Ravencroft Pszichiátriai Intézet
2 / 13 oldal • Megosztás
2 / 13 oldal • 1, 2, 3, ... 11, 12, 13
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Nem megy. Nem tudom levenni! Egyiket se! Nem mozdul, nem nyílik, nem hull a földre hogy eltűnjön. Nem értem. Talán valami kulcs kell hozzá? Vagy máshogyan nyílnak? Le merem fogadni hogy valami csipekkel vannak felpakolva, amik valahonnan vezényelve vannak. Talán az őrök! A biztonsági őrök! Azonnal beteges gondolat jut eszembe, már rohannék megkeresni a biztonsági őrök helyét, ahonnan látnak minket, ahonnan a nyakörveket irányítják. Öngyilkosság lenne az egész. Sajnos társaim kis csalódást okoznak bennem, mikor a felhívásra szinte azonnal visszatérnek celláikba. Hát ennyi lenne? Ennyi lenne az egész szabadulás? Már most feladja mindenki? Nem tudok racionálisan gondolkodni. Számomra innentől kezdve mind egytől-egyik mocskos áruló, sínylődjenek csak életfogytig a falak közt. Megérdemlik. Bosszúság, dühöngés fog el engem, érzem ahogy testem felforrósodik, már szinte önkéntelenül változnék át, mikor meglátom és meghallom, ahogy felérnek az emeletre. Utolsó figyelmeztetést kaptunk. Vagy távolodunk, vagy meghalunk. Izgatottan, teljesen megrökönyödve nézek körbe. Keresek valami helyet, ahol meghúzhatnám magam, esetleg elbújhatnék. Elmém villan. Mint a szupernova dicső fénye elárassza fejemet. Homlokomra csapok.
- Hát persze! - nyögöm ki felvilágosítva, mintha valami fantasztikusra jöttem volna rá. A tűz! Fegyver ropogás. Csak épp annyi szerencsém volt, hogy hátul álltam és a golyókat pár szerencsétlen társam fogta fel, mint valami védőfal. Azonnal a mosdóba vetődtem. Egy apró vetődés, térdemet beverve repesztem fel rajta a bőrt, érzem ahogy csíp. Felszisszenek, de azonnal leveszem magamról a sárga köpenyt. Más választásom nincs. Plüss nyuszimat belecsavarom és az egyik wc fülkéhez lépek. Kinyitom, majd bemegyek. Felnyitom a wc-n a víztartájt.
- Ne haragudj szerelmem... Ígérem, visszajövök érted. Tudd hogy nagyon szeretlek... - magamhoz ölelem. Szívem hevesen kalapál mellkasomban, érzem hogy szinte kiugrik helyéről. Fájdalom és kétségbeesés az ami úrrá lesz rajtam. Megcsókolom a nyuszi fejét. Óvatosan belehelyezem drágaságomat. Utolsó pillantás, de nem sírok. Annyira fáj, hogy képtelen vagyok könnyeket hullajtani. Szakad a szívem apró darabokra, felhasad, tépődök. Visszarakom a fedelét remegő kezeimmel. Igyekszem úgy visszatenni, hogy feltűnés nélkül maradjon. Nem akarom hogy bárki megtalálja. Ahogy elnézem, ide úgy se járnak takarítani. Ha pedig megtalálják és elviszik, addig létezett a világ. Testem azonnal lángra lobban. Mint a benzinnel átitatott gumi. Tombolok. Lángjaim a mennyezetig csapnak fel. Dühös vagyok. Nagyon dühös. A mosdó ajtajához lépek, látom és érzem ahogy valami füstöt dobtak be a folyosóra. Benn maradok, de kezemben azonnal egy szokatlannál nagyobb tűzgömb jelenik meg. Nem nézek ki, nem hajolok ki teljesen, csak pont annyira, hogy kényelmesen, teljes erőmből a tűzgömböt a rácsoknak csapjam, ahonnan elkezdtek minket lőni. Becsapódott és robbant, de hogy milyen nagyon, milyen erőset nem érdekel. Ahogy robbant én azonnal átrohantam a velem szemben lévő cellába. Csupán figyelem elterelésnek akartam, nehogy lelőjenek. A robbanás hatására a füst is szertefoszlott valamennyire, de én addigra már az egyik társamnál voltam. Ismét felvettem emberi alakomat.
- Nyugodj meg, van egy ötletem. Talán sikerül... - mondom neki hogy ezzel megnyugtassam, majd odaléptem hozzá. Erőmet a mutatóujjamba sűrítem, igyekszem koncentrálni arra hogy csak egy apró lángocska égjen a végén. Hozzáteszem a társam nyakörvéhez és lassan haladok végig rajta. Megpróbálom hegesztőnek használni az erőmet, reménykedem hogy sikeresen átvágom, az nélkül hogy kárt tegyek társamban. Csak reménykedem hogy ezúttal a tervem sikerül...
- Hát persze! - nyögöm ki felvilágosítva, mintha valami fantasztikusra jöttem volna rá. A tűz! Fegyver ropogás. Csak épp annyi szerencsém volt, hogy hátul álltam és a golyókat pár szerencsétlen társam fogta fel, mint valami védőfal. Azonnal a mosdóba vetődtem. Egy apró vetődés, térdemet beverve repesztem fel rajta a bőrt, érzem ahogy csíp. Felszisszenek, de azonnal leveszem magamról a sárga köpenyt. Más választásom nincs. Plüss nyuszimat belecsavarom és az egyik wc fülkéhez lépek. Kinyitom, majd bemegyek. Felnyitom a wc-n a víztartájt.
- Ne haragudj szerelmem... Ígérem, visszajövök érted. Tudd hogy nagyon szeretlek... - magamhoz ölelem. Szívem hevesen kalapál mellkasomban, érzem hogy szinte kiugrik helyéről. Fájdalom és kétségbeesés az ami úrrá lesz rajtam. Megcsókolom a nyuszi fejét. Óvatosan belehelyezem drágaságomat. Utolsó pillantás, de nem sírok. Annyira fáj, hogy képtelen vagyok könnyeket hullajtani. Szakad a szívem apró darabokra, felhasad, tépődök. Visszarakom a fedelét remegő kezeimmel. Igyekszem úgy visszatenni, hogy feltűnés nélkül maradjon. Nem akarom hogy bárki megtalálja. Ahogy elnézem, ide úgy se járnak takarítani. Ha pedig megtalálják és elviszik, addig létezett a világ. Testem azonnal lángra lobban. Mint a benzinnel átitatott gumi. Tombolok. Lángjaim a mennyezetig csapnak fel. Dühös vagyok. Nagyon dühös. A mosdó ajtajához lépek, látom és érzem ahogy valami füstöt dobtak be a folyosóra. Benn maradok, de kezemben azonnal egy szokatlannál nagyobb tűzgömb jelenik meg. Nem nézek ki, nem hajolok ki teljesen, csak pont annyira, hogy kényelmesen, teljes erőmből a tűzgömböt a rácsoknak csapjam, ahonnan elkezdtek minket lőni. Becsapódott és robbant, de hogy milyen nagyon, milyen erőset nem érdekel. Ahogy robbant én azonnal átrohantam a velem szemben lévő cellába. Csupán figyelem elterelésnek akartam, nehogy lelőjenek. A robbanás hatására a füst is szertefoszlott valamennyire, de én addigra már az egyik társamnál voltam. Ismét felvettem emberi alakomat.
- Nyugodj meg, van egy ötletem. Talán sikerül... - mondom neki hogy ezzel megnyugtassam, majd odaléptem hozzá. Erőmet a mutatóujjamba sűrítem, igyekszem koncentrálni arra hogy csak egy apró lángocska égjen a végén. Hozzáteszem a társam nyakörvéhez és lassan haladok végig rajta. Megpróbálom hegesztőnek használni az erőmet, reménykedem hogy sikeresen átvágom, az nélkül hogy kárt tegyek társamban. Csak reménykedem hogy ezúttal a tervem sikerül...
_________________
Főkari: Radoslava Vasilovij, X-diák: Nadja Nyedvedjev
Thorhalla: Elmegyógyintézetek gyöngye és a Lady Plüssnyúl
"Az elmebetegség olyan mint a gravitáció..."
1. Radi
2. Nightmare
3. Radoslava
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Sikerül elrejtened a plüssállatot, ezzel azonban értékes másodperceket vesztettél, és mire kilépsz, már nagy füst van, így nem tudsz pontosan célozni a tűzgolyóval. Mégis, nagyjából a rács felé eldobod, és hallod, ahogy robban, páran felkiáltanak, majd lőni kezdenek kisvártatva, de addigra már a folyosó másik oldalán vagy, talán épp a füst mentett meg, de ki tudja, mennyi időre.
Szemben a cellában egy első ránézésre értelmesebbnek tűnő férfit találsz, szálkás teste régen talán sokkal izmosabb volt, de idebent senki nem kap királyi ellátást. Az ő cellájában egy ágy áll felborítva a sarokban, arról a lepedőt lehúzta, és magára terítette, ezzel próbálja a füsttől védeni magát.
Mikor mellélépsz meztelenül, véresen és mindenekelőtt őrült elszántsággal, nem valami készséges, de mikor észreveszi, hogy ujjad izzani kezd, jobbnak látja nem ellenkezni.
-Ha megégetsz, megöllek - nyögi ki, miközben hozzálátsz a munkához. Sikerül egészen kis helyre összpontosítanod a tüzet, ám mivel fémből van a nyakörv, hamar átmelegszik az egész. Látod, ahogy lassan izzik a fém, és sisteregve kezdi égeti a férfi húsát, de az összeszorított fogakkal tűri. Végül, mikor már majdnem teljesen átvágtad, üvöltve kap a nyakörvhöz, és a maradék, vékony fémrészt puszta kezével tépi le magáról.
Nyakán körben vörös csík jelzi, ahogy végigégette a nyakörv, szájából nyál csorog, szemei vérben forognak, ahogy rád néz, és mintha határozottan zöldebb lenne, mint eddig volt. Feláll a faltól, és a cella bejárata felé indul, bőre közben folyamatosan tovább zöldül, és mintha egyre nagyobb is lenne. Ekkor kintről megérkezik a tisztogató egység, és azonnal tüzet nyitnak rátok, szerencsédre azonban a férfi az ajtóban testével felfogja az összes golyót. Térdre esik, zihál, a végét járhatja.
A füst most már a szobában is elég sűrű, marja a szemedet, folyik tőle az orrod, és veled szemben két fegyverest látsz, golyóállómellény és gázmaszk takarja őket, kezükben gépfegyver. Miután lelőtték a férfit, most rád céloznak.
Szemben a cellában egy első ránézésre értelmesebbnek tűnő férfit találsz, szálkás teste régen talán sokkal izmosabb volt, de idebent senki nem kap királyi ellátást. Az ő cellájában egy ágy áll felborítva a sarokban, arról a lepedőt lehúzta, és magára terítette, ezzel próbálja a füsttől védeni magát.
Mikor mellélépsz meztelenül, véresen és mindenekelőtt őrült elszántsággal, nem valami készséges, de mikor észreveszi, hogy ujjad izzani kezd, jobbnak látja nem ellenkezni.
-Ha megégetsz, megöllek - nyögi ki, miközben hozzálátsz a munkához. Sikerül egészen kis helyre összpontosítanod a tüzet, ám mivel fémből van a nyakörv, hamar átmelegszik az egész. Látod, ahogy lassan izzik a fém, és sisteregve kezdi égeti a férfi húsát, de az összeszorított fogakkal tűri. Végül, mikor már majdnem teljesen átvágtad, üvöltve kap a nyakörvhöz, és a maradék, vékony fémrészt puszta kezével tépi le magáról.
Nyakán körben vörös csík jelzi, ahogy végigégette a nyakörv, szájából nyál csorog, szemei vérben forognak, ahogy rád néz, és mintha határozottan zöldebb lenne, mint eddig volt. Feláll a faltól, és a cella bejárata felé indul, bőre közben folyamatosan tovább zöldül, és mintha egyre nagyobb is lenne. Ekkor kintről megérkezik a tisztogató egység, és azonnal tüzet nyitnak rátok, szerencsédre azonban a férfi az ajtóban testével felfogja az összes golyót. Térdre esik, zihál, a végét járhatja.
A füst most már a szobában is elég sűrű, marja a szemedet, folyik tőle az orrod, és veled szemben két fegyverest látsz, golyóállómellény és gázmaszk takarja őket, kezükben gépfegyver. Miután lelőtték a férfit, most rád céloznak.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Fenyegetés a beteg szájából, számomra semmit se ér, csak segíteni akarok, egy csatlóst magam mellé, aki segít kijutni innen. Eléggé vékony alak, kezdek kicsit kételkedni hogy talán nincs is számomra jellegzetes képessége. Óvatosan csinálom, mégis égetem bőrét, sajnálom egy kicsit a dolgot, de örülök hogy felfogja, saját érdekében teszem. Ellépek hirtelen, még épp időben, idegesen tépi le a nyakörvet magáról. Nyáladzik és tombol, szemei gyilkosan merednek rám. Megijedek tőle, ellépek a falhoz. Figyelem ahogy teste zöldül, nagyobbodik, talán mégis hasznomra lehet a férfi képessége. Nem örülök sokáig, hisz az ajtóban már a tisztogató osztag, azonnal támadnak is. Ennyi lenne a nagy szabadulás? Vége lenne? Nézem ahogy társam teste a földre hull, zihál, nyilván utolsó lélegzetei. Talán szenved... Haszontalan volt számomra. Aki haszontalan az pusztuljon. Kezemet ökölbe szorítom, felvicsorgok mint egy kutya.
- Ennyi lennél?! Csak ennyire vagy képes?! Pár golyótól azonnal térdre kényszerítenek?! Nincs okod itt lenni! Nem is vagy veszélyes! Puhány alak vagy! Puhány vagy! Ennél még én is erősebb vagyok! - ordítom a társamnak, saját dühömet azonnal rajta verem le, ugatom szavaimat mint a veszett kutya. Nem akarom feladni, de amíg felvenném a formámat, addig ezek az alakok szitává lőnek engem. Jelenleg nem látok más megoldást a megadásnál. Legfeljebb jobb tervet eszelek ki... A falra nézek, ha lenne egy fikarcnyi esélyem, erőmmel lyukat robbantok belé és úgy menekülök, de ezt már a mosdóban kellett volna megtenni. De nem tettem. Most látom milyen ostoba vagyok. Nem kellett volna másokkal törődnöm, itt kellett volna őket hagynom. Hát még mindig gonosz vagyok, ha másokra is gondolok? Nem... ez csak nézőpont kérdése. Kezeimet felemelem a levegőbe, hogy lássák, nem szándékozok harcolni velük.
