Knowhere

Jelly a sok humanoid és kevésbé humanoid faj között kifejlesztett egyfajta toleranciát mások szokásai felé. Persze tudta, hogy milyen érzés bizarrnak lenni a saját fajtársai között, és itt azt elsajátította, hogy elnézze egy fajnak, ha például megölik és megeszik a saját idős egyedeiket.
Azonban a foxiai kis rinyaáradata neki is betett. Felé fordult, és olyan hangnemben förmedt rá, amivel saját magát is meglepte.
- Valaki nem tudja, hogy hol van rajta a kikapcsoló gomb? Mióta találkoztunk, azóta csak pofázol! Pofázol és pofázol! Azért megköszönhetted volna Millernek, hogy elterelte rólatok a Celestial badoon figyelmét.
Nestor őt is beosztotta egy csapatba. Ő Vronnal és a Doktorral került egy csapatba. Mondjuk kíváncsi volt rá, hogy mi lesz ha az időúrnak harcolnia kell.
- Szerintem kezdetnek a Doktor tárgyaljon velük, és ha nem megy, akkor Vron csinálja. Szóval a szokásost.

A harci kiáltásunknak, mondjuk jóformán semmi értelme sem volt, mert a falak hangszigeteltek voltak.
~ Na ennyit a szavak erejéről.
Az egyik kree közli, hogy valószínűleg ezeknél a raboknál nem lesz fegyver, de azért én nem bízok semmit a véletlenre. Kinyitom az ajtót és mikor meglátom, hogy a rabok reszketve kuporognak odabent leeresztem a fegyvert magam mellé.
- Galaxis védelmezői, mindenki jöjjön ki feltett kézzel!
Közlöm a rabokkal, majd a terv szerint segítek egymáshoz közelebb vezetni őket, hogy ne kóboroljon el egyik sem.
Elhangzik az újabb terv, aminek az eleje még jónak tűnik, de a vége persze már nem tetszik.
~ Remek, mehetünk a felturbózott Badoon ellen. Valamiért sejtettem, hogy ez jön.
A tervet követve indulok meg a többi védelmezővel, az irányító felé. Közben pedig azon kezdtem el agyalni, hogy mégis miként fogjuk becserkészni azt a böhöm nagy hybridet.

Miután a többiek befejezték a beszélgetéseiket, elindultunk a felső szintekre. Kis idő eltelte után megérkezünk egy újabb folyosóra, ahonan több helység is nyilik. Némi tanácskozás után Nestor négy háromfős csapatokra oszoltunk szét. Ezt követően én, Mr. Morrow és Vron elindultunk az egyik ajtó felé a négyből. amint oda értünk némi tanakodás után arra jutottak, hogy próbáljak először én szótérteni a bentiekkel, aztán majd kiderül, hogyan tovább…
- Khm… Ha hó! Én a Doctor vagyok! Ha hallanak odabent, itt vannak a Galaxis Védelmi erői, segíteni jöttünk. - ezután vártunk kicsit, de semakcó. Ezek után vettem a fáratságot és benyitottam. Ezek után azzal szembesültünk, hogy valami fedezékféle mögül szine a félzelemtől reszketve, láthatan nem a szívósabbakból valók. S láthatóan a körülményekhez képest talán nekünk jobban örülhettek, mint bárki másnak. S most hogy már halló távon bellül voltunk újra neki láttam a mondókámnak.
- A Doctor vagyok. Azért jöttünk, hogy magunkal vigyük önöket. Jöjjenek nincs sok időnk.

//Egy emberre érthető módon nem tudok kört váltani... legkésőbb hétfőn kaptok új kört.//

