Dialin Villa

Charles Dialin lakóhelye, amit még a szülei építtettek. Klasszikus bútorok és modern technológia, hermetikusan záró, tökéletesen sötétíthető ablakok, a felső szint a gyerekeké, rácsozott ablakokkal.

Charles mosolyogva hallgatta Kevin és Bryan beszámolóját. Az angliai időjárást ő sem szerette volna, a gyerekeknél pedig érthető volt, hogy hiányolták a kerti, kinti játszadozást a rossz idő miatt. Megígérte nekik, hogy elviszi őket Disneylandbe, ha már meglesz a nevelőnő.
Az aktuális hírek egy csitultabb New Yorkról szóltak, nem harcokról, így Dialin az eddigi New Jersey szállodai tartózkodás után mert hazautazni. A reptéren jött rá, hogy nem kellett volna. Katonák fogadták és elvitték, megalázóan viselkedtek a gyerekekkel is. Charles bizonygatta, hogy nem szólt másról ez az utazás, mint a hazatérésről, mivel ő itt lakott. Felháborítónak tartotta, hogy egy hódító állam így bánik azzal, akinek a területére erőszakkal behatolt. Charles nem érezte úgy, hogy bűnt követett volna el és hogy fizetnie kellene. A számlát átvette és biztra vette, hogy nem fogja kifizetni. Kellett lennie valamilyen megoldásnak, háborús helyzetekben is van alvilág. A Klubban szerzett kapcsolataira gondolt, hogy azokat használja fel valahogyan. Egy olyan hacker, mint Fox047 át tudná írni a rendszerben a számlát teljesítettre, az lett volna a legjobb. Holnap fel fog hívni valakit onnan.
Túlesett az újra csomagolás és a gyerekek megvigasztálásán. Mire hazaértek, már aludtak a kicsik, végül megnyugodtak. Dialin felvitte őket, ágyba fektette, megcsókolta a homlokukat és betakargatta őket.
- Rosszabb a helyzet New Yorkban, mint azt a hírek elárulják. Katonai ellenőrzés, vallatás, csak azért, mert vagyonos vagyok és itt van a házam, nem New Jerseyben! Sajnálom, nem volt módom értesíteni Önt, elvették a telefonokat és blokkolták a fejbe ültetett chipemet is. Végül sikeresen hazaértünk. Jelentkezett a hölgy? - kérdezte az asszisztenst, aki jó munkaerőhöz illően este későn is rendelkezésre állt. Pedig Charles mondta neki, hogy ma nem kellett túlóráznia. Ő sem így készült.

Charles egyáltalán nem akart fizetni. Sinister keze Kanadára és New Yorkra terjedt ki, a hatóságuk nem üldözhetett a határon kívül egy tartozó milliomost. Nem akart kölcsönt kérni, hitelt felvenni, hanem inkább elmenekülni a gyerekekkel és a legszükségesebb holmikkal. A Dialin Villának múltja van és a család, a szülők, Charles gyermekkora ide kötődik. Háborús helyzetben mégis vannak fontosabb dolgok. Ha a ház bánja és idegen kézre kerül vagy akár lerombolják, az a kisebbik rossz. A lakója élje túl, a három Dialin, ehhez pedig el kell költözni a városból. Holnap majd foglalkozik az üggyel.
- Jó lesz, még nem alszom, hívhat nyugodtan.
Charles módosította az eredeti elképzelést, muszáj volt. Margaret Johnson, a titkárnője mégis túlórázni kényszerült. Jól meg volt fizetve és ha a szükség megkívánta, mindent megcsinált. Charles nem élt vissza ezzel, ha nem volt muszáj hajtani, akkor előbb is elengedte és más esetekben is fordulhatott hozzá a nő ilyen kérésekkel.
- Igen. Mielőtt átkapcsolja, mindenképpen mondja meg a hölgynek, hogy a munkavégzés helye nem New York lesz. Remélem, ez nem jelent majd neki problémát, de már úgy szeretnék beszélni vele, hogy ezt tudja. A mostanihoz hasonló kétszintesre lesz szükség és minél gyorsabban. Legyen modern, felszerelt és nagyon akarja eladni a tulajdonosa, mert nekem is sürgős. Köszönöm, Margaret és jó éjszakát!
Charles elköszönt és átgondolta, ki lenne az, akit felhívhatott teleportálással. Még az is jó lett volna, ha ideiglenesen egy new yorki ismerősre bízhatta a házat, olyanra, akiben megbízott és aki nem félt a megszálló hatalom következményeitől. Feketén, valamilyen nem létező névre kellett volna átiratni, amíg nem rendeződtek a háborús problémák. Vacsorázott, amíg várta a hívást.

