Noah Fischer

 Magas, jó kiállású és megjelenésű, húszas évei végén járó, kellemes vonásokkal rendelkező férfi. Átlagostól kicsit erősebb vállszélesség, edzett test és karcsú derék jellemzi, a tartása egyenes, a mozgása ruganyos, kisugárzása határozott, magabiztos, karizmatikus, kissé komor személy benyomását kelti. Fekete, félhosszú, egyenes haját hivatalos viszonyok között szigorúan hátrafésülve hordja, míg magánban többnyire hagyja fémszürke szemei elé lógni.
 Jellemzően fehér inget hord, sötét nadrágot és zakót. Ezen kívül általános rajta a jelöletlen bőrdzseki, vagy szövetkabát is. Bár megtehetné, különösebben nem kérkedik vagyonával, így tárgyalásokat leszámítva a ruházata viszonylag átlagosnak tekinthető.
 Nyakában a kígyómintás, fehérarany láncon függő medál elhunyt idősebb fivére hagyatéka. Arról csak Valdemar tud, hogy ez biztosítja számára a napfényben való járást is.

 Alapvetően semleges jellem. Az alkalmazottaival barátságos, ám megtartja a két lépés távolságot. Nem bonyolódik könnyen mélyebb érzelmi kapcsolatokba, nehezen állapodik meg, saját véreinek pusztulása és a világ szörnyűségei miatt következetesen kerüli a családalapítás gondolatát. Elemző, analizáló típus, kedveli a megfontoltságot, a humort, az intelligenciát, a logikát. Nem szereti, ha ellent mondanak neki, de nem tartja magát tévedhetetlennek, nyitott mások véleményére, meglátásaira és ha meggyőzik azok helyességéről, úgy ellenérzés nélkül változtat álláspontján. Elítéli a gyengeséget, legfőképp azért, mert sokszor magában is ezt utálja a legjobban. Ha megbántják az érzéseit, az egész világra képes haragudni, vitatkozó, esetenként erőszakos, engesztelés híján bosszúálló lesz. Hűséges, ambiciózus, elsőre kissé hűvös, komor benyomást kelt, dinamikus és rengeteget képes dolgozni. Munkamániás, de általában túl sok mindent akar egyszerre csinálni, ha áthatolhatatlan akadályba ütközik, eljátssza a képletes mártírhalált, aztán tovább lép, mintha mi sem történt volna.
Ha a távolságtartást sikerül leküzdeni, egy szenvedélyes, kissé vad, élvezeteket nagyra értékelő, birtokló hajlamú személlyé válik.

 Kevés emléke van a szüleiről. Apróságokra emlékszik, egy pillantásra, egy ismerős illatra, érzésekre. Az arcok már rég elhomályosultak benne, s a tébolyult világ katasztrófái szétszabdalták múltjának tárgyi emlékeit. Nem maradtak fényképek, amelyek őrizték a kezdeteket helyette. Nem maradt meg a ház, a ruhák, az ismerős szagok. A múlt ködbe borult, mint New York nem is olyan régen... erre persze emlékszik. A szörnyűségekre. Azokra mindig emlékszik.

1997-2015
 A bátyja, Aaron, mutáns volt. A fivér alakváltó képességét már kiskorában lenyűgözőnek tartotta, sokszor megkérdezte, ő mikor lesz képes rá. "Majd egyszer" - mondták. Majd egyszer. Fogalmuk sem volt, mennyi igazság rejlik néhány nyugtatásért elejtett szóban, bár ha komolyan gondolták volna, sem valószínű, hogy képesek akkor megjósolni a jövő történéseit.
 Öt éves volt, amikor a szülei meghaltak. Aaron nem védte bura alatt a gyereket, elárulta, hogy megölték őket, azt azonban csak évekkel később tudta meg, hogy miatta. Bátyja túlpörgött egy vitában, elvesztette maga felett a kontrollt és alakot váltott. A mutánsok önmagukban is kiváltották akkoriban az emberek ellenérzéseit, ám a kígyóvá változó fiú látványa épp elég sokkoló volt ahhoz, hogy további problémákat okozzon. Egy kisebb szélsőséges csoport vadászta le őket. A szüleiket megkínozták és megölték, Aaron azonban elmenekült. Magával vitte öccsét és New Yorkba költöztek. A végtelen város készséggel nyelte el őket.
 A bátyja magát hibáztatta. Utólag belegondolva valószínűleg ez vezérelte, hogy olyan odaadó gondossággal nevelje öccsét, mígnem az apja helyett apjának tekintette. Sosem váltott alakot többé, ahogy nem bocsátott meg magának azért sem, ami történt. Életének hátralévő részét végtelen bűntudatban töltötte.
 Noah nem érzékelte ezt. Mérhetetlenül szerette a bátyját, aki azonban egyre kevesebb időt tudott vele tölteni. Két műszakban dolgozott, hogy képes legyen eltartani magukat és fizetni az albérletet, illetve öccse iskoláztatását. Noah kijárta az általános iskolát, majd Aaron kéttannyelvű gimnáziumba küldte. Spanyolt és Franciát tanult, a legtöbb iskolával ellentétben pedig a rengeteg cserediáknak hála valóban el is sajátította őket. A gimnázium mellett már ő maga is részmunkaidős állást vállalt, hogy segítse bátyját, délutánonként felszolgálóként működött egy, az otthonukhoz közeli kávézóban. Innentől kezdve lényegesen többet volt együtt Aaronnal, akivel szoros kapcsolatot ápoltak. Nem csak "apja", de legfőbb bizalmasa és barátja is lett egyben.

