Charles Dialin aka Zűrzavar szobája

Gazdája becenevét akár ki is lehet találni, ahogy ránézünk a szobára. Itt minden van, ami egy tinédzser fiú szobájába kell, csak éppen megtalálni nehéz valamit. Össze-vissza vannak dobálva a holmik, itt semminek nincs fix helye, csak ha a falra van ragasztva vagy szegezve (de onnan is leszakad vagy leesik néha valami). Filmplakátok és csinos lányokat ábrázoló poszterek is vannak bőven a falakon és a szekrényajtókon. Alább a szoba legnagyobb posztere:


Könyvek, filmek, music center és számítógép, tiszta és szennyes ruhák (általában persze egymással összekverve) és még ki tudja, mi mindent rejt a kupi. Sok olyan cucc is van, ami Charles-nak nagyjából nem kell másra, csak a többiek bosszantására. Nem szereti a plüssöket, de azokból is van egy pár, hogy legyen mivel dobálni a többieket. Szerszámokkal is bőven rendelkezik, de persze ezeket is főleg arra használja, hogy bajt csináljon. Ha valamit meg kéne javítani, az már nem igazán megy.


Mivel úgy gondolta, a komolyzene bömböltetése nem elég jó móka, mást pedig ő nem hallgat, más utat keresett. Nem tilos háziállatot tartani, ezért szüleivel vetetett magának két bagolypapagájt. Azért esett erre a nagytestű, igen ritka és drága fajtára a választás, mert utánanézett és arra jutott, hogy ez a leghangosabb papagájfajta. Kalitka nincs hozzájuk, szabadon röpködnek a szobában. Időközben megszerette őket, tud bánni velük és kapnak enni-inni is. Ha épp el nem felejti kirakni az adagot.

Hím:

Nőstény:

-Nyilván nem te vagy az egyetlen, de rólad még én is hallottam, pedig a szociális életem egyenlő a nullával...-
Követi Charlest, a táskájával a hátán, és noha a srácot enyhén sznob légkör lengi körül, azért jól érzi magát. Persze ez csak a társaságnak köszönhető, na meg annak, hogy hónapok óta ő az első akivel többet váltott két szónál. Lehet nem túl szimpatikus neki, de élvezi a társaságot egyenlőre...
....Míg be nem lép a szobába Charles után.
Egy pillanatig csak dermedten les körbe, a feje mellett elzúg egy papagáj, a szobában pedig, mintha egy bomba robbant volna fel.
-Otthon is ilyen a szobád?-
Kérdezi miközben próbál valami talpalatnyi helyet találni ahova leülhet.
-Én sem vagyok egy rend mániás de ez.....hát illek rá a Zűrzavar-lak az egyszer biztos.-

Jason úgy áll meg az ajtóban, mint akiben megfagyott a vér. Vagy a sav, vagy ki tudja, benne mi folyik. A papagájaim örülnek, hogy nyílik az ajtó és megjött a gazdájuk. És persze én is örülök nekik. A szívemhez nőttek ezek a kis hülyék, amióta beszereztem őket. Először csak azért kellettek, hogy jó hangosak legyenek, de megszerettem őket. Akinek még nem volt ilyen bagolypapagája, az nem tudja, milyen mókás állatok ezek. A hím elrepül Jason mellett és a karomra száll.
- Szevasz, Papageno! - mondom, ahogy megbirizgálom a kobakját. Elégedetten forog körbe a csuklómon és piszkálja a könyököm az inget.
- Otthon? Nem, egyáltalán nem. Otthon sokkal nagyobb szobám van és a takarítónő vagy a szüleim mindig rendet csinálnak. Utána persze nem találok semmit, nem úgy, mint itt. Bármit kérhetsz, egy pillanat alatt előhúzom!
Azt mondják, a zseni átlátja a káoszt. Ez igaz lehet de én nem tartom magam zseninek, ezt pedig tartom káosznak. Egyszerűen minek rakjak vissza bármit a helyére, ha ott is hagyhatom, ahova letettem?
- Hadd mutassam be az én kis barátaimat: íme Papageno és Papagena, a bagolypapagáj pár!
A nőstény leugrik az ágyról, mikor Jason leül. Elkezd a srác lábai körül járkálni. Legalább négyszer megkerüli a lábfejeit, majd a cipőfűzőt kezdi húzogatni a csőrével. Papageno pedig átrepül a srác vállára és elkezd hangosan kiabálni.
- Hehe, bír téged! Most meghallgatjuk a Varázsfuvolából azt a részt, amiből a nevüket adtam, ok?
És csutkára a hangerőt, hadd szóljon Papageno és Papagena duettje!

