Szörnyek Bolygója

Kitajo zuhant és amit a páncéljáról hitt vagyis, hogy egy akkora zuhanást önmagában nem fog fel jól hitte. Sikerül zuhanás közben tompítania az esését azzal, hogy megkapaszkodik a lény lábában és úgy csúszik le, de nem eléggé ugyanis a levegővétel eléggé megnehezedik számára.
~Mégis mi folyik itt? Én nem más vagyok mint Kitajo Akimoro. Nem hagyhatom, hogy legyőzzenek. Össze kell szednem magam. Én egy szamuráj vagyok.~
Viszont nem megy az olyan könnyen. Sőt az ellenfele sem foglalkozik vele tovább amivel ismét a japán túlzottan is érzékeny büszkeségébe gázol. Kitajo ki is hívná ismételten egy párbajra ha egyáltalán lábra tudna állni a folyamatos földrengéstől. Amennyiben Yalvis a közelébe kerül ő is kap egy Kitajo fajta köszöntést. Ha a foxiai kommunikátora be van kapcsolva talán értheti Kitajo japán zagyválását.
-Rókaszellem? Mit akarsz tőlem? Engem nem tudsz átverni a trükkjeiddel. Én egy szamuráj vagyok és azt parancsolom, hogy válts alakot. Légy kard, de ne próbálj átverni.

Srir-nek volt ideje elemezni a helyzetet. A kree erős és bátor nép, de nem ostoba. Egy jó katonának tudnia kell mikor kell visszavonulni. Most, hogy megtudta a lény kívülről sebezhetetlen már nem látja értelmét a további harcnak.
-A helyzet kezd kritikussá válni. Megkezdem a visszavonulást az erdő felé. A vészhívás forrása felé indulok. Javaslom a csatlakozást. Ha tudnak akkor társuljanak a többi humanoiddal.
Nemcsak beszél tényleg elindul az erdő felé. Múltkor megküzdött és le is győzött két istent, de azokat meg tudta sebezni és csapdába volt esve. Esélye sem volt visszavonulni. Ez más.
~Talán nem is annyira. Fel kell készülnöm arra is, hogy ez az egész egy csapda. Csak tudnám kiknek állították? Talán a népemnek? Gyanús, hogy nem küldünk felmentősereget.~

Tudukk-tudukk, tudukk-tudukk...és csak ismétlődött: tudukk-tudukk...Maci hallotta és érezte a dübörgést, ahogy mellső és hátsó lábai párosával a földre csapódnak egy-egy elrugaszkodás után. Vágta közben a könnye kicsordult, ahogy a szeme próbált megszabadulni az irritáló portól. Hatalmas fékezéssel próbálja elkerülni az ütközést, amikor egy ismerősnek tűnő sziluett tűnik fel előtte...Tudukk-tudukk, tudukk-tudukk...zakatolt a pulzusa Aashirya fülébe. Megállt és talán meg is inogott kissé a kráter szélén. Ebben nem lehetett egészen biztos, mivel kifejezetten lihegve fuldoklott néhány másodpercig, mivel nem szokott hozzá a futáshoz. Valószínűleg közeli recsegés-ropogás töri meg a pillanatnyi sziesztáját, amire hátratekint és megpillanthatja medve komáját. Ő megpróbál oldal irányba kitérni, hogy ha az állat mégsem tudna megállni, ne sodorja el. Ezt követően nem gondolkodik. Ha megállt a maci a hátára pattan és úgy irányítja, hogy visszatérjenek a kráterbe és a szemközti fal felé vegyék az irányt. Ha az állat nem tudott gátat vetni testének sebességének, akkor pedig ő maga is utána csúszott lefelé a kráter falán, hogy miután utolérte, pattanjon a hátára és meneküljenek együtt el a nagy szörnytől.

