Karakter- és házalkotás

A karaktereket, szövetségeket, Kis házakat, független kereskedő házakat ide legyetek szívesek elsőként kitenni. Ajánlatos a többiek leírásán is átrágni magatokat, hiszen a játékosok alkották meg a világot, mind vallási, társadalmi és földrajzilag is. Ezeket vegyétek figyelembe a megalkotáskor.

Kód:

[b]Ház neve:[/b]
[b]Ház jelmondata:[/b] (opcionális)
[b]Terület száma:[/b] (melyik területen van az adott ház, szövetség, stb.)
[b]Ékkő:[/b] (opcionális kisházak és egyéb szövetségek esetében)
[b]Címer:[/b] (elég ha leírod, hogy miként néz ki, nem kell készíteni, ha valaki szeretne, én is [url=http://rpg.uplink.fi/heraldry/?template=main]ezen az oldalon[/url] csináltam a sajátomat)
[b]Karakter neve:[/b]
[b]Karakter rangja/befolyása:[/b] (értelemszerűen a betöltött pozíció)
[b]Karakter leírása:[/b] (rövid előtörténet, fél oldal már bőven elég, fontosabb információk, hogy miként néz ki, miket szeret, miket nem szeret, hogy jutott el oda, ahol most van a családi hierarchiában)
[b]Ház/szövetség leírása:[/b] röviden leírni, hogy mit tudnak róla az emberek, más házak, közemberek, így általános információk (lehetséges, de nem kötelező családfát is írni)

Ház neve: House Villaris
Ház jelmondata : „Mercy is a Privilege” (A könyörület kiváltság)
Terület száma: 3.terület Axral
Ékkő: Onyx( ónix)
Címer:
Karakter neve: Genesis Villaris (38)
Karakter rangja/befolyása: Apu Rantin
Karakter leírása:

Genesis, már jóval a kataklizma után született, számára ez a katasztrófa, oly mértékű, akár egy homályos legenda. A kislány jólétben nevelkedett fel, meg tanult írni és olvasni és számolni. Szolgálók hada vette körül, akik lesték akaratát. Ő azonban úgy tekintett rájuk, mint a kutyáira, élvezte, ha kínozhatta és megalázhatta őket. Kiskorában elvette egy szolgáló életét, ám a sorsnak hála, nem voltak rokonai és nem is keresték, ezért a család eltusolhatta az ügyet, büntetésül tinédzser korában a hadseregbe küldték. Az ott eltöltött idők a javára váltak, meg tanult bánni néhány fegyverrel és harcmodort is tanult. Ezen idők alatt is sok vétket követett el társai ellen, amelyek sohasem voltak az ő nevéhez fűzhetőek. Mikor teljesítette a szolgálatot, már egy érett nőként tért vissza, s szíve még keményebb lett. Genesis. okos lány volt, ezért tudta, hogy bár jólétben élnek, de ezt kemény munkával meg is kell tartani. Apjával II.Marcussal sok időt töltött, aki kereskedelmi utakra járt és ellenőrizte a befektetéseket. Sok fortélyt és cselt tanult itt a leányzó. Ezután, míg a többi hasonló korú rokona az élvezeteket hajhászta, ő belevetette magát a politika világába, amihez nagybátyja Gondal,az uralkodó volt segítségére, habár jobban örült volna, ha egyik fia keresi meg-e kéréssel, de tetszett neki Genesis elszántsága, ezért a szárnyai alá vette, mint tanácsadót. 5 év alatt egészen jól értett már a lány az irányításhoz és tudta, hogy ki kicsoda a politikában, illetve azt is, hogy kitől kell tartani, ám ez által, őt is megismerte az, akivel találkozott. Meghaltak az ősök, s az Apu Rantin cím üresen maradt. Megkezdődött egy kisebb harc érte. Bár nem a lány volt a jogos örökös, ám tapasztalata és támogatottsága nagyobb volt, mint a jogos utódoknak. A rangra  Octavius és Peter volt jogosult, de Octavius lemondott róla, így Peter, nővére Icea biztatására bejelentette hivatalosan is igényét a címre. Sajnos azonban régóta betegeskedő szíve, felmondta a szolgálatot. Legalábbis mindenki ezt hiszi, ám valójában Genesis intézte úgy, hogy unokatestvére kikerüljön az élők sorából. S egy kisebb zsarolással Octaviussal megkötött házassága után büszkén vette át az Apu Rantinságot. Azonban Icea meg van győződve arról, hogy látta aznap este unokanővérét kijönni Peter szobájából egy fiolával, ami sok kérdést szült szívében. Octavius és Genesis kitűnő párost alkottak. Míg Genesis a politikában, úgy Octavius a pénzéletben mozgott otthonosan. S  e kettő kombinációjának hála, nagy pénzt tudnak szakítani a sóbányából, mely a birodalmat szolgálja elsősorban. További befektetéseiknek hála, mára olyan vagyonnal bírnak, mely mellett, már nyugodtan fokuszálhatnak igazi céljaikra.Az párosnak gyermekei születtek, s az uralkodónő feltett szándéka, hogy lányát Varvarát valahogy beinvesztálja a Ramírez házba Arnul mellé, aki várhatóan átveszi majd apja helyét, s így Genesis is szert tehet majd egy mégjobb jobb címre.
Apu Rantin asszonyunk híres a kegyetlenségéről és barbár bánásmódjáról, ugyanakkor művelt és okos. Hirtelen természetű, de rossz szavaknak nem engedi elhagyni a száját ennek ellenére sem.Nagy gyengesége , hogy irtózik az érintésektől, s nem bírja elviselni, ha valaki hozzáér, vagy csak megérinti. A közösülés számára a legbosszantóbb dolog a földön. Így le is szokott róla.

Ház leírása:

Családfa:

Történelem
A család története régi időkre nyúlik vissza. A birodalmat I. Ademar  gróf K.e 696-ban alapította, két bennszülött törzs területeit összevonva. A királyság az évszázadok alatt nőtt és nőtt, sajnos csak kevés információ és emlék maradt fenn, mert a kataklizma során, minden tárgyi bizonyíték, illetve feljegyzés elveszett, megsemmisült. Csupán egy könyv maradt fenn, az úgynevezett Fehér Könyv, melyben néhány információ maradt fenn a házról, köztük az előbb elmondottak is. Annyi bizonyos, hogy a Villaris Királyság II. Pessephondra királyné ideje alatt bukott el. A királyságban jól működő kereskedelemről, virágzó földművelésről tanúskodnak a beszámolók. Ugyanakkor említést tesznek a kegyetlen rabszolgatartásról, a véres kezű uralkodókról. A Királyi palota minden bizonnyal csodaszép lehetett, messze földről érkeztek ide szobrok, aranyművesek. A brutális vallási fanatizmus miatt sok templom és áldozó oltár épült szinte minden városban. Legendák úgy tartják, hogy bizonyos városokat démonok laktak, mert annyira imádták és tisztelték őket, hogy eljöttek az alvilágból. A kataklizma mindet megváltoztatott, a Birodalom mintegy kétharmada eltűnt, elsüllyedt. A királyi palota, úgy ahogy van elsüllyedt a tengerben, vele együtt a királyné is. A katasztrófa a népesség felét elpusztította, a másik fele elveszett, vagy elmenekült. Káosz és pusztulás volt az úr a földön. A családból csak Conova és Jack élték túl, illetve a kis Gerald.  A többiek mind elpusztultak. A családnak is idő kellett, mire újra egyesült. Jack és Conova, ahogyan az a régi világban is lett volna, összeházasodott és gyermekeket szültek. Egy eldugott kis barlangban szülte meg a nő az örökösöket.  Időközben a férfivá érő Gerald utazgatott és fosztogatásból élt. S a sorsnak hála találkozott a császárnő lányával, aki mint kiderült nem halt meg a kataklizma során. A család újra egyesült. A rossz körülmények miatt és a zavaros idők csak Uno-nak hagyták meg életét, a többiek meghaltak. Így a férfira nagy felelősség hárult, az utódokat fel kellett nevelni és biztonságban tartani. A kis barlang már nem volt jó búvóhely, ezért útra kelt a család, s vitték magukkal a megmaradt értékeiket. A kis vagyonnal és eszével Uno kedvező üzleteket kötött, s felküzdte magát a porból.   Uno jó vezető és politikus is volt, döntéseinek hála, mindig nyerő csatákat és oldalakat választott, s mivel, hogy volt némi pénze, sokan élvezték a támogatását. Időközben Callus,Edna,Erardo és Alexandro felcseperedett, Erardo és Alexandro sok csatába kisérte el apját. Callus és Edna pedig egy kis majorságot próbált működtetni, több-kevesebb sikerrel. Uno eltávozott az élők sorából egy rajta ütésen. A fiatalokra hárult tehát a feladat, hogy újra  talpra állítsák a házat. A jó termőföld és a további kedvező csaták  újabb pénzt hoztak a konyhára A majorságból kis kúria lett, s a családnak egy kisebb zsoldos hadserege is lett. Miközben a két fiú csatákat vívott, Callus megházasodott egy Adora nevű, jó családból származó lánnyal, aki pénzt és támogatást jelentett. Erardo döntésének hála csatlakozottak a Ramírez családhoz, akik megdöntöttek egy erős dinasztriát. A csata során Alexandro az életét vesztte. A győzelem utána Ramírez családdal való megegyezés alapján újra nemesi címet és házat kapott a Villaris ház, azon a földön. Az uralkodó házaspár Callus és Adora lett, jogosan, bár a csatákat Erardo vívta, s ő emelte fel a családot, mégis bölcs ember lévén, nem akart újabb viszályt. A Az ő gyermekeik és unokáik ápolták és fejlesztették tovább a birtokot, amin máig élnek. S jelentős vagyonra tett szert mára a család. A Ramírez nagyház talán egyik legnagyobb támogatói és igyekeznek jó kapcsolatot ápolni velük. A kis Arnul sokat vendégeskedett a Villaris birtokon, ahol vallást és harcot is tanítottak neki, persze nagy tisztelettel. A nagy családot tisztelve, többször ajánlották fel az évenkénti emberi áldozat elszállásolását. A mostani évben is szeretnének jó pontokat szerezni-e téren.
A Villarisok vérfertőző házasságok révén őrizték meg az évek során tisztaságukat, aminek következménye, hogy az összes gyermek és utód agyi rendellenességekkel született. Ezért is váltak véres kezű harcosokká vagy átlag feletti intelligenciájúvá, vagy csak szimplán őrülté. A családban elvárt tulajdonság a félelem nélküliség, műveltség és a könyörületlenség, ugyanakkor a család kötelékeit a tisztelet és tekintély fűzi szorosra, szeretetnek helye nincs. Mivel alapvető értéknek számít náluk a műveltség, sokat olvasnak, egy nagy könyvtáruk is van. A Fehér könyvben minden eseményt megörökítenek. Havonta tisztelegnek véráldozattal elesetteikért és őseik előtt. A család örökös célja, hogy újra birodalmat építhessenek, kerüljön az bármibe. Persze e törekvéseiknek, nem adnak hangot.

