Kocka

Dr. Zield Jones
A doki feladását több hasonló követte.Svarog is bemutatkozott, megadta  magát és a nagy szájú görög is így tett. A doktor azt látta ezen a bájgúnáron, hogy szerette a könnyebb végéről megfogni a feladatokat. Most valóban ez tűnt a megoldásnak.
~Nem hisznek nekünk. Nem baj, addig sem lőnek. A kihallgatáson lesz alkalmunk mindent elmondani és megvizsgálhatnak, hogy az vagyok-e, akinek mondom magamat.
Nikostratos és az informatikusuk volt az, aki nem mutatkozott be. A doki sejtett valami gyanúsat Blokknál, mert eddig lelkesen lőt, gyilkolt, robbantott. Ez a hirtelen pálfordulás trükk kellett, hogy legyen. A másik pedig még kiabált, buzdította a csapatot féligazságokkal. Nem maradt idő meglátni a végét vagy megbeszélni. Villanást láttak, újra teleportálódtak és visszakerültek az eredeti helyükre.
A sárkányember és Emily beszélni kezdett. Svarog ügynök volt, nem kellett volna csodálkozni azon, hogy tudta, mi következett. Emily kétségbe vonta és a doktor is, csak ő magában, szó nélkül.
~Elrontottuk a feladatot. Nem bánom. Miért nem öltek még meg? Belénk helyezhettek volna egy detonátort vagy mást, ami kiiktat minket. Remélem, nem agymosást akarnak rajtunk végezni. Valami oka van, hogy visszahoztak ide és még élünk. Az informatikus és a katona nincs sehol. Svarognak igaza lehet.
- Én megnézem, változott-e valami, maguk ébresszék fel és tájékoztassák a többieket! Kellhet a segítségük. Estherről ne vegyék le a bilincset, ő még ilyenkor is bajt okozhat. Csak fordítsák be páncéllal kifelé, hogy legalább túlélje...
A doktor megint elkezdte vizsgálgatnia a falakat, hátha most már talált ajtót, valami mozdíthatót.
- Arra is gondoljunk, hogy ha kijutnánk,könnyen lehetünk egy másik dimenzióban...
Ha támadás érte, igyekezett kitérni vagy valami fedezéket keresni, ha talált ilyet. A páncélt magán hagyta. Valamennyit védett a sérülések ellen működő technológia nélkül is. Nem akart ő is pucérkodni, mint Emily. A sérülteknek hagyta a könnyebb feladatot, hogy legyenek a két ájulttal. A testőr jó harcosnak bizonyult és a műszerész titkos tudása is kellhetett.
~Kérdés, hogy mennyire bízhatunk bennük? Ez a kettő, aki hiányzik, be volt építve és végig tudott mindenről? Mit játszik már megint a Hydra? Mire jó ez?-gondolkodott némán.

felszerelés:

Blokk
~A fenébe, ez nem jött be. Elba...ták a hülye civiljeink az egészet!-morgott hangtalanul.
Joseph még támadott volna, szembe a lehetetlennel, de a Hydra kimentette őket. Tiger értette, hogy vége volt az eredeti elképzelésnek. Ki kellett végezni a résztvevő külsősöket. Ledobálta magáról a cuccokat, amik már nem működtek. Belebújt a szokásos Hydra uniformisba, felvette a Desert Eagle-t is és a többit.
- Egy cigit el lehet szívni?
Kellett már neki a sok stressz és szerencsétlenkedés után. Azon is gondolkodot, ki támadhatta meg a kockát, milyen erejű csapat és egyáltalán hogyan találták meg? Bízott a szervezetben, hogy megvédték és végszükség esetén teleportáltak mindenkit az önmegsemmisítés előtt. Volt tarsolyban pár dimenzió és rejtekhely.
~Jó lett volna az A.R.M.O.Rt megsemmisíteni. Nem sikerült. Lehet, hogy nem így kellett volna megpróbálni, de ezen sírjanak a fejek. Én tettem és teszem a dolgomat~
Követte a katonákat, szó nélkül. Figyelt, hogy érte-e őket támadás, leomló faldarab, bármi veszélyes és akkor igyekezett fedezékbe húzódni.

felszerelés:

~Joseph Soltzbauer~

Ahogy gondoltam, a megadás nem működött, azonban szerencsénkre a fejesek is rájöttek, hogy bebuktuk a küldetést. Az első, amit nem sikerült végrehajtsak, éreztem, ahogy kezd felemelkedni a vérnyomásom. Inkompetens, szar banda, ilyenekkel nem is lehet rendesen együtt dolgozni. Éreztem a villanást, és újra a kiinduló ponton találtam magam, azonban itt már normális emberek vettek körül, illetve korábbi felszerelésem is itt volt. Miközben megkaptuk a parancsot, szó nélkül a kezemhez sétáltam, miközben már szabadultam meg a gagyi művégtagtól.
- A tervem a következő. Ahogy kinyílik az ajtó, szonikus hanghullámmal indítok, remélem mindenkinél van füldugó. Ahogy ez megtörtént, bemegyünk, és lelőjjük a nyomorultakat, amíg kábák. Utána valószínűleg érkezik a következő utasítás. Blokk, javaslom út közben ejtse meg azt a cigit ha nagyon kívánja, mert én nem szívesen vesztegetném az időt. Ha valóban támadás érte a Kockát, akkor jó lenne sietni. - mondom gyorsan, a kézváltás után egyből átváltok megszokott egyenruhámra is, és a fülembe is visszateszem az implantot. Amennyiben nem látok más fegyvert, akkor a korábban szerzettet tartom továbbra is magamnál, illetve ha van még nálam tartaléktár, azokat is viszem. Próbálok gyorsan mozogni a csapattal, felkészülni esetleges támadásra is. Amennyiben elérünk a cellához, a tervet tartva az ajtó nyílása után egyből érkezik a hanghullám, és utána lépek be. Próbálok először arra célozni, akinél fegyver van, utána pedig sorban a legközelebb állókra lőni.

Felszerelés:

Nem sikerült lelépnem, és újra elteleportáltak minket. Sajnos úgy tűnt, hogy pácban vagyunk, legalábbis ahogy körbenéztem ez volt az első gondolatom. A korábban meghalt személyek is itt voltak, megbilincselve. Fura, lehet hogy az egész meg sem történt? Mármint, úgy tűnt hogy élnek... Lehet, hogy ez egy teszt volt amin megbuktunk. Lehet, hogy kapunk egy újabb esélyt? Persze máris kezdődnek a különféle összeesküvés elméletek, amiknek nem feltétlenül van bármi alapjuk.
- Dínó, miért hoztak volna ki minket a halál karmaiból, ha meg akarnak ölni? - teszem fel a logikus kérdést. - Látjátok, hogy itt vannak ők is, akik korábban meghaltak, de most élnek. Miért hozták volna el a hulláikat? - folytatom a kérdéssorozatot.
- Szerintem még van esélyünk életben maradni. Nem azt mondom, ha belépnek és rám emelik a fegyvereiket, egyből lőni fogok, mert így logikus. De nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Adjunk egy esélyt a pozitív gondolatoknak. - fejezem be, és felmérem a helyzetet. Szar, nem működő páncél, ami amúgy is tropára ment, de nem fogom eldobni. Ha a fejes része még lassan volt, akkor azt elhajítom a sarokba. A pisztolyaim nálam vannak, és azok működnek, kézben is tartom, és felkészülök a legrosszabbra, attól függően amit mondtam. Igazából csak reményt akarok adni, mert ha mindenki arra gondol, hogy itt pusztulunk meg sarokba szorítva, akkor tényleg nincs semmi esélyünk.
- Persze, hogy kijutunk. - kacsintok a lányra. - A szavamat adtam, hogy megvédelek, és elviszlek vacsizni, nem? - mosolygok, miközben az ajtó felé fordulok, hogy ha kinyílik, egyből cselekedhessek. - A lényeg, hogy maradj velem.

~Joseph Soltzbauer~

Miközben felszerelem a kezemet, Blokk el tudja szívni a cigarettáját, igazából nekem is jól esett volna egy, de parancsunk volt, meg dolgunk, és én eleget tököltem az átöltözéssel és szereléssel. Elég rosszul, hogy ennyire sikertelenek voltunk, idegesített a dolog, és mihamarabb pontot akartam tenni az ügy végére, letudni a támadás visszaverését is, hogy legalább valamit fel tudjunk mutatni. Amúgy se voltam motiválatlan, de így még inkább oda akartam tenni magam.
Miután a tervemet vázoltam, nem érkezett ellenkezés, úgyhogy csak bólintottam, és elindultam kifelé ahogy végeztem. Ahogy a folyosóra kiértünk, indultam volna a szoba felé, ahol az inkompetens bagázs heverészett, de megállásra kényszerített egy női kacagás. Egyből megpróbálok fedezékbe húzódni, és jelzem a többieknek is, hogy álljanak meg. Lehet, hogy a mi emberünk, de nem ismerem fel ezt a nevetést, és nem akarok kockáztatni. Megpróbálok kilesni a folyosóra, és beazonosítani a hang forrását, készen arra, hogy bármikor visszahúzzam a fejem, illetve felkészülök arra is, hogy lőnöm kell, szerencsére továbbra is kibiztosítva van nálam a fegyver, amit folyamatosan készenlétben tartok. Egyelőre nem adok parancsot semmire, tudnunk kell, hogy mi ez a kacagó nő, és mit akar.