Kam- Töltés
A páncéltól kapott üzenetből sokat megértett a kymmelian. Tiltott területen voltak, mind illegálisan. Az egész rendszer tiltott volt.
- Nem onnan ismerem, csak volt hozzá szerencsém régebben. Nem is volt annyira szerencse.
Elég idegesítő kis fickónak tartotta a Knowheren, de végül hasznukra volt.
- Igen, Srir közlegény, a harcolók nagy része körözött. Nem feltétlenül kár értük, de vegyük figyelembe, hogy tiltott helyen vagyunk és bárki a hasznunkra lehet, ha meg tudjuk győzni.
Kam nem féltette a bűnözőket, de mivel őt is ennek bélyegezték egy gyilkosság miatt, amit hirtelen felindulásból követett el, azt is tudta, hogy semmi sem volt végleges. Akár itt is kaphattak amnesztiát, ha kiálltak a kreekért. Nem temette őket rögtön.
A páncéltól kapott adatok és a látottak alapján egyetértett Ghr'bar tizedessel.
- Egyetértek, visszavonulást javaslok a túlerő miatt. Pillanat, adatokat kérek le!
Kam most csak a páncélhoz szólt.
- A jelenlévők közül mennyit tudunk elszállítani a hajón biztonságosan?
Mert mindnek más volt a mérete, a súlya. Biztonsági intézkedésekre is kellett gondolni, de nem hitte, hogy gondot jelentett volna bármelyiket leütni, lelőni, lebénítani és bilincsben vinni, kivéve természetesen a kreeket, akikkel egy oldalon állt. Ha megkapta az infókat, válaszolt a közös csatornán a két kreenek, akik közül már csak egy beszélt az utóbbi időben. Kam látta, hogy a hajó teljes pusztulása elkerülhetetlen volt és a legtöbben menekültek. Ő is arra indult, amerre ezek futottak.
- Srir közlegény, mit tud a vészhívás forrásáról?
Hátha volt plusz információja. Kereste a másik kreet a menekülők között, de nem látta. Ezt azért fontosnak tartotta.
- Ghr'bar tizedes, kérem, jelentkezzen! Segítségre van szüksége?
Nem tudta, egyedül mit tehetett. Ha a szétzúzás alatt lévő hajón volt a kree, onnan elég nehéz lehetett kihozni. Mérlegelt és öngyilkos küldetésre nem indult, csak ha látott esélyt, hogy mindketten épségben kijutnak.


Hanna és az állatok
A lemmingoidok nem figyeltek és a mászás nem igazán sikerült. Az omlás elvitte őket. Egyedül Larry volt az, aki szárnyainak köszönhetően megúszta, de lehet, hogy őt is eltalálta egy-egy nagyobb kő darab. Semmit nem láttak, por borított mindent. Megérezték, hogy ez a helyzet hamarosan a halálukkal végződhetett. Ha ki tudták ásni magukat, a köveket arrébb tolva vagy kisebb utakat megtalálva, esetleg karmokkal utat vágva, akkor ezt tették, csendben. Larry közben elrepült, ha tudott, ment a menekülőkkel egy irányba. Ha Hannáék nem jutottak eredményre, akkor egyszerre kezdtek kiabálni, remélve, hogy nem a lény fog velük foglalkozni.
- Segítség, itt vagyunk a törmelék alatt hárman! Kérem, segítsenek!
Még a sipító hangjukat is hallatták, hátha azt hallotta meg valaki jobban, az éles, metsző hangot.

