
- Na igen. - Nem igazán tud ellenpéldát hozni csekélyke kis élettapasztalatait tekintve, nincs is hát miért ellenkezzen. Elmereng a másik szavain... ha egyező sérüléseket találnak a felvételekkel, akkor mégis mi az istenért nem bizonyítható, hogy onnan ered? Helyszínelők, vagy valami? Nem. Nyilván nem ilyen egyszerű a dolog, főleg ha a felrobbant csajnak kutya baja sem volt. Különös. - Szerinted mi történt? - Azt már levette ennyiből, hogy a másik nem tartja kamunak a dolgot, de úgy... biztos vannak elméletek, vagy valami.
Az elméleti pornó már más tészta. Régi, mint az országút és nyúl, mint a rétes, de valahogy soha nem lehet megunni. Akkor sem, ha az ember nem akarja hallani, mert zavarbaejtő és igazából mégis, mert megvan a maga izgalma. Egymással ellentétes vágyak halmaza. A másik vigyora igényelne minimum egy darab személyre szabott pofont. Félrenéz inkább, de ahogy a szörnyek, úgy a neo hülyesége sem válik nem-létezővé, csak mert nem látjuk. Azt meg hagyjuk is, hogy nem veszik észre, ha a paplan alá bújik. Hirtelen, élesen rebben vissza rá a fekete pillantás.
- De, ez rendkívül zavaró, Felix. A simi egy dolog, mivan ha kést vágsz bele? Felgyújtod? Egyéb? Ne mondd, hogy szerinted ez nem kurvagáz. - Kifejezetten képességhátrány a dolog és pillanatnyilag konkrét kiszolgáltatott helyzetben van a saját, dőrén elosztogatott rajza miatt.
Morog valamit arról, hogy ez alaptudás, nem pornómédia, nagy ívben elkerüli inkább a tejbetökfejét. Még a végén megnyúzhatnékja támad kicsit.
- Ha az egyik fél nem élvezi azt jelen esetben erőszaknak hívják, van különbség. - Ez konkrét vélemény, nincs túl sok köze a nyelvi hátrányokhoz, szóértelmezéshez, bármihez. Szerinte az erőszak. Még úgy is lehet az, ha az áldozatul esett fél képes élvezni a dolgot, ennek hiányában meg aztán pláne. - Miért van neked ilyen pózod? Nemár. - Köszöni, inkább kihagyja azt a beavatást, neonka időnként elég para dolgokra tud gondolni. Ah nope.
Pedig kifejezetten megüti a cukiságfaktorát a táskába temetkezés. Még azt is hajlandó egy pillanatra elfelejteni, hogy szadista Kreekről beszéltek egy fél pillanattal korábban. Aztán belenéz a könyvbe és... miafene.
- Nyugi van. Tudom, hogy tudod hol lakok. - Nem kell duzzogni, bár... komolyan megsértődne, ha nem mutatná meg, amit róla rajzolt? Hmh.
Elnézi, ahogy a másik visszamászik az árokba, megkésett szinkronként pedig ő maga is odakúszik a korábbi pozícióba. Előbb kezd el rajzolni, semmint hogy a neo befejezné a munkát, azután korrigál, hogy visszamászott mellé. Kis területet tényleg gyorsan rajzol, nagyjából tíz perc alatt korrekt kép kerekedik belőle.
- Okké. Kész vagyok. - Pillant fel, a radír megáll a gránát felett. Részéről akár mehet is.
Úgy fest sikerült jól belőnie a szükséges rajzolandó 1x1 méteres szakaszt, az effekt ugyanis megegyezik az előbbivel. Gyorsabban radíroz, mint az előbb, de kisebb területet is kell eltávolítania. És végül a gránátnak hűlt helye. Lepislog.
- Szerinted... hova kerülnek a dolgok, amikor kiradírozom őket? - Elmereng. - Lehet halálra rémítettünk már valami kis zsebuniverzumot egy fél népirtással, meg fény-hangáradattal és most visítanak, mint a kolbászkák a serpenyőben. - Oldalra biccenti a fejét. Bizonyára... illene szégyellnie magát a horrori lehetőség felett, de túl bizarr gondolat ahhoz, hogy reális legyen.

16+

A kulturált környezet alapfeltétele, hogy nem tekintünk el benne a veréstől. Még a neo szerint sem túl kulturált az, hogyha valakit csak úgy megverhetnek. Nem mintha ő ne lett volna verhető, de éppen ezért nem is tartja úgy, hogy különösebben kulturált környezetből származna. Egyszerűen csak nem nagyon fér össze a kettő.
Fintorog a tudatlanság hallatán, bár ha jobban belegondol, ő maga sem informálódik különb forrásokból, csak éppen sokat tapasztalt. Régebben. Így, megvénül 16 esztendős fejjel már nemigen érdeklik a hírek, az újdonságok, kiöregedett ő ebből, mondhatná nagyon-nagyon bölcsen, bár a hadisérülések megkímélték, úgyhogy még csak azokra semi hivatkozhatna.
- Szerintem elrabolták őket. Nem tudom, hogy fizikailag tényleg, de valamilyen módon igen. Ha pl. csak egy chippen keresztül vettek részt abban a szarban, akkor is a chippen keresztül a testükbe küldték a sérüléseiket, kivéve ugye a felrobbant csajnak. Vagy vissza is hozták őket, és őt egyedül összerakták. Vagy az is lehet, hogy a felrobbanás tényleg csak egy effekt volt, de a többsége valóságos. Így azért jól elültették a kételyt, akárkik is szervezik - elméletek vannak. Nagyon sok van, még ha nem is ez a kedvenc elméleti témája, ellenben a mindenféle pornográf és erőszakos műfajokkal.
- Szerintem akkor simán megsemmisül éppen úgy, ahogyan az aláírásodtól a hatás. Gondolj bele, egy nagyon kicsi inger, idegen vonás elszakít tőle, mert torzítja a rajzot. Ha végighúzok rajta egy kést, akkor is megszűnik rajznak lenni, megszűnik kapcsolódni hozzád. A simogatástól nem szűnik meg semmi. De kösz, hogy erre gondolsz, miközben kizárólag a simogatásról beszéltem - csóválja meg a fejét, de nem sértődik meg a bizalom alapvető hiányán és az előítéleteken. Megszolgálta őket. Ha nem is gondolt most semmi destruktívra, akkor is.
- Nem Anton, ez nem pontos. Erőszak az, amikor megütnek valakit. Bántalmazzák. Pszichológiai, verbális-erőszak és szexuális erőszak is van. De az attól még szex, hogy erőszak is. Érted. Az egyik szó nem helyettesíti a másikat. Attól, hogy az egyik fél nem élvezi, még szex. Nem válik mássá, mert a szex alapvető feltétele a nemi együttlét - valami téma, aminek utánaolvasott, úgyhogy van benne szókincse, felkuncog.
- Póza bárkinek lehet, most már neked is van, csak nem használod - dünnyögi a száját kiszabadítva a táskából, igyekszik azt csak mérsékelten megrágcsálni, akármilyen csábítóan is illatozik.
- Tudom, és vissza fogok élni vele - ha nem hagy Anton más lehetőséget. És ha hagy, igazából akkor is. Majd kiderül, hogy milyen kedve lesz, mindazonáltal neheztelő a pillantása. A rajzolás szent és sérthetetlen. Néznivaló a mű, erről szól az egész.
Nevetséges, de még a bombák sem izgatják annyira, mint máskor, a rajzon jár az esze, miközben mászkál, aztán rántja a madzagot, aztán a rajzot és a gránátot egyszerre figyeli résnyire húzott szemmel, hogy meg ne vakuljon. Át kell majd értékelnie a dolgokat.
- Remélem a szar emberek seggébe. Lövetem sincs róla. Biztos oda, ahol a bűnözőzsenik laknak. Igazából ezzel provokáljuk őket, és miattad tör ki a negyedik világháború, ez lesz a háborús ok - derül. - Kolbászok az emberiség ellen amúgy... miért visítanak a kolbászok a serpenyőben? - a főzőtudása kimerült abban, hogy gázégőre rátette a konzervdobozt és abban felpuhult és megmelegedett a táp.