- Ennyi lennél?! Csak ennyire vagy képes?! Pár golyótól azonnal térdre kényszerítenek?! Nincs okod itt lenni! Nem is vagy veszélyes! Puhány alak vagy! Puhány vagy! Ennél még én is erősebb vagyok! - ordítom a társamnak, saját dühömet azonnal rajta verem le, ugatom szavaimat mint a veszett kutya. Nem akarom feladni, de amíg felvenném a formámat, addig ezek az alakok szitává lőnek engem. Jelenleg nem látok más megoldást a megadásnál. Legfeljebb jobb tervet eszelek ki... A falra nézek, ha lenne egy fikarcnyi esélyem, erőmmel lyukat robbantok belé és úgy menekülök, de ezt már a mosdóban kellett volna megtenni. De nem tettem. Most látom milyen ostoba vagyok. Nem kellett volna másokkal törődnöm, itt kellett volna őket hagynom. Hát még mindig gonosz vagyok, ha másokra is gondolok? Nem... ez csak nézőpont kérdése. Kezeimet felemelem a levegőbe, hogy lássák, nem szándékozok harcolni velük.
_________________
Főkari: Radoslava Vasilovij, X-diák: Nadja Nyedvedjev
Thorhalla: Elmegyógyintézetek gyöngye és a Lady Plüssnyúl
"Az elmebetegség olyan mint a gravitáció..."
1. Radi
2. Nightmare
3. Radoslava
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Ordibálni kezdesz a férfival, aki továbbra is a földön térdel, és csak zihál, az őrök viszont már téged figyelnek, és a kiabálásod után, ahogy a azon gondolkodsz, van-e menekülési utad, elsütik a fegyvert, négy töltény repül ki a fegyverből, mindegyik eltalál téged.
Mind gumilövedék. Nem halálosak, de ilyen távolságból igen nagy fájdalmat okoznak, akár csontokat is képesek törni. Mire felemeled a kezed, már érzed ahogy kiszorítják belőled a levegőt, kettő mellkason talált, egy a hasadba ment, egy pedig a bal lengőbordáidat találta el, talán meg is repedt egy bordád, nehéz lélegezni, de ez a füst miatt is lehet. Bármiféle ruha nélkül rögtön látni a testeden a hatalmas lila foltokat, és a fájdalom egyre élesebb lesz. Észreveheted azt is, hogy nincs vér a földön, a zöld férfi sem vérzik.
Most azonban köhögve áll fel.
-Nincs rajta nyakörv! - Kiált fel az egyik tisztogató, mögötte újabbak tűnnek fel a füstből. Mind lőni kezdenek a zöld férfira, de a gumilövedékek csak pattognak le a bőréről, mintha csak vattacukorral dobálnák. Az egyik őr egy pisztolyt vesz elő, és több lövést lead, valószínűleg ez már éles lőszer volt, a zöld férfi mégsem esik össze.
-Gamma fertőzött! Vissza! Vissza! - Kiabálja az tisztogatók egyike.
A zöld alak mostanra már két és fél méter magas lett, bőre teljesen elszíneződött, ruhája szétrepedt és lehullott róla, testén semmiféle sérülést nem látni, izmai pedig dagadnak az erőtől. Egyetlen karlendítéssel három tisztogatót söpör el, a többiek futni kezdenek. Ahelyett azonban, hogy a zöld alak üldözni kezdené őket, megfordul. Egyenesen feléd.
-Nem vagyok puhány! Nem vagy erősebb NÁLAAAM! - Üvölt rád kissé artikulálatlanul a férfi, és karjai lendítésével a cella bejáratát vagy fél méterrel tágasabbra szabja. Egyértelműen dühösnek látszik, lehet, hogy nem volt jó ötlet sértegetni.
Mind gumilövedék. Nem halálosak, de ilyen távolságból igen nagy fájdalmat okoznak, akár csontokat is képesek törni. Mire felemeled a kezed, már érzed ahogy kiszorítják belőled a levegőt, kettő mellkason talált, egy a hasadba ment, egy pedig a bal lengőbordáidat találta el, talán meg is repedt egy bordád, nehéz lélegezni, de ez a füst miatt is lehet. Bármiféle ruha nélkül rögtön látni a testeden a hatalmas lila foltokat, és a fájdalom egyre élesebb lesz. Észreveheted azt is, hogy nincs vér a földön, a zöld férfi sem vérzik.
Most azonban köhögve áll fel.
-Nincs rajta nyakörv! - Kiált fel az egyik tisztogató, mögötte újabbak tűnnek fel a füstből. Mind lőni kezdenek a zöld férfira, de a gumilövedékek csak pattognak le a bőréről, mintha csak vattacukorral dobálnák. Az egyik őr egy pisztolyt vesz elő, és több lövést lead, valószínűleg ez már éles lőszer volt, a zöld férfi mégsem esik össze.
-Gamma fertőzött! Vissza! Vissza! - Kiabálja az tisztogatók egyike.
A zöld alak mostanra már két és fél méter magas lett, bőre teljesen elszíneződött, ruhája szétrepedt és lehullott róla, testén semmiféle sérülést nem látni, izmai pedig dagadnak az erőtől. Egyetlen karlendítéssel három tisztogatót söpör el, a többiek futni kezdenek. Ahelyett azonban, hogy a zöld alak üldözni kezdené őket, megfordul. Egyenesen feléd.
-Nem vagyok puhány! Nem vagy erősebb NÁLAAAM! - Üvölt rád kissé artikulálatlanul a férfi, és karjai lendítésével a cella bejáratát vagy fél méterrel tágasabbra szabja. Egyértelműen dühösnek látszik, lehet, hogy nem volt jó ötlet sértegetni.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Rám fogják a fegyvereiket, látom szemükben hogy nem fognak kegyelmezni akkor sem, ha önként adom meg magam. Nincs menekvés. Nincs szabadulás. Lehet a halál az, amit ennek hívok? Lehet pont ez a szabadulás és most elhozzák nekem, mint az igazi Angyalok? Kicsit sajnálom, hogy nem voltam hajlandó együttműködni az orvosokkal, hazudni nekik magamról, arról mit érzek, mit látok és hallok. Talán könnyebb lett volna. Talán kiengedtek volna? Már nem számít. Meghúzzák a ravaszt, lehunyom szemem. Nem akarom látni. Eltalálnak, éles fájdalom, mellkasomból préselődik ki a levegő. Fojtogató érzés kap el, hát meghaltam... Testemen több helyen is végigfut a fájdalom, esek a földre, zuhanok, felkiáltok. Fáj. Arcom a hideg padlónak ütközik, horzsolom térdemet és könyökömet. Szúró fájdalom hasít belém lehet valamim eltört. Köhögök, ahogy próbálok levegőhöz jutni. Valami nincs rendben... Még mindig tudok lélegezni. Nem pereg le előttem az életem, nem jön el a nagy fény a sötét alagút végén. Ez helyett inkább a tisztogatók hangjait hallom, de hirtelen nagyon távolinak tűnnek. Homályos tekintetem el van némileg mosódva, ahogy eltompítja elmémet a fájdalom, de látom hogy nem vérzek. Sőt, a zöld személy lassan feláll, köhög. Hát mégis él?! Csalódtam benne és most jól felidegesítettem. Lehet ő fog eltaposni, de reménykedem hogy megjegyzi, én szedtem le róla a nyakörvet. Remegő kezeimnek támaszkodok, majd próbálok felállni. Hangosan nyögök fel, majd felnézek társamra. Hatalmas lett! Egyszerűen... lenyűgözően hatalmas! Képtelen vagyok felfogni, hogy lehetséges ez, de nem pazarlom ezzel az időt. Új reményt kaptam, ami sokkal többet ér nekem, nem szabad ostobán cselekednem, vesztegetni az időt semmivel. Nehezen állok fel, ijedten pillantok a zöld lényre. Feldühítettem. Egyetlen lendülettel kiszedi a cella egyik részét, mintha meg se kottyanna neki. Elmosolyodom lágyan, majd lassan sikerül felállnom. Felnézek rá.
- Az lehet, sőt, biztos vagyok benne! De... bizonyítsd be ezt nekem! Ha tényleg erősebb vagy nálam, képes vagy fedezni engem. Egy lendülettel elintézni a fegyveres embereket akik nem csak engem, de téged is meg akarnak ölni! Segíts nekem és mind kijuthatunk innen. Nem csak te, meg én. Hanem mindenki akit bezárta, leláncoltak úgy mint téged. Rajtuk mutasd meg, milyen erős és dühös vagy! - mondom neki, reménykedem hogy sikeres lesz őt az én oldalamra csapatani, hisz hatalmas előny lenne. Visszatarthatná jellegzetesen a tisztogatókat, amíg én egyesével kiszabadítom a többi mutánst.
Ha a zöld mutáns kimegy a folyosóra dühöngeni és megteszi amire kértem, én megpróbálok gyorsan átmenni a másik cellába és ugyan azzal a módszerrel levenni a nyakörvet amivel a zöldnél tettem, feltéve ha a bent lévő mutáns ezt engedi. Ha ez is sikerül, sorba járom így a cellákat gyorsan, amíg ismét nem ostromolnak minket egy újabb támadással az őrök.
- Az lehet, sőt, biztos vagyok benne! De... bizonyítsd be ezt nekem! Ha tényleg erősebb vagy nálam, képes vagy fedezni engem. Egy lendülettel elintézni a fegyveres embereket akik nem csak engem, de téged is meg akarnak ölni! Segíts nekem és mind kijuthatunk innen. Nem csak te, meg én. Hanem mindenki akit bezárta, leláncoltak úgy mint téged. Rajtuk mutasd meg, milyen erős és dühös vagy! - mondom neki, reménykedem hogy sikeres lesz őt az én oldalamra csapatani, hisz hatalmas előny lenne. Visszatarthatná jellegzetesen a tisztogatókat, amíg én egyesével kiszabadítom a többi mutánst.
Ha a zöld mutáns kimegy a folyosóra dühöngeni és megteszi amire kértem, én megpróbálok gyorsan átmenni a másik cellába és ugyan azzal a módszerrel levenni a nyakörvet amivel a zöldnél tettem, feltéve ha a bent lévő mutáns ezt engedi. Ha ez is sikerül, sorba járom így a cellákat gyorsan, amíg ismét nem ostromolnak minket egy újabb támadással az őrök.
_________________
Főkari: Radoslava Vasilovij, X-diák: Nadja Nyedvedjev
Thorhalla: Elmegyógyintézetek gyöngye és a Lady Plüssnyúl
"Az elmebetegség olyan mint a gravitáció..."
1. Radi
2. Nightmare
3. Radoslava
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
A zöld férfi továbbra is hörögve lélegzik, szájából nyál csordogál, szemei vörösek a könnygáztól, és úgy vicsorog, mint egy veszett vadállat. Szavaid nem biztos, hogy elérnek a tudatáig, mert feléd lép, és amíg te fájdalmak közt, a könnygáztól alig látva valamit szenvedsz, egy mozdulattal ragadja meg a nyakadat, és ránt talpra. Hatalmas tenyere a fél arcodat is beborítja, és érzed benne az emberfeletti erőt, különösebb nehézség nélkül összeroppanthatná a koponyádat, mintha csak egy tojást törne fel - egészen biztos, hogy egy nyakörv letépése sem okozna neki gondot. Lassan felemel, a lábaid a levegőben lógnak pár centivel a talaj felett
-Teljes zárlat, egy pirokinetikus és egy gamma fertőzött elszabadult, még többet akarnak kiengedni! Ismétlem, teljes zárlat, riasszák a speciálisokat! - A hang a füstből szűrődik ki, az egyik tisztogató lehet, amint erősítést kér. Te is hallottál már a speciálisokról, olyan őrök osztaga, akik mind mutánsok vagy szuperhumánok, még nem láttad őket akcióban, de egy valamit hallottál róluk: ők nem gumilövedékkel dolgoznak.
A zöld férfi néhány másodpercig tart még, végül úgy tűnik, sikerült felfognia, amit mondtál neki, mert letesz téged, bár nem valami finoman, inkább csak ledob a cella kövére. A cella ajtajában hatalmasat tapsol, mire a füst nagy része szétoszlik a folyosón, és végre kitisztul a levegő, a köhögés és a könnyezés még így is megmarad egy ideig, viszont már látszik a férfi, aki az erősítést hívta. Idő közben elindult visszafelé a folyosó végéhez, és mikor észreveszi, hogy a zöld férfi őt nézi, megszaporázza lépteit.
-Segítettél - mutat a nyakán a vörös csíkra. - Én is - mutat a három férfira a földön, akik látszólag eszméletlenek. - Vége. Magad vagy - láthatóan nagyon nehezére esik a szavakat kiejteni, emberi alakjában sem épelméjű, de ebben a formában még inkább erőt veszi rajta a düh.
Egyszerűen hátat fordít, és elindul folyosó vége felé, valaki odarohan hozzá, és arra kéri, szedje le a nyakörvét, mire a férfi egyik kezével ellöki magától az őrültet, aki a falnak csapódva kifekszik. Amikor te is kijössz, hogy a többieket kezdd el kiszabadítani, láthatod, hogy a folyosó végében még mindig a tisztogatók állnak, és legalább hatan nyitnak éles tüzet a zöld férfire, különösebb hatás nélkül. Könnyen találsz jelentkezőt, aki szeretné, hogy levedd róla a nyakörvet, így hozzá is tudsz látni az egyik lehegesztéséhez.
-Teljes zárlat, egy pirokinetikus és egy gamma fertőzött elszabadult, még többet akarnak kiengedni! Ismétlem, teljes zárlat, riasszák a speciálisokat! - A hang a füstből szűrődik ki, az egyik tisztogató lehet, amint erősítést kér. Te is hallottál már a speciálisokról, olyan őrök osztaga, akik mind mutánsok vagy szuperhumánok, még nem láttad őket akcióban, de egy valamit hallottál róluk: ők nem gumilövedékkel dolgoznak.
A zöld férfi néhány másodpercig tart még, végül úgy tűnik, sikerült felfognia, amit mondtál neki, mert letesz téged, bár nem valami finoman, inkább csak ledob a cella kövére. A cella ajtajában hatalmasat tapsol, mire a füst nagy része szétoszlik a folyosón, és végre kitisztul a levegő, a köhögés és a könnyezés még így is megmarad egy ideig, viszont már látszik a férfi, aki az erősítést hívta. Idő közben elindult visszafelé a folyosó végéhez, és mikor észreveszi, hogy a zöld férfi őt nézi, megszaporázza lépteit.
-Segítettél - mutat a nyakán a vörös csíkra. - Én is - mutat a három férfira a földön, akik látszólag eszméletlenek. - Vége. Magad vagy - láthatóan nagyon nehezére esik a szavakat kiejteni, emberi alakjában sem épelméjű, de ebben a formában még inkább erőt veszi rajta a düh.