Nos, egyelőre senki nem érkezik, úgyhogy van időnk beszélni, bár ez nem nagyon történik meg, a többiek elég szótlanok. Az életösztön kezd feléledni bennem, testem minden apró porcikája bizsereg, és sürget. Végig nézek a többieken, és úgy döntök, van valami abban amit dínó mondott, nem kellene itt várjuk a halált. Még ha használni is akarnak minket, az úgyis egy újabb gyilkos küldetés lesz, amiben nem sok kedvem van részt venni. De melyik ajtón menjünk ki? Feltápászkodok a földről, és véletlenszerűen kiválasztok egy ajtót, és egyik pisztolyom a csaj kezébe nyomom, miközben gyorsan mutogatom rajta a fontos dolgokat.
- Azzal a pöcökkel kibisztosítod, utána a ravaszt húzva tüzelsz. A fegyver visszarúg, úgyhogy tarts ellen neki. Abba nézz bele, és ne fejre célozz, próbálj testre lőni, az nagyobb felület, biztosabb találat. Cserébe adj egy kést - magyarázok, és ha ad egy kést, akkor gyorsan a cipőmbe rejtem, majd a gyorstalpaló után megindulok előre, hátranyúlva, és megfogva a csaj kezét húzom magam után, ha nem túl akaratos, és nem fejti ki ellenszenvét a cselekedettel kapcsolatban. Amennyiben követ, kilépünk a folyosóra, próbálok valamennyire sietni, de azért halk akarok lenni, nem pedig végigdübögni a folyosókon. Mindig körbenézek, mielőtt kilépnék a fedezékből, ez alól a szobánk se kivétel, és próbálom elkerülni az ellenségeket. Fingom sincs merre kellene mennünk, de remélhetőleg kitalálunk hamar, főleg ha tartjuk az irányunkat, és nagyjából egyenesen megyünk. Az a célom, hogy elérjük a börtönünk szélét, és azon körbejárva találjuk meg a kijáratot. Valamiért úgy érzem ez nem lesz ilyen egyszerű.

Szergej Stakis (ha valaki felébreszti és elengedi:)

Az orosz magához tért hosszú eszméletlenség után. Utolsó emléke az volt, hogy túl sok találatot kapott és a páncél sem bírt ki mindent. Ott esett üssze az első teremben, ahová kerültek a teleportálással. Most pedig ugyanott volt, ahonnan kiindultak még pucéron. A csapat megfogyatkozott és akik megmaradtak, azoknak a nagy része sérült volt, késeket húztak ki magukból és eldobálták a holmijaikat.
~Megint kezdődik elölről az egész? Annak nincs sok értelme. Egy újabb támadásra már számítanának. Akkor most mi történik, miért vagyunk még életben? Valamit még tehetünk, tenni is kell.~gondolkodott magában.
Ha valaki elvágta az ő bilincseit, akkor kezdett beszélni és cselekedni.
- Mondják el, mi történt és mire lehet számítani. Ha van szabad fegyver, kérek egyet!
Ha legalább valamelyik késre nem csapott le senki, akkor egy olyat magához vett. Túl sok ajtó volt, hogy mindet fedezhessék.
- Rágcsáló, érez valamit az ajtók mögül?
A mutáns ereje most segíthetett. Szergej azon gondolkodott, hogy milyen helyiség volt ez, aminek még a plafonján is ajtó volt. Létra sehol, az ajtó mögül kellett leereszteni talán. Vagy egészen másra szolgált az az ajtó. Ha Michael ajtaja nem nyílt és a doktor sem talált különbséget, nem érzett semmit, akkor Szergej a padlón lévő ajtót vizsgálta meg és nyitotta ki. Csak belökte és félreugrott. Ha bárhonann támadás érte őket, fedezékbe ugrott.

Dr. Zield Jones
Megint elszaporodtak a meztelen emberek a helyiségben. A doktor nem nézte nagyon, csak Emily plusz végtagjait. Azok érdekesek voltak és hasznukra lehetett még ez a tény. Nikostratos beszélt és nagyon bízott abban hogy sima ügy az egész.
~A hit szép dolog és kell a magabiztosság, de itt nem lesz elég. A kések és a pisztolyok s az erő sokkal többet számítanak majd és észnél is kell lennünk~gondolkodott magában a doki.
A nézelődést magára vállalta volna és a többiekre bízta, hogy engedjék el a bilincselteket, de fordítva lett. A görög megcélzott egy ajtót és a foglyokkal nem foglalkozott
, a többiek még nem reagáltak. Az ajtókon volt egy rényi nyílás. Nem vehették biztosra, hogy tovább is nyíltak, lehetett torlasz a túloldalukon. A doktor a szaglására és a hallására támaszkodott. Ha ehhez le kellett venni a sisakot, akkor levette, kézben fogta, az eredményt pedig elmondta a többieknek. Ha semmi különöset nem érzett egyik irányból sem, azt tartotta jónak, hogy maradjanak együtt. Ha senki más nem tette meg, ő vágta el a bilincseket késsel, ha el tudott venni egyet. Ha karmokkal szét tudta vágni a bilincseket úgy, hogy neki nem lett baja, akkor megtette úgy. Utána pedig a foglyokat felpofozta, szólítgatta, elmondta a lényeget:
- A küldetés nem sikerült, az informatikus és a katona beépített ember volt és már csak minket akarnak kivégezni. A felszerelés nem működik, nincs pajzs, nincs hi-tech fegyver. Menekülni kell. Valaki fedezze a hátunkat!
Ha tudott, akkor ment arra, amerre a görög vagy az oroz elindultak, ha választani kellett, Stakis után ment.