2016
- Miért nem fogod fel miről beszélek, Noah?! - A két testvér a konyha két ellentétes végében állt, de Aaron most közelebb sétált öccséhez. Kedve lett volna felpofozni.
- Mert baromságot beszélsz, azért! Te nem vagy söpredék... - Már a gondolat is sértő. Söpredék? Noah arca eltorzult a haragtól. Bátyja nagyot mordult.
- Lényegtelen. Az iskolában a helyed. Tanulnod kell, jó állást szerezned, csak ezért dolgoztam az elmúlt 13 évben és...-
A kölyök felszisszent.
- Nincs szükségem erre! Dolgozni akarok. Ennyi, törődj bele.
Az idősebbik akkorát csapott a pultra, hogy a kisebb akaratlanul is összerezzent.
- Feláldoztam érted mindent, Noah! Az egész életemet rád pazaroltam. X-men lehettem volna, tudod? - Túl hangosan üvöltött. A szomszéd átdörömbölt a falon, s ettől egy pillanatra a férfi elhallgatott. A fiú hitetlenkedő, sokkolt nyögése halk volt, mégis ijesztően hangosan visszhangzott a beálló csendben.
- Mih...?
- Megkerestek. Elhívtak, de nemet mondtam, mert veled kellett foglalkoznom és...-
- Akkor menj el. - Érezte, ahogy a szíve lesüllyed a gyomrába. Emészthetetlen, mázsás súly, mely vér helyett immár mérget pumpált a szervezetbe.
- Mivan?
- Menj el, Aaron. Nincs szükségem többé rád. Menj és csatlakozz a hülye X-ekhez... - Elfordult. Miért is akarta volna, hogy sírni lássa? Valami meghalt benne és még nem tudta, hogy sosem támad fel többé.
- Noah, én nem...
- Ne. Inkább én megyek el. - Elviharzott. Becsapta maga után az ajtót. Akkor azt hitte, soha nem tér vissza többé.

 Nem ment haza. A következő napon elutazott az utolsó nyári táborba. Másfél hetet volt ott, mikor hírt szerzett az Örökség vírusról. Azonnal hazatért, ám bátyja addigra félholt volt a betegségtől. Végignézte, ahogy meghal. Gyűlöli magát érte.

2017
 Megbocsáthatatlan. Haragudott az egész világra. Haragudott magára, mert magára hagyta. Haragudott azokra, akik egész életükben gyűlölték az Aaron-féléket. Haragudott Halálra, aki nem adta át elég korán az ellenszert, hogy megmenthessék testvérét. Haragudott, mert bátyja sosem érhette meg, hogy a fajtáját elfogadják. Engesztelhetetlen volt, s ezen engesztelhetetlensége gyűlöletté és depresszióvá vált. Lezüllött. Drogokba és alkoholizmusba menekült. Fél év alatt teljesen kikészítette magát, s csak az NWF New York-i megszállása rázta fel a rémálomból. Az áldatlan állapotoknak hála gyors ütemben szedte össze magát. Bátyja utolsó ismert kérését teljesítve végül jelentkezett a New Yorki Egyetem tudományos karára. Ösztöndíjjal a kémiai részlegen kezdett el tanulni és beköltözött a kollégiumba. Vegyésznek tanult. Gyógyszerkutató akart lenni. Mintha bármi is visszahozhatná...
 Tanárai szerint céltudatos, intelligens, rendkívül jó képességű, korához képest talán túlságosan is komoly diák. Társai szerint mogorva, antiszociális, érzéketlen, arrogáns figura, akinek senki nem elég jó. Noah nem keresett barátokat. Bizalmasokat. Nem járt bulikra, nem érdekelte semmi más a tanuláson kívül és hogy megszabaduljon rendkívül irritáló, levakarhatatlan szobatársától, akit az instenért sem lehetett leépíteni. Talán soha nem békült volna meg vele, ha egy nap a városban járva (egy projekt miatt szobatársa kényszerű társaságában) bele nem csöppennek az Őrszemek támadásának kellős közepébe. Sokkoló élmény volt. Az első alkalom, hogy igazán tűzközelbe került és komoly leckét kapott arról, mennyire gyenge is valójában. Az igencsak egyenlőtlen küzdelem során elsősorban a túlélésre játszik, de Aidan - a lakótárs - agyzsibbasztó hősködési mániájának hála kénytelen civilként részt vállalni a város megmentésében.  Az ütközet során egy természetfeletti lény oldalán kötnek ki és ennek hála túlélik az eseményeket. Csupán évek múltán realizálja, hogy a férfi Valdemar volt, későbbi teremtője.

