Erdei út

16+

Akkor nincs is hiba kettőjük között, Felix pont úgy viselkedik Antonnal, amihez az orosz tud adaptálódni, hiszen pont úgy viselkedik, ahogy Anton kiváltja belőle a dolgokat, ezek a dolgok pedig elvileg szinkronizálnak egymással. Vagy nem. Igazából Anton lehet, hogy nem azt akarja, amit kivált, de ez viszont nem a neo problémája. Nem kellene vele sok dolgot csinálnia, el kéne fogadnia, hogy nincs a kárára az, amit Felix csinált. Ha majd odaszögezi az ajtóhoz, akkor tényleg lesz oka panaszra, és meg is fogja tudni oldani a feladványt, hogy mit kellene kezdeni a pszichoval.
Ha a nem tudatosság mentség, akkor Felix egész viselkedésére ráborítható ez. Nem mérlegeli a tetteit.
- Szakképzettség nélkül is könnyű jól dobni, szóval ez azért nem volt egy komoly "feltéve" - ingatja meg a fejét, untatja ez a beszélgetés. Hogy miért kellett volna meghalniuk. Élnek. Teljesen élnek, kutya bajuk, a srác tapasztalatot nyert. Neki semmi nem jó. Mennyire európai! Pont ilyennek képzelte az EU tagokat, leszámítva, hogy ugye Anton nem olyan országból jött, ami benne van az EUban. Hm. Ez mondjuk kicsit fura.
- Tényleg? Miért nem egyenes? - emeli újra kérdő vonallá a szemöldökét, a pillantása elmélyül, szürkeségének elveszik az élénk csillogása, ragyogása, zavaros, mély és sötét lesz, mint egy pocsolya. Ilyenkor az agyát használja. Mert szarságokon vitatkozni ő is tud, ha Antonnak éppen ehhez van kedve, a parázs fénye a cigarettavégen is alig tükröződik a szemében.
- Jah, és fenyvesekben él. Gondolom nálatok sok a fenyves - szóval hideg hely, és indokolt a vodkafogyasztás. Az övé is indokolt, belekortyol a laposba, hosszan tapasztja rá a száját, nem azért, mert nyeli, mint a vizet, hanem mert lassan ízlelgeti a kortyokat, egészen addig, amíg elzsibbad a szája, a torka, a nyelve és már alig érzi azt is, ahogyan lélegzik. Kellemkedő szusszanással sóhajt egy gyúlékonyat, szerencsére tűzforrástól távol marad erősen szeszes lehellete.
- Jah, a repeszek a problémásak, de ha árokba dobod még az se, csak be kell húzni a fejed, a földet nem tépik át, annyi erejük nincs. Ez meg egy selejt volt, elvileg kellett volna benne lenni repeszeknek, de ... - megvonja a vállát. Ahogy szar emberek, úgy szar gránátok is vannak, semmi nem tökéletes, azaz hagyján, hogy nem tökéletes, de még az alapvető funkcionalitás sem elvárható.
- Repesz nincs több - túl fél kézzel a táskába. - Még van három hang-fény, de azokat el tudom rejteni idekint, nem félek, hogy valami gyökér megtalálja őket, és felrobbantja magát vele, mint a repesszel, szóval azzal nincs baj. Több "veszélyes" nincs, hm... - egy csipkés feketeneműt halászik ki az ujja hegyére akasztva a táska mélyéről.
- Jelka egy idióta, kéred?

16+
Ha Anton valóban úgy tudna adaptálódni, ahogy az Felix logikája alapján elvárható lenne, akkor nem léteznének kettejük között súrlódások. Az, amit az orosz kivált a neoból nem egyirányú folyamat, ez utóbbinak ugyanis rendelkezésre áll egy bizonyos felfogás, életszemlélet és magatartás, mely adott típusú reakciókat várna el a kieszközölt szituációkra. Hogy a szöszi egyes végletekre rosszul reagál, talán a saját hibája, de mindkettejük problémája tekintve azt a kevéssé elhanyagolható tényt, hogy jelenleg ketten vannak. Felix megteheti, hogy nem veszi ezt figyelembe és magasról tesz rá, hogy min és miért problémázik a kisorosz és akkor a végén tényleg odaszögezheti az ajtóhoz a megfelelő tárolási módok szabályai szerint.
- Okéoké. - Neki még pár perccel ezelőtt bőven komoly feltevésnek tűnt a dolog, mégsem ez az, ami kiverte a biztosítékot. Ugye. Jelen szituáció igencsak kínosnak hatna, ha ennyitől pörgött volna be, de az Anton-felhasználói kézikönyv szerint (ami sajnos csak orosz nyelven volt elérhető), még csak nem is a gyávaság jelent problémát. Nem. Ő még mindig a rámászásnál tart. Fura, nem?
- Mert megmondtam, hogy nem akarom. Sem büntetésként, sem kitüntetésként, hogy következhetne egyenesen ebből bármelyik? - El sem hiszi, hogy ezt komolyan meg kell magyaráznia. Kifejezetten az az érzése, hogy a másik szívatja. Minimum egy érdemrendet kellene kapnia, amiért pillanatnyilag higgadt tud maradni egyáltalán... valószínűleg egyszerűen csak itt kellene hagynia. Apropó. Miért is nem lép le? Beletúr szőke sörényébe, most hogy a düh elpárolgott és a másik pocsolyapillantása túl komoly árnyalatot ölt, meglehetősen... furcsa a szituáció. - Nem lehetnénk egyszerűen csak úgy... el? Fenyegetőzés nélkül. Tudod, barátilag. - Kicsit fura íze van a szónak, idegenül hangzik a szájából. Pedig önmagában elég snassz, hétköznapi dolog, nem igaz? Nos. Nem olyan valakinek, akinek nincsenek és nagyon soha nem is voltak barátai. Összevont szemöldökkel figyeli a másik vonásait, aztán rászív inkább a cigire. Legalább ha dohányozni lehetne a suliban! Mindjárt több életkedve lenne.
- Moszkva központjában laktam. Betondzsungel. - Így fenyvesek helyett, de végeredményben megteszi. Felőle aztán lehet rozsi is, igazából elég zabálnivaló állatok, csak viszonylag körülményes őket tartani.
- Aha. - Lepillant, ez megmagyarázza a repeszek hiányát. Kár. Kíváncsi lett volna, milyen pusztítást végez, vagy legalább mekkora a szóródási terület. Mnh. Ha selejt, konkrétan berobbanhatott volna az arcukba is úgy nem mellesleg amint kihúzza a biztosítószeget. Vagy ha Felix jobban rászorítja a kezét. Bolond neo.
- Oké. - Bepöcköli a csikket az árokba, lustán fújja ki tüdejéből a mérgező füstöt. Akár mehetnének is, de... valahogy nem sok kedve van hozzá, hogy visszamenjen a suliba. Gyakorlatilag három hete nem mozdult ki a birtok területéről, valahogy szabadságérzetet kölcsönöz olyan helyen lenni, ahol nem hallják, nem látják és... felvonja a szemöldökét, ahogy oldalra pillant, kifejezetten összezavarodott fejet vág.
- Öh. Nem, kösz. Mégis mit kezdenék vele? - Óh, hogy az ő korában az ilyesminek izgatnia kéne a fantáziáját? Nos. Ennyi erővel akár fából is lehetne, bár az ominózus lekezelős estéből okulva ez egyáltalán nincs így.
Feltápászkodik a földről és kinyújtóztatja magát, megmarad egy kicsit állva a tisztást fürkészve, kezét zsebre dugva. Halkan hümment.
- Mit csinálsz idekint, amikor nem bombázol?