Kitajo választ kap a rókaszellemtől, de ahogy az elvárható ennek egy ilyen ravasz lénytől nem nagyon tudja értelmezni, hogy miről van szó annak ellenére, hogy végre olyasvalamivel találkozott össze ami értelmesen japánul beszél. Annyit vesz ki belőle, hogy a másik megevett egy szamurájt. Kitajo pedig ez egyféleképp tudja értelmezni.
-Ez egy kihívás akart volna lenni? Én nem félek tőled rókaszellem. Ha a szerzetesek is el tudnak titeket űzni akkor nekem is menni fog.
Yalvis most már sejtheti, hogy annak ellenére, hogy olyan trükkjei nincsenek, hogy karddá változzon, de a páncélos olyan ostoba, hogy anélkül is könnyedén át tudná verni ha akarná. Ha a foxiai visszakozik a küzdelemtől azt Kitajo gyávaságnak gondolja és gyengeségnek.
-Ez esetben ne állj az utamba. Én egy igazi harcos vagyok.
Majd ismételten megpróbál megindulni az éppen hajót szétzúzó óriás felé.
-Még nincs vége szellem! Állj ki velem!

Srir hall arról, hogy a nova tiszt ismeri a foxiait és hasonlóképp gondol rá mint ő is. A kis szőrös valami vonzhatja a bajt erre már rájött. Ha pedig nem hal bele akkor neki kell ellátnia. A körözött személyek helyzetével egyet kell Srir-nek is értenie.
-Igaza van viszont az életemet vagy a küldetést egyikükért sem fogom veszélyeztetni.
Bár már kevésbé bizonyos, hogy a küldetés végén bajba jutott fajtársakkal fog találkozni. Inkább gondol arra, hogy valami csapdába kerül amiből ki kell törnie. A sikert nem gondolja kétségesnek, de ügyesnek kell hozzá lenni és nem hagyhatja, hogy mások veszélyeztessék a sikert. A kérdésre a nova tiszt azt válaszolta, hogy szüksége van egy kis időre, hogy elemezze. A kapott kérdésre Srir nem tudott kielégítő választ adni.
-Egy kree vészhívásról van szó, de alapos gyanúm van azt gondolni, hogy ez egy csapda. A hajónkat miután mi egy siklóval leszállást kezdtünk ezen a bolygón felrobbantották.*Szétnéz, hogy hallják-e. Amennyiben nem hozzáteszi.*Ghr'bar tizedes pedig gyanús számomra, hogy nem az akinek kiadja magát. Alakot váltott mikor veszélybe kerültünk. Nem bízom benne.
Elindult az erdő széle felé. Ha lát más menekülőket akkor int nekik, hogy jöjjenek felé.

Hanna és az állatok
A lemmingoidok sokkal rosszabbra számítottak. Sikerült megtalálniuk a kiutat. Részletkérdés volt, hogy úgy néztek ki, mint a porban fürdő madarak. Larry konkrétan az is volt. Megrázták volna magukat, ha olyan helyen voltak, ahol ezt már megtudták tenni, de inkább nem ezzel töltötték az időt. El kellett menekülni, a por másodlagos volt. Sikerült elérniük a csapatot, amit szintén veszélyesnek tartottak. A nő beszélt, mielőtt megtámadta volna őket bárki, veszélyt sejtve.
- Üdvözlöm önöket! Hanna Jones-Rider vagyok és ők itt a barátaim. Minket is elraboltak, a sztázisból másztunk ki. Mit tudunk segíteni?
Az erdőben érezték, hogy figyelte őket valaki, sok valaki. A lemmingoidok igyekeztek egymás mellett maradni, a mosómedvék Hanna lábainál haladtak, szorosan mellette, ha tudtak, Larry Hanna feje mellett repült. Igyekeztek mindenfelé figyelni, főleg a lábuk elé, hogy ne essenek el vagy csapdába. Ha támadás érte őket, igyekeztek azonnal kitérni és fedezékbe vonulni.