- Részt kellene vennünk benne.
- Kuss és lapíts, mint szar a fűben.
- De nem akarok szar ember lenni!
- De ember vagy, öcsém és sajnálattal kell közölnöm, hogy embernek lenni szar.
Aidan a szemét forgatta, ő meg tovább csinálta a kísérletet. Már rég túl volt azon, hogy különösebben zavartassa magát a másik nyughatatlan modorától, megtanult koncentrálni az robbanás- ergo életveszélyes műveletekre, amíg kedvenc idióta szobatársa megpróbálta kihozni a béketűrésből. Nem állítható, hogy nem érdekelte az Ezüst utazó érkezése, de őszintén? Oldja meg az, akinek erre képesítése is van.
Aidan levágta, magát az asztal melletti székre és feldobta a lábát. Noah bal szeme alatt betikkelt egy izom, ahogy meginogtak előtte az üvegcsék.
- NA!
- A háborúban sem vehettem részt miattad.
Noah felsóhajtott.
- Nem tudom feltűnt-e már, de dolgozni próbálok. Amúgy meg segítened kéne. Hogy fogsz így levizsgázni?
- Leszarom a vizsgát! Nem fogod fel, hogy mi történik, Noah?!
Felmordult. Lerakta a kémcsövet és lehúzta szája elől a maszkot.
- Na ide figyelj, barátocskám. Kurvára nem érdekel, mi történik. Az érdekel, hogy befejezzem ezt a kísérletet, mert EZ a mi dolgunk, felfogod? Nem háborúzni a földönkívüliekkel, meg hisztériázni holmi utazók érkezése körül. Ember. Vagy. Nyugodjál le és csináld a dolgodat.
Aidan hosszan nézte.
- Kurvára pokróc vagy ma.
- Kurvára idegesítesz.
- Dobj be egy Snickerst, éhesen kif..-
- Kuss.
- Akkor egy hambit?
Mély levegőt vett.
- Irritáló vagy. - Ledobta a kesztyűket az asztalra, aztán elindult kifelé. Az ajtóból nézett vissza lapos pillantással.
- Mindig rád kell várni?!
Aidan vigyora az emlékezetébe égett.

2018
 Túl sok minden történt. Fekete Nap, mutánssuli robbantás, szimbionták Manhattanben, Ezüst Utazó távozása, AIM, szuperhumán regisztrációs törvény, Őrszemek... minden, ami kiszivárgott a médiába olyan információ volt, melyek felett már ő maga sem tudott szemet hunyni, pedig komolyan mindent elkövetett azért, hogy teljesítse bátyja óhaját és tisztességgel elvégezze az egyetemet. Semmi másra nem akart koncentrálni és mégis... egyre inkább teljesíthetetlen kihívásnak tűnt, pedig ő maga kívülállóként szemlélte csupán az eseményeket. Rossz érzése volt. A világ nagyon rossz mederben haladt, ő pedig az égvilágon semmit nem tehetett ellene.