16+

Igazából Felix szerint nem is létezik kettőjük között súrlódás. Anton időnként dühöng. Furcsa, de nem válóok, néha neki is vannak nehezen megmagyarázható dolgai, ezt nem fogja Antonnak jobban felróni a szükségesnél. Béke, szeretet, ámen. Az ajtóhoz majd a karjával szögezi. Fogadni merne rá, hogy Antonnak az sem tetszene, hiába nagy előrelépés a szögeléssel szemben, egyedül van ezzel a véleménnyel.
Mélyre szívja a füsttel kevert levegőt, ahogy az orosz kiböki a probléma tárgyával a szemét. Hogy mi a jó isten baja van? Már megint? Miért? Whyyy? De most jófiú. Jófiú.
- Lehet az a baj ezzel a dologgal, hogy miközben váltig állítod, hogy nem akarsz rádmászást, igazából csak a szád mondja ezt. De még az sem jól - áll meg a tekintete az ominózus ajakpáron, jól megnézi őket magának, aztán bólint. - Jah, kurvára nem hihető - ért egyet saját magával, átható pillantást vet a fiúra. Ezzel ugye mindent tisztáztak? Csak mert egy kicsit kínos arról beszélgetni, hogy mennyire nem akarja, hogy bárki utalásokat tegyen a szexuális együttlétre vele, miközben ő egy szőke szexuális utalás. Pont. Tökéletes. Ebbe a korban van, és egészen jól is csinálja. Annyi mást csinálhatnának, mint hogy azon a szarságon vitázzanak, hogy Anton ne legyen már bosszancs azért, mert szép, helyes, kifejezetten szextartalmú a jelenléte. Ah. Megöli vagy megrontja.
- Egyszerűen csak elvagyunk. Én nem is tudtam, hogy ez így para, hogy "fenyegetés", és nem baráti, amíg meg nem próbáltál megütni érte, pedig elhiheted, én ha fel akarom bosszantani az embert, vagy meg akarom fenyegetni, akkor nagyon határozottan és provokatívan csinálom - vonja meg a vállát. Pontosan tudja, hogyan fenyegessen meg valakit. Nála ez egy barátságos szint volt. Elmosolyodik a szó hallatán. Milyen gyámoltalan! A parázs felett figyeli vissza.
- Moszkva olyan keményen hangzik - mintha érdemes volna ott élni, de inkább nem is áltatja magát. A hozzá hasonlónak ott is szar lenne, mert egyszerűen csak így vannak kalibrálva az életre.
- Visszaadhatod neki, és akkor megjutalmaz. Megadom a címet a legközelebbi kimenőre. Jelka már csak ilyen - vigyorint, mértékkel neveti csak körbe a másikat, amiért nem ismeri a szabályokat, nem siet a felkeléssel. Nincsenek kisebbségi érzései attól, hogy Anton "fölétornyosul".
- Kisfiúkat erőszakolok, még élnek, amikor nyársra húzom őket, a húsukból jól belakmározom, így kibírom az olyan napokat, amikor nincs rendes ebéd - faarccal elpöccinti a csikket, aztán felkel, felugrik az átnyúló ágra. - Alszom 3-4 órát úgy, hogy nem ébredek óránként izzadva arra, hogy valaki figyel. Már ha egyedül vagyok, persze. Néha tábortüzet rakunk, sütögetünk, cigizünk, ha többen jövünk, ilyesmi. Persze Salem érdekesebb, vannak boltok, meg ilyesmik, de az erdőben meg lehet beszélni olyan dolgokat is, amiket amúgy a suliban nem mernének - folyamatosan beszél, amíg átmászik, az ital maradékát, a cigit és a gránátokat visszateszi a helyére.
- Ja, meg faragni szoktam. Ott a bokor alatt, a gyökér mellett láttam egyet. Valami négylábú állat - ezzel elég pontosan körülírta azt a nagyjából ujjbegynyi nagyságú fehér dolgot, ami ott van. Négy lába van, és egy feje. Ebben hasonlít a legtöbb emlősre.

16+
- Mih... - Hogy mi baja van? Mi nem hihető a kategorikus elutasítások véget nem érő sorozatán? Elnyílik a szája, hogy visszavágjon valami kellően csípőset, de úgy hirtelen semmi nem jut az eszébe. Miért nem jut semmi az eszébe? Megrándul a szeme alatt egy izom. - Nem hinned kell benne, csak elfogadni. Ennyi. - Ezzel már valóban mindent tisztáztak azt a tényt leszámítva, hogy ő bármiféle szexuális utalás lenne. Hogyan is lehetne? Még életében nem szexelt, nem vonaglik előtte, nem csábítgatja, hogy a francba lehetne ő bármiféle utalás? Felix megint olyan dolgokat lát, amiket szeretne, de nem léteznek. Ezt hallucinációnak hívják, ha gondolja, van egy jó orvosa pszicho témában, talán távkapcsolatokat is vállal.
Más kérdés, hogy Anton aligha van tisztában azzal, milyen jelzéseket ad le környezete, vagy épp közvetlenül Felix felé. Nincs hozzászokva a szociális kapcsolatok szabályaihoz. Szerinte teljesen átlagosan viselkedik.
- Oké, elhiszem. - Engedékeny, mert úgy fest a másiknak ezúttal sikerült megértenie a lényeget, következésképpen valószínűleg le is áll vele. Anton és a naiv elképzelések, hm? Bárhogy is, lenyugszik és ereszti a kínos témát. Minden szépen visszaáll a megfelelő kerékvágásba.
- Mhm. - A beleegyezése halk és meglehetősen szófukar. Szerette Moszkvát, mégiscsak az otthona volt, de épp a múlt idő miatt nem szeret visszagondolni rá. Hazai pálya ide, vagy oda, az utolsó évek rossz emlékei úgy kísértenek a város felett, mint hatalmas gond-fellegek.
- Mivan? - Összevonja szemöldökét azt a vigyorgást látva, hirtelen nem rakja össze a kettőmegkettőt. Milyen jutalom? Még bomba, vagy mi? Tisztán kivehető, amikor végre leesik neki a tantusz, mert rózsaszín pír jelenik meg az arcán.
- Vah, nem, kösz. Add neki vissza te, neked hagyta ott. - Mert ezek a dolgok nyilván így működnek, nem? Véletlenül viszonylag nehéz bugyikat felejteni egy bombás zsákban... inkább felkel, mielőtt komolyabban is belegondolna a témába, enélkül is elég zavarbaejtő.
- Egy tök vagy. - Jelenti ki lapos pillantást vetve a neora. Igazából még csak nem is haragszik különösebben a célzott szívatás miatt, érzékelhetően sikerült felengednie kicsit. Merengővé válik a pillantása, ahogy a másik mozgását figyeli. Elég gyatra éjszakái lehetnek, ha óránként felkel... - Hogy érzed magad biztonságban, ha egyedül vagy közterületen? - Ő nem biztos, hogy tudna itt egyedül aludni, ha nem feltétlenül muszáj. Nekidől egy szomszédos fának, figyelme megmarad a neon. Anton rendkívül hűséges egy szöszi.
- Aha. Világos. - Szinte már fura, hogy az erdő még nincs bekamerázva meg mikrofonozva, ha ennyien kijárkálnak ide. Megnyugtató, hogy legalább ezen a területen lehetnek... normálisak. A normálisnak meg igazából fárasztóan unalmasnak kellene lennie, de egy mutánskölyöknél mutánsiskolában viszonylag elég hiánycikknek tűnik.
- Huh? - Oldalra pillant a kijelölt bokor iránt. A neo művészi hajlama módfelett felkelti az érdeklődését, úgyhogy bemászik a bokor alá megkeresni a négylábút. Be kell harapnia a száját, nehogy felnevessen. Széles vigyor vonaglik a képére.
- Jézusom, ez mennyire cuki. - Igazából nem is a felismerhetetlen állatka, hanem Felix, hogy ilyesmiket készít, de erről inkább már mégiscsak bölcsen hallgat.

