Metró

A férfi elmondása alapján nem emlékszik semmire, ami megmagyarázza, hogy miért változott meg a tartása, és és a mozdulatai is. Olyan, mintha valaki teljesen más személy lenne itt, ugyan abban a ruhában, ami kicsit sem tetszik - nem elég, hogy tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű ügyet, de reméltem, hogy ha összehaverkodok a taggal, akkor meg tud tanítani bunyózni egy kicsit - bár, tekintve hogy megmentett minket, talán a harci tudása nem veszett el a személyiségcserével. Jenna ezek után megerősíti, hogy igaz amit a tag mond - gondolom állati érzékeivel győződött meg erről ilyen biztosra - majd felvázolja a mi oldalunkat is, és belemegy a bunkeres storyba, de nem szólok közbe, mert nem mond semmi olyat, amit ne tudhatnának mások is. Mikor befejezi, bólintok, megerősítve a szavait.
- Úgyhogy láthatod, minket is szopat a régi AIM, ami Loki eltűnésével nem kéne működőképes legyen. Alighanem készül valami a háttérben. Figyelj, ne haragudj meg a kérdésért, de odalent kurvajól harcoltál. Az is ideiglenes volt, vagy tényleg ilyen karateművész forma vagy? Vagy ez a mutáns képességed? - teszem fel a kérdést, a tarkómat vakargatva a pisztoly csövével, hiszen ha nem tesz semmi gyanúsat, akkor felesleges ráfogni a pisztolyt.
- Amúgy Michael vagyok, ha gondolod te is bemutatkozhatsz. Kicsit kibővítem amit a csaj mondott, talán nem volt elég információ dús. Kísérleteztek rajtunk, ebbe nem kell nagyon belemennünk, talán nem kellett volna túléljük, talán igen - ez lényegtelen. Ma azonban metrózás közben felrobbantottatok - te, és két társad - egy teljes metrószerelvényt, megöltetek jónéhány civilt, és utána ránk támadtatok. A csapatotokból - mármint, amennyivel találkoztunk - te vagy az egyedüli túlélő, de ettől még nem biztos, hogy nem voltatok többen. Úgyhogy szerintem legyél te is éber, ha túl akarod élni a dolgot. - fejezem be végül. Az egész beszélgetés alatt folyamatosan figyelem az árnyékokat, és a szemem sarkából próbálok kiszúrni bármilyen mozgást. Nem vicceltem, tényleg nem gondolom, hogy csak hárman lettek volna, és várom hogy mikor támadnak ránk ismét.

Bemutatkozik ő is, ennek már csak azért is örülök mert legalább együttműködik velünk, talán ez is biztosítja hogy igazat mond a többiek számára is.
-Aaaaha, hallottam már ezt a nevet, legalábbis ismerős.-gondolkodtam hangosan.
De ez most mondhatni lényegtelen, végül Mich is megszólal, mondjuk én nem pont itt kérnék harcművészeti leckét de nem szólok bele és azt hinném kezd más témák felé sodródni a beszélgetés, közbeszólnék hogy térjünk vissza az eredeti témához de úgy fest nem kell. A punk kiegészíti a rövid felvilágosításom pár dologgal. Közben a fickó a leveszi a maszkját, jó ötlet, kezdett már zavarni és előbb utóbb kérésbe lett volna foglalva de erre végül nem lett szükség. A névismerős volt, talán az arc is mintha láttam volna már de ugye ez nem most volt. Az arcán megjelent némi feszültség amíg beszéltem, legalábbis néhány rándulás árulkodott erről. Az kicsit azért meglepett hogy a Loki név neki nem igazán mondott sokat és ilyenkor koppan hogy jaaa hogy egy pár év totál homály van a nyomozóúrnál, vissza is kérdez, még is csaj rémlik.
-Jaa valami csaj egy pöröllyel, akkoriban annyira nem figyeltem ezeket az eseményeket de azt tudom hogy lenyomta Lokit, ugye?