- Noah!
- Hmm? - Felpillantott. A saját ágyán félig ülő, félig fekvő pozícióban dohányzott a nyitott ablaknál. Semmit az égvilágon nem hallott a fülén lévő fülestől és őszintén szólva nem is akart. Csak azért húzta le nyakába a fejhallgatót, mert több, mint furcsának találta, hogy a szőke még nem ordította le a fejét dohányzásért.
- Nézd. - Aidan felkapta a távirányítót és benyomta a tévét. Noah félretúrta az ágyára halmozott könyveket és tételeket, hogy feljebb üljön. Megdermedt, ahogy a képernyőn élő adásban látta a romokat, ami egykor...
- A Times Square. Volt.
Noah felhúzta a lábát, megtámasztotta rajta cigit tartó kezét és hosszú pillanatokig némán hallgatta a kommentárt.
- "Vérontó?"
- Valami elmebeteg szimbionta. Elszabadult és romokba döntötte a Times Squaret.
- Hmh... - Pillantása megmaradt a képernyőt, hagyta, hogy a szőke leüljön az ágyára. Nem emlékszik már, mi volt a furcsa. A srác mozgása, a különösen szapora lélegzet, a halántékán legördülő kövér verítékcsepp...
Hirtelen ült fel.
- Mi bajod, szöszi?
- Semmi-semmi... - Elfordult. Sosem fordult el tőle. Ő az, aki mindig az arcába mászott, ha kellett, ha nem. A gondolat vészharangként kondult az elméjében.
- Hol voltál? - Megragadta a férfi karját, de megtorpant a mozdulat, ahogy a másik felnyüszített.
- Ne haragudj rám, Noah... muszáj volt...
- Mih...? Mi a franc? Aidan... ORVOST!

2019
 Nem akkor vesztette el Aidant. Az eset csupán első, figyelmeztető sokként szolgált az előtt, hogy valóban örökre elváltak volna útjaik. A világ megfulladt az erők természetellenes változásaiban, az élet vízbe és lángokba borult. A természeti katasztrófákban nem volt semmi természetes. Ezen a ponton már nem tartotta őket annak, holott világéletében rendkívül elfogadó volt a mutánsokkal, idegen fajokkal szemben. Már nem tudta, mit érezzen. Olyan sokan haltak meg... elvesztette a barátját, évfolyamtársainak nagy részét, az egyetemet. Ez utóbbi beszüntette képzéseit a világvége állapotok között. Nem menekült AIMville biztonságos falai közé. Fogalma sincs, hogyan élte túl.

- Meg fogsz ölni? - Noah nem hülye. Ismerte az éhséget, a szenvedést, a nélkülözést. Figyelte a vöröshajút. A barna íriszekben megvillanó állati vadságot. Az Éhséget. Ugyan, miért is lenne szüksége magának az Apokalipszisnak lovasokra, mikor halandó és halhatatlan egyaránt megtestesíti magában az élet szélsőséges velejáróit? Végtelen erre a halál, pusztít az éhínség, a lelkekben dúl a háború és leküzdhetetlenek a betegségek. Hiába dolgoztak nap-nap után kémiai ismereteire támaszkodva, hogy megfelelő gyógyszereket kaparjon össze jóformán a semmiből, még volt hallgatótársai is egyre-másra hullottak el, hogyan is segíthettek volna másokon? Nevetséges betegségekbe haltak bele. Egyszerű vírusok. Tüdőgyulladás. Kiszáradás. Sebfertőzés. Egy része örült, hogy Aidan már nem érhette meg ezt. Egy másik része azonban mintha vele halt volna.
- Nem számít. - Hátát a falnak vetve végignézett még a romos laboratóriumon. A betört üvegablakokon beszivárgó ködben, a szürke fénytelenségben kísértetiesnek hatott a kisterem, s a vámpír maga.
A cipzár figyelmeztetésként szisszent fel a csendben, mielőtt lejjebb csúsztatta volna vállain a fekete, prémes bélésű bőrdzsekit.
- Szolgáld ki magad. - Elfordította az állát, kibámult az ablakok éles, szilánkos fogazata között. A szülőkre gondolt, akik életüket adták gyermekükért. A fivérre, aki mindent feláldozott és akit mégis cserben hagytak. A szőke fiúra, aki hős akart lenni, de csak ember volt. Magára, akiből nem lett senki sem.
Pillantása olyannyira üressé vált, hogy az érzelmek nem találtak helyet benne. Forró nedvességként csordultak le piszkos arcán. Nem szólalt meg, ahogy a vámpír a vérét vette.

 Nem ölte meg. Valdemar döntése olyan sors-kapocs lett kettejük között, mely segített túlélni a fennmaradó 9 hónapot, melyet a köd fogságában töltöttek. A vámpír éles érzékei hatékonyan szolgáltak ahhoz, hogy élelmet, tiszta vizet, gyógyszereket találjon és elkerüljék a veszélyeket, míg ő saját magát tette terítékre. Ebben az időszakban Noah rendkívül zárkózott, komor és távolságtartó jellem. Nem hisz abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Nem nyit igazán a vámpír felé sem, kapcsolatukat kizárólag a túlélésnek rendeli alá.

