A Hydra felemelkedése 7: A rettegés háza

...Ravencroft fájlok megnyitása…
…Belépés engedélyezve…
…Adatok betöltése…

…Vizsgált alany adatainak mutatása…
Név: Doktor Julius Amadeus Chaos
Egyéb nevei: Káosz Doktor
Faj: Ember (Homo Sapiens Sapien)
Nem: Férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Nyílt
Születési hely: USA, Washington, Seattle
Születési idő: 1995. október 31.
Kor: 30 év
Család:
- Lucius Amadeus Chaos (édesapa, elhunyt)
- Catharina Flint (édesanya, elhunyt)
- Isabella Grant (feleség, elhunyt)
Foglalkozás:
- aktuálisan a Ravencroft Pszichiátriai Intézet lakója
- régebben elismert sebész volt
Testmagasság: 186 centiméter
Testsúly: 85 kilogramm
Szemszín: Sötétbarna
Hajszín: Fekete
Bőrszín: Fehér
Különleges ismertetőjel: -
Egészségi állapot / betegségek: obszesszív-kompulzív megbetegedés
Képességek: -
Szakértelmek:
- nyelvismeretek: angol (anyanyelv), latin (orvosi)
- kiterjedő orvosi ismeretek
- alapvető önvédelmi ismeretek
- szúró és vágószerszámok precíz használata
- lőfegyverek közepes szintű használata

…Belépés a videó állományba…
…Videó fájlok betöltése…
…Felvevő: Doctor Velasquez…

…1. videó lejátszása…
„Lássuk csak, működik ez a vacak? Elnézést, még össze kell szednem magam, azok után, amiket most láttam. Új páciensem van, még nem találkoztunk, de azok alapján, amiket olvastam arról, amiket tett… ez valami új. Nem vagyok benne biztos, hogy készen állok rá. De meg kell próbálnom. Az alany neve Julius Amadeus Chaos. 7 ember brutális meggyilkolása és… nem szépítek, felszabdalása. Hamar rájöttek, hogy pszichiátriai kezelésre szorul. Ahogy nézem az aktáit, kényszerbetegségek egész sorozatát vélem felfedezni. Ellenőrzési kényszer, tisztasági kényszer, rendrakási kényszer, szimmetria kényszer, számolási kényszer, gyűjtögetési kényszer, és persze amiről az egész ügye szólt…te jó ég, kimondani is szörnyű…az extrém rendszerezési kényszer. Nem ismerem még az ügyek minden részletét. Valami olyasmiről van szó, hogy ezekre az emberekre még a halálnál is rosszabb sors várt. Julius kikötözte őket és szépen, apró darabonként felbontotta őket. A képek, amiket arról a pincéről készítettek egyszerűen borzalmasak. Mint valami kiállítás. Minden szerv, minden csont, minden hús darabka csoportosítva, mint valami gyűjteményben. Hét embert tudtak beazonosítani a maradványok között, többek közt Julius feleségét. Szerencsétlen nő, fogalma sem volt, mibe keveredett. Nem lelkesedem ezért a feladatért, bevallom őszintén. Megrémít ez az alak, pedig még nem találkoztunk. Talán nem is kellene. De végeznem kell a munkámat. Előfordulhat, hogy valahogy tudok rajta segíteni."

…2. videó lejátszása…
"Még mindig remeg egy kicsit a kezem. Most volt az első beszélgetésem Julius-sal. Azt se tudom, hol kezdjem. Kívülről egy jó kedélyű, mosolygós, csevegős ember. De megtanultam már felismerni, mi rejtőzik a felszín alatt. Egyelőre még nem vetettem alá teszteknek, csak szerettem volna megismerni, mi rejtőzik belült. Megkértem, hogy meséljen a gyerekkoráról. Seattle-ben született. Az édesapja egy jó nevű orvos volt, ő terelgette később az orvosi pálya felé. Az édesanyja valamiféle titkárnő volt a kórházban, ahol az apuka dolgozott. Jött a gyerek, 7 év boldog együttlét, de utána jöttek a gondok. A közös munkakörnyezet nem tett jót a kapcsolatnak, pláne amikor anyuci csaláson kapta apucit. Nem lett belőle válás, mert az anyukát autóbaleset érte. Túlzás lenne azt állítani, hogy a friss kisiskolás Julius-on kívül bárkit megrázott volna az eset. Valahol itt kezdtek felerősödni neki azok a kényszerek, amiket már említettem a múltkor. Bár állítása szerint eddig is jelen voltak, csak bujkáltak, várva valamire, ami elindítja őket. Talán ez volt az, talán nem, még nem tudom biztosra. Innentől az apja igyekezte a saját képére formálni őt. A férfi tovább bírta, 13 évvel később vitte el a tüdőrák. Addigra Julius már az orvosi egyetem büszke hallgatója lett és egyedül is elboldogult a világban. Ebben az egyben hálás volt az apjának, hogy sebészt faragott belőle. Embereket gyógyított, rendbe tette őket, szinte már betegesen megszállott volt a munkája iránt. Eddig nem történt semmi borzalmas, de itt jön a történet sötétebbik része. Neki ugyanis nem volt elég a gyógyítás. Valami többet akart, valami jobbat akart alkotni. De ehhez alapanyag kellett. Így jutottunk el az első gyilkosságának történetéhez, amiről majd legközelebb beszélek. Most szünetet kell tartanom, mert még mindig forog a gyomrom a hallottaktól."

