Szörnyek Bolygója

Kree Invázió – Prológus / Szörnyek bolygója és Vészjelzés

”Az első hetek még könnyűek voltak, hiszen képesek voltunk arra, hogy harcoljunk. A túlélésért kellett küzdenünk a remény bármiféle jele nélkül, hogy valaha kijutunk innen. Szörnyű volt látni, ahogyan a Legfőbb Vádló napról napra egyre inkább állatiasodik és veszti el civilizált lényét… akkor pedig minden még rosszabb lett, amikor megtaláltuk az ékkövet és az a lány feltűnt a másik két Végtelen gyémánttal és a nálunk levőt is magának követelte…”
- Lady Kallistrate Pherenike McKenize-Boltagon visszaemlékezései



Odalent a bolygón Holtkacaj hangos nevetésbe tör ki, de a nevetés közben rájöhetett, hogy végtelenül téved. Könnyedén meghalhat, ki tudja, hogy hol van, mennyi idő telt el. Ha túl sok… akkor bármelyik pillanatban visszakerülhet a pokolba és többé nem szabadulhat onnan, mert nem volt képes végrehajtani a feladatát, amiért küldték. Mindez igaz volt Kitajo-ra is…
A nevetésre Halál felel először, hogy hallgasson, a nő minden gond nélkül kitudta nyitni a szárnyait, mire aranyszínű fény világította meg a helységet. Látszott a hosszú folyosó, végig mindenhol ugyanolyan sztáziskamrák, mint amiből ők maguk estek ki, a legtöbben voltak emberek és mutánsok. Legalább is azoknak néztek ki a külsejük alapján. A folyosó mindkét végén egy-egy kétszárnyú fémes ajtó, aminek ajtói a falba húzódhatnak vissza. A bal oldali irány volt a hosszabb, annak a végén mintha fény szűrődött volna be a folyosóra, ahol voltak.
Kitajo a kardját kereste, mindezt sehol sem találta, a szavai után azonban a semmiből a megszokott páncélzata jelent meg, legalább most már nem volt védtelen abban a szürke uniformisban, hanem a saját felszerelése közül volt nála valami.
A maci magát nézte és szimatolta, mert valóban rajta is volt egy olyan szürke ruha. Amit mások nem éreztek ő azonban igen, hogy a bal oldali irányban levő folyosórésznél, ahol fény szűrődött be ott friss levegőt is érzett, szabad levegő volt a fal másik oldalán.

Fent a hajón egyelőre kellemetlen helyzetben voltak az urak, ugyanis sem Srir azt mondta, hogy nem tud hajót vezetni, Yalvis pedig tényleg nem tudott, így minden reményük G’hhhzz-ben volt, hátha ő igen és mindezt be is ismeri. Amennyiben ő sem, akkor sem volt még minden veszve, ugyanis volt robotpilóta a siklóban, aminek meg lehetett adni a koordinátákat, hogy hova is menjen. De végül is G’hhhzz beismerte, hogy tudja vezetni a siklót, így már meg is volt a pilóta. Ami a koordinátákat illette szerencsére egyszerű volt azok megadása, révén voltak adatok, csak be kellett táplálni azokat a számítógépbe, amit pedig mindenki könnyedén megtudott tenni. Ha mindenki elkészült és beszállt a felszerelésével a járműbe, akkor fel is szállhattak és el is indulhattak a bolygó felé, a kapitány megadta az engedélyt az indulásra.

//Srir, Te is tudsz vezetni hajót, katonai képzés alatt tanultad.//

Kree Invázió – Prológus / Szörnyek bolygója és Vészjelzés

”Mit is mondtak a kree-k erről a helyről? – Vajon mikor tanulják meg végre, hogy az, hogy nem jöhetnek ide, azt jelenti, hogy nem jöhetnek ide? – Igen, ezt azt hiszem.”
- Táncos



Odalent a bolygón senki sem talált semmilyen fegyvernek való tárgyat, vagy eszközt. Kijato végignézi a tartályokat, még mindenki aludt bennük, nem tűntek fenyegetőnek. E közben Lucan, Halál, Aashirya és a maci is elindultak megnézni a hasadékot, amit láttak. Könnyedén megtudták mind a négyen tenni, hogy oda mentek. Itt egy kicsi alig harminc-negyven centi átmérőjű rész volt berepedve, amin át ki lehetett látni. Odakint égő fákat, krátert és azon túl dzsungelt lehetett látni. Amennyire meglehetett állapítani a repedés tágult és a kétszárnyú ajtó másik oldalán sokkal nagyobb volt a hasadék, talán akkora is, hogy ki lehessen rajta jutni a szabadba.