Akaratlanul is elhúzza a száját, jelezve, hogy bizony gondolta, hogy utána szoktak takarítani, nem hiába tippelte meg, helyesen, hogy Charles bizony sznob...egy kicsit. Persze ettől lehet jó fej...nah igen, inkább csak jobb.
Viszont a papagájok nagyon szépek, és barátságosak. Az egyik máris a lábát kerülgeti majd a cipőfűzőt kezdi boncolgatni, míg a másik a vállára repül, és a haját kezdi el birizgálni. Megpróbálja megsimogatni őket, míg szól....dübörögni kezd a zene.
Meg sem próbálja túlkiabálni azt, inkább hallgatja türelmesen, igaz nem jön be neki túlságosan, de meg van a maga varázsa az biztos.
Közben a papagájokkal szórakozik, majd hirtelen fájdalmas grimasszal a fejéhez kap...

Lesöprök az ágyról mindent, amit tudok. Koppannak a cuccok, szétcsúsznak a könyvek és belefekszem a maradék közepébe. Így hanyattfekve hallgatom ezt a remek zenét. Kiskoromtól ilyenek mentek otthon és bírom ezt a zenét. A papagájok is szeretik, de nem ez a kedvencük. Azt is berakom mindjárt.

Így elterülve szólok Jasonhoz, aki kissé feszélyezetten ücsörög.
- Nagyon bírnak téged. Nem igazán szoktak repülni és nem is bírnák sokáig. Most viszont izgatottak. És hogy tetszik a muzsika?

Papageno rikácsol a fülébe, aztán már Jason haját birizgálja. Ő pedig elkezdené simogatni, de aztán a fejéhez kap. A hím a hirtelen mozdulattól megijed és leugrik a srác válláról a combjára. A szemeibe les. Ezek a bagolypapagájok hihetetlen mereven tudnak nézni de aranyosak és nem agresszívak. Állítólag azért is van kevés belőlük, mert nem tudják magukat megvédeni, csak kiabálnak. És ezért kellettek nekem. Ők voltak a leghangosabbak a madárkereskedésekben.
- Mi az? Migréned van?
Eszembe jut valami. Itt van az a körző, amit az egyik diák kölcsönadott, mikor az enyémet eltörtem célbadobálás közben. De az órát eltaláltam a falon, hehehe. Aztán a srác elfelejtette visszakérni. Odanyújtom Jasonnak és várom, hogy mi lesz.
- Tedd a halántékodra! Azt mondják, ilyenkor hideg fémet kell odatenni, attól elmúlik.

-Köszi, de nem kell már elmúlt...-
Válaszolja csendesen, de kissé zavartan, miközben az ölében ülő papagáj próbálja megsimogatni. Megint beugrott egy emlék, egy jó emlék. Viszont ezt nem szereti, hogy mindig a legalkalmatlanabb pillanatban törnek rá ezek.
-Nem migrén volt...nem szokott fájni a fejem. Csak, beugrott egy emlék anyáról és rólam. Ezért nem szeretek mostanság társaságba járni, mindig a legrosszabb pillanatban törnek rám. Ha valami erősebb emlék, akkor meg percekig zavart vagyok...-
Itt el hallgat inkább, most állította be magát megint dilisnek. Sóhajt egyet, majd próbál megfeledkezni az emlékről.
-Hát mint mondtam nem igazán hallgattam még komoly zenét...valahogy nem az én stílusom, de egész jó. Viszont ha jól sejtem, azért dübörögteted ennyire, hogy a szomszédban lakókat idegesítsd...-