…3. videó lejátszása…
"Tehát Julius első gyilkosságánál tartottam. Szörnyű belegondolni, miféle kényszer vezethette arra, hogy a saját felesége legyen az első áldozata. De élvezte. A szemembe nézett, mosolygott és őszintén bevallotta, soha semmit nem élvezett még annyira a feleségével. Semmit. Még azt sem. Ez valami teljesen új érzés volt neki, ahogy a darabok a helyükre kerültek, minden szépen csoportosítva a maga szekciójába. Eddig azt hitte szerette a feleségét, úgy ahogy volt, összerakva. Mint kiderült, így még jobban tetszett neki, darabokban. De több kellett, újra át kellett élnie ezt az érzést. Halottakon is próbálkozott, de az nem volt olyan kielégítő, csak a friss hús, a friss vér, a friss áldozat felszabdalása enyhítette a vágyait. Először a szomszéd tűnt el. Utána egy kolléga. De olyan is előfordult, hogy csak megtetszett valaki az utcán és kíváncsi volt rá belülről. Fél évbe telt, mire elfogták. Ki tudja hány áldozatot szedett volna még. Azt mondta egy bőven elég volt neki egy hónapra, nem volt olyan egyszerű egy ember összes összetevőjét megfelelően csoportosítani. Sosem hagyott félbe senkit, mindig tökéletesen befejezte a rendszerezést. Ahogy hallgattam a történetét, rájöttem valamire. Hiába gondolkodom azon, hogyan segíthetnék rajta. Ő tisztában volt vele, hogy beteg, de nem kért a segítségemből. Az igazat megvallva én se bánnám, ha soha többet nem kéne vele találkoznom. Minden esetre érdekes kihívásnak ígérkezik."

…4. videó lejátszása…
"Kezdem megérteni Juliust. Nem úgy tekint a betegségére, vagy mondhatnám betegségeire, mint valami átok. Olyan, mint egy büszke mutáns, aki azt hiszi, valami csodálatossal áldotta meg a sors. Ajándékként tekint erre az egészre. Azt mondja, sokkal jobb sebésszé vált a kis hobbijától, mint előtte két évtizednyi tanulástól a doktorijáig. Emellett a gyűjtögetési és rendezési kényszer mellett, amik tulajdonképpen a gyilkosságokhoz vezettek, a többi apró kényszere szinte elhanyagolhatóak, én mégis ott kezdtem a probléma kezelését. Feltűnt, hogy amint leültették velem szembe, egyből elkezdte rendezgetni az asztalomat. Nem feltűnően, nem agresszívan, csak a beszélgetés közben szép lassan, mint valami háttértevékenység. Ma kipróbáltam, mit tesz, ha valamit elmozdítok a helyről, ahová elhelyezte. Már első alkalommal is megpendült picit a szemöldöke. Ezt még háromszor eljátszottuk a beszélgetés alatt. Mikor utoljára elmozdítottam a tárgyat, majdnem nekem ugrott dühében. Valószínűleg meg is teszi, ha nincs a székhez bilincselve. Azt is megfigyeltem, hogy igyekezett mindent hármasával csinálni. Minden felsorolása három tényezőből állt. Jómagam minden felsorolásomat, példámat két tényezővel vezettem fel. Mindig a szavamba vágott, hogy hozzáadjon egy harmadikat is. Ilyen és ezekhez hasonló apró teszteknek vetettem alá. Rendezgetés, számolgatás, tisztaság, ellenőrizgetés, gyűjtögetés, mind-mind pozitívnak bizonyult nála, sőt, olyannyira, hogy ha valami megakadályozta a kényszere teljesítésében, rendkívül agresszívvá vált. Azt hiszem megtaláltam a legjobb módját annak, hogy kezeljük a problémáit. Ha kielégítem a kényszereit, akkor előbb-utóbb megint extrém módon próbálja teljesíteni őket és sose lesz több, mint egy ketyegő időzített bomba. Úgy döntöttem, ezt nem hagyhatom, és az agresszív megközelítés az egyetlen járható út."