16+

Hosszant Antonra néz, mélyen beszívja a levegőt, már gyanús, hogy a füst egyszerűen csak beköltözött a testébe és soha nem fog kijönni onnan, legfeljebb akkor, amikor sült császárszalonnát csinálnak a neoból, mert ugyan kutyából nem lesz...
- Komolyan, Anton? Komolyan? - irritált a hangja, valahogy egy kicsit affektálós is, mintha egy sokkal fiatalabb kölyköt utánozna. Közelebb hajol, a puszta arckifejezésével jelzi, hogy most nagyon figyeljen rá a másik, mert ezt nem mondja el többször, de még lehet, hogy egyszer sem, annyira meg van rökönyödve, de végül csak sikerül kifújnia a füstöt és a szavakat.
- Ha ez ilyen k-rva egyszerű, akkor légyszíves fogadd már el, hogy mekkora butaságokat beszélsz, hogy mit gesztikulálsz ki magadból, és hogy teljesen faszság az állandó szűkölésed a faroksimogatáson, mintha a puszta rágondolás fitymaszűkületet okozna. Amint elfogadod, lehet, hogy én is megpróbálom - de lehet, hogy inkább valami sokkal kellemesebb dolgot fognak akkor játszani. Arra már neki is kedve lesz ilyen élvezetteli, mély hangon hümmentgetni, mint a fiúnak.
- Mivan, mivan - vigyorog olyan pajzán éllel, hogy legyen ideje Antonnak összerakni, türelmesen, szépen, átható figyelemmel, a pír az arcon a jutalom, halkan felnevet, csendesen zongorázó, puhára szabott erdőmélyi hang.
- Nem nekem hagyta ott, elhiheted, sokat meséltem neki arról, hogy mégis kinek és miért kellenek a cuccok, hidd el nekem, be van indulva rád. És még csak nem is olyan erőszakos, mint én. Csak ha akarod. Ugye tudod, hogy elég gáz az, hogyha engem mindig oltogatsz, de a csajt is lepasszolod? Csak szólok, hogyha mindkét fajta érdeklődőt elutasítod, akkor valahol, valamikor hazudsz, ergo nem fognak komolyan venni, hé, te vagy a tök - kölcsön tökök visszajárnak.
- Pont azért, mert közterület. Még ha Salem főterén is alszom egy pad alatt, legfeljebb szánakozva rám néznek egyszer. Minőségi különbség. Biztonságosabb - minden tekintetben, szerencsére nem látja, mennyire felcsillannak a mézszín pokolszemek a faragásra, mert biztos letagadná, de a mászás-hurcolás leköti, és mire visszatér Anton már meg is szerezte a jószágot.
- Hogymiafasz? - mordul lehuppanva, összeveregeti a kezeit, hogy lemorzsálódjanak a kéregdarabok, lapos oldalpillantást vet Antonra. Ennek vajon mi baja?

16+
Megrebbennek a világos pillák a másik irritált hangjára. Van annyi esze, hogy elhallgasson, s bár ösztönösen hátrébb kúszna, ahogy a másik közelebb hajol, megmarad ott a seggén. Saját cigije sokáig nem parázslik még fel, csendes, szomorú sercegéssel kígyózik felfelé a levegőn magától termelődő füstje. Vár. Megadja azt a figyelmet, amit a másik kikövetel.
Fogadja el, hm? Egyszerűen csak fogalma sincsen, mit nem lehet felfogni azon, hogy a simi kurvára nem kellett volna. Felesleges volt demonstrálni az erőszakot. Mit várt, hogy csak így elfeledkezik róla? Nem kapcsol vissza rá minden egyéb megmozdulást? Nem lesz tőle nem is indokolatlan mértékben paranoid? Lehet, hogy a neo kultúrájában az ilyesfajta nevelés elfogadott, de ő teljesen máshonnan származik. Fogalma sincsen, milyen gesztikulálásról beszél egyáltalán. Mégis mit lehet erre mondani?
Hallgat. Hagyja, hogy a némaság rájuk ereszkedjen egy darabig, csak hogy aztán ismét kiköthessenek a szextémánál. Hol máshol, ugye?
- Nem vicces. - Morcos. Vagy inkább csak zavarban van és Felix... élvezi ezt, eléggé nyilvánvaló. Lebiggyed a szája, kissé félrefordítja a fejét, a puha hangszín bemászik a bőre alá és végigborzong a nyakszirtjén. Tök égő. Már megint. Mindig. Mi az istenverte baja van ennek?
- Bagzási időszak van neoéknál, vagy mi a franc? - Meglehetősen frusztráltan pillant vissza, a téma folytatása egyáltalán nem segít a zavarán.
- Jah, hazudok, persze. Vagy nemes egyszerűséggel nem kefélek mondjuk mindenkivel, aki felajánlkozik. Nehogymár ez is fura legyen... - Őszintén szólva egyszerűen csak... túl érzékeny felfogása van erről. Igényelne valamiféle kötődést ahhoz, hogy összebújjon valakivel egyáltalán. Főleg elsőre. Nem az a tipikus egyéjszakás kisfickó.
Nem fog vitatkozni azon, ki a nagyobb tök. Egyszerűen csak nem.
- Elég szürreális, hogy a közterület biztonságosabbnak tűnik, mint egy iskola. - Igen komoly eszmefuttatásokra adhatna alapot ez a gondolatmenet, de a szőke fő inkább eltűnik a bokor alatt.
- Ne agrózz már. - Elég vidám a feje, amikor felbukkan kezében a négylábúval. Halvány lila gőze sincs mégis milyen állat ez. Mini torz-falééény~
- Nem gondoltam volna, hogy van türelmed ilyesmihez. - Talál egy helyet a kis szörnyedvénynek a gyökéren, rendkívül jól elszórakoztatja magát azzal, hogy megpróbálja elhelyezni a lábain anélkül, hogy az alkotás felborulna. Roppant elégedetten egyenesedik ki, aztán kissé elfelhősödik a tekintete, ahogy Felixre pillant.
- Vissza akarsz menni? - Végtére is elpakolt, szóval nyilván. Visszalép a rajzkönyvért és leguggolva elteszi a táskába. Ez utóbbi így sokat veszít a puhaságából, de legalább végre azt a célt szolgálja, amire tartják. Ha panaszkodik emiatt kényelmes párnai pillanataiban, ha nem.