Nézek megerősítést várva arra a társamra aki beszédképes és tudja is hogy miről van szó. Végül a harc tudására is fény derül, ezek szerint nem turbózták fel a hóhérainkat csak az eszüket vették el, mondjuk egyenlőre ez az infó nem szolgál semmit. Elhalkulunk kicsit, gondolom amíg mindenki dolgozza fel a dolgokat vagy nem is tudom de a csendet egy földre érkező kis tárgy hangja töri meg, oda is kapom a tekintetem, szerencsére semmi veszélyes csak egy medál, de maga a szimbólum ami rajta van érdekesebb. Mielőtt lehajolhatnék érte vagy mondhatnák bármit hangokra leszek figyelmes, onnan ahonnan mi is jöttünk, meg is fordulok és figyelek a hangokra, szerencsére nem ellenség hanem pár SHIELD-es, kimondanám hangosan is az észrevételem de hamarabb hangzik egy kérdés Mr. Hendrix-től, kicsit meg is zavart szerintem még nem voltak elég közel ahhoz hogy normál emberi érzékekkel ezt hallja, legalábbis nem olyan tisztán hogy konkrétan kitudja venni a beszélgetést és ilyen következtetést vonjon le.
-De ezt te hogyan...? -Kérdőn nézek a fickóra a fejem vakarva egy pillanatig, aztán csak picit megrázom a fejem és hagyom inkább a felesleges kérdést amit elkezdtem, pislogok még párat ezen és bólintok válaszul az első kérdésre aztán a másodikra normálisan válaszolok.
-2025-öt.
Majd fordulok újra a hangok felé.
-Szerintetek adjunk valami jelzést vagy pontosan tudják hova kell jönniük és véletlenül se tévednek el?
Remélem erre a punk reakciója nem az lesz hogy elenged egy lövést mellettem, kiütve a hallásom már nem is számolom hanyadszorra illetve a ledobott dzsekim után nézek naiv reményekkel hogy az nem semmisült meg a robbanásban, közben igyekszem is megelőzni a bajt.
-Nem hiszem hogy szükség van még fegyverre úgy hogy vissza adhatnád a pisztolyom, légy oly kedves!
Miután egy gyors pillantással lemondtam a kedvenc dzsekimről és a benne lévő irataimról, pénzemről és bagómról a mondókám közben, legalább a telefonom itt van a zsebemben talán darabokban, Michaelre emelem a tekintetem és a kezem nyújtom felé visszavárna a kis glock-om.
-Kérem szépen! -sürgetem kicsit az ujjaim mozgatva türelmetlenül.

A férfi is bemutatkozott, mire felvontam a szemöldököm - semmit nem mondott a neve, de Jennának mintha rémlett volna. Vagyis hazudnék, ha ezt mondanám, a J. Hendrixről eszembe jutott Jimi Hendrix, és elmosolyodtam.
- Nem volt egy Johnny Allan nevű felmenője? Tudja, híres gitáros, meg ilyenek. - teszem fel a kérdésem, de én se gondolom komolyan, hogy a gitárlegenda leszármazottja lenne. Miután megegyezünk, hogy senki nem tud semmit, és senki sem ért semmit, meg valami Yukitáról is szó esik, elgondolkodom, hogy kellemesebb lenne lelépni innen - főleg, ha tényleg valami csapda ez az egész. Mielőtt megtehetném, a férfi megvillantja a medálját, ami lehet épp olyan szándékos, mint amennyire véletlen is. Sőt, ezek után valamiért a S.H.I.E.L.D.-et hozza szóba, mire meglepetten néz rá Jenna. Ez egy kicsit összezavar, de aztán eszembe jut, hogy a csajnak jó hallása van, a férfi meg valamilyen mutáns, csak nem mondta még hogy milyen - mármint, másképp minek kellett volna regisztráljon. Tehát fasza hallásuk van, és jönnek a katonák - szuper. Legalábbis remélem, hogy ők azok, de egyelőre még nem bízok benne.
