Dialin Ékszervállalat (Belleville)

A XXI. század elején alapított ékszervállalat, ami különféle tradicionális és modern ékszereket, díszeket, kisebb szobrokat gyárt és értékesít. Az épületben különböző gyártási részlegek vannak a legmodernebb technológiával, raktárak és a két legfelső emeleten irodák. Egy parkrész veszi körbe a folyópartra épült gyárat, ami kívülről nézve stílusában régivágású. A vállalat igazgatója és tulajdonosa Charles Dialin, az alapító fia.

Az új befektetők nagyon ígéretesek voltak. Maga a Walmart szállt be a cégbe. Charles ettől egy kicsit tartott, mert ott Özilnek is volt érdekeltsége és nem tudta pontosan, hogy a török milyen véleményen volt most. Az igazság kiderült, Özil belátta, hogy az a lény veszélyes volt és elpuszították a S.H.I.E.L.Ddel, de egy gyerekrablás terve rossz fényt vethetett Dialinre így is. Özil részesedése ott csak kicsi volt, ebben bízott, hogy nem lesz gond. Megállapodtak és az átalakítások olyanok voltak, amiket Charles még tudott vállalni. Nagy profitot remélt ettől és a Walmart általában jól választott, sikeres vállalat volt, ő is felfutásra számított.
Dialin a legfelső szinten az irodájában ült. Nagy nap volt a mai. A gyerekeit viszontláthatta végre, hosszú évek után. Amikor az a vallon vámpír őt is megharapta és vámpírrá tette, Charles inkább a Pokoltáz Klub más tagjaira bízta a kicsiket, hogy ha nem bír az öszötnnel, véletlenül se ölje meg őket. A feleségét így is elvesztette, öngyilkos lett mellette. Charles ezért gyűlölte mindig a vámpírlétet és nagyon boldog lett, mikor a vírus miatt elmúlt. Mikor a legutóbbi küldetést félsikerrel befejezte és foglalkozhatott a saját ügyeivel, elérkezettnek látta az időt, hogy újra magához vegye a kicsiket. Egy nevelőnőt akart fogadni melléjük, mert pótanya nélkül nem nőhetnek fel. Ő pedig Melaniet nem tudta tartósan pótolni senkivel. 
Belleville nem volt messze New Yorktól és egy kisebb gép hozta a kicsiket a városból. New York város és állam sorsa nehéz volt, a birodalmak ütközője lett, Sinister kezén, körbevéve az Amerikai Szövetséges Államokkal. A gyerekek megérkeztek és kocsival hozták őket Charleshoz. A titkárnő szavaira felnézett az üzleti iratokból és elérzékenyülve ment az ablakhoz. Két év után újra láthatja a fiait! Csak a limuzint látta, de már így is hevesen vert a szíve.
- Köszönöm! Azonnal lemegyek.
Nem akarta megvárni, hogy felhozzák a kicsiket. Már rohant is a lifthez és minél hamarabb igyekezett lent lenni.