OMiután az őrökkel megbeszéltek mindent a többiek, elindultunk újra a felső szintek felé. Közben Miller is jeleszte, hogy nem igazán boldogul a Celestial Badoonnal, ami miatt nem is lettem meglepve. Közben ismét némi séta útán végre megérkeztünk egy olyan folyosóhoz ami ezuttal olyan közel volt a hideg és kietlen űrhöz, hogy csak egy fal választott el minket tőle. Na meg két légzsilip is volt teritéken. S emberi szóviccel élve hab a tortán a Celestial Badoon hangja volt. Jelezvén, hogy a veszedelem nem járt már messze.
~ S az, hogy hogy Miller sem boldogult a monstrummal, csak fogócskáztak nem volt számomra túl biztató. Bár az, hogy kihajítsuk a Celestial Badoont az űrbe nem az én ötletem volt itt volt az ideje, hogy tegyek is valamit. elvégre nem arra esküdtem fel, hogy nem csinálok semmit, főleg ha olyan a helyzet, mint most.~
Most, hogy ideje nekem is csinálni valamit. Bár a helyzetünk nem volt a legjobb. Így a folyosón végül elő léptem a társaságból akikkel társultam nemrég.
- Én megyek megnézem a zsilipeket. Maguk addig készüljenek fel a Badoon érkezésére, kevés az időnk. - közöltem a GV csapatával, közben elindultam a zsilipkapuk írányába. Közben sietve bár, de mégis alaposan felmértem a terepet, így megtudva mi mindent remélhetek ettől a helytől. Még az is feltünt, ahogy Yalvis hánykolodott. De ezzel most nem törödtem, csak a zsilipekkel foglalkoztam, az idő szükössége miatt is. Így gyorsan kerestem egy panelt és annak a fedő burkolatát. Amint megtaláltam amit kerestem levettem a fedelet és elkezdtem átnézni mindent

Jelly látta, hogy a foxiai a falnál kuporog és csak nyavajog... nyavajog... nyavajog.
- Hát, szerintem is jó ötlet. Amúgy se tudnánk semmire se használni - mondta Nestornak. A Doktornak lett egy mentő ötlete. Kidobni az űrbe, ez a legértelmesebb. Talán ha nem is öli meg a vákuum, de jó messzire sodródik az űrbe. Mondjuk ha nem is a rendszer határáig, de talán ki a galaxisból. Azonban az bizakodásra adott okot, hogy valami tervet is kiötlöttek.
- Amúgy
Nestor a fiatal földit és a Doktort maga mellé osztja be, míg a többieket egy másik csoportba. Ez a leghasználtatóbb. Jelly bólint, és rápillant az embertelenre.
- Remélem, hogy jó vége lesz - mondta a mutáns, és mikor elindultak a szoba felé, elgondolkodik valamin. A többiek felé pillant és megszólalt. - Amúgy van valami ötlet, hogy mi ez az egész CelestialBadoon cucc? Azt vágom, hogy valami új dolog, de mi van, hogy ha a dronok fejlődtek, és önállósultak. Elég baromság, de mi van ha ez a hely "mesterséges intelligenciája" működik és már az irányítja ezt a lényt?

Újabb terv újabb buktatókkal.
~ Kidobni a lényt az űrbe a légzsilipekkel jó terv, csak ha a fenti irányító megsemmisült és áram sincs akkor nem nagyon fogjuk tudni őket kinyitni.
Már jelentkeznék, hogy megnézem a rendszert, de a doki megelőz, nekem van némi tapasztalatom az elektronikával, de aki egy olyan hajót össze tud rakni mint az ott fent, annak jóval több esélye lesz a rendszer megjavítására.
Aztán jön a kövi bökkenő: a vákuum. két szobából fogjuk lövöldözni a lényt majd Miller nyitja és zárja a légzsilipet. Remélhetőleg bírni fogják majd az ajtók a strapát. Én Vronnal és a kyméliaival leszek egy helyiségbe. Onnan fogjuk sorozni a Badoont. Bár szerintem az csak röhögni fog rajtunk, h elnyeli a lövedékeket. A tervet egy bólintással nyugtázom és megindulok a számomra kijelölt szoba felé.