16+
A különböző kultúrák különböző viszonyokat tartanak alapvetőnek kulturáltsági kérdésben. Egészen biztosan van olyan, ahol a kölyköt veréssel nevelni nem bűn, de ez azért még Oroszországban sem nézhető jó szemmel manapság... nem akar erre gondolni. Ahogy a bálon is mondta, tesz magasról az apja érzéseire, nem akarja tudni mit csinál, miért csinálja, hogyan és kivel és nem érdeklik az indítékok, amik arra vitték, hogy vele azt tegye amit. Tagadásban van, elutasítja a lehetőségeket, igyekszik elterelni a gondolatait más vágányra, de valahogy mégis újra és újra felbukkan... nem csoda. Az orosz elérte, hogy ő legyen legnagyobb hatással fia életére.
- Ez viszonylag elég szarul hangzik. - Nem mintha másra számított volna. Ujjai önkéntelenül is befúrnak a szőke tincsek közé, tarkóról felcsúszva tapintja saját koponyáját bemeneti heg után. Teljesen felesleges, ha lenne is ilyesmi, nyilván képes lenne eltüntetni a nyomait egy olyan létforma, ami amúgy Őrszemek, Veszély és a mutáns tanársereg mellett simán marionettfiguraként játszik a diákokkal.
- Gondolod? - Kissé bizonytalanul pillant fel, de legalább nem hitetlenül. Van logikája annak, amit a neo mond, ámbátor nem biztos abban, hogy a megsemmisítő akciót önmagában nem érzékelné... megrebben a pillantása a fals köszönetre. - Nem azért mondom, mert komolyan tartok attól, hogy ilyesmit tennél, mikor millióegy más opciód lenne kínozni. Egyedül vagyok veled egy erdőben. - Széttárja a mancsait, nem mintha különösebbe gátat tudna venni annak, hogy a neo azt csinálja, amit akar. - Azért mondom, hogy értsd miért zavar. Ez gyengeség, Felix. Hogy a kezedben élvezet lesz belőle, nem jelenti, hogy máséban ne okozna súlyos károkat. - És valamikor ezt tesztelnie kell majd. Nem élvezi a fájdalmat, de még kevésbé fogja élvezni, ha meglepetésként éri majd saját képességének hátulütője, mint tette azt a neo esetében is. Még akkor is, ha egészen más megközelítésből, a rajz üzenete ugyanaz.
- Jó, technikailag az. - Lebiggyed a szája, kissé mintha frusztrált lenne az erőszakszex témakörtől. Véleménye szerint ebben nem nyelvészeti, hanem morális különbségnek kell lennie. Ő az erőszakos közösülést nem tekinti szexnek, de végeredményben igen, nemi együttlét, szóval aligha tud mit felhozni a témában. Elfintorodik. - Úgy érzem, sokkal többet tudok a témáról, mint amennyit valaha is szerettem volna. - Megcsóválja a fejét arra a kuncogásra, morcos képpel pillant le a másikra.
- Én nem akarok ilyen pózokat a tárházamba, kösz. - Abszolút senkit nem akar megerőszakszexelni, wtf. Figyelme fogságba esik a neo alakján. Jézusom. Miért kell hirtelen ilyen... ilyen... - Héhéhé. - Gondolkodás nélkül nyúl ki a másik fejéért, lazán belemarkol a sötét tincsekbe, felkényszeríti a porszürke pillantást a sajátjába és a harapós szájat el a táskától. - Neh. Harapj. - Igazából... valahol végtelenül zavarbaejtő a látvány, ahogy a másik a táskával élvezkedik. Vadállati. Az a fajta, amit csak nézni szabad, mert hiába ingerel arra, hogy az ember simogassa, hiába végtelenül cuki és zabálnivaló, tőből lerágja a karod, ha hozzáérsz. Halkan hümmög, ahogy a neo vonásait fürkészi. - Lenyűgözően állatias tudsz lenni időnként. - Mintha elismerő lenne? Szinte kelletlenül engedi el a másik haját. Felnyög a visszaélésre.
- Ne nézz már így, meg fogom mutatni. Nyugi van~ - Őt pillanatnyilag jobban izgatja a bombázás. Vagy legalábbis így tűnik, figyelme ugyanis semmi perc alatt tér át a következő rajzra, aminek sajnálatos módon abszolút semmi köze nincs a neohoz - ismét. Kinyújtja a nyakát, ahogy lebámul. Kifejezetten elégedett, hogy ennyi előkészüléssel is sikerült eltüntetnie, ez már egy fokkal jobb. Feltornázza magát a neo mellett, hirtelenmosoly fut a szájára.
- Ez elég nevetséges lenne. - Casus Belli, mint új mutáns név? Kicsit nőiesen hangzik, no thank you. - Hát tudod, amikor túlhevülnek és elkezd kisülni a zsír belőlük, olyan hosszú, halk sípoló hangot adnak ki magukból. Mintha visítanának. - Kedve lett egy jó kolbászos, újhagymás tojásrántottához tejföllel. Rengeteg sok tejföllel. Lepillant. - Azt hiszem felesleges kiradíroznom a többit. - Becsukja a könyvet. Nem híve a pazarlásnak.

16+

Felix senkit nem tud elítélni azért, mert megveri a kölykét. Verje. A kölykök okot adnak rá. Bedobják az ablakot, lehugyozzák a muskátlit, pofátlanok, felgyújtják a macskát, és a többi. Vannak valós viselkedési problémák. Azért megverni valakit azonban, mert rajzol, és a rajzai életre kelnek majdnem olyan, mintha a bárányt verné össze, amiért extrapuha gyapjút adott a megszokott, uncsi gyapjú helyett, amiben a le nem szállt tökeit melengeti szívmintás alsóban. Ostobaság. Nem állhatja az ostobákat.
- Ja - ért egyet. Mondaná, hogy szervez egy randit az egyik túlélővel, de ennyire azért nem jó fej. Még a végén annak a tragédiája megihletné a kis rajzost és átpártolna hozzájuk. Nope és nopeville.
- Nekem így logikus, majd egyszer kipróbáljuk - vonja meg a vállát olyan közönyösen, amennyire fizikailag fekve lehetséges vállvonással érzelmeket kifejezni. - Most, hogy mondod, miért is nem kínozlak millióegy módon? Azt hiszem, túlságosan jófej vagyok veled - csóvája meg a fejét bele a táskába, édes puhaság, szent puhaság, hrrhrhrhhr. - Nem igazán értem, hogy miért zavar - pillant fel elég komolyan. - Ez nekem nagyon egy olyan problémának tűnik, ami nem probléma. Okozott neked valaha is súlyos kárt ez? Nem? Akkor minek parázol? Ne parázz, vagy próbáld ki. És ennyi. Nincs olyan, hogy gyengeség, csak ha csinálsz magadnak - öleli a táskát. Ez az ő legnagyobb gyengéje most, de nem is engedi, hogy valaki elszeresse tőle, kivegye a kezéből, esetleg bármilyen módon megkárosítsa.
Belemosolyogja a szexengedést a táska oldalába, fontosak a technikai dolgok. Nagyon fontosak.
- Ugyan már, soha nem tudhatsz eleget ebben a témában - derül tovább csendesen. - Nem akarásnak pedig nyögés a vége naaaaaa - megfeszül a nyaka, ahogy emelkedik a feje, sörényesre nyírt haja tiszta, sűrű feketeség, még ha a felnyírás miatt kevesebb is kerül a markolásba, mint illene. A szemeit Antonra mereszti, villogóan szürkék, mint a frissen fent kések, lebiggyeszti a száját, aztán az orosz felé csattintja a fogait. - Majd akkor panaszkodj, ha téged ne harapjalak, a táskád élvezi, ne legyél zsarnok, ne vond meg tőle, hallom ám a panaszait, mindig csak pakolod, pakolod bele, amit kell, de soha nem elégíted ki - lenyűgözően állatias. Hízeleg méééég, kurrog.
- Nem szeretek várni - csak a miheztartás végett, és az, hogy nem szeret, csak egy nagyon ráközelítő érték arra, hogy nem_akar_nem_fog_és_senki_nem_kényszerítheti_várakozásra.
- Annyira nem. Egy bombázás kifejezetten jó háborús ok. Nem lehet mellette elmenni szó nélkül - nézi a bomba hűlt helyét, reméli nem tudnak ujjlenyomatot venni róla, akárhova is ment Bomba úr. - Még sose sütöttem kolbászt, de ezek után ki kell próbálnom - sose volt szadista, mindazonáltal neki is összefut a szájában a nyál, belekotor a táskájába, fóliába csomagolt kis füstöltsonkacsíkokat göngyölegel ki, lenyalogatja az ujjait.
- Akkor csak dobd el a repeszgránátot, tess - ejti Anton kezébe a gyönyörű, gömbölyűt. - Ha lehet, húszmétereset dobj, ha jól emlékszem addig halálos.