Kam - Töltés
Srir közlegény szavaival Kam egyet tudott érteni. Remélte, hogy mindketten ugyanúgy tesznek, az értékes tagokat megmentik, a többieket csak akkor, ha nem veszítettek ezen.
- Támogatom, én is így gondolom.
A flytatás nem volt olyan rózsás. Töltés is veszélyesnek gondolt egy lenyomozhatatlan jelet, ami ide csalt egy hajót, ami utána nem olyan sokkal felrobbant. A lény védte a területét, nála rosszabbak, veszélyesebbek is lehettek a jellel szórakozók.
- Köszönöm, közlegény!
Nem lehetett tudni, mi volt ez, de túl fontos volt, hogy ne nézzék meg, ahhoz. Lehet, hogy csapdába sétáltak. Egyszerűen nem volt más választás. A nova meghallgatta Srir gyanúját. Még nem látta át a helyzetet annyira, hogy neki higgyen és ne pont a közlegényt sejtse árulónak. Ebből semmit nem árult el, eldöntötte, hogy mindkettejüket figyelni fogja. Csak Srirnek üzent vissza privát csatornán az üzenetre, ami csak neki jött.
- Hasznos információ.
Kam igyekezett feléjük repülni. Az erdőnél olyan magasságot keresett, ahonnan láthatta az utat és esetleg az erdő veszélyeit is. Nézte, volt-e másik, biztonságosabb, kevésbé támadható vagy kevésbé rejtett út. Igyekezett úgy repülni, hogy mindent lásson, a csapatot is, a célt és az utat, ami odáig vezetett. Tudta, hogy egy ismeretlen bolygón akár halálos is lehetett az erdőbe menni. Ez megint egy kivédhetetlen helyzet volt. Először a poros kreehez szólt:
- Remek, örülök, hogy mindenki megúszta.
Kam nem foglalkozott azzal, aki lemaradt. Mindenki láthatta, mi volt a kiut. Aki nem jött, azért nem fognak visszamenni a lényhez. Többnyire körözöttek voltak, ennyit nem értek meg neki. Annyit igen, hogy segítse a menekülőket tanácsokkal. Mivel messze volt, a két kreenek üzent.
- Kérem, adják tovább a csapatnak. 25 kilométer előre a vészjelzés forrásáig, a hegyek találkozásánál. Mondom a leghelyesebb utat.
Ezzel adta az instrukciókat, azok alapján, amiket látott és amiket észre vett. A kreektől még tovább kérdezett.
- Maguk honnan érkeztek pontosan és mi lett volna az eredeti céljuk? Jelezték, hogy itt szállnak le? Ez még hasznos lehet a továbbiak során.
Készen állt arra, hogy ha támadás érte, kitérjen vagy ha a csapatot érte olyan támadás, amiben ő tudott segíteni, akkor lőjön az ellenfélre úgy, hogy a menekülőket ne találja el.

Úgy látszik, hogy a többiek elmenekültek a szellem elől aki Kitajo-t figyelmen kívül hagyta és azt a fura házat ahol a szamuráj felébredt támadta meg. Kitajo nem törődött velük. Gyávák és minden bizonnyal gyengék is. Neki pedig méltó ellenfél kell. Mint az óriás szellem akit most éppen nem lát. A rókaszellem ott maradt és olyat mondott amin egy kicsit elgondolkodott a szamuráj. Tény, hogy a rókákban nem lehet megbízni, de nem kizárt, hogy tényleg sikerült volna félelmet táplálni annak a szívébe. Ha pedig ez egy csapda akkor is őt nem lehet legyőzni. A másik tényleg jó szavakat használt. Megcirógatta Kitajo büszkeségét és kihívást intézett felé. Viszont van még egy kihívás a szamuráj előtt amit úgy érzi muszáj legyőznie és ami megsértette őt.
-Rendben rókaszellem. Kitajo Akimoro veletek tart amint ezt az óriásszellemet legyőzte. Megsértett engem és méltó kihívás.
Az ostoba szamuráj tényleg a halálát akarja úgy látszik.