Nem kell neki a körző. Pedig megnéztem volna, szétolvasztja-e a savval. Az előbb is akkor jött ki belőle, mikor felidegesítettem. Lehet, hogy ilyen erős hatásokra jön elő. Na, majd kiderül. Amit elmond, az elég lehangoló. Szerencsétlennek így működik az agya? Előjönnek az emlékek és akkor mintha szétobbanna a feje? Kezdem érteni, miért nem mer szóba állni senkivel. Én nem nézem hülyének, mert értem, hogy mi ez. Azt se mondanám, hogy nagyon megkedveltem és ami még rosszabb, nem az a csínytevő alkat, ráadásul ilyenek után nincs szívem megint szivatni. Mi van velem? Kezdek öregedni?
Papageno oldja fel a helyzetet, mikor a simogató kézen felszalad. Egész Jason fejéig fut, ott pedig elkezd csapkodni a szárnyaival és fel-le mozog. Közben úgy rikácsol, hogy még a halottak is felébrednek. Nem bírom ki röhögés nélkül.
- Papageno, most ezt ne csináld! Na, gyere!
Megfogom hátul a nyakánál és a lábához odateszem a karomat. Érti, hogy mi van most, el kell mennie onnan. Rá is lép az alkaromra és nemsokára már az én fejemen van.
- Hihetetlenek, nem? Annyira jópofák. Sajnálom, amin keresztülmész, haver. A zenét max hangerőn lehet igazán élvezni, én azt mondom. Ennél borzasztóbb dolgokat is hallgatnak egyesek csutkán. Megmutassam a papagájok kedvencét? Egy kelet-európai zeneszerzőé. Nem nagyon ismerem, de marha jó. Majd figyeld meg, amit csinálnak közben! Az biztos tetszeni fog, ha a zene nem is.
Elindítom a zenét és Papageno a fejemen hirtelen megáll. Papagena is elengedi a cipőfűzőt és eljön az ágytól. A halk bevezető tétel után mikor a fúvósok felerősödnek, éktelen rikácsolásba kezdenek mindketten. Ugyanazt csinálják, amit a hím Jason fején az előbb. Csak most az én kobakom a helyszín, Papagena meg a srác előtt a padlón talál egy dobozt, amire felugrik és ott bólogat rikácsolva. Közben tárogatják a szárnyaikat, és én majd megszakadok a röhögéstől. Haláli ez a két madár, úgy megszerettem őket!

Kicsit meghökkent, ahogy Charles reagált a dologra. Miután előjött ez a memória zavar szerűsége, mondhatni egy-két ember furcsán nézett rá. Viszont Charles, nem bánja vagy legalábbis nem mutatja.
Persze leplezi a dolgot, nem akar nagyon érzelgős lenni itt. Elneveti magát ahogy a papagáj elkezdi a fején a táncot, majd torka szakadtából kezd el nevetni és vigyorogni. Ahogy mindkettő rákezd a sajátságos táncára, a zene ütemére.
-Igazad van...a zene nem...de ez valami fergeteges....te tanítottad meg őket erre?-
Kérdezi még mindig nevetve és vigyorogva. Talán nem csak a papagájok műsora miatt, hanem mert végre hónapok után, jól érzi magát, és ha még csak papagájokon is de tud nevetni. Amit be kell valljon, valahogy nem hitt el még magának sem.
-Tudnak még más trükköt is?-

A srácnak biztos nehéz lehet, mert sokan nem tudják felfogni azt, ami történik vele. Én nem éltem még át ilyet, de a családban volt, akinek hasonló problémái voltak. Őt se szerettem meg, de értem, hogy működik ez. Az érzelmek leblokkolják az agyat és kihatnak az idegrendszerre is. A tudomány ezt hívja pszichoszomatikus bajnak.