16+
Ennyire azért nem csapodár a kisorosz nem létező szociális hajlama. Sőt. Esze ágában sincs arról faggatni bárkit, amit el kellett szenvednie. Ha minimális értelem szorult a fejébe, akkor nem szeret a szenvedéseiről beszélni, ha meg kimeríti a "szociális központ" fogalmát és imád mesélni róla, akkor a műanyagelv tartja távol. Anton viszonylag elég nehéz eset, de good news, nem kell leutazniuk nopevillebe. Vagy hát...
Rámered a neora. Vagy kifejlesztette útközben a gondolatolvasási képességet és akkor az életben nem jön többet a közelébe technikai okokból kifolyólag, vagy... tényleg ez a logikus lépés. Pillantása merengőn rebben az égre. Nem ellenkezik. Kivételesen nem igazán van miért.
- Mert szórakoztat, ha együtt lógunk és nem akarod tönkretenni? - Hunyorít őjófejségére, próbálja csak azt mondani, hogy nem. Nos, bizonyára pontosan ezt is fogja tenni, de attól még a tényen nem változtat, hogy szabad választásból aztán végképp nem vagy olyannal, ami semmiféle pozitívumot nem ad neked.
- Két és fél hónapja aktiválódtam, nem igazán adódott lehetőség, hogy okozzon. Illetve mondom, épp kómában voltam, amikor felgyújtották őket, szóval nem tudom. - Ha romlott útközben emiatt az állapota, arról őt nem tájékoztatták. Annyira nem meglepő, nyilván a szüleivel közölték a hírt, ha volt egyáltalán. Félmosoly rándul az arcán a neot figyelve. Furasrác. - Nagyon le tudod egyszerűsíteni a dolgokat. - Mondhatni a neo elveszi az élet drámáját. Ez egy igencsak kellemes tulajdonsága, bár esetenként tud meglehetősen... alpári lenni. Vajon ő is az lesz, csak mert kezd hozzászokni?
Halkan cicceg, dehogynem, szerinte tökéletesen eleget tud már, amúgy sem ezzel foglalkozik, szélesedik a száján a mosoly arra a nyivákolásra. Állatka. Dorombolt, nyivákolt, harapott és fúrta a fejét a táskájába. Egészen kedvet kapott ahhoz a macskatartáshoz.
Tetszenek a szemei. Hol porszürke, hol fémszürke, nagyon hirtelen tud váltani az árnyalatok között függően attól, milyen érzelmek ülnek épp az íriszek mögött. Tenyere lejjebb csúszik a másik homlokára, hüvelykje puhán simít végig a szemöldökcsont egyik oldalán.
- Ezt a gyilkos pillantást wowowo... - Hátrarándul a keze, ahogy a másik levegőbe harap. - Haaa...?! - Elneveti magát, inkább megtartja a mancsát. - Kettesben hagyjalak benneteket esetleg? - Diszkrét lényecske ő, bár valószínűleg megfojtja a táskával Felixet, ha megtalálja rajta a nyomait. Csak úgy, igen.
- Feltűnt már. - És mi fájdalom, a neo mégiscsak vár, annak ellenére, hogy senki nem kényszerítheti. Nos.
- Nem, az a nevetséges, hogy egy hülye kölyök radírozgatásából háború lesz. - Forgatja meg a szemét és valljuk be őszintén, az. Nevetséges. De egy olyan világban, ahol habzik a száj a háborúra és annak hiánya elvonási tüneteket eredményez, már ez sem lenne meglepő.
- Nemár. - Rásandít a neora. - Legközelebb veszünk kint tojást meg kolbászt meg ilyenek és rajzolok egy serpenyőt. - Ez olyan ikszdé, őszintén szólva valószínűleg engednék nekik a konyhában is, de valljuk be, az nem olyan fun. Amúgy is, milyen legközelebb? Megint elhívta valahova. Miafranc.
Megdermed, ahogy a kezébe pottyan a gránát, tágra nyílt szemekkel pillant fel.
- MIAFRANCFELIX. Most mondtam, hogy szarul célzok, megőrültél? És ha nem dobok el 20 méterre?! Nopenopenope. - Megszabadul a gránáttól (nem, nem húzza ki hozzá a biztosítószeget) és inkább visszakúszik a gyökér 2-höz. Már a ténylegeshez. Bolond neo és tízpontos taktikai visszavonulás by Anton.

16+

Nem úgy néz ki, mint egy klasszikus gondolatolvasó: sovány, nyüzüge, hosszú hajú hippi, akinek karikásak a szemei, nem nőtt túl magasra, viszont finom nőgyógyászkezei vannak, és bár nem különösebben férfias, mégis ragadnak rá a nők, vajon miért. Határozottan nem ilyen alaknak látszik, már pusztán a szavainak nyers egyszerűsége végett sem.
- A kínzás nem teszi tönkre a szórakozást, és a kínzott szórakozás nem lehet akadálya az együtt lógásnak. A lupine pajtásom is szabadulna, de hát egy iskolából hova? - kaján vigyor kanyarodik a képére, még bátran hiheti, hogy ő bárkit ki tud rángatni a kő alól, amit menedékéül választott, de ami nem őrizheti meg egy örökkévalóságig a másik testi és lelki épségét, mert hát mégiscsak egy kibaszott kő. És mint olyan, elgördíthető. Ezért kő.
- Pszhhhh, méghogy én. Te meg rohadtul felbonyolítod, és tudod, kuuuurvára zavaró, hogy égetés, savazát, nyomorítás, gyilkolászás, ölés, kínzás, gyötrés, belezés, hasogatás, szurkálás, forrázás, tépkedés, szaggatás, leszúrás és felszúrás, nyúzás és bökés közé sorolod azt, hogy a rajz simogatásától felállt a farkad, jaj, micsoda gyengeség! Hát tényleg! De rossz neked, a többi másra még nincs bizonyíték, az élvezetből csinálsz bántalmazást. Szerintem jót tenne neked, ha egy kicsit egyszerűsítenéd a dolgokat - nincs harag a hangjában, éppen olyan lendülettel beszél, mint általában, bármiről ossza is éppen az észt, ami úgy megéri neki azt, hogy megnyilatkozzon a dologról, a táska luxuskényelméből máshogy nem is lehet, és nem is érdemes.
Villognak a szemei. Ilyenek ezek a szemek, hogyha valaki a szemtulajdonosukat elkényszeríti a kényelmes pózból, még ha a kényelmetlen póz annyira nincs is a kedve ellenére. Megemeli a szemöldökét, az izom beugrasztja a kis szőrcsíkot a simító kéz felé, a koponyáján végigfut a simogatás ingere. Mi erőszak.
- Ne állj a neo és a prédája közé - citálja mély, egészen morgó hangon, nem is gondolva arra, hogy milyen gondolatokat szabadít még el az Anton-féle macskatartóföldén, ahol hozzá hasonló nagyvadak kerülnek indokolatlanul kisvad és cuki testbe. Hallatlan.
Megkérdezhetné Antont, hogy akkor miért provokálja, hogy meddig tart a várakozó türelme, de majd ha úgy adódik, akkor jól meglepi egy kivívott képébemászással.
- Noooos, tegyük hozzá, hogy ez a hülye kölyök egy éles, haditechnikai, éppen robbanó félben levő gránátot radírozott át hozzájuk. Ez nem egészen olyan, mint átdobni a labdát a kerítés felett - mosolyodik el elnézőn. Egy kicsit máshogy működnek a hadi dolgok.
- Minemár, nem vagyok egy konyhadroid - biggyeszti le a száját, bár aztán felderül, ha Anton rabszolgázik a sütéssel az más. Azt szívesen megeszi. Majd rajta lesz a szeme, hogy meg ne mérgezhesse, de addig még eltelik egy kis idő, bár... pózolhatna olyan szexi konyhás naptárhoz is a szöszinek, ahogy szokás, meztelenül. Közös program level up.
- Nem, nem, nem - a másik ujjait ráhajtogatja a gránátra, a saját kezének ketrecébe fogja a fiú művészkezeit, köztük a gránáttal, ami mondjuk ilyen közelségből valószínűleg mindkettőjüket megölnék. Fel a fejjel. - Numero egy, nem kell célozni, csak ne vágd neki ennek a fának itt mellettem, mert akkor pont ránk pattan vissza. Dobd be a patakárokban, ott nincs semmi. Húsz méter csak húsz lépés, túldobod a padkán és már király lesz. Na. Addig nem megyünk el innen, amíg ki nem húzod a szeget és el nem dobog azt a gránátot. Ha nem leszel jó, rádmászom, kihúzom a szeget, és akkor meglátjuk mi lesz.