A titkárnő pont azt mondta, amit kellett. Bármit rá lehetett bízni, Charles meg is bízta seok feladattal és megfizette rendesen. Jutalmakat is kapott néha. Az ilyen udvariassági formulák miatt pedig a legnehezebb tárgyalópartner jelenlétében is bátran alkalmazta, mert protokollból tökéletes volt a nő.
A kimenekítő akciót átgondolta és az alvilági kapcsolata tűnt jobbnak. Sinister a S.H.I.E.K.D. embereit még figyeltethette is vagy akár Dialint. Egy ártalmatlan másik üzletember segítségére jobban számított. Adam Blacket akarta felhívni másnap.
A nevelőnő az időpontot nagyjából betartva, kicsit korábban telefonált. A hívás át lett kapcsolva, Charles céges mobiltelefonján csörgött. Az ex-vámpír felvette és a videóhívásban meg is látta az egzotikus arcot, aki az aktában levő fotóról is visszaköszönt. Tapasztalt és igényes, fiatalos, energikus nőnek látszott.
- Jóestét kívánok! - köszöntötte Charles.
Hallotta, hogy a nagy-britanniai angolt tanulta meg a nő, nem az USAbelit. Ez nem volt éppen hiba, a gyerekek az alapokat a szülőktől már hallották. Az egy éves angliai tartózkodás sem hozott túl nagy romlást és nem csak Cohinoor fog velük foglalkozni, mennek majd óvodába, mikor nagyobbak lesznek. Már mehettek volna most is, de Charles nem akarta őket olyan távol tartani magától. Egy évig nem látta őket, szüksége volt rájuk és nekik is az apjukra. Várhattak még egy évet.
- Igen, így van. Először egy kérdés: hogy szólíthatom?
Charles ezekkel a nevekkelnem volt kibékülve. Szépen hangoztak, érdekesen, de nehéz volt megmondani, hol ért véget a keresztnév és hol kezdődött a vezetéknév. Bakizni nem akart és inkább megkérdezte, melyik lesz a jó név megszólításra. 
- Előreláthatólag New Jerseyben lesz szükség a szolgáltatásaira. Biztosan tud már rólam minden fontosat, a cégem, a Dialin Ékszervállalat New Jersey Belleville kerületében található és sokat dolgozom. A feleségem sajnos elhunyt, a két fiam mellé kell egy nevelőnő, aki egész nap a rendelkezésükre áll. Ez lenne az Ön feladata, a gyerekekkel való foglalkozás, felügyelet. Olvastam, hogy más politikusok, üzletemberek csemetéivel is foglalkozott már, tehát nem lesz újdonság. Jó gyerekek egyébként, nem lesz nehezebb dolga, mint akikkel eddig összehozta az élet.

Charles nem tartotta nagy problémának az időeltolódást. Margaret ezt az időpontot beszélte meg a nővel, aki nem kért későbbit, nappali hívást. Az ex-vámpír ezért nem zavartatta magát és tárgyalt, a saját időzónájuk szerinti napszak szerint köszönt. Ő volt a leendő munkaadó, megtehette.
- Nos, Mrs. Prabhu, örömömre szolgál, hogy jól felkészült! A feladatai a nevelőnők szokásos feladatai lennének, amiket Ön is felsorolt. A kicsik felügyelete, a korszerű életvitel, az etikett, írás-olvasás mind fontosak. Ezeken kívül a háztartás vezetésében is igénylem a segítségét, de ezek csak részfeladatok lesznek. Nekem nem probléma a házimunkát végezni, inkább az idővel vannak gondok és azzal, amihez két személy kell a gyerekekhez. Tehát elsődlegesen a felügyelet és a nevelés lesz a fontos.
Charles felidézte, hogy milyen nyelvet beszél a nő az aktái szerint. A család Vallóniából származott, a francia és a német nyelvet beszélő területről. A hagyományokat a szülők még őrizték, Charlesnak már nem tanítattatták egyiket sem. A szép hagyományok mellett az üzleti megfontolások miatt Dialin a spanyolra is gondolt, hogy Dél-Amerika országaival is könnyebb legyen a kommunikáció a gyerekeknek. Jelenleg az még Magneto területe volt, Charles viszont a jövőre akarta felkészíteni a gyerekeket, hogy ha a hatalmi viszonyok változnak, bármely területettel fel tudják venni a kapcsolatot tolmács nélkül is, ami jobb színben szokta feltüntetni az üzletembert a tárgyaló partnerek előtt.
- Az angol mellett a francia és német nyelveket akarom taníttatni nekik. 
Amit nem beszélt a nő, azt a gyerekek külön nyelvtanártól fogják tanulni.
Jövőre már óvodába is be lesznek íratva, ahol egyébként már a spanyolt is felveszik, így az Ön feladatai onnantól könnyebbek lesznek. A fizetési igénye megfelelő, ezzel számolhat is. A lakhatás, ellátás az én ingatlanomban, New Jerseyben történik, amennyiben ez megfelel Önnek.
Charles a részleteket még nem mondta el. Ha Prabhunak megfelelt az ajánlat, olyan házat fog vásárolni, amiben van elég hely, elkülönített hely egy nevelőnő életterének is a szülő-szülők és a gyerekek mellett. A legjobb, ha mindig ott van velük, csak az emeletről kell lejönnie vagy a földszintről felmennie és nem a város másik kerületéből átjönni. Költözhetne a szomszédba is, Charles mégis jobbnak látta bentlakásosként alkalmazni.

