Metró

Sajnos sehol sem látom a pisztolyaimat, ami nem jó hír - lövésznek még jó vagyok, sőt, átlag feletti, de a kézitusáknak nem vagyok a mestere. Persze, ha rám támad néhány suhanc, azokat könnyedén leverem, de csak azért, mert erősebb vagyok náluk és jobban bírom az ütéseiket, és ez az utcákon a legtöbbször elég. De itt már laikus szemmel is láttam, hogy ez kevés lesz, ellenfelem mozgása túl gyakorlott volt, nem tett felesleges mozdulatokat, simán mozgott, és szinte láttam, ahogy a bőre alatt pattanásig feszülnek az izmai, ahogy kész bármikor lecsapni. Sajnos Jenna el volt foglalva az ellenfelével, és nem tudta kölcsönadni a fegyverét - nők - ehelyett ismét ellenfelemre összpontosítottam. Szerencse, hogy nem használta ki ezt a pillanatnyi figyelmetlenséget. Ekkor hirtelen megindult felém, a bordáimat támadta, amire első logikus mozdulatom az volt, hogy hárítsam a rúgását, amit két kézzel akartam elvégezni - de a sérült karom miatt a mozdulatot nem tudtam tökéletesen végrehajtani, jobb karomat végigjárta a fájdalom, és lebénította - a ballal viszont próbáltam a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Ez után a fejemre támadott, ez elől már elhajolni próbáltam, miközben a mozdulatot tovább akartam vinni hátrálásba, hogy teret nyerjek, és időt a visszatámadásra. Ha ez nem sikerül, akkor próbálok továbbra is reagálni a támadásokra, azokat a lehető legjobban hárítani, és közben teret nyerni, egy pillanatnyi szünetet, amit kihasználhatok az ellentámadás indítására. Amint erre lehetőségem adódik, épp kezemmel próbálom megütni, a helyzettől függően célozva olyan pontra, amit eltalálhatok, vagy előnyhöz juttathat - gondolok itt arra, hogy ha a teste könnyű célponttá válik, bár kétlem hogy ez bekövetkezne, akkor arra sújtok le, viszont megelégszem azzal is, ha a felkarjára tudok csapni egy sikeres hárítás után a megfelelő ponton, valamennyire elzsibbasztva azt - az lenne a legszebb, ha egy ütésből lebénítanám a karját, bár erre semmi esélyem. Természetesen a fej, az ágyék, és bármely már, hasznos célpontot megtámadom a férfi testén, ha erre alkalmam adódik, ami sajnos elég amatőr hozzáállás - simán kicsalhat így belőlem egy támadást, amire könnyedén reagálhat, viszont nincs jobb lehetőségem, azzal kell dolgoznom, amim van.

Fájdalom, ez az a dolog amit szeretek okozni másoknak, de én magam nem szeretem ezt a saját bőrömön tapasztalni. Miközben a melák felé rohanok, hogy majd így átverjem már nem a jobb karom fájdalma jár a fejemben, hanem az hogy Jenna ellenfelének minél nagyobb fájdalmat okozzak. Rohanok a melák felé, majd hirtelen egy oldalra vetődés a festett csaj felé. Bevette! A melákot sikerült kicseleznem, de ahogy a csajcsatához közelebb érek, valami furcsa tűnik fel. Eddig úgy gondoltam hogy Jenna lassan mozog, sőt ezt is láthattam, de közelebb érve észreveszem, hogy Jenna normál tempóban mozog. Az ellenfele olyan gyors mint a szélvész, így esélytelen hogy eltaláljam. Sikeresen ki is tér előlem, de Jenna ekkor elég keményen megtépázza a csaj testét a karmaival. "Ügyes kislány" mondanám, ha a fejem nem lenne felkötve, ehelyett csak egy félmosollyal dicsérem. Sajnos a beszédre nincs semmi idő, mert a melák a két izzó kezével, két izzó sugárnyalábot lő felénk. Király, most már Jennát is belekevertem.
A szőke vére láva forróságú szóval a lövedéke se lehet hidegebb, így olyan gyorsan térek ki előre, amennyire bírok, de a lövedék elég közel haladt el a jobb lábam mellett, hogy egy kicsit megpörkölte. Remélem Jenna sikeresen kitért előre, de oda se figyelek, mert a düh elönti az agyamat. Jenna az egyetlen olyan ember aki törődött velem és ha itt valami bántódása esik a melák miatt, akkor azt nem bírnám ki épp ésszel. A célom egyszerű: a melákot kicsinálni. A kötést letépem az arcomról hogy tudjak valamit mondani.
- Ehzélt mhegollek! - mondom a meláknak, majd nekirohanok. Ha a karmolás nem megy, akkor majd megteszi az öklöm is, valamint megpróbálhatom a szemét kikaparni. Amint a közelébe érek erőteljesen gyomron ütöm, majd a bal kezemmel a gigájába ütök egy erőse, hogy eltörjön az ádám-csutkája. Akár sikerül a támadássorozatom, akár nem, a bal karmaimat a szemébe állítom, remélve hogy ha talál, akkor megbénul és akkor rátaposok a nyakára. Ha megpróbál megütni, vagy újra lőni, akkor egy bukfenccel védem ki és a lábába boxolok.