16+
- Bárhova? - Vonja fel a szemöldökét, szeptikus pillantást vet a neora. Ha nincs hova mennie az embernek, az egyúttal egyenlő azzal is, hogy bárhova mehet az égvilágon, mert sehol nem várják vissza. Ugye. Nem teszi szóvá, hogy ő nem a lupin. Semmiféle kínzott szórakozást nem fog elviselni nettó öt percig sem és ha vissza kell vágni, akkor bizony van az a pont, amikor nem számít a kicsapatás ténye, mert a mérleg nyelve megbillen és abszolút semmilyen szinten nem érdekli majd, hogy őt innen kirakják. Na és akkor mi van, nem mintha a halálos ítélete lenne. Nem. Nem viszonozza a kaján vigyort, nem is hunyászkodik meg, alakján megül valami hűvös nyugalom, ahogy megvonja a vállát és visszapillant a rajzra. Csináljon a neo, amit akar.
Elfintorodik, homloka kifejezetten elégedetlenül ráncolódik a felsorolásra.
- Most hirtelen hiperérzékeny lettél, vagy mivan? Nem negatív kritika volt, jézusom. - Szemforgat, kissé durcásabb, de legalábbis hallgatagabb üzemmódba vált, amíg meg nem szelídül a hangulat a táskaszeretgetésének hála. Ez olyan állatos dolog. Ha valami cuki és aranyos, az ember még akkor is megpróbálja megsimogatni, ha amúgy oroszlán és másodpercek kérdése, hogy széttépjen. Aztán mindenki lehülyéz érte, de hát olyan puha és simogatnivaló és...
Széles mosoly rándul a száján kompenzálva a korábbi hangulatot, megadón emeli fel fél mancsát.
- Távol álljon tőlem. - Hogy a neo, vagy a préda? Óh, hát. Nyilván csak szófordulat, nem igaz? Meg fogja rajzolni Felix macskaverzióját. Nagyszájú lesz, felnyírt bundás, lesz egy mini táskája és megalapítja a macska alvilágot, ami valójában világuralomra tör és... wtf, mi baja? Biztos kezd beütni a szesz.
Ejti a várakozás témát. Ha szerencséje van, a neo elfelejti a rajzot. Bár ettől függetlenül este meglepi vele, mert megígérte. Ő ilyen kis jólnevelt gyökér. Szereti megtartani az ígéreteit.
- Nos. Merem remélni, hogy egyszerűen csak megszűnik létezni és kész. - Ez még mindig jobb, mint kirobbantani a következő világháborút. Már szerinte. Bár nyilvánvalóan megvan annak is a romantikája, hogy így írja bele magát a történelembe, csakhát...
Elhessegeti a hülyeséget, nem kell droidnak lenni ahhoz, hogy az ember jó kajákat tudjon főzni és néha egy nagyon icipicit nem bűn, ha a dolgoknak élvezeti értéke is van és nem csak a túlélés szintjén sajátítjuk el őket...
Nos. Az egészen biztos, hogy valószínűleg nem ugyanazon a pózoláson flesselnek.
Megrebbennek az ujjai a fogás alatt, a szöszi alakja néhány szívdobbanás alatt kellően feszültté válik.
- Én is pont ezt mondom, nemnem és áh igen, NEM. - Mered a másikra közvetlen közelről, miért nem lehet kiszuggerálni belőle a hülyeséget? Megnyalja a száját, hiába feszült be izomzata ugrásra készen, sokkal nagyobb veszélynek értékeli azt, hogy hirtelen mozdulatokat tegyen egy gránáttal, amire történetesen Felix szorítja a mancsát.
- Miért kell ennyire makacsnak lenned? - Megvonaglik a szája, a mászásra viszont haragos árnyék suhan végig a tekintetén. Komolyan? KOMOLYAN? - Hát bazdmeg teszek rá, max megdöglünk, kit érdekel?! - Jah, kit is? Kirántja a kezét bombástul a másik mancsai közül, a következő mozdulattal meg a biztosítószeget. Mondhatni elhajítja a gránátot a picsába. Dühből még sikerül elég jelentős távolságra is.

16+

- Szvsz rajtad kívül senki nem menne neki a világnak szarban hagyva az anyját, az apját, nővérét, húgát, bátyját, öccsét, meg a nagyszüleit, akik aggódnának érte, hogy hova lett - vonja meg a vállát higgadtan. Ez az erőszakoskodók legnagyobb előnye. Az anyagi és családi javak korlátoltsága gúzsba köt a zaklatott feleket, nem szabadulhatnak meg tőlük hiába is szeretnének nagyon és nagyon és nagyon, mindezek ellenére a legtöbben nem készek meghozni a szükséges áldozatot. Nagy szerencséje Antonnak, hogy nincs mit feláldoznia.
Szerencséje? Nem, ezt azért így nem mondaná, de akkor mit mondjon helyette?
- Érzékeny? Én? Te kiáltottál kígyót, békát, erőszaktevést így a minap, ez pedig ebben az összefüggésben kritika - ingatja meg a fejét. Sokkal mélyebben érintette az a dolog, mint amennyit beszéltek róla, random srácokat ő se áll neki tapizni Veszélynőstény szeme láttára, ahhoz nagyon ki kell húzni nála a gyufát nagyon-nagyon mélyről.
De nem gerjed haragra. Most és itt nem. Biztos betépett a táskától, vajon miből szőtték, neomacskamentakenderből a szálat, amivel aztán varrták?
Mormog valamit a bölcs döntésekről, ellenben nem felejti el a buta döntéseket. Soha. Még lesznek következményei annak, hogy most nem láthatja a róla készült művet, csak még nem döntötte el, hogy hogyan is csapjon le.
- Közös reménységünk, mert különben mindketten rábaszunk - nem biztos abban, hogy az apja biztosította kényelemtől távol is túlélné Anton a világégést, valamint abban sem biztos, hogy ő maga túlélne-e még egy háborút. Nem azért, mert ne lenne edzett, egyszerűen csak... az előzőhöz se érezte magát elég keménynek, viszont az isten vigyáz a gyermekeire, ám most már egyáltalán nem gyerek, senki nem vigyáz rá.
- De rosszul mondod, nem mondj nekem nemeket - talán ez a bosszú azért, mert nem láthatta a rajzot, tágra nyitott szemei világos tükrök, a pupillája feketén kitágul, mohó sötét kútjára felfeszül a fellegszürke írisz, milyen baljós volna egy ilyen égi kép, ilyen közelről, ilyen feketeséggel a közepén. Mélység. Várakozás. Akarat. Álljon ellen. Ha mer. Ne álljon ellen. Szereti az engedelmességet. Imponáló, ha valaki képes rá. Legyen bátor. Fogja a gránátot. Vágja hozzá. Dobja el.
- Ilyennek születtem, bocsi. Ahogy a gránát is azért született, hogy te eldobd - vigyorodik, a szája feszes, kemény vonalban húzódik valamire, amit akár mosolynak is lehet nevezni, a feszültség vibrál a szája sarkában, és valahogy kajánnál mélyül, ahogy szembesül a haraggal. Tetszik neki. Szórakoztatja. Sose lesz elég jó ember ahhoz, hogy ne így legyen.
- Ez a beszéd - rikkantja vidáman, engednek az ujjai, bár a figyelme, mint a sasé úgy tapad a mozdulaton, a repülési magasságon, szögön, csak alig veti magát Antonra, hogy kissé lejjebb nyomja, de annyira azért nem, hogy ne lássa az árokpartnak csapódó gránát földet, fát, gyökeret tépő zajos durranását. A robbanás széttépi a gránátot, bár a várt repesz-szórás elmarad, sajnos nem látott a bomba belsejébe, így nem tudhatta, hogy ebből kimaradt. Meglapogatja Anton hátát.
- Nem is kell sokat gyakorolnod, hogy elég jó legyél, amikor kirobban a vh. majd miattad.