A csapat úgy ahogy összébb áll.
-Nem várunk rád foxiai.
Közli a tényt nehogy egy pillanatra is azt higgye az idegesítő kis lény, hogy majd miatta veszélybe sodorják magukat. A nova egyet ért Srir-el. Katonák mindketten úgyhogy tudják, hogy áldozatokat kell vállalni. A csatlakozó körözöttekhez szól.
-Srir'Gur közlegény vagyok a kree haderőtől. Azonosítsák magukat és tájékoztassanak miképp kerültek ide. Jelenleg a bolygóról származó kree vészhívás felé megyünk. Ha vannak információik akkor ne titkolják el. Huszonöt kilométer haladunk majd előre. A körülményeket figyelembe véve az együtt maradás létfontosságú lehet.
A nova tisztnek is jelent.
-A kree hadsereg úgy informáltak engem, hogy nem indított mentőakciót erre a bolygóra ezért önálló akcióként tartottam azzal a hajóval ami idehozott engem a tizedest és a foxiait és amit felrobbantottak.

//Mivel senki sem írt, hétfőn lesz új kör.//

Kam-Töltés

Srir elmondta a lényeget a novának. Küln hajón jöttek önálló akcióként. Bizonyosan megbánta már azóta. Ha volt újabb információ a rabokról és a többiről, akkor Kam szívesen látta. A másik kree, akit Srir rossz fényben tüntetett fel, alakváltónak nevezte, szűkre fogta. Kam egyelőre hallgatott és figyelt. Nehéz volt úg repülni, ahogy akart volna. Túl sűrű volt az erdő, nem látott volna be rendesen és benn nem tudott volna repülni. Úgy döntött, hogy maradt az erdő felett és onnan ellenőrizte az útirányt, figyelt, hogy jött-e nagyobb állat vagy csoport, ami miatt megmozdult az erdő. Kam nézte, hogy látott-e oázist, vízmosást, bármilyen hasonlót valahol vagy inkább a lakott épületet, ahol találhattak csomagolt élelmet és víizet, hiszen az itteni víz és táplálék, erdei gyümölcs, stb minőségéről, veszélyességéről nem volt információjuk. Ha látott valamit, tovább adta a kreeknek, hogy azok adják tovább a többieknek.

Hanna és az állatok
Nem sok minden történt. Egyre fáradtabbaknak érezték magukat. Az út során nem kaptak táplálékot, azt sem tudták, meddig voltak a sztáziskamrában. Kellett nekik a táplálék, ilyenkor a lemmingoidok bármire képesek voltak. A szaglásukkal próbálták felmérni, hol találtak ehetőt. Az ő szervezetük majdnem mindent meg tudott emészteni földi viszonylatban.
- Táplálékot kell szereznünk, de csak óvatosan! Nem ismerjük az itteni életformákat.
Hanna környezetvédőként óvatos lett volna a dzsungellel is. Amennyire az idejük engedte, meg csodálta volna a természetet, de inkább figyelt, mert az a fenyegető érzés még rajtuk volt. Tudta, hogy soknak hangzott a távolság, amit mondtak nekik.
- Srir közlegény, mi a Föld bolygóról érkeztünk. Elraboltak, a hajón sztázis kamrában voltunk, ami kinyílt és kiszöktünk. Ő itt Larry! - mondta Hanna, aki az előbb már be mutatkozott mindenkinek.
- Doug vagyok.
- Kelly vagyok.
A mosómedvék is bemutatkoztak, hiszen ők tudtak beszélni, bár intelligenciájuk, képességeik egy embergyermek szintjén volt.