//Értelemszerűen nem tudok írni a körben, kedden lesz új kör.//

Miután alaposan átvizsgáltam a zsilip vezérlő konzolját, nem voltam elragadtatva, attól, amilyen állapotban van. Közben Nestor is rákérdezett, mit tudok ezzel kezdeni...
~ Nagy szerencse, hogy itt vagyok és tudok is kezdeni valamit ezzel a konzollal, bár a körülmények fényében nem lesz egyszerű sem. ~
Futott át a gondolat a fejemben, majd miközben nekiláttam a szerelésnek és az energia át irányításnak, jól hallhatóan elkezdem elmondani, hogyan is állunk. Így viszonylag mindenki jól értette a folyosón lévők közül, mit is mondok.
- A helyzetünk nem túl jó. Kezdem a rossz hírekkel. A helyzet az, hogy a zsilipet nem lehet távolról vezérelni a konzol működését, így mindenképp kell egy valaki, aki manuálisan vezérli. Ebből következik, hogy szóbeli utasításokra sem képes reagálni. A másik dolog, az eddigi terveiket felejtsék el a Celestial Badoon terelgetését illetően. Ugyanis az a két helységet, amit Nestor használni kívánt volna nekem fog kelleni. Onnan kell átcsoportosítanom a zsilipekhez az energiát, hogy egyáltalán működjenek. S ha valaki bemegy, akkor míg él nem jön ki onnan. - közben mialatt a többiekhez beszéltem előkészítettem mindent az energia átírásnyitásához is. Mely során a meglévő energiavezetékek közt kellett bravúrosan átkötnöm, mely miatt ingáztam a zsilip és a két fedezéket jelentette helység közt, hogy össze kössem és át tudjam juttatni a szükséges energiát oda, ahova kellett. Amint ez is megvolt jöhetett a többi része. Közben hála a zseniális és gyors észjárásomnak arra is találtam megoldást, hogyan is kerüljük el a biztos halált. Így ismét munka közben szólok Nestorhoz, legalább ezzel is meg spórolok nekik némi időt.
- Nestor és a többieknek is mondom, miközben én itt befejezem a zsilip vezérlőjét, már azt is kitaláltam, hogy hogyan ússzuk meg ezt a kis kalandot élve. Ha jól emlékszem a jelenlévők közül két személynek is van páncélja, ami, ha jól sejtem képes ellenállni az űr zord körülményeinek is. Aki önök közül ért egy kicsit is az elektronikához az majd idejön hozzám és megmutatom mit kell tennie, a másik páncélos, pedig segíti biztonságba helyezni azokat, akiken semmilyen szkafander vagy más védő ruházat nincs az űr gondjai ellen. S minden védtelen személy abban a helységben találhat csak menedéket, ahová a többi rab és az őreik húzódtak fedezékbe ezen a szinten. Csak az a hely elég biztonságos a vákuum ellen. Millernek meg szóljanak, hogy ha ideért próbálja elérni, hogy amikor áthaladnak a Badoonnal a zsilip ajtókon, akkor hajoljon lejjebb, így talán kevésbé károsodik a zsilipkamra ajtajai, vagy ha mázlink van, akkor semennyire. - közben áthidaltam egy zárlatos energia rácsot csináltam rajta egy hurkot és így az energia más gond nélkül eljutott a konzolba. Most, hogy volt energia rákötöttem az ajtó nyitását és záródását vezérlő gombokat is, így azok már kaptak annyi energiát, hogy kinyíljon és be is záródjon. Persze még így is számolni kellett némi "áram" kimaradással, elvégre ez egy kicsit nagyobb teljesítményű ajtó, mint a két szomszédos. Majd át kellett mennem a másik két szoba konzoljához, hogy onnan kiszedjek pár vezetéket és kristályt. Ezután visszamentem oda, amin eddig is dolgoztam és ezúttal elkezdtem életet lehelni a manuálisan működő nyomás kiegyenlítőbe is, aminek ennél a panelnél szintén volt egy vezérlési egysége. Így át vezettem oda is az energiát és áthidalva a sérült részeket és kicserélve egy-egy sérült kristályt, úgy tűnt nagy nehezen ezt is sikerült beüzemelnem.
~ Remek, végre minden működik ezen a fránya konzolon, amire nekünk most szükségünk van. Bár egy gondunk még így is maradt, mivel csak úgy tudtam megoldani, hogy minden csak egy energia rendszer működtet, így amíg az egyik funkció működik, a másik egyáltalán nem fog, ezért kicsit lassú lesz a folyamat, főleg ha pont a rossz időben hagy ki az energia is. ~
Még jó hogy volt és még maradt is némi időnk mindent kivitelezni. A többiekre néztem és ismételten a Galaxis Védelmezői felé szóltam. Főleg ahhoz a két személyhez, vagyis Villámhoz és Vronhoz akiken volt páncél.
- Nos eldöntötték végre ki akar gombokat nyomogatni és ki akar embereket biztonságba helyezni? Mert magukon és Milleren kívül mindenki más itt hasztalan és fölösleges lenne az elkövetkező fél órában. Szóval döntsenek gyorsan, mert rövidesen jön a barátjuk és hoz egy dühös vendéget is magával.