16+
- Lehet. Ha van kit veszíteniük, az már egy más történet. - Ez egy állapot. Egy következmény, se nem jó, se nem szerencse. Mit lehet mondani rá? Talán csak annyit, hogy "ez van" és máris sokkal pontosabban leírta a helyzetet, mint bármi más. Antonnak megvan a maga hatalma az erőszakoskodókkal szemben, a kérdés csupán az, hogy meddig kell basztatni a távozáshoz. Létezik valahol a saját ingerküszöbe, de azért attól igencsak messze járnak, még ha a neo demonstrációja korábban ki is verte a biztosítékot.
Rámered. PONTOSAN ezt csinálta, mi a francért nem fogja fel? Összepréselődik a szája, morog valamit, de inkább nem válaszol érdemlegesen. Nem akarja megint újrakezdeni ezt a vitát, főként nem a semmi közepén.
Nem buta döntés, hanem technikai, de ha sokat szívatja miatta, még a végén beláncolja a saját ágyába. Azon gondolkodik, mi lenne megfelelő büntető jelleg tíz perces időintervallumon belül. Borzasztó, miért tart ennyire rövid ideig?
- Mhmhm. - Nem akar háborúzni. Egy dolog végignézni kvázi kívülről és egy másik besorozható korban illegni a gyorstüzelő halál előtt. Hmh. Talán kiradírozhatná magát a világból. Mint kellene tennie például most is, bár jelenleg sokkal jobban örülne, ha a neo mancsait tudná eltüntetni.
- Akkor ne akarj olyat, amire nemet kell mondanom! - A hangja fojtott, megfeszül a torkában, ahogy mélyül és zaklatottabbá válik a lélegzete. Hallja a saját szívveréseit, látja a másik kitágult pupilláiban önnön képmását. Elveszik a neo viharos szemeiben, a dominanciaharc pedig éppilyen viharos hirtelenséggel zajlik le kettejük között.
- Nincs bocsánat. - Sötéten szólnak szájából a szavak. Legszívesebben pofán verné a neot azért a mosolyért. Mérhetetlenül dühös. Hogy meri fenyegetni? Zsarolni? Mégis mi a francot képzel magáról?
Antonnak semmi köze nincs a vidámsághoz, bár boldog lehetne attól, hogy megszabadul Felix mancsaitól. Egyáltalán nem az. Haragból hajítja el a konzervált halált, majd ledermed, ahogy tágra nyílt szemekkel figyeli az eredményt. Még annak sem áll ellen, hogy a másik saját testével nyomja lejjebb, fejét magasra emeli, hogy lássa mi történik. Összerázkódik a robbanás hangjától, ösztönösen mozdul közelebb a másik test védelmébe.
Kiüresedett tekintettel bámul pár pillanatig, ahogy meglapogatják a hátát. Nagyon lassan fordul meg, belenéz a másik arcába és szinte érezhető a szívdobbanás, amiben eltörik valami... a következő pillanatban érkezik a jobbhorog. Ha Felix elkapja, akkor a bal. Nos. Fejlődött boxon, de azért nagyon messze jár egy neo reakcióidejétől.
- Mi a franc bajod van neked? Nem kényszeríthetsz ilyesmire, hallod?!

16+

Bizony más történet, határozottan bólint. Olyan történet, amivel általában mindenki kalkulál, míg Anton a kalkulálhatatlan tényező a maga kötetlenségével, egyszerű, bájos, szőke szemétládaságáva, nagyszülőblokkolójával, sértettségével, önzsarnokságával. Olyan bonyolult rendszer, amit Felix nem is tud végigvezetni magában, és nem is teszi. Ha majd Anton elvándorol, akkor el lesz vándorolva. Legfeljebb megint feltalálják a mutánsmérő fémfaszokat, és az új oktatásreform keretei között minden x-génes gyökeret visszazsuppolnak az iskolába. Vagy a börtönbe.
Hiszen pontosan nem azt csinálta, erről szólt az egész demonstráció. Nehezen foghat fel valamit, aminek az ellenkezőjét pánikrohamon keresztül bizonyította. Gyakorlatilag lehetetlen.
- Nem akarok olyat - teljesen nyíltan és nyugodtan kijelenti, annak ellenére, hogy Anton váltig állítja, sugalja, az orcába könyökli, hogy nem is szó szerint, hogy ez olyan. A szemét összehunyorítja, mondhatná, hogy "ugye milyen idegesítő"? elvégre ez ugyanaz, mint a simi eset, de egyrészt nem ennyire okos, másrészt éppen leköti az, hogy túléljék a gránátdobást, ha már egyszer rábírta a másikat arra, hogy elhajítsa. A zsarolás teljesen természetesen jött a szájára. Valószínűleg igencsak elcsodálkozna a kérdéseken. Mindenki zsarol mindenkit. A zsarolás az emberek közötti interakció egyik legtermészetesebb formája. "Nem, mert..." "Igen, ha..." "Akkor, amikor te, utána én..." bevezető szókombinációk igen gyakran érnek véget egy passzív, vagy aktív zsarolásban. Ettől rosszul kéne éreznie magát? Hiszen Anton is zsarolja őt: "viseld magad jól, különben megtehetem, hogy elmegyek innen, és nem lesz kivel szórakoznod", "tűrd, hogy csak este mutatom meg a rajzot, különben lehet, hogy kárt teszek benne, akármilyen kíváncsi is rá". Ez nem is az irigység erdeje, hanem a zsarolásé.
Lekúszik a másik testéről, egy kicsit megrázza a fejét, hogy a robbanás érzése kiköltözzön belőle, felül félig, az egyik karjával megtámasztja a testét, a másikat rántja fel maga elé, amikor Antont látja maga felé lendülni. Nem kapja el a kezeket, az alkarjával fogja meg az ütéseket, engedi azokat belecsapódni a csontba, a fájdalom megmutatja, hogy mennyire komolyan is gondolta a kis orosz azokat a horgokat. Némiképpen meg is lepődik rajtuk, a szemébe villan a gondolat, hogy ezeket az ütéseket meg kéne torolnia, hiszen olyan erőt sejtetnek, amit határozottan nem érdemelt meg, ám csak elkapja Anton utoljára felé lendült bal karját a könyök felett, erősen rákulcsolja az ujjait, és közelebb rántja magához a földön úgy, hogy közben a testét megperdítve az háttal legyen neki, így legfeljebb állon tarkózhatja, de nem ütheti többet, ingerelve arra, hogy visszaüssön. Nem akarja megverni azért, mert felháborodik, de az ütés már csak olyan, hogy társakat teremt magának.
- Hallod, mennyi ocsmány dologra fognak kényszeríteni még az életben, ocsmányabbra, mint egy gránát eldobása. Higgadj le, mert ha verekedni akarsz, annak lehet, hogy nem lesz jó vége - és mégis ölben viszi haza. Vigyorra rándul a szája széle, de aztán eltünteti onnan.