A siklóban ha végre elindultak, akkor könnyedén kitudtak repülni a hajóból. A jel megvolt, hogy honnan vették, így könnyű volt afelé irányítani a siklót. Jó pár perc telt el, mielőtt a légkörhöz értek volna. Amikor ez megtörtént hatalmas energia-kitörést jeleztek a sikló szenzorjai. Ha arra fordultak, vagy csak kinéztek az ablakokon, akkor láthatták, hogy a hajó, amivel érkeztek az robbant fel, ez volt az energia kitörés. A kellemetlenebb, hogy a siklónak nem volt hosszú távú rádióadója és ezen a területen a holonetet sem lehetett elérni. A sikló pedig csak rövidtávú utazásra volt alkalmas…

Kree Invázió – Prológus / Szörnyek bolygója és Vészjelzés

”Hamar kiderült, hogy nem sok esélyünk van ellene, mind a hárman súlyosabb sérüléseket szereztün a harcban, amikor összecsaptunk vele. Szerencsére sikerült némileg helyretennem a Legfőbb Vádló sérüléseit és az ékkővel a lelki gondokat is visszafordítani, bár még nagyon sok munkám volt hátra. Napokkal később azonban újra felbukkant a lány, ezúttal már semmilyen sérülés nem volt rajta, mi pedig fáradtak és kimerültek voltunk.”
- Lady Kallistrate Pherenike McKenize-Boltagon visszaemlékezései



Odalent a bolygón Kitajo egyelőre a többieket nézi, akik be vannak zárva a tartályokba. Egyikben még egy sárkányszerű létformát is látott, a többiben nőket, gyermekeket, férfiakat, időseket és fiatalokat egyaránt. Voltak, akiknél furcsa elváltozások voltak a testen, mások teljesen embernek néztek ki, csak nem távol keletiek, mint Kitajo, hanem fehér és feketebőrűek. Végül úgy dönt, hogy a többiek után megy.
A többiek próbáltak kijutni innen, a maci a rést próbálta tágítani, de olyan vastag volt a hajó fala, hogy a mancsa éppen csak kiért szabadba, nem tudott tágítani semmit. Azonban Lucan próbálkozása már sikeresebb volt, sikerült az ujjaival a kétszárnyú ajtó felénél benyúlni, majd fizikai erővel megnyitni azt. Mivel tönkre volt menve és energia sem nagyon volt benne, így egészen egyszerűen sikerült kinyitnia azt. Ettől kezdve bárki minimális erőfeszítéssel teljesen kit tudja.
Ami ezek után következett eléggé kétségbeejtő volt, ahogyan kinyílt az ajtó a bentieket forróság csapta meg. A hajó, amiben voltak kettőbe tört nem sokkal az ajtón túl, magukkal szemben és oldalt is látták az égő erdőt, már ami maradt belőle. Egy kráterben voltak, az ő hajó részük a levegőben volt, jó 4-5 méter választotta el a földtől őket. Odalent a korábbi forróságtól a föld üveggé változott, egy a számukra nem ismert nagyságú – gigantikus a földi hajókhoz képest – űrhajóban voltak. Az ég lilás, két holdat lehetett odafent az égen látni. Valószínűleg órákkal, vagy napokkal ezelőtt zuhanhattak le, mert a tűz már kialvóban volt.

a lezuhant hajó:

