Kocka

+18
Résztvevők: Dr. Zield Jones , Tiger Greyson / Blokk, Emily Johanson, Boris Dragunov / Svarog, Michael Nikostratos és Joseph Soltzbauer
Következő körváltás: 2015. augusztus 21. (péntek)

Zield úgy döntött, hogy segíteni fog Svarognak, látta, hogy hárman vannak, a harmadik szerencsére hátrébb szorult és nem látott a folyosóra, egy térdelt Svarogon, egy másik pedig mögötte állt. Ő volt az, aki tüzelni kezdett Zieldre, aki azonban készült erre, így eltudta kerülni a lövéseket, bár kettő nagyon közel van hozzá. Az, aki Svarogot próbálja lelőni mondott valamit a társának, és ezt a pillanatot lehetett kihasználni. Svarog mozdult, mire az illető elvesztette az egyensúlyát, Zield pedig ekkor érkezett meg és a karmaival szinte lefejezte az első katonát. Azonban a második ekkor teljesen rálátott a második Zield-re és közvetlen közelről húzta meg a ravaszt, míg Svarog eddigre csak feltérdelni tudott. A távolból pedig lövések hallatszottak.

Az őrök a másik bejáratnál álltak jó tíz-tizenöt méternyire Michael-től, így a késes mutatvány nem működött. Ellenben sikerült felhívnia a figyelmet magára. Azonnal rálőttek, alig tudta vissza csukni az ajtót. Ekkor hallotta ő és Emily is a lövéseket abból az irányból, mint eddig. Mind a ketten felvették a helyzetüket a szobában és várták, hogy mikor jönnek be a katonák. Azonban az ajtó csak résnyire nyílt ki. Egy gránátot láttak berepülni, mielőtt mozdulhattak volna egy éles villanás és fülsiketítő zaj volt látható, hallható, egy flashbang volt, amit bedobtak és még a levegőben robbant fel…

A páros úgy döntött, hogy jobbra mennek, sietve átvágtak a folyosón, ami még elválasztotta őket a másik helységtől, mire beléptek azonban már teljesen üres volt a helység. Látták, hogy az életjel gyorsan letudta a középső kockához vezető utat és eltűnt egy életjel. Így most alig pár másodperc alatt kettő erről a részről. Most már csak négyen voltak a középen levő kocka előtt, illetve hárman egy még bent volt. amit még láttak, hogy a legfelső részen az ezen a szinten levő irányítónál két őr elmozdult és a bal felső helységhez mentek, ahol még mindig egy páros volt, akik nem mozdultak az elmúlt másodpercekben tovább.

//Bocsi a karikért Zield, tudom, hogy az első kör hiányzás önhibán kívül volt, csak így, hogy a fél kalandon nem voltál nem lett volna fair, ha odaadom a karikat. //

~Joseph Soltzbauer~

Mikor átérünk a szobába, az már üres, és úgy tűnik eltűnt a jel forrása. Ránéztem a térképre, értelmeztem, és döntöttem. A két őr elmozdult, aminek nem örültem, és úgy döntöttem, hogy ideje arra indulnunk, és megnéznünk mi történik ott. Így már egyértelmű volt, hogy a két másik jel az őröknél foglyokat takar, másképp nem mozdultak volna el az őrök. Bíztam bennük, de jobb az óvatosság. Intettem az embereimnek is, most ez volt a fő prioritás, a többiek hadd fogócskázzanak tovább. Akik velem vannak, azoknak mint jelzek, hogy induljunk tovább, illetve a térképes arcra nézek.
- Sikerült kapcsolatba lépnie a többi ügynökkel? Tudni akarom a pozíciójukat, a helyzetüket, és hogy hogy állunk. Minél előbb végezni akarok ezzel a kis játékkal. - mondom, és remélem a parancs kivitelezhető, mindenkinél kéne legyen kommunikátor, pont az ilyen esetek miatt. Ha sikerül kapcsolatot létesítenie, akkor mindenhonnan helyzetjelentést kérek, és innentől tudni fogom, hogy ki kicsoda, amivel leszűkül a térkép érthetetlensége, és pontosabb parancsok kiadására is képes leszek. De most elsődleges az őröket zavaró tényező kiiktatása. Úgy akarom megközelíteni őket, hogy lehetőleg hátba, vagy oldalba kapjuk a szökevényeket.