2020
 A ködöt összeomlasztották, a város pedig végre fellélegzett az elnyomás alól. Egy év óta végre először érezte a napsugarakat, s ettől valahogy ő maga is felszabadult. Megkeményedett jellemmel bár, de újult erővel vetette bele magát az élet helyreállításába. Részt vett a város újjáépítésében, először az alapvető életszükségletek megteremtésében segédkezett, majd amikor az egyetem is sorra került, ott folytatta az aktív részvételt. Azt vallotta, hogy hiába tör ki újra és újra a világvége, az embereknek tanulniuk és fejlődniük kell, nem dobhatják kútba a tudás kulcsait csak azért, mert a világ látszólag elveszti az eszét. Karizmatikus személye több régi hallgatót is megtalált, felkeresték AIMville-ben megmaradt túlélő professzoraikat és rávették őket, hogy folytassák oktatásukat. Hivatalosan ebben az időben nem szerezték meg a diplomát, bár két évvel később az egyetem kiemelkedő munkálataikért és önzetlen magatartásukért kitüntette őket és elismerte tudásukat.

- ...ez egy öröm- és egyben gyásznap is a számunkra. - Noah mély hangja zengett és visszhangzott a csarnokban, mely legalább hússzor annyi hallgatónak lett volna képes helyet adni, mint ahányan ma megjelentek. - Sokan nem lehetnek ma itt velünk. Szülők, testvérek, mentorok, barátok... sokakat elvesztettünk és talán a jövőben még többeket fogunk majd... - Egy pillanatra lehalkította hangját, végignézett az egybegyűlteken. Néhányan lehajtották a fejüket, mások makacsan állták a pillantását. Mindenkinek megvoltak a maga veszteségei és mindenki másként dolgozta fel azokat. Tekintete találkozott a vámpírral. Az finoman biccentett.
- Ma mégis itt vagyunk. Tanúbizonyságot tettünk arról, hogy képesek vagyunk kitartóak, elhivatottak és emberségesek lenni akkor is, ha a világ embertelen viszontagságai ellenünk fordulnak. Bebizonyítottuk, hogy az ember képes tanulni, képes fejlődni és képes embernek maradni mindenhol és mindenkor. Még ha a halál völgyében járunk is, nem félünk a gonosztól...
- "Mert a gonosz tudatlanságból és érdektelenségből fakad, s mi egyként küzdünk ellene." - A végzősök és professzorok erős, élettel teli, elszánt hangja zengett a teremben. Maréknyian voltak, de ekkor tömegnek tűntek. Szerette őket ezért.
- Büszke vagyok rá, barátaim, hogy veletek és tőletek tanulhattam. Bízom abban, hogy a tudást, amit elsajátítottatok, világunk javára fordítjátok majd. Kedves Végzős társaim, tisztelt Professzorok és Professzor asszonyok... gratulálok mindannyiunknak!
Más volt az a tapsvihar. Örömteli, emelkedett és mégis... minden összefolyó, egymásra visszhangzó csattanásban ott lapult a múlt egy elvesztett szilánkja, mely képletesen bár, de véresre szabdalta a tenyereket, s a szíveket.

2021
 A New York mellett lebegő város létezhetőségének gondolata lenyűgözte, ám már nem tudta felzaklatni megedződött lelkét. Rengeteget foglalkozott a világ híreivel, a politika változásaival, a hidegháborús viszonyok éleződésével azonban döntésre jutott. Tenni akart. Ha a világ misztikus eseményei a hősökre is hárulnak, saját konfliktusaikban ő maga is szerepet vállalhat. Oly sok év után végre erején felül bár, de teljesítette bátyja óhaját és most...
 A Szövetséges Államok oldalán lépett be a hadseregbe még a Casus Belli előtt. Főként szárazföldi, gyalogos kiképzést kapott, a katonai programot önsajnálat nélkül és hajthatatlan, módszeres kitartással végezte el. Részt vett a III. Világháborúban és oly sok társával ellentétben túl is élte azt. A háború végérvényesen zárkózottá, befelé fordulóvá tette a férfit, az ifjonti hév teljességgel elmúlt, ahogy hozzászokott a folytonos halál, az állandó problémák, a mindennapos természetfeletti megnyilvánulások, isteni hadüzenetek, földön kívüli erők gondolatához. Nem tartotta többé magát embernek. Nem igazán. Véleménye szerint nem ember többé az, amit ilyen szintű behatások érnek és mégis józan tud maradni. Valami nagy baj van a világgal. Képtelen volt tenni ellene.