Voda (ha valakinek sikerült felébreszteni)

Az ukrán arra ébredt, hogy valaki felébresztette szavakkal és pofonokkal. Megrázta a fejét, pislogott és körbenézett a teremben. Az összefoglalást nem nagyon értette, a lényeget nem értette, hogy ez mire volt jó, mi értelme volt és annak mi értelme volt, hogy még éltek.
- Ezt az egészet nem értem, de menjünk innen a francba, ha tudunk! Fegyver?
Keresett fegyvert, lőfegyvert, ha talált ilyet és megnézte ő is a kijáratokat. Ha senki más akkor ő elvágta Esther bilincseit és felébresztgette a nőt.
- Szia! Beszart a küldetés, most már menekülni kell. Gyere, Esther, segítek!
Felajánlotta a segítséget és ha kellett, akkor belekarova támogatta a nőt. Voltak már normálisabb pillanatai, akkor meg is tudta köszönni, hogy mellé állt Szorin. Ebben bízott, hogy most is menni fog a viselkedés, ha mellette állt. Valamit látott is benne, valami szabadságot, az őrültek szabadságát és ez megragadta a lányban. Megvárta, hogy a doktor mondott-e valamit az érzékeivel és ha igen, arra halgatvva választott ajtót. Ha nem, akkor ment Nikostrasoék után. Ha a doki és az orosz másfelé akart menni, akkor Voda rájuk szólt:
- Ne szakadjunk szét! Együtt több esélyünk van! További tervek, hogy mi lesz kint és merre megyünk?


Blokk
A cigaretta rengeteget segítt, lenyugtatta Tiger csalódot gondolatait és a testét is összehozta. Dolgozott benne a nikotin, a mozgásban pedig elmerült, amíg Joseph készülődött.
~Ez a mostani valóban nagyon szar csapat és nem tudom, miért. Jól indult, csak valahol elcsúszott. Lehet, hogy nem is az ő hibájuk, hanem a S.H.I.E.L.D. volt túl jól felkészült. Az életösztönhöz nem értek, az viszont bitos, hogy nem kellett volna ennyit veszekedni meg feladni magukat, amit az a hülye doktor kétszer is meg akart tenni. Fene tudja, ott fönt eldöntik majd, mi volt a baj. Az én feladatom már sak az, hogy mindet megöljem a csapattal.~gondolkodott magában
A füldugót magához vette és be is tette, hogy Soltzbauer mellett ne érje meglepetés, ha tehette. Bólogatott csak, nem válaszolt, nem szaporította a szót. Tette a dolgát, tudta, hogy Josephnek úgyis sak ez számított, hogy megcsinálják. Neki is ez számított. A női nevetésre rossz gondolatai támadtak.
- Tudunk valamit Zola lányáról? Az eredetiről?
Hirtelen azt sejtette, hogy Zola viszonozta a múltkori látogatást és elküldte a lányának valamelyik klónját. A felismeréstől, hogy ő az volt, megőrülhetett a nő és hallathatott ilyen kacajt, aminek egyébként semmi értelme nem lett volna. Reena lett volna a másik tippje, de úg tudta, a szőke most másfelé járt. Ő is fedezéket keresett támadás esetén és lőtt, ha már volt ellenség a látószögéében.