Vallás
A család életében fontos szerepet játszik a vallás. A címerben is megtalálható áldozókörök, melyek több szertartáshoz is szükségesek. A család egy fődémont tisztel, és ahhoz imádkozik. Úgy hívják Asroch, az alvilág és emberölés démona. A démont már a kataklizma előtt tisztelte a család, sokan úgy gondolják, hogy a család is tőle származik. A démonról röviden annyit kell tudni, hogy könyörtelen és furmányos csellel szerezte meg az alvilágban hatalmát. Legtöbb ábrázolásában vörös szempárral rendelkezik, fogai hegyesek, fejét egy korona és általában 3, valahol 4 szarv díszíti. A törzse egy sárkányéhoz hasonlít ami egy hosszú kígyózó farokban ér véget. Két kezében, melyeken egyenként 10 új van, általában egy koponyát és egy hosszú botot tart. A démonhoz imádkozni vérrel lehet, állati vér is megteszi, de a csecsemők vére a legjobb állítólag.
A szertartás kezdete:
A vérből 4 egymást keresztező koncentrikus kőrt kell alkotni, majd mindenki,  aki imádkozik egy  körbe ül. Mikor mindenki a körökben tartózkodik, el kell fogyasztani az összes maradék vérét az áldozatnak majd a pap/papnő vezetésével a következő mondatokat megejteni.
                                       "En las oscuras sombras ocultan y defienden, la noche nos ayude,
                                               los ojos de nuestros enemigos temen está cubierto por la oscuridad,
                                                         creas tu voto condenación sobre sus cabezas.
                                                                       Asroch o uno y omnipotente. Eternamente cierto."
(Ford: A sötétben bújó árnyak védelmezzenek, az éj leple óvjon minket, a félelem homálya takarja el ellenségeink szemét, s a te szózatod hozzon fejükre kárhozatot. Asroch, egy és mindenható. Öröktől az igazi.)

A gyakori imák és szertartások miatt a házban mindig tartózkodik pap vagy papnő, aki így tagjává válik a háznak, formailag..
Védelem:
10 főből álló nagyon jól képzett személyi testőrséggel rendelkezik a család. A tagokat 10 évig képzik, majd ezután egy párbaj során választják ki őket. Mikor a 10 főből egy hely megüresedik, akkor ezen üres helyre a két legjobb pályázó(akik már átestek 10 év képzésen) megküzd érte.
Az újoncokat, pályázókat egy arra kialakított helyen képzik és nevelik. Szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Bárki jelentkezhet képzésre nemtől és kortól függetlenül, ám túl is kell élni a párbajokat és magát a képzést, ami nagyon kemény, éppen ezért 10 indulóból 3-4 szokott maradni a végére.
Akit a 10 fős testőrségbe beválasztanak, az saját szállást és fizetést is kap. A testőrség tagjait camerlengoknak hívják, hacsak nem érdemelték ki, hogy keresztneveiken illessék őket, ám ez nagy kegy.A testőrség tagjai vörös öltözékekben járnak, mindegyikük fegyvereinek markolatába egy ónix kő(család köve) van illesztve. Olyan fegyver van náluk, mellyel a legjobban tudnak bánni. Vörös Harcosoknak hívják őket. Mind a 10 harcost ritkán látni együtt, csupán diplomáciai eseményeken, hosszú utakra, veszélyes földekre menetelkor használják az összeset. Hétköznapi esetekben délelőtt 2 fő van állandóan az Apu Rantin mellett, őket úgyszintén 2 fő váltja le estére. A piramisban különböző pontokon összesen 3 fő őrködik, őket 2 fő váltja estére. Így mindig egy valaki egy nap szabadságot kap, amikor azt csinál, amit szeretne, nincs megkötés. A házban a rangja: a szolgálók(kivéve papnő) felett áll.
További aktív háztagok:
Octavius Villaris(uralkodó)
Varvara Villaris(lányuk)
Hugo Villaris(örökös fiúk)
Nemesis Villaris(n.unokatestvér)
II.Viccarus Villaris(f.unokatestvér)
Tryton Villaris(f.unokatestvér)
Elena(szolgalány( titokban ágyas)
Rosha (papnő)
Icea és Harold Villairs(jogos örökös házaspár, ám egy másik városba élnek, így nem a háztartás tagjai)

Öööö… izé… már az első mondatod a ház leírásánál bukta. Láthatóan nem tudod, hogy mi a különbség a rangok között. A kronológiában az szerepel, hogy sok különálló birodalom, királyság, állam létezett. Te egy mondattal a világ urának nevezted ki magad és a házadat, aki mindenki fölött állt, mert a császári rang azt jelenti, hogy felette már nem áll senki, a világ ura. Azaz mindenki másnak a Te hűbéresednek kellett volna lennie és ilyen nem volt a világon… Szóval mindent, ami a császárságra utalna azt húzd le kérlek.
A karidnál jó lenne ha tudnánk, hogy hány éves, vagy mi körül van, mert ha a leírást és hasonlókat nézem akkor legalább 100 év körülinek kellene lenned. Az, hogy mikor lett nemes a ház üti egymást a karakternél és a ház leírásánál. Az egyik szerint 10 év, a másiknál a Ramírez ház hatalomra jutása, ami igencsak régen volt több generációra visszamenőleg.
Azonfelül valami rangot illene választanod, ami a hercegnél/hercegnőnél (vezér Bishi leírása alapján) alacsonyabb, mert hercegi címet csak a Nagy-házak tagjai viselhetnek és ott is csak az éppen aktuális házvezető, uralkodó, még a gyerekek is alacsonyabb, őrgrófi, grófi címet kap. Szóval ezt nézve a karid rangja maximum Bárónő lehet, vagy az itteni megfelelője. Ebben egyeztess Bishi-vel.

Ház neve: Pickles ház
Ház jelmondata: We sail, we take, we rampage
Terület száma:
Ékkő: Akvamarin
Címer:
Karakter neve: Mr. Pickles (Fred Pickles)
Ismert nevei még: Piszkos Fred, Vén Fred, Fred atya
Karakter rangja/befolyása: Elsőtiszt a Flotta elsőszámú hajóján, utódlási rangban jelenleg a második, a Kapitányok felett áll, de Ratenus alatt
Karakter leírása:

Mr. Pickels volt Ratenus előtt a Flottaparancsnok, a férfi egy ötvenes éveiben járó, úriembernek nem mondható vén tengeri patkány, aki alig várja apja halálát, hogy visszavonulhasson a családi birtokra, és nyugalomban élhesse le élete maradékát. Korától függetlenül még jó egészségnek örvend, amit senki nem ért, hogy hogyan is lehetséges, hiszen a férfi nem épp a az önmegtartóztatás, a biztonság híve, vagy az egészséges életé. Erős testű, és akaratú ember, akit mindenki tisztel a Szigetlakók közül. Erősen vallásos, és babonás férfi, kissé megfáradt, aki tapasztaltabbnak tartja magát a fiataloknál, és ezt gyakran szóvá is teszi. Ha harcra kerül a sor, sokan inkább bújnának mögé, minthogy elé kerüljenek, hiszen ádáz, és félelmet nem ismerő személy. Nem a legszebb férfi, de jó vezető, harcos, kapitány, és még jobb barát.
Fiatal korában, mivel jómúltú és büszke családból származott, korán kezdték az oktatását. Nem küldték másik házhoz, maguk oktatták, nagybátyja személyesen foglalkozott elsőszülött fiával, aztán apjának hajójára került. A fater nem bánt vele elnézőbben, vagy máshogy, mint bárki mással a hajón, sőt, a fiú talán még szigorúbb bánásmódban is részesült, mint bárki más a hajón. Ez rá is nyomta a bélyegét a fiú személyiségére, és tudására. Nem csak, hogy saját hajót szerzett, és kapitány lett, de egészen flottaparancsnokig emelkedett. Itt is jól teljesített, de látta az esélyt az ifjú Chromixenben, már akkor is, amikor először szolgállt a hajóján. Miután saját hajóján is bizonyított a fiú, ismét Pickels elé került, aki a legénységgel beszélve szívesen átengedte a helyét. Így lett végül elsőtiszt.