Jason is nevet, ahogy Papageno a fején táncol, de igazán csak akkor kezd hahotázni, mikor a zenére csinálják. A hím össze-vissza karmolja a fejemet, de nem bánom, mert nagyon vicces. Röhögve mondom:
- Nem, erre valahogy ráéreztek. Tudod, valami ösztönös reakció lehet, csak a Les Préludesre csinálják. Ez a kedvencük. Én nem igazán értek a papagájtrükkökhöz, de ha van valami ötleted, megpróbálhatjuk. Futni viszont nagyon tudnak. Ezt figyeld!
Leveszem Papageno-t a fejemről és leteszem az ágyra. Elmegyek a szoba másik végébe, leguggolok és előrenyújtom a kezeimet. Tapsolok is egyet velük és intek, magamhoz hívva a hímet.
Papageno totyog egy darabig zavartan, aztán elkezd rohanni, mint az ágyúgolyó. Jobbra-balra dülögnél, a szárnyait szorosan maga mellett tartja. Már ezen elröhögöm magam, de mikor odaér, egyből felszalad a kezemen és megint a fejemen van. Imádom!
- Repülni nem nagyon tudnak, csak kisebb távot siklani. A futásuk viszont... Hát ilyet még nem láttam, amíg meg nem ismertem őket.

-Hát nem igazán van ötletem, én sem vagyok egy papagáj idomító.-
Vigyorog a papagájokra még mindig vidáman. Lassan kezd is elfeledkezni az iménti pár hirtelen előbukkanó migrénnel egybe kötött emlékképekre.
Ismét csak előtör belőle a nevetés, ahogy a papagáj Charles-hoz rohan, dülöngélő futással.
-Szerintem...szerintem hagyd abba...már fáj a hasam a röhögéstől...-
Zihálva veszi a levegőt, és még a szeme is könnybe lábadt. Tényleg rég érezte már magát ennyire felszabadultan.
-Nem tudom te, hogy vagy vele, de én egész meg éheztem. Szét nézhetnénk valami kaja után.-
Veti fel az ötletet, miközben  ölébe veszi a madarat, amelyik a közelébe maradt, ami fölmászik a vállára és megint a fülében kezd turkálni, csipkedni.

A srácnak sincs ötlete, hogy mire lehetne a papagájokat megtanítani így hirtelen. Nekem egy csomó ötletem lenne, de azokhoz rengeteget kéne velük foglalkozni és a türelem nem az erősségem. Már sír a nevetéstől, mikor a hím hozzám rohan.
Papagena-t pedig már bátran felveszi magához. A nősténynek persze ez nem elég, fel kell másznia Jason vállára és ott piszkálódni. Egy derűs mosollyal közlöm vele, fejemen a hímmel.
- Ugye, milyen jó fejek? Várjál, van itt valahol egy zacskó chipsem, még bontatlanul.
Az ágy mellett megnézem, amiket odadobáltam. Kémiakönyv, vonalzó, tornacipő, gumióvszer, két büdös zokni és meg is van! Itt volt alattuk, jó kis csípőspaprikás. Jasonnak adom.
- Kezdd meg nyugodtan! De közben akkor menjünk a konyhába. Én is harapnék valamit, aztán bejárhatjuk az épületet. Hozhatod Papagena-t, ha akarod. Párszor már jártak kint.
Tényleg jó ötlet enni valamit, itt az ideje. Ha Jason hozza a nőstényt, akkor Papageno-t a fejemen hagyom. Ha inkább leteszi Papagena-t, akkor én itthagyom neki játszótársnak a másik papagájt. Múltkor csak az egyiket vittem ki és a másik szétkaparta az ajtót, mire visszajöttem. Ha a srác megkezdi a chips-et, adok a madaraknak is, aztán irány a konyha.