16+

Meghátrálni nem mindig okos dolog a bosszús ragadozó elől, bár emberéknél némi alázatot is jelenthet, ha kitart a megragadoznivaló, akkor óhatatlanul is tiszteletet ébreszt a prédálóban, vagy legalábbis meggondolást. Jó esetben. Rossz esetben menni és maradni egyaránt rossz választás, de a neo minden bosszúsága ellenére most nem akarja kitekerni az orosz nyakát.
A kérdésekre a válaszok nagyon egyszerűek, bár részben szintén kérdések. Mit nem lehet felfogni azon, hogy a simi teljesen rendben volt? Nincs olyan, hogy felesleges demonstráció, főleg akkor nem, ha valaki csökönyösködik. Nem reménykedett feledésben, de eléggé bosszantja, hogy Anton csak a tanulságot felejtette el, a megmozdulásai pont olyanok, mint a demonstráció előtt, teszi magát, mintha fájt volna az a simogatás. Fogalma se volna róla, hogy kerül ide a paranoia. A nevelés. A kultúra. A gesztikulációhoz pedig tükröt ajánlana. Biztos kurvulnak az oroszok is.
- De, ez eléggé az -a fülei felé kanyarodnak a szájvégei, ahogy teli szájjal vigyorog, a zavar kóstoló abból, hogy mit kaphatna, ha igazán azon dolgozna, hogy a másiknak legyen miért zavarban lennie, bár ahhoz mondjuk nem ártana, ha egy kicsit is értene az ilyen művészetekhez, de talán szerencséjére, hogy nem ért.
- Mindig, nálad is lehetne, tudod ebben azért nem különbözünk, mint mutáns a mutánstól - vigyorog a frusztrált fejre, a bagzás-kifejezésig terjed a szofisztikáltsága nem túl meglepő módon, és tényleg, egyáltalán nem áll szándékában segíteni rajta, hiszen nincs is bajban.
- Rohadtul nem ezt mondtam, bubi. Egy szóval sem forszíroztam a mindenkit, szóval ja. De. Igenis fura, ha se lánnyal, se fiúval. Hazugság és sunyiság, amit ugye nem szeretünk - bár azért csinálják. Mint mindenki más, ezek már csak ilyenek.
- Biztos nem mindenkinek. Iskola, robot, béke, szeretet, csillámlás, jóakarat, meg amit el tudsz képzelni, nem kell ezt túlgondolni. Én szarul bírom, de hát ez van - vonja meg a vállát. Meg az van, hogy fogalma sincs mi olyan lenyűgöző abban a faragványban, amikor visszaér a fáról se tudja. Így nettó százmillió darabra elengedő faanyagot lát maga körül mindenfelé, az egyik leganyagminimálabb hobbi ez.
- Nem kell hozzá nagy türelem, egy jó éles késsel aránylag hamar megvan egy ekkora kis faszság... mit nézel rajta ennyit? -
megáll a gyöér mellett, a karjait a mellkasán összefonja, fekete szemöldöke a homlokára emelkedik, ahogy figyeli az elmélyült szőkét, úgy pakolgatja azt a lábas dolgot, mintha legalábbis bármi másra képes volna, mint rosszban sántikálni.
- Én? Te álltál fel, azt hittem, menni akarsz, mert elég volt a bombázásból és szexizmusból neked - nem zavartatja magát a tévesen használt kifejezés hallatán, őt nem bosszantja a hallomás, ahogy sietni se siet vissza a tanulmányi taposómalomba.

16+
Jelen pillanatban egyszerűen csak túlzásnak tartja, hogy meghátráljon tőle. Megmarad a seggén, mert nem fészkelt belé igazán a félelem, egyszerű túlélőösztön, ami hátra vinné. A túlélés tehát ösztöni szint, a beszélgetés pedig bár azon alapszik, jó esetben egy kulturáltabb formája a kifejeződésének, így ő is ennek fényében reagál.
Nagyon különbözően gondolkodnak ők ketten, hiába tartoznak egyazon korosztályba. Más a hozott anyag, a neveltetés, a tapasztalás szintje és kiterjedése. Nem osztozik a neo elgondolásában és nincs rá semmi garancia, hogy valaha is fog, ez pedig... nos, okozhat további fennakadásokat a jövőben.
Kissé irritáltan, bosszankodva szusszan, bár ez különösebben nem hatékony, tekintve hogy semmit nem tesz a vigyor letörléséért a másik képéről. Miért akarja zavarba hozni? Szerinte ez nem mókás, de persze ha nem ő lenne szopóágon kettejük közül, mindjárt vidámabbnak találná a kérdést. A neot bezzeg nem lehet zavarba hozni. Illetve, mivel pont nem látta korábban, fogalma sincs, hogy nem csak hogy lehet, de képes is rá...
- Hideg helyről jövök, alacsonyabb a vérmérsékletem. - Kurvanagy hazugság. Az oroszok egyrészt nem a szolid vérmérsékletükről híresek, másrészt a hidegben gyakoribb a hőtartó összebújás. Praktikus. Plusz a rozsi hozzáállás messze nem erre hajaz, szóval a tartózkodó válasz kifejezetten védekezés marad. De mit kéne mondania mégis, hogy szűz és valami jelentőséget is akar az elsőnek azon kívül, hogy megfektetett valakit, yaay?
Megint betikkel a feje a választól, miért nem lehet elengedni ezt a témát?
- Nem csináltam még senkivel, majd fogom, ha úgy érzem, akadjunk le a témáról. - Nos, csak kibökte, hm? Nem mintha ne lehetett volna eddig is teljesen nyilvánvaló. Elhúzza a száját, inkább csak... mi lenne ha nem beszélnének róla? Csoda, nyilván.
- Érthető. - Hallatszik már vissza a bokor alól. Igazából meg tudja érteni Felix problémáját a témában, ha mélységeiben nem is képes átérezni. Belőle nem a robot vált ki pánikot, sőt, roham szintre sem rántotta még semmi emlékei szerint, mégis... valahol megvan benne rá az empátia akkor is, ha a másik nem igényli.
Leseggel a gyökérre a kisállat mellé, gyanúsan ártatlan képpel pillant fel.
- Uhm, semmit... - Pár szívdobbanásig csendben marad, aztán valószínűleg rájön, hogy ennyivel aligha úszhatja meg a dolgot, mert megvonja a vállát. - Csak tetszik, hogy foglalkozol ilyesmivel. Ennyi. - Egyszerű és adja magát és rengeteg a fa meg minden, de valahogy akkor is megmelengeti a kicsi szívét, hogy a másik kreatív hobbit is űz.
Elfintorodik.
- Nem ezért. Viszont... - Tétován felpillant a fás rejtekhelyre, felsimogatja tarkóján a rövid, szőke szálakat. - Mondd csak, robban a fénygránát víz alatt? - Nos. Nem csak a faragványok tudnak rosszban sántikálni.