2022-2023
 A Nagy Háború végével elhatározta, hogy tovább tanul. Doktorálni akart szerves- és biokémiából a New York-i egyetemen, ami immár ismét közel régi pompájában tündökölt. Egykori professzorai még emlékeztek az ifjú kémikusra, ezúttal hivatalosan is diplomát kapott, kitüntették és soron kívül felvették az intézménybe. Ekkor újra beköltözött a kollégiumba (immár külön szobába) és bár kapcsolatát közel másfél éve megszakította Valdemarral, minden energiáját a tanulásba ölte. Fixa ideálja, hogy ha a világ gondolkodása nem is gyógyítható, a test igen.
 Rendkívül gyorsan és alaposan tanult, gyakorlatilag a fizikai képtelenség határáig fejlesztette magát, miközben társult egy, a Köd idején alaposabban is megismert volt hallgatótársával, Mark Ravens-szel, a New York külső negyedében épített analitikai laboratórium vezető kémikusaként. Rendkívül tevékeny és aktív időszaka volt ez. A 1,5 év leforgása alatt elvégezte a mester fokozatot és nekiállt a doktori cím megszerzésének, bár a démoni megszállás miatt nem sikerült befejeznie tanulmányát és publikációit.
 A pokol megnyitotta száját és világra okádta rémségeit, ő pedig ismét a dolgok sűrűjében találta magát. Az emberekre ható vírus bátyja miatt őt is elérte, majd negyed éven keresztül küzdött a tünetekkel, mire az AIM végre elkészítette az ellenszert és kigyógyult a betegségből. A betegsége időszaka alatt Mark védelme és tanulmányozása alatt volt karanténban a labor épületében.

2024-2026
- Mit műveltél, Valdemar?! - A férfi sokkoltan állt. Minden ízében remegett, pupillái élesen kitágulva falták a világ vibráló részleteit. A vámpír előre lépett, ő pedig hátrált. A dereka nekiütődött az éjjeliszekrénynek, a leeső üvegpohár éles, reccsenő hangja mintha szilánkokra törte volna az elméjét.
- Nem! Maradj ott, ahol vagy. - Nehezen, ziláltan lélegzett. Emberi reflexből, nem mert valóban szüksége volt rá. Tenyere végigsimított a nyakán, az arcán, a homlokán. Hátratűrte csapzott tincseit, érezte ahogy eluralkodik rajta a kétségbeesés. Ez a test, ez az izomzat, az energia, az érzékelés, az éhség... nem az övé. Ez nem az övé. Ez nem ő. Nem ő. Nem...
- Hogy tehetted ezt velem...? - Nem tudott jobban fellapulni a falra. Menekülnie kellett innen. Valahova. Messzire. Ha elég ideig fut, talán elfuthat maga elől. Érezte, hogy a józanész lemezei szétcsúsznak fejében és elméje zavaros, pánikszerű káoszba fullad, akár New York utcái a démonok idején. Bele fog őrülni ebbe.

 Vámpírrá lett. Nem kérték ki a véleményét erről, a vörös nem kérdezte, akarja-e. Hirtelen felindulásból teremtett lény csupán. Mint egy véletlenül becsúszott gyerek. Hosszú hónapokra elutasítja teremtőjét. Mindenáron megpróbál olyan életet élni, mint korábban, s erejét gyakorlatilag a végkimerülésig a munkába öli. Nem alszik eleget. Nem tud aludni eleget. Az ezüst úgy égette a bőrét, mint a napfény, melyet soha nem érezhet a bőrén többé. A gondolatai lángoltak, a teste hideg volt, az éhsége őrjítő. Átvette a démonok miatt elhunyt Marktól a rá örökített céget. A keze alatt virágzott a labor, kiépítette a hatóanyaggyártó részleget. Elkezdték az organikus gyógyszerfejlesztést, miközben generikus készítményekhez gyártanak. Nekiállt tervezni egy elsődleges- és másodlagos csomagolóüzemet, illetve egy kisebb raktárbázist. Idővel hagyta, hogy a vámpír engesztelésül a megfelelő tőkével segítsen neki.

- Nem tudom, meg tudok-e bocsátani valaha is, Valdemar. - Noah öltönyben ült a tárgyalóteremben, teremtője társaságában. Üzletfelei már távoztak. 2026 januárjától már nem csak a S.H.I.E.L.D., de az AIMville beszállítójaként is funkcionál több egyéb, kisebb partner mellett. Végül elért mindent, amit bátyja akart tőle és mégis... valahol egészen biztos benne, hogy nem tenné boldoggá az, amit lát.
- De nem haragszom rád. - Az öngyújtó halkan kattant, a férfi pedig szemet hunyva mestere felett, a mennyezet felé fújta a füstöt. Szép volt. Néha fájdalmasan, ám mindez nem a vámpírlétből fakadt. Szép volt, mert egy olyan ember halt meg, akinek sosem szabadott volna, s a halál mindenkiből gyönyörű mártírt csinál.