…5. videó lejátszása…
"Julius minden nappal egyre frusztráltabb. Külön napirendet írtam neki elő, ami észrevétlenül igyekszik leszoktatni a kényszerei beteljesítéséről. Nem mindig teszi azt, amit kérek. Ilyenkor az őrök segítségét kérem. Muszáj végigjárnunk ezt a nehéz utat együtt, csak ez vezethet a gyógyulásához. Szeretném, ha úgy tekintene a betegségére, mint egy parazita, egy kellemetlenség, egy ellenség, amit le kell győznie. Ha szabad így fogalmaznom, a betegsége ellen kell fordítanom őt. Egyedül nem győzhetek ellene, szükségem van a segítségére. Most először érzem úgy, hogy talán tudok rajta segíteni. Remélem nem tévedek."

…6. videó lejátszása….
"Meglepetés! Helló mindenkinek, itt Julius Amadeus Chaos! Na jó, ahogy a srácok manapság neveznek, Káosz Doktor! Tudom, másra számítottak, de az a helyzet, hogy új rezsim van errefelé, amibe a jó doktor már sajnos nem fért bele. A rossz doktor azonban itt van, hogy mindenkit megmentsen az unalomtól. Megnéztem ezeket a kis videócskákat és meg kell mondjam, roppant, de roppant, de roppant csalódott voltam a jó öreg dokiban. Tényleg? Direkt rángatott végig ezeken a hülye teszteken, hogy segítsen? Igazán? Nem mintha nem tudtam volna, nem vagyok hülye, de azért fájt a saját szájából hallani. Nem kell nekem segítség, tökéletesen jól megvagyok. Igen, szörnyű dolgokat tettem, nem tagadom. De mindez egy sokkal jobb emberré tett, sokkal egészebbé, sokkal többé, mint valaha voltam. Szerettem a munkámat, szerettem magamat, szerettem a kis világomat. Erre bezárnak ide, ahol szándékosan úgy csinálnak mindent, hogy nekem ne tetsszen? Ez nagyon megbántott. Rájöttem ám mit művelt, már a hülye kis játékainál. Felidegesített, elismerem. De most már szabad vagyok, és mi irányítunk. Naná hogy az első utam a dokihoz vezetett. Könyörgött a drága az életéért, nagyon aranyos volt. Talán kicsit túlreagáltam a kis terápiáját, de hát még be is ismerte itt, hogy a felbosszantásom volt a célja. Nem volt okos húzás. Ennek ellenére én nem bántottam őt. Nem bizony, én segítettem neki, sokkal szebb formába öntöttem őt, mint azelőtt bárkit. Eddig ő bírta a legtovább a kis kezelésemet. De a végén mind elmennek. Átalakulnak valami sokkal szebbé. A jó doktor is ezt tette, valahol a régi szobámban van még mindig, persze darabokban. De gyönyörűen elrendezett, csoportosított és prezentált darabokban. Büszke voltam rá, hogy végre megértett engem. És segített is, annyi elzártság és visszafogás után. Sose éreztem magam ilyen jól még. A tiszteletére eldöntöttem, hogy folytatom a munkáját a fejlődésem dokumentálásáról idebent, odakint, ahová csak vet az élet. Az a hír járja, hogy felépítjük a saját kis világunkat idebent. És egy orvos minden társaságba kell. Még keresem a helyem, de van egy sanda gyanúm, hogy megtalálom. De ami még ennél is fontosabb, azt csinálok, amit csak akarok, ami kielégít, és amit szeretek. Segítek az embereken. Csak egy kicsit máshogy, mint a többi orvos. De hát nem véletlenül hívnak Káosz Doktornak. Az én küldetésem, hogy megszüntessem a káoszt, rendet teremtsek és élvezzem a folyamatot. És ez még csak a kezdet volt. A java még csak most jön."

…Fájlok bezárása...