16+

Felix ünnepelné ezt az álláspontot. Szerinte általában túlzás, amit Anton reagál, de hát ettől még lehetnek barátok, aranyosan elnézi, mert ő ennyire jó fej, mindazonáltal most nem harapja le a másik fejét. Akkor sem, hogy különbözőképpen gondolkodnak, ketten százfélén, átható pillantása a fiún. Emlékszik még a tegnapi bálos kajánkodásra, amikor Vörhenykettő olyan interaktívan szerencsétlenkedett mellettük, Anton meg ott akarta hagyni a bajban, győzte levadászni. Méghogy nem mókás mások szenvedése! Bagoly mondja neonak, hogy híg a leve!
- Ez... hülyeség. Mármint érted, a hidegben sokkal jobban kell dolgoznia a vérednek, hogy átmelegítse a tested, és a nyikiták testét - hallott ő már az orosz tüzes menyecskékről, fiúkákról, millió gyermekes tatár családokról, és hát azok is oda tartoznak. - A vodka amúgy is elsősorban vetkőztető ital, ezt úgy nagyjából mindenki tudja, szóval ne süketelj - valami sokkal jobb érv kell ahhoz, hogy Felix figyelme elterelődjön erről a kérdésről. Mondjuk a szüzesség lesz az? Egy pillanatra tényleg megáll a szájában a gondolat, a koponyájában a velő, az egyik szeme nagyobbra nyílik, mint a másik (szemöldökemelés update), aztán normalizálja a képét egy hitetlen mosollyal.
- Ha hogy érzed? - az nyilvánvaló, hogy mit fog, addig meg legfeljebb a sajátját, de a témáról azért csak nem akad le. Veszélyes téma ez, ha Anton eltereli a szót, még a végén képes lesz, és visszatér ide, sokkal agresszívebben, jobb nem kockáztatni. Ez a csoda nem az a fajta, amelyiknek van rációja a bekövetkezésre, vagy amelyiket Felix hajlandó lenne neoerővel megvalósítani.
- Semmi? - forszírozó feje visszatér. Csoda, hogy mindig brutalizálja a szőkét? Kis túlzással úgy kell belőle kiverni a válaszokat, mintha fizetnének neki azért, hogy megtartsa őket! Közelebb lép a gyökérre telepedett másikhoz, keres magának egy jó helyet, ahova leülhet szembe vele, most még nem mászik vissza a fára, bár ha sokáig itt maradnak, richtig rá akar majd gyújtani, és a cigi közeli távolsága egy nagyon vonzó opciót kínálgat némi mászásért cserébe.
- Mi a tetszeni való ebben? - nem agresszív a kérdés, inkább elcsodálkozó és értetlen, ezt a jelenséget nem tudja hova tenni, még csak nem is nevezné hobbinak. Kicsattintja a bicskát a zsebéből, megpróbálja az élét az ujjbelsőjén, aztán körbetapogat maga körül egy vaskosabb, legalább ujjbegynyi átmérőjű ágydarabért.
- Hanem miért? Ezek nem, de van olyan fajta. Ezekben rendes gyújtófolyamat zajlik, az anyagok, amik a villanást okozzák égnek, a víz eloltja őket, de vannak olyan típusú gránátok is, csak jóval drágábbak, mint ezek, nem olyanokat hoztam kísérletezni - válaszol rögtön, megosztani a tudást jó dolog, és csak utána jut az eszébe az okszerűség firtatása. - Miért?

Csak arra reagál kirívóan, ami a saját értékrendje szerint már túl a barátságon álláspontot képvisel. Felix ezt nevezi túlzásnak, ő meg azt, hogy egyáltalán eljutnak a kiakadási szintjéig. És hát... rendben. Talán neki is megvannak a maga aljas kis húzásai időnként, például a bálos... szerencsére arra most nem emlékszik vissza, akkor miért jött zavarba és lépett inkább a távozás mezejére, pedig éjszaka még sokáig kísértette a neo élvezkedő látványa.
- De én nem... - Vontatottan felsóhajt, kifejezetten úgy érzi, hogy megkötik a kezét ezzel a témával. - Miért nem tudod elengedni ezt a témát Felix? Nem szeretnék beszélni róla, oké? Kérlek. - Nem, ez még soha a büdös életben nem vált be a neonál, merthogy már a kérés is értelmetlen. Ugye. Felnyög, ahogy tovább firtatják, elég kínos már az is, hogy egyáltalán be kell vallania, hogy egy nyeszlett kis szüzecske, hát még ha tovább is kell beszélnie róla. Bármi másról beszélhetnének. BÁRMI másról. Ez annyira... legszívesebben megtépné azért a hitetlen mosolyért, inkább nem is néz rá.
- Ha úgy érzem, hogy akarom is, hogy valaki hozzámérjen. Nem szeretem, ha hozzámérnek, biztos feltűnt már. - Milyen különös, hogy azzal semmi baja nincs, ha ő tapizza a neot, hm? A pszichológusa szerint ez egy kezdődő mentális rendellenesség a verések miatt. Haptefóbia, vagy ilyesmi. Túl sok negatívumot társít hozzá, amit fel kell oldani. Mennyi szakbaromság... szerinte egyszerűen csak ez a természetes. - Nem érdekel, hogy gáz, nekem egy kicsit több kell annál, hogy "lehetőség" adódik rá. - Megrándul a szája saját kelletlenül kieszközölt válaszára. Meri remélni, hogy ennyi kielégíti a neo tolakodó kíváncsiságát, mert ennél jobban tényleg nem tudja megfogalmazni.
Mint úgy általában semmit, stílusosan a semmi kérdését sem hagyja annyiban a másik. Nos, ez legalább nem zavarbaejtő, viszonylag könnyebben és gyorsabban enged annak a fiktív harapófogónak, amivel kihúzgálják belőle a válaszokat. Jó kém lenne. Rendkívül jól meg tudja tartani magának a gondolatait. Nem egy pletykás típus.
Megvonja a vállát a kérdésre, ahogy a másik leül, felhúzza jobb lábát a gyökérre, megtámaszkodik a térdén.
- Kreatív elfoglaltság. Alkotómunka. Szeretem, ha valakinek van ilyen oldala is. - Mondhatni megnyugtató tudni, hogy a neonak nem csak a brutalizáló, lupinzaklató, ajtószögbeverős oldala létezik. Ez ugyanis bizonyos szempontból hasznos bár, igencsak kevés a boldogsághoz. A kezdeti indulásukat ellentétben Felixben sem csak az bunkó rejlik, mint akinek első látásra kinéz. - Apám tiltotta az ilyesmit. Szerinte felesleges időpocsékolás. Még a rajztanáromat is kicsinálta, mert "rossz hatással" volt rám. - Mutató- és középsőujjával imitálja a megfelelő részen a macskakaparást. Megforgatja a szemét, ő a szó alatt nem kifejezetten a betonba öntésre gondol, pusztán... eltávolíttatta a hivatalából. Mostanra elég valószínűnek tűnik, hogy ez történhetett. - Te is egészen biztos vagyok, benne, hogy a rossz hatás fogalomkörét képviselnéd az ilyesmivel. És végre senki nem tehet ellene semmit. - Ez láthatóan kurvára elégedetté teszi. A szabadság egyfajta formájának tekinthető. Elmélázva figyeli, ahogy a srác nekiesik egy újabb fadarabnak, mutatóujjával, fókusz nélkül hintáztatja a mellette ülő kis fabábut.
- Mit miért, elültem a seggem, ennyi. - Mi más kell egy felálláshoz? Nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. - Aha. Kár. - Valamiért azt remélte, hogy a fénygránátnak teljesen mindegy, mert a robbanás önmagában létrejön, viszonylag nehéznek gondolta kioltani. De végül is van benne logika.
- Kíváncsi vagyok milyen. Állítólag van valami tó errefelé, abban felrobbanthattuk volna.