//Ismételten nem tudok írni, péntek írok, aki addig nem ír, annak fájni fog.//

A többiek magára hagyták a keményfejű szamurájt akit ez kimondottan nem érdekelt. Ameddig méltó ellenfél várja őt. Egyedül az zavarta, hogy ez a bizonyos méltó ellenfél még arra sem méltatta, hogy egyáltalán foglalkozzon vele.
~Túlzott önbizalmad lehet a veszted te szellem. Legyőzlek és ezt a küzdelmet majd megéneklik és gyermekeknek fogják mesélni, hogy példaként álljak előttük.~
-Te ostoba szörnyeteg. Kitajo Akimoro áll előtted és le foglak győzni. Támadj rám ha mersz.
Ordít a lényre. Várakozása szerint talán sikerül megakadályozni abban az elfoglaltságában, hogy azt a fémházat tépje szét amiben ő is felébredt. Amennyiben a szellem még így is figyelmen kívül hagyja úgy neki kell kezdeményeznie. Megpróbál leereszkedni a kráterbe és Megindul a lény felé. Terve az nincs.

Srir vezette a társaságot és eddig csak a szőrös nő és alacsony társai válaszoltak neki. A válasz szép és jó, van is benne új információ is bár Srir megkérdőjelezi, mindenesetre a katona nem erre gondolt mikor felszólította őket, hogy azonosítsák magukat.
-Értem és milyen kompetenciákkal rendelkeznek? Jelen helyzetben ez releváns információ.
A nevek is hasznosak, de fontosabb, hogy miben tudna számítani azokra. A kinézetükről Srir nem tesz megjegyzést. Nem sokat tud a földiekről, de nincs jó véleménye róluk.Az itteni környezet tény, hogy nehézkes, az étellel és itallal jobban bírnák az utat. Viszont a nő jól fogalmazza meg. Nem ismerik az itteni környezetet. A nova tiszt segítségét kéri ismét.
-Töltés közlegény! A társaság éhezik és szomjazik. Nem biztos, hogy bírnák a z utat így. Tudna segíteni a helyzeten. A hajója rendszereivel meg tudja állapítani, hogy van-e valamilyen ehető termés vagy ivóvíz a közelünkben?

//Bocsi a kihagyásért. Nem kaptam emailt és úgy látszik anélkül elfelejtettem. Köszi, hogy meg lettem várva.//

- A Földön sokféle faj él. Mi lemmingoidok vagyunk - válaszolt Hanna a kreenek.
- Én környezetvédő vagyok, de ez egy idegen bolygón kevéssé hasznos. Ezen kívül az állatok érzékeivel rendelkezünk. Valaki vagy valami figyel minket, tisztán érezzük. Még nem jöttünk rá, mi lehet az.
Hanna szívesen meg próbálta bedobni a biológiai ismereteit, de nem bízott azokban vakon. Az érzékekben inkább, de számított arra, hogy itt azok is csorbát szenvedtek, ahogy a többiek is számítottak erre.
- Igen, Srir közlegény, látok egy patakot. Fél úton, azaz tizenkét és fél kilométernél lehet, körülötte egy tisztás is van. Készüljenek, esni fog...
Ezek hasznos információk lehettek a társaságnak és a novának is kellett a táplálék valamit az ivóvíz. A páncélhoz fordult.
- Páncél! Van információ arról, hogy mennyire lehet ártalmas vagy fogyasztható az itteni víz és az erdőben található gyümölcs, bármi? Az eső lehet savas vagy ártalmatlan?
Könyenn lehetett, hogy semmilyen hasznos választ nem kapott, mert ez a bolygó tiltott volt és távoli, de azért meg kérdezte.
Ha követték a nova utasításait, akkor fáradtak ugyan, de közelebb jutottak a célhoz. Hanna és az állatok érezték, hogy az a valami kísérte őket, egész úton velük volt. Békésebb lehetett, mint az űrhajót elpusztító lény, nem akarta tőlük megvédeni a területet. Lehetett, hogy pont az figyelte őket, aki ide csalta a társaságot a hamis jellel. Mivel nem volt biztos információjuk, hallgattak és figyeltek, ahogy haladtak. Órák teltek el és mindenki egyre fáradtabb lett és sebesebb, mert egy dzsungelben nem lehetett simán közlekedni. Az eső is bevert a fák között, a bundák egyre vizesebbek lettek. A lemmingoidok porossága ki tudja, mivé állt össze a víztől.
A lemmingoidok az érzékeikkel próbáltak rá jönni, érdemes volt-e inni a vízből. Az esőből nem akartak, tartottak attól, hogy abból túl sok ismeretlen anyag juthatott volna a szervezetükbe. Ha nem volt más választás, ittak, mert eléggé ki voltak tikkadva. Élelmet kerestek még. Jól jött volna, igaz, a csapat nagy részéből inkább kijött minden. A szervezetük nem bírta a terhelést, a levegőt. Már kellemetlen szagok terjengtek.
Ha Kam tehette, meg próbált leszállni, hogy ő is igyon és egyen. A lemmingoidok közelebbről is meg nézték, ha tehették.
- Megnézzük, lehet-e valami a vízesés mögött?
-szólt Hanna, mert egy barlang elég jó rejtekhely lett volna.
Ha azt nem találták, akkor a sziklák között húzódtak be valahova pihenni és el menekülni az eső elől. Ha Kam is megérezte azt, hogy figyelik őket, akkor a páncélhoz szólt.
- Páncél, információt kérek arról, hogy a menekülő csapaton kívül még mi vagy ki lehet a közelben. Érzem a jelenlétet.