Gyors de sikerült kijátszani így a rúgást nem kaptam meg és nem számított rá hogy vissza nyal a fagyi így szét kaptam a fél lábát amire fel is sikoltott, rendesen zene füleimnek. Amint lehuppan mellém a földre már fordulnék felé és nyúlnék is utána hogy magam alá rántsam és ingyen arcplasztikát adjak neki de még mindig előnyt élvez a gyorsaságával és elgurul, mint nem soká a gyógyszerem, utálom ha valami kicsusszan a kezeim közül mint egy rohadt kígyó. Támadni ugyan már nem szándékozik attól még vérszemet kaptam rá. Kicsit kijózanított a látvány hogy mindenki gyorsított felvételben mozog és leesik hogy nem a csaj a gyors hanem én vagyok lekorlátozva, szóval ez a képessége, így még inkább belém jött a hajlam hogy kivégezzem, ő lett a célpont, ha a csaj kinyiffan vagy legalább eszméletlen nyert ügyem lesz. Kihívás elfogadva, bár nem lesz egyszerű, ekkor veszem észre hogy Jedakot is belassították, azt nem értem minek de nem sokat gondolkodok rajta mert a mögüle érkező sárga nyaláb jobban aggaszt. Nem akarok pirított róka lenni, ha elég magasan megy ahhoz a sugár hogy elég a földön maradnom akkor csak jobban lelapulok és örülök hogy nem pattantam fel rögtön, ha a földet célozza gurulok arrébb persze a csaj irányába és csak ezután próbálok felugrani hogy rögvest rá vetődjek. A melák nem az én gondom egyenlőre, van fontosabb  és amúgy is ha a kollegináján ülök próbálva a betonba döngölni csak nem ereszt rám még egy sugarat, kivéve ha nem kár a csajsziért, reménykedek azért hogy nekem lesz igazam. Max ide jön és megpróbál leszedni róla vagy megütni, ha így áll a dolog és Jedak csak statisztáskodik ahelyett hogy megállítaná, hozzá vágom vagy rá rúgom a csajt a melákra majd pattanok és próbálok a sugaraitól menekülni. Azon is gondolkodom egyszer leszek önző és szemét, kiütöm a csajt és mint aki jól végezte dolgát lelépek vagyis elmenekülök, bevackolom magam otthon és a boltomban kialakított erődben fogok élni amíg el nem évül a dolog,  addig a bátyám lesz a személyi futárom, úgy sincs melója és kezd kicsit idegölő lenni hogy csak terpeszkedik otthon, én meg a "félelem" miatt egész nap csak bezárkózva töltöm a napot és eszek-iszok-kockulok-alszok, hmmmm nem is olyan rossz ötlet. A hiba csak az hogy ismerem magam és nem hagynám itt  a szerencsétleneket, pedig semmi hasznom nem származik abból hogy a saját bőröm kockáztatom értük és nem tartom magam hős típusnak sem de a jó szívem, egyszer tényleg a sírba visz.

A védekezés nem sikerült úgy ahogy terveztem, de attól még életmentő volt - a fájdalom miatt bekövetkezett reflexszerű összehúzódásnak hála megúsztam a fejemre mért támadást. Sajnos vesztésre állok, a csávó számára nem lehetek nagyobb kihívás, mint egy boxzsák, egyelőre legalábbis csak ő püföl engem, és nem én őt. Nem tudom megtámadni se, vagy hirtelen visszatámad, mielőtt üthetnék, vagy egyszerűen hárít - és utána támad vissza. Tehát püföl egy sort, amíg meg nem unja, aztán hogy tovább szívózzon velem, és megszégyenítsen, hirtelen leáll miközben én teret akarok nyerni, és vár. Hát, hiába támadok rá, ugyan az lesz mint eddig, úgyhogy ez így szopás. Még szerencse, hogy messze földön híres hülyeségem a segítségemre siet, talán meglepem a tagot.
- JÓL VAN EMBEREK, LEJÁRT AZ IDŐ, PARTNERCSERE! - kiáltom el magam váratlanul, és intek, hogy tessék-tessék, körforgás meg minden, kapjak valami olyan ellenfelet ami ellen esélyem is van, mert ez így nem pálya. Ha viszont nem jön be a tervem, és rám támad - vagy adja isten továbbra is vár - akkor, attól függően hogy mennyire szorulok védekezésre, próbálok előállni egy újabb javaslattal.
- Na, boxban te vagy a király, de legyen fair ez az egész, nem? Neked se kihívás ez az egész. Mondjuk céllövészet? Pisztolypárbaj? Bármi más, ami nem kétkezi erőszak? - sorolom a jobbnál jobb ötleteket, amint erre lehetőségem van.

Szeretem a vért. Ha én okozom akkor legalább is igen, mert akkor olyan mintha a megkönnyebbülés nedűje lenne. Szerencsémre ez most is így történik, ugyanis Jenna ellenfelére rájár a rúd. A lába teljesen szét van kapva és mikor futna vele pont összecsuklik fájdalmában. Itt az idő a támadásra, lehetőleg most biztosra kell menni. Két karmos vs egy sérült csaj, hát nem éppen fair, de mit lehet tenni. Nem szokásom nőket ölni, de mivel ő kezdte így Jennával elég rendesen szétkapjuk, én a fejét karmolom össze. Miután végeztünk, a vértől nem lehet túl sokat látni, de mikor letörlöm az arcomról, rögtön egy ismerős kép fogad: a széttépett áldozaté.
Egy kilőve, a melák és a ninja maradt, de az utóbbival törődjön a kékhajú, majd ha ráérek akkor szétszedem. A rögtön támadó melákot elnézve rögtön szólok Jennának:
- A vhére plasma! Nge vágd mehg! - mondom, majd rögtön támadásba lendülök. A melák természetesen ismét ránk lő pár sugarat, de most már biztosabban térek ki előlük és úgy érzem, egyre ügyesebb vagyok. Lehet hogy azért, mert már kiismertem, de lehet hogy azért, mert a véres gyilkosság lelki erőt ad nekem. Mindenesetre, miután kitérek a lövések elől, majd a gyomrába boxolnák és ha sikerül eltalálnom, akkor a hátába kerülnék és hátba rúgnám, majd a nyakára taposnák. Ha a gyomrozás nem sikerül, akkor hátrébb lépek, majd ugrás közben állon rúgnám de úgy hogy kiterüljön. Viszont, ha találok a földön egy vasrudat, akkor azt használva verném pépessé, ha pedig egy követ találok, akkor azt fegyvernek használnám és a fejét ütném vele.
Viszont, ha a dulakodás közben találnák egy pisztolyt a földön, akkor azt rögtön a kékhajúnak dobnám, ő biztos boldogulna vele.