16+

Itt lehet a neo elásva, nála nem igazán van értelme az olyan kifejezéseknek, hogy "túl a barátságon" álláspont, meg hogy különböző viselkedések, meg ilyenek. Amennyi címkét Anton felragasztott rá rövid ismeretségük alatt, meg a környezetére, meg a tetteire, meg a megnyilvánulásaira, meg a nézéseire egyáltalán, annyitól ő már réges régen megbolondult volna. Igazából egy kicsit már meg is bolondult, de még nem különösebben feltűnő ez.
- Egyáltalán nem oké, és tudod, hogy miért nem oké, Anton? - a kezét végighúzza az állán, mintha ezzel válogatottabb szavakat juttathatna a szájába, pedig ez a dolog nem egészen ilyen varázslatos módon működik, mindannyiuk legnagyobb sajnálatára. - Azért nem oké, ez a "kussoljunk róla, kérlekszépen, szempillarebesgetés, mert nekem így kényelmes" szarság, mert emiatt a bullshit miatt pörögsz, nyafogsz állandóan az arcodon, meg éhezel, meg hepciáskodsz, meg kell hülye hasonlatokat cáfolgatnom. Azért nem lehet elengedni a témát, mert te fucking Anton Mittuoménmikovics mindig előhozod passzív-agresszív hörcsögstyleban, aztán visszakozol, hogy "jaj, hát ezt ne beszéljük meg, milyen kínos, jujujujuj" - vékonyítja el a hangját annyira, amennyire lehetséges, és amennyire komoly dolognak tartja ezt. - Abban a pillanatban el lesz engedve a téma, amint soha többé nem hozod fel a "jaj megerőszakoltak egy simogatással" utalásokat - elég keményen villognak a szürke szemek, de nem úgy néz ki, mint aki ugrani akarna, aztán a tiszta, metsző fémesség felkavarodik, kavargó, kissé párás porförgeteggé válik az írisze, kibuggyanón felnevet, de éppen olyan hitetlenül, mint amilyen a mosolya volt.
- Te vagy a legnyúlkálósabb ember, akit ismerek magam után, a farkad is feláll egy érintésre, ami nem is valóságos. Imádod az érintéseket, és imádsz ellenük háborogni is. Bocs, de eddig ez a megfigyelés, nyugodtan viselkedhetsz máshogy is, csak ne kamuzz - csak ne.
- Mi az a "több kell"? - már nyilván nem a szó szerint értelmezés nem megy neki, hanem a jelentéstartalommal nincs tisztába. Érdeklődő pillantása függ a fiú arcán, egészen újszerű gondolatokat fog hallani. Vagy megint kamuzik valamit a kis oroszlán. Vagy nem egy nyelvet beszélnek, akárhogy is, a teljes figyelmét birtokolja.
- Ööö, ha ez kreatív, akkor nagyon nem tudom értelmezni ezt a szót. Egy csomó közkatona, gyilok, seggfej, stb. csinál ilyeneket. Ez nem egy oldala az embernek, akinek keze és kése van, az faraghat - vonja meg a vállát, a lehetőség adott. Sanda mosoly költözik a szája sarkába, ahogy az első vágásokat megejti, óvatosan gyesztrálva a fát az éllel.
- Kifejezetten szórakoztatna, ha apád itt megjelennek az erdőben. Egy maffiás állítólag csak a bérencei között nagy ember - ő pedig nagyon szívesen próbára tenné ezt az elméletet, ha már ilyen rossz hatással van a fiacskájára, lenne némi hatással magára a forrásra is, ha már.
- Ó igen, már megint a seggednél tartunk :3 amúgy... miért akartál víz alatti robbanást látni? mármint érted, miért extrémebb, mint az előbb a repeszgránát, amiben nem is volt reped? - pillant el a megomlott árokpartra, egészen beleilleszkedik a "természetes látképbe. Nincs semmi természetes a természetesben.
- Tényleg van tó, de még egy kicsit hüvi van úszkálni benne.

16+
Emberből van, még ha mutáns is és az emberek már csak olyanok, hogy bizonyos viselkedésmintákat képesek tolerálni és elfogadottnak ítélni meg maguk felé. Bolond neo. Miért ragadoz körülötte állandóan, ha annyira őrjíti?
- Miért?! - Egyből kibukik belőle a kérdés, komolyan nem érti, miért nem lehet annyiban hagyni az egészet, egyszerűen csak nem firtatni, nem beszélni róla, mert igenis kínos és kellemetlen és... miafranc?! Megnyúlik a képe, a szemei egészen elkerekednek. Szempillarebesgetés? Hörcsög? Wtf?! Az elvékonyodó hang gúnya pillanatok alatt felcsavarja benne a feszültséget, sötét árnyék lobban a mézszín íriszekbe. Úristen, egyszer komolyan megfojtja, miért kell ennyire kibaszottul... nem is tudja milyennek lenni, nem talál rá megfelelő jelzőt. Egy újabbat. - Ennek most abszolút semmi köze ehhez, nem volt benne SEMMILYEN kiutalás, egy kibaszott bugyitól jutottunk el megint idáig, szóba sem került a simi, mi az isten? Kurvára nem hoztam fel. Te hoztad fel. Megint. Nem csak én nem tudom túltenni magam azon, hogy rányúltál a farkamra az első elcseszett alkalommal, amikor egy ágyba kerültünk... - Egészen kipirul, ahogy egy levegővel rázúdítja indulatát a másikra, az a nyávogás kifejezetten kiverte a biztosítékot. - El sem tudom engedni a témát, mert nem hagyod. - Elhallgat, ahogy a másikból kibuggyan a nevetés. Egyszerűen csak... annyira nagyon... feldühíti, hogy nem tud vele mit kezdeni. Elnyílik a szája a döbbenettől. Mi? Hogy mi?
- Rendben, Felix. - A hangja hirtelen nagyon hideg, valahogy indokolatlanul mély sötétség csendül ki belőle, az arca zárkózottá válik, a pillantása üressé. - Persze, imádom. Kérlek, nyugodtan tapogatózz bele a privát szférámba, a képet is nyilván ezért kaptad, az ágyadba is ezért másztam, hajrá. Mennyi utalás kell még? - Széttárja a karjait. - Csinálj, amit akarsz, nyilván erre vágyok nem?