Rövid név: Fischer Pharmaceuticals Co.
Hosszú név: FISCHER Analytical Laboratory, Environmental, Food Safety, Health, Quality Service and API manufacturer Corporation
Cégtulajdonos: Noah Fischer, ph.D
Székhely: 3 Skyline Dr,Hawthorne NY 10562,Egyesült Államok (Az egykori Taro Pharmaceuticals U.S.A., Inc. helyén)
A Fischer-Seymour Pharma Group tagja.

Akkreditált szolgáltatások:
- Élelmiszer analízis
- Környezeti analízis
- Gyógyszer analízis
- Mikrobiológiai analízis
- Konzultáció és képzés
- Kutatás és fejlesztés
- Termékek szabadforgalomba hozatala (Batch release)
- Hatóanyag gyártás
- Infúzió gyártás
- API engedélyek kiadása
- Törzskönyvezés
- Szabadalomvédelmi konzultáció

Engedélyek: Gyártói és hatóanyaggyártói engedély, Nagykereskedelmi engedély, GMP igazolás
Legnagyobb partnerek: SEYMOUR Pharma-Pack Co., S.H.I.E.L.D., AIMville Corporation

- A napfény-érzékenység. A vámpírt a napfény leghalványabb sugara is égeti. Pár pillanat alatt nyílt napfényen egészen elég.
- A vámpír nem élő így csak vér ivására van szüksége, se ételt, se italt nem kell magához vennie, de legalább heti egy kupányi vérre (1,2-1,4 liter) szüksége van mindenképpen.
- A vámpír számára a vér a legízletesebb ital, minden vámpír saját szájíze szerint érzi édesnek vagy sósnak, de tudatukban mindig tökéletes az íze.
- A vámpírok uralkodnak elhunyt testük felett. Maguk döntenek, hogy legyen-e pulzusuk, testhőmérsékletük vagy más hasonló fizikai tünetük.
- A vámpírok két felső szemfoga nagyobb és élesebb, mint az emberé.
- Képesek a regenerációra is, de minimálisan. Zúzódások apróbb sebek perceken belül eltűnnek, akár harc közben is, de a tűz, a napfény és a mágikus tárgyak okozta sebek csak pihenéssel és koncentrálással gyógyíthatóak.
- A vámpír úgy tanulhat varázsolni, mint más fajok.

Testük az emberénél sokkal erősebb, izomzatilag nem különböznek az embertől mégis képesek hatalmas erő kifejtésére. Fizikailag nem számít, hogy egy vámpír mennyire izmos, a testi erőt a vámpír esszenciája és vére fűti, hogy elérje célját. Egy átlagos vámpír könnyedén képes 250-300 kg sújt megemelni.

A vámpírok holt lények, ez azt jelenti, hogy egy átlagos embernél nagyobb fizikai kitartással rendelkeznek. Képesek órákon át futni ha kell, mivel testük nem termel tejsavat, ahogy az embereké. Viszont egy idő után előtérbe kerül a tejsav kérdése, amit testük vérrel pótol. Ha egy vámpír intenzíven igénybe veszi testét vértartalékai gyorsabban kiürülnek, de még így is jóval ember feletti kitartásról beszélhetünk. Mivel akár ötször tovább képes fenntartani a mozgási sebességét a fáradás legkisebb jele nélkül.

A vámpírok már leginkább vadállatok, mintsem emberek. Érzékei sokkal kifinomultabbak, az emberi érzékelés határát átlépve hallása vetélkedhet egy denevérével, szaglása akár a vadászkutyáké és látása olyan éles akár a sasé. Emellett lévén, hogy a vámpír az örök sötétség fogja nem meglepő, hogy képessé vált a sötétségben való szinte tökéletes látásra. Ennek nagy használ is veszi, hisz a fény számára örök tabu.

Misztikum övezi a vámpírok azon képességét, mely segítségével egy átlagembernél gyorsabban képesek reagálni, cselekedni és mozogni. A gyors reflexeknek köszönhetően a vámpírok képesek akár elhajolni töltények elől is, még akkor is, ha közvetlen előttük sütik el a fegyvert. (Érzékelés szempontjából és nem folyamatos mozgás miatt.)

A vámpírok alap képessége a sejtregeneráció, ezzel kisebb zúzódásokat és kisebb sebeket képesek percek alatt begyógyítani illetve súlyosabb sérüléseket pihenéssel és koncentrációval gyógyítani. Ez a képesség ennek mértékét növeli, egy bizonyos vértartalék mozgósításának segítségével. Vágások és egykezes lőfegyverek okozta sebek negyed órán belül begyógyulnak.

A vámpírokban ott van mélyen belül a vad, mely néha kitör, ha szomjúságuk eléri a kritikus szintet, ekkor bestiákként morognak és földöntúli üvöltéssel kapnak vér után. Egyes vámpírokon ebben az öntudatlan állapotban önkéntelenül állatias jegyek jelennek meg. Ha képesek ezt a belső vadat megszelídíteni és irányítani, képesekké válnak formába önteni is.
Első szint: 1 kredit – Csak és kizárólag denevér formát képes felvenni
Második szint: 2 kredit – Kisebb állatok alakját képes felvenni (pl.: macska, jól megtermett patkány)
Kedvelt alakok: közönséges fekete házimacska, vagy korcs kutya (beolvadás), vándorsólyom (repülés), arizonai korallkígyó (idegméreg)

A vérszívó eme természetfeletti képessége akkor jelentkezik, amikor táplálkozik áldozata véréből. Emlékek, történések és néha érzelmeket és villózó képeket lát a vámpír, miközben elveszi a kellő vérmennyiséget. De vannak tiszta pillanatok, amikor az egész életen átívelő dolgokat lát, lepereg előtte áldozata eddigi élete.

A vér az élet, így ennek nyoma marad a létezésben. A vámpír képes érzékelni és látni, kiemelkedőbb módon, mint bármi mást. Eme képesség lehetővé teszi, hogy a vért, mint valami jelzőfényt érzékelje. A karakter látása ekkor elszürkül, teljesen sötét lesz. A véren kívül semmi sem kivehető, viszont azt tökéletesen érzékelni fogja. Átláthat akár a falon is, ha a másik oldalon élő személyek vannak. Látni fogja az alakot, de igazából az érhálózatot érzékeli és a vér áramlásának útját. Használat alatt a vámpír szeme vérvörössé válik és látása erősen leromlik, amíg aktív a képesség. (Olcsó képesség, mert amellett, hogy előny hátrányt is jelent a használata.)
A vérlátás miatt képességhasználat nélkül is színtévesztő

A vámpírokat szinte a kezdetek óta üldözik a vallások, szó szerint és átvitt értelemben is. Sok vámpírvadász került ki a papok soraiból. A vámpírok legnagyobb ellenségei ezért az igazhívők és az ő eszközeik. Így a például a kereszt, a szentelt víz és a az efféle vallási szimbólumok ártanak nekik. De a kereszt csak az igazhívők kezében fegyver, és a szentelt víz is csak akkor használ, ha igaz hitű pap szentelte meg. A hit itt az igazi fegyver a szimbólum pedig csak eszköz. Így például egy vámpír akár élhet is temetőben, vagy templomban, hacsak a püspök meg nem szentelte a területet, vagy egy pap ki nem üldözi onnan az éjszaka teremtményét.

Az ezüst a tisztaság és a szentség jelképe, ezért a vámpírok érzékenyek rá. Testükben az átlagosnál nagyobb kárt okoznak az ezüstfegyverek. Egy ezüst fegyverrel okozott vágás égett sebet eredményez, egy ezüst golyó általi lövés szintén égett húst hagy maga után. Ez pedig hosszabb gyógyulási folyamatot okoz. Az anyag érintése akár az izzó vas, ezért ösztönösen félnek is az ezüsttől.

A vámpír képtelen kialudni magát, még nem sikerült megtanulnia teljesen kikapcsolni halott testét. Így bármit tesz, az kihat rá, ugyan egy vámpírnak nem annyira szükséges az alvás, mint egy embernek, de számára is életszükséglet a nappali pihenés. A fáradtság következtében a vámpír lassul és képességei is nehezebben alkalmazhatóak. Egy kicsivel több vér fogyasztása esetén némiképp kompenzálható.

Nem képes hívatlanul belépni, egy halandó házába. Csak akkor képes rá, ha ajtót nyitnak neki, vagy előre meghívják, beinvitálják. Máskülönben a küszöbnél megtorpan és képtelen beljebb menni. Ha mégis megpróbálna bejutni rosszullét fogja el, végső esetben eszméletvesztés is előfordulhat. Ugyanez történik, ha az ablakon, szellőzőn, vagy az épület egyéb nyílásán próbálna behatolni.

Kezdőtőke: 14.000$
Felhasznált: 13.400$
Bevételből eredő (2016.02.14 - 2016.04.19 // 9 hét): 36.000$

1. szint: + 4 kredit + 15 kredit (hátrányok) - 15 kredit (előnyök) -4 kredit (napfény amulett)
2. szint: + 2 kredit
Meghívó: + 1 kredit
3. szint: + 2 kredit