Ház/szövetség leírása:  
A Pickles ház mindig is a legjobbak között volt, az egyetlen ház a Chromixen ház mellett, amelyiknek stabil háttere van, és nem "véletlenszerűen" emelkedik fel, vagy bukik. Nagy gondot fordítanak a gyerekek képzésére, és igazi "nemeseknek" számítanak, akiknek a nevét mindenki ismeri a szigetlakók között. Mr. Picklesnek két fiútestvére van, mindketten kapitányok, de Pickles a legidősebb. Ezen kívül van három gyereke, két lány és egy fiú, aki szintén saját hajóval rendelkezik. Testvéreinek is van pár gyermeke, a legfiatalabb Pickles hat éves, jelenleg otthon tanul. Magának a háznak nincsenek szövetségesei, a Chromixenek alá tartoznak, és az Uralkodó, illetve a Flottaparancsnokhoz mérhetetlenül hűek, a Chromixenekkel szoros barátságban állnak.

Egyéb megjegyzések:
Ha elfogadásra kerül, Mr. Pickles szabad préda lesz, egy hétig ha valaki jelentkezik érte, mert teszem azt megtetszik neki, akkor nyugodtan elviheti. Egy hét után a sajátomnak tekintem. Ha valaki jelentkezik, akkor az itt leírtakon felül formálhatja, velem egyeztetve akár kitöltheti az űrt is, jelleme és személyisége ezért nem túl kidolgozott, illetve a házba is nyugodtan beleszólhat, bővítheti.

Raten elfogadva.
Aua, egyeztettem Bishi-vel, nagyjából rendben van, de 1 dolgot nem engedek:

Nagy hangsúlyt fektet a kém és információhálójára, mert úgy gondolja, hogy akinél információ van, az előnyt élvez.Van, hogy eltűnik akár napokra is, csakhogy találkozzon az informátoraival, akik szinte minden földrészen jelen vannak

A családodnak közel sincs akkora vagyona, befolyása, politikai háttere, hogy egy ilyen szervezetet képes legyen fenntartani se rövid, se hosszútávon. Ugyanis a kémek/informátorok iradtlan vagyonokba kerülnek ahhoz, hogy dolgozni tudjanak. Szóval a szervezet maximum Tenochtitlan területén működhet. Ezt írd még át.

Elvileg kijavítottam a hibákat.. és átírtam azt amit kértél,

Elfogadva így már.

Ház neve: de Savoie (Kereskedő Ház)
Ház jelmondata: nincs
Terület száma: 10. Adwian
Ékkő: Türkiz
Címer: Fekete alapszínű pajzs, amelyen egy Türkiz vitorlájú hajó, három tulipánon siklik.  
Karakter neve: Giacomo de Savoie
Karakter rangja/befolyása: Kereskedő, a Tulipános Ház tulajdonosa  
Karakter leírása: Giacomo harminc esztendővel ezelőtt született, anyja rabszolgaként kezdte életét Adwian területén, akit Giacomo édesapja szabadított föl, majd vett feleségül. Mint az a kereskedők családjában elvárt, már kis korától kezdve dörzsölt, jó üzleti érzékkel rendelkezik. Nagyon sokat utazott az apja mellett, persze, csak azután, hogy elérte a megfelelő kort. Addig, mint minden rendes polgár, iskolába járt, csavargott, rosszalkodott, együtt lógott a halászok gyermekeivel és úgy általában egy gyermekhez illő szórakozásokban vett részt. Tizenkét éves korától, bár kereskedői házban született, tanult vívni, lovagolni, íjászkodni. Húsz esztendős korában, már dörzsölt, ravasz kikötői rókának számított, pont, amilyen az apja, Giancarlo is volt. Mivel a de Savoie család egyetlen fiúgyermeke volt, komolyan vette az apjától való tanulást. A kereskedők között folyó játszmák, intrikák mind-mind a lecke részei voltak, ahogyan a Tulipános Ház működtetését is el kellett tanulnia. Ugyanakkor senki se mondhatja róla, hogy modortalan disznó, hiszen tanult etikettet, táncolni, hamis kártyázni, kocsmai verekedni és úgy általában mindenfélét, ami az emberre ragad, ha sokféle emberrel találkozik és rengeteg időt tölt a kikötőkben. Így megismerkedett hamar a jogi útvesztőkkel, sértettként és vádlottként egyaránt. Harminc éves korára, megörökölte apjától a Tulipános Házat és átvette apja üzletét is. Édesapja, azért döntött úgy, hogy még életében átadja, ennek a minden hájjal megkent, kikötői hiénának az üzletét, mert hatvan esztendősen már semmi kedve nem volt alkudozni, üzletelni és szeretné élvezni a de Savoie ház alapítójaként, a vagyon és hírnév nyújtotta lehetőségeket. Giacamo, örömmel vetette bele magát a ráhagyott üzletbe, elvégre komoly előnyökkel jár, hogy ő Házának vezetője.

Külső: Bár harminc esztendős, ez alig látszik meg rajta. Fiatalos, igazi aranyifjú, aki mindig frissen borotválva és ápoltan jelenik meg. Fekete haját és szakállát gondosan nyíratja. Öltözékét, jól megválogatja, nem szokott ám bármilyen hacukába megjelenni. Fekete vászonnadrágot, bőrmellényt és fehér inget visel. Mellényén kitűzőt hord, ami egyértelmű jelét adja, hogy a de Savoie ház tagja. Átlagos magasságú, ha nem a Tulipános Házban és kereskedőkkel trécselve, alkudozva töltené idejének nagy részét, akár lovagnak is hinné az ember. Határozottan jóképűnek számít, nem egy fehérnép zúgott bele fekete szemeibe, ahogyan nem egy férfi irigyelte meg kellemes vonásait.      
 
Jellem: Ravasz róka, akinek mindig az üzleten jár az esze. Na jó, ez így talán nem teljesen igaz, hiszen előfordul, hogy a nőkön jár az esze, esetleg a profiton. Bár tud vívni, cseppet sem számít harciasnak vagy vakmerőnek. A kereskedéshez szükséges bátorsága megvan, ha azonban az életét kell óvnia, inkább angolosan távozik, semmint szemtől szembeni harcba bocsátkozzék. Ezt ő egyáltalán nem szégyelli, hiszen minek fizeti a testőröket, ha nem azért, hogy megóvják akár az életük árán is? Ha mégis harcba kényszerítik, akkor komoly meglepetésekkel szolgálhat a gondatlan haramiáknak, hiszen ilyenkor viperaként küzd, szinte minden létező, piszkos, kikötői trükköt felhasználva.  

Ház/szövetség leírása: A de Savoie Ház, valamikor a nemesi jegyzékben is szerepelt, a területen felbukkanásukat Kataklizma után 180. környékére datálják. Igen régen történt, amikor birtokait eladva, valamikori ősük, kereskedésbe fogott. Senki sem tudja pontosan, hogy miért vágott bele, de ha a család kalandvágyó, csibész tagjait veszi az ember, akkor lehet némi fogalma arról, hogy nem éppen a búza növekedését figyelő emberekről van szó. Ügyes, pénzügyi manőverekkel, jó üzletek kötésével, prominens pozícióba küzdötte magát a kereskedők körében. A Tulipános Ház megnyitásával és felvirágoztatásával, pedig komoly vagyont voltak képesek összeharácsolni. Shoreham városában, veszedelmes hírük van, persze itt nem bűnözői háttérre kell gondolni, mindössze arról van szó, hogy nem szeretik, ha beleköpnek a levesükbe. S ezt az egész ország területén tudják is az emberek. Igyekeznek jó viszonyban lenni az Eagleway házzal, s valamikori nemesi származásukat igazolni látszik, hogy a de Savoie család mindig számíthat az Eagleway figyelemre. Persze, lehet ez annak is a következménye, hogy hajlandó pénzt kölcsönözni a Nagy Háznak.

A Tulipános Ház tevékenysége: A Tulipános Házat, egy cölöpökre épült bordélyháznak lehetne jellemezni. A bordélyház azonban, csak egy aprócska része az épületnek, hiszen csapszék és mulató, valamint vegyesen, mindenfélét áruló üzlet része is van. Utóbbi, persze elkülönítve az előbbiektől, nem csak külön bejárattal, de részben mondhatni, hogy előbbiek mindössze melléképületei az utóbbinak. A Tulipános Ház azonban nem kizárólag az épület neve, sokkal inkább a Kereskedő ház üzleteinek összességét érthetjük alatta. Rendszerezve, a Tulipános Ház foglalkozik:
Áruforgalmi tevékenységgel:
- Bordélyház és mulató
- Fentebbitől elkülönülve export-import áruház. Tehát tényleges áruforgalom.
- Rabszolga kereskedelem.
- Rendelkezik hajóval, amellyel többnyire Adwian egyes külkereskedelmi forgalmát igyekszik lebonyolítani. Amelyikre megbízást kap a Nagy Háztól, persze nem ingyen.  
- Szárazföldi karaván, Belmont, Penthagast területeken keresztül, egészen a di Avignon ház kontinensi területéig. ( útközben elad-vesz )  

Nem áruforgalmi tevékenység:
- ad hitelt, kis házaknak, az Eagleway háznak és finanszíroz kereskedelmi utakat.
- Kereskedik információval. ( igen, foglalkozik kémkedéssel )

Vallás: Követik a hivatalos vallást.
Kultúra: Nem tér el Adwianétól.