Dr. Zield Jones
A foglyok szabadon engedése megtörtént, mindenkiről lekerültek a bilincsek. A legrosszabbul Esther állt, hiszen őt még az elején megkínozta Nikostratos és az első lövéseket is ő kapta, még páncélban, de úgy is súlyosnak tűntek. A doktor a kérdésekre, kérésekre figyelt és szagolt.
- Tűz volt. Füst van és valami rettenetes bűz abból az irányból - rámutatott arra, ahonnan érezte.
Ő már fölöslegesnek érezte a kódneveket, de az orosz ezt nyilván nem tudta. Zield nem tlajdonított ennek nagy jelentőséget, nem mondta ki. Keveset beszélt, annyit, amennyinek haszna volt. Jó ötletnek tűnt megnézni a másik kijáratot is. Vodának intett, hogy sok sikert.
~Szétszóródunk, az talán jobb stratégia. Nagyon aggaszt, hogy semmit nem tudok arról,hol is lehetünk egy másik dimenzióban vagy a sajátunkban elrejtve. Ilyenkor nincs helyes döntés csak sok bizonytalnság~gondolkodott magában.
Svarog bosszúvágya nem ragadt át rá. Már nem volt agresszív típus a szérum óta. Ki akart jutni és később a S.H.I.E.LDnek mindent elmondani, vállalva a következményeket. Ez is elég vészes jövőkép volt. Az orosszal és a sárkányemberrel lefelé indultak. Majdnem ugyanoda érkeztek. A doktor látott egyszer egy filmet, amiben vég nélkül járkáltak ugyanolyan szobák között és csak trükkel tudtak megoldást találni. Svarog ügynüki tapasztalata segíthetett volna és talán a KGBs is hallott már ilyenekről. A doktor megpróbált rájönni, mióta voltak halottak az itt látottak. Végig nézte a szobát, hogy látott-e bármilyen felszerelést vagy ide nem illő tárgyat, nyílást, bármit, ami idegen volt.
- Ügynök, ha tud valamit a titkos aktákból olyan helyről, kísérletről, ami erre hasonlít, lakótelephez hasonló, standard kockákról, amik egymásba érnek, ne sértsen titkot, csak a megoldást jelölje meg, kérem!
A doktor kiemelte ezt. látott már elhurcolt ügynököt, akinek eljárt a szája és amilyen ideges volt Svarog, kinézte belőle, hogy ő is megteszi. Egy KGB-bérencben nem igazán lehetett bízni, hogy nem buktatja le. Hozzá is szólt a doktor:
- Pjotr, maga miket titkol még a KGB megbízásából? Ha az életünket megmenthetjük valami miatt, amiről tud, kérem, ne hallgasson! Hálásak leszünk, ígérem.
A doktor arra is próbált rájönn, miért pont így ölték meg ezt a társaságot és hogy felismerte-e valamelyiküket.
~Az inak elvágása mozgásképtelenséget okoz lassan, fájdalmas halállal, ahogy kibelezték őket. Ezek szerintem élvezték is a gyilkolást. A Hydra kevésbé tervező, inkább szadista részlege? Egy játszótér ez?~gondolkodott magában.
- Rágcsálók elleni szer? Mit akarnak elriasztani? - tette fel a kérdést.
Nem illett ide ilyen anyag. Nem méreg, hanem riasztó, de milyen rágcsálókra számított volna a Hydra? Túl nagy elképzelés lett volna, hogy csak Zield miatt rakták ide. Akkor kellett volna rovar és hüllő elleni valamit is találni, Emily és Svarog viszont nem jeleztek ilyet. A doktor megpróbálta megtalálni a szag forrását és arra indult. Támadás esetén fedezéket keresett.


Voda
- Élni akarunk, de erre. Biztos elszakadnak? Sok sikert akkor és kint megiszunk egy sört, ha nem csuknak le! - szólt az ukrán a másik csapatnak.
Őszintén elég sok esélye volt annak, hogy meghalnak. Ha mégsem, akkor a S.H.I.E.L.D. központ elleni merénylet miatt mennek a legkeményebb fogdába örökre. Az a sör pedig nagyon vonzó volt az alkoholkedvelő kelet-európainak most. Megivott volna egyet. Kettőt. Egy rekeszt. A két nővel ls a göröggel elindult. Ott sem találtak több fényt, ugyanolyan félhomály volt.
~A rágcsáló szeme pedig jól jött volna itt. Van egy rovarunk is, akinek lehetnek más érzékei.~
Ez a tömény halál testek nélkül is brtuális volt. Voda katonaként szolgált és testőr volt utána, nem omlott össze emiatt. Kérdéseket vetett fel a szoba.
- Mint egy állat vagy egy robbanás hatása. A szoba is ugyanolyan és lehet, hogy itt is olyanok feküdtek, mint mi, akik elrontottak egy küldetést. Biztosan nem ezt, mivel ilyet csak egyszer lehet megpróbálni. Mi az a szervezet, ami más dimenziókkal foglalkozik és a S.H.I.E.L.D. veszélyezteti? Egyáltalán más dimenziók? Én nem is tudtam, hogy vannak. Maguk értik ezt?
Vodának kiesett néhány év, mióta meghalt és nem tudhatott a Hydra nyilvános felbukkanásáról, mikor Morgan sárkányai és a robotok törtek rá a városra. Semmit nem értett, de érdekelte, mert a megoldást a részletekben sejtette.
- Doktor néni, van ebben a mészárszékben valami, amit maga lát és mi nem?
Ha a többiek irányt választottak, ment utánuk. Ha neki kellett döntenie, akkor egyenesen előre ment tovább és ha valaki rosszul lett, igyekezett azt is húzni. Támadás esetén fedezéket keresett.