Jól számoltam arrébb kellett gurulnom és máris célba vehettem a nőt akin látszott hogy nehezére esik már tartani a képességét, erre el is mosolyodok és élve a lehetőséggel mozdulok felé. Meg is próbál elmenekülni de egy rosszul intézett lépés és csak a fájdalmas sikolyát hallom, kb úgy hatott rám mint amikor a bika előtt elrántják a vörös köpenyt és indulok is meg. Közben Jedak beugrik és lenyúlja az áldozatom meg marva az arcát, bennem lett volna hogy vissza küldöm a melákjához, köszönöm már magam is elbánok vele ha már sikerült lesebesítenem, foglalkozzon a sajátjával. Rúgásra készül de az idő hirtelen normálisba áll és el szállok mellette, talán még meg is lököm vállal, a nőre vetődve mint egy vadállat a prédájára és a körmeimet ahol érem mélyesztem is bele és tépem szét.
-Elszámoltad magad, r*banc!
Mondtam miközben leráztam a vért a kezeimről, de ahogy emelem a tekintetem pár sugárral nézek szemben amiket könnyű szerrel sikerülhet kikerülnöm, Jedak próbál nekem mondani valamit de kicsit morcos vagyok amiért bele nyúlt az én dolgomba úgyhogy hajrá, küzdj meg a melákkal addig futok pár kört, ha szarul áll majd vissza jövök. Egyenlőre a másik társamra vetek egy pillantást, jó ideje nem figyeltem már rá, az előbb valami társcseréről óbégatott ha jól értettem, többet néztem ki belőle mondjuk az a sérülés meg nehezíti a dolgát, azért úgy fest fegyver nélkül meg van lőve és csak menekül. Segítek neki ha tudok de az ő fegyverére is szükség lenne, hagyjam hogy püföljék még kicsit vagy beáldozzam először az én pisztolyom oda adva neki aztán előkerítem az övét és fejbe lövöm a melákot, mert a forró vére miatt a közelébe nem megyek. Amikor meglátom hogy lendül a punk felé én is ugrok, ha jól gondolom most a férfire figyel és nem számít rá hogy közbe ugrok én is, Mich háta mögül érkeznék és a karja alatt ugranék ki felütve a ninja állát ököllel vagy végig karmolni rajta lemarva a maszkot a képéről, ha nem is talál a támadásom számítok rá hogy legalább hátrébb ugrik. Közben a másik kezemben tartom a pisztolyom és ha az ellenfél hátrál vagy bekapja az ütést hátra nyújtom a pisztolyt a társamnak persze végig a ninja alakra figyelve, majd ki ugrok közülük szabad utat adva Michnek hogy célozzon. Amíg a lézeres fickó Jedakkal van elfoglalva igyekszek felugrani oda ahonnan a fiúkat lerántották, ott láttam utoljára a punk kezében pisztolyt, ott ejthette el, ha meg van sietek vissza hogy még akár a peremről kiszedjem a melákot, remélem egy lövés őt is megbénítja és lehet hogy Jedak kap egy keveset a véréből még midig olcsóbban megúszhatja mintha élve sütnék meg.
A másik véglet azonban ha a maszkos pasi már az ütésem közben elkapja a karomat,  akkor viszont nem adom át a pisztolyt hanem a fegyveres kezem előre kapom és igyekszek belelőni akár többször, tök mindegy hol a lényeg hogy kizökkenjen, a legjobb egy azonnali halál reménye de ha nem más egy ízület se rossz találat vagy a tüdeje, vagy ha ezt sem hagyja elrúgom magamtól de nem hagyom hogy elkapjon bármiféle fojtófogásba vagy megpróbál megbénítani egy jó helyre mért rúgással/ütéssel. Ha a lefegyverezés sikeres és még egy ellenfél pipa már csak a melák marad akit egy gyors tárellenőrzés után, amit a fegyver súlyából megsaccolok üres e, ha nem akkor megcélzom, üres tár esetén ugrás fel a másik pisztolyért és úgy folytatni mint az eredeti tervben. Egy újabb tök jó elképzelés és bár az előző is sikerült az nem volt ilyen "összetett", remélem ez is sikerül ha nem más legalább részben.