- Van rá engedélyed? - kérdezem a csajtól, majd gyorsan folytatom. - Mr. Hendrix úgy tűnik, hogy hidrás, ami elég szopóka nyalóka, legalábbis a S.H.I.E.L.D. nem igazán szereti őket, meg úgy senki. Ha pedig elkapnak minket vele, ráadásul nálad lesz egy pisztoly is, amire nincs engedélyed, gondolhatod, hogy nem fognak csak úgy elengedni. Viszont Hendrix jó arc volt, és megmentett minket, úgyhogy én nem adnám fel ha nem muszáj. Mit szólnátok, ha nem kapatnánk el magunkat a rendfenntartókkal? - fejezem be gyorsan a beszédet, és nézek körbe, hogy merre mehetnénk. Remélhetőleg a szuperhallásúak segítenek, hogy merre ne menjek, és merre igen - tényleg nem akarok a hatóságokkal találkozni. Így is épp elégszer voltam már kihallgatáson és vallomástételen, és kurvára kezdem unni.
- Chop chop, haladjunk. - sürgetem őket, ha szükséges.

Igen, vártam ezt a reakciót.
-Úgy fest, de nyugi nem vesztettél semmit, blablabla, bocsi nem tudok ilyen nyugtató beszédeket mondani, a lényeg hogy ne akadj ki!
Persze hogy az ellenkezőjét teszi, félelem, zavartság, legszívesebben lecsaptam volna neki egy pofont hogy észhez térjen, mindig beválik de lehet hogy reflexből megkapta volna a csuklóm és eltörte volna amihez nincs kedvem, inkább üljön be egy sarokba és forduljon magába, elég sérülésem van köszönöm, így csak sóhajtok egyet. Majd nyúlnék megint a pisztolyomért, mire hozzám szegez egy kérdést.
-Ha nem lenne rá engedélyem, nem tartanám magamnál. Amúgy is miért érdekel? Engem vágnak meg érte , szóval...-nyújtom a kezem továbbra is, nem akarok rá ugrani érte, pedig elég gyors vagyok hozzá hogy kikapjam a kezéből. De mielőtt reagálhatnék alig várja meg a mondatom végét folytatja a mondandóját, csípőre teszem a szabad kezem és unottan nézek a punkra.
-Bocsi, de én amondó vagyok hogy csak a bűnösök futnak és én nem tettem semmit, azon kívül hogy önvédelemből... - nézek a nő szétégett hullájára- .... na mindegy nem tudják bizonyítani,.... tehát szerintem nem kéne elfutni, csak gyanúba keverjük magunkat, amúgy sincs sok kedvem gyalog kakukkosat játszani így, és szerintem neked se kéne. - bökök a csontig vágott ideiglenesen bekötözött csuklójára.
Pillanatra megállok hallgatózni hogy merre járnak az ügynökök, a fő részen kóborolnak úgyhogy van egy kis időnk, ez után folytatom.
-Nyugi van, ez egy mellék alagút, akkor fognak minket észrevenni ha szólunk, szóval egy villám tanácskozásra jut időnk. Egyébként nekem se a szívem csücske a S.H.I.E.L.D., elegem van a sorozatos kihallgatásokból de nem keverem magam sz*rba feleslegesen, ha neked van okod menekülni akkor arra fuss, -bökök egy alagút felé- arról még nem hallottam semmi mozgásra utaló hangot De szerinted, nem lepték már el szinte az egész járatrendszert, vagy mi a tököm ez, az ügynökök? Ha belebotlasz valakibe nehezebb kimagyarázni hogy miért menekülsz, de... -felemelem a fél kezem megadóan- te döntesz hogy mit csinálsz!
Amúgy is ha egy kórházba veszi az irányt az első kérdés az lesz hogy hogy szerezte a sérüléseket, hülyeség elfutni, legalábbis én nem fogok, közöm nincs ehhez a pasihoz, meg hozzá is csak a bunkeres incidens köt és ennyi, amúgy is meg vannak az eszközök hogy biztosra menjenek nem hazudok, mondhatjuk tiszta vagyok, a többi nem érdekel különösebben, csak haza akarok menni és túl lenni ezen az egész hacacárén.