Srir a nő válaszát hallva vág egy fintort.
~Környezetvédő. Milyen ostoba foglalkozás. Ahelyett, hogy mint mi is átformálnák a környezetüket, hogy számukra megfelelő legyen vagy igyekeznének minél jobban kiaknázni a lehetőségeit inkább behódolnak neki.~
Az állati ösztönök és érzékek már hasznosabbak viszont ugyan azt érzik velük mint Srir is a saját érzékeivel. Egyenlőre a nő és a kis kompániája nem sok hasznot mutattak fel. Sőt teljesen nem is bízik bennük a kree. Töltés közlegény szavait Srir továbbadta a csapatnak.
-Tizenkét kilométerre lesz egy patak és készüljenek fel mert esni fog.
Az esőből hacsak a nova tiszt nem mondott róla rosszat ő iszik. Ha a tó vize iható akkor akkor is. A környezetvédő nő szavaira felfigyelt.
-Megnézhetjük. Amennyiben találunk megfelelő helyet lepihenhetünk amíg ellátom az esetleges sérüléseket.
Nem mintha Srir-re nem fért volna rá a pihenés, de ő igyekezett ezt nem mutatni.

Kam- Töltés
A páncéltól emmiféle adat nem érkezett. A nova megint tudomásul kellett, hogy vegy, hogy olyat kétdezett, amiről a páncélnak nem volt tudomása vagy felhatalmazása.
- Állj! Maguk betegek! A páncél jelzi. Valószínű, hogy a víztől - szólt a nova a két kreehez, hogy azok adják tovább a többieknek.
Kam páncéja azt jelete, hogy G'hzzzz nem más fajhoz tartozott, hanem egy speciális kree volt, aki az alakját volt képes változtatni. Nem tudott meg többet, túl sok jelenlegi életforma élt itt.
A novának nem tetszett, hgy ő küldte a többieket a víz felé, amitő valószínál, hogy meg betegedtek.
- Nagyon sok itt az élet. Több millió faj él. Vigyázzanak!

Hanna és az állatok.
A lemingoidok figyeltek az érzékeikre. Ha rá jöttek, hogy a víz nem volt tiszta, inkább maradtak szomjasok, mint hogy ittak volna belőle.
A nő nem osztotta a kree véleményét, nem is válaszolt. Az ő bolygójukat elfoglalta ez a faj. A férjének köszönhetően élték azt az életet, amit éltek, de nem sokáig, mert most el volt rabolva. A gyermekét féltette leg jobban. Ő távol volt. Amikor már biztos helyen voltak, mind meg rázták magukat, hogy a port lerázzák magukról. Próbáltak figyelni, nem akartak könnyű prédává lenni.