Egyszerűen hátat fordít, és elindul folyosó vége felé, valaki odarohan hozzá, és arra kéri, szedje le a nyakörvét, mire a férfi egyik kezével ellöki magától az őrültet, aki a falnak csapódva kifekszik. Amikor te is kijössz, hogy a többieket kezdd el kiszabadítani, láthatod, hogy a folyosó végében még mindig a tisztogatók állnak, és legalább hatan nyitnak éles tüzet a zöld férfire, különösebb hatás nélkül. Könnyen találsz jelentkezőt, aki szeretné, hogy levedd róla a nyakörvet, így hozzá is tudsz látni az egyik lehegesztéséhez.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Érzem ahogy hatalma ujjai fejem köré fonódnak, akár az éhes anakondák, melyek össze akarnak roppantani. Egyáltalán nem vagyok biztos, hogy túlélem az egészet. Felemel, lábaim a levegőben csüngnek, csak egy kis megerőltetés kéne számára, hogy fejemet úgy roppantsa össze, mintha vékony tojás héj lenne. Zihálok, féllek. Nem tudom mit akar, tőlem. Meghallom az egyik tisztogató hangját, de a füst könnyező hatására nem látom őt, csupán hangját hallom, minek köszönhetően be tudom határolni, hol lehet. Speciálisok... Szívem kihagy egy dobbanást, ahogy elmémben végigfut ennek a szónak hordozói. Speciálisok, akik legalább olyan hatékonyak, hogy el tudjanak pusztítani szinte kisebb gondok nélkül. A zöld lény szemébe nézek, félelemmel teli tekintetem szinte mindent elárul. Fürkészem a lény arcát, nyilván ő még nem fogta fel olyan gyorsan mint én a közeledő nagyobb veszélyt, mely ha tényleg nem dolgozunk össze, a halálunkat okozhatja. Elenged hirtelen, fenekem nehezen esik a hideg padlóra, felnyögök kicsit. Biztos marad egy fájó lila folt rajta, ismét bordáim közé hasít a fájdalom. Kitisztul a levegő és már tüdőm tiszta levegőt szippanthat magába. Ennek köszönetére már nem köhögök, nem okoz fullasztó érzést. Felállok és nézem a zöld lényt. Szóval nem segít. Kvittek vagyunk, de nem segít tovább. Mindenki egyért. Szóval ez lenne itt a nagy titok? Mindenki saját magáért harcol, magáért küzd és hal? Igen. Pont erre megy ki az egész. Hisz már én is rég szabad lehetnék, ha nem állok le másoknak segíteni. Ez itt a túlélés kulcsa. Előre engedem őt. Nem vagyok hajlandó megvárni a speciális osztagot. Kilépek a folyosóra, hogy szétnézzek, megvizsgáljam a helyzetet. Látom ahogy a lény egy beteget félre lök, felcsapja a falnak és az azonnal kifekszik. Odajön hozzám egy beteg, nyilván segítségemet akarja, hogy vegyem le róla a nyakörvet. Így is teszek. Ujjam egyik pontjába sűrítem a tüzet és nekifogok ismét a "hegesztésnek". Tekintetemmel olykor néha figyelem, mennyire boldogul a zöld társunk, mennyire tisztítja előttünk a folyosót. Még mindig agyamban lóg a speciális osztag.
Ha sikerül leszedni a mutánsról a nyakörvet, nem habozok már tovább. Visszamegyek abba a szobába, ahol a zöld mutánssal akadtam össze. Felveszem azonnal tűzformámat. Beállok a cella kitépett ajtajába s egy nagyobb tűzgömböt csapok a falnak. Remélem lesz elég erős ahhoz, hogy lyukat repesszek bele. Ha így lesz, egyszerűen kirepülök rajta, itt hagyva az egész őrületet. A speciális osztagnak még beletelik pár percbe, mire ideér, hogy lesújtson, de én ezt már nem vagyok hajlandó megvárni...
Ha kint rendőrök fogadnak azzal, hogy lelőjenek, habozás nélkül repülés közben erős lángcsóvákkal támadok rájuk, hogy szabad utat kapjak és elrepüljek, magam mögött hagyva az intézetet. Remélhetőleg már végleg...
Ha sikerül leszedni a mutánsról a nyakörvet, nem habozok már tovább. Visszamegyek abba a szobába, ahol a zöld mutánssal akadtam össze. Felveszem azonnal tűzformámat. Beállok a cella kitépett ajtajába s egy nagyobb tűzgömböt csapok a falnak. Remélem lesz elég erős ahhoz, hogy lyukat repesszek bele. Ha így lesz, egyszerűen kirepülök rajta, itt hagyva az egész őrületet. A speciális osztagnak még beletelik pár percbe, mire ideér, hogy lesújtson, de én ezt már nem vagyok hajlandó megvárni...
Ha kint rendőrök fogadnak azzal, hogy lelőjenek, habozás nélkül repülés közben erős lángcsóvákkal támadok rájuk, hogy szabad utat kapjak és elrepüljek, magam mögött hagyva az intézetet. Remélhetőleg már végleg...
_________________
Főkari: Radoslava Vasilovij, X-diák: Nadja Nyedvedjev
Thorhalla: Elmegyógyintézetek gyöngye és a Lady Plüssnyúl
"Az elmebetegség olyan mint a gravitáció..."
1. Radi
2. Nightmare
3. Radoslava
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
A zöld óriás könnyedén söpri félre a fegyveres tisztogatókat, és kissé kitágítva az ajtót, továbbmegy a folyosón, eltűnve a szemed elől. Eközben neked elég időd marad arra, hogy levágd a másik fickóról is a nyakörvet, ő azonban korántsem tűri olyan jól a fájdalmat, mint az előző páciens. A folyamat közben üvöltve tépi ki a kezedből magát, és próbálja leráncigálni a nyakáról a félig leforrasztott szerkezetet inkább kevesebb, mint több sikerrel. Bemehetsz a cellába, hol egy tűzgolyót hozol létre, az eddigi koncentrált égetéstől kicsit kezdesz kifáradni, de sikerül robbantanod.
Azonban a robbanás hatására nem törik át a fal. Alaposan megrongálódik, nagyobb törmelékdarabok szakadnak ki belőle itt-ott, de még áll, és ki tudja, milyen vastag még. Ráadásul nem ismered az épület alaprajzát, így fogalmad sincs, mi van a fal túloldalán. Talán a nyílt utca, talán egy belső kert vagy parkoló, de az is lehet, hogy csak egy újabb folyosóra kerülsz át, egy újabb cellához.
Ekkor a folyosó végéről csatazajt lehet hallani, valószínűleg a zöld férfi most találkozott össze a speciálisokkal. Mivel a füst nagyjából eloszlott, az összes páciens menekülni próbál a zöld óriás után, így most egy kisebb tömeg alakul ki a folyosón.
Azonban a robbanás hatására nem törik át a fal. Alaposan megrongálódik, nagyobb törmelékdarabok szakadnak ki belőle itt-ott, de még áll, és ki tudja, milyen vastag még. Ráadásul nem ismered az épület alaprajzát, így fogalmad sincs, mi van a fal túloldalán. Talán a nyílt utca, talán egy belső kert vagy parkoló, de az is lehet, hogy csak egy újabb folyosóra kerülsz át, egy újabb cellához.
Ekkor a folyosó végéről csatazajt lehet hallani, valószínűleg a zöld férfi most találkozott össze a speciálisokkal. Mivel a füst nagyjából eloszlott, az összes páciens menekülni próbál a zöld óriás után, így most egy kisebb tömeg alakul ki a folyosón.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
A férfi ordítva tépi ki magát kezeim közül. Ennek köszönhetően nem tudom levenni róla a nyakörvet, de ez most már nem az én hibám, hogy nem képes elviselni a fájdalmat, annak ellenére sem, hogy utána már szabadulni tudna. Nem firtatom a dolgot, nem fogok vele leállni veszekedni se győzködni, hogy már pedig ez a saját érdekében van. Bemegyek a cellába, ahonnan a zöld mutánssal kijöttem, érzem ahogy a tűz szenvedélyes ereje körbeöleli testem, majd egy nagyobb tűzgömböt idézek meg kezeimben. Belevágom a falba, ami szétreped, robban, de nem túlságosan, még mindig áll. Hitetlenkedve nézek az eredményre, valóban nem ezt vártam. A tűz lekerült testemről, megéreztem magam alatt a hideg padló maró fogait. Megborzongtam. Csak most vettem észre az apró, csípő karcolást arcomon, majd a csiklandó érzést. Egy apró vércsík, mely vékony nyomott hagyott bájos bőrömön. Felsóhajtok csalódottan, figyelem a falat olyan tekintettel, mintha az várnám, magától essen ki. Ez valójában nem történt meg. Mégis apró remény bolond fejemben. Hirtelen nem tudom mit csináljak. Kezdem gyengének érezni magam, tehetetlennek. Az rendben van, hogy sikerült kijutnunk a cellákból, de nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy lejutunk akár a földszintig, főleg ha a speciálisokkal fogunk összeakadni. Sőt, már fülembe a csatazaj lopakodik, hát megérkeztek ők is. Kilépek csalódottan a folyosóra. Lépteim lassúak, kezdek megbékélni azzal hogy vesztettünk. Átmegyek ismét a mosdóba. Már kezd számomra nevetséges lenni hogy fel-alá járok szinte céltalanul. De ezzel is csak úgymond időt nyerek magamnak. Had harcoljanak. Kiveszem a nyuszimat a wcből és magamhoz ölelem. Elmosolyodom elégedetten. Kisétálok, majd megállok a folyosó közepén és nézem a fejleményeket. Lehunyom szemem, majd elmosolyodom. Nem szadistán, nem kedvesen, megbékülve.
- Keressük meg a fehér nyúl üregét... - lehelem ki magamnak halkan. Ismét kinyitom szemem s a csillogás benne már teljesen más. Újabb személyiség? Megfeszülnek az izmaim, majd beleremegek a fura érzésbe ami úrrá lesz rajtam. Megforgatom fejem, érzem ahogy csigolyáim a helyükre roppannak. Harcoljunk hát... Ujjaimat megmozgatom testem mellett, nyugodt léptekkel indulok el a tömeg után.
- Puhány népség! Hogy az ember mindent egyedül csináljon! - ordítom nekik, hiába fogy az erőm, nem veszem fel a tűzformám. Tudom hogy csak végesetben kell majd így tennem. Nem török magamnak utat, jelenleg úgy döntök, türelmesen várni fogok. A zöld lény tegye csak dolgát, őrjöngjön és pusztítson, utat tör nekünk. A bolondok majd utána szaladnak, lefoglalják a többieket, és ha lehet, én majd talán szép csendben kisurranok, észrevétel nélkül. Talán...
- Keressük meg a fehér nyúl üregét... - lehelem ki magamnak halkan. Ismét kinyitom szemem s a csillogás benne már teljesen más. Újabb személyiség? Megfeszülnek az izmaim, majd beleremegek a fura érzésbe ami úrrá lesz rajtam. Megforgatom fejem, érzem ahogy csigolyáim a helyükre roppannak. Harcoljunk hát... Ujjaimat megmozgatom testem mellett, nyugodt léptekkel indulok el a tömeg után.
- Puhány népség! Hogy az ember mindent egyedül csináljon! - ordítom nekik, hiába fogy az erőm, nem veszem fel a tűzformám. Tudom hogy csak végesetben kell majd így tennem. Nem török magamnak utat, jelenleg úgy döntök, türelmesen várni fogok. A zöld lény tegye csak dolgát, őrjöngjön és pusztítson, utat tör nekünk. A bolondok majd utána szaladnak, lefoglalják a többieket, és ha lehet, én majd talán szép csendben kisurranok, észrevétel nélkül. Talán...
_________________
Főkari: Radoslava Vasilovij, X-diák: Nadja Nyedvedjev
Thorhalla: Elmegyógyintézetek gyöngye és a Lady Plüssnyúl
"Az elmebetegség olyan mint a gravitáció..."
1. Radi
2. Nightmare
3. Radoslava
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
A tömeg után indulva hamar eléred a folyosó végén lévő ajtót. Azon túl először egy biztonsági szoba nyílik oldalt, aztán a közös helyiségbe lehet érkezni. Itt asztalok székek, különféle társasjátékok várják a bentlakókat, igen ritkán fordul elő, hogy a különlegesen veszélyes pácienseket idehozzák, így te is csak néhányszor voltál itt. Még egy tévé is van a szobában, de nem sokáig. Ekkor pillantod meg a tömegen túl a harcot.
A zöld óriás épp egy sárga páncélos férfival küzd, akinek arcát maszk takarja.
Az óriás megpróbálja megütni a férfit, ám az egy energiahullámot bocsát ki a kezéből, ezzel megfékezve a támadást. Másik kezéből tűz csap ki, ami elvakítja a dühöngőt, végül egy hatalmas rúgással a zöld férfi métereket repül hátra és a tévének csapódva landol.
-Itt Hősugár, a gamma fertőzöttel harcolok, erősítést - jelenti be nyugodt hangon az adóvevőjébe, és az óriás felé indul. A többi őrült nem avatkozik be a harcba, aki mégis közelebb merészkedne, arra a terem végében álló tisztogatók nyitnak tüzet gumilövedékekkel.
A zöld óriás épp egy sárga páncélos férfival küzd, akinek arcát maszk takarja.
Az óriás megpróbálja megütni a férfit, ám az egy energiahullámot bocsát ki a kezéből, ezzel megfékezve a támadást. Másik kezéből tűz csap ki, ami elvakítja a dühöngőt, végül egy hatalmas rúgással a zöld férfi métereket repül hátra és a tévének csapódva landol.
-Itt Hősugár, a gamma fertőzöttel harcolok, erősítést - jelenti be nyugodt hangon az adóvevőjébe, és az óriás felé indul. A többi őrült nem avatkozik be a harcba, aki mégis közelebb merészkedne, arra a terem végében álló tisztogatók nyitnak tüzet gumilövedékekkel.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Ahogy haladok a tömeg után, okosan engedem őket előre, elvégre ha ellenségbe botlunk, ami több mint valószínű, akkor ők haljanak meg az első sorba, ne pedig én. Engem legalább takarnak, esélyt adnak megfontolt és nyugodt döntéseket hozni kelekótya elmémben. Lágy léptek, kezemben a nyuszi, szinte igazi balerínának képzelem magam, ugráló tánc amit alkotok, mint a tornász. Mosolygok kedvesen, mint akinek jó a napja, és valóban, pompásan érzem magam. Elérem a folyosót és mit nem látnak szemeim... Kiérek egy olyan helyiségbe amit még talán sosem, vagy már inkább oly rég láttam hogy elfeledtem, ilyen is létezik ezen a szinten. A játszóterem, ahol a betegek tölthetik idejüket, egy kicsit szórakozhatnak és játszhatnak, egyszer voltam itt talán, vagy annyiszor se, talán csak amikor áthelyeztek ebbe a részlegbe, de az is lehet hogy már a cellámban ébredtem fel. Ki emlékszik? A lényeg hogy most az a fura doboz, amiből hangok és arcok képesek előjönni, széttörik a zöld lény alatt. Nem sajnálom, hisz hangokat meg arcokat látok eleget így is... Gyorsan az új ellenfelünkre pillantok, akik elég erősnek bizonyul, nyilván ő is mutáns, sőt, biztos vagyok benne hogy az. Hőhullámokat és tüzet képes alkotni. Olyan mint én. Elmosolyodom szégyenlősen, hirtelen nekem is eszembe jut, hogy talán valaha én is képes leszek ilyen hullámokat alkotni. Szememet nem tudta elkerülni a fura maszk, ami arcát takarta, majd a gyenge próbálkozás a többi beteg részéről, akik kikerülve őket menekülni próbáltak, de gumilövedékkel díjazták az egészet. Körbepillantok, miközben tengelyem körül megpördülök az izgalomtól. Észreveszem a biztonsági szoba ajtaját majd egy vad, őrületes mosollyal díjazom felfedezésem. Oda is megyek azonnal, s mintha évekig tanultam volna a mozdulatot a színészeknél csak erre a pillanatra tartogatva, berúgtam az ajtót. Teljesen akcióhősnek képzeltem most magam, aki terroristákra törik. Ha látok bent biztonságiakat, nem habozva támadom meg őket egy-két tűzgömbbel. Odamegyek a számítógépekhez s magam alá húzok egy széket. Úgy nézem őket mint a világ legjobb hacker-je, egy számítógépzseni, de valójában bambán néztem a képernyőt. Szememmel kerestem valami programot, amivel ki lehet kapcsolni a nyakörveket.