Charles végiggondolva a lehetőségeket nagyon várta, hogy bejelentsék a fejlesztést ús az új együttműködést. A Negatív Zónával való üzletet még inkább. Azt senki földjének gondolta, nem igazán tudott arról, hogy bárki üzletelt volna azzal a furcsa hellyel. Visszagondolt az esküvőre, ahol megismerte Rachelt, az uralkodó feleségének barátnőjét és társalgott egy fiatal emberi ellenállóval is. Már akkor tervezgette az üzleteit és próbált kommunikálni az ottani lényekkel, de nem sikerült. Azóta a kitartó próbálkozásoknak köszönhetően elérte, hogy fogadják és hamarosan tárgyalhatott az édességek exportjáról. Inkább ékszereket addott volna el, a saját cégén keresztül, mert ebből nagyobb haszon származott volna. Egyelőre erre nem volt lehetőség.
Charles több szempont szerint nézte, hogy ki lesz a jó nevelőnő. Fiatalt akart, olyat, aki könnyen megértette magát a gyerekekkel. A képzetség és tapasztalat nyilvánvaló elvárás volt és az is, hogy megbízható legyen, lehetőleg ne családos. Végigolvasta az ajánlókat és nehéz volt döntenie. Az indiai mellett tette le a voksát. Az ő gyerekeinek legalább olyan jó karriert szánt, mint amilyet a szülei elértek, még a haláluk előtt. Ez a nő pont ilyen gyerekekkel foglalkozott előtte és őt találta legalkalmasabbnak a kora ellenére. Pótnagymamájuk lesz inkább, mint pótanyjuk, viszont sok minden szólt mellette.
Odalent Dialin szemei könnybe lábadtak. Nagyon régen sírt már, most nem tudta megállni. A két 3 éves fiú szaladt, ahogy tudott, kisgyerekhez illően és nem estek el, megölelték apjukat, aki leguggolt hozzájuk és megsimogatta a fejüket.
- Kevin! Bryan! Kisfiaim, annyira örülök, hogy újra látlak titeket. Hogy vagytok? Gyertek be!
Charles mindig tudakozódott a gyerekekről és telefonon is beszéltek, ha lehetett. Csak a közelségtől tartózkodott, hogy a vámpírszükségletei ne vigyék olyanra, amit halálosan megbánt volna.
- Egyelőre hagyja a kocsiban, legyen szíves! Még elrendezem fent a dolgokat, amiket félbe hagytam és utána a reptérre megyünk. Köszönöm!
Charles kézen fogva vezette a gyerekeket vissza az irodába, ahol még volt néhány dolga és szólni akart az asszisztensnek is, hogy akkor most ő hazamegy és várja a nevelőnőt. Addig ő lesz a gyerekekkel. Otthon már mindent előkészített, külön kitakaríttatta az elhagyott gyerekszobát és a háza megint alkalmas volt egy igazi család befogadására. Még egy stabil kapcsolat hiányzott volna neki mellé, bízott abban, hog idővel ez is meglesz. A jövőképének, a hangulatának sokat adott, hogy újra ember lett. Már nem volt olyan elzárkózó és óvatos, hajlandó volt próbálkozni.

Charles a nagy öröm mellett, hogy hogy láthatta a fiait, figyelt arra is, amit mondtak. Egy tény jutott eszébe, hogy az embertelenek, akiket találtak Georgetown mellett a szigeten, szintén valami furcsa lényről beszéltek, ami a vízi utazásuk során megtámadta őket. Guyana messze volt, ez biztosan nem az a lény volt. Végiggondolta, hallott-e olyanról, hogy mostanában nagy sárkány repült volna errefelé.
Az épületben felfelé vezette őket és először jártak itt. Korábban sosem volt szükség arra, hogy bejöjjenek. Charles büszkén ment végig velük az épületen, büszke volt a két szép fiára, akiknek nagy jövőt szánt. Az irodába kísérte őket és az asztalnál elrendezte, amit kellett. Az asszisztensnek feltette a kérdést:
- Sikerült beszélni az indiai hölggyel?
A válaszra felderült az arca, a gyerekeknek is a csokitól.
- Köszönjétek meg szépen az ajándékot! - mondta nekik, mert az illemet már korán meg kellett tanulniuk.
A válasza attól függött, hogy a repülőutat mennyi időnek ítélte meg. Késés előfordulhatott, így inkább biztosra ment.
- Remélem, időben hazaérünk, de inkább telefonáljon ide a nevelőnő az irodába! Jelentkezni fogok, ha már otthon tudom fogadni a hívást.
Charles elmondta még a fontosabb tudnivalókat az asszisztensnek:
- A Walmart ügyei mindig elsőbbséget élveznek, ma is, de a pénzügyi osztály havi jelentését legkésőbb négyig várom. Már háromkor kérdezzen rá, ha addig nem jelentkeznek. A csomagolórészlegen pedig az új akcióra készüljenek fel, nehogy még holnap is a régit rakják fel. A beküldendő kódos kampányunk jövő héten indul, időben kell elkészülni.
Hétköznapi ügyek voltak, a szokásosak, amikkel mindig élnie kellett egy jól működő vállalatnak. Az asszisztensben Charles megbízott. Amikoron már mindent elintézettnek látott, elköszönt:
- Ha valami fontos van, hívjon! És ma ne túlórázzon. Viszontlátásra!
A gyerekeivel kézen fogva indult vissza a sofőrhöz, közben ehették a csokijukat.