A kis kényszerpihenőm alatt látom, hogy szétkapják az egyik nőt, amiből erőt merítek - ez azt jelenti, hogy ketten maradtak a másik tagra, és ha őt is legyűrik, akkor hárman már elbírunk az önjelölt harcművésszel. Tehát nincs más dolgom, mint feltartani a csávót, amíg a többiek jönnek segíteni, ez talán menni fog - lehet hogy lassú vagyok ahhoz, hogy felvegyem vele a harcot, de legalább az ütéseit bírom. Nagyjából eddig jutok a gondolatmenetben, amikor felém lendül, megunva a várakozást, és támad - reflexszerűen próbálok védekezni, kissé fordítva a törzsemen, és emelve a lábamat, hogy a sípcsontomat rúgja meg a térdem helyett, ezen kívül próbálok visszaütni azon az oldalon, amelyik kezét a támadásra használta, miközben a másik kezemmel megpróbálom elkapni az említett végtagot, hogy nehezebb legyen a védekezése. Igazából, ha meg tudnám ragadni, az sokban segítene, szerintem egy-két ütés elég hogy kiterítsem, még ha emberfeletti is a tag. Nem hiába van tonnás erőm, no.
Tehát a stratégiám a védekezés-visszatámadás helyett mostantól arra összpontosít, hogy valahogy elkapjam a tagot, és ha ez megtörténik, akkor így próbáljam támadni, mielőtt visszaélhetne a helyzettel, vagy felfoghatná a dolgot. Nem fűzök nagy reményeket az új megközelítéshez, de mégis izgalmasabb, mint védekezve játszani a boxzsák szerepét.

A víz alatt. Hogy értheti az hogy a víz alatt? Én semmi olyasmire nem emlékszem, ahol a víz alatt lettem volna, maximum a víz mellett. A nő mondata kíváncsivá tett, így miután itt végeztünk, rögtön megérdeklődöm, hogy mi is ez az egész. Természetesen most nem ez a lényeg, hanem az hogy a melákot minél előbb kicsináljam. Mivel a földön semmi használható tárgy nincs és a kékhajú stukkere szétolvadt, így az ökleimre hagyatkozom. Amint a szőkéhez érek, rögtön meggyomrozom, de az ütésem ereje elvezetődik. Ezt abból állapíthatom meg, hogy a fickó meg se érezte az ütést, és valamiért nem tűnik túl gyengének az a ruha. Nyilván valami speckó páncélt visel, de talán a háta sebezhetőbb. Ahhoz hogy az ütésemet kivitelezhessem, a hátába kerülök, de pont olyan sebességgel kap el a melák és elhajít. Remek, csak erre volt szükségem, egy jó kis dobásra. Ami a becsapódást illeti, valakit tuti hogy valakibe belecsapódtam és mikor feltekintek, a ninja áll felettem. Az viszont nagyon is meglep, hogy nem támad rám, hanem rögtön Jennának megy, de nekem felkelni is alig van erőm, nemhogy megállítani. Viszont az lenne felőlem a legjobb, ha felkelnék, mert a melák már megint felém ront. Sajnos itt már csak egy lehetőség maradt, ki kell szúrnom a szemét, hogy megbénítsam.
Amint a közelembe kerül, rögtön dobnák egy bukfencet és azzal a lendülettel a térdébe csapnék, csupán elterelő szándékkal. Ha lenyúlna értem, akkor hagynám hogy elkapjon és így szintbe emeljen, majd a bal karmaimmal kidöfném mint a két szemét. Ha viszont nem nyúl le, akkor én ugranák fel, a jobb karommal ütnék, hogy eltereljem, közben a bal karmaimmal a szemére mennék.
Ha sikerül a támadás-sorozat és megvakul, akkor eltörném a nyakát, ha nem akkor csak imádkozhatok.

Keresem a fegyvert, ahogy láttam nem csak én hanem Jedak is, kicsit letörtem amikor a földön találtam szétfolyva azt.
-Kár érte!-jegyeztem meg halkan.
Jobb híján egy fegyverrel kell gazdálkodnunk, úgyhogy át is adom annak aki fegyver nélkül nem igazán használható. Amikor érkezek Mich már kapott pár ütést,  de még talpon van, amikor közéjük ugrok a maszkos meghátrál pont ahogy terveztem, engedek is egy kis mosolyt, ilyenkor dagad a májam amikor jó a számításom. A pillanatnyi zavartságát hogy csak így beugrottam a képbe kihasználva hátra nyújtom a fegyvert, remélem Mich kapcsol és fogadja az ajándékot   és használja is. Mielőtt bármit mondhatnék neki érkezik a kövi csomag Jedak képében egyenesen rá, fél szemmel azt is látom hogy a melák megindul feléjük a maszkos pedig nekem ugrik, nem mintha bánnám, nekem talán van esélyem ellene, de sajnos ahogy látom kicsit se lett lefárasztva.
-Fegyver, társcsere, más kívánság esetleg?
Vetem oda miközben leejtem a dzsekim a vállamról, azért a pillangókésem magamhoz vettem előtte sose lehet tudni,  és az ellenfelem képébe igyekszem dobni, amíg a ruhadarab repül biztos oda figyel és utána kap hogy ne essen rá vagy valami, addig pedig próbálok bevinni egy buktatást hogy lehetőleg hassal a földre kerüljön vagy hogy elkapjam hátulról és térdre erőltessem, onnan pedig egy egyszerű rántás és kivégzés. Ha ennyi időm azért nincs akkor egy felfelé irányzott ütés az orrnak, ezzel az erővel a csontnak fel kéne csúsznia szépen az agyáig, de lehet hogy a maszk megvédi, jó lenne tudni hogy miből van és egyébként zavar hogy eltakarja az arcát, irritál úgyhogy ha tényleg ellát védő funkciót és kárba megy az ütésem  megpróbálom lekarmolni az arcáról, reménykedjen hogy az arca nem jön a maszkkal együtt cafatokban bár ha ennyire takargatja tök mindegy neki és ha valami csoda folytán meg nem ússza ezt az egészet élve még inkább lényegtelen. Aztán eszembe jut hogy fenének van nálam a kis késem mikor vannak karmaim, max dobni tudom hogy a fickóba álljon ha megpróbál elugrani vagy ilyesmi amúgy jelenleg haszontalan. Esetleg hátra passzolhatom ezt is, de kötve hiszem hogy a karmosnak kéne, Mich-nek meg mivel csak egy használható keze van hülye lesz érte eldobni a pisztolyt, meg azzal tán jobban is bánik mint a késekkel mondjuk nem láttam még nála de ha kell ezt is hátra passzolom.