Zield
A doktor kalkulált és segítséget nyújtott. Azt az egy katonát, aki éppen kiszemelte magának a sárkányembert, el tudta intézni. Majdnem teljesen lefejezte. A doki sokat verekedett egyetemista korában is, nem állta, ha akadályozták. Ölésig talán most jutott el, hirtelen nem is jutott eszébe, hogy valamelyik korábbi akció során, ahol ott volt, kellett-e ilyenben részesülnie. Többször volt már halott, de ölnie nem kellett. Most igen és könnyen megtette, mert az élete és a társa, egy ügynök élete forgott kockán.
A szérum miatt ez a jól felfogot érdeke, túlélő ösztöne volt. Amikor közelről lőttek rá, megpróbált még kitérni, de ha nem ment, hát itt volt a vég. Az is egy erős esély volt, hogy így járnak .Hydra területen civileknek nincs sok esélyük. Megpróbált kitérni és utána szétvágni a támadót vagy a fegyverét, utána fedezékbe húzódni a távoli lövések elől.

Blokk
Egyre jobban szétszóródott a kereső csapat és a menekülő civil csapat is. A kijelző mutatta, hogy ki hol volt. Blokk nem próbálta megkeresni a többi őrt és kommunikálni velük. Jó helyen voltak és inkább ő is elindult arra, ahol az egy helyben álló páros volt. Le akarta lőni őket, apró darabokra szaggatni. Azt érdemelték. Ennél diszkrétebb megoldás is érdekelte és elkezdett keresgélni vagy kérdezni:
- Itt nincs elgázosítás, levegőkiszívás vagy ilyesmi? A sisakjaink minket megvédenek, a civilek pedig mind beledöglenének. Az lenne a legegyszerűbb.

Ahogy beléptem volna, lőttek rám, szinte időm sem volt visszazárni az ajtót. Sikerült a terv szerint elosonnom, és felvennem a védelmi pozíciót, azonban valamit elfelejtettem, amit a támadóim nem. A gránátokat. Amikor résnyire kinyílt az ajtó, már sejtettem hogy baj lesz, és így is történt, bedobtak egy gránátot, ami éles villanás és fülsüketítő zaj keretében köszönt nekünk jó napot.
Egyből a földre estem, éreztem ahogy a homlokom koppan a padlón, szerencsére térdeltem, így nem ütöttem meg nagyon magam. Ösztönösen szorítottam a fülemre a kezem, és görnyedtem össze csukott szemmel. Azt se tudtam, hogy merre van a padló, és merre a plafon, csak feküdtem magatehetetlenül. Ilyen helyzetben biztos hogy végem... Megpróbáltam, minél előbb kinyitni könnyező szemem, és kitörölni belőlük az ömlő folyadékot, miközben térdelő helyzetbe akarom hozni magamat. Dolgozik bennem az adrenalin, életben akarok maradni, nem ismerek lehetetlent. Ha látok valami ellenfélre emlékeztető alakzatot, ami úgy tűnik hogy nem Emily, akkor megpróbálom lelőni.

Blokk
Blokk is minél előbb végezni akart, mert már túl sokat járkáltak, kerestek a semmiért és ki kellett végezni a maradék foglyot, mint azokat, akiket az előbb találtak. Már várta, hogy loccsanjanak és mehessen valami hasznosabbal foglalkozni. Új rendszereken dolgozni, fejleszteni a programjait, feltörni újabbakat, behatolni más rendszerekbe. Ezt szerette ő, nem a lövöldözést, de vállalta, mivel rá bízták és katona is volt, alkalmas volt rá.
A központi elhárítás most nem működött, túl rongált volt a Kocka ahhoz.
~Ezzel kellett volna kezdeni, még mikor működött. Sőt még akkor, mikor mi ketten felvettük a sisakot és atöbbiek szépen megdöglöttek volna. Találtunk volna olyanokat, akik végrehajtják a feladatot. A fejesek majd megoldják, ez nem az én dolgom
Meglátta a két foglyot. Elsőként a görögre, a vezetőre fogott fegyvert és célzott is arra a részre, ahol leggyengébbnek tűnt. Annyi lövést adott le, amennyit lehetett. Ki akarta iktatni. Utána a nőnek kellett következnie, de egy nővel sok minden mást is lehetett kezdeni és ettől nem akarta volna megfosztani a társait, főleg Soltzbauert, aki nagy kedvelője volt a perverz élvezeteknek. Ha elfajultak a dolgok és Emily támadásba lendült és úgy nézett ki, esélye is volt, akkor viszont rá is tüzet nyitott. Támadásra nem számított, a két katona volt közelebb, úgy gondolta, azokat éri először a támadás, ha ebben az állapotban még próbálkoztak a rabok

Zield
A doktor terve sikerült. A csodával határos módon el tudott hajolni a közvetlen közelről leadott lövések elől. régóta sportolt, mozgékony volt, talán ennek köszönhette és a sors kegyének. Folyt a vér a páncélján, amit ő még mindig nem vett le. A fegyvert is elintézte és az embert is, szétkapta a torkát. Svaroggal együtt megmenekültek. Zield körülnézett, körbe szimatolt. Ha talált még ép fegyvert, akkor azt felvette és megnézte, tudta-e használni. Zihált egy picit és ha tudta, akkor magával rángatta a sárkányt az eredetileg kijelölt irányba, amerre a támadás előtt elindultak.
~Túl kell élnünk. Nem halhatunk meg most. Ki kell jutnom és Svarognak is. Remélem, a többiek haladnak, de most ezzel nem tudok foglalkozni
Ha támadás érte, fedezékbe hzódott és ha tudta, Svarogot is oda rántotta

~Joseph~

Mikor a folyosó végén kinéztem a következő kockába, megláttam a mutánst, és a doktor urat. Messze voltak tőlünk, úgyhogy úgy döntöttem, van időm elegánsan leadni rájuk egy sorozatot, aztán visszahúzódni a folyosóra, és beküldeni az embereimet.
- Gránátot nekik. - mondom, visszahúzódás közben, és ha bedobtak egy vakítót, akkor folytatom a beszédet.
- Kezdjék a sárkánymutánssal, a csávó tud repülni meg teleportálni, ha eltűnik készüljenek rá, hogy magukra fog lecsapni közvetlen közelről. Ha kiiktatták, a szőrös tag egyszerű, sokra nem képes, csak lőjjék le. - tartok egy rövid eligazítást, mielőtt beengedem őket. Utánuk én is érkezek persze, de az ajtóban maradok, hogy bármikor fedezékbe tudjak húzódni. Remélhetőleg bevakultak, de legalább zavartak, és könnyű célpontok lesznek. Én is a sárkánnyal kezdem, mint a parancsom is mondta, és csak utána foglalkozok az aimessel. Ha a mutáns már halott, akkor egyszerűen megpróbálom lelőni a doktort is, de számítok rá, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolgunk.

A fetrengés közben érzem, hogy csattan a csuklómon egy bilincs, mire gondolkodás nélkül cselekszem, és húzom a karomat, amin a bilincs van, hogy magamhoz rántsam a támadómat, vagy elkapjam a kezemmel, mivel nem tudom merre van az ellenség. A tervem, hogy vagy kibillentem az egyensúlyából, és magamra rántom, vagy elkapom a ruháját, és úgy rántom magam felé - valamelyiknek sikerülnie kell, ha csak nem engedi el a bilincset. Ha ez sikerül, akkor megpróbálom kitapogatni a nyakát, és kitörni azt, még az esés közben, illetve élő pajzsnak használni a testet, hogy a társa ne tudjon lelőni. Jelenleg nem sok időm van Emilyvel foglalkozni, a lényeg, hogy én éljek. Ha az sikerül, akkor aggódhatok a csajért, és hogy megmentsem. Elvégre ha belehalok a próbálkozásba, az elég ciki, nem? Ezen kívül a kés is eszemben van, de nem tudom hol van, így nem tudom a nyakába szúrni sajnos. Keresgélni se fogom, a saját erőmre kell hagyatkozzak most, és az ösztöneimre.

~Joseph Soltzbauer~

A teleport közbe szól, és nem tudom végrehajtani a tervemet. Egy átlátszó üvegű irodába teleportáltak minket, egy másik iroda mellé, ahol a parancsot kiadó tiszt ül sápadtan. Az előtte lévő, magasabb rangú férfi egy idő után egyszerűen fejbe lövi az illetőt, aztán belép a szobába, ahol mi vagyunk. Nyelek egyet, ez nem tűnik jó jelnek, és amikor ordítani kezd, már biztos lehetek benne, hogy alighanem mi leszünk a következőek, akik golyót kapnak a fejükbe. Azonban az ordítás téves, egyáltalán nem ez történt.
- Engedélyt kérek válaszolni. - mondom higgadtan, és folytatom is, amennyiben nem jelzi, hogy ne tegyem. - Mrs. Miller parancsa nem volt világos, és egyáltalán nem parancsként érkezett. Ő csupán annyit mondott, hogy a vadászat érdekesebb, és hogy akár meg is úszhatnák. Egyáltalán nem beszélt szigorú parancsról, és nem próbált minket megakadályozni abban, hogy levadásszuk az embereket. Ezen kívül abban sem voltam biztos, hogy Mrs. Miller valóban az, akinek vallja magát. A project résztvevőiről nem tudtunk semmit, az ügy zavaros volt, és Mrs. Miller is furán viselkedett, nem voltam benne biztos, hogy valóban ő az, és nem egy illúzió. Ráadásul a protokolltól eltérő parancs alapjába véve gyanús volt. Úgy gondoltam, hogy célszerű a protokoll szerint eljárni, és ezért kezdtem levadászni a túlélőket. Természetesen a tetteimért vállalom a felelősséget. - mondom, és várom a golyót a fejembe. Vagy most kapom meg, vagy soha.

Hirtelen egy irodában találom magam, és ahogy tisztulni kezd a szemem, látom, hogy a Család épületében vagyok, a Főnök irodájában. Érzem, ahogy a bilincs leesik a kezemről, kicsit ráz is, ahogy szikrák pattognak belőle, de ezzel nem foglalkozok. Megpróbálok felkelni, nem túl gyors, mégis határozott mozdulattal, és bár a fülem piszkosul cseng, és homályosan látok, még így is felismerem a szivarozó Főnökot, aki megszólít. Már nem először húznak ki a szarból, és lehet, hogy a tökük kezd tele lenni velem.
- Köszönöm. - mondom, és meghajlok a családfő előtt, tiszteletem kifejezendő. - Nem először húz ki a pácból a Család, és én úgy érzem, hogy nem fizettem még vissza eleget. Kérem, bocsásson meg mihasznaságomért, és szerencsétlenségemért. A jövőben igyekezni fogok, hogy kárpótoljam a családot, és minden adósságom visszafizethessem, amennyiben erre kapok lehetőséget. - mondom, miközben még mindig szemlesütve állok ott, mint egy kisiskolás, akit épp leszidtak a rossz magaviselete miatt. Tudom, nem túl férfias, de hirtelen nem tudom, hogyan lehetnék ennél is alázatosabb. Remélem a főnök látja bennem a megbánást, és nem csak egy gyenge mihasznát, aki kegyelemért esedezik. Talán a határozott fellépés jobb lett volna, minthogy így összehúzzam magam, de már késő változtatni. Ettől függetlenül kihúzom magam, és úgy nézek a férfira. Várom a büntetésem.

Zield felkészült az újabb támadásra vagy a menekülésre. A gránátok ellen nem sok esélyt látott még ebben a páncélban sem illetve nem tudta megmondani, mik voltak, amik feléjük repültek. A fémdarabok már majdnem robbantak, mikor teljesen máshol találták magukat.
~Az AIM teleportáló karperecei! A Hydra tovább fejlesztette, de hogy működnek műholdrendszer nélkül? Ha AIM, akkor még a mi birodalmunkhoz is lehet közük. Utána kell járnom néhány dolognak, ha még tehetem és nem csuknak le-gondolkodott némán
Az első dolga az volt, hogy elbújjon, fedezéket keressen és nem az épületben. Még egy illetéktelen behatolás nem kellett neki. Arcáról lehúzta a sisakot vagy maszkot, ahogy működött. Számított arra, hogy ki lesznek mentve innen. A teleportálás nyomait, a megjelenőket észlelhette a hatóság és akkor egy maszk elég rossz jel volt.
- A maszkot vegyük le! Engem megismernek, vállalom az arcom, maguk is jobban járnak
A sérülésekkel nem foglalkozott, mentette magát, amíg Svarog előre ment. Ha katonák jöttek és felszólították őket, akkor jött elő feltartott kezekkel és megadta magát. A Hydrára már nem számított. Nem küldték volna el őket így, ha fontos lett volna a haláluk. A hatóságban jobban bízott

Blokk
Az informatikus katona jól kigondolta magának, hogy mit fog csinálni. Fegyvert fogott, célzott, tüzelt és mégsem sikerült semmi. Egy irodába került. Őt is meglepte a hirtelen akció. Az üvegfalon keresztül kinézett. Megnézte a többi oldalt is, hogy tudja, merre voltak. Félelmetes volt a helyzetük. A kis katona szava nem számított, ha a parancsnok úgy gondolta, bármit megtehetett. Blokk nem mutatta jelét a félelemnek. Sajnálta volna, ha most meg kellett halnia, mikor végig csinálta az egészet, igaz, nem túl ügyesen, de tisztességesen. Joseph hozta a formáját, ő szólalt meg. Tiger nem is akart semmit hozzátenni. Sokkal tömörebben mondta volna el, Joseph kifejtette és ehhez már semmit nem kellett hozzátenni. Egy bólintással reagált közömbös arckifejezéssel. Ha golyót kaptak, nem menekült
~Meghalni tisztességgel is lehet, innen pedig nem menekülök. Ha meg akarnak ölni, meg fognak~gondolta magában

+18
Résztvevők: Dr. Zield Jones , Tiger Greyson / Blokk, Emily Johanson, Boris Dragunov / Svarog, Michael Nikostratos és Joseph Soltzbauer

A kintiek az épületet csak most nézték meg, amikor felmerült, hogy be kellene menni oda fedezékért. Ekkor vették észre, hogy egy hatalmas nagy kocka épület van a hátuk mögött, amin ajtót sem látnak. Valószínűleg onnan kerültek ide. Zield-ben paranoiás gondolatok támadnak, de azt is tudja, hogy a Bukás után nem volt olyan állam a bolygón, ami ne tette volna a rá a kezét több-kevesebb AIM technológiára. Ugyanis az AIM dolgozóinak jelentős része is meghalt, a bázisok, céges épületek szabadon maradtak és mindenki kipakolta, amit tudott főleg a harmadik világháború alatt. Még a teleport technológiát is a SHIELD is használta, ahogyan az AIM Birodalom is, de ezek mindketten helyhez kötöttet használnak, azaz kell fix kiinduló pont és célpont. Nincs fejlettebb nekik, ha lenne, akkor Zield miniszterként tudna róla, mert hatalmas áttörés lenne, és még a Loki vezette AIM is csak műholdakkal volt képes kivitelezni a teleporthálózatot a bolygón. Ami itt történt ez jócskán túlmutatott ezen. Úgyszintén AIM technológia a manapság a világ minden részében gyártott háztartási és munkás robotok. Az orvostudományban használt klónozás, még ha nagyon kezdetlegesen is képesek ezt reprodukálni az országok. Az űrtechnológia, amit használ minden ország az is az AIM-é, ahogyan a repülőautókat, motorokat is nekik lehetett köszönni. Az Őrszemek is a korai AIM-é voltak és még lehetett volna sorolni. Ettől függetlenül majd körbenézhet majd otthon, ha akar – ebben az esetben nem talál semmilyen ilyen dolgot, még ha fel is bérel másokat, titkos project sincs efféle teleport technológiára, nem is dolgozik senki a Birodalomban a tovább fejlesztésen jelenleg.
Eközben hamarosan olyan közel értek a helikopterek, hogy már látni lehetett az oldalukat, a SHIELD jött, nem csak a levegőben, de a földön is közeledtek SHIELD-es terepjárók. Egy-két perc kellett csak csupán, hogy megérkezzenek. Eddigre már Emily is teljesen rendben volt. A SHIELD pedig megérkezett, feltartott fegyverekkel vették körbe a triót.
- Feküdjenek le a földre, kezeket kulcsolják össze a tarkó felett és a bokájukat tegyék keresztbe! – hangzott el a parancs.
Amennyiben valaki megtagadta ezt erőszakkal teperték le a földre. Mind a három személyt megbilincselték közben, utána.
- Zield Jones, Boris Dragunov, Emily Johanson ezennel le vannak tartóztatva terrorista cselekményért, a SHIELD megtámadásáért és többrendbeli gyilkosságért!
Ezek után rángatták fel őket a földről és vitték a helikopterekhez.

A fickó még mindig roppant ideges volt, egy mozdulattal vert le mindent az asztalról.
- Ők is megkapják a magukat, takarodjanak a szemem elől! – üvöltötte a férfi.
A páros végül is szerencsésen megúszta, főleg, ha most a lehető leghamarabb eltűnnek onnan.

- Még fiatal vagy, ennyi idősen mindenki követ el hibákat – nyugtatta meg apáskodóan a férfi Michael-t. – De egyelőre itt kell, hogy maradj és nem mehetsz fel a felszínre. Üdvözöllek a Maffiavárosban fiam.
Mutatott ki az ablakon, odakint Michael pedig egy hatalmas földalatti várost pillantott meg

Vége.

A Hydra felemelkedése 8. – Epilógusok

Epilógus 1. – Hydra; Ismeretlen helyszín
Madame Hydra idegesen rontott be Simon Spartan lakrészébe, a férfi kíváncsian pillantott fel, ekkor pedig már meg is érezte a telepatikus csapást, ami az elméjét érte és a kezeivel a fejéhez kapott, hála a migrénnek, ami rátört.
- Ezt meg ne próbálja még egyszer! – kiáltott rá a nő. – Van fogalma arra, hogy mit tett. megmondtam korábban is Spartan, az embereim nem képezik a Hydra játékait! Az egyik miniszterem és az egyik tudósom börtönben ül a maga hibájából!
- Ne aggódjon, dr. Johanson kiszabadul, hamarosan elengedik, ami dr. Jones-t illeti… heh milyen ironikus, hogy egy névvel rendelkeznek Ms. Jones… ő már nehezebb ügy, beismerte, hogy megtámadta a SHIELD-et. Reméltük, hogy megtudja fegyelmezni, hogy vonja vissza az agyarát. De nem… minden második hónapban elraboltatja magát, vagy ő, vagy a felesége. Hatalmas kockázati tényező.
- Nem ez volt a megállapodásunk Spartan! – csapott az asztalra. – Az AIM nem vesz részt semmilyen Hydra akcióban, fedhetetlenek vagyunk, maga mindent kockára tett.
- Ami azt i…
- Nem érdekelnek a kifogása Spartan, még egy ilyen húzás és megölöm!

Epilógus 2. – Raft, Omega szint; Szuperhumán börtön
Svarog, Emily és Zield is napokat töltöttek már a börtönben, senkivel sem érintkezhettek, maximum egymással beszélhettek, még ügyvédet sem kaphattak. Úgy egy hét után engedték el Emily-t, mint megtudta nem volt tényleges bizonyíték ellene, hogy ő lett volna az, aki a SHIELD-nél járt, ugyanis találtak a Kockában még egy ugyanolyan holttestet, mint az övé. A sérülései pontosan megegyezetek Emilyével és a vizsgálatok alapján a klón volt az, ami a harcban részt vett. Így a nőt kénytelenek voltak elengedni, főleg, mert be sem vallotta és nem mutatkozott be.
Zield és Svarog ugye már nem volt olyan könnyű. Mind a ketten bíróság elé álltak, nem volt saját ügyvédjük, az ENSZ rendelt ki nekik egyet. Sem ezelőtt, sem e közben nem beszélhettek mással, sem családtaggal, sem főnökkel. Az ítéletet igencsak hamar meghozták mind a kettejük ügyében, mivel a terrorakciót NY államban követték el, így halálra ítélték mind a kettejüket. Azonban végül részben mind a ketten megúszták mindezt.
Svarogért maga Roma emelt szót és persze a több éves érdemei is alátámasztották, hogy lehet, hogy tudatbefolyásolás alatt állt, így egyelőre úgymond felfüggesztették az ítéletet. Folyamatos SHIELD felügyelet alá került, ezentúl, ha bárkiben kárt tesz – csak a Földön – akkor visszakerül a börtönbe. Heti hétszer kell jelentkeznie a SHIELD-nél, folyamatos mentális vizsgálatokon kell átesnie és nem vállalhat munkát fegyveres erőknél.
Zield nem járt ilyen jól, ugyan Johanne kiharcolta, hogy szabadon engedjék – négy hónap magányos börtön után, amíg a családját sem láthatta, nem beszélhetett velük semmilyen módon – , de a feltételekben nem feltétlen volt köszönet. Neki a halálos ítélete még mindig állt, soha többé nem léphetett olyan ország területére, ami elismeri a SHIELD fennhatóságát, ha megteszi, diplomáciai mentesség ide, vagy oda letartóztatják és ki fogják végezni.

Michael és Joseph, illetve egy ismeretlen elkövető ellen körözést adtak ki, 3-3 millió dolláros vérdíjjal.

Epilógus 3. – Maffiaváros, New York alatt
Michael hamar össze tudta szedni magát és hamar visszazökkent a mindennapos teendőkbe. A Család továbbra is ugyanúgy viszonyult hozzá, mint korábban, nem volt gondjuk azzal, hogy elvileg meghalt és visszatért. A férfi tájékozódhatott a világ minden dolgáról és remek élete volt, egy dologgal voltak maximum gondok, nem tudott a felszínre menni, révén kiadtak egy nem kis összegű vérdíjat a fejére a SHIELD megtámadása miatt. új helyet kapott, ahol élhetett. Egy hely, ahova az Orvgyilkosok Ligája elől New York maffiája összefogva lemenekült, ez a hely volt a Maffiaváros…



//Köszönöm mindenkinek a játékot, Michael megkapta a klónját, a többi következmény pedig kiderült az epilógusokból. Az ugrás május 1-től mostanáig volt, a többség úgyis a mai napig börtönben volt, Svarog és Zield, a többiek ha gondolják egy bővítést írhatnak, hogy mit csináltak. És igen Blokk, illetve Joseph is kap 1-1 milliót a feladatért.//