- Nyakörvek! - parancsoltam a számítógépnek, naivan azthidvén, ez is ugyan olyan mint a zombis világban. Hirtelen eszembe jut, hogy talán azt csak álmodtam, de kitudja..., így inkább felálltam és az egyetlen legjobb dolog ami éppen eszembe jutott az az volt, hogy mindegyik számítógépet amit láttam tűzgömbbel roppantottam fel. Miután ezzel végeztem, kimentem onnan és figyeltem a fejleményeket, remélve hogy a nyakörveket azzal kiiktattam, bár nem teszek rá nagy esélyt...
- Nyakörvek! - parancsoltam a számítógépnek, naivan azthidvén, ez is ugyan olyan mint a zombis világban. Hirtelen eszembe jut, hogy talán azt csak álmodtam, de kitudja..., így inkább felálltam és az egyetlen legjobb dolog ami éppen eszembe jutott az az volt, hogy mindegyik számítógépet amit láttam tűzgömbbel roppantottam fel. Miután ezzel végeztem, kimentem onnan és figyeltem a fejleményeket, remélve hogy a nyakörveket azzal kiiktattam, bár nem teszek rá nagy esélyt...
_________________
Főkari: Radoslava Vasilovij, X-diák: Nadja Nyedvedjev
Thorhalla: Elmegyógyintézetek gyöngye és a Lady Plüssnyúl
"Az elmebetegség olyan mint a gravitáció..."
1. Radi
2. Nightmare
3. Radoslava
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
A biztonsági szoba ajtaja nyitva van, így nem szükséges rugdosódni, és odabent nincs senki, nyilvánvalóan a tisztogatók érkezésekor már kiürítették a helyet a civilektől. A számítógépek elé ülve több monitort is látsz, billentyűzetek, gépházak sorakoznak, három is. Egy tévét látsz a sarokban, amin a kamerák osztott képe van, a folyosókat és a cellákat látni rajta, néhány helyen az adás megszűnt és fekete a képernyő. A számítógépekkel ha bármit is próbálnál csinálni, rá kell jönnöd, hogy ki vannak kapcsolva, és jelszó védi őket. Így a bambulás után jön a robbantgatás, a gépek szétrobbannak, a monitorok szilánkjai felsértik néhol a bőrödet, de ez a fájdalom semmi ahhoz képest, amit Ken vagy akár a zöld óriás okozott neked.
Az viszont sajnos kiderül, hogy a számítógép felrobbantásával nem nyílnak ki a nyakörvek, ahogy az internet sem tűnik el, ha a modemedet lekapcsolod. A nyakörveket bizonyára távirányítással, hálózatról lehet lekapcsolni, de a hálózatot nem semmisítetted meg azzal, hogy felrobbantottál gépeket.
Odakint Hősugár végleg elintézi a zöld óriást, aki most a földön fekszik, és lassan elkezd visszaalakulni emberibb formájába. A többi páciens közül az egyik felbátorodva buzdítja a többit, és megrohamozzák Hősugarat.
-Erősítést! - Üzeni ismét a sárga ruhás férfi, és felveszi a harcot az őrültekkel, akik nem okoznak különösebb nehézséget képességeinek.
Az viszont sajnos kiderül, hogy a számítógép felrobbantásával nem nyílnak ki a nyakörvek, ahogy az internet sem tűnik el, ha a modemedet lekapcsolod. A nyakörveket bizonyára távirányítással, hálózatról lehet lekapcsolni, de a hálózatot nem semmisítetted meg azzal, hogy felrobbantottál gépeket.
Odakint Hősugár végleg elintézi a zöld óriást, aki most a földön fekszik, és lassan elkezd visszaalakulni emberibb formájába. A többi páciens közül az egyik felbátorodva buzdítja a többit, és megrohamozzák Hősugarat.
-Erősítést! - Üzeni ismét a sárga ruhás férfi, és felveszi a harcot az őrültekkel, akik nem okoznak különösebb nehézséget képességeinek.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Nem találok semmit a gépeken, sőt, túl sok van belőle és én mint teljesen antitalent az ilyesmihez inkább felrobbantom őket. Jó érzés volt hallani robbanásukat, ahogy a törmelékek kicsit felsértik arcomat, nem igazán zavar, sőt, valahogy jobban érzem magam tőle. Amolyan megkönnyebbülés, magam sem tudom miért érzem így, hisz csak felrobbantottam a gépeket, de ki fog megkérdőjelezni egy elmebeteget? Kinyitom az ajtót és kinézek rajta, a reménysugár hogy talán ezzel kikapcsoltam a nyakörveket azonnal szertefoszlik, rá kell jönnöm hogy ez is időpazarlás volt, mint sokmás amit eddig csináltam. Kezdem úgy érezni hogy én felesleges vagyok ezen a világon, de csak nem adom fel... Ahogy állok az ajtóban nézem egy kicsit ahogy társaim nekivetekszenek a mutánsnak, természetesen ellenségünknek. Eszembe jut, mi lenne ha megpróbálnám áthúzni magam mellette, de utána elvetem ezt az ötletet, mert az szabadság útját eltorlaszolták az őrök akik gumilövedékekkel fogadnának. Egyik helyzet sincs ínyemre, tekintetem lesiklik a Gammára, aki talán eszméletlenül vagy holtan, nem tudom eldönteni de fekszik. Elhúzom a számat kelletlenül, ha ő nem tudott elbánni vele, nekem se fog menni, de azért próba szerencse, lehet hogy most Fortuna Anya kegyez nekem és alkotok valamit ami egy kicsiny lépéssel előbbre visz szabadulásunkhoz. Kilépek az ajtóból és nem túl közel, de messze sem, megtartva az elővigyázatos távolságot egy robbanó tűzgömböt formálok kezembe, majd igyekszem a mutáns fejét célozva támadni őt. Pontosabban azt a bizonyos maszkot célzom, avagy arcát. Nem állok le egy támadással, s most már igaz nem robbanó, de egyszerű tűzgolyókkal támadom őt folyamatosan. Nyilván meglepem őt ezzel, hisz ahogy elnézem társaim támadásait kell minduntalan visszahárítani.
_________________
Főkari: Radoslava Vasilovij, X-diák: Nadja Nyedvedjev
Thorhalla: Elmegyógyintézetek gyöngye és a Lady Plüssnyúl
"Az elmebetegség olyan mint a gravitáció..."
1. Radi
2. Nightmare
3. Radoslava
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Hősugár egyszerre több őrülttel is harcol, amikor az első tűzgolyó felé repül. Úgy tűnik, sikerül meglepned, a sok ellensége nem okoz neki nagy kihívást, de ahhoz pont elég, hogy elvonják a figyelmét, így a robbanó tűzgolyó eltalálja őt. Igaz, az arcát nem tudod pontosan megcélozni, mert harc közben folyamatosan mozog, de a robbanás így is elkapja - akárcsak a körülötte álló őrülteket.
Többen meggyulladnak, pánikolva rohannak minden felé, sokan belehalnak a robbanásba, és a szoba több helyen is lángolni kezd, akárcsak a további lánggolyóidtól. A füstből azonban kiemelkedik Hősugár, ruháján kormot látni, de láthatóan ellenálló a tűznek, ő maga is ezt használja, így felkészült a balesetekre. A robbanás azonban már nagyobb kárt okozott neki, arcáról leszakadt a maszk, és bal karjából csorog a vér, ahol nekicsapódott a falnak.
-Halott vagy, ribanc! - Közli dühösen a férfi, és feléd emeli kezét, amiből energiahullám csap ki feléd.
Többen meggyulladnak, pánikolva rohannak minden felé, sokan belehalnak a robbanásba, és a szoba több helyen is lángolni kezd, akárcsak a további lánggolyóidtól. A füstből azonban kiemelkedik Hősugár, ruháján kormot látni, de láthatóan ellenálló a tűznek, ő maga is ezt használja, így felkészült a balesetekre. A robbanás azonban már nagyobb kárt okozott neki, arcáról leszakadt a maszk, és bal karjából csorog a vér, ahol nekicsapódott a falnak.
-Halott vagy, ribanc! - Közli dühösen a férfi, és feléd emeli kezét, amiből energiahullám csap ki feléd.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Támadásom talál, s nagyobb kárt okoz mint amilyet vártam volna, de hát a tűz már csak ilyen, kiszámíthatatlan és veszélyes, főleg egy elmebeteg kezében, aki fejébe vette hogy szabad lesz. Eltalálja társaimat is, meggyújtja őket, pánikolva rohangálnak mint a fejetlen csirkék. Kellemetlen fintor, egy bocsánatkérő tekintet fut végig arcomon, de többet nem tudok kipréselni most magamból. Lángra kapott a szoba is, ami számomra csak jó, hisz minél nagyobb a pánik, annál nagyobb az esélyem is. Talán... ismét egy kockáztatos talán, de nem igazán érdekel, hisz tudtam jól, ha szabadulunk, nem mindenki éli túl, ennyire naiv most kévetelesen én sem lehetek... A szabadság már csak ezzel jár. A lázadás olykor áldozatokat követel, néha túl sokat is talán, de hát mindig is megérte.... Legalább hasznosak számomra. Felkerekedik a füst, kicsit bántja szemem, de még szerencsére nem jellegzetesen vészes. Szemeimmel keresem a káoszban a zöld férfit, aki eddig úgy tombolt mint egy élő megállíthatatlan tank. Csak reménykedem hogy még nem halott. Ha megtalálom őt szemeivel, felé ordítok bosszúsan:
- Mindent én csináljak helyetted?! Kelj már fel a mindenségiért! Különben téged is porrá égetlek! Nem ezért nyaggattam le rólad a nyakörvet hogy itt lazsálj nekem! - erős szavak és remélem nem lesz ettől két ellenfelem, de ha mégis, a férfi lassabbnak bizonyul attól függetlenül hogy két ujjal össze tudná roppantani fejemet. Legrosszabb esetben ellene is kitalálok majd valamit. Most viszont Hősugárral kell foglalkoznom, aki megjelenik a füstben.
- Fúj de csúnyán beszélsz! Anyukád tud róla?! Takarodj kimosni a szád szappannal! Különben is, ne mond hopp amíg át nem ugortad! - rikkantom felé bosszúsan, már sokan ráfáztak hogy idő előtt ítélkeztek mások felett, főleg ilyen erős dolgokkal, a végén ő maguk végeztek holtan. Már volt párszor nálam is erre példa. Emeli kezét, nem várom meg a támadást, nem akarom tudni hogy milyen finomságot tartogat számomra. Egy gyors bukfenccel próbálom a támadást kikerülni. Igyekszem minél közelebb kerülni a kijárat felé, nem padi a cellák felé. Talpra szökkenek a bukfenc mutatványom után, s ismét egy tűzgömböt igyekszek lendíteni Hősugárt feje felé, most már nem védi maszk, így elég lesz megperzselni a fejét hogy halott legyen. Egyetlen jó ötletem hogyan szabaduljak meg tőle. Közben persze megvan bennem a remény hogy égő társaim rohangálása eléggé szétűzte a tisztítókat ahhoz hogy valamennyire tovább tudjak haladni a szobából, hogy elérjem a lépcsőt és majd azon lejussak az alsó szintekre.
- Mindent én csináljak helyetted?! Kelj már fel a mindenségiért! Különben téged is porrá égetlek! Nem ezért nyaggattam le rólad a nyakörvet hogy itt lazsálj nekem! - erős szavak és remélem nem lesz ettől két ellenfelem, de ha mégis, a férfi lassabbnak bizonyul attól függetlenül hogy két ujjal össze tudná roppantani fejemet. Legrosszabb esetben ellene is kitalálok majd valamit. Most viszont Hősugárral kell foglalkoznom, aki megjelenik a füstben.
- Fúj de csúnyán beszélsz! Anyukád tud róla?! Takarodj kimosni a szád szappannal! Különben is, ne mond hopp amíg át nem ugortad! - rikkantom felé bosszúsan, már sokan ráfáztak hogy idő előtt ítélkeztek mások felett, főleg ilyen erős dolgokkal, a végén ő maguk végeztek holtan. Már volt párszor nálam is erre példa. Emeli kezét, nem várom meg a támadást, nem akarom tudni hogy milyen finomságot tartogat számomra. Egy gyors bukfenccel próbálom a támadást kikerülni. Igyekszem minél közelebb kerülni a kijárat felé, nem padi a cellák felé. Talpra szökkenek a bukfenc mutatványom után, s ismét egy tűzgömböt igyekszek lendíteni Hősugárt feje felé, most már nem védi maszk, így elég lesz megperzselni a fejét hogy halott legyen. Egyetlen jó ötletem hogyan szabaduljak meg tőle. Közben persze megvan bennem a remény hogy égő társaim rohangálása eléggé szétűzte a tisztítókat ahhoz hogy valamennyire tovább tudjak haladni a szobából, hogy elérjem a lépcsőt és majd azon lejussak az alsó szintekre.
_________________
Főkari: Radoslava Vasilovij, X-diák: Nadja Nyedvedjev
Thorhalla: Elmegyógyintézetek gyöngye és a Lady Plüssnyúl
"Az elmebetegség olyan mint a gravitáció..."
1. Radi
2. Nightmare
3. Radoslava
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
A zöld óriás lassan teljesen visszaalakul egyszerű emberi formába, és nem válaszol a felszólításaidra, akár halott, akár ájult, nem lesz a segítségedre már.
Hősugár támadása elől időben kitérsz, talán egy kicsit túl korán is, így még van ideje korrigálni a támadás helyét. A lökéshullám a mögötted lévő fotelt úgy csapja a falnak, hogy csak szilánkok repkednek mindenfelé, neked csak a lábadat lökte el, így bukfenced kicsit eltorzul, és inkább az oldaladon sikerül végigforognod, de csak sikerül felállnod végül. Ahogy akartad, az ajtó előtt állsz, és Hősugárral nézel farkasszemet, azonnal megcélzod egy tűzgolyóval, mivel elég kis területet akarsz rajta eltalálni, nincs könnyű dolgod, pláne, hogy már eléggé kifáradtál a sok robbantgatástól, na meg a megerőszakolástól, az őrök és a óriás megpróbáltatásaitól és talán némi mentális zavarodottságtól, ami most még inkább a tetőfokára hág, mint általában az esetedben.