Charles a fordítási technológia ellenére jobban értékelte, mikor valaki gép nélkül is beszélte a nyelvet. A francia és a német hagyomány volt, ő azt akarta, hogy a gyerekek elsajátítsák ezeket. A németre külön tanárt fog majd fogadni, addig Prabhu az angol mellett a franciát taníthatja nekik.
- Jó, tehát így megfelel Önnek, ezt örömmel veszem! Minél hamarabbi kezdést szeretnék, de még folyamatban van néhány nagyon fontos ügy, aminek ezt meg kell előznie, amiket el kell intéznem. Tehát az állást megkapta, már csak a kezdés időpontjára kell várni. Jelentkezni fog a titkárnőm mihamarabb. Köszönöm a hívását és jó pihenést kívánok!
Charles ennél konkrétabbat nem akart mondani. Nem bizonytalanságba ejteni, lerázni akarta, hanem nem akart konkrét terveket mondani arról, hogy New Yorkból megszöknek és New Jerseyben telepednek le, sürőgsen és még a ház sincs meg. Se Mrs. Prabhuval nem akarta ezt most tudatni, sem az esetleges lehallgatókkal. Sinister módszereit nem ismerte pontosan, el tudta képzelni, hogy ha annyit kínozták a repülőtéren a vallatással, még a gyerekeit is, akkor figyelik a hívásait. Adam Blackkel is meg kellett szervezni a találkozót lehetőleg titokban, biztos helyen.
Türelmes és felkészült nőt látott a videón, ilyennek képzelte az indiait az aktái alapján is. Ha még volt kérdés, Dialin megvárta, ő már nem akart mással előállni. A hívás után aludni tért, ha más nem volt hátra. Hosszú napja volt sok nehézséggel és a gyerekek korán fognak kelni, mert korábban is aludtak el.

Az ex-vámpírnak általában csak kevesebb alvásra volt szüksége, de ma nagyon fáradtnak érezte magát. Hosszú napja volt sok idegességgel, sok aggódással, feladattal és ez kimerítette a tartalékait. Az ágy befogadta és úgy magába szippantotta, hogy másnap késő délelőtt ébredt csak fel.
A gyerekek hancúrozó hangjaira már akkor elmosolyodott, mikor még a szemeit sem nyitotta ki. Végre játszhattak odakint is, mert itt jobb idő volt, mint a ködös Angliában. Gyorsan rendbeszedte magát, felöltözött egyszerű, otthoni ruházatba és kiment hozzájuk. A reggelit velük közösen akarta elfogyasztani, mert ilyenben már rég volt részük. A ház ajtajában megállt, nézte őket egy kicsit, aztán lement a lépcsőn és leguggolva várta őket.
- Jó reggelt, kis lurkók! Nem vagytok még éhesek? Apa már nagyon szeretne reggelizni! Mit ennétek?
Minden be volt készítve, édesebb péksütemények, felvágott, sajt, zöldségek, amire vágytak, bármit kérhettek. Egy jó reggelivel kellett indulnia a napnak. A napsütést Dialin még mindig élvezte. Ez is olyan valami volt, amit a gyerekekkel közösen átélve a vámpírkora előtti időszakot juttatja eszébe még egy ideig.