Kam számára nagyon gyorsan kezdett történni minden. Egy utolsó reménysugárként élt előtte az, hogy ha itt segédkezett, akkor enyhítő körülményként beszámíthatták a büntetésébe. Azt remélte, rövidebb ideig vagy jobb körülmények között tölthette el utána. Még ez sem volt rózsás kilátás. Az élete legalább megmaradhatott. 
A rabok örültek a megmentőknek, mert végre olyanokkal találkoztak, akik nem akarták őket megölni. Kam megnézte, hogy volt-e közöttük olyan, akivel valamennyire jóban volt, elviselhetőnek tartotta. A Doktor zsilipes felvetésére megjegyzést tett a kezeit felemelve:
- Ha valamit fel kell tölteni árammal, én tudok segíteni.
A továbbiakban hallgatott a műszakiakra, a technológia komolyabb ismerőseire és ott segített, ahol tudott. Ő építész volt, nem gépész, a többiekre bízta a terv kitalálását.

Jelly a többiek tervére és megállapításaira csak felvonja a szemöldökét. Az első pár napján, amit a földönkivül töltött még kiborult volna. De mióta látta a Fellegvárat elpusztulni, a társaival együtt lemészárolt egy egész várost valamint túl volt már sok kockázatos küldetésen. És valamiért a Doktor terve sokkal átláthatóbbnak és használhatóbbnak tűnt.
A Doktor felé fordult, mikor az egy önként jelentkezőt kért.
- Én értek az elektronikához - mondta, aztán felemelte a kezét. Az ujjai a következő pillanatban egybeforrtak, és felvették egy csavarhúzó alakját. - Szóval önként jelentkezem Doktor. Na, egy újabb dolgot is kihúzhatok a bakancslistámról. A Doktor útitársának lenni, na akkor essünk neki. Mutassa, mi a dolgom.
A kymmelianra pillantott, és felvonta a szemöldökét. Tetszett neki, hogy a rab, ellentétben a vörös bundájú haverjával sokkal segítőkészebb, és nem rinyál. Jelly megveregette a vállát és elmosolyodott.
- Csinált már ilyet azelőtt a képességével? Mert ha igen, akkor sok hasznát tudnánk venni.

A helyzet nem volt túl rózsás. Se energia, se rendesen működő zsilipek.
~ Még ha nem lenne elég gondunk azzal a badoonnal ami hamarosan megérkezik.
Nestor kiosztja a posztokat, feladatokat és én nem is ellenkezem meg is indulok. A doki a segítségünk kéri és én megyek is.
- Valamennyire értek az elektronikához, de nem vagyok egy műszaki zseni.
Mondom és megindulok a társasággal. Az energiát át kellett irányítani. Talán menni is fog a dolog, bár ez nem egy Galadori páncélzat mechanikája, de próba szerencse.
Jellyvel remélhetőleg megoldjuk hárman a problémát. ha valami gáz lenne azt azonnal jelzem Nestornak rádión keresztül és akro is jelzek, ha végeztünk.