A siklóban lentről nem láttak semmilyen lövést, hogy onnan érkezett, az energiajelek azt mutatták, hogy belülről történt az egész, erre bizonyságot nyernek, ha megnézik a rendszereket. A bolygó lakatlan volt – értelmes létformára nézve – mindenki legjobb tudomása szerint.
G'hhhzz közelebb vitte a gépet a roncsokhoz, hogy utána nézzenek annak, hogy van-e valami, ami még menthető a hajóból. Azonban abból szinte semmi sem maradt, nagyon apró törmelékek. Nagyon jó minőségű bomba volt, ami robbant és valószínűleg több is. Mind a hárman tudták, hogy lehetséges volt mindez, hiszen voltak olyan bombák is, amik képesek voltak egy teljes galaxist is kiirtani, elpusztítani; igen galaxist, nem naprendszert. Ilyenek robbantották fel a Fellegvárat is annak idején, és szabadították rá az univerzumra Annihilust. Így nagyjából egy méteres törmelékek maradtak csak meg, ezek voltak a legnagyobbak.
Így ezek után G'hhhzz úgy döntött, hogy a bolygó felé viszi a siklót. Minden gond nélkül be lehetett lépni a bolygó légkörébe. Szinte az egész bolygó, ahol éppen nem óceán volt, akkor ott dzsungel még a sarkokon is. A vészjelzés közelébe is lehetett jutni, két hatalmas hegy találkozásánál egy aprócska völgyből jött mindez, amit mindkét hegy remekül óvott és részben be is fedett. A sikló rendszerei ekkor még jeleztek valamit, nagyjából 20-25 egységre (km) távolságra a vészjelzéstől egy energiaforrást. Még innen a levegőből is látszott, hogy egy hatalmas kráter volt arra, körülötte még égtek az erdők, az energiaforrás pedig egyértelműen kree volt.

Kree Invázió – Prológus / Szörnyek bolygója és Vészjelzés

”A való világ az, ahol szörnyek vannak. A való világban lehet megtudni, mennyit is érsz valójában.”
- Rick Riordan



Odalent a bolygón Lucan volt az, aki próbálta a képességét használni és leszállni füst formában a talajra. A teste megkeményedett, majd a széttörés után csak a megkeményedett felsőrész esett a földre, semmi más nem történt a démonnal, ugyanúgy ott állt, mint pillanatokkal korábban. Ezek Halál próbálkozott azzal, hogy repülve hagyja el a hajót, a szárnyai kitárultak és ennyi… nem emelkedett el a földtől.
Aashirya és a maci is próbálkoztak, a maci mancsai megcsúsztak a fémen, így lehuppant a földre, de komolyabb baja nem lett, összesen megütötte magát. A nő is követte, a lehuppanás után, ami annyira nem volt egyszerű legurult a medvéről a földre, ahol megütötte magát a talajon. Egy-két kisebb zúzódást összeszedett és a könyökéről lehorzsolódott a bőr így kicsit vérzett, de semmi komolyabb baja nem lett. A talaj nem csúszott, szilárd volt, így ő már el is tudott indulni arra, amerre akart.
Kitajo nem tudta a sárkányt kiszabadítani, így ment a többiek után. Itt láthatta, hogy ketten valamivel próbálkoztak, de nem sikerült nekik, a maci és az indiai nő pedig nem épp a legkönnyebb módon, de lejutottak a földre.

A siklóban a társaság beszélgetett, amíg a sikló haladt. G'hhhzz úgy döntött, hogy egyelőre nem a vészjelzés forrását nézik meg, hanem odamennek a lezuhant repülő irányába. Közben lehetett ellenőrizni a rendszereken a levegőt is. Yalvis számára tökéletes volt, azonban kree mértékkel talán kicsit kevés a nitrogén. Olyan lehetett, mintha valaki magas hegyen van és kevés az oxigén. Azaz tudnak lélegezni, bár kissé megterhelő lehet, hamarabb fáradhatnak, de nem veszélyesen alacsony. Ha visznek nitrogénpalackot és maszkot, hogy a sűrű nitrogén tartalmú levegőt onnan lélegezzék, akkor nem lesz gond.
Ami a leszállóhelyet illette kettő volt, amit a sikló és legénysége talált/látott. Sajnos egyik sem olyan, amit alapból kinéztek volna, az egyik lehetőség, hogy közvetlenül a lezuhant roncs mellett a kráter szélén szállnak le, vagy a vészjelzés közelében volt egy sziklaperem és köves rész. Mindenhol máshol sűrű dzsungel, a talaj sem látott, mert mindenhol a fák és növényzet takarták azt.

//Kérlek a feltételes módot használjátok minden cselekedetkor, főleg képességhasználatkor, mert különben továbbra is úgy veszem, hogy nem sikerül, amit akartok...//