Charles a lehető legszélesebb mosollyal fogadta a gyerekeit, akik mindent eldobva rohantak felé. Erős gyerekek voltak, bátrak, kijöttek ketten játszani, amíg a papa aludt, most viszont nagyon örültek neki. Hiányzott nekik és ők is neki. Dialin elnevette magát a sárgára.
- Bryan, próbáljuk meg újra: na-rancs-lé! Mondd Apával együtt: na-rancs-lé!
Charles igyekezett egy kis nyelvtornával is élni. Ha sokat gyakorolja, biztosan meg fogja tanulni a kicsi.
- Jól van, ti kis pokolfajzatok, palacsinta és tojás rendel!
Hagyta, hogy behúzzák, ez vicces volt nekik és játék. A konyhában leülhettek a gyerekek. Charles kiöntötte nekik, amiket kértek és addig előkészítette az ételeket. Meleg, még gőzölgő palacisntát kapott Bryan és tojásos reggelit Kevin. Charles is hasonlót evett, a tojáshoz sonkát is tett és természetesen nagy adagot evett, hogy legyen ereje a mai naphoz. A reggelit végigvárta. A kicsiknek meg volt tanítva, hogy evés közben ne beszéljenek, Charles is ehhez tartotta magát. Sok teendője volt mára. A reggeli után a meglepetéssel kezdte és mikor végeztek, felvitte őket az emeletre kézen fogva:
- Apa hozott nektek ajándékot. Kíváncsiak vagytok rá?
Felkísérte őket a szobáig, ahol a szekrényből elővette a vasutat, amivel meglepte őket. Be volt csomagolva, övék volt a lehetőség, hogy kibontsák a díszes,csillagos-virágos csomagolópapírt és levegyék a szalagot.

Charles megsimogatta a kicsi fejét, hogy ügyes volt, amiért megpróbálta. Fogják még gyakorolni és menni fog az a narancslé. Ha kell, járhat logopédushoz is a kicsi, de egyelőre még semmi szükség nem volt erre. Jól nevelten viselkedtek, szépen ettek és csak akkor ugrottak fel, mikor megkapták a lehetőséget. Az ajándék, a meglepetés izgalmas volt számukra. A férfi felvezette a nyüzsgő, lelkes gyerekeket és kibonthatták a csomagot. Amíg ezzel foglalatoskodtak és nézegették, Charles a telefonján nézte meg a titkárnő üzenetét. Nagyon szép házakat talált, a döntéshez kellettek más szempontok is.
- 1., 2., 5., ezekre kérjen ajánlatot! Köszönöm! - szólt a válaszüzenet szövege.
Charles visszafordul a gyerekekhez, akik már megfosztották a dobozt a csomagolásától.
- Igen, hadd lássam, milyen ügyesek vagytok!
Rájuk bízta, hogy rakják össze az útmutató szerint. Ha valami nem volt jó, mutatta az ábrán és úgy rakta oda az alkatrészt, ahogy helyes volt. Hitt abban, hogy a következőt már ők is jól rakják oda és a végére megdícsérheti őket. Aztán pedig indulhat a mozdony és integethet az állomáskezelő, villoghatnak a lámpák, zárulhat és emelkedhet a sorompó.

Haladt a házvásárlási próbálkozás is, amíg Charles a gyerekekkel játszott. Ügyesek voltak, okosan követték az útmutatót, csak kisebb segítség kellett nekik az apróbb részeknél. Apjuk ezt szívesen megtette, tanítva őket és segítve nekik, hogy készen álljon a nagy vasúti játék a szobában. Egészen fél háromig ezzel telt az idő. A meglepetések még nem értek végez. Ebédre a kedvenc fogásaikkal készült és egy tortával.
- Jó-jó, itt az ideje ebédelni, lurkók!
Kézen fogta a gyerekeket és levezette őket a konyhába. Ott leültette őket az asztalhoz. Megmelegítette a paradicsomlevest betűtésztával, a bolognai spagettit, amiket nagyon szerettek. Mikor csengetett a mikrosütő, kivette az ételeket, szedett a gyerekeknek és magának is. Gyorsabban végzett, mint ők és elment a tortát is előkészíteni. Közben a telefonján tárcsázta Adam Blacket, hogy megbeszéljen egy találkozót. Mást nem akart mondani, hátha lehallgatták, mint gyanús elemet a reptéri offenzíva után.