A tűzgolyó elrepül, és Hősugár csak az utolsó pillanatban reagál, így haját végigpörköli a tűz, és arca egy része megég. Fájdalmasan üvölt fel, így időt nyersz, hogy elindulhass. Azonban számításaidba hiba csúszott, ahogy megfordulsz, hogy elindulj kifelé, látod, hogy az ajtóból nem tágítottak a tisztogatók, a lángoló őrültek sem bontották meg a soraikat, mivel vagy nem erre jöttek, vagy a lövésektől összeestek. Ráadásul a tisztogatók mögött látod az erősítést, amiért Hősugár már egy ideje kiabál, további speciálisok. Ám mielőtt alaposabban megnézhetnéd őket, legalább tíz gumilövedéket kapsz a tested különböző pontjaira, és egy éles fegyver is elsül. A pisztolygolyó okozta fájdalom alig különbözik a többitől, de érzed, hogy kilyukad a vádlid és a golyó elhagyja a lábadat. A fájdalom és a meggyengült lábad miatt képtelen vagy talpon maradni, és ájultan esel össze.
Az összeégett arcú Hősugár fogát csikorgatva lép a tested fölé, és meztelen, véres, lila és vörös foltok borította melledre köp.
-Hopp.
A kaland véget ért, én élveztem, de sajnos ( én tényleg sajnálom) nem sikerült megszöknöd, pedig volt rá néhány jó lehetőséged, csak mindig utólag jöttél rá, na meg msn-en (szellőző, tűzzé lényegülés, mosdóból szökés). De sebaj, legközelebb már ennyivel kreatívabb, és előrelátóbb leszel. Az incidens után Radot a legfelsőbb veszélyességi fokozatba sorolják, és átszállítják a Raft börtönkomplexumba. Persze senki sem mondta, hogy onnan nem lehet megszökni...
Hősugár támadása elől időben kitérsz, talán egy kicsit túl korán is, így még van ideje korrigálni a támadás helyét. A lökéshullám a mögötted lévő fotelt úgy csapja a falnak, hogy csak szilánkok repkednek mindenfelé, neked csak a lábadat lökte el, így bukfenced kicsit eltorzul, és inkább az oldaladon sikerül végigforognod, de csak sikerül felállnod végül. Ahogy akartad, az ajtó előtt állsz, és Hősugárral nézel farkasszemet, azonnal megcélzod egy tűzgolyóval, mivel elég kis területet akarsz rajta eltalálni, nincs könnyű dolgod, pláne, hogy már eléggé kifáradtál a sok robbantgatástól, na meg a megerőszakolástól, az őrök és a óriás megpróbáltatásaitól és talán némi mentális zavarodottságtól, ami most még inkább a tetőfokára hág, mint általában az esetedben.
A tűzgolyó elrepül, és Hősugár csak az utolsó pillanatban reagál, így haját végigpörköli a tűz, és arca egy része megég. Fájdalmasan üvölt fel, így időt nyersz, hogy elindulhass. Azonban számításaidba hiba csúszott, ahogy megfordulsz, hogy elindulj kifelé, látod, hogy az ajtóból nem tágítottak a tisztogatók, a lángoló őrültek sem bontották meg a soraikat, mivel vagy nem erre jöttek, vagy a lövésektől összeestek. Ráadásul a tisztogatók mögött látod az erősítést, amiért Hősugár már egy ideje kiabál, további speciálisok. Ám mielőtt alaposabban megnézhetnéd őket, legalább tíz gumilövedéket kapsz a tested különböző pontjaira, és egy éles fegyver is elsül. A pisztolygolyó okozta fájdalom alig különbözik a többitől, de érzed, hogy kilyukad a vádlid és a golyó elhagyja a lábadat. A fájdalom és a meggyengült lábad miatt képtelen vagy talpon maradni, és ájultan esel össze.
Az összeégett arcú Hősugár fogát csikorgatva lép a tested fölé, és meztelen, véres, lila és vörös foltok borította melledre köp.
-Hopp.
A kaland véget ért, én élveztem, de sajnos ( én tényleg sajnálom) nem sikerült megszöknöd, pedig volt rá néhány jó lehetőséged, csak mindig utólag jöttél rá, na meg msn-en (szellőző, tűzzé lényegülés, mosdóból szökés). De sebaj, legközelebb már ennyivel kreatívabb, és előrelátóbb leszel. Az incidens után Radot a legfelsőbb veszélyességi fokozatba sorolják, és átszállítják a Raft börtönkomplexumba. Persze senki sem mondta, hogy onnan nem lehet megszökni...
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
A Hydra felemelkedése 7: A Rettegés háza
Résztvevők: Adrian Sommerfield, Michael Nikostratos, Jonathan Holmes, Boris Dragunov / Svarog, Hannah Jones-Rider, Allison Carter, Misty White / Myth (Laura Slyen), Cindy Rayland (Jenna Collins), Jeremy O’Shaghnessey / Yeb-Nug (Tao), James Mansfeld (Szürke Eminenciás), Arrow Clieyt (Caedes), Esther Lake (Auartia), Kevin Steel (Kyle Collins) és Sylvester Slater (Darren Cain)
Következő körváltás: 2015. január 17. (szombat) (4 napota)
2026. január eleje
Az újév első napján egy magát nem éppen jól érző személy tántorgott oda a Ravencroft Elmegyógyintézetének kapujába, a szabályzatban leírtaknak megfelelően néhány napnyi ruhával, hogy önként szeretne bevonulni a depressziója miatt a pszichiátriai osztályra kezelésre. Mindez teljesen megszokott és hétköznapi eset volt, ekkor még nem tudták a helyiek, hogy tulajdonképpen a saját halálos ítéletüket írták alá…
2026. közepe
Az elmúlt időszakban egy lázadás tört ki az elmegyógyintézetben a rejtélyes férfi vezetésével. Az egésznek az lett az eredménye, hogy a rabok átvették a hatalmat az intézmény felett. Mivel több őrült telepata is volt a rabok között a külvilággal mind a mai napig elhitetik, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van idebent, még a beérkező ellenőrök előtt is sikerült mindezt elhitetni. Az itt dolgozók jelentős részét megölték, megették, a rabok közül azok, akik a lázadók ellen léptek fel, azok is holtan végezték, egyfajta hierarchia épült fel, mint egy piramis. A legmagasabb ponton négyen voltak, még a bent levők sem tudták pontosan, hogy ezek kicsodák, mert remekül elvegyültek mindenkivel. Úgy tartották, hogy két nő és két férfi, de még ez sem volt biztos. Az épületek falai között több külön szárny is kialakult, a négy vezető a négy épületből egy-egyet választott magának és abba fészkelte be magát.
A főépületben (A épület) tartózkodott elméletileg az a személy, akinek az egészet köszönhették, itt lényegében egyetlen szabály uralkodott az itt élők között, katonai törvények, tisztelniük kellett a parancsnoki láncot, amiben voltak, a zsákmányon pedig úgy osztozkodtak, hogy valaki bejelentette, hogy igényt tart arra és azé lett. Lehetett ez tárgy, vagy akár élő személy is.
Az ettől jobbra (B épület) levő épületben szinte minden elburjánzott, aki ide belépett nem a valóságot látta, olyan volt minden, mint egy szürreális festmény. Itt káosz és szélsőséges érzelmek uralkodtak, szabályok nélkül, aki kapja marja, csak a rátermett maradhatott meg elven. Elvileg itt egy nő volt a fejes, már ha hinni lehetett a pletykáknak.
A főépülettől balra (C épület) levőben főleg mágikus dolgok voltak, a hely most lényegében egy hatalmas nagy kerthez hasonlított, mágiával átalakítva, mindenféle lények mászkáltak benne, hatalmas élő növények próbáltak felfalni mindent, ami nem ide tartozott. Aki erre a részre tett hűséget azt nem bántották és óvták is azokat. Az itteniek egyszerűen csak nem akartak senkitől sem függni és itt lehettek a legnagyobb biztonságban, azért jöttek azok az őrültek ide. Elvileg itt is egy nő a vezető.
A negyedikben (D épület) leginkább egy vallási szektához hű hely alakult ki. Az egyetlen hely, ahol ismert a vezető, Jason Jackson, avagy JJ, őt mindenki ismerhette, nemrég fogták el a nyáron San Francisco-ban, ahol egy gyilkos vallási szektát vezetett és a városban leszállt Celestial-t próbálta felébreszteni. Itt most ugyanezt a szektát próbálta felállítani, örökéletet ígérve mindenkinek, hogyha felébred az Álmodó, akkor megkapják a jutalmukat. Meglehetősen jó manipulátor volt és sokan csatlakoztak hozzá.
A négy csoport együttesen járt ki a városba és rabolt el embereket saját céljaikra, legyen az bármi. Sokan jártak így többek közt Adrien, Michael, Holmes, Svarog, Allison és Hannah is. Ki-ki milyen okkal, de ide került, az utolsó emlékük, hogy erős fájdalmat éreztek a fejükben és egész testükben. A következő „percben”, mikor magukhoz tértek már egy-egy kisebb gumiszobában voltak, semmilyen felszerelés nem volt náluk, csak egy nadrág, még cipő sem, a felsőtestükön pedig kényszerzubbony, így még a kezeiket sem használhatták.
Akik pedig a alapból is itt „vendégeskedtek”, önként, vagy bezárták őket, éppen megszokott napi teendőiket végezték, éppen, ahol voltak.
Akkor szabályok, először is a reagja végére mindenki spoiler tag-be írja be a felszerelését, aki ezt elmulasztja, annál sajnos úgy kell vennem, hogy nincs semmije sem. (ezt elég az első reagban, utána csak akkor, ha valamit szerzett az adott karakter)
Kérek minden bentlakót, hogy válasszanak egy kezdőhelyet a 4 épületből, kihez csatlakoztak (az ingyen NJK-k). Választani muszáj, aki nem tette, azt kivégezték korábban. A JK-nak majd én döntök kockadobás alapján, hogy hova kerültek, majd ha kijutottak a cellából, vagy valamelyik ingyenes kari úgy dönt, hogy benéz a rabokhoz, hátha odajut valakihez
Ezenfelül a reag elején mindig tűntessétek fel, hogy A, B, C, vagy D épületben vagytok és annak melyik részén, szoba, folyosók stb…, esetleg az udvaron, ha kimegy valaki. Mivel elég sokan vagytok, így ez eléggé fontos lenne, hogy mindenki tudja ki merre van.
Köszönöm előre is, nekem is sokat segít!
Résztvevők: Adrian Sommerfield, Michael Nikostratos, Jonathan Holmes, Boris Dragunov / Svarog, Hannah Jones-Rider, Allison Carter, Misty White / Myth (Laura Slyen), Cindy Rayland (Jenna Collins), Jeremy O’Shaghnessey / Yeb-Nug (Tao), James Mansfeld (Szürke Eminenciás), Arrow Clieyt (Caedes), Esther Lake (Auartia), Kevin Steel (Kyle Collins) és Sylvester Slater (Darren Cain)
Következő körváltás: 2015. január 17. (szombat) (4 napota)
2026. január eleje
Az újév első napján egy magát nem éppen jól érző személy tántorgott oda a Ravencroft Elmegyógyintézetének kapujába, a szabályzatban leírtaknak megfelelően néhány napnyi ruhával, hogy önként szeretne bevonulni a depressziója miatt a pszichiátriai osztályra kezelésre. Mindez teljesen megszokott és hétköznapi eset volt, ekkor még nem tudták a helyiek, hogy tulajdonképpen a saját halálos ítéletüket írták alá…
2026. közepe
Az elmúlt időszakban egy lázadás tört ki az elmegyógyintézetben a rejtélyes férfi vezetésével. Az egésznek az lett az eredménye, hogy a rabok átvették a hatalmat az intézmény felett. Mivel több őrült telepata is volt a rabok között a külvilággal mind a mai napig elhitetik, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van idebent, még a beérkező ellenőrök előtt is sikerült mindezt elhitetni. Az itt dolgozók jelentős részét megölték, megették, a rabok közül azok, akik a lázadók ellen léptek fel, azok is holtan végezték, egyfajta hierarchia épült fel, mint egy piramis. A legmagasabb ponton négyen voltak, még a bent levők sem tudták pontosan, hogy ezek kicsodák, mert remekül elvegyültek mindenkivel. Úgy tartották, hogy két nő és két férfi, de még ez sem volt biztos. Az épületek falai között több külön szárny is kialakult, a négy vezető a négy épületből egy-egyet választott magának és abba fészkelte be magát.
A főépületben (A épület) tartózkodott elméletileg az a személy, akinek az egészet köszönhették, itt lényegében egyetlen szabály uralkodott az itt élők között, katonai törvények, tisztelniük kellett a parancsnoki láncot, amiben voltak, a zsákmányon pedig úgy osztozkodtak, hogy valaki bejelentette, hogy igényt tart arra és azé lett. Lehetett ez tárgy, vagy akár élő személy is.
Az ettől jobbra (B épület) levő épületben szinte minden elburjánzott, aki ide belépett nem a valóságot látta, olyan volt minden, mint egy szürreális festmény. Itt káosz és szélsőséges érzelmek uralkodtak, szabályok nélkül, aki kapja marja, csak a rátermett maradhatott meg elven. Elvileg itt egy nő volt a fejes, már ha hinni lehetett a pletykáknak.
A főépülettől balra (C épület) levőben főleg mágikus dolgok voltak, a hely most lényegében egy hatalmas nagy kerthez hasonlított, mágiával átalakítva, mindenféle lények mászkáltak benne, hatalmas élő növények próbáltak felfalni mindent, ami nem ide tartozott. Aki erre a részre tett hűséget azt nem bántották és óvták is azokat. Az itteniek egyszerűen csak nem akartak senkitől sem függni és itt lehettek a legnagyobb biztonságban, azért jöttek azok az őrültek ide. Elvileg itt is egy nő a vezető.
A negyedikben (D épület) leginkább egy vallási szektához hű hely alakult ki. Az egyetlen hely, ahol ismert a vezető, Jason Jackson, avagy JJ, őt mindenki ismerhette, nemrég fogták el a nyáron San Francisco-ban, ahol egy gyilkos vallási szektát vezetett és a városban leszállt Celestial-t próbálta felébreszteni. Itt most ugyanezt a szektát próbálta felállítani, örökéletet ígérve mindenkinek, hogyha felébred az Álmodó, akkor megkapják a jutalmukat. Meglehetősen jó manipulátor volt és sokan csatlakoztak hozzá.