Blokk
Reenától éppen azt várta volna Blokk, hogy megőrült és azért ad ki ilyen hangot. Sok mindent kibírt már, de lehet, hogy egy nap rajta is kifog egy trauma és megkattan. A meglepetés hamarosan elárulta magát. Stephanie Miller klónozott változata volt itt és játszadozni akart.
~Arról volt szó, hogy a Kockát megtámadták, olyankor nem fogócskázni kell. A Hydra Angyalok legfeljebb a támadás elhárítására kellhetnek ide, akkor viszont nagyon komoly dologról van szó, ha már őket hívták. Nem áll össze a kép~gondolkodott némán.
A társaira nézett és ha Soltzbauer nem szólt be, akkor ő tette meg.
- Ki támadta meg a Kockát és azzal hogy állnak?
Ezt tartotta lényegibb kérdésnek és volt egy rossz sejtése. Számított támadásra és igyekezett kitérni, ha tudott, a támadást pedig viszonozni a pisztolyával. Valami nem stimmelt itt.

Szergej Stakis
Az orosznak is sok volt ez a hirtelen ifromáció áradat. Lemaradt, évek estek ki, évek, amik alatt sok minden történt. Ő mindig szeretett képben lenni.
~Innen kikerülök, letöltöm az elmúlt évek hírlapjait szép sorjában és elolvasom, mik történtek. Ki kell kerülnöm. Az én nevemet nem ismerték meg, nem láttak, nem foghatnak el az amerikaiaik. Ez a szervezet ismeretlen számomra, ami játszik velünk.
A doktor kérdése nem tetszett neki. Lebuktatták az álnévvel, amit itt már senki nem használt rajta kívül és már úgy kezelték, mint Amerika ellenségét, akitől mégis segítséget vártak.
- Nem tudom, mire gondol. Oroszországban nem tudok ilyesmiről.
Gondolkodott, hogy mégis tudott-e, hallott-e hasonló kísérletekről. Olyat ők is csináltak, hogy feláldoztak embereket, rábíztak küldetéseket olyanokra, akikről tudták, hogy elrontják és hagyták őket a sorsukra, később mindent letagadtak. Hogy ennek itt mi értelme volt, azt nem tudta.
~A hírekben biztosan nem lesz benne, hiszen maga a szervezet is titkos. Ijesztésnek volt jó ez az egész, hogy a S.H.I.E..D érezze a törődést, lássa, hogy ismerik a titkos bázisát. Nem hiszem, hogy ettől megijednének, de ha annyit elérnek, hogy ezzel fognak foglalkozni és az erőiket elcsoportosítják máshonnan, akkor már volt értelme.~gondolkdott magában.
A patkányméreg érdekesnek tűnt. Nem tudta, mit érzett a doktor. Ha rágcsálókra számítottak, akkor kellett itt lennie természetes életnek is, nem lehetett teljesen zárt. Épp ezért volt jó ötlet arra menni, ahonnan el akarták őket riasztani. Azért a kényes kérdést feltevő doktornak odabökött egyet cinikusan.
- Arról érzi a kellemetlen szagot és arra megy? Mazochizmus, doktor úr?
Ettől még követte, mert jó ötletnek tartotta. Ha támadás volt, ő is fedezéket keresett. Megnézte a falakat, hogy látott-e bármi mást az első látásra észrevehetőeken kívül.