- Több érzelem a fizikai ingeren felül. Mondjuk. - Azt gondolhatnánk, hogy a szó, amit keres a szerelem, de nem. Ismeri a szót. Csak nem hisz benne, mert faszság és ahányszor találkozott vele korábban valami nagyon hamis, nagyon nyálas, nevetséges dolognak tűnt. Ezt egészen biztosan nem keresi sem szóban, sem írásban, sem gondolatban.
- Csak nem mindenki csinálja. - Mert egyszerűen nincs igénye rá minden embernek, hogy alkosson. Pusztítani könnyebb, mint teremteni. Lehet, hogy világi szempontból ebben nincs semmi különleges, de neki attól még az.
- Inkább csak ne... - Pillantása oldalra rebben, kicsit mintha feszültebb lenne a gondolattól, hogy esetleg netalántán az apja itt megjelenhet hirtelen a semmiből... miért ne jelenhetne? Nem mintha visszatartaná bármi is...
Lapos pillantással néz vissza, a neonak sikerül elvonnia a figyelmét a nyomasztó gondolattól. Elereszti füle mellett a megjegyzést, mert a cicamosoly cuki és a cuki dolgoknak lehetnek ilyen áldásos mellékhatásai.
- Nem tudom, kíváncsi vagyok kivilágítaná-e az egész tavat és hogy az milyen látvány és mennyire világítja be a területet és úgy néz-e ki tőle, mint valami fantasy tündértó és hogy aztán a halak nekifejelnek-e egymásnak, mert szart se látnak. - Megvonja a vállát. - Ilyesmi. Nem extrémebb, csak másmilyen. Amúgy meg odahaza ilyen hőfokban már simán lehet úszni, nem számít különösebben extrémnek.

16+

Mert az őrjöngetettség nem feltétlenül negatív ingerállapot. Valami, ami idegen. Valami, ami újszerű. Valami különleges a számára, egy élmény, amit esze ágában sincs elengedni, éppen úgy, ahogyan a témát sem, amitől pedig kiakad Anton neo-mérője. Nincs edzésben. Szegény fiú!
Féloldalas vigyorra húzódik a szája, de ettől valahogy nem gúnyos, hanem megnyerő lesz az arca, ha nem lenne annyira áthatóan tapló koponya, haj és szemvágás-szerkezete, még azt is rá lehetne fogni, hogy megejtő. Éles szemmel tallózik a szavainak anton-indulatos hatásai között, lassan fújja ki a levegőt, nem úgy fest, mint aki megtorlást tervez.
- Kell egy cucc, amivel felvehetnélek téged, akkor nem mondanál olyanokat, hogy nem volt semmi kiutalás. Ne hazudtolj meg Anton azzal, hogy hülye vagyok, rosszul hallok, rosszul látok, mert akkor mérges leszek - még tart a nikotin-eufória, sehol egy káromkodás, anyázás, faszemelgetés, meg a többi. - Nekem nyilván nem kell túltennem magam rajta, elvégre én nyúltam hozzád - tehát részéről ez egy akaratos dolog, tehát nem is érti, miért kéne egyáltalán bármilyen módon zavarnia ennek. - Én nem akarom elhagyni a témát, de ez az akaratunk tettekben kölcsönös, míg te szavakban csak cáfolsz, cáfolsz és cáfolsz, de ... - szétnyitja a kezeit kissé, jelezve, hogy ezzel neki itt már nincs több dolga. Persze a pofont minden szempontból megérdemelné. Vagy nem. Ki tudja, a szeme komollyá válik, az arcán nagyon konkrét a figyelem azokra a hideg szavakra, mély sötétségre, ami olyan ínycsiklandozó és hívogató, ugrásra csábítja, de... ezt még át kell gondolnia.
- Szavadon foglak majd - súlyos bizonyosság: vigyázz mire hatalmazol fel egy neot. Vagy inkább ezt a mellékgyökeret.

- Minek? - a kérdés csak azért nem kötözködő, mert őszinte csodálkozás csendül ki a hangjából. Persze, tudja ő, hogy lehet másért is csinálni, mint a szex maga, mint fizikai vonatkozás, de őszintén szólva, kinek éri az meg?
- Azért elég sokan farigcsálnak unalmukban, én is úgy tanultam el - védi a kis privát, művészetmentes életterét, nagyon nehéz elképzelnie, hogy benne találhat bárki is valami elég kreatívat ahhoz, hogy az figyelemreméltó is legyen. Faragni a fát nem nehezebb, mint lefejteni a húst a csontról, és azt minden vadász megteszi, kibontani egy halat, nem elfakasztani az epét, óvatosan kivágni egy méregmirigyet szerinte sokkal-sokkal nehezebb.
- Fun lenne, ne aggódj, megvédenélek - fel sem néz, úgy mondja, a leghalványabb mosoly sem jelzi, hogy ez egy komolytalan kijelentés lett volna, vagy a szándékai alábecsülhetőek, esetleg letiporhatóak olyasmivel, hogy "nem kell". Úgy gondolja, hogy kell, és nem adná ezt meg bárkinek csak úgy. Elvégre a szülő verje csak a gyerekét. Mi másért szülte volna meg a kibaszott rohadék? Vagy apák esetén csinálta volna, ugye.
- Vajon mi a fene lehet a bajod az agyadban, hogy egy gránát, azaz emberölésre, vakításra, nyomorításra, összezavarásra és emiatt újra csak leölésre alkalmas haditechnológiai eszköz esetében a "fantasy tündértavat" keresed a robbanás látványában? - pillant fel átható szürkeséggel, elmosolyodik.
- Amúgy a halakat legfeljebb egy akváriumban tudnád tesztelni a tóban egy sem maradna a közelben amikor a gránát a víz alá kerül, így aztán akkor se látnád az összefejelésüket, hogyha tényleg - megvakarja az állát a penge fokával, aztán becsattintja a bicskát és hirtelen feláll.
- Helyes, akkor menjünk. Kíváncsi vagyok, vagyok-e olyan kemény, mint egy orosz - lehajol Anton karjáért, elragadva azt különösebb nehézség nélkül felrántja a földről, még csak nem is "rántja" igazán, inkább húzza, és egy ilyen gravitációnak nehéz ellenfeszülni.