Családfa: Apa: Giancarlo de Savoie (60 év), Anya: Miranda de Savoie (54év) ----> Giacomo de Savoie
A család nem tart számon oldalágakat, ahogyan azt sem tartja érdekesnek, hogy elődeivel elszámoljon. Unokatestvérek előfordulhatnak, de ez senkit sem érdekel, legalábbis Giacomot biztosan nem.

Elfogadva.

Egy érdekességgel jelentkezek.
Egykori nagyház maradványa, megmaradt címerükkel, ami a megmaradt népé.


Ékkő: Sárga Turmalin ( Scarabeus fölött. )
Jelmondat: Béke, és tisztelet.


Ennek a népnek a története még a kataklizma ellőttre vezethető vissza, amikor is a fénykorát élte, mint sok népcsoportnál. Az egykori birodalmukból már csak egyetlen egy város maradt meg, ami egy pici földrészen helyezkedik el. A Giza szigetén.
Úgy tartja a legenda, hogy egykoron, az uralkodó alkalmatlansága, és hitetlensége miatt tudták az Arus ( Arab nép ) népcsoport átvenni az irányítást birodalmuk felett. Úgy gondolják ezért kaptak megtorlást az Istenüktől, és süllyesztette el birodalmuk nagy részét. Azóta a homokos talajuk szilárdabb lett, és összefüggő, nem pergő. A színe is olyan mintha hamu lepte volna el, viszont lehet termeszteni rajta, a megfelelő vízmennyiséggel természetesen. Egykor több fajta ásvány ékszert gyártottak különféle ásványokból, de a katasztrófa után drasztikusan lecsökkent ennek mértéke, egyedüli megmaradt ásványuk a sárga Turmalin, ami manapság is nagyon ritka számba megy az egyetlen megmaradt bányájukban.

Érdekes mód pontosan a fővárosuk maradt épségben, ott van a vallásuk központi helye is, az uralkodói kastély, és az önnfertartó rendszerük is.
Régebben sokakkal kereskedtek, így tehát tudtak róluk, és érdekes árucikkeikről. Ám a katasztrófa óta ( 305 éve már ) mindössze a saját önfenntartásukra koncentrálnak, nem kereskednek senkivel, a Bankhálózat is elkerülte őket, mondván Azz-sruem kihalt, megsemmisült.
Elvannak szigetelődve a többiektől, és amolyan semleges szerepet játszanak a világban. Előfordult már olyan, hogy még régen két birodalom náluk, a békés zónában végezték a tárgyalásaikat. Csakis olyan birodalmak, akik ismerhették őket.

Jelenleg továbbra is Di Suo Abbra – Arus népcsoport vezetője megszállás alatt tartja ezt a területet. Mindössze annyi az Azz-sruem nép szerencséje, hogy a jelenlegi Helyi megszállás irányító (tehát nem az uralkodójuk) nem változtatott az ősi mintákon. Ami azt jelenti,  engedélyezi a népnek a hittük megtartását, a katonaság maréknyi számának megtartását, és minden olyasmit ami egyedivé teszi őket. Tehát mondhatni semmi nem változott, csak ugye az ottani „uralkodóknak” nincs már akkora szavuk, mint régen, a helyi Arus vezér bármikor felül írhatja, leválthatja őket, és a katonaságukat is tovább korlátozhatja, ahogyan az évi befizetéseket is feléjük, ez lehet értéktárgy, vagy fizető eszköz.

Azz-sruem nép a maga építészetéről, az illóolajos gyógyászatról, és a nagy mennyiségű arany bányászatáról volt ismert. Ezáltal gyakorta voltak arannyal gazdagon díszített ruháik, házaik, értékeik. Arany megmunkálásban is kitűntek a többiektől, hiszen náluk több fajta módú hasznosítási módszerekre voltak igények. A végeredmény az lett, hogy néha már túlzásba vitt arany díszítéseket használtak, és háttérbe került minden más fémfajta.
Amiért náluk az arany igen gyakori volt, ezért az értékéből is veszített, legalábbis az ő kis körükben. Jelen esetben az ezüst, a vas meglepő módon, de többet ért Giza sziget területén, hiszen abból nem volt sok, főleg a vasból.
Az olaj felhasználásban is remekeltek, ezt a különféle olajos termésű fából, vagy növényből, magokból termelik ki. Van náluk gyúlékony olaj is, amit gyakorta felváltanak a különböző zsírok amit tornyoknál használnak mint jelzőfény, vagy mint tájékozódásban segítő.
Csakugyan sokat használták a tükröket, és azokkal kreálható fényerősítéseket, fénysokszorosítást. Ez leginkább magában a fő piramis csarnokában látható, és a világító tornyoknál.
Továbbá fenntartották azt a kultúrát, ami a kövek formálása, és abból kirakott út, vagy épület kiépítését foglalta magába. Viszont ezekből már csak az utak lefedését gyakorolják napjainkban, az épületeket pedig csak felújítják, ha szüksége. Birodalmuk hiányában, nincs értelme további piramisokat építeniük, így is két nagydarab helyezkedik el a városban.


Giza a sziget neve, és a városé is egyben. Itt csakugyan változatos építészetek vannak jelen, este pedig a megszokottnál is sötétebb, és hidegebb, ezért is gyakori, ha minden házban, épületben ég ritka esetben olaj, vagy gyakori esetben éppenséggel más.
Építészetük az egyedüli városukban a nagyobb épületeken észrevehető, ebből a legkiemelkedőbb a piramis építészet, ebből kettő található. Egyik az uralkodóházé, és egyben a vallási ház piramisa, a másik (mögötte, kisebb) pedig a katonai kiképzések, és orvoslások otthona.  A másik jelentős építészetük a torony építés. Nagydarab, és széles tornyokat tudnak építeni fáradtságos munkával, az eredmény pedig magáért beszél. A harmadik része pedig a megszokott kocka lakóházaik, semmi különleges nincs benne. A negyedik pedig a kettő, legfeljebb három méter mélységig leterjeszkedő építészetük. Ez a piramisoknál, a bányánál, és pár lakóháznál fedezhető fől.

Termesztések: Olajfa, és más fák, növények (köztük egy kis chilihez hasonló paprika fajta is), egy-két fajta gyógynövény, gabona.
Továbbá olyan növények, amikből ilyen olajokat tudnak gyártani: Olíva, repce, tökmag, dió, mandula, kókusz, szezámmag, és a napraforgó olaj.

Egykoron volt annyi termő területük, hogy tudtak csinálni argánolajat, amihez igen sok gyümölcs kell egy kevés olaj elkészítésére. Így érthető, hogy a megmaradt kevés argán fából talán pár csepp jön össze egy év bizonyos időszakában.

Természetesen a több fajta olajok készítése, raktározása nem azt jelenti, hogy rengeteget termelnének. Ezekkel jelenleg akkor tudnának kereskedni, ha túltermelést könyvelhetnének el. Viszont nem így áll most a helyzet. A főbb termelések mind az élelmiszereket teszik ki továbbra is, ami mellé elvétve használnak étkezésre szánt olajokat. A gyógyászatra meg meghagyják a többit.

Olajokról:

Mondhatni ezen a városias szigeten ( ami a képen nem igazán látszik ), több termesztő terület van mint épületek. Részben a szükség hozta, hogy egy csomó megmaradt épületet szétszedjenek, és felhasználjanak másképpen. Ezekből lett tovább építve a piramis, és az egyik torony, amik megvoltak rongálódva.
A szabad területeket pedig beborították különféle növényekkel, fákkal, zöldségekkel.
Itt, mint már említve volt, van egy fő imahely-kastély, kiképző hely, orvoslások központi helye, lakóházak, termő területek, bánya, és hallász települések, és különféle feldolgozó céhek.
A bánya terület a képen látható jobb alsó sarokban található. Ez a bánya mindig is a legszegényebb volt az ismertek közül, és itt többnyire különféle köveket, nagyon ritka számba menő sárga turmalint, és legfőképpen aranyat tudnak bányászni, azért még elvétve lehet találni nagyon kis mértékben ezüstöt, és vasat, magnéziumot, - időközönként, s ha találnak, ünnepelnek.

Noha gazdagnak néz ki a területük (ami a múltjukról visszavetüléseként szolgál, mintsem a jelenükről), mégis szegényesen élnek. Mindennapi „kenyerüket” megtudják termelni, és egyéb plusz cikkekre gyakorta csak az uralkodónak van lehetősége birtokolni. Mindez a megszálló népcsoport miatt, ami élősködő módón él rajtuk.
A városban többnyire nem pénzel, fizetnek egymásnak, hanem terméssel, és más elkészített étellel. A legyártott érmékből van egy kevés a kincstárban, de az inkább csak emlék a régi időkre. A háromszög alakú arany pénzüket már sehol nem lehetne értékesíteni, hacsak nem olvasszák be, de elég sok erőt fektetnek bele, hogy az érmék olyanok legyenek, mint amilyenek. Ennek okán nem fogják azért eladni, hogy beolvasszák őket, ezért nyers, vagy tömbbe öntött aranyakat adnak el a megszállóknak fél évente.
Tehát a jelentős mezőgazdaság mellett még, kemény bánya munkák is megnehezítik életüket évről évre, hogy kitudják fizetni az adót, és a „kenyérre” valót. S kitudja meddig tart ki az amúgy is szegényes, egyedüli bányájuk.
Giza szigetén csakugyan sok különleges állat található: Különféle egzotikus kígyók, rókák, görények, skorpiók, három fajta skarabeusz bogár - amik a legenda szerint ásványokká kövesednek egy idő után.-, egy-kettő púpú teve, különleges macskák (nagy tiszteletnek örvendenek).
Kettő érdekességük az állatok terén az ékszerekkel díszített macskák, és a kígyóbűvölés.