~Joseph Soltzbauer~

Ahogy kinézek, egyből felismerem a nőt, és valamennyivel lazább leszek, de attól még mindig feszült vagyok, és kész hárítani bármilyen támadást, amit időben észlelek. Hiába, ha az embert egyszer már átbaszták illúzióval, akkor onnantól óvatosabb. Egyelőre úgy tűnik, hogy az egyik Hydra angyal, Mrs. Miller nevetett ilyen jóízűen. A beszédére felvontam a szemöldököm.
- Játékunkat? Tudtommal a selejt kiiktatása a mi dolgunk. Nem tudtam, hogy ilyen veszélyesek, vagy figyelemre méltóak, hogy Önre is szükség lenne. Egyébként tud valamit a minket ért támadásról? - kérdezem, nem épp rangomnak megfelelően szólva a nőhöz. Nincs esélyük elhagyni a kockát... van, ha a támadók sikeresen elterelik a figyelmünket.
- A magam részéről mihamarabb letudnám a problémát, és utána másképp ütném el az időt. Mondjuk a támadók vadászatával. Róluk nem tudok semmit, de ezek az emberek, higyje el asszonyom, nem érik meg, hogy időt pocsékoljunk rájuk. Már láttam, hogy mire képesek, és az több mint szánalmas, illetve elkeserítő volt. Gondoljon bele, ha egy sorozatgyilkos azt mondja, hogy inkább gyorsan öljük meg őket, akkor mennyire lehetnek érdekesek... egy húszéves plázapicsában több az élniakarás és az izgalom. Ezekre csak ránéz, és összeszarják magukat, aztán abba még bele is halnak. - próbálom menteni a menthetőt az előző nem épp tisztelettudó megszólalásom után. Továbbra is feszült vagyok, egyre feszültebb, és a fedezék közelében maradok, bár látszólag lazán állok, azért kész vagyok bármikor vetődni. Nem stimmel itt valami. Mrs. Miller miért a visszahozott selejtet akarná vadászni, ha ott vannak a valószínűleg sokkal izgalmasabb prédát jelentő támadók? Nem fér össze ez a két dolog, nem hülye az az ember, nem foglalkozna ezekkel a nyomorultakkal...

Ahogy átmentünk a másik szobába, kevesebben lettünk mint voltunk. Én hoztam Emilyt, aki nem nagyon csinált mást, lehet sokkolta a helyzet, illetve az apáskodó figura, aki már korábban is védte, hozta magával az őrült prostit. Nagyon jó, akkor már inkább maradtam volna kettesben a doktornővel. Na mindegy, egyelőre nem ellenkeztem, amíg nem okoznak gondot, addig is legalább többen vagyunk, meg a hülye őrült picsa talán előreszalad ha ellenfélbe futunk, és felfog néhány golyót... vagy nem, mert amiket mi kaptunk fegyverek is túl korszerűek voltak ilyesmihez. Fasza, még egy-két lézerlövedék vagy miafasz, és nekünk meszeltek. Mindegy, egyelőre tud viselkedni, ha pedig elkezdi keverni a szart megint, akkor egy határozott mozdulattal kitöröm a nyakát. Nem tűnt úgy, hogy a férfi meg tudna állítani, ha ilyesmit akarnék.
A szoba amúgy csupa vér, testek sehol, de még a plafonon is szárad a vöröses folyadék, nagyon jó előjel, de most már nem fogok visszafordulni. Talán jobb is, ezzel a résszel már végeztek, a többivel még nem, itt a marcangoló valakik mögött haladva még nagyobb biztonságban lehetünk, mint bárhol máshol. Amikor a férfi beszélni kezd, lepisszegem.
- Jó lenne kussolni, ha nem akarunk lebukni. Sneaky-sneaky. - suttogom a tagnak, aztán indulok tovább, húzva magammal Emilyt. Az elágazásnál gondolkodás nélkül fordulok jobbra, és nyitom az ajtót. Bízok az ösztöneimben és a vakszerencsében, más nem segíthet. Persze nem feltépem az említett eszközt, hanem óvatosan próbálom kinyitni, hangtalanul, és benézni mielőtt bemennék. Felkészülök rá, hogy ugranom kell az átjáró közeléből, fedezékbe vetődni, illetve a pisztolyom is készenlétben tartom. Ki tudja mit látok odaát.

Dr. Zield Jones
A vizsgálódással a doktor arra jutott, hogy a levegőben már elterjedt a szag, tehát már régóta itt lehetett. Várta még a választ a kérdéseire, de addig sem volt rest. Megkereste és meg is találta a forrást, egy mutánst testet, ami ilyen anyagokat bocsátott ki. Meg akarta magyarázni a többieknek, mit érzett, mire kérdezett rá, ezért rámutatott a szétloccsant agyvelejű férfire.
- Őt éreztem, kibocsát a teste valamit még mindig, ami zavarja az orromat. Úgy vélem, lényegtelen.
A doktor fülelni kezdett és a irány kiválasztását a lépések segítették. Nem akart találkozni azokkal, akik ilyen sietősen jártak-keltek. Lehetett Vodáék csapata is, de ha nem ők voltak, akkor el kellett kerülni. Felfelé nem akart menni, mivel onnan jöttek, ezért lefelé indult. Óvatosan körülnézett és ha támadták, fedezéket keresett. Az érzékeit élesen tartotta, hogy megérezze, mit lehetett ott találni.
~Remélem, nem az éhhalál fog végezni velünk ebben az őrült lakótelepben. Én még megenném, amit találok, mert a gyomrom feldolgozza és első a táplálkozás, de a többiek nem ennének olttesteket. A reménynek meg  kell maradnia, mert ha feladjuk, akkor biztos a halál. Kiutat kell találni. Remélem, az ügynökünk tud valamit mondani~gondolkodott magában, mikor haladt