//Raten megkért, hogy várjak egy napot, azaz holnap kaptok új kört.//

A védekezésem nem tökéletes, de részben sikeresnek könyvelhetem el - bár a bordáimat szépen megdolgozta, a lábfelhúzásos manőverem sikerül, és így a sípcsontomba rúg bele - na, nem mondom hogy az nem fáj, de mindenképp jobb, mintha a térdporcok mozdultak volna el, vagy törtek volna darabosra. Eközben megérkezik Jenna - kicsit basztatja a férfi öntudatom és egómat, hogy a nő segítségére szorulok, de feminizmus meg miegymás, a mai világban már nem olyan nagy dolog az ilyen, főleg ha mutáns az illető - és még egy fegyvert is kapok tőle. Na, egyből jobbra fordult a buli, még egy cigi a számba meg egy üveg whiskey, aztán akár pertut is iszok mindenkivel - mielőtt lelőném a két köcsögöt, meg talán Jedakot, aki ha nem támad rám, nem lennénk ennyire szánalmas helyzetben. Na mindegy, elég is ennyi a pozitív gondolatokból, de mielőtt használhatnám a frissen kapott pisztolyt, az előbb emlegetett nyomorult sodor el a harc irányából, és visz rögtön a földre - nem ítélkezem, ha neki a pasik jönnek be, legyen boldog a kis seggtúró, de azért engem ne teperjen le - alapból semmi esélye nem lenne nálam, de az, hogy még egy italra se hívott meg előtte, már tényleg a pofátlanság határait súrolja. A földön fekve próbálom felmérni a helyzetet - és elfojtani mindenfajta közeledést Jedak részéről ha tapasztalok ilyet - és úgy tűnik, hogy bejött a partnercsere, Jenna kontra Jet Lee, mi pedig a fura fickó ellen, akit nem ismerek - nem igazán figyeltem, hogy mit tud, eléggé lefoglalt a kis harcművész. Próbálok a földön gurulni, mászni, tekeredni, ami a leghatékonyabbnak tűnik a helyzetben, hogy teret nyerjek, vagy ha hátra estem, illetve bármilyen kényelmes lövő pozícióba, akkor egyszerűen megcélzom a tag fejét, és meghúzom a ravaszt - figyelve, hogy merre fordul ha ki akar térni a lövés útjából, és egyből lőni a megfelelő irányba egy másik golyót is. A második lövés inkább reflexlövés, az ilyenek gyakran pontatlanok, de valamiért az utóbbi időben k-rva jó lövész vagyok, ezért bepróbálom a dolgot. Ha ez megtörtént, és nem terült ki a tag, akkor ismét azon dolgozok, hogy biztonságos távolság legyen köztem és az ellenfelem között, lehetőleg legalább egy Jedaknyi, és én inkább távolról támogassam a harcoló feleket - ha kell, Jenna ellenfele felé is megeresztek golyókat, ő egyszerű embernek tűnik, aki k-rva jól harcol. De azért egy golyó útjából csak nem tér ki.

Kimondva kimondatlanul utálom ha a csontom törik. Az addig rendben van, hogy eltörik pár ujjam, vagy megreped az egyik fogam, de az hogy a karmaimat vesztem el, eltörik az állkapcsom és még a bordáim is megrepedhettek az azért már túlzás. Az utóbbira abból következtetek, hogy már nem csak az állkapcsom fáj k@rvára, hanem az esést követő nekiiramodás közben veszem észre hogy iszonyatosan fáj a felsőtestem, még jó hogy nem tört el a gerincem. Esküszöm, ha ennek vége, akkor lesz@rok mindent, még a kékhajút is és rögtön go az egyik kórházba. Abban reménykedek, hogy minél hamarabb el tudom intézni a melákot, mert akkor már csak a ninja marad, és két karmos meg egy stukkeres már csak-csak elintézi. Visszatérve a melákra, a trükköm nem sikerült, de mivel a kékhajú rálőtt, ezért egy pillanatra nem figyelt és..... MEGVAN! A karmaim belemartak a képébe, mondjuk a szemét nem sikerült elintéznem. Ami még jobb, hogy az arcából nem plazma ömlik kifele, hanem friss, meleg vér. Sikeres mozdulat. Talán mégis van remény a csapatmunkának és talán a kékhajúval is sikerül kibékülnöm. Már mondanám felé hogy köszi, de ekkor a melákból mindenfelé plazma csapódik ki, még jó hogy hátraestem. A jó hír, hogy nem sültem meg, a rossz hír viszont az, hogy bevertem a fejem MEGINT és erős fájdalmat érzek a bal kezem irányából. Lehetetlen, de az egyik sugárnyaláb levitte a karmaimat, legalább a kezem túlélte. Na most már teljesen fegyvertelen vagyok, ennél rosszabb már nem lehet. Még a földön fekve elgurulok és mikor már épp elég távol vagyok tőle, eljött a gondolkozás ideje. Ha a kékhajú lőne egyet a szőke felé, akkor talán megint lankadna a figyelme és akkor nekifutásból eltörhetném az állkapcsát, de mivel össze vissza szállnak a sugárnyalábok és még ordibál is, talán sikerülhet másképp is. Mondjuk a közelébe csusszannék és mikor épp nem lő, akkor a nyakát venném célba, hogy az ádámcsutkáját el tudjam törni. Sajnos még továbbra sincs b tervem ezért jobb lenne cselekedni.