Állatok:
Macska
Macska
Sphynx macska csak az kattincson rá aki nem ijed meg a szőrtelen macskáktól
Macska
Kisgörény
Az öreg bölcs teknős
Veszedelmes bogarak ( kihaló félben )
Veszedelmes bogarak ( kihaló félben )
Veszedelmes bogarak (kihaló félben)
Róka

Még sok kis apró rágcsálók, és különféle állatok, bogarak találhatók.


A hitük egy Istenhitre csökkent a nagy katasztrófa óta. Bast nevezetű macska Istent imádnak, tisztelnek, és kedveskednek neki tánccal, zenével, imákkal, illó olajokkal, és néha ételekkel.
Ő egy békés, és megértő Isten, ezért is fordultak csak hozzá oltalomért, és hamar megkapták tőle a híresztelések szerint.
Védelmet nyújt nekik a szükség idejében, ő biztosítja a biztosságos gyermekáldást, az állapotos anyák gondviselője. E Istenség felé való fordulásuk is mutatja, hogy ők nem kívánnak harcos Istenek tovább imádni, nem akarnak azonosulni a küzdelmekkel. Igényeket továbbra is teljesítik miszerint katonai haderő, és kiképzések, szükségesek azoknak, akik igénybe veszik, nem köteleznek rá senkit sem. Az igényeket viszont teljesíteni kellett, mondván, aki akarja, megtudja magát védeni, és a hazáját.

Bast Istenséget egy nagy, díszes kőszoborral ( fenti első Bast kép, ahol egy nő imádkozik )macska szoborral képviselik, vagy egy nagy fém szoborral, másik esetben kicsi fém szoborral. A nagydarab fém Bast istenségből egy van, és azon majdhogynem félmeztelenül ábrázolják, macskafüles nőként.
Ez a darab a központi kastély piramis csarnokában található. Adományok mindig körülötte vannak.

Giza sziget, és Giza város szabályai:

- Aki bármit el is lop Bast Istennek szánt adományok közül az kéz levágásban részesül, ha másodszorra is rajta kapják, akkor a mérges kígyó verembe kerül.
- Ha bárkit gyilkosságon kapnak, akkor a mérges kígyó verembe kerül.
- Bárkit gyilkossági kísérleten kapnak, vagy megvádolnak, börtönbe kerül, és kivizsgálják az ügyet. Jobb esetben börtönbüntetésre ítélik bizonytalan időre.
- Ha bárkiket verekedésen kapnak, egy napos börtönbüntetésre ítéltetnek. S ahányszor ez megtörténik, annyi nappal emelkedik a börtönbüntetések száma, az eltöltött idő alatt csak kis mennyiségű vizet kapnak, ételt nem.
- A tisztelet ezen a földrészen is nagyon fontos, ami a megértés, harmónia egy alapköve. Aki nem tartja be a minimum tiszteletet az élők, és a befolyásosabb személyek iránt, az büntetésben részesül, legyen az helyi lakos, messzi földekről Giza szigetére utazott vándor, nem képeznek kivételt. Akkor távozásra késztetik, ugyan büntetésben nem részesül, csak a vendéglátását nem kívánják tovább fenntartani.
- Gonosznak titulált vallások gyakorlóit, és gonosznak titulált rituálékat halálállal jutalmazzák. Úgy vélik, hogy az ilyesmik gyakorlásával a maradék birodalmuk is eltűnhet.
- Továbbá az uralkodó, és a megszálló nép vezetője kirendelhet bármiféle büntetést, ha az adott személy ellen fennáll a gyanú az adott dolog elkövetését illetően.

Karakter: - Ideiglenesen irányított.

Abubakar Nefertiry
Abubakar egy olyan uralkodói család volt, ami kivételessége abban emelkedett ki, hogy vérvonailag kevernek mondható. Mégis több alkalommal az Abubakar család volt az ki-nek felmenői uralkodott legtöbbet az egykori Egypt térségeken.
Kevertségük miatt őket tartották a megkérdőjelezhetetlen uralkodónak.
Miközben több család nagyobb létjogosultsággal rendelkezhetett volna az uralkodást ille-tően. Ennek mi a múltja… régóta feledésbe veszett.
Nefertiry volt az egyedüli gyereke az Abubakar, ősi időkre vissza nyúló uralkodó vérvo-nalnak az egyik ági leszármazottja. Már csak ez az egy maradt a katasztrófa óta, és siker-rel vitte a több száz éves igazgatást, és irányítást az egyetlen egy megmaradt szigeten, városon.
Olyan neveltetésben részesült, mint elődei, ismernie kellett a harcászatot, a gyógyászatot, a tradicionális táncot, és viselnie kellett a bal lábán egy égési sérülést, amit mindig mutat-nia kellett. Ez egy bizonyos jel az Abubakar vérvonalnak, és az örökösöknek. Tanítatása után eljött hát a jegyes választás, a probléma csak akkor jött, amikor a kiválasztás után egy évvel a leendő jegyesét letartoztatta a megszálló erő vezére. Mondván túlságosan lá-zító jellem, és bizonyítékokkal szolgálnak, hogy rajtaütés szerűen meg akarta ölni őt.


Kinézete, és kiegészítés: A haja az Abubakar család védjegyét képezi: szőkésbarna. Lá-zadás képben ő a haját berasztázva hordja, amit a megszálló népcsoport egyik jellemző hajviseleti technikáinak egyike. Segítségükkel el is készítette.
Ezzel is megkötve egy bizonyos együttműködést a két nép között. Természetesen ez mind kevés, és az igazából a nő hozzáállása segítette előre a vezér döntését, hogy őt vá-lassza meg új helyi uralkodónak.
Ugyanis a szüleit leváltotta, mondván alkalmatlanok az irányításra, és az együttműködés-re is. Leváltásuk után egy évvel került a trónszékbe egyedüli lányuk, most huszonkettő évesen.
Így történt, hogy Nefertiry-nek egyedül kell uralkodni Giza szigetén, és várja, hátha egyszer kiengedik jegyesét a rácsok mögül.

Jelleme: Megértő, és kompromisszumra kész személyiség, mondhatni asszertív jellemjegye-ket hordoz. Sokan remek uralkodónak gondolják már így láthatatlanban is. Ugyanis megérti a nép akaratát, és a megszállókét is, és képes olyan döntést hozni, ami mindkét félnek elnyeri a tetszését. Szülei csak a nép érdekeit tudták nézni, ahogy a jegyese is. Túlságosan aggódtak, féltek az alacsony létszámú népcsoportjuk további sorsát illetően, ők veszedelmes fertőként gondolnak a megszálló erőkre. Nefertiry is néha hasonlókép gondolja, de ő általában inkább a fertő helyett a problémásat hangsúlyozná, ugyanis nagyra vágyóak, és keveset hagynak másnak.

- Lehetséges karakterek, Ambiciózus karakterek képei:
Egyik
Másik
Harmadik
Negyedik

Peregin - legnagyobb kisháza.

Új ház:

Peregrin ház után ők a legnagyobbak, és legbefolyásosabbak!

Ház neve: Duplakeresztes
Ház jelmondata: Erő, és hatalom.
Terület száma: 12. - Sanctuary = Szentély
Ékkő: Prehnit ( a két kulcs foglalatainál láthatók a címeren )

Címer:


Karakter neve:  Semmi, és Minden úrnője. / Időzített karakter – x ideig használható – ezért nem akartam, hogy ő legyen a Prehnit mágia örököse. /
Karakter rangja/befolyása: Duplakeresztes ház vezére, irányítója. Bizalmi tanács tagja. Zruvayo klán egyik alapítója (korrupció velője).

Karakter leírása:
Semmi, és Minden úrnője.
Manna Kosodera csakugyan olyan tradicionális neveltetésbe részesült, mint anyja, és annak elődei. Egyke gyermek volt, és biztosra vették, hogy ő lesz a következő örökös a Semmi, és Minden úrnője címért.  A lélektelen, szeretet nélküli, kapzsi, és hatalom megszerzése minden áron eszméjű neveltetés nyomott hagyott a lányban, s később a nőben. E családban nagy erény volt, ha egy nő kislányt szül, ugyanis ők azok, akik öröklik az irányítást.  A férfik csak gyerek nemzésre, és katonáknak jók, szerintük. Még nagyobb erény az, ha a született lány fogékony arra a korrupcióra, ami évszázadok óta jellemzik a Duplakereszteseket. Politikában, illemben, intrikában, lefizetésekben, fenyegetésekben jeles. Hosszú idők óta nem volt hasonlóan tehetséges úrnő a vérvonalban. Hozzá köthető felnőtt korában tovább fejlesztett korrupt társaság növelése, akiknek minden mindegy, csak nekik legyen jó. Majd eljött az idő, hogy gyermeket nemzzen, egy kislányt tudott nemzeni, de a bába szerint, ha megpróbálna még egyet, belehalna a szülésbe. Így tehát egy gyereke lett, akit gondos kezekbe adta, tovább nevelésre, de ő más volt.
Eszének, időzítésének, és bábmozgató képességeinek köszönhetően hamar lejutott Ambolo-ba, ahova eddig még egy Duplakeresztes sem tette be a lábát, sőt magába a tanácstagok közé is. Lejutni lejutott, de onnantól kezdve nem tehette ki a lábát, fogollyá vált. Hatalma arra nem terjedt ki (még így sem), hogy ki, s be járhasson a felső, és alsó városok közt. III. Marco szemmel tartja (uralkodásától kezdődően), ahogy a fiatal lányt is (jó pár évvel később), csakhamar kegyeltje lett, mert meglátta, hogy ő más, mint az anyja. Nagy jövőt jósol neki, egy olyan rendszerben ahol csak jók várhatók.
Mauna viszont törekszik arra (mint elődei), hogy a Peregrin uralkodó házat tönkretegye, megsemmisítse. Mostanában, azon igyekszik - már harmincnyolc éves -, hogy vissza szerezhesse lányát, és még kitudja mire…

Karakter neve:  ….. ( Úrnőnek a lánya )
Karakter rangja/befolyása: Leendő örökös, a Duplakeresztes ház irányításának jogában. Jelenleg még nincs befolyása.