Az ötletem hogy tiplizzünk nem igazán nyeri el senki tetszését, amit nem tartok logikusnak. Ez itt amerika kérem szépen, a koholt vádakban mi vagyunk a világelsők, és igen is nálunk élnek a legkorruptabb politikusok. Na jó, talán az oroszok meg a vágottszeműek is közel vannak, de azért top 3 vagyunk bárhogy számolom. Na mindegy, egyedül nem próbálkozom, mert az már tényleg gyanús lenne, míg ha hárman mennénk, simán mondhatnánk, hogy azt hittük támadók - nem kell tudniuk, hogy mi tudjuk, hogy kik jönnek. Lemondóan tárom szét a karjaimat, és ugyan ezzel a mozdulattal dobom oda a csajnak a pisztolyt.
- De ha lecsuknak minket, az miattatok lesz. - mondom végül, és hanyagul a zsebembe nyúlok egy cigarettáért - ha körbefognak minket, és a szemünkbe refiznek a lámpás fegyvereikkel, akkor nem fognak engedni ilyen mozdulatokat, én pedig k-rva rég gyújtottam rá. Nem vagyok paraszt, ha már elővettem körbe is kínálom a cigit, majd rágyújtok, és a csajra nézek.
- Amúgy már másodszor ússzuk meg a halált meg a régi aim csapdáját. Ezek után akár már egy kávé is beleférne, nem? - teszem fel a kérdést, majd lassan kifújom a füstöt, miközben a csaj tekintetét keresem az enyémmel - na, a sötétben ez nem túl hatékony. Közben érzem, hogy piszkosul fáj a csuklóm, de próbálom megőrizni a lazaságom, és nem mutatni a fájdalmam. Legalább addig nem, amíg itt a csaj. Csak higgadtan Mich, mintha nap mint nap vágnák le szinte tőből a kezed. Tudod te hogy kell ezt csinálni.

Heuréka, győzött a csapat akarata, mindenki marad és megvárja a segítséget hogy aztán folytathassuk unalmas kis életünket meg hasonlók...
-Dehogy fognak, ne legyél már ilyen parás!
Közben vissza dobja a fegyverem amit ööööö hát nem tudok hova tenni hirtelen úgyhogy tartogatom a kezemben és ha már körbe kínálja a cigit élek a lehetőséggel és elfogadok egy szálat. Előhalászom a gyújtóm és meggyújtom, megváltás egy ilyen balhé után, az első füstöt lassan engedem kifelé közben azért illik megköszönni.
-Köszönöm, ez már nagyon kellett!
Közben hallgatom a közelgő lépteket és nézem a gyenge fényt ahogy közelednek, zsír megtaláltak minket mindenféle jelzés nélkül is, legalább nem kell jelzőlövést adni, kiabálni nem lett volna kedvem. Közben Michael meghív egy kávéra, meglep mert azt hittem ő is az ellenszenvesek táborába tartozik, úgyhogy kicsit meglepetten emelem rá a tekintetem, de mosolyogva bólintok, egye fene, hátha meglepődök.
-Igen bele fér, de előbb még gyógyuljunk fel, utána beszélünk.
Közben befutnak az ügynökök és nem húzzák az időt, rögtön szállítanak mindenkit a kórházba. Szerencsésen úsztam meg az esetet így hamar leléphettem, azért hogy a punk ne érezze hoppon magát hagytam egy névjegyet az ágya melletti kis szekrényen, igaz az üzleté de minden elérhetőségem rajta van már ha még emlékezni fog a felajánlásra mire kikerül, mindegy is. Az hogy mi lett Hendrix-el, nekem annyi elég hogy szabad lábon van, az üveg bor is bizonyítja amit ajándékba küldött, igaz inkább én vagyok hálás az életemért. Ez után meg volt a szokásos tömör vallomásom és az egész esetet következmények nélkül megúsztuk, sőt felajánlottak egy tanúvédelmi lehetőséget amivel az üzletem és a nem rég nagyjából összeállt családom miatt nem éltem. Ez azért sejteti hogy ennyivel nem zárult le a dolog és fenn áll a veszély hasonló esetekre de  majd azt is megoldom valahogy, most viszont folyt köv ahol abbahagytam.