Charles megelőzte a gyerekeket, akik szépen és lassan ették a kedvenc ételüket. Blackkel tudott beszélni és bonyolódott az ügy. A férfi nem tartózkodott New Yorkban. Az ex-vámpír nem csodálta. Ezt a helyet kerülni volt érdemes a háborús helyzet miatt. Charles barátja jó üzletemberhez és megbízható társhoz méltóan megoldást kínált. A holonet egyik rejtett zugában, egy internetes játékban akarta lebonyolítani a megbeszélést. A gondolatokat még nem hallgatta le Sinister apparátusa, a játékban rögzítettekre pedig szigorú szabályok vonatkoztak és azokat a cég nem adta ki. Mire megfenyegették volna őket, Charles és a gyerekek már biztos helyen lettek volna. Az ex-vámpír választott egy stratégiai játékot, olyat, amiben egy baseball csapatot kellett menedzselni. Ez üzletembereknek való játék volt és egyszer-kétszer már próbálta is társaságban. Ha megfelelt és annak is volt ilyen tiszta csatornája, ebben maradtak Adammel.
A torta nagy sikert aratott, a gyerekek habzsolták és jóllaktak vele. A szemük még kívánta akkor is, mikor a hasuk már tele lett, látta rajtuk az apjuk. A napirendet szépen megtanulták és itthon is követniük kellett. Az ebéd utáni üdítő gyümölcslé után elmehettek fogat mosni és kiadós ebéd után következhetett a szundítás. Mikor már aludtak, Charles beregisztrált a játékba és megkereste Blacket, hogy tudjanak beszélni. Mikor már tiszta vonalon voltak, küldte a gondolati üzeneteket a kattintgatás a csapat beállítása közben. Kellemest a hasznossal.
- Üdv megint, Adam! Kellene egy kis segítség. New Yorkban a reptéren kaptam egy óriási csekket és nem akarom kifizetni, gondolom, megérted. Kéne egy teleportálás New Jerseybe nekem és a két fiamnak.

A gyerekek aludtak és Charles elvonult a másik szobába, hogy ne is zavarja őket a gép fényeivel és a többi apró zajjal. Neki az első gondolata egy ilyen baseballos játék volt. Nem volt függő, nem ragaszkodott volna hozzá. Teljesen mindegy volt a körítés, a lényeg a teleportáció megszervezése volt. A játékot megnézte, az üzletember szellem elkapta, mikor meglátta a lehetőségeket. Itt is a profitot kereste, a virtuális profitot és nyerni akart. Menedzser pozíciót választott, egy ígéretes csapathoz akart bekerülni és azt még tovább fejleszteni. Úgy állítgatta a játékot, hogy az menjen is és haladjanak az edzések, a reklámok, a fejlesztések, a hirdetések. A találkozó során rátért a lényegre.
- Én nyitott vagyok a lehetőségekre. A cégem befektetőket fogad, hamarosan nagy tőkével szállnak be a vállalkozásba és érted is tudnék mondani néhány keresetlen szót, hogy hasonló előnyökben részesülhess. Nem csak ígéretem van és nem leszek szűkmarkú. A háború sokáig eltarthat és a villától meg kell szabadulnom, akármilyen szép családi örökség. Ha innen kikerültem, eladom közvetítőn keresztül és a vételár fele a tiéd. Megfelel?
Charles igazán nagylelkű volt. Egy patinás villa megfelelhetett olyan valakinek, aki eleve a városban élt és megengedhette magának. Nagy összeget kérhetett el érte, Black jól járt volna vele.
- Tisztázzuk a lehetőségeket! A mágiát kizártuk, egy teleportáló mutáns, nagy  hatalmú teleportáló, aki megbízható és kivisz, az kockázatosabb. Több kéz, több kockázat. A tech lenne a legjobb, egy karperec, szerkezet. Mi ennek az útja?

Charles felruházta külsővel a virtuális menedzserét. Egy borzosra zselézett hajú, enyhén borostás, jóképű harmincas férfi lett, eleganciával és tapasztalattal. Adam figurája viccesre sikerült, az ex-vámpír jót mosolygott az alkoholista üzletember szerepén. Elrakogatta a pontokat és az indítás jól sikerült. Kezdte a fejlesztéseket, megkeresett playereket, akik ígéretesnek tűntek, már játszottak egy ideje és próbálta a csapathoz szedni őket, másokat bevonni a befektetésekbe, reklámba. Minden oldalról próbálta megtámogatni a virtuális csapatát igazodva a szabályokhoz.
Az üzletember átgondolta, mi lett volna a legbiztosabb módja az előleg eljuttatásának. Ellenőrizhetetlen bankszámláról bankszámlára át tudta utalni ezt az összeget. Az ő kategóriájának nem volt nagy összeg a 3000 sem. A helyes csatornát kellett kiválasztani és ha megvolt, azonnal intézkedett is erről. Nem akarta, hogy Adam később bajba kerüljön vagy hogy őt elővegyék, miért utalgatott más gyanús alakoknak. Biztosra ment. Mikor ezt lerendezte, közölte Adammel, mire jutott és hogy beleegyezett.