A Prehnit mágia örököse: Karakter leírása: - Kidolgozható. Nem alkottam meg, mert esélyt adok az irányítására.
Megkötések előtörténethez: Amboloban, a földalatti városban van jelenleg, zárt szekcióban ( korábbi merénylet miatt), így tehát nem tudja mi folyik odalent. Távolsági – közelharci képzéseket kap, írnokit is ( lehet bővíteni ). Kikötés: Nem korrupt személyiség! Pozitív változások pártolója legyen!
Jelenleg tanul, ám mindenki tudja, hogy fényes jövő áll még előtte.

Ház leírása: Több száz évre tehető, hogy a Duplakeresztes ház megalakulása, már akkor egy kis rend voltak, amikor a Peregrin névre hallgató férfi összegyűjtött pár tehetős, és képzett orgyilkost, és létre hoztak egy szövetséget. Amiből sokkal később Peregrin ház lett. Visszapörgetve az időt: Sok rosszban társa volt a Duplakeresztes rend. Végül szövetségre léptek, a keresztesek hozták meg nekik a szükséges felső köri hátteret, a jól fizető munkákat, és csakhamar politikai eszközökké váltak. Egy darabig így ment, a Peregrinek meggazdagodtak, majd a Duplakeresztesek házzá nőtte ki magát, rengeteg új befolyással, területtel, és hatalommal felvértezve. Erre a korszakra tehető a katonás képzések kezdete, ami a férfiakat részesítette leginkább, míg a hölgyek inkább a politika intrikáiban voltak otthon, és képzettek természetesen. Ugyancsak ekkor kezdődött el a Duplakeresztes tradíció, a legtehetősebb hölgyekből megválasztásra kerül a ház vezetője, és ő lesz ezentúl a Semmi, és Minden úrnője. Amikor egy fordulatnak köszönhetően a keresztesek házának vezető nőét elárulták, és egy csellel átvették azt a jutalmat, lehetőséget, amivel az akkori Semmi, és minden úrnője akart élni. Ezzel vérig sértettetek őket, kapcsolataik nagyját elvették, lehetőségeiket lecsökkentették, és még lehetne sorolni. Ezzel a Peregrinek is Házzá nőtték ki magukat.

A keresztesek bosszút esküdtek, de hiába. Száz évig meg lettek bénítva, majd amikor a Peregrin ház kiterjesztette szép lassan hatalmát Sanctuary-ra, akkor végre fellégezhettek, és teljes erőbedobással feltornázhatták magukat a régi helyüknél magasabbra. Ők lettek az első legnagyobb kisház ezen a területen. Mindössze azért mert az ellenségeik másra figyeltek, és kihasználták az alkalmat. Ők indították el e területen már réges rég a korrupciót, és megint a kezükbe vették. Szép lassan akarják a Peregrineket szétrobbantani, belülről szétzilálni, és átvenni pozícióikat. Viszont erre számítottak a uralkodó ház vezetői, és a birodalom szíve az a földalatti városban lapul, amit hosszú évszázadok munkájával építettek föl, és alkottak egységgé. A mostani Duplakeresztes háznak a Semmi, és Minden úrnője, a fenti területre épület városokban tartja fent a korábban említett korrupciót, amit pár másik társával együtt hoztak létre. Ügyességének köszönhette, hogy végül a földalatti város egyik tanácsába kapott belépést. Viszont ennek okán ő fogollyá vált, és a III. Marco az uralkodásától kezdődően az alsó városba korlátozta a nő szerepeit, a lányát el szeparálta tőle. S noha gyanakszik rá, hogy maga az úrnő is aljas tolvaj, korruptáns ( új szó azt hiszem, fel kell jegyezni a szótárba : ), nincs rá bizonyítéka. Ahogy őseinek sem volt rá lehetősége, hogy korrupció vádjával véget vessen a Duplakeresztesek „uralmának”.
Jelenleg a Peregrin Háznak katonákkal szolgálnak a keresztesek. Amit általában csakis a felszínen igényelnek.

Mindkettő elfogadva és kitéve.

Mivel Darren is elfogadta, akkor elfogadva és ki is teszem.
Ha már jól leszek (jövő hét eleje valszeg), akkor kapsz is kalandot, ahol megkapod a képességed.

A kaland itt kezdődött:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t3026-kozponti-bank-tagesanburg-heide#60416

Ház neve: Syemon báróság (kisház)
Ház jelmondata: Fizesd meg érdemmel az elismerést, jó szívvel az adományt, és bosszúval az árulást.
Terület száma:

11. Heide, a Pentaghast ház hűbérese:

Ékkő: merlinit
Címer: Fémesen szegett fekete pajzsforma, a tetején tehát széles és laposan zárt, míg az alsó felén elcsúcsosodó. Ebbe a formába kerül bele egy sötétsárga ovális, ami a felső élt érinti. Az ovális formába egy koszorú került, amiben egy farkas, egy szarvas, egy sárkánygyík , egy menyét és egy nőalak fonódik össze indákkal, gyökerekkel. Az ovális felső és alsó végén egy-egy kitárt szárnyú, bíborszínű madár lebeg. A merlinit ékkövek a pajzsforma felső két sarkában jelennek meg.
Karakter neve: Seryl Mergan von Syemons
Karakter rangja/befolyása: családfő, báró
Karakter leírása:


173 centi magas, 70 kg körüli izmos, fiatal férfi, 28 éves elmúlt. Sűrű, hullámos haja vörös, a bőre már-már áttetszően sápadt, és dúsan szeplős, ennek ellenére erős, egészségesnek hat. A szemei zöldek, ovális arca szabályos vonásokkal rajzolt, az orra kissé hosszú és éles, mindig mosolygó szája kaján természetet sugall. A termete délceg, tartása egyenes, végtagjai arányosak, minden szempontból edzettnek és egészségesnek mondható első ránézésre, noha a bal térde egy baleset miatt gyenge, így néhanapján sétapálcával jár.
Ő a Syemons család hetedik gyermeke, a legutolsónak született. Édesapja, Sergey von Syemons báró öt évvel ezelőtt bízta rá a bárói jelképeket és a birtokot, amikor az agg nemesen az öregkori elbutulás már annyira erőt vett, hogy az ifjú Seryl gyakorlatilag saját magát jelölte ki arra, hogy betöltse a vérörökségét, hiszen a ceremónia során az öreg báró sajnálatosan odapiszkított a márványpadozatra, nem volt abban a napban semmi méltóságteljes a számára.
Seryl élete amúgy sem nevezhető egy különösebben szerencsés életnek. Már az is, hogy megszületett szerencsétlen véletlenek folyománya. Három fivére és három nővére született, az előbbieket sajnálatos haláleseteik (betegség, féltékenység és martalócok), utóbbiakat a család hagyományai tették alkalmatlanná az öröklésre és uralkodásra. Így aztán az akkor már koros bárói pár újra gyermeket vállalt. Édesanyja ebbe a szülésbe bele is halt, de hetedik fia egészségesen látta meg a napvilágot az ősi kúriában.
Előkelő nevelést kapott, annak ellenére, hogy földrajzilag a völgyük elszigetelt, az idős báró soha nem hagyta, hogy a kultúrától és a többi királyságtól teljes mértékben elvágódjanak. Kitanították már kölyökkorában mindarról, amire szüksége van egy előkelőségnek ahhoz, hogy jól válassza meg a tanácsadóit és intézőit, igazságosan bíráskodjon a saját birtokán, a jogokat, a kötelezettségeket, és a hagyományok gyakorlásának fontosságát. Okították címertanra, történelemre, a 12 nagy ház sajátosságaira, és a csatlósaik sorára és szokásaikra. Kiváló eredménnyel vette ezeket a kihívásokat, jó lovas, képzett vívó, és persze érti és átlátja a kereskedelem működését, bár magát a tényleges árucserét nálánál bölcsebbekre bízza. Szépen pengeti a lantot és játszik fidulaféléken, az énekhangja tiszta és kimunkált. Minden szempontból elmondható, hogy egyetlen nemesi udvarban sem kell szégyenkeznie. Többször is járt külhonban, hogy igazán művelt és széles látókörű legyen, bár ezekre az utakra mindinkább meggyengült egészségű apja már nem kísérhette el, így közel sem biztos, hogy a megfelelő tanulságokat élte meg belőlük.
Nagyszerű tanulmányai és gyors taníttatása elragadták a gyermekkorát, mivel egyértelműen utódnak nevelték, méghozzá sietősen, de alaposan, nem sok ideje maradt másra. Kíváncsiságát mindig titokban, lopott időkben élte ki, ennek megfelelően fokozott érdeklődéssel figyeli a titkos, rejtett dolgokat, és ő maga is szereti titokban intézni az ügyeket. Kedveli az intrikát, a politikát, nagyon megérti a rosszindulatú embereket, könnyen azonosul velük, hiszen ő maga is hiú és opportunista. Ennek ellenére nagyon jól igazgatja a birtokát, hiszen annak virágzása az ő fizikai jólétét is biztosítja. A népe kedveli, harsány, energikus fellépése, karizmatikussága, intelligenciája jelkép, valódi uralkodó, akinek a bárói birtok népe szívesen hódol, inkább tartoznak a bárósághoz, mint az azt magába foglaló királysághoz.
Noha egyáltalán nem szerény ember, az udvartartása nem költekező és főleg nem pazarló. Nem engedhetik meg maguknak ebben az elszigeteltségben, de a bőséges völgy önmagától is képes megfelelő luxuskörülményeket kitermelni ahhoz, hogy előkelőnek érezze magát, s hogy nincsenek olyan színvonalon, mint a királyságok más uradalmai nem válik kínossá, mert nemigen akad bátor ember, aki meglátogatná őket ebben az istenek háta mögötti zugban. Ennek megfelelően az adóterhek viselhetőek, Papura számára a szállítmányt mindig pontosan és időben elindítja, hogyha valami történik is a rizikós úton, még futárokkal és vándorgalambokkal megüzenhető legyen. Precíznek ismerik, és nem is tévednek, számolatlan erénye közül ez is egy.
Mindig tudta, hogy mi a kötelessége, háznépének úrnője a felesége, Miranda, három gyermekük született eleddig, a hat esztendős Solomon, a négy éves Lothar és a két esztendős Vylma. Két szeretőjétől két el nem ismert fattya van még, de a nevüket nem tudja, és nem is érdekli, az egyik faluban éldegélnek boldogan és jólétben.
Szereti a jó sülteket, a gombát, a sört, az erjesztett tejitalt, a távoli tájak gyümölcseinek édes zamatát. Soha nem unja meg hallgatni az esőt és a szelet, ha enyhe az idő habozás nélkül kilovagol, a birtokokat látogatja, a jelenlétével erősíti a befolyását és moralizálja a népet. Gyakran kártyázik valamelyik városi kocsmában, bár a viselkedése nem alacsonyodik le a köznéphez. Jeles ünnepekkor megnyitja a kúriát a népnek, és ha megengedhetik maguknak legalább két napos ünnepséget rendeznek, ahol vendégül is látja a birtok apraját és nagyját. A királyságokból magával hozta a lovagi torna virtusainak izgalmát, gyakran rendeznek mérkőzéseket, igaz, nem lovagiakat, de a falusi, a kereskedő, az iparos és a katonanép is próbára teheti az ügyességét.
Imádja a pávákat. Hetet tart belőlük, az egyik hófehér. Egy földszinti szobát rendeztek be a számukra, a kúria számtalan üres helyiségéből egyet, ahol élhetnek akkor is, hogyha esik az eső. A kezéből eteti őket, és ha jókedve van, gyakran sétál a koszorújukban, vagy ha a gyermekeivel játszik a kertben akkor is nélkülözhetetlen társai. Mind hím, és ha összeverekednek, a vesztest meg is sütteti, és kiválasztja a tenyészetből a következőt.