Miután az én nézőpontomból tekintve érthetően és világosan elmondtam mindenkinek, mi lenne a teendő, de mindenki, kivéve Nestort, olyan részleten ragadnak le, amit már rég megoldottam...
Hát enyhén szólva lesújtott a látvány. Az még kezelhető volt, ahogy Nestor megoldotta volna a helyzetet. Egy olyan megoldással állt elő, aminek köszönhetően szinte mind meghaltunk volna. De mindenkivel megesik, hogy rossz megoldással próbál jót kihozni a helyzetből. Ez olykor még velem is megesik, hiszen én se vagyok tökéletes.
~ Remek, pont most értetlenkedik a társaság, mikor épp az ellenkezőjét kéne tenniük. Nem is értem miért akarnak olyanban segíteni, amit már rég megoldottam. De ez az a pillanat ahol nem hagyhatom, hogy a most kialakult kaotikus állapot életeket követeljen, csak azért, mert páran nem az teszik, amit kéne. Úgy hogy Galaxis Védelmezői ide, vagy oda kézbe veszem ezt az egészet és rendet teszek. Még azelőtt mielőtt hullanának a holttestek. ~
Így hát amint elkezdtek özönleni a szerelésben segíteni akarók, kissé elszomorodtam. Viszont sok időm nem volt nekik elmagyarázni, mindent, főleg, mert közben Miller és a Celestial Badoon is megérkeztek, így cselekednem kellett. Így ezuttal rövidre fogtam a helyzet kiértékelését és a dolgok elmagyarázását.
- Mindenki figyeljen rám! - persze ez a nem messze tőlem levő szuper Badoon miatt elég nehéz lehetett. De csupán másodperceim voltak, hogy a jó irányba tereljem a jó népet, mielőtt mészárlás kezdődött volna.
- Akiken nincs szkafander, vagy páncél, azok fussanak egy szomszédos folyosóra és szigeteljék el magukat! Futás! Mr. Knight maga vonszolja magát a zsilip konzolhoz és kezelje! S a nyomás kiegyenlítésnél használja áthidalásnak az egyik kristályt! - közben próbáltam elkerülni a szörny útjából, hogy ne én legyek az első áldozat. Majd folytattam, folyamatosan mozgás közben, így nehezebb célpontott adva a Badoonnak.
- Gyerünk már! Mozogjanak! Miller, maga tegyen meg mindent, hogy a szörny az űrben végezze, de maga élje túl és próbáljon vigyázni magára! Mr. Knight sok sikert a konzollal, mindenki más szedje a lábait, vagy itt maradnak meghallni! - próbáltam mindenki tudtára adni gyorsan hadarva. De közben érthetően is, milyen komoly a helyzet és, mennyire nem érünk rá problémázni, mert az életünk a tét. Így mikor elég távol értem a szörnytől, hogy még neki is némi időbe teljen eljutni hozzám, elkezdtem a helyes írányba terelni mindenkit, hogy megmentsem az életüket, ha hagyták. Még a zsilipek vezérlését is szívessen bevállaltam volna, de védő öltözet hiányában ez öngyilkosság lenne. S ennyire ostoba sosem lennék. Remélve, hogy mindenki aszerint cselekszik, ahogy mondtam, tovább terelgettem ki a csapatot akik még bent voltak, s ha mindenki szót fogadott és velem jöttek, akkor én hagytam el utolsónak a folyosót, Millerre és Mr. Knightre bízva a Badoont.

//Egy főre értelemszerűen nem tudok írni, ha megtenném, akkor mindenki meghalna. Szerdán lesz reag, vagy ha írtok előbb, akkor előbb.//

// Valójában már átjavítottam az űrlovag nevem, de úgy veszem, hogy a kari helyes nevén szólították.//

Kétféle parancs, és kész a káosz. A stressztől vagy nem is tudom, talán a tudattól, hogy sietnünk kell mert mindjárt itt halunk meg, de sokan csak a panelhez rohantunk, és lényegében csak akadályoztuk egymást a munkában.
Megérkezik Miller csúszva, majd a nyomában a Badoon is. A doki átveszi a parancsnokságot, én pedig teszem amit kér. Azonnal odafutok a zsilip konzolhoz és a felszólítást szerint járok el. Persze a saját szkafanderem futás közben magamra húzom, és megvárom míg a többiek akikre veszélyes az űr, eltűnjenek végre, csak aztán nyithatom ki a zsilipet, hogy a vákuum engem, Millert és a Badoont kivigyen az űrbe. Nem akarom, hogy más meghalljon az elhamarkodottságom miatt. De ha a baddoon már túl közel ér, míg a többiek lefagytak, akkor nem lesz más választásom.