Akkor úgy fest nagyjából minden a helyére került, sikeres volt a fegyver át adásom  de az az esés nem kellett volna oda, mindegy urai a helyzetnek, foglalkozok most már az új ellenfelemmel. Eddig olyan könnyen ment minden hogy kissé el is bíztam magam, ilyenkor esik le hogy ez mekkora öreg hiba. A rávetődni készülő dzsekim elől olyan egyszerűen kitért, hogy hirtelen fel se fogtam a meglepettségtől hogy mi is játszódik le előttem. Meg is feledkeztem a pillangókésről és igazából még mindig jó kérdés hogy minek tartottam a kezemben és mért nem inkább karmaimat használtam mint eddig is, de amikor megindítottam a támadást mintha egy régi reflex vezetné a kezem, kicsaptam a kést és ugrottam a tagnak. Ez az egész olyan gyorsan lefutott hogy mire feleszméltem már csak a hideg pengét éreztem a hasamban, amit asszem kis segítséggel a saját erőmmel vágtam magamba. Mielőtt egy halk nyögésen kívül reagálhattam volna bármit újabb két lövés dördült el ami még fájdalmasabban nyomta meg a fülem de ígérem magamban hogy megbocsájtok ha célt találtak. A sajgás ellenére megpróbáltam magamtól ellökni a fickót, legalább amíg kiszedem a késem magamból.
-A k*rva nénikédet!-morogtam miközben nem valami szívbajosan eltávolítottam a hasamból a fémet.
Nagyon bizsergető érzés volt kirántani és elvágni a francba azt a vackot egyébként, de nem sok kedvem lett támadni, még felegyenesedni se, a fél kezemet a sebre szorítom, hátha nagyjából lefogom és csak imádkozni tudok hogy nem talált el semmi olyan szervet ami szépen behúz a koporsóba. Épp a kezemet szép lassan vörösre festő, szivárgó anyagot nézegettem amikor hirtelen loptam egy tekintetet felfelé valami megérzés folyamán és láttam hogy ez ellenfelem újra lendül felém, remény hal meg utoljára, felkaptam a fél mancsom védekezőül mire megtorpan. Értetlenül pislogtam egészen addig amíg meg nem hallottam az ordítást, ekkor a maszkos fel is kapta a nyúlcipőjét és talán még utána is kaptam volna ha nem fájna a késem helye és nem csapott volna el egy sárga csóva mellettem. Ezután fordultam meg és láttam ahogy a melákból árad a fényesség, igyekeztem kikerülni a csóvákat és menekülőre fogni a dolgot az ellenfelem példáját követve, vagy legalább fedezékbe vonulni valahová. Mondhatnak akármit, náluk van a pisztolyom, boldoguljanak már vele, amúgy is ha pontosan céloztak volna és át lyukasztják a pasi homlokát most nem szívnánk ezzel, ahha akkor még is jár a morgás azért a két felesleges süketítő lövésért, ráadásul pazarolja a golyót is, még is csak vissza kell vennem a fegyverem és magamnak kezdeni vele valamit az a biztos, mit is gondoltam...

Most, hogy újra pisztoly volt a kezemben, kezdtem úgy érezni hogy vagyok valaki, aki képes harcolni. Ennek megfelelően meg is húzom  a ravaszt, és megpróbálom kiszedni a tagot egy- , maximum kettő lövéssel. Ez persze nem sikerül, emberre lőni - mármint olyanra, aki számít rá - nem olyan, mintha céltáblákra lőnék, azok sokkal egyszerűbb célpontok. Lineárisan mozognak, és egységes sebeséggel, nem pedig hirtelen gyorsulnak, és véletlenszerű irányba. Épp ezért nem tudom eltalálni, bár nem sokkal tévesztem el. Ettől eltekintve a fura srác sikeresen végigmarja az arcát, ami nem nagy mutatvány - egyrészt rám figyelt az ellenfelünk, másrészt közelebb volt. Nah, gondolom ez meg is van, ideje hogy elterüljön és a saját vérében fetrengjen - de nem. Ehelyett egy területi támadást indít meg ellenünk, ami elől célszerűnek látom kitérni, ezért minden - na most ide és oda lövünk - akciót befejezek, és inkább arra koncentrálok, amire már korábban is akartam - hogy a plazmás csávó és köztem a lehető legnagyobbra növeljem a távolságot, és legalább egy Jedak legyen köztünk emberi pajzsnak, mert úgy érzem, hogy ez a legegészségesebb rám nézve. Jedak persze nem érdekel, de ha a saját biztonságom és Jennáé közül kell választanom, akkor is egyértelműen a sajátomra szavazok.