16+
Azért lehet hülyét kap, ha megcerebrozzák és visszapattintják az iskolába akarata ellenére, de azért meri remélni, hogy ilyen szinten már mégsem kavarnak bele az életébe. A remény egy fontos dolog. Meghagy nyitott lehetőségként egy opciót, mellyel ugyan önmagában nem akar élni, de jó tudni, hogy létezik.
A simogatás önmagában még valahol elfogadható, hogy nem erről szólt, de a demonstráció maga már igen. Az a tény, hogy ez megbocsáttatik, avagy legalábbis nem kerül terítékre éppen azon alapszik, amit a neo vállalt érte cserébe. Hogyan haragudjon érte igazán, amikor Felixre végül olyan negatív hatást gyakoroltak a következmények, ami önmagában is felér egy alapos, egyébként szükségtelen mértékű büntetéssel? Nem akarja, hogy rohamot kapjon, vagy pánikoljon, bár...
Felnyög a kijelentésre, kifejezetten határán van a kétségbeesésnek és a bosszankodásnak. Hogy lehet valaki ennyire keményfejű! Valamiként az egész gránát témakör kezd a számára szélesebb körű felfogásbeli különbségeket érinteni... nem mintha ő nem akart volna robbantani, nem mintha ne várta volna korábban kétszer is a robbanást. Nem magával a gránáttal van a baj, hanem a kényszer-elvvel. Nem megyünk el, amíg... rádmászok, ha... mihogymi? Ez komolyan fenyegetési alap lett? EZ? Indokolatlan mértékű düh kapaszkodik elő Anton túl sokáig elnyomott lényének tintasötétű mélységéből. A neo nem tehet vele azt, amit akar. Vegye szépen figyelembe, ha nem is emberszámba, mert abba mint tudjuk, mértéktelenül bele lehet kötni, de...
Gyakorlatilag azonnal lendül előre, hogy a másik lemászik róla, karjain végigrezonál a felfogott ütés. Valahol nyilván tudja, hogy hibát követ el. A neo erősebb, gyorsabb, ügyesebb, képzettebb. De amikor a szavaknak nincsen foganatja, mégis milyen más eszköze marad? Tisztában van vele, hogy most egy másféle felállásban és alapértelmezésben bár, de lényegében pontosan ugyanazt csinálja, mint Felix vele a Veszélyhelyzetet kiváltandó... a megértés még nem jelenti, hogy az aktuális érzelmeket pórázra tudja rántani hirtelen. Nos. Megteszi helyette fizikailag a neo.
Felszisszen, amikor ráfog a karjára, csak egy szívdobbanásra dermed meg az ismerős pozíciótól. Szabadon maradt karja hátranyúl a srác másik mancsáért, hogy legalább azt eltartsa magától. Távolságtartó végzés lvlup.
- És ettől neked is muszáj!? - Visszanyeli a hangját az újabb fenyegetésre. Kurvára elege van a fenyegetésekből. Mindig csak a következmények, ha még egyáltalán valami extrát csinálna, de nem mindenségit, csak "barátkozik". Óh, hát. Nála már ez is extra, ugye.
Megrántja a vállát a szorításban, tesztelve a másik mennyire akarja komolyan helyben tartani. Ha nem jár sikerrel, elégedetlenül mordul, fokozatosan abbahagyja az őrjöngést, a légzése lassul, a düh lassan elcsendesedik, ahogy a robbanás csengése elül a fülében.
- Engedj el. Higgadt vagyok. - Azért ez erős túlzás, de egy fokkal jobb. Legalább már nem forrong benne az indulat annyira, hogy átrezonáljon a neo bőrére. Ez is valami.

16+

A társadalom rossz híre itt, Amerikában, hogy a 15 éves embercsírákkal még gyakorlatilag szociodemokrácia által felruházott joggal teljesen szabályosan azt csinálnak akarata ellenére, amit csak akarnak. Mert a tankötelezettség adott, és ha már van furaiskola, akkor a furákat miért ne hoznák ide vissza? A remény halt mg utoljára, de meghalt.
A demonstráció azért történt, mert a simogatást erőszaknak kiáltották ki. Ez az alaptézis. A demonstrációról még Felix is tudja, hogy erőszakos volt, direkt azért csinálja. Hogy megmutassa a különbséget a simogatás és az erőszakosság között. Tehát sose fogja megérteni, hogy ez a kettő egy. Nincs olyan dimenzió, amiben ez az ő elméjébe bejuthatna.
Bagoly mondja verébnek, hogy keményfejű. Igazából Anton háborgása rohadtul összezavarja a neot, ő nem tudja, hogy voltaképpen mi az a baj. Robbantottak egy levélbombát, eltűnt, robbantottak egy hangfény gránátot, az is eltűnt nagy kussban, eldobtak egy gránátot, és az meg robbant egy közepesen tisztességeset, látványosan talajkaparót és ennyi. Megbeszélték, hogy az iskolába nem viheti be, mert morcosak lesznek, az erdőben hagyni meg nem akarja, Antonnak pedig nem volt kedve több rajz-pazarlással eltüntetni, tehát marad a felrobbantás, a kaland, az izgalom, a gyakorlás. Abban nem sok pláne lett volna, ha ő dobja el, hiszen csinált már ezer ilyet, Anton pedig kipróbálhatott valamit, amit nem sok tizenéves. Vajon mi lehet a gond?
A leghalványabb fogalma sincs róla. Legyőzték a gyávaságát, mindenki lehetne boldog, erre az orosz verekszik. Oroszok! Nekik is csak azért van két kezük, hogyha az egyikkel péppé verték a másik arcát, akkor még legyen egy másik, amivel foghatják a vodkásüveget!
Erősen fogja a másik karját, nem olyan kisasszonyosan, bár jóval gyengébb nála a fiú, nem becsüli alá. Tudja, hogy a teljesen átlagos fizikum is tudhat meglepetéseket okozni, a nagy erő nem jelent életbiztosítást, ellenben a másik kezével továbbra is csak támaszkodik maga mögött, hogyha Anton kaparászik csak hátrafelé és nem könyököl, ahogy nyúlkál a kezéért, ami takarásban van és kényelmesen éppen végigsimogatja a hasfalán, derekán. Egészen jó :3
- Megint úgy csinálsz, mintha a szádba toltam volna a farkam azzal, hogy eldobtál egy gránátot, ami még jól is sikerült - nem ideges. Nem. Nyugalom. Lehiggad. Betépett a táskától, tiszta sor, azért van ilyen zenben. Igazából ő is barátkozik, de valahogy a szöszi mindig őrjöng tőle. Bizarr. Nagyon bizarr. Ennél bizarrabb is lehetne, de azért már ez sem rossz.
- Oké, de aztán tényleg - előbb lazít a fogáson, aztán engedi csak el a fiú karját, nem nagy öröm magának háttal tartani így dzsekiben, semmi izgalmas, csak egy szőke tarkó ami esetleg bírhat némi esztétikai érzékkel.
- Kérsz még egy kortyot? Nyugtatónak? - iszik a laposba, látszólag remek támadási felületet ad, de az emberek többségével ellentétben ő nem néz felfelé, amikor iszik. A másikon tartja a szemét. Mert veszélyesnek látszik.

16+
Rég tudjuk már, hogy a remény halott és évszázadok óta csak valami nekromanta táncoltatja az emberek orra előtt, de Anton fiatal még. Élnek benne bizonyos téves, naiv gondolatok, melyeket az eltelt időnek nem sikerült kiölnie egyelőre. Ettől gyerek a gyerek, még ha nyomorgatott fajta is.
A simogatás maga nem erőszak, az elv, hogy bármit megtehet hiába kérik annak ellenkezőjére, erőszak. Ebből az elvből akkor sem fog engedni, ha a világ a feje tetejére áll, s az hogy erőszak és erőszak között aránybeli különbség van, tagadhatatlan. Ettől még a simi nem csak szimpla mezei pornónézésnek felel meg. Mert Felixnek lehet csak egy képecske piszkálása, neki viszont elég valóságos érzés. Ha lehunyja a szemét, egy idő után nem érzékeli a különbséget.
Tökfej neo. Abszolút semmilyen szinten nem gondol bele abba, hogy netán valami a hozzáállásával nem megfelelő? Nem a játékbabája, hogy olyat játsszon vele, amit akar, ő NEM. MŰANYAG. bármennyire is jól állna kartonban, PVC csomagolásban, viaszba öntve... ah nem. Ez kezd kissé horrorisztikus képet festeni. Egyszer majd megrajzolja.
Anton valóban erőszakos. Ha valamiben, hát ebben örökölte az orosz virtust, bár tegyük hozzá, hogy komolyan ki kell hozni a sodrából ahhoz, hogy tettlegességre vetemedjen. Példának okáért a rajzaihoz való - szerinte - nem megfelelő hozzáállás és a személyi szabadságának megnyirbálása olyan ingerek, melyek lekapcsolják fejében a villanyt.
Nem az elfogott kezét használja, valószínűleg automatikusan úgy értékeli, hogy az már az elveszett kategóriát képviseli. Szabad keze ellenben valóban hátranyúl. Először nem igazán realizálódik benne a helyzet. Hogy nem ütközik mégsem ellenállásba, szelídít a durva mozdulatokon, a neo hasfalán, derekán még fájó nyoma van, de csípőre csúszva szinte gyengéddé válik az érintés. Valahol ez az a pont, ahol kicsit kimozdul oldalra, a fejét elfordítja, íriszei a már szokott pánikreakciós feketével fénylenek. Sötét pillantást vet Felixre.
- Nem azzal van a baj, amit csinálunk, hanem ahogyan előadod bazdmeg. Még élvezném is, ha engednéd, de nem, muszáj "nincsválasztásod" játékokat csinálni az egészből. Hogy lehet valakit azzal fenyegetni, hogy "rámászol", ha nem tesz meg valamit? Wtf Felix? Komolyan egy büntető felfogást akarsz negatív közvetkezményként csatolni a közelségedhez? Ez miért jó? És miért nem a lupinnal játszod akkor? Azistenit. - Gyakorlatilag egy levegővel szakadnak ki belőle a szavak. Ahogy a másik fogása lazul, cseppnyi ingerültséggel rántja meg a karját. Nem fordul meg. Megigazítja magán a dzsekit, hátrafésüli összekuszálódott tincseit. Csak akkor pillant a másikra, amikor az piával kínálja. A sárgára fakult íriszek végigfutnak a nyitott pozíción, majd megállapodnak a szürke szemekben.
- Inkább egy cigit. A piától csak agresszívabb leszek. - Elszakad a pillantása a hímtől, kicsit arrébb csúszva helyezkedik törökülésbe. Lebámul a bomba rombolási helyére. Nos. Legalább vannak még dolgok, amik úgy viselkednek, ahogyan az elvárható tőlük.