A négy csoport együttesen járt ki a városba és rabolt el embereket saját céljaikra, legyen az bármi. Sokan jártak így többek közt Adrien, Michael, Holmes, Svarog, Allison és Hannah is. Ki-ki milyen okkal, de ide került, az utolsó emlékük, hogy erős fájdalmat éreztek a fejükben és egész testükben. A következő „percben”, mikor magukhoz tértek már egy-egy kisebb gumiszobában voltak, semmilyen felszerelés nem volt náluk, csak egy nadrág, még cipő sem, a felsőtestükön pedig kényszerzubbony, így még a kezeiket sem használhatták.
Akik pedig a alapból is itt „vendégeskedtek”, önként, vagy bezárták őket, éppen megszokott napi teendőiket végezték, éppen, ahol voltak.
Akkor szabályok, először is a reagja végére mindenki spoiler tag-be írja be a felszerelését, aki ezt elmulasztja, annál sajnos úgy kell vennem, hogy nincs semmije sem. (ezt elég az első reagban, utána csak akkor, ha valamit szerzett az adott karakter)
Kérek minden bentlakót, hogy válasszanak egy kezdőhelyet a 4 épületből, kihez csatlakoztak (az ingyen NJK-k). Választani muszáj, aki nem tette, azt kivégezték korábban. A JK-nak majd én döntök kockadobás alapján, hogy hova kerültek, majd ha kijutottak a cellából, vagy valamelyik ingyenes kari úgy dönt, hogy benéz a rabokhoz, hátha odajut valakihez
Ezenfelül a reag elején mindig tűntessétek fel, hogy A, B, C, vagy D épületben vagytok és annak melyik részén, szoba, folyosók stb…, esetleg az udvaron, ha kimegy valaki. Mivel elég sokan vagytok, így ez eléggé fontos lenne, hogy mindenki tudja ki merre van.
Köszönöm előre is, nekem is sokat segít!
_________________
Reneszánsz/alter realitások: Gaia Vell tábornok, Johanne Jones Tao , Reena Reynolds, Felicia Paran,
Továbbiak: Eshana Swati Khan, Mesélő, Ghost. A.I.M. Felső Tanács, A.I.M. Birodalom, Hydra emberei, MODOC
Továbbiak: Morgan Le Fay, Természetfelettiek, Niclas Richard Jørgensen, Roxxon emberei
Cerebro központi adattára - ahol minden fontos információ egy helyen megtalálható az XMR-el kapcsolatban!
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Hannah Jones-Rider
A lemmingoid nőt érezte, hogy a feje és mindene megfájdul. Elveszítette az eszméletét, az ébredés után pedig kísértetiesen hasonlított minden arra, mit Zield elmesélt az utolsó esetéről. A férjét nemrégiben rabolták el nyugtatólövedékekkel, megkötözve, most ő került sorra. A szérumtól szerzett ösztöne máris azt diktálta, hogy keresse meg a kiutat, a szabadulás lehetőségét. A felsőtestét kényszerzubbonyba burkolták. Megnézte, hogy a rágcsálófogaival el tudta-e érni és ha igen, megpróbálta szétrágni, hogy kiszabadítsa a karmos mancsait, amikre szükség lesz. Belől próbált a karmokkal kárt tenni az anyagban. A gondolataival, szemeivel felmérte a helyiséget, hogy milyen eszközöket, mozdítható, használható, nyitható részeket látott. Ajtó vagy ablak is megfelelhetett volna. Az erős karmok ha egyszer kiszabadulnak, mászhat velük kőfalon is, ezért nem lett volna rossz egy ablak sem. Próbált rájönni, miféle helyre hozhatták és kik, szagnyomokat keresett. A túlélés mozgott benne nagyon erősen, minden más a háttérbe szorult.
A lemmingoid nőt érezte, hogy a feje és mindene megfájdul. Elveszítette az eszméletét, az ébredés után pedig kísértetiesen hasonlított minden arra, mit Zield elmesélt az utolsó esetéről. A férjét nemrégiben rabolták el nyugtatólövedékekkel, megkötözve, most ő került sorra. A szérumtól szerzett ösztöne máris azt diktálta, hogy keresse meg a kiutat, a szabadulás lehetőségét. A felsőtestét kényszerzubbonyba burkolták. Megnézte, hogy a rágcsálófogaival el tudta-e érni és ha igen, megpróbálta szétrágni, hogy kiszabadítsa a karmos mancsait, amikre szükség lesz. Belől próbált a karmokkal kárt tenni az anyagban. A gondolataival, szemeivel felmérte a helyiséget, hogy milyen eszközöket, mozdítható, használható, nyitható részeket látott. Ajtó vagy ablak is megfelelhetett volna. Az erős karmok ha egyszer kiszabadulnak, mászhat velük kőfalon is, ezért nem lett volna rossz egy ablak sem. Próbált rájönni, miféle helyre hozhatták és kik, szagnyomokat keresett. A túlélés mozgott benne nagyon erősen, minden más a háttérbe szorult.
A hozzászólást Dr. Zield Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 13 Jan. 2015, 13:52-kor.
_________________
Reneszánsz:
Dr. Zield Jones és az állatok
Hanna Jones-Rider
Theodor Jones
Kam Flyrthibate - Töltés
Waynoka
Szürke Eminenciás
Charles Dialin
Kree jövő:
Dr. Zield Jones
Végtelen Háború:
Kék Lovag
Charles Dialin - Oszlató
Evangeline Gordon - Crystal Panther
Dr. Zield Jones- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1185
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Apr. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: dr. Zield Jones
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
James Mansfeld
D épület, közösségi szoba, pihenőszobaféle
Az elmegyógyintézeti kezelésnek vége szakadt már egy ideje és a rabok vették át a hatalmat. James nem kapott több injekciót, egészségesnek kezelték, mint mindenki mást is. Az a bizonyos JJ felforgatta az itteni életet és a szőrtelen fiú is elhitte, hogy a Celestial örök halhatatlanságot ad majd. Ismeretlen világból származó lény volt, nem mutáns, nem szőrös lény, el tudta fogadni a fiú. Beilleszkedett az Álmodó szektájába és rajzokat készített, mert ahhoz értett, azzal foglalkozott előtte is a szobájában. Elképzelte, milyen lesz egy világ, amiben az Álmodó az isten, JJ a főpap és mindenkit kiirtanak, aki ennek ellenáll. Most a közösségi szobbáan volt és egy A3-as méretű papírra rajzolt egy jelenetet, amin torz felineket öltek a Celestial kopasz szolgái. Így képzelte el a csatákat, hozzá hasonló harcosokkal.
D épület, közösségi szoba, pihenőszobaféle
Az elmegyógyintézeti kezelésnek vége szakadt már egy ideje és a rabok vették át a hatalmat. James nem kapott több injekciót, egészségesnek kezelték, mint mindenki mást is. Az a bizonyos JJ felforgatta az itteni életet és a szőrtelen fiú is elhitte, hogy a Celestial örök halhatatlanságot ad majd. Ismeretlen világból származó lény volt, nem mutáns, nem szőrös lény, el tudta fogadni a fiú. Beilleszkedett az Álmodó szektájába és rajzokat készített, mert ahhoz értett, azzal foglalkozott előtte is a szobájában. Elképzelte, milyen lesz egy világ, amiben az Álmodó az isten, JJ a főpap és mindenkit kiirtanak, aki ennek ellenáll. Most a közösségi szobbáan volt és egy A3-as méretű papírra rajzolt egy jelenetet, amin torz felineket öltek a Celestial kopasz szolgái. Így képzelte el a csatákat, hozzá hasonló harcosokkal.
- Felszerelés:
- egy doboz zsírkréta, színes ceruza
egy tekercs A3-as papír összegumizva
olló
elemes villanyborotva tartalék elemmel (hogy leborotválja a szőrt, akiről csak tudja:)
hosszú konyhakés
_________________
Reneszánsz: Szürke Eminenciás
X-diák: Zűrzavar
VH: Oszlató, Crystal Panther
Outsiders: Szürke Eminenciás
AoA: Szürke Eminenciás
Szürke Eminenciás- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 795
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Jun. 18.
Karakteradatok
Főkarakter: Dr. Zield Jones
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Esther Lake
Melyik szárnyban tartózkodik?: A épület, Étkező helység
A lázadáskor:
Olyan nagy csönd volt, oly nagy sötét. A falak csöndességét szerettem volna megtörni, kiáltottam volna, ám a számban volt valami. Mozdultam volna, ám le voltam kötözve...sokáig nem tudtam mozogni. Azok a kis patkányok bezártak ide. Elvették az életemet, nem tudok kiszabadulni. SEGÍTSÉG! Miért tartanak bezárva én csak játszottam...
Már 4 éve vagyok bent ebben a szánalmas szobában. Felnőtt vagyok azt hiszem. Honnét tudom, hogy hány éve, nos a pszichiáter mondta el. Persze sok más ostobaságot is mondott, ki tudja, hogy ezt vajon elhihetem-e neki. Olyan sok bennem a harag, érzem ahogy napról napra jobban ivódik a csontjaim közé. Az izmaim lüktetnek. És nem kaptam már rég a vörös húsomból, az édes szaftos kis húsból...olyan gyenge vagyok. Miét sütik meg a húst? Nem tudják, hogy így kimegy belőle az erő.? OSTOBÁK!
Kiáltottam volna, de valami a számat takarja. Egy dal, igen egy kis dalocskát akarok most énekelni. Nem tudok! Nem jön ki a hangom. HANGOT AKAROK! ÉNEKELNI AKAROK! ERESSZENEK EL! SEGÍTSÉG! ELVETTÉK A HANGOM!
Néhány nap múlva motoszkálást és kiabálást halottam kintről. Majd egy kedves férfi lépett hozzám. Olyan rendes volt, simogatott és megnyugtatott, hogy mostmár nem kell szenvednem. Megkérdezte mit szeretnék a legjobban. Először féltem felelni, aztán kihúzta belőlem, hogy mire is vágyom. Féltem, hogy nem tetszik majd neki. De egészen elképedtem amikor beállított a pszichiáteremmel. Ahogy elnéztem tiszta piszok volt, meg zúzódás, de még élt. A szívéhez hajtottam a fejem. Meghallottam hogyan pumpálja a szíve a friss vért. Talán tiltakozott egy kicsit, de én megígértem neki, hogy nem kell mitől félnie, hisz itt vagyok.
A kedves férfi kibontotta nekem a pszichiáter ingét, majd jó étvágyat kívánt. Ohh, talán könnyeztem is. A fogam újra meleg bőrt tépett. Majd mikor kisarjadt az első vércsepp és a nyelvemhez ért, nem tudtam parancsolni magamnak. Felfaltam, szürcsöltem, tépegettem, ízlelgettem, rágcsáltam....
A végén tiszta vér volt mindenem, a belső szervei még puhák és melegek voltak, közéjük tettem a fejemet. És a szíve olyan zamatos volt, de éreztem ez még nem elég nekem, többet akarok, hogy újra erős legyek.
A férfi azt ígérte, ha segítek neki, kaphatok még annyit, amennyit csak akarok. Majd az ágyamra terítette a régi ruhám.
Felkötöttem a sapkát, a szoknyában újra szellőzött a lában. Végre szabad vagyok, majd egy akkorát sikítottam, hogy szinte szétszakadt a dobhártyám, utána olyan gyorsan történt minden.
Az őrök, ápolók, rabok...mind elhullottak, vagy hozzánk szegődtek. Válvetve harcoltam és táplálkoztam. Ohhh....
Újra csönd lett, de most egészen más volt. A kedvem szerinti csönd. Én megígértem a férfinek, aki kiszabadított, hogy mellette maradok és szolgálom, amíg úgy óhajtja, ez a legkevesebb amit tehetek. Az A épületben maradtam. Az erőm teljes volt és újra erős voltam.
Most:
Az érkezőben vagyok. Olyan viccesen kevés itt az ablak. A szám elé kellett tennem a kezem, mert fuldokoltam a röhögéstől. Milyen kevés ablak van itt...hihihi.
Ma megint a kedvenc fogásomat kapom, keményen meg kellett dolgoznom érte odakinn. Egy 8 éves kisgyermek volt az asztalra kötözve. Szegény, sírt és a mamáját akarta. Ohh, de bájos. Látom már véresre dörzsölte a csukóján a kötelet. Én simogatni kezdtem és nyugtatgatni, hogy nincs mitől félnie, itt vagyok. Aztán, hogy oldjam a feszültséget egy két viccel és mondókával szórakoztattam. Nagyon jó történetek voltak...én is sírtam már a röhögéstől a végén. Majd befogtam a kicsike kis száját. Megharapott, gyorsan lekevertem neki egy pofont. Milyen rossz gyerek az ilyen! Sajnos nem tudtam türtőztetni magam, olyan vicces volt ,ahogy a pofon után visszahajlott a feje, hogy elkezdtem pofozni, egyre erősebben, a végén már tiszta aláfutás volt az arca, majd egy pofonnál felszakadta bőre. Az utána lévő pofon az arcomra lövellt egy kis vért. Beindultam, sikítottam egyet, majd nagyot haraptam a gyermek arcába. Milyen puha az arcán a hús, milyen édes. A lábáról gyorsan lefejtem a bőrt, szegény de ordítozott, el kellett törnöm az állkapcsát, nehogy itt rám hozza a szégyent a végén. Majd miután leszopogattam a lábáról a húst végre jöhetett a hasizom, majd a szíve.
Miután végeztem a fiúval megmosakodtam és visszahúztam a ruháim. És újra mesélni kezdtem a tetemnek vicces történeteket...
Melyik szárnyban tartózkodik?: A épület, Étkező helység
A lázadáskor:
Olyan nagy csönd volt, oly nagy sötét. A falak csöndességét szerettem volna megtörni, kiáltottam volna, ám a számban volt valami. Mozdultam volna, ám le voltam kötözve...sokáig nem tudtam mozogni. Azok a kis patkányok bezártak ide. Elvették az életemet, nem tudok kiszabadulni. SEGÍTSÉG! Miért tartanak bezárva én csak játszottam...
Már 4 éve vagyok bent ebben a szánalmas szobában. Felnőtt vagyok azt hiszem. Honnét tudom, hogy hány éve, nos a pszichiáter mondta el. Persze sok más ostobaságot is mondott, ki tudja, hogy ezt vajon elhihetem-e neki. Olyan sok bennem a harag, érzem ahogy napról napra jobban ivódik a csontjaim közé. Az izmaim lüktetnek. És nem kaptam már rég a vörös húsomból, az édes szaftos kis húsból...olyan gyenge vagyok. Miét sütik meg a húst? Nem tudják, hogy így kimegy belőle az erő.? OSTOBÁK!
Kiáltottam volna, de valami a számat takarja. Egy dal, igen egy kis dalocskát akarok most énekelni. Nem tudok! Nem jön ki a hangom. HANGOT AKAROK! ÉNEKELNI AKAROK! ERESSZENEK EL! SEGÍTSÉG! ELVETTÉK A HANGOM!