A támadást egy kissé elnéztem, ugyanis a melák nem lőtt, hanem felrobbant! Double kill egy napon, ennél jobb már nem is lehet. Természetesen semmi megjegyzésem ehhez, mert az a fényes cucc még mindig száguld mindenfelé. Mire észbe kapnák, a maszkos megragad és feldob engem Jennával együtt. Nem tudom hogy nyögést hallottam-e vagy csak hallucináltam, de forróság ide vagy oda, rögtön Jennához rohanok. Odaérve észreveszem, hogy vérzik a hasa, szóval kölcsön kenyér vissza jár, rögtön lekapom a pulcsimat és a sebére szorítom, már ha engedi. Remélem neki semmi komoly baja nem esik, mert ő az egyetlen ember aki végre rendesen bánt velem, még ha ez csak egy orvosi támogatás erejéig tartott is.
Miután a maszkos még Michaelt is felhozza, megadja magát. Na ez elég furcsa, de tőlem ne várjon könyörületet az a tetü, pláne azután hogy Jennát megszúrta. Természetesen először egy kis információt kéne kiszedni belőle, mert van pár megválaszolatlan kérdésem. Odamegyek hozzá, majd elég ideges hangon vallatom ki.
- Ngha éf mosht mindfgen elmgondas nekülnkd, éh akklor fhájdalam mentes haklalod les* - mondom neki, bár nem lehet túlságosan érteni amit mondok. Ha elkezd beszélni, akkor közben leellenőrizném Jennát, majd tisztáznám Michaellel a helyzetet pár bocsi és kezdjünk tiszta lappal jelzővel megspékelve. Semmi kedvem sincs még vele is megküzdeni ez után. De ha a maszkos nem kezd el beszélni, akkor néhány jól irányzott ütéssel venném rá hogy beszéljen. Remélem választ kapok arra, hogy ki küldte őket és hogy milyen vízről is van szó.


///téli szünetben nem biztos hogy fenn tudok lenni///

fordítás:

Menekültem volna de amikor hátra néztem láttam hogy a fickó nem csak sugarakat lő hanem robban, biztos mérges lett hogy összeszabdalták a szép arcocskáját. A lényeg a lényeg futhatok de felesleges úgyhogy legalább békésen hunyok úgyhogy megálltam megrántottam mosolyogva a vállam, lassan vissza változok rendes emberi alakomba és készülök keresztet vetni, de tudom hogy így is úgyis a pokolra jutok, mindegy legalább megpróbáltam, szándék a lényeg. Minderre nem volt időm mert feltűnt hogy a menekülő ellenfelem érdekes mód irányt váltott ~na ne már, add már fel basszus! ~ gondoltam miközben emeltem a fél mancsom elvégre a másikkal még szorítom a vérző sebem, de hogy minek? Meglepődtem amikor támadás helyett azonban felkapta Jedakot majd engem is és feldobott minket egy biztonságos helyre majd mindenkivel szintén így......most mi? várjál már, most nem az a rész jön hogy mind meghalunk hősiesen vagy valami hasonló? Zavarodottan pislogok párat, amikor észre veszem hogy valaki hozzám ért, Jedak nyomta a pulcsiját a sebemhez, ja igen au, el is felejtettem hogy fájnia kéne. Értékelem az ellátás viszonzását egy mosollyal.
-Köszi!
Szorítom a hasamhoz immár magamnak. Azért feltűnik hogy rohadt meleg van ami szép lassan enyhül és hogy a támadást nem egészen úsztuk meg és kicsit összeégtünk de ez még mindig csak járulékos sebesülés elvégre ééélünk! Kissé nehézkesen de feltápászkodok, pont a szemtanúja lehettem ahogy a megmentő ellenségünk, hát ez elég hülyén hangzik de mit mondhatnék rá, szépen kisétál a kráterhez és megadja magát. Ember az előbb még itt száguldoztál, simán elfuthatnál! Leugrok, au, és közelebb sétálok én is, Jedak már ugrana a pasinak, jó igen ellenség utáljuk meg ilyenek de azért megmentett minket úgy még is úgyhogy Jedak vállára teszem a kezem.
-Csigavér, elméletileg halottak vagyunk és miatta még se úgyhogy értékeljük kicsit, jó....légyszi! - azért hogy úgy tűnjön milyen szépen kérem egy kedves nézéssel is megdobom a dolgot.
Igazából nekem meg Michaelnek lenne itt oka pattogni, minket vett kezelésbe, de valahogy ezt a szúrást is elnézem neki, vehetjük hogy önvédelemből tette, mindegy letojom, nem ölünk megmentőket max ha lázadozik, ehejett vetek hozzá egy kérdést.
-Oké, most akkor van egy kérdésem amit nagyon nem értek, nektek az lett volna a dolgotok hogy kinyírjatok minket éss ha nem szólsz közbe ez szépen tisztán meg is történik, akkor miért is mentettél meg minket? Ja igen és ha... -gondolkodok- semmi, bocs, tiéd a szó.
Elég hallgatagnak a tag de hallottam beszélni emlékeim szerint úgyhogy nem kérem meg hogy jelezze bólintással ha néma, még jó hogy beugrott a harcot megelőző kis pár beszéd, jaj de szőke lett volna ez a megszólalás. Ha Mich is ugrana neki kiteszem elé az egyik kezem hogy ne tegye, bambaságból pont amelyikkel a sebre szorítom a pulcsit, észbe kapva már nyomom is vissza a ruhát a helyére.
-Figyelmetlen úristenit!-morgom halkan, közben a maszkos fickóra figyelve.
Remélem hajlandó nekünk válaszolni, ha még se én nem bántom, helyette megpróbálom vissza kérni a fegyverem a punktól ha még nála van de sanszos hogy meglepetésében elhajította és szét olvadt ahogy a kis késecském is, tök mindegy. Ha nem válaszol egyszerűen megvonom a vállam.
-Hanem hát nem!
Eztán megfordulok hogy az idevezető útvonalon visszasétálhassak és a metróalagúton keresztül elinduljak az egyik peron felé, kimásszak és megkeressek egy kórházat ellátás reményében, kíváncsi vagyok ha így besétálok mosolyogva a egy kórházba és lekönyökölök lazán a recepciós pultra és mosolyogva mondom a nővérnek hogy asszem kicsit megsérültem, mit fog szólni. Alapból az utcán lazán sétálva a kórházig vicces arcokra számítok ha addig nem ájulok ki a vérveszteségben. Ez még a válaszadás előtt átfut a fejemben, önkéntelenül is mosolyra húzódik tőle a szám egész jó kis elképzelés, mindennek nézzük a pozitív oldalát is.