16+

Boldogok a nekromanták, mert övék a remény teteme.
Ha valaki kéri valaminek az ellenkezőjét, és azt mégis megteszik vele, és az mégis erőszakolás, akkor minden szülő erőszakolgatja a gyerekét akkor, amikor csakazért is megfürdeti, elveszi tőle a Halloween édességet és még sorolható. Sarkított példákkal gátat lehet repeszteni, hegyeket mozgatni és újra felépíteni, de attól még sarkított példák maradnak. Felix meg lesöpri őket az asztalról, mert úgysem érti.
Ő belegondolt. Valamikor. Bizonyára. De hát a létezése az, ami nem megfelelő. Szóval a hozzáállása sem. Na és? Legyen jófiú, aranyoskodjon a szöszivel, tartsa távol tőle a mancsait. Na és? Ha ezt megteszi miben lesz jobb, másabb, több? Az anyja és az apja nem fogja megsimogatni a fejét, hogy milyen erélyes jó gyerek volt, büszkék rá, példát lehet venni róla. A nagybátyja legfeljebb lecseszi, hogy miért nem zsebelte ki. Egyszerűen csak nincs semmi értelme a saját hozzáállásán gondolkodni. Van egyáltalán olyan hozzáállás, ami jogos, vagy kizárólag az a jogosnak elfogadható viselkedés, ha ülnek a befőttben, mint a bonszájmacskák és aranyosan mosoloygnak egymásra, de semmi paranézés, vagy valami. Boooooring.
Az erőszakossággal tud mit kezdeni, a logikájával nem, de szerencsére azzal nem is neki kell mit kezdeni. Vigyorogva tűri a hastapogatást, a durvaságot éppen úgy, ahogy a szelídséget, megfeszíti a hasizmait, hogy legyen mit fogni rajta, a csípőjét ebben a tartásban nehézkes volna úgy emelni, hogy nem veszítse el az egyensúlyát, így erről lemond, moderált jókedvvel, vigyor offra állítva arccal bámul a sötét pillantásban, a feketeséget immár nem tudja összekapcsolni a pánikkal. Itt és most semmi ok a pánikra.
- Bazd meg te- csak a miheztartás végett, ezt nem árt, hogyha tisztázzák, megrándul sötét szemöldöke, jellegzetes kérdőjelet formál a homloka árnyékában.
- Egy: ha élvezed, miért nem voltál hajlandó eldobni a bombát? Kettő: ha szerinted ez nem jó fenyegetés, miért csináltál belőle azt? Tőlem lehet örömforrás is a rádmászás, akkor az egy olyan fenyegetés, hogy ígéret, csak kiveszem a "nem" szócskát, szóval: ha eldobod, rádmászom, és mindenki boldog - emeli meg a vállát, neki így is teljesen jó, Anton választotta ki a játékszabályokat, amik szerint játszanak, mert ő megengedte neki. A lupinra ugyan nem válaszol, de neki nem engedett semmilyen választási lehetőséget, mert ennél ő azért nagyobb despota. Szabadon maradt keze a combjára hullik, elnézi az igazgatást. Kis páva.
- Igazi kis rozsomák vagy - "kedveskedik", miközben előveszi a cigit, de a gyújtót nem adja, mert neki is kell, a tüzet azt hajlandó utána nyújtani, gyerünk, gyerünk, amelyik orosz a tüzedből szív, az ... nos máshonnan is fog.
- Amúgy hogy tetszik? - néz le a megomlott partfalra, konkrét kráterük nem lett, ahhoz túlságosan könnyen morzsolódó, omló, nagy dőlésszögű helyre érkezett a becsapódás.

16+
Azért kicsit elrugaszkodott a szülői szigorhoz hasonlítani a dolgot. Nem tudja, mégis hányféleképpen kell elmondania, körülírnia, felvázolnia, megfestenie és hőskölteményt írnia róla, míg a neo erőszakos kis dínóagyában fény gyúlik a kérdést illetően, de sokkal valószínűbb, hogy előbb következik be a következő apokalipszisnyi világégés, semmint hogy ez megtörténhetne.
Ez valamiféle negatív kompenzáció? Járulékos "veszteség"? Ha ő maga, meg a többi neo nem megfelelőnek ítéli a létezését, akkor már a hozzáállása se kell az legyen? És ugyan hol érdekli őt, hogy anyu apu megsimizi-e a buksiját, mert jófiú volt? Ha vele az, akkor majd ő simogatja, hogy kéz alá doromboljon, ez ilyen nagyon egyszerű, de nem. Minek. Ennyit már mégsem ér a dolog, mert az úgy unalmas és befőttmacska és túl normális.
Pontosan Felixnek kellene mit kezdenie a logikai dolgokkal, révén ő tapos bele állandóan a szöszi érzékeny, seperc alatt agresszorrá váló lelkivilágába, mely azért csak elkalandozik a mögé került testen, ha már így kéz alá került. Nem gondol bele. Még nem. De idővel, ha egyedül lesz kicsit és végiggondolja az eseményeket, valószínűleg égni fog tőle a feje. Talán elgondolkodik azon is, mit és miért csinál, de sokkal valószínűbb, hogy nem, mert önismeretben még nem sikerült ilyen magas és előkelő polcra felkapaszkodnia a díszes porcelánkövetkeztetések és beismerésdíjak közé.
Szőke haja sötét árnyékot vet a szemei elé, a morgása a kimitbasszon témakörre meglehetősen elégedetlen. Mondhatni teljes mértékig elégedetlen a válasszal, meg a kurvanagy kérdőjellel a másik buráján.
Betikkel a szeme alatt egy izom.
- Netalántán mert nem akarom kinyiffantani magunkat? A világ végezetéig itt pusztulna kis halott testünk, amíg nem jön egy random nekromanta bábozni. Nope. - Érdekesen működnek a gondolatai. Automatikusan a lehető legszürreálisabb lehetőségekre gondol. - NEM erre gondoltam. - Nagyon élesen pillant hátra, a karjai megfeszülnek a fogásban. - NE mássz rám. Mi nem világos ezen? - Mostanra mondjuk legyen egyértelmű, hogy ha Felix mászik, akkor ő üt, elég precedensértéke van már a dolognak és áh. Mintha megint erőszakföldére tévedtek volna, csak még nem birkózták le egészen, melyikük is ott a király.
Morcosan pillant fel, a lapos pillantást bizony nem csak felvont szemöldökkel, sötét gondolatokkal is tökéletesen szentségtelen nászban lehet ötvözni.
- Miért pont Rozsomák? - Az Logan. Összevonja a szemöldökét, elfintorodik. - A legkevésbé sem hasonlítok rá. - Már ő ugye rögtön a tanárra gondol, mert adja magát a dolog és mert viszonylag kevés tényleges tarkóharapó állatkát látott életében. Előrehajol a tűzhöz. Ő nem ismer ilyen összefüggés-közmondásokat, szóval rászív a tűzre, a cigire és a világ egy jobb hely lesz. Mondjuk az eddigiekből ítélve nem baj, ha a neo egyelőre nem ad semmi érzékenyet a szöszi szájába, mert esélyesen akkor is leharapja, ha belefullad.
- Kösz. - Pillantása visszafordul a robbanási területre. Felhúzza az egyik térdét, felsőteste ráhajol a combjára, az egyik karját megtámasztja a térdén és azon pihenteti el az állát. Lustán szív a cigiből. Valóban nyugodtabbnak tűnik egy kicsit a nikotinutánpótlástól.
- Elég király. - Vallja meg őszintén, megdörgöli a homlokát. - Olyan... hatalomérzete van. - Lepöccinti a hamut az árokba, oldalra sandít.
- Ez nem hallatszik el a suliig egyébként? Nem kell eltűnnünk innen, vagy ilyesmi, mielőtt a nyakunkba potyognak az őrszemek?