Néhány nap múlva motoszkálást és kiabálást halottam kintről. Majd egy kedves férfi lépett hozzám. Olyan rendes volt, simogatott és megnyugtatott, hogy mostmár nem kell szenvednem. Megkérdezte mit szeretnék a legjobban. Először féltem felelni, aztán kihúzta belőlem, hogy mire is vágyom. Féltem, hogy nem tetszik majd neki. De egészen elképedtem amikor beállított a pszichiáteremmel. Ahogy elnéztem tiszta piszok volt, meg zúzódás, de még élt. A szívéhez hajtottam a fejem. Meghallottam hogyan pumpálja a szíve a friss vért. Talán tiltakozott egy kicsit, de én megígértem neki, hogy nem kell mitől félnie, hisz itt vagyok.
A kedves férfi kibontotta nekem a pszichiáter ingét, majd jó étvágyat kívánt. Ohh, talán könnyeztem is. A fogam újra meleg bőrt tépett. Majd mikor kisarjadt az első vércsepp és a nyelvemhez ért, nem tudtam parancsolni magamnak. Felfaltam, szürcsöltem, tépegettem, ízlelgettem, rágcsáltam....
A végén tiszta vér volt mindenem, a belső szervei még puhák és melegek voltak, közéjük tettem a fejemet. És a szíve olyan zamatos volt, de éreztem ez még nem elég nekem, többet akarok, hogy újra erős legyek.
A férfi azt ígérte, ha segítek neki, kaphatok még annyit, amennyit csak akarok. Majd az ágyamra terítette a régi ruhám.
Felkötöttem a sapkát, a szoknyában újra szellőzött a lában. Végre szabad vagyok, majd egy akkorát sikítottam, hogy szinte szétszakadt a dobhártyám, utána olyan gyorsan történt minden.
Az őrök, ápolók, rabok...mind elhullottak, vagy hozzánk szegődtek. Válvetve harcoltam és táplálkoztam. Ohhh....
Újra csönd lett, de most egészen más volt. A kedvem szerinti csönd. Én megígértem a férfinek, aki kiszabadított, hogy mellette maradok és szolgálom, amíg úgy óhajtja, ez a legkevesebb amit tehetek. Az A épületben maradtam. Az erőm teljes volt és újra erős voltam.
Most:
Az érkezőben vagyok. Olyan viccesen kevés itt az ablak. A szám elé kellett tennem a kezem, mert fuldokoltam a röhögéstől. Milyen kevés ablak van itt...hihihi.
Ma megint a kedvenc fogásomat kapom, keményen meg kellett dolgoznom érte odakinn. Egy 8 éves kisgyermek volt az asztalra kötözve. Szegény, sírt és a mamáját akarta. Ohh, de bájos. Látom már véresre dörzsölte a csukóján a kötelet. Én simogatni kezdtem és nyugtatgatni, hogy nincs mitől félnie, itt vagyok. Aztán, hogy oldjam a feszültséget egy két viccel és mondókával szórakoztattam. Nagyon jó történetek voltak...én is sírtam már a röhögéstől a végén. Majd befogtam a kicsike kis száját. Megharapott, gyorsan lekevertem neki egy pofont. Milyen rossz gyerek az ilyen! Sajnos nem tudtam türtőztetni magam, olyan vicces volt ,ahogy a pofon után visszahajlott a feje, hogy elkezdtem pofozni, egyre erősebben, a végén már tiszta aláfutás volt az arca, majd egy pofonnál felszakadta bőre. Az utána lévő pofon az arcomra lövellt egy kis vért. Beindultam, sikítottam egyet, majd nagyot haraptam a gyermek arcába. Milyen puha az arcán a hús, milyen édes. A lábáról gyorsan lefejtem a bőrt, szegény de ordítozott, el kellett törnöm az állkapcsát, nehogy itt rám hozza a szégyent a végén. Majd miután leszopogattam a lábáról a húst végre jöhetett a hasizom, majd a szíve.
Miután végeztem a fiúval megmosakodtam és visszahúztam a ruháim. És újra mesélni kezdtem a tetemnek vicces történeteket...
- Felszerelés:
egy kisebb kés a zsebében
egy kis elemlámpa
_________________
Theresa Stone------Vetlanda------Colona Walding------Vara Vallis------Iris Demargon------Amazon------Wilda Huang --Esther Lake
Auaritia- 5. szint - 12 kredit
- Hozzászólások száma : 378
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Aug. 23.
Karakteradatok
Főkarakter: Auaritia
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Adrian fejfájással ébredt. Még mostanában is nehezére esett felfogni, hogy egy vámpír is képes fájdalmat érezni. Vicces is, hogy ezt nehezebb elhinni mint, hogy vámpír lett. Viszont hamar eszébe jut mi is történt vele. És szétnézve nem túl megnyugtató dolgot vett észre. Hogy egy gumiszobában van és kényszerzubbony volt rajta. Mindkettő zavarta. Elsőként a kényszerzubbony. Megpróbálta sima erővel széttépni. A vámpírereje jóval meghaladja egy emberét. Ha ez nem sikerül akkor megpróbálja úgy, hogy denevérré változik. Ha ezek közül bármelyik is sikerrel jár akkor a gumifalaknak erővel ront neki. Nagyon ideges.
_________________
Reneszánsz:
Adrian Sommerfield, Samuel McShuibhne, George Turner, Srir Gur, Leon Gross, Augustus Graves,Otrus Vubalh Fass, Tristan Winkelhock, Lisa Kaur
Végtelen háború:
Gustav Simonsen
Little SW
Claye Jaro, Chuhk G'vaamnohrk, Rhirt Trakk, Jivi Ako
Összes karim
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
Michael Nikostratos
?? épület ?? szoba
Nem tekintem magam a család legsikeresebb emberének. Mármint, nagyjából megcsináltam mindent amit kellett, de még se volt soha egyetlen nagyobb dobásom se, amivel kiemelkedhetnék, épp ezért kaptam az alkalmon, amikor felajánlották, hogy hozzam ki a család egy emberét Ravencroftból. Nem tűnt nehéz feladatnak, este bemegyek, leütöm a portást, kihozom a tagot, és kész. Azonban amikor az intézmény közelébe értem, hirtelen elsötétült előttem a világ...
Mikor magamhoz térek, egy gumiszobában találom magam. Azonnal felszökik bennem z adrenalin, főleg amikor látom, hogy kényszerzubbonyban vagyok. A logikus következtetés az, hogy az intézményben ébredtem, ami valamilyen szinten megfelel, hiszen amúgy is ide terveztem jönni, de nem pont így. És a pisztolyaim is hiányoznak! Hol a ruhám?! Az egyik kedvenc carnegie hallos pink floyd pólóm, sose bocsájtom meg senkinek ha megsérült... Megpróbálom széttépni a kényszerzubbonyt, hogy kiszabaduljanak a kezeim, és ha ez sikerül, akkor karkörzéseket végezve juttatom vissza a vért elgémberedett végtagjaimba, miközben a kiutat keresem. Ha megtalálom az ajtót, megpróbálom kinyitni, illetve ha ez nem megy, akkor kitörni rajta. Amennyiben nem én nyitom ki az ajtót, hanem valami vagy valaki be próbál jutni, egyből rá vetem magam, és próbálom földre vinni, támadni. A fejét célzom ütésekkel, és minél előbb ártalmatlanítani próbálom. Ugyan így teszek akkor is, ha kijutok a folyosóra, és meglátok egy magányos ellenséget - a család emberén kívül mindenki az. Ha viszont csapatot hallok, vagy látok, akkor próbálom elkerülni őket, osonni akarok és észrevétlen maradni, de azért hallgatózni is próbálok, hátha megtudok valamit. Ezen kívül azt is figyelem, hogy találok-e bármi fegyvernek látszó, vagy annak használható tárgyat.
Felszerelés: -
?? épület ?? szoba
Nem tekintem magam a család legsikeresebb emberének. Mármint, nagyjából megcsináltam mindent amit kellett, de még se volt soha egyetlen nagyobb dobásom se, amivel kiemelkedhetnék, épp ezért kaptam az alkalmon, amikor felajánlották, hogy hozzam ki a család egy emberét Ravencroftból. Nem tűnt nehéz feladatnak, este bemegyek, leütöm a portást, kihozom a tagot, és kész. Azonban amikor az intézmény közelébe értem, hirtelen elsötétült előttem a világ...
Mikor magamhoz térek, egy gumiszobában találom magam. Azonnal felszökik bennem z adrenalin, főleg amikor látom, hogy kényszerzubbonyban vagyok. A logikus következtetés az, hogy az intézményben ébredtem, ami valamilyen szinten megfelel, hiszen amúgy is ide terveztem jönni, de nem pont így. És a pisztolyaim is hiányoznak! Hol a ruhám?! Az egyik kedvenc carnegie hallos pink floyd pólóm, sose bocsájtom meg senkinek ha megsérült... Megpróbálom széttépni a kényszerzubbonyt, hogy kiszabaduljanak a kezeim, és ha ez sikerül, akkor karkörzéseket végezve juttatom vissza a vért elgémberedett végtagjaimba, miközben a kiutat keresem. Ha megtalálom az ajtót, megpróbálom kinyitni, illetve ha ez nem megy, akkor kitörni rajta. Amennyiben nem én nyitom ki az ajtót, hanem valami vagy valaki be próbál jutni, egyből rá vetem magam, és próbálom földre vinni, támadni. A fejét célzom ütésekkel, és minél előbb ártalmatlanítani próbálom. Ugyan így teszek akkor is, ha kijutok a folyosóra, és meglátok egy magányos ellenséget - a család emberén kívül mindenki az. Ha viszont csapatot hallok, vagy látok, akkor próbálom elkerülni őket, osonni akarok és észrevétlen maradni, de azért hallgatózni is próbálok, hátha megtudok valamit. Ezen kívül azt is figyelem, hogy találok-e bármi fegyvernek látszó, vagy annak használható tárgyat.
Felszerelés: -
_________________
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Michael Nikostratos | Out: Maximiliam Myzzrim, Mopateu Zakataka | VH: ifj. Tell Vilmos | FSK: Pherol Tandes, Ignacy Rotblat-Rostowski |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, King Raten Chromixen, Alex Fisher
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Michael Nikostratos- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1063
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 39
Join date : 2014. Mar. 22.
Karakteradatok
Főkarakter: King Raten Chromixen
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW, FSK
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
~Cindy Rayland / Lulu / Rony~
//C épület újdonsült lakója//
Lulu kirohanása óta állandóan váltják az ápolóim, mindig más és más. Mondanám hogy bánom de pont ellenkezőleg, egyik sem próbál hozzám szólni vagy megközelíteni, még a szobámba belépni is csak óvatosan, tanultak a hibából szerencsére, amúgy is ha észrevették eltudom látni magam csak a szükséges holmikat kell behozzák és az ételt, megölni se akarom magam így állandó megfigyelésre sincs szükségem, csak arra hogy egyedül legyek. Mindennap nevetséges szituációval indul, belép valaki, érezhető a feszültség, én félek tőle hogy próbálkozik a kapcsolatteremtéssel, ő meg egyenesen retteg attól hogy esetleg én próbálkoznék, így gyorsan lerakja amit behozott és eltűnik, se szó se beszéd, néha még csak rám se néznek, de épp ez benne a legjobb. Az előző ápolómnak is próbáltam szólni hogy ne barátkozzon de nem vette a jeleket, nem az én hibám, ő volt óvatlan, tudta hogy kiszámíthatatlan vagyok de ettől független nem vagyok egy megszállott gyilkos, legalábbis azt hittem...
Normális napnak tűnt, valamivel zajosabb mint a többi, de nem érkezik senki, nézem az órát, már itt kéne legyen a reggelim. Ennyire csak nem retteghetnek tőlem, már egy ideje nem volt velem semmi gond, fel is kelek, bár az ajtót kinyitni nem tudom, szabadon nem engednek járkálni, azért kinézni megpróbálok a kis ablakon, amikor egy véres arc csattant az üvegnek az utolsó dolog ami meg van egy sikítás.
Magamhoz tértem és az járt a fejemben hogy én leszek a következő aki csókot kap attól az ajtótól vagy valami rosszabbtól. Széken kívül nem igazán akadt semmi a kezembe, nem baj, megfelel, nyílt az ajtó és mielőtt a szörny nekem ugrott volna teljes erőmből én tettem meg az első lépést. Tökéletes találatot kapott de a fegyverem meg semmisült, kitudja hány ilyen izé van még itt, futnom kell, azért a szék 2 stabilnak tűnő maradványát magamhoz vettem, csak nem megyek harcba fegyver nélkül, ki tudja hogy mire képesek. Ahogy a lábam bírja iramodok meg, a szemem is becsukom és csak csapok, legyen az élő vagy holt, háborúban nincs barátság így csak ellenség lehet. Sikerül konyhába férkőzni, végre értelmes fegyver amivel megvédhetem magam, fel is pakolok annyit amennyit csak magammal tudok vinni. Azután jött az újabb roham, a késeim szinte mind eldobáltam benne hagyva valakiben, ezt az utolsót már meg kell tartanom főleg és már csak egy rémség választ el a kijutástól. Na gyere, hiába vagy nagyobb, rohantam neki, egy csellel kicsúsztam a karmai közül a hasát elmetszve, amíg a kiforduló részeivel foglalkozik kijutottam az ablakon és csatakosan ugyan de elértem a célt, itt vagyok a stégen, már csak a társaimat kell megvárnom hogy értem jöjjenek.
Következő kép hogy a vízre bambulok, törökülésben, nyakig véresen egy konyhakést tartogatva a kezemben, néhány horzsolás és fájó tag kíséretében. De nem kelek fel megnyugtató itt, ezután hallok meg egy női hangot mögülem. Nem fordultam meg, elég távol volt ahhoz hogy ne feszélyezzen, igazából sokat se beszélt csak biztonságot ajánlott, függetlenséget, amivel talán együtt járhat a magány is, egy bólintással elfogadtam az ajánlatát amire odébb állt és hagyta hogy önszántamból menjek el és lépjek be az épületbe, ez volt az első bizonyíték hogy nem hazudott az ajánlatot illetően, szabad vagyok és független. Saját zugot is találtam magamnak amit az áthozott cuccaim jeleztek és egy régi mackóm az eregeti szobámból, nem tudom hogy került ide demondhatjuk hogy örültem neki, talán meg is jelent egy halvány mosoly. Azért az ördög nem alszik, nem egyedül vagyok úgyhogy a kést azért magamnál tartom. Közben rá jöttem hogy lényegében semmi nem változott csak nincsenek rettegő ápolók és szabad a mozgásom, az épületen belül szinte teljes a biztonságom, minden védelmez és mondhatni segít, a saját kis szférám is meg maradt, a többiek távol maradnak tőlem önszántukból, mégis csak van eszük az őrülteknek is, talán több is mint gondolná az ember.
Hosszú idő telt már el mióta utoljára volt esélyem előmerészkedni, egy barátom sem akadt, de eléggé megváltozott a helyzet, nem tudom miért fél tőlem mindenki, még Cindy is, pedig szeretetből tettem amit tettem, viszont mást nem tudok minthogy nem foglalkozni ezzel a problémával, főleg most hogy még is akadt valaki akivel megoszthatom a gondolataim, igazán jó hallgatóság mert nem beszél, így ellent sem mond sose. Ki gondolta volna hogy egy plüssmaci lesz a tökéletes társ nekem? Azonban még nincs neve, egy barátnak név is kell...hmmm....legyen a neve Moo.