//Raten megkért, hogy várjak egy napot, így holnap kaptok új kört.//

A férfi, akivel korábban harcoltam elég meglepő dolgot tesz - nem csak hogy megment minket, de meg is adja magát ez után, vagy ez csak egy újabb cseles trükk tőle. Egyelőre nem bízok benne, épp ezért biztosítésképp rászegezem a pisztolyom, és kellő távolságot tartok tőle, hogy használni is tudjam ha szükséges, mielőtt kiüthetné a kezemből. Ha nem támad, és nem tesz semmilyen gyanús mozdulatot, akkor se fejezem be ezen cselekvésem, amíg nem tartom biztonságosnak megtenni. Így a pisztolyt és tekintetemet rá szegezve mondok köszönetet.
- köszönöm, hogy megmentettél minket. Talán azt is elárulnád, hogy miért? - teszem fel Jenna kérdését kicsit másképp. Hogyha nem akar rá válaszolni, ekkor kicsit noszogatom azzal, hogy hadonászok egy kicsit a pisztollyal, ami nem túl okos ötlet, de sokszor hatásos. Talán még a lába elé is lőnék, ha korábban nem mentett volna meg minket - ami után pofátlanságnak tartanám. Igazából, ha nagyon nem akar beszélni, akkor ráhagyom - az ő dolga. Ellenben Jedakot hamar leállítom ezen elhatározásom után.
- Olyan vagy, mint egy veszett kutya, megharapnád azt a kezet, amiből enni kapsz. Csihadj. Ha nem akar beszélni, akkor nem beszél, nem fogjuk se megkínozni, se megölni. Megmentette az életem, tartozom neki - ahogy ti is. Úgyhogy aki rátámad, mielőtt ő tenne ilyesmit, vagy fenyegetne minket, annak velem is meggyűlik a baja. Te már kipróbáltad, hogy mi lenne a végeredménye, kutya.

Figyelem a fickót a kérdésekre várva a választ, látom rajta hogy nem igazán tudja hogy hol van, áh ez biztos nem az ijedtségtől van, amúgy is mitől tartana, az előbb mondtuk hogy nem bántjuk legalábbis ketten. Beszélni kezd és színjátéknak tűnhet de nem tetteti a zavartságot , érezném ha trükközni próbálna és hogy felindulásból ne kapjon egy sallert "valakitől" azért megjegyzem.
-Nem kamuzik, olyan biztos mint hogy itt állunk!
Aztán ő tesz fel kérdéseket, úgy illik ha már ő válaszolt mi is megtesszük, legalábbis én viszonzom ennyivel, hátha ismerős neki a nevünk/nevem valamivel kapcsolatban.
-Mivel látom hogy tényleg nem vágod mi van nagyjából vázolom, szóval először is Jenna Collins vagyok, a többiek megmondják a nevüket ha akarják. - kivárok egy kicsit, utána folytatom - Nem rég volt valami drog kísérlet egy elhagyatott bunkiban ahonnan sikerült kiszabadulnunk és titeket elvileg azért küldtek hogy eltüntessetek minket. Igazából akit tényleg érint az ő- biccentek Mich felé- meg én, de gondolom tőled nem igazán tudunk meg semmit amit mi ne tudnánk vagy legalábbis ne sejtenénk. Azért ez nem azt jelenti ha beugrik valami magadban kéne tartanod, sőt jó lenne ha kicsit megerőltetnéd magad, hátha tudsz valami hasznosat.
Lehet hogy ezért hülyének néznek hogy csak így felvilágosítom de basszus, látom illetve érzem hogy nem színlel, utána folytatja is a mondandóját, érdekesnek tűnik amit mond úgyhogy jó lesz végig hallgatni. Nem igazán követem ezeket az eseményeket de mintha ez amiről beszél nem most történt volna, kezd összezavarni, de még mindig nem hazudik.
-Hát emlékeim alapján az se most volt. -talán kamasz lehettem, nem mintha most felnőttnek lennék mondható...de, mégis, mindegy hangosan ezt már nem teszem hozzá, de mintha kb ebben az időben lett volna a mészárlás a táborban amikor elszakadtam a családtól, viszont nem hiszem hogy köze lenne ehhez, majd kiderül de van egy olyan érzésem hogy nem ettől a fickótól.
Kicsit elméláztam a dolgon a számat rágcsálva, de rövid időn belül visszatérve a jelenbe, arra tudok gondolni hogy ő is valamiféle drogot kapott csak "kicsit" durvábbat mint mi a bunkerban és érzem az égett hús szagát ahogy elérte a hátát a támadás, durva seb lehet, talán az zökkenthette ki. Legalábbis először erre gondoltam de amit elmondott az alapján előbb kapott észbe, ezért mentett meg minket. Azért bele gondolni hogy több évnyi emlék kiesett a tagnak, tudom milyen érzés, elég sokkoló amikor koppan. Azért még mindig nem árt figyelni hátha szemmel tartották a kis kivégző osztagot és a besülésük miatt netalán küldenek nekünk egy kis ráadást.