16+

A neo nézete szerint éppen ilyen elrugaszkodott erőszaknak mondani a simogatást. Dínóagy. Kell egy meteor ahhoz, hogy valami változás álljo be benne.
Neki nem kell kompenzálnia semmit, nem ő az, aki firtatja, hogy mit miért csinál, a kérdéseket nem neki kell feltenni saját magának. Ahogy Antont nem érdekli, hogy neot nem motiválja senki az általa elvárt viselkedésformára, éppen annyira nem érdekli a neot az, hogy mi az elvárt viselkedésforma. Cselekszik, ahogy jónak látja, és aszerint, amit a szöszi kivált belőle, amilyen ingerek érik tőle, amire a létezése ráveszi. Még simogatni is hagyja magát annak a kéznek, ami korábban ütni próbálta. Logikus? Dehogy, ahogyan abban sincs józan logika, hogy Anton miért teszi ezt, de a következmény azért világos: ha a kis orosz nem viselkedik következetesen, akkor más se fog kényszert érezni arra, hogy meghazudtolva önnön természetét ezt tegye csak azért, mert acsarog, de közben össze-vissza tapizik. Ami azért elég jó is lehetett volna, ha így mondjuk nem marad annyiban.
- Azzal nem ölsz meg minket, ha eldobod a gránátot, azzal ölsz meg, ha a kezedben fogod - mosolyog a nekromanta gondolatra, olyan dolgokat, mint a halottkeltés kifejezetten coolnak tart, még ha nem is találkozik vele úgy nagyjából soha. Halott szolgálók. Valami, amitől taszulnia kéne, de mégis olyan érdekes és izgalmas lehetőség.
- Te soha nem arra gondolsz, ami egyenesen következik a szavaidból - már megszokta. Már nem is izgatja magát rajta. Már valahogy "szórakoztathatná" is a dolog, ha nem volna ennyire hátráltató, unalmas és kártékony ez a dolog.
- A "ne" résznek nincs semmi értelme - ad pontos választ, ha már így kérdezték, soha jobb kérdést ennél, nem is tudta, hogy ez Antonnak nem világos, de majd most jól megvilágosította ebben a kérdésben. Büszkeség és respekt.
- Mert a rozsomák nem túl nagy, de k-rva agresszív. Logan professzort hagyjuk, szvsz ő csak régen volt rozsi - legyint, mondaná, hogy Anton vegye elő a telóját és nézze meg a neten, hogy mennyire hasonlít rá, de hát nincs neki telefonja, mert ő ennyire hipszter.
- Egészségedre - fújja ki a füstöt egészen megelégedetten. Biztos az erdő + táska betépés teszi ennyire nyugodttá, na meg a nikotin, egyszerűen alig lehet kibillenteni a lelki egyensúlyából. Még azt sem kérdezi meg, hogy akkor minek a hiszti, ha király volt a dobálás, egyszerűen felesleges. Odanéz, ahol az omlás van, neki már rég nem király. Túl sok leszedett végtagot látott ahhoz.
- Ja. Még csak jól se kell célozni, csak az a fontos, hogy ne ejtsd a fejedre - meg még egy csomó minden, de a hatalom-érzéshez ennyi bőségesen elegendő. Viszonozza a sandítást, egy "mivan?" szemöldökemeléssel, mélyre szívja a füstöt.
- A-a. Nem elég hangos ahhoz, messze vagyunk, ráadásul az árokban robbant, így a hang nem megy messzire, mert nem visszhangos, hanem a fák és bokrok miatt elnyelős a környezet. Meg van mögöttünk az a kis domb, amit megkerültünk az úttal, amikor pánikoltál, hogy eltévedünk, na az is elfelé vezeti a hangot.

16+
Nem. Antont az nem érdekli, hogy mások milyen viselkedési mintára motiválják a neot. Elvárná, hogy vele szemben tanúsítson olyat, amelyhez ő is képes adaptálódni és bár Felix alapvető reakcióihoz viszonylagosan sikerül is, vannak bizonyos megnyilvánulásai, melyek szemvillanásnyi idő alatt képesek kihozni a sodrából. Miért is alkalmazkodna hozzá a másik? Nyilvánvalóan megtalálja a maga élvezetét abban is, ha épp erőszakkal reagál rá és bekattan az agyába, így viszonylag elég nehéz megértetni vele bármit is. Fogalma sincs, ilyenkor mégis mit kellene tennie vele.
A simítás nem tudatos. Gátló mozdulatnak indul, majd mert célt nem talál, elnyugszik benne az erőszak és megállapodik a másik testén, mert helye van ott és mert fontos, hogy távol tartsa magától a másik csípőjét akkor is, ha az égvilágon semmit nem csinál vele. Eléggé belezavarodott ebbe a témába ahhoz, hogy ne legyen következetes, mert maga sem tudja igazán meghatározni az igényelt határokat. Nehéz úgy, ha a test a másikra reagál, de a szív lázad és az elme vörös ködbe burkolózik. Valahogy csak... túl gyors mindig minden, nem igazán tud feldolgozni, vagy alkalmazkodni.
- Már feltéve, ha jól dobom. - Persze, kurvára könnyű már így utólag okoskodni, de neki lepergett lelki szemei előtt, hogy mindketten felrobbannak, csak mert ő szarul céloz... húsz méteren belül halálos, mi? Nem is robbant akkorát, bár nem elég tapasztalt és fókuszált ahhoz, hogy ezt képes legyen felismerni egyáltalán.
- Te meg mindig arra következtetsz, ami épp neked tetszik, pedig rohadtul nem ez az egyenes következés... - Unalmas? Hátráltató? Kártékony? Óh hát, elnézést, hogy feltartja őnagyságát olyan apróságokkal, mint nem is tudom... személyes tér?
- Argh... - Lemondóan leejti a fejét, még meg is csóválja. Mégis mi a francot kellene még csinálnia, hogy a másik felfogja, hogy ne nyúljon hozzá, ha Ő nem akarja? Ah, igen. Hogy az senkit nem érdekel, ő mit akar, meg mit nem akar a témában.
- Áh. - Nem néz a neora, összevont szemöldökkel hallgatja a kifejtést. Kicsi és agresszív. Ez egy igencsak minimalista és nem is túl pontos összefoglalója a szőkének, de végül nem köt bele. Felőle aztán hívhatja rozsinak is, teljesen mindegy.
Hogy mennyire válik egészségére a cigi, az merőben részletkérdés, minden esetre kifejezetten nyugodtabb hangulatba kerül a nikotin-utánpótlástól. Kicsit meg is szédül tőle, lehunyja egy pillanatra a szemét.
- Amíg árokba dobod, lehet. De a repeszgránát gondolom azért halálos 20 méteren, mert... szétszórja a repeszeket? - Félrebiccenti az állát, alaposabban fókuszál odalentre. - Vagy ez most nem az volt? - Nem látja különösebben a mindenhol befúródó fémdarabkákat. Vagy csak nem tudja, hogyan kellene kinéznie ennek? Fogalma sincs, őszintén szólva.
- Mhm. Oké. És mennyi van még belőlük? - Már gránátokból. Ha már mindet fel kell robbantani, ugye.