Charles a gyerekekre mosolygott, hogy szépen mondták, amit tanított nekik. Az asszisztensnek meghagyta, mit kellett csinálni és megbeszélték, hogy a mobiljára fogja átkapcsolni a nevelőnőt.
Kevin és Bryan csokiztak, egészen az autóig és még ott is folytathatták. Amikor megették, Charles a kezét nyújtotta, hogy adják oda a csomagolást, mert ő majd eldobja. Erre már megtanította őket, tudniuk kellett, hogy nem volt szabad szemetelni, eldobálni a csokipapírt. Dialin a fiaira figyelt, az ablakon csak kevésszer nézett ki.
- Haza. Ugye, már ti is nagyon vártátok, hogy újra együtt legyünk otthon? Lesz meglepetés is!
Charles a kedvenc ételeiket főzette és tortát is kapnak majd. A gyerekszobában pedig egy vasutas játék volt bekészítve, sínpályákkal, bakterházzal, mindennel. Meg akarta ünnepelni a hazatérésüket és már a kicsik boldog arcára gondolt, amíg utaztak, ettől ő is sokkal boldogabb lett. Az üzleten most már nem is járt az esze, félretette mára. A reptéren kiszállt és kézen fogva segítette ki a fiait, hogy a new yorki járathoz menjenek a csomagokkal.

//Nyugodtan írj még egy reagot ide, amin beszállsz és hasonlók, aztán NY-ban hozd létre a villádat és írd meg, hogy megérkeztél oda is. Utána kapsz majd oda mesélőit.//

Az úton Charles beszélgetett a gyerekeivel, kérte, hogy meséljék el, miket csináltak Angliában, jól érezték-e magukat, mit tanultak és hogy mit szeretnének újra itt, a hazájukban, az apjukkal. A sofőr elvitte őket a reptérre, semmilyen bonyodalom nem jött közbe, nem kerültek dugóba, stb. Dialin a repülőtéren egészen a gépig fuvaroztatta magát, olyan messzire, ameddig csak autóval be lehetett menni. Két gyerek és a csomagok voltak vele, kézen fogta őket, nehogy bajuk legyen, elessenek, fellökjék őket véletlenül. A reptéren vett nekik üdítőt és gyorsan fogyasztható ételt. Beszálltak és beszíjazta őket. A pilóta bemondta, hogy hamarosan felszállnak a futóművek beindultak. Az út nyugodtan telt, a kicsik aludtak. New York repterén Charles ébresztette őket. Még álmosan másztak le az üléseikről. Az ex-vámpír húzta a bőröndöket maga után és a kicsiket kézen fogva vezette. Taxit hívott és a házig szállítatta magukat. Kifizette a sofőrt és az autó távozott. Charles kinyitotta a kaput, a ház kertjét körülvevő kerítésen és beengedte a gyerekeket, hogy játszhassanak a kertben, amit már nagyon régen láttak. Ő zárta az ajtót és a bőröndökkel a házhoz ment, azokat felvitte az emeletre, hogy utána rögtön visszajöjjön a gyerekekhez és vigye őket vacsorázni az ebédlőbe.

/ A villa: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2492-dialin-villa#48399 Ide írtam mindkettőt, ha nem baj, mert két rövidke helyett így lett egy rendes hosszúságú