Ház/szövetség leírása:
Kedves öcsém!
Nem is tudom, hogy szólíthatlak-e öcsémnek, vagy egyáltalán, megillet-e téged ez a tisztesség és kiváltság. Valószínűleg nem, ám anyád kívánságát, mert a vér szaván szólított, meg nem tagadhatom. Így aztán örömmel várlak a levél feladásától számított három héten belül a családunk ősi házában, ami bizonyosan éppen olyan szívesen lát téged ősi falai között, mint én.
Elöljáróban néhány szót az uradalmunkról, hogy amikor megérkezel majd, őseid földje ne legyen oly nagyon idegen számodra, mint ahogyan az hiányos neveltetésedből okszerűen következik. A családunk ősi neve Syemons, ez a keresztnevet, vagy keresztneveket a “von” szó után követi, ez emeli ki az egyszerű családnevek közül a mienket. Természetesen csak elismert leszármazottak használhatják így, te és az anyád nem. A völgy, ahol élünk egy nagyszerű királyság peremvidékén található, távoli ősünk vívta ki érdemmel, fegyverrel és ellenségeinek könnyein keresztül azt, hogy az egész termékeny völgy a családunk bárói birtoka legyen. Az uradalmat végtelen bölcsességükben Syemon-völgynek nevezték el, így a család és ez a föld minden tekintetben összeforrt.
Maga a völgy a Levna folyó folyamvölgye, ami a hegykoszorúban ered, és a tengerben ér véget pazar tölcsértorkolatban, amit azonban a tengerár változása már nem szélesíthet, védműveink és az öböl természetes záródása gondoskodnak erről. A völgy nem túl hosszú, mindössze hét falu és a székvárosunk népesíti be, ám termékeny a folyó közvetlen környéke, valamint az utak mentén elirtott erdők nyomán hátramaradt földek. Ilyenek között fogsz megtérni te magad is, mert délkeletről nincs más út a birodalomba. Ezt is nehéz fenntartani, látni fogod, a hegyek omlanak, kisebb csermelyek, patakok vadultak meg, elárasztják a hágót. Régen több út is nyílt, ám immár vagy jó száz esztendeje erősen elszigetelődött a völgy a királyság többi részétől. Sziklaomlások, sárfolyások, kőlavinák mocska zárja el az utakat, és minden felszabadítási törekvésünk eleddig szélmalomharcnak bizonyult.
A délkeleti hágótól nyugatra ered a folyó magasan a hegyek között. Bő források táplálják, így amikor az út és a folyás összeér Derlenkir falu előtt, már rendes mederben folyik, noha még keskeny. Jobb, ha itt megállsz pihenni, nem nagy ugyan a völgy, ám ettől a falutól jó egy nap szekérrel, jó lovakkal a székváros ha pitymalló korán indulsz, és jócskán vacsora után érkezel. A legtöbb utazó ezért még egy helyen meg szokott állni, a folyó menti utat követve a következő faluban, Kámorban. Ide valamivel ebéd után érkeznek meg az egyszerű szekerek egy nem különösebben esős, szeles napon. Az erdő a hegylábakon olyan sűrű, hogy nem látod majd a várost még innen, bár a helyiek buzgón fogják bizonygatni, hogy szép időben látszik a kúria a hegyoldalban magasan a torkolat feletti sziklákon. Kisfiú koromban amikor kilovagoltam hozzájuk engem is gyakorta győzködtek erről, de talán a köd az oka, talán a fantáziám nem olyan élénk, sehogyan sem sikerült megpillantanom az otthonom.
Ahogy írom, innen már csak fél nap járás jó szekérrel a város, ami a torkolat bal partján fekszik, de nincs miért aggódnod, a folyó itt ugyan jócskán széles és mély, hidat emeltünk valamivel a város felett és kirakattuk a folyó medrét nehezen kopó kövekkel, így biztos az átjárás apályban, dagályban, viharban is akár. A hídról már látni a kúriát. Biztos vagyok benne, hogy ajkadra forraszt majd minden dicsérő szót és méltatást ez a páratlan látvány, ahogyan teszi azt nap mint nap Syemonia nagyszerű városának minden egyes lakójával. Ne érezd magad rosszul emiatt, idővel bizonyára sikerül pótolni a hiányosságaid a klasszikus műveltségek terén, és akkor megfelelően lírai formát adhatsz majd a gondolataidnak, elragadtatottságodnak.
Egyszóval, a kúria fenséges látvány. Meredek szerpentin vezet fel hozzá ami a város nyugati főútjának egyenes folytatása, eltévesztened lehetetlen. Magasan fenn a hegyoldalba épült, számtalan apróbb híd és viadukton visz keresztül az út, ami azonban gyalogszerrel is megjárható legfeljebb két óra alatt. Régen a völgy jobban ki volt téve a támadásoknak, rablóknak és banditáknak, szükség esetén ezeket a hidakat leomlasztották, így a kúriát elvágták a támadóktól. Mint látni fogod majd, családunk háza jóval nagyobb, mint amekkorára szükségünk lehet, a régi időkben háborús helyzetben menedékhelyként szolgált alattvalóink számára is. Az utóbbi évtizedekben azonban csak kevés dolog kezdte ki a békét.
Syemonia városa tehát a torkolat bal partján fekszik, amit a folyó szélesedésénél híd köt össze a jobbal. Ősidők óta bányásszák a környező hegyek köveit, és nem egy elég időtállónak bizonyult, hogy kibírják az áramló víz ostromát, így a gátakat ebből építve a folyópartok biztosítottak a folyó ezen alsó szakaszán. A városunk nyilvánvalóan zsúfolt benyomást kelt, az épületek szorosan állnak, a hegy lábaira építve gyakorta teszik próbára a lovak patáit az emelkedő utak, és az azokon egyenesen leáramló vizek, legyenek akár a csapadékos táj okán kialakult patakocskák, vagy éppen egyszerűen csak a szennylé, ami nélkül aligha létezik város vagy emberi élet egyáltalán. Végig a parton dokkokat láthatsz, a kikötő árbocrengetege talán csodálkozásra késztet majd, legalábbis addig, amíg valamelyik kedves syemoniai polgár ízes szavakkal el nem meséli neked, hogyan és miként rekesztette el egy földrengés jó húsz esztendeje a nyílt tengertől a várost, és nem látod a saját szemeiddel is ezt a város legészakibb mólójához érve. Páratlan látvány lesz csakugyan, a hegyek mintha össze akartak volna csókolózni az addig büszke őrhelyük két végéről, megomlott az oldaluk az idomtalan rengésben, mérhetetlen mennyiségű sziklát hullajtottak a tengerbe, és az addig tiszta, nyílt, hajózható út most jóval keskenyebb, és apálykor teljesen járhatatlan csónakoknál nagyobb merülésű hajók számára. Érted hát, miért vagyunk védve tengeri ellenségeinktől, kapitány a talpán az, aki ki- és behajózik azon a lélekvesztőn még dagály idején is, amikor a hajógerincre éhes sziklák látszólag ugyan biztonságos mélységben tűnnek el a víz alatt, valójában az utat akkor is merülőónnal gondosan kimérve járhatja csak meg akármely hajó. Átlábalni ezeken a sziklagörgetegeken is nehéz, így nincs mit csodálkozni azon, hogy a leleményes syemoni kereskedő nép kihajózik a dagállyal az érkező hajók elé, és még ott a pallókon, az állandó északi szél kiszámíthatatlan hullámain megkötik az üzletet, és átrakják, sőt, nemegyszer hajóstul veszik meg az árut, adva cserébe a korábbi hajót, amivel mentek, majd visszatérnek, amint biztonságos lesz az út megint. Leleményesség tekintetében alattvalóink nem maradnak el nagyobb királyságok művelt lakóitól sem.
És hogy mivel kereskedünk? Roppant összetett kérdés, talán e levél keretei nem is alkalmasak a megválaszolására. Magad is láthatod, hogy völgyünk roppant elszigetelt, noha a mellékes kisebb ösvények, utak taglalására nem tértem ki, és északi fekvése miatt az időjárásnak roppant kitett, bár a hegykaréj megvédi a tenger nagyobb áradásaitól. A szél és az eső állandó vendég nálunk, ám ezeknek hála az erdeink dúsak és nagyvadakban bővelkedőek. Farkasok és medvék, szarvasok, őzek, rókák, vaddisznók, nyulak, nyestek és nyércek, nemes hermelinek, mókusok, és vadmadarak bőségesen élnek a völgyben és a hegyoldalakon is, valamint az öböl és a tengerkijárat halban gazdag. A földek is jól teremnek, bár értelemszerűen igazodnunk kell az időjárás szeszélyeihez, így csak olyan fajtákat vetünk és aratunk, amik kevés napfénnyel is beérik, a gyümölcsöket pedig jórészt a kereskedőktől szerezzük be a megfelelő mennyiségekben. Számolatlan remek húsfogást és gombaételt ismerünk azonban, makkot és mogyorót bőséggel adnak az erdők.
A többi öt faluról majd akkor szólok, amikor megérkezel, és bejárjuk a birtokot, szükségszerűen, mert nem esnek utadba, így felesleges még ezeket leírnom neked, bányászatukat és kőfejtőiket taglalva. Derlenkir barátságos falu, egyszerű nép lakja, a folyó felső folyása mellett csapdába ejtik az ívni járó halakat és a hegyeket járják vadászva. Ők őrzik is a birtokot délről, szemmel tartják az átjárókat Helran faluval együtt, ami tőlük több, mint fél nap járásnyira találhat a hegyek között. Derlenkir söre kiváló, valamint a városon kívül itt találkozhatsz a legtöbb utazóval, olyanokkal, akik a várost elhagyva a szárazföldön utaznak keresztül a hágón, vagy olyanokkal, akik ezen az úton jönnek el hozzánk. Az utadba eső másik falut, Kámort is barátságos, de egy kissé bolond népség lakja. Többet foglalkoznak a földműveléssel, a folyó teraszait szépen kiépítették, kiváló krumplijukra igencsak büszkék, jobb, ha nem utasítasz vissza egy tányér disznópörcös krumplilevest, ha arra jársz. Teheneket tartanak még, dús legelőikre rendesen felhajtják őket, az ő tejük és tejfeljük látja el az udvartartásomat és a várost is, sajtban sincs így hiány. Valamilyen módszerrel meg is erjesztik a jószág tejét, frissítő, de alamuszi italuktól jobb, ha óvakodsz, bár szívesen kínálják. Zajos népség, de nem zajosabb, mint a város, ahogyan azt majd látod.
Dél felől Syemoniát fallal védjük, bár ahogy írtam korábban, az utóbbi évtizedek békéjének hála a kapuk mindig nyitva állnak, ám apám hagyományait megőrizve az őrséget nem szüntettem meg. A város természetesen fejlődött, bár a katasztrófák és építkezések nyomán mindig igyekszik a lakosság igazítani a falakon és az utcák futásán. A hegyek lábánál fekve a folyóhoz szorítva mindenkinek az érdeke, hogy a csapadékvizek gyorsan lefolyjanak az utcákon és ne pangjanak keresztirányú utcákon. Az árkokat tisztán tartják, erre mellesleg rendelkezésben utasítom is őket, folyamatosan javítják az utak állapotát, és persze, igazodnak kövekben és habracsokban, a külvilág felfedezéseit hasznosítva. Nem állíthatom, hogy különösebben művelt város volna a mienk, bár törekszünk arra, hogy elegendő mennyiségű és kellően világlátott tanítót hívjunk az uradalomba, a helyiek igénye és adottsága nem tesz minket egy szellemi javaktól csillogó bárósággá, ám mindezek mellett a lakosság értelme a megelégedettségemre szolgál. Tanodáink látogatottak, a kereskedőink jól képzettek, a mérnökeink ügyesek. Néhány versíró és költő is akad, akik esős tájunkon, kandalló elé terített medvebőrökön csókolóznak össze a múzsáinkkal, és egy állandó színtársulat is telel nálunk, bár meg kell mondjam, nem bánom, hogy e csúfolódó csepűrágók a rövid nyarakon máshol próbálnak szerencsét.
Vallást már az apám és az ő apja sem jelölt ki a népnek, de a szélsőséges vallási szektákat, és az azokban hívő lakosságot minden korban és időben szigorúan megbüntettük és tesszük ezt most is, így irtotta ki a nagyapám nyolcadik falut, amire ma már csak romok, és a romok között sínylődő embermaradékok emlékeznek, ha ugyan élnek ott még emberek, túlélők. Az emberáldozó szörnetegeket nem tűrhette meg ez a föld, a kegyetlenség kiirtásához a lehető legkeményebben lehet csak hozzáfogni. Ezen túl minden békés felekezetet szívesen látnunk, jelentős számban vannak hívei természetesen a Nap egyházának, ott áll a temploma minden faluban,, de összességében a lakosság leginkább vallástalannak tekinthető, természeti istenekben, tündérekben, manókban, trollokban, vérfarkasokban és vámpírkban hisznek. Ez a misztikus völgy erre sarkallja a lelküket és őszintén szólva nem hibáztatom őket ezért.
Állandó hadseregünk kicsi, de jól képzett, a katonák mind rendelkeznek polgári foglalkozással is. Háború esetén az egész népből toborozható volna állomány, mert kemény, szívós emberek ők, bár alapvetően nem tartozunk a hódító fajtához, a völgyünket elszántsággal és akarattal védenénk meg a ránk törő ellenségektől.

Elöljáróban ennyit, kedves öcsém, bízom benned, hogy utad kényelmes és könnyű lesz, baj nem ér, és hamarosan megérkezel hozzánk. Felkészítettem a ház népét a jöttödre, bár megvallom csodálkozom, hogy megfelelő portré még nem készült rólad, amit egy ilyen alkalommal előreküldhették volna.

Találkozásunkig kívánom neked a legjobbakat:
Seryl Mergan von Syemons,
Syemon bárója, Syemonia kormányzója, a Völgy Bástyája

Kelt.: az istenek kegyelméből uralkodásának ötödik évében, Syemons kúria, a Kataklizma utáni 305. esztendőben

Remek lett, Darren-nek sem volt kifogása, neki is nagyon tetszett, így elfogadva.
Ki is teszem pillanatkon belül a topicodat és utána mehetsz is játékostársat keresni

Ház neve: -
Ház jelmondata: -
Terület száma: -
Ékkő: -
Címer: -
Karakter neve: Dorian Araton
Karakter rangja/befolyása: zsoldos, a Syemon család el nem ismert fattyú tagja
Karakter leírása:



Kinézet
178cm magas, 75kg körüli, erőteljesen harcedzett izomzatú, széles vállú fiatal, 25 éves férfi. Bőre tejeskávé árnyalatú, a tartása egyenes, bőrét néhány helyen - általában a ruhák takarásában - sebhelyek szegélyezik. Kiállása tiszteletet parancsoló, erőteljes, lendületes, karizmatikus, a hangja sima, középmély tónusú. Sötétbarna tincsein napfény hatására vöröses árnyalat vehető ki, ezüstszín pillantása higanyszerű, ikerpárú tükörre emlékeztet, melyben a figyelő megláthatja saját magát. Gyengébb jellemek ritkán szeretnek sokáig farkasszemet nézni vele, abban ugyanis mintha megláthatnák valódi önmagukat, s az bizony igen keveseknek szolgál örömére.

Előtörténet
"...mint ahogy az hiányos neveltetésedből..."
Megrándult a szája, ujjai között nagyot zörrent a levél pergamenje.
- Micsoda beképzelt nyomorult... - Női kéz érintette meg a vállát, átható, boