Elveszett Falu, Kína

by **Morsus** Kedd 24 Jún. 2014, 19:00

Kína hegyeiben ez az elzárt apró falu évek óta romokban van és elhagyatott.

by **Morsus** Kedd 24 Jún. 2014, 19:18

A helikopter leszáll. Két fegyveres katona és két tudós kíséri Medúzát. A falu furcsa a technológia régi. Úgy fest a falu próbált önálló lenni, mindent maguk termeltek. Az érdekesség a szövegek. Sok helyen nem csak kínai betűk, de valami másfajta írás is volt. Ezt értette a nő. Úgy tűnt, mint az anyanyelve. Ezek leírások voltak. Feljegyzések a faluról, akupunktúráról, szélmalmokról, leírások növényekről, gyógymódokról. Egyszerű leírások, de nagyon fejlett gondolkodással. A falakon lövések nyomai. Valamiért a lyukak fájnak a nőnek. Rossz és keserű emlékek. Kedves emberek halála. Emberek, akik fontosak voltak a nőnek. Egy vérében fulladozó nő, aki Melissának nevezi őt. Ekkor zajt hall. Valami nagyobb állat mászkál. Mire a nő szólhatna a katonának vagy utána mehetne a dolog szemből mögötte jelenik meg és hátára ugrik. A lány kőpadlón landol. A falak és a szobrok, mint márvány, de az anyaga nemesebb és szebb. Minden kultúra jelen van. A falakon ismételten az az írás. A szobrokon humanoid vagy kevésbé humanoid lények. Mindegyik alatt a neve és egy elnevezése. Az utolsó szobor az övé. Melissa Boltagon, a Medúza. A hely egy falu a hegyben, de fejlett. Egy oltárt is lát, amit széttéptek és pár apró kék kristály szilánkot. Érintve őket látja magát, ahogy a haja hirtelen kinő és egy köd fojtogatja. Idelent a hegyben vájt rések és és kristályok adják a fényt. Ebben jelenik meg valami lihegve. A lány elsőre megrémül, ahogy az ide oda villanó lény megáll előtte és felökleli őt majd végre meglátja tisztán.
Elveszett Falu, Kína 944572-lockjaw13

by **Ko-Rel** Szer. 25 Jún. 2014, 11:45

//Előzmény: Miller kúria és sziget//

Ahogyan átnéztem az adatokat a városról, faluról nem volt jó érzésem ezzel kapcsolatban, túlságosan is kevés volt az adat s az, mit írtak, mutattak sem volt szép látvány. Minden kihalt s leszámolás történhetett. Noha nem tudtam ki vagyok, de ezen információk alapján is összeszorult a szívem. Türelmetlenségem csak nőtt s szinte kifutottam a helikopterből, mikor megérkeztünk. Körbenéztem a romokon s az egész helyen, nem volt ismerős, semmi sem. Vajon mikor kezdenek az emlékeim visszatérni végre? Láttam a kínai jeleket, szerencsére s valamilyen oknál fogva azokat is értettem, de végre megláttam azt, mi igazán érdekelt, az a furcsa nyelvezet, mit értettem s rajtam kívül senki. Azt hiszem, hogy az anyanyelvem lehetett s végre olyan módon voltak leírva, miket ismertem s nem állt tőlem távol.
- Az írások feljegyzések – mondtam a két tudósnak. – Majd ha gondolják lefordítom később.
A falakra pillantottam s lelki fájdalmat éreztem, a szívem is összeszorult a látványtól, közelebb léptem az egyikhez s végigsimítottam rajta. Képek villantak az elmémbe s a fejemhez kaptam, halál, megannyian meghaltak, tudtam, hogy ismerem őket s fáj a haláluk, egy nő, a szavait le tudtam olvasni az ajkáról, Melissa. A szemeimbe könnyek kerültek s éreztem, hogy végigperegtek az arcomon. Felkaptam a fejem, mikor valamit meghallottam mozogni, körbekaptam a fejem, de nekem ugrott hátulról s a földre kerültem. Mikor riadtan s félve kaptam körbe a fejem ismét, egyedül voltam. Felkeltem s tovább indultam, szólnom kellett volna a katonáknak, de tudni akartam. Végignéztem a szobrokat, nem voltak ismerősek, mígnem az utolsóhoz értem, mi engem mintázott. A névre pillantottam, Melissa Boltagon, a Medúza. Hát ez lennék én? Uralkodóház sarja lennék? Mivel az a valami, mit észleltem s fellökött nem láttam újra továbbmentem. Egy oltár, vallási rituálék egy ilyen fejlett helyen? Kék kövek az oltáron, óvatosan érintettem meg őket, s újabb emlékképek. Felsikoltottam a képek, emlékek láttán s térdre zuhantam. Zihálva néztem fel s feltűnt valami s ismét fellökött. Felpillantottam félve s megláttam azt a hatalmas valamit, riadtan próbáltam a falig mászni s félve néztem rá. Soha sem láttam ekkora kutyát korábban, ő… ő lökhetett fel odakint.
< - Ugye nem akarsz bántani? – kérdeztem az anyanyelvemen. – Ismerlek? >
Ha látom, hogy nem bántana óvatosan kinyújtom a földön ülve a kezemet felé, hogy megszagolhassa azt.

by **Morsus** Szer. 02 Júl. 2014, 19:36

A hatalmas kutya oldalra biccentett fejjel nézi a lányt, majd egy villanással eltűnik és megjelenik a lány kezénél egy újabb villanással. Elkezdi a kezét szaglászni majd nyalogatni. Elhúzódik meglepődve majd lihegve elteleportál és pontosan a lányon jelenik meg össze-vissza nyalogatva az arcát. Bárki-bármi is legyen az állat, az ismeri a nőt. Méghozzá nagyon is jól.
- Asszonyom?
Szólítják meg a shieldesek Medúzát és a terem végén lévő barlangi bejáratból lámpák fénye látszik. Az eb azonnal villanással megjelenik Medúza előtt és morogva áll támadásra kész pózba.

by **Ko-Rel** Csüt. 03 Júl. 2014, 10:08

Figyeltem tovább a hatalmas kutyát s azt, hogy mit is fog lépni, nem bántott egyelőre s emiatt megkönnyebbültem. Megszagolta a kezem s megnyalta utána. A villanásra kissé hátrébb húzódtam, mert olyan meglepő volt s nem számítottam rá. A következő pillanatban már ismét ott volt előttem s elkezdett nyalogatni, hamarosan felnevettem, mert olyan kedvesnek véltem ezt. Nagyon örült nekem s ekkor már tudtam, hogy ismer engem s nem csak annak örül, hogy végre itt talál valakit. Azt olvastam az emberek újságjaiban, hogy a kutyák hihetetlenül sokáig képesek a gazdájukra várni, vajon ez a szegény pára mennyi ideig várt rám? Nem tudhattam, hiszen arra sem emlékeztem, hogy mikor lehetett az, hogy oda kerültem, ahol aztán megtaláltak a Kínai katonaság emberei. Az viszont bántott, hogy nem emlékeztem a nevére, pedig ő láthatóan nagyon is örült nekem. Nem tudtam, hogy milyen fajta lehet, hisz nem láttam efféle jószágot soha sem, vagyis nem emlékeztem. A SHIELD-esek hangjára összerezzentem s a kutya is morogva állt feléjük.
- Ne bántsák! – szólaltam meg hangosan s próbáltam felkelni a földről.
Ha sikerült nyugtatóan tettem a kezem a kutya fejére s megsimogattam.
- Ismer engem – mondtam. – Azt hiszem, hogy az enyém lehetett korábban.
< - Nem fognak bántani – mondtam a kutyának a saját nyelvemen. – Ők hoztak ide, ők hoztak haza. >
Ha mindenki megnyugodott s a helyzet rendeződik szólalok meg ismét.
- Találtak kint valamit? – érdeklődtem.

by **Morsus** Vas. 06 Júl. 2014, 20:38

A katonák nézik a kutyát, ami még mindig bizalmatlanul őrzi Melissát. A tudósok nemlegesen bólintanak.
- Nem asszonyom. A lövöldözés körülbelül akkor történhetett, amikor ön elvesztette az emlékeit. Sajnos többet nem tudunk jelenleg. Az egyetlen élőlény...
Néz a lényre. Mire a katona megszólal.
- Tényleg mi a fene ez? Ekkora kutyát sose láttam.
Közelebb hajol és próbálta megérinteni a fején a kis fémágat mire a kutya már kap a levegőbe egyet.
- Az meg mi a fejében?
Kérdi értetlenül. Mire a tudós felmutat egy rajzot.
- A neve Lockjaw.
Mondja a tudós egy gyerekrajzot mutatva rajta a névvel a kutyáról. Erre Lockjaw el is pillant izgatottan.

by **Ko-Rel** Hétf. 07 Júl. 2014, 09:00

Semmit sem találtak, száz éve lehetett már legalább lehagyatott a hely. Száz év, ekkor villant csupán elmémbe, hogy ez a kutya, aki most is próbált megvédeni, több mint száz éves lehetett s az idősség, amit az emberek között láttam nem látszott rajta. Azaz a faj, ahonnan származom sokkalta tovább él, mint az emberek. Egy újabb információ, noha nem vitt közelebb ahhoz, hogy megtudjam mi a fajom neve és mi lehetek. A kérdésre megráztam a fejemet.
- Az enyém volt, legalább is a reakciója alapján. Száz évet várt rám… száz évet… Szerintem olyan lehet, mint én. Láttam néhány emlékképet – feleltem. – Ott a kristályoknál.
Mutattam a hátam mögé.
- Amint hozzájuk kértem láttam egyben őket, majd egy füstöt, ami ugyanolyan színű volt, mint azok. Mikor belélegeztem nőtt meg a hajam és tudtam irányítani. Lehet, hogy ugyanezen történt vele is.
Ah, eddig a meglepettségemben s a sokktól fel sem tűnt, hogy tényleg volt valami a homlokán. S mintha hozzá tartozna.
- Szerintem azzal tud… < teleportálni > - mondtam azt az egy szót a saját nyelvemen. – Helyet váltani, egyik pillanatban itt van, a másikban máshol.
Lockjaw, én is felkaptam a fejemet s a rajzra néztem, egy írásos emlék még egy. Mikor ezt már tudtam szembeléptem a kutyámmal s letérdeltem elé.
< - Tényleg száz évet vártál rám Lockjaw? – kérdeztem. – Tudod hol vannak a többiek, túlélte még valaki azt, ami odakint történt? >
Végül nem tudom miért, hirtelen jött indíttatásból adtam neki egy puszit, majd megöleltem s a hajammal is körbeöleltem. Noha nem tudtam pontosan ki ő, s mi ő, mégis ugyanolyan nagyon örültem annak, hogy láthatom őt, mint ő engem.

by **Morsus** Vas. 20 Júl. 2014, 21:42

Lockjaw szépen a gazdájához bújik a kérdése után nyüszítve örömében. Az egyik tudós vesz mintát a kristályokból. Az egyik katona pedig telefont vesz elő.
- Szólok King asszonynak. Kérelmezem, hogy hadd maradjunk pár napot. Hátha több minden eszébe jut addig önnek és több nyomot tudunk elvinni. Kevin!
- Igen uram? - kérdezte a másik katona.
- Szólj az embereknek, hogy állítsanak fel két sátrat. Egy férfiaknak egy hölgyeknek és hozzanak még több ládát a cuccok dobozolásához.
- Igenis.
Ezzel a katona kiér. A kutya még bizalmatlanul nézi az embereket, de Melissa közelsége megnyugtatja annyira, hogy csak morgósan néz rájuk.

by **Ko-Rel** Hétf. 21 Júl. 2014, 09:36

A kérdésemre nyüszögés lett a válasz. Sokkal értelmesebbnek tűnt, mint az emberei kutyák s az élethossza lenyűgöző volt, tökéletesen egészségesnek tűnt s nem látszott rajta, hogy már több, mint száz esztendős lenne. Ezek szerint a fajom s tagjai ennyire hosszú életűek, hogy egy évszázad sem nagyon látszanak meg rajtunk. Így lehetett az, hogy életben maradtam ilyen hosszú időn keresztül még abban az állapotban is, miként rám találtak a kínaiak. Néhány újabb fontos információ.
< - Most már nem foglak elhagyni – ígértem meg Lockjaw-nak. – Már mindig együtt maradunk. >
Hálásan pillantottam a katona felé, aki időközben megszólalt, hogy maradhatunk még néhány napot, ha Ms. King megengedi. Ennek nagyon örültem, főleg annak reményében, amit ő is mondott, hogy hátha még eszembe jut valami, bármi.
- Köszönöm! – mondtam. – Élnék ezzel a lehetőséggel, ha megoldható.
Lockjaw-t még mindig bizonytalannak láttam s nem igen bízott a velem jött tudósokban s katonákban. Megsimogattam s kedvesen mosolyogtam rá.
< - Nem fognak bántani engem, azért vannak itt, hogy segítsenek és megvédenek – próbáltam megnyugtatni. – Van itt olyan hely, amit szeretnél megmutatni nekem? >
Kérdeztem, reméltem, hogy megérti s a segítségével hátha találhatnék még itt fontosabb dolgokat s hátha olyasmiket, mik újabb emlékeket hoznak a felszínre s rájöhetek ki vagyok valójában.

by **Morsus** Vas. 27 Júl. 2014, 23:04

A kutya ismét teleportál, de Medúzával együtt. A lány a szobájában jelenik meg. Legtöbbje szét törve és kirabolva. pár apró jegyzet. A kézírása az övé. De a szövegek csak falusiakról leírások. Halovány emlékeket ébresztenek. Beteg gyerekekről és sérültekről, akiket ápolt. Gyógyító volt. A genetika szinte mágiaként tanulta. Bár a törzs tagja volt, de mégis különleges egy tudós. Ő és unokatestvére a vadharcos mindig is bajnokoknak voltak szánva, a nővére gyűlölte ezért. Lockjaw pedig egy vele egyméretű szakadt kis kézzel font kosárban fekszik a szétlőtt ágy tövében. Majd egy szakadt bőrzsákot visz Melissához, aki látja, hogy régen milyen kis labda volt ez, amit dobáltak neki és teleportálással elkapta őket majd visszahozta. Emlékszik a világra kb. A törzs elhagyta ősi otthonát... Attilant és itt éltek. A legjobbak bajnokok lettek. Ő, Lockjaw, egy férfi,a kit nem lát tisztán és az unokatestvére... segítség, ápolás... golyók, csata, támadás menekülés és Lockjaw elteleportálja a lányt ő lezuhan és beveri a fejét. Még egyszer Lockjaw, majd villanás után ő otthagyja, ahol az első emlékei voltak. A kutya visszament menteni a falusiakat. Egy nő gonoszan kacagott.

by **Ko-Rel** Hétf. 28 Júl. 2014, 10:51

Egy újabb villanás, még nem szoktam meg mindezt, még oly furcsa s hirtelen néhány pillanatra rosszullét is elfog. A hely üres volt s mégis ismerős, tudtam valamiért, hogy ez az én szobám volt. Ezt akarta mutatni, az egész feldúlva s tönkretéve. Gyorsan kutatni kezdtem s néhány papírt találtam, kézzel írott anyagokat, a saját kézírásom. Ezt felismertem, újabb képek villantak az elmémbe, fájt. Gyermekek, betegek, hát tényleg tudó s orvos voltam, genetikus. Ahogyan azt gondoltam azért értettem ehhez olyan jól. Újabb emlékek, egy férfi, talán a rokonom, s tudom, hogy volt egy nővérem, ki gyűlölte. Rájuk sem emlékszem, csak annyira, hogy kiválasztottak voltunk, bajnokok. Minek a bajnokai? Lockjaw-ra pillantottam egy kis ágyon feküdt az enyém mellett, tényleg az én kutyám volt, s végül egy labdát hozott oda nekem. Elmosolyodtam gyengéden.
< - Majd keresünk neked egy újat – bíztattam s megvakartam a füle tövét. >
A játék vele, teleportált s úgy hozta vissza a játékot. Attilan, őseink városa, újra az a férfi, kit rokonomnak vélek, a harc. Sírva rogyok térdre s a kezeimet a fejemre szorítom, egy női kacaj. Ő lenne a nővérem, a saját testvérem árult el minket? Könnyek peregnek végig az arcomon s érzem, hogy a szemeim is égnek. Lockjaw mentett meg, ő vitt ki innen s akkor sérültem meg, fejseb, mikor magamhoz tértem már nem volt ott, hogyan aludhattam száz évig? Otthagyott s jött vissza, többé nem láttam, s utána már a Kínai népköztársaság katonái találtak meg s onnantól kezdve mindenre emlékszem.
< - Lockjaw, él még valaki rajtunk kívül? – kérdeztem könnyes szemmel. – Sikerült másokat megmentened azon a napon? >

by **Morsus** Csüt. 31 Júl. 2014, 01:35

Lockjaw a kérdésre csak szomorúan nyüszített és egy villanással Melissa mellett termett, hogy a nagy fejét beleejtse az ölébe. A lány valamiért tudta, hogy ez nemet jelent. A katonák egyike lépett be a szobába.
- Elnézést asszonyom.
Mondta és kilépett, de az ajtón kívülről beszólt:
- Megkaptuk az engedélyt. itt tudunk maradni. Elkezdtük felállítania sátrakat. Ha bármire szüksége van kérem szóljon.
A szavai tisztelettudóak voltak és tudta jól, hogy a nő nehéz pillanatokat élt át. Így a válasza után magára hagyta őt a kutyával.

by **Ko-Rel** Csüt. 31 Júl. 2014, 10:24

Mikor odateleportált mellém s hozzám bújt már tudtam, hogy mit jelent ez, nem volt más túlélő, csak ketten voltunk s senki más. Akaratlanul is néhány könnycsepp jelent meg a szemeimben. Végre esélyem lenne arra, hogy megtudjam, hogy ki vagyok, s az derül ki, hogy senki sincs már életben az enyém közül. Talán Attilan, ott abban a városban még élhetnek olyanok, mint én. Gyengéden simogattam meg Lockjaw fejét ekkor, legalább ő életben volt s itt volt velem, még akkor is, ha mostanra valószínűleg nagyon öreg volt már. A katona hangjára kaptam fel a fejem s néztem felé. A szavaira bólintottam kissé rezignáltan.
- Köszönöm! – mondtam ki hangosan is.
Miután otthagyott ismét végignéztem a szobán, nem sokra emlékeztem, de valami az eszembe jutott, hátha voltak adatok itt, vagy bármi még, mi fontos volt nekem. Titkos rekesz, vagy ehhez hasonló, ha Lockjaw itt élt velem s utána is, akkor hátha emlékezett és tudott ilyesmiről. A papírokat időközben igyekeztem összegyűjteni, hogy legalább azok, mik még ép állapotban vannak, hogy majd otthon digitalizálhassam őket s feljavíthassam, ha vannak olvashatatlan részek.
< - Lockjaw – fordultam felé s ismét megvakartam a füle tövét. – Van itt a szobában, vagy valahol titkos rekesz, széf, vagy ehhez hasonló, amit nem találtak meg azok, kik feldúlták az otthonunkat? >
Eddig is roppant értelmes jószágnak tűnt, így reméltem, hogy ezt is megérti, s tud segíteni.

by **Morsus** Szomb. 02 Aug. 2014, 15:06

A kutya csak felnézett apró szemeivel a kérdésre majd vissza pillantott. nagy nyelvével megnyalta az orrát és maradt a nő ölében. Ez állt a legközelebb egy "nem"-hez, amit az eb jelezni tudott. A házikón kívül látszódtzak a sátrak, amiket a shield állított fel, miközben a tudósok óvatosan pakolták el a nyomokat és fényképeztek le mindent. Hála Lockjaw bújásának a lány mozdulni se tudott volna. A feljegyzéseket nézni furcsa, mert az írás ismerős mégis ismeretlen. Többször mondták a shield orvosai, hogy hiába az ismerős hely lehet, hogy a fejben okozott károk miatt bizonyos emlékek végleg elvesztek már. Ha emlékeit nem is az élete egy igen markáns részét ma visszanyerte a lány.

by **Ko-Rel** Hétf. 04 Aug. 2014, 09:33

Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem voltak titkos ajtók, rekeszek, se semmi ilyesmi, ami megmaradt volna. Köszönetképen megsimogattam a kutya fejét, sokkal értelmesebbnek tűnt, mint azok a kutyák, mikkel az emberek között találkoztam. Bizonyára a fajtája s az, hogy efféle lényt még nem láttam soha sem. Úgy tűnt, hogy akárcsak én, ő maga is különleges, nem csak tűnt, biztos voltam benne, ha ilyen sok időt várt rám itt. noha mozdulni nem tudtam Lockjaw miatt láttam, hogy odakint már állították fel a sátrakat s valószínűleg lassanként végeznek is majd mindezzel. Mindent kategorizálni kellett, mily jó lett volna, ha képesek lettek volna holografikus felvételeket készíteni a úgy leszkennelni az egészet, hogy máskor is kivetíthető legyen az egész kép s úgy bejárni. Noha úgy tudtam kamerával hasonlót megoldhattak, de mégis az a technológia oly kezdetlegesnek tűnt. Noha mozdulni nem tudtam, de a kezemben levő írásokat figyeltem s olvastam, ismerős volt, megismertem a saját írásomat, de mégis oly távoli s ismeretlen az egész. Mintha mégsem én lettem volna, ki írta. Tudtam, hogy mit mondtak az orvosok, hogy lehet, hogy sosem nyerem vissza az emlékeimet semmilyen formában sem, miket elvesztettem, de most legalább volt kapaszkodóm s néhány emlékfoszlány, s itt volt Lockjaw is. ismét megsimogattam a kutyát s megvakargattam a füle tövét, majd rámosolyogtam.
< - Megnézzük, hogy a katonák és tudósok hol tartanak a sátorállításban? – kérdeztem. – Ha szeretnéd megkérhetjük őket, hogy a sátramhoz vigyék ki a kosaradat is, hogy velem aludhass. >

by **Morsus** Szomb. 27 Szept. 2014, 00:46

Lockjaw lelkesen ugatott egyet majd a szájába kapva a kosarát menetelt a lány mellett. A sátrak már készen álltak. legalább is a lakósátrak a laborok még kellett egy kis idő. Az egyik katona kihúzta magát látva Melissát.
- Asszonyom!
Mondta katonásan.
- Ez lesz az ön sátra. A csomagjait még most vesszük le a helikopterről. Kérem jelezze, ha bármire szükséges lesz még.
A hangja végig tisztelettudó és egyenesen. Picit furán néz a hatalmas kutyára, ami büszkén cipeli a hatalmas kosarat a szájában.

by **Ko-Rel** Szomb. 27 Szept. 2014, 11:21

Elmosolyodtam, amikor Lockjaw lelkesen ugatott annak a hírére, hogy örülnék, hogyha velem aludna odakint a sátorban. Fel is kapta a saját hatalmas kosarát. Nehéz volt elképzelni, hogy azzal miként fog tudni kijönni innen, de örültem, amikor látta, hogy mennyire könnyedén elboldogult vele. Így én mentem elől ő pedig követett, roppant aranyos és mulatságos látványt nyújtott s emiatt képtelen voltam a mosolyomat visszatartani. Odalent amennyire láttam már nagyjából minden készen volt s megtudtam azt is, hogy melyik lesz az én sátram.
- Köszönöm! – mondtam a katonának.
Feljebb nyitottam a sátor elejét és Lockjaw-ra pillantottam.
< - Vidd be szépen a kosaradat és tedd le – szóltam neki kedvesen. – Éhes vagy? >
Kérdeztem még tőle. Eddig igencsak értelmesnek tűnt, így reméltem, hogy erre is tud felelni, hogy az-e. ha igen, akkor odafordultam még a katonához.
- Valami élelmet kaphatnék Lockjaw számára? – érdeklődtem.
Ha azonban nemleges volt a válasz, akkor nem tettem fel a katonának. Körbenéztem még egyszer a helyen, minden romos volt s kihalt. Vajon miként nézhetett ki ez a hely fénykorában? Úgy véltem, hogy gyönyörű lehet. Vajon… vajon?
- Van valamilyen számítógépes programunk, amivel megközelítőleg rekonstruálni lehetne a helyet szimulációban? – kérdeztem. – Hogy miként nézett ki fénykorában…

by **Morsus** Vas. 28 Dec. 2014, 02:53

A katona bólint.
- Persze hoztunk húst.
Mondja mire a kutya örömtelien kirohan. A szó szinte hívásként szólítja. A férfi elmosolyodik.
- Természetesen asszonyom, már elkezdtük felállítani a gépeket. Jobb ha felkészül legalább egy hét lesz a teljes felmérés ideje.
Jelenti be.
- Készleteink sokkal több időre is elegek lennének, de gondoltam szólok.

by **Ko-Rel** Vas. 28 Dec. 2014, 10:46

Mosolyogva figyeltem, hogy Lockjaw kirohant, amint kiderült, hogy hozva lett olyan étel, amit ő maga is képes megenni. Ki tudja, hogy mennyit éhezett szegény s honnan talált magának bármit is, mit elfogyaszthatott. A katonának bólintottam hálásan, hogy máris állítják össze a gépeket. Nem emlékeztem, hogy miként nézett ki a hely pontosan, de kíváncsi voltam rá, hátha még több emlékem tér majd vissza s megtudok jó néhány dolgot a múltamból. Egy hét, hogyan fogom tudni kivárni azt, ha már most szerettem volna eredményeket?
- Köszönöm, értem – feleltem.
Lehet, hogy Mrs. Miller-t is el kellett volna hozni, hiszen ő értett a régészkedéshez valamilyen szinten történész révén, míg én itt csak a tudósok terhére leszek s ha siettetem őket sem érek el vele semmit. Abban reménykedtem, hogy a Kínai kormány emberei nem fognak feltűnni, mert biztosra vettem, hogy még mindig nyomoznak utánam s köröznek. Miután a katona elmondott mindent még egyszer bólintottam s utána kimentem, hogy az éppen ebédet kereső kutyámat megnézzem. Amíg eszik elindulok, hogy körbejárjam a környéket, hátha ismét bevillan néhány kép s felfedezhetek valamit itt kint. Bármit, mi egyben maradt s nem pusztult el.

//Folytatás: Miller kúria és sziget//

by Ajánlott tartalom

Elveszett Falu, Kína

Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína

Re: Elveszett Falu, Kína