16+
Anton neo-mérője a másik jellemének köszönhetően még normál esetben is egy erősen lobbanékony narancssárgában tikkel, ami csak alig egy gondolatnyi határra fekszik a kénköves pokol tűzvörösétől. Még ennek fényében sem lenne olyan könnyű bekattintani a kiakadásmaximumra, ha Felix nem tapogatózná körbe és telibe a kevés közül épp azt a témát, amivel kiverheti a... biztosítékot? Valahogy képtelen olyan indifferensnek lenni vele, mint bárki mással, egyszerűen csak nem engedélyezett, hogy valamiféle kék indikátorszín alatt úszkáljon az érdektelenség semmiszagú ürességében. Átkozott zsarnok, figyelemhajhász neonfényként, csak hát... ő nem épp egy éji pillangó, hogy hanyatt vágódjon a kedvéért. Ő tudja, hogy megégeti vele magát.
Ha van igazán összezavaró momentuma egy olyan helyzetnek, melyben minden oka megvan arra, hogy úgy igazán zsigerből lázadjon, akkor az kifejezetten a másik mosolya. Főként, mert még jól is áll neki és ettől egész egyszerűen csak elveszti egy pillanatra a lendületet. Eléggé ahhoz, hogy kifussanak fejéből hirtelenjében a gondolatok.
- Telefonnak hívják. - Mormog vissza lapos pillantással és gondolkodás nélkül, holott ez utóbbit talán jó lenne praktizálni, lévén a kijelentéssel saját ellensége is. Mégis mit lehet erre mondani? Megrándul a szája, szabályos facepalm mozdulatot prezentál és annak folytatásaként simít fel a homlokára, hátratúrva onnan a szőke hajszálakat. Most először látszódik igazán, hogy bal szemöldöke felett függőleges irányban hosszú, fakó heg rejtőzködött a tincsek alatt. Az elhelyezkedésből ítélve valakinek, vagy valaminek feltett szándéka volt, hogy betöri a makacs kis koponyáját.
- Nem tartalak hülyének, elhiszem, hogy így érzed, de kivételesen tényleg nem áll szándékomban kibeátráutalgatni. Komolyan Felix. Nem miattad hárítom a témát. - Ha lehet hinni a frusztrációnak, tökéletesen őszinte. Fogalma sincs róla, mely ponton vette le Félix azt, ami bár tökéletesen indokolt lenne, rendhagyó módon valóban nem került felhánytorgatásra. Legalábbis nem a Jelka vonulatban.
Lecsúszik keze a pózból, az ölébe ejti inkább, kissé széttárja a karjait tanácstalanságában. Mit mondhatna erre? Ő tegye túl magát rajta, de azért a másik felhozza újra és újra és újra szorosan kapcsolódó, meg nem élt tevékenység ritmikáját idézve, mert az úgy fun. Ebben nincs semmi baráti, ez egyszerűen csak...
Összevonja a szemöldökét.
- Milyen tettekben? - Nem gúnyos, vagy támadó, hirtelen zavarodik össze. Nehéz ebbe belelátni bármi mást, nem tudja mit tesz, amivel ezt az érzést kölcsönzi a másiknak...
Aztán a téma valahogy vérkomollyá válik néhány heves szívdobbanás alatt, ő pedig elnémul. Nem fordítja el a pillantását, szembenéz a démonnal, amit megidézett.
- Hajrá. - Lehet felszólító mód ennyire elutasító? Nos... ilyen áron nem kell a barátsága. Csináljon, amit akar, majd ráun inkább előbb, semmint utóbb. Nem mintha meg tudná akadályozni benne.

Mennyit tud kérdezni... hogyan lehet ezt mégis megfogalmazni anélkül, hogy komplett idiótának érezné magát? Nyilván sehogy. Halkan sóhajt.
- Talán csak... szeretném, ha legalább először jelentene is valamit azon kívül, hogy keféltem valakivel. - Megvonja a vállát. Tessék, körbe lehet röhögni, ilyen kis elcseszett romantikus nyomi. Lehet lányregényeket olvasott rajzmentes szabadidejében. Vagy nem, mert erősen gyanús, hogy az apja azt sem pártolta volna.
Megadóan felemeli a mancsait, ő aztán nem fogja beleforszírozni a másikat egy személyes véleménybe. Megtalálja benne a maga tetszését, de ha Felix értéktelennek akarja ezt látni, hát csak nyugodtan. Így első, meg második ránézésre még semmit nem hallott a másiktól, amit értéknek találna saját magában. Nem simogatta senki az egóját soha?
- Tényleg? - Mézszín pillantása visszarebben a neora, ám mivel az fel sem pillant a farigcsálásból, aligha láthatja, mennyire megbámulják éppen. - Miért? - Nem kérdőjelezi meg, hogy a fiú képes lenne-e rá és nem mondja azt sem, hogy nincs szüksége rá. Kifejezetten... élvezni tudná, ha egyszer az életben valaki venné a fáradtságot és megvédené. Se az anyja nem tette soha, sem a tanárai, nagyjából senki, aki felelősséget kellett volna vállalnia érte és oka, netán érdeke lett  volna. Mert ez a lényege a kiskorúságnak, meg az elnyűtt gyerekszerepnek, nem? Hogy valaki vigyáz az emberre... mégis jobb, ha az apja olyan távol marad, amennyire csak lehet. Nem akarja, hogy a neot is elintézzék, mint a rajztanárt máshol egy másik életben.
- Na! - Már megint ez! Nincs semmi baja az agyának, végül is normális... mutáns... najó. Megvonja inkább a vállát, nincs igazán mit tagadni ezen. - Gondolom pont ugyanaz, mint amiért életre kelnek a rajzaim? - Merthát lehetett volna mondjuk ki tudja. Fagyasztó. Vagy valami medveváltó. Valami olyan, mihez nem kell külön technikázni, flesselni, megihletődni, hogy értelme is legyen.
- Jó de lehet hogy elég nagy területet világítana meg és látnám a halak árnyékát a víz alatt. Bár összefejelni valószínűleg tényleg nem. - Elgondolkodik, felpillant az égre amíg meditál a kérdésen. Nagyon gyorsan kitakarja előle a neo a fantáziavilágot. Whadda hell. Már még a képzelgéseiben is egyeduralkodó kíván lenni.
- Héhéhé... - Nagyot pislog, ahogy felrántják a fáról. Kisbolygónak képzeli magát Felix ezzel az önkényes gravitációval, hm? - Mitől lett hirtelen ilyen sürgős? - Mintha a neo nem lenne szívósabb nála! Nem igazán hathatja meg a hideg, kellemes tavaszi idő van, főleg így a kemény téli fagyok után, mennyi lehet a víz... tíz fokos? Testvérek között is cola lightos.
Mielőtt nagyon elráncigálhatnák, lehajol a táskájáért, behúzza a cipzárt és visszaveszi a hátára. Még a jóságos atyaúristen kedvéért sem válna meg a rajzfüzetétől. - Komolyan fürdeni akarsz? - A kérdés szinte tárgyilagos érdeklődés, nem ellenállás. Fenntartások nélkül követi a neo által diktált menetirányt.

//Folytatás: Erdők //