Voda
Az egyfolytában kérdező és véleményező ukrán nem hagyta magát.
- Okés, akkor halkan mondja el, amit tudnom kellene erről. Emily, Esther, valaki? - suttogta
Le volt maradva és ez az életükbe kerülhetett. Ha nem, akkor azt is illett volna megmondani, hogy szarja le az egészet, mert nem volt fontos. Nem elégedett meg a válassza. A bogárnő hallgatott, valami érte őt, hogy enyire magába fordult. Még a pasija sem tudott rajta segíteni. A másik nő is kikészült, ő már fizikailag is. Húzni kellett, mert elájult és ami látszott a testéből, az nagyon vészjósló volt
~Nem akarom, hogy a kezeim között haljon meg! Ki kell juttatnom innen magunkkal együtt és orvos kell neki. A doktor néni segíthetne, mert biztosan ért hozzá, bár nem ez a szakterülete, de most nincs időpnk, vonulni kell kifelé, mint a vadlibák~gondolkodott magában
Jobbra mentek Michael vezetésével. A folyosón semmi érdekeset nem láttak azon kívül, hogy rövid volt, rövid összekötő és egy tolóajtóban végződött.
~Mindenhol ugyanaz? Itt is áldozatok, akiknek nem sikerült. Gondolom, hogy ez volt. Mi sem ússzuk meg? Öres szobát még nem találtunk.~gondolkodott magában.
Semmi segítséget nem kaptak, hogy merre kellett volna menni. Megnézte, hogy látott-e különbséget, bármilyen nyomott legalább abban, hogy a támadók merről érkeztek, a lövések honnan irányultak merre és a támadók oldala felé igyekezett irányt választani.
~Ahonnan jöttek a megbosszuló katonák, arra lehet a kijárat. Próbáljuk meg! Muszáj valami rendszert találni.~
Esthert húzta magával, nem adta fel. Ha támadás volt, igyekezett fedezékbe ugrani ésa nőt is oda húzni.


Blokk
- Mi az előbb parancsot kaptunk, hogy likvidáljuk a civil elemeket, akik elrontották a küldetést. Tehát a másik verzió az, hogy Strucker báró odadobja őket csalinak a S.H.I.E.LDnek, hogy vigyék el a balhét. Önmegsemmisítő is be van építve?
Az informatikus összefoglalta, amire jutott. Ő a korábbi parancsot akarta követni, mert az, hogy találkoztak valakivel, aki nem volt a felettesük és egy másik parancsra hivatkozott, nem lett volna elég. Az arcát, a hangját egyébként is megismerték az elraboltak, jobbnak látta kiiktatni őket. Elég egység volt itt, hogy belefussanak valamelyikbe, de jobbnak látta, hogy megelőzzék, mielőtt valami bajt csinálna az a szedett-vedett csapat. Nem a gyilkolás élvezete hajtotta, mint Josephet, akivel egyetértett, hanem az, hogy ez volt a hasznosabb. Otthagyta a klón Millert és a csapattal haladt tovább, hogy megtalálják a túlélőket.

Szergej Stakis
A doktor is és az orosz is hangosan gondolkodtak, egymást nem mindig méltatták válaszra. Nem is kedvelték egymást, ami nem csoda. A KGB-bérenc Amerika ellensége volt valószínűleg és Szergej nem kedvelte a szupererejűeket, kivéve akik az ő hazáját szolgálták. Más körülmények között, ha nem lettek volna egymára utalva, talán meg is támadta volna a doktort.
~Az ügynök válaszára én is kíváncsi vagyok, még nem beszéltem élő S.H.I.E.L.D. ügynökkel, tudnom kell, hoogyan gondolkodnak, hogyan cselekszenek. Eddig is mutatott már valamit belőle. Igaz, hogy ő már egyszer feltámadt és más, mint a legtöbb ügynök~gondolkodott magában
A szagokkal nem foglalkozott, nem is érezte azokat, nem érdekelte, mit beszélt a doktor. Nem volt fontos, amint azt Zield is megállapította. A testeken semmit nem találtak és a falakon sem. A lépések közeledtek és Szergej is lefelé indult. Ott körülnézett és ő is próbált valamilyen stratégiát találni. Fedezéket is keresett, ha támadták, ha nem, akkor megint mindent tüzetesen átnézett és a testeket is vizsgálta, felszerelést keresett és azt, hogy a támadóik honnan érkeztek, milyen módon végeztek velük, esetleg ők maguk végeztek-e egymással. Túl akarta élni. Egyszer már meghalt és az nem volt kellemes. Egy új jövő várhatott rá, ha ezt megcsinálta. Egy ismeretlen jövő, amiben bárkit eljátszhatott, mivel halottnak hitték