//C épület újdonsült lakója//
Lulu kirohanása óta állandóan váltják az ápolóim, mindig más és más. Mondanám hogy bánom de pont ellenkezőleg, egyik sem próbál hozzám szólni vagy megközelíteni, még a szobámba belépni is csak óvatosan, tanultak a hibából szerencsére, amúgy is ha észrevették eltudom látni magam csak a szükséges holmikat kell behozzák és az ételt, megölni se akarom magam így állandó megfigyelésre sincs szükségem, csak arra hogy egyedül legyek. Mindennap nevetséges szituációval indul, belép valaki, érezhető a feszültség, én félek tőle hogy próbálkozik a kapcsolatteremtéssel, ő meg egyenesen retteg attól hogy esetleg én próbálkoznék, így gyorsan lerakja amit behozott és eltűnik, se szó se beszéd, néha még csak rám se néznek, de épp ez benne a legjobb. Az előző ápolómnak is próbáltam szólni hogy ne barátkozzon de nem vette a jeleket, nem az én hibám, ő volt óvatlan, tudta hogy kiszámíthatatlan vagyok de ettől független nem vagyok egy megszállott gyilkos, legalábbis azt hittem...
Normális napnak tűnt, valamivel zajosabb mint a többi, de nem érkezik senki, nézem az órát, már itt kéne legyen a reggelim. Ennyire csak nem retteghetnek tőlem, már egy ideje nem volt velem semmi gond, fel is kelek, bár az ajtót kinyitni nem tudom, szabadon nem engednek járkálni, azért kinézni megpróbálok a kis ablakon, amikor egy véres arc csattant az üvegnek az utolsó dolog ami meg van egy sikítás.
Magamhoz tértem és az járt a fejemben hogy én leszek a következő aki csókot kap attól az ajtótól vagy valami rosszabbtól. Széken kívül nem igazán akadt semmi a kezembe, nem baj, megfelel, nyílt az ajtó és mielőtt a szörny nekem ugrott volna teljes erőmből én tettem meg az első lépést. Tökéletes találatot kapott de a fegyverem meg semmisült, kitudja hány ilyen izé van még itt, futnom kell, azért a szék 2 stabilnak tűnő maradványát magamhoz vettem, csak nem megyek harcba fegyver nélkül, ki tudja hogy mire képesek. Ahogy a lábam bírja iramodok meg, a szemem is becsukom és csak csapok, legyen az élő vagy holt, háborúban nincs barátság így csak ellenség lehet. Sikerül konyhába férkőzni, végre értelmes fegyver amivel megvédhetem magam, fel is pakolok annyit amennyit csak magammal tudok vinni. Azután jött az újabb roham, a késeim szinte mind eldobáltam benne hagyva valakiben, ezt az utolsót már meg kell tartanom főleg és már csak egy rémség választ el a kijutástól. Na gyere, hiába vagy nagyobb, rohantam neki, egy csellel kicsúsztam a karmai közül a hasát elmetszve, amíg a kiforduló részeivel foglalkozik kijutottam az ablakon és csatakosan ugyan de elértem a célt, itt vagyok a stégen, már csak a társaimat kell megvárnom hogy értem jöjjenek.
Következő kép hogy a vízre bambulok, törökülésben, nyakig véresen egy konyhakést tartogatva a kezemben, néhány horzsolás és fájó tag kíséretében. De nem kelek fel megnyugtató itt, ezután hallok meg egy női hangot mögülem. Nem fordultam meg, elég távol volt ahhoz hogy ne feszélyezzen, igazából sokat se beszélt csak biztonságot ajánlott, függetlenséget, amivel talán együtt járhat a magány is, egy bólintással elfogadtam az ajánlatát amire odébb állt és hagyta hogy önszántamból menjek el és lépjek be az épületbe, ez volt az első bizonyíték hogy nem hazudott az ajánlatot illetően, szabad vagyok és független. Saját zugot is találtam magamnak amit az áthozott cuccaim jeleztek és egy régi mackóm az eregeti szobámból, nem tudom hogy került ide demondhatjuk hogy örültem neki, talán meg is jelent egy halvány mosoly. Azért az ördög nem alszik, nem egyedül vagyok úgyhogy a kést azért magamnál tartom. Közben rá jöttem hogy lényegében semmi nem változott csak nincsenek rettegő ápolók és szabad a mozgásom, az épületen belül szinte teljes a biztonságom, minden védelmez és mondhatni segít, a saját kis szférám is meg maradt, a többiek távol maradnak tőlem önszántukból, mégis csak van eszük az őrülteknek is, talán több is mint gondolná az ember.
Hosszú idő telt már el mióta utoljára volt esélyem előmerészkedni, egy barátom sem akadt, de eléggé megváltozott a helyzet, nem tudom miért fél tőlem mindenki, még Cindy is, pedig szeretetből tettem amit tettem, viszont mást nem tudok minthogy nem foglalkozni ezzel a problémával, főleg most hogy még is akadt valaki akivel megoszthatom a gondolataim, igazán jó hallgatóság mert nem beszél, így ellent sem mond sose. Ki gondolta volna hogy egy plüssmaci lesz a tökéletes társ nekem? Azonban még nincs neve, egy barátnak név is kell...hmmm....legyen a neve Moo.
- Felszerelés::
- egy nagyobb méretű konyhakés és egy plüssmackó
A hozzászólást Jenna Collins összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 13 Jan. 2015, 18:41-kor.
_________________
Multik:
Reneszánsz: Irina Shane
X-diák: Kayla Felice Norwood
Out: x-diák: Roxan
Csatavilág: Mangaverse: Nobuko
Jenna Collins- 8. szint - 18 kredit
- Hozzászólások száma : 680
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2014. Apr. 27.
Age : 28
Karakteradatok
Főkarakter: Jenna Collins
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
~Slyvester Slater>
az A épület katonája, szobájában
Pár napja voltam bent. Viszonylag jól bántak velem, egyik őr vagy ápoló sem próbált megverni se pedig bármi másra kényszeríteni. Persze, egy zsaru, ex-katona elítéltet senki sincs kedve magára haragítani. Nagyjából békén hagytak, csak egy kövér liberális pszichiáterrel kellett beszélgetnem minden nap. Innen tudom mennyi idő telt el. Kérdezte, hogy hol szolgáltam. Mondtam, hogy 'namban és az öböl háborúkban. Nem hitte el. Bizonygatta, hogy nem lehetnék ilyen állapotban. Meg zagyválta, hogy már 50+ éve volt. Lósz@rt. Lehet, hogy ő, a kényelmes, kertvárosi házában elfelejtette, hogy a hozzám hasonlók mit tettek érte. De én nem. Nem, amíg élek. És a gyerekeim sem fogják. Mindegy is. Egyik nap aztán nem a szokásos csávó nyitott a szobámba. Mármint, nem volt se őr, se ápoló. Egy másik bent lévő volt. Kezembe nyomott egy fegyvert, mondta, hogy lázadunk. Nyilvánvaló volt. A biztonsági intézkedéseik egy óvodát sem mentettek volna meg a 3 évesek lázadásától. Szánalmas. Eredetileg rászólogattam néhány elítéltre, hogy hagyják a kedvesebb ápolókat, de aztán láttam, hogy nem mindenki olyan kedves mint én. Ezért nem menekültem még ki. Ártatlanokat raboltak el, őket ki kell szabadítani. Kötelességem. Néhány esti kalandozásban én is részt vettem. Próbáltam csak olyanokat elfogni, akik megérdemelték, de nem sikerült. Elbuktam ebben, elismerem. De még nincs vége. Mindegyik csak egy csata, a háborút még nem vesztettem el. Néhány ártatlant megmentettem azzal, hogy a saját "zsákmányomnak" nyílvánítottam őket, de limitált a hatalmam ebben a gyorsan kialakult parancsnoki rendszerben. De nem adom fel a harcot. Sohasem.
Most a szobámban vagyok, átlagos nap van. A következő éjszakai kiránduláson részt tervezek venni. Már kértem a parancsnokomat. Most edzek. Nem lehet elhagyni magam. Harc van. Folyamatosan. Nem annyira durva ez a blokk, mint amit a B-ről hallottam. Szürreál őrület. Mocskos dolog. Van még egy vallási szekta. Aki csatlakozik abba gyakorlatilag a halálát kívánja. Aztán van valami Harry Potter sz@rság. Nem is akarom tudni. Itt összetartunk. Bwa. Persze. Ugyan úgy őrültekkel vagyok körülvéve. Bár néhánynak megelőlegezem a helyzetét. Elvégre én is itt vagyok. Mindegy is. Most edzünk.
az A épület katonája, szobájában
Pár napja voltam bent. Viszonylag jól bántak velem, egyik őr vagy ápoló sem próbált megverni se pedig bármi másra kényszeríteni. Persze, egy zsaru, ex-katona elítéltet senki sincs kedve magára haragítani. Nagyjából békén hagytak, csak egy kövér liberális pszichiáterrel kellett beszélgetnem minden nap. Innen tudom mennyi idő telt el. Kérdezte, hogy hol szolgáltam. Mondtam, hogy 'namban és az öböl háborúkban. Nem hitte el. Bizonygatta, hogy nem lehetnék ilyen állapotban. Meg zagyválta, hogy már 50+ éve volt. Lósz@rt. Lehet, hogy ő, a kényelmes, kertvárosi házában elfelejtette, hogy a hozzám hasonlók mit tettek érte. De én nem. Nem, amíg élek. És a gyerekeim sem fogják. Mindegy is. Egyik nap aztán nem a szokásos csávó nyitott a szobámba. Mármint, nem volt se őr, se ápoló. Egy másik bent lévő volt. Kezembe nyomott egy fegyvert, mondta, hogy lázadunk. Nyilvánvaló volt. A biztonsági intézkedéseik egy óvodát sem mentettek volna meg a 3 évesek lázadásától. Szánalmas. Eredetileg rászólogattam néhány elítéltre, hogy hagyják a kedvesebb ápolókat, de aztán láttam, hogy nem mindenki olyan kedves mint én. Ezért nem menekültem még ki. Ártatlanokat raboltak el, őket ki kell szabadítani. Kötelességem. Néhány esti kalandozásban én is részt vettem. Próbáltam csak olyanokat elfogni, akik megérdemelték, de nem sikerült. Elbuktam ebben, elismerem. De még nincs vége. Mindegyik csak egy csata, a háborút még nem vesztettem el. Néhány ártatlant megmentettem azzal, hogy a saját "zsákmányomnak" nyílvánítottam őket, de limitált a hatalmam ebben a gyorsan kialakult parancsnoki rendszerben. De nem adom fel a harcot. Sohasem.
Most a szobámban vagyok, átlagos nap van. A következő éjszakai kiránduláson részt tervezek venni. Már kértem a parancsnokomat. Most edzek. Nem lehet elhagyni magam. Harc van. Folyamatosan. Nem annyira durva ez a blokk, mint amit a B-ről hallottam. Szürreál őrület. Mocskos dolog. Van még egy vallási szekta. Aki csatlakozik abba gyakorlatilag a halálát kívánja. Aztán van valami Harry Potter sz@rság. Nem is akarom tudni. Itt összetartunk. Bwa. Persze. Ugyan úgy őrültekkel vagyok körülvéve. Bár néhánynak megelőlegezem a helyzetét. Elvégre én is itt vagyok. Mindegy is. Most edzünk.
- Felszerelés:
Egy doboz szivar.
Gyufa.
Egy kés.
Pisztoly, egy tár kábító tölténnyel.
Napszemüveg.
_________________
Reneszánsz: Darren Cain
X-diák: Tarzan
Exiles: Hektor Burroughs
Fagyos Sötétség kora: Baku Albani
Darren Cain- 5. szint - 12 kredit
- Hozzászólások száma : 414
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 31
Karakteradatok
Főkarakter: Darren Cain
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Ravencroft Pszichiátriai Intézet
-///Arrow Clieyt///-
-C épület, folyosó
Nem tudom mióta vagyok itt, de kit érdekel, nem érzem az idő múlását. Folyamatosan tömnek a gyógyszerekkel, hogy ne ártsak senkinek. Mondják ők, de én nem ártok senkinek, csak kicsit átszabom a küllemét. Az más tészta, hogy megmarad e vagy sem. A napok egybe folytak, kábultan ülök a gumiszobában kényszerzubbonyban. Szinte érzem, ahogy lüktet a gyógyszer az ereimben. Csak ülök és kész ebből áll ki a napom.
De új nap virrad. Kábultan vártam, hogy hozzák a szokásos gyógyszeremet de nem így lett. A szobám ajtaján átszűrődve hallottam egy édes mámorító hangot, hangokat, embereket miközben sikítoznak. Óh ez a hang, hogy az életükért sikítanak felpezsdíti a szívemet. De sajnos a gyógyszerek miatt nem nagyon tudtam semmit se tenni.
Az ajtó halk nyikorgására lettem figyelmes, nem láttam ki az, csak egy árnyékot, hogy egy férfi bejön a szobámba és be ad valami injekciót. Miután kiment elsötétült előttem a világ. Nem tudom meddig voltam eszméletlen de mikor magamhoz tértem elkezdtem okádni, minden kijött belőlem. De éreztem, hogy én vagyok az, én csak is én, korlátok nélkül. Arcomra széles mosoly ült. Éreztem a hatalmam. Hangos nevetésfogót el. Szét vágtam a zubbonyt, hogy felszabaduljanak a kezeim. Szépen lassan elindultam kifele a szobámból. Már hatalmas volt a káosz és a zűrzavar az intézetben. Rajtam az öröm és az izgalom látszót, kitárt szemekkel és széles mosollyal indultam neki a helynek. A kezeim bizseregtek a friss meleg vér tapintására. Egy beteg rohant el mellettem úgy, hogy a vállával meg lökött. Ekkor utána eredetem arcomon még mindig széles mosollyal. A hátába merítettem ujjaimat, és éreztem, hogy a vére elteríti a kezemet. Mámorító érzésvolt ismét ezt érezni. Mikor végeztem vele már semmi se maradt az arcából szét kaszaboltam amit csak lehetett. A C épületben vadásztam az ápolókra, fűtött a vágy, hogy ki ontsam a vérüket. Nem érdekelt, hogy ápoló vagy beteg lényeg, hogy vérezzen.
Azóta sokszor mentem az utcára is vadászni kicsikét. De most csak céltalanul járom a folyósokat.
Felszerelés:
-letépet ujjú kényszerzubbony, fehér nadrág.
_________________
A halállal játszhatsz, fricskázhatod közelségét, ám ne feledd, mindig a halál győz.
CAEDES ~~ Kyle Collins
2 / 13 oldal • 1, 2, 3, ... 11, 12, 13
2 / 13 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|