Szörnyek Bolygója

Kree Invázió – Prológus / Szörnyek bolygója és Vészjelzés

” - Túl magabiztos vagy önmagadban Átok.
- Ez a magabiztosság juttatott minket oda, ahol most vagy vagyunk.
- Ahogyan az én óvatosságom és precizitásom is nagy szerepet játszott benne…”
- Átok és Táncos



A siklóban levő hármas megegyezett abban, hogy a kráter szélén teszik le a gépet, hogy ott nézelődjenek jobban. Ahogyan közeledtek lefelé, akkor már látták, hogy valóban egy régebbi típusú kree szállítóhajó volt, ami legalább száz méter hosszú és negyven méter széles lehetett. Most szinte teljes mértékben károsodott és kettőbe tört a közepe környékén. Az orra, ahol az irányítóterem volt összezúzódott és beleállt a földbe, a hajtómű és az a körüli részek teljesen elégtek, a mérnökszobákkal együtt, amik arra hátul voltak. A kinézete alapján a légkör felső rétegéből zuhant alá és kész csoda volt, hogy ennyire egyben volt még. Több humanoid létformát lehetett látni, akik a széttört résznél próbáltak a földre lejutni.
A siklót sikerült letenni, most úgy hatvan-nyolcvan méterre lehettek a túlélőktől, mielőtt kiszálltak volna a siklóból annak a rendszerei jelezték, hogy valami nagy, legalább harminc-negyven méter nagyságú élőlény közeledik nagyon gyorsan oda, ahol ők leszálltak…

A földön levő társaság újra próbálkozott azzal, ami korábban nem sikerült.
Most, hogy Lucan jobban koncentrált már sikerült, amit szeretett volna, füstté változott és sikerült a földön kissé távolabb leszállnia a medvétől és a nőtől. Érezte, hogy itt valahogyan nagyon máshogy mennek a dolgok, gyengébb is, mint máskor szokott és valószínű, hogy nem tudja addig ezt az alakot fenntartani, amíg korábban sikerült.
Halál nekilátott annak, hogy koncentráljon, hogy jobban menjen a képességének használta, így már sikerült felrepülnie, majd lejutni a földre. Éppen elrugaszkodott a talajtól, amikor Kitajo utána kiáltott, hogy kihívja őt párbajra. Az már csak a nőn múlik, hogy mindezt menyire fogja figyelembe venni, és mennyire akarja a japán férfi behajtani rajta a párbajt.
Aashirya végigtapogatta magát, de egy-két kisebb zúzódáson és ütésen kívül kutya… medve baja volt. Így fel tudott állni és elindulni körbenézni. A talajon tudott mozogni, csak éppen nagyon meleg volt a lángoló űrhajótól. Nagyjából hatvan-nyolcvan méterre lehetett a kráter széle, amin talán fel lehet mászni. Alig tudott megtenni úgy húsz métert, amikor…
Amint ezzel végeztek egy repülő szerűséget láttak meg az égen, ami a közelükben a kráter szélén szállt le. Nagyjából ezzel egy időben a föld is remegni kezdett alattuk, akik még fent voltak a gépnél azok is érezték, a fák recsegését, kidőlését is látni lehetett, valami hatalmas közeledett feléjük.

Kree Invázió – Prológus / Szörnyek bolygója és Vészjelzés

”Szörnyek… szörnyek mindenhol… más nincs is ezen a bolygón…”
- Lady Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon visszaemlékezései



Most, hogy a társaság már kint volt láthatták, hogy valami nem stimmelt, nappal volt még a nap ott volt az égen, de nem sárga szína, hanem vörös és legalább háromszor akkora, mint Föld Napja. Ezen felül még két hatalmas égitest is látszódott. Egy zöld és kék színű, most kezdte érezni mindenki, hogy máris fáradtak, a gravitáció sokkal nagyobb volt, mint amit megszoktak – a Foxiai és a két társa számára nem lehetett feltűnő, már jártak sokkal nagyobb gravitációjú bolygón – és emiatt a mozgás igencsak megterhelő.
A sikló egyébként nagyon furcsa volt, soha sem láttak effélét a földön levők, még az emberek sem, nem csak a démonok sem. Nem hasonlított egyetlen földi, vagy attilani járműre.
Lucan elindult a leszállt sikló irányába, ezt a bentiek látták is, azaz a démon egyenesen a hangok irányába ment, amerről jött valami. Aashirya és a maci pontosan az ellentétes irányt választották, azaz el a hajótól és a közeledőtől. Közben a nő érezhette, hogy a manaháló itt is ugyanúgy megvan, mint a Földön, azaz, ha szüksége lesz arra, hogy varázsoljon, tudni fog.
G'hhhzz és a másik két társa szomorúan állapíthatta meg, hogy nincs ideje felszállni, de arra sem, amit akart, néhány másodperc alatt nem tudja kinyitni a sikló ajtaját, sem pedig hátrarohanni és ki a siklóból be a fák közé. Így csak várakozhattak – igazából még ezt sem kellett – hogy megtudják mi fog történni.
Közben megérkezett az, ami a recsegést és a rengéseket okozta. Először csak a lábát lehetett látni, majd ha valaki nagyon, de nagyon magasra nézett, akkor a teljes szörnyet is megláthatták, ami közel 30 méter magas volt.

a lény:

A sikló volt hozzá a lehető legközelebb, azt könnyedén kapta fel két kézzel a még mindig benne levő utasokkal és a lent a roncsoknál levő társaság felé hajította teljes erőből. Alig pár másodperc ideje van csak az ottaniaknak mielőtt becsapódik a sikló.

Kree Invázió – Prológus / Szörnyek bolygója és Vészjelzés

”Kegyetlen szörnyeteg lakozik minden emberben, és ha kardot, lándzsát adsz a kezébe és háborúba küldöd, a szörnyeteg felébred. Nem kell hozzá más, csak a vér szaga…”
- George R. R. Martin



A siklóban ülőknek nagyjából ezzel ki is merült a lehetőségük jelenleg, hiszen csak egy-két másodpercük volt a becsapódás előtt. A bekötés remek ötletnek bizonyult, a becsapódáskor orral előre álltak bele félig a siklóba, félig a lezuhant kree hajóba. A sikló ablaka – ami elől volt – teljesen betört és a jármű eleje is összegyűrődött. A rendszer mielőtt leállt volna mindenhol kritikus hibát jelzett. Yalvis előre zuhant és egy nagyobb fémdarab beleállt a hasába, a többiek némi zúzódással megúszták a becsapódást.

A lentiek mindenki mást tett, Lucan be tudott menekülni a szörny elől a fák közé, ahol azonban nem nyugodhatott, hangos morgást hallott minden felől és határozottan érezte, hogy figyeli őt valami, vagy valaki.
Kitajo úgy döntött, hogy most már tényleg megtámadja Halált, a nő azonban már lent volt a földön, így kénytelen volt lemászni hozzá. Ezt megtudta tenni, a ruganyossága mit sem vesztett, leérkezéskor érezte azonban azt, mintha nehezebb lenne, mint korábban. Halálig azonban nem tudott már eljutni, vagyis addig, hogy megtámadja, de odaért mellé…

A többiek egyelőre tétlenek voltak, de voltak lent mozgó célpontok, így a hatalmas lény nekilátott annak, hogy lemenjen a kráterbe…
Egy hatalmas ugrás utána a lezuhant űrhajó első felén landolt beszakítva azt – nem azon a felén, ahol a társaság ébredt és jó negyven-ötven méterre a siklótól. A megérkezése kisebb földrengésszerű rengést váltott ki a talajból, aminek következtében mindenkit, még Lucan-t is ledöntötte a lábáról hiába volt még füstszerű alakban. A sikló pedig kifordult a helyéről és a földre zuhant, így most volt esélye a betört elülső ablak helyén a társaságnak kimenekülnie.

Kree Invázió – Prológus / Szörnyek bolygója és Vészjelzés

”Úgy tűnik, hogy mindez még szórakoztatóbb lesz, mint eredetileg gondoltam.”
- Táncos



Töltés az istenháta mögött vizsgált ki valamit Novás kötelessége közben, amikor sikerült belefutnia Annihilius egyik hullámába. Megharcol velük, de a rendszerei súlyos károkat szenvedtek és kénytelen volt vészugrást csinálni, csillagkapunyitással. Egy teljesen ismeretlen helyre és rendszerbe került ezek után, annyira kietlen helyre, hogy még a Világelmével sem tudta a kapcsolatot felvenni és a holonet sem volt elérhető. A páncéljában csak pár órára elegendő levegő volt már, egy több bolygós rendszerbe érkezett, ahol az egyetlen háromholdas bolygó volt olyan, hogy élet lehetett rajta.

Erről a helyről a rendszerei egy kree-re hasonlító vészjelzést fogtak, nagyon gyengét, de akkor is a bolygóról jött…

Hanah és az állatok számára minden teljesen hétköznapin tellett, tették a szokásos, mindennapos dolgaikat végezték, egészen addig a pillanatig, amíg egy ütést nem éreztek a hátukban, aztán mindent átvett a sötétség…
Legközelebb, amikor magukhoz tértek az arra volt, hogy kiestek valami tartályból miután az egész helység, amiben voltak meg nem remegett erősen. Mindannyiukon, még az állatokon is szürke színű unisex kezeslábas volt, mint valami egyenruha, de jelölés nem volt rajta. Könnyű, ellenálló anyagnak nézett ki.

Ha körbenéztek, akkor a sztázisokban különböző emberek és mutánsoknak kinéző személyek voltak. Sok már nyitva volt és nem volt benne senki. Az állatok egy másik állat jelenlétét érezték, a folyosó amin voltak két irányba ment, az egyik oldalon véget ért, a másikon egy ajtó volt nyitva és vezetett a szabadba, ahonnan harcok zaja szűrődött a benti helységbe…

A siklóban Srir volt az, aki elsőként ki próbált mászni, mindez sikerült is neki és meg is látta az ellenfelüket teljes életnagyságban, ahogyan nem sokkal utána G'hhhzz is. (folytatás lejjebb)
A kintiek közül Aashirya próbálta magát a lehető leghamarabb összeszedni, a macival együtt, mindez sikerült is, majd a leggyorsabb tempóban indultak el az ellentétes irányba a lénytől. Mindezt megtudták tenni és el is jutottak a lángoló űrhajót elkerülve a kráter széléig, amin a maci fel is tud kapaszkodni, így felértek a dzsungel széléig. Azonban odabentről a fák közül azt látták, hogy árnyak mozognak benne és halk levélsúrlódást, ezenfelül morgást lehet hallani bentről. A lény pedig elindult felé, nagyjából két lépés kell, hogy odaérjen hozzá. (Pont az ellentétes oldalon vagytok Lucian-hoz képest)
Kitajo elindult azonnal, hogy továbbra is Halállal vívjon, de végül a földre esés után meggondolta magát és sokkalta inkább a hatalmas lényt vette célba. Az a kiáltására nem is felelt, csak elindult Aashirya irányába, mert őt látta mozgó célpontnak.
Srir a kikászálódás után úgy döntött, hogy lézerfegyverrel veszi célba a lény fejét, mire ezt megtudta tenni, addigra a lény pont úgy lépett, hogy egy vonalban volt vele, így esélytelen volt olyan magasra lőni, csak vádliját, térdét tudta meglőni, de mintha meg sem érezte volna, úgy ment tovább. Ha távolabb kerül és jobb lesz a szög, akkor fogja tudni a fejét célozni majd.
Ezalatt G'hhhzz-nek nem kellett fedezékbe vonulnia, remek hely volt az, ahol volt jelenleg, innen láthatta a nőt a menekülő állaton, Lucian-t az átellenes szélén a kráternek a nőhöz és a medvéhez képest. A furcsa páncélos alakot, ahogyan ismeretlen nyelven kiabál a lénynek, amit meg sem hat mindez és a szárnyas nőt is láthatta. Ahogyan az óriási kétfejű lényt is. Nah meg a kree-t, ahogyan rátámadt a lényre, de azt nem érdekelte mindez.
Eközben Lucian körbenézett, de egy-két kisebb kődarabtól eltekintve semmi sem volt itt, amit fegyvrernek használhatott volna, amíg ezt nézte érezte, hogy valami nekicsapódik annak ellenére, hogy éppen még füst alakban volt, és végigkarmolta a mellkasát. Ettől Lucian újra megszilárdult és vérezni kezdett erősen. A nyomok leginkább nagymacska karomszerűségre hasonlítottak. Most vehette észre ahogyan a fény meg-meg tört az állaton a portól, láthatatlan volt és ott állt előtte újabb támadásra készen.

Kree Invázió – Prológus / Szörnyek bolygója és Vészjelzés

”- Tao?
- Ronan, a Vádló vagyok. A Kék Körzet vezetője.
- Figyelj nem érek rá bosszú had... Kék Körzet? Végre a fejes!
- Vezető.
- Egykutya.
- Kutya?
- Hagyjuk ezt... komolyan nincs már hangom üvölteni szóval rövidre fogom. Az a diszkógömb, ami takarja a kilátásotokat Galactusé és letudnám fegyverezni Thanos fegy...
- Thanos? Körözött bűnöző! Mindenki, aki szövet...
- KUSS! Fogd már be te... elloptam a hajóját, oké?
- Értem, ember vagy.”
- Bárd és Ronan, a Legfőbb Vádló (2020-ban, Galactus harmadik eljövetelekor)



Szikra számára a kree jelek nem voltak ellenségesek, hiszen Nova volt, és a Nova hadtest irányítása a császár kezében volt. Szóval, ha ezt nézte, akkor a lehető legjobb jeleket érzékelte. A bolygón egyébként nem volt élet – értelmes – a saját adatbázisából tudhatta, hogy eonokkal ezelőtt a kree-k kiirtották ezt a rendszert teljes mértékben. Szerencséjére a légkör összetétele olyan volt, hogy a páncél áttudta alakítani számára lélegezhetővé, így legalább megfulladni nem fog odalent. A gravitáció kissé nagyobb, mint a megszokott, de talán csak 5-10%-al (földihez képest). Ahogyan végigszkennelte, ami a környéken volt, illetve lekérte az adatbázisból, a teljes bolygó dzsungel volt, a vízfelületeket leszámítva, két érdekességet talált
Ami a leszállóhelyet illette kettő volt, amit a sikló és legénysége talált/látott. Sajnos egyik sem olyan, amit alapból kinézett volna, Szinte az egész bolygó, ahol éppen nem óceán volt, akkor ott dzsungel még a sarkokon is. A vészjelzés közelébe is lehetett jutni, két hatalmas hegy találkozásánál egy aprócska völgyből jött mindez, amit mindkét hegy remekül óvott és részben be is fedett. A páncél rendszerei ekkor még jeleztek valamit, nagyjából 20-25 egységre (km) távolságra a vészjelzéstől egy energiaforrást. Még innen a levegőből is látszott, hogy egy hatalmas kráter volt arra, körülötte még égtek az erdők, az energiaforrás pedig egyértelműen kree volt. A legjobb leszállási lehetőségek, ha ezen két hely közül választott, akkor az egyik lehetőség, hogy közvetlenül a lezuhant roncs mellett a kráter szélén szállnak le, vagy a vészjelzés közelében volt egy sziklaperem és köves rész. Mindenhol máshol sűrű dzsungel, a talaj sem látott, mert mindenhol a fák és növényzet takarták azt.

Hanna megállapíthatta, hogy valamilyen nagyon fejlett technológia, mivel látott másokat is ilyenekbe bezárva, így egyértelmű lehetett a számára, hogy ezek bizony sztáziskamrák. Azt, hogy melyik cég, vagy faj készíthette őket, arra nem tudott választ, de az biztos, hogy a saját AIM-es technológiánál fejlettebb. Annál pedig nagyjából csak Örök Birodalom van a földön, ami ilyen, de velük meg semleges, de határozottan pozitív viszonyt ápolnak. Az üres tartályok lakói nem látszottak, de esélyes volt, hogy a nyitott ajtón át távoztak. A folyosó másik vége nagyjából húsz méterre volt onnan, ahol Hanna és az állatok voltak. Semmi sem volt a folyosó ezen oldalán, csak további kamrák, így ezzel nem jutottak előbbre. A helység, amiben voltak pedig folyamatosan rázkódott amiatt, ami kint ment.

Odakint G'hhhzz nem tudta továbbra sem felpofozni az eszméleten foxiait, így őt cipelve indult volna el, de végül is úgy döntött, hogy mivel fedezékben van, biztonságban, így itt marad és figyeli az eseményeket, amikből volt pár.
Aashirya nekilát varázsolni miután a földön kötött ki a maci pedig igyekszik roppant fenyegetőnek tűnni. A varázslás közben eszébe juthat a nőnek, hogy amit akar arra még nem képes, csak a tanulási listáján van mindez, azonban olyan varázslata volt és ez jött létre, amivel képes volt mások akaraterejét csökkenteni mindez pedig hatással volt a dzsungelben levő valamire/valamikre. A maci hadonászása és morgása után vinnyogó, nyüszítő hang hallatszott, ahogyan valami, vagy valamik menekülőre fogták. Azonban ennyivel nem úszta meg a páros, a hatalmas 30 méteres lény megérkezett, ő rá nem igen hatott a mágia és a tenyerével csap le oda, ahol a maci és a nő van.
A többieknek, Halálnak, Srirnek és a japánnak egyelőre szerencséje van, velük éppen nem foglalkozott senki sem.
Lucan úgy dönt, hogy menekülőre fogja a dolgot, azaz jobb híján a dzsungel belseje felé kezd el rohanni ráadásul képességet használva. Mindez végzetes ballépésnek bizonyult a számára. A rohanás közben csak egy vöröslő foltot látott maga előtt, majd a következő pillanatban teljes erőből – jócskán nagyobb erővel, mintha a Földön lett volna – valaminek nekicsapódott. A becsapódás pillanatában halott volt, már a reccsenéseket és a placcsanást sem hallotta, ahogyan a csontjai és az izmai darabokra törnek, szakadnak. Térd alatt leszakadt mind a két lába és méterekkel távolabb zuhant le a lendülettől. Csupán véres folt maradt mögötte és néhány béldarab, meg a ruhái, amik a földre zuhantak. Az a valami, aminek nekicsapódott megrázta magát dühösen fújtatva és a rajta levő véres maradványokat lerázta magáról…

//Bocsánat, 01-et dobtam szerencsére, utána 99-et… ennél rosszabb balsiker nem is lehetett volna, hogy mivel fut össze Lucan… Viszonyításként, 100as dobásnál 01 alá kellett volna dobnom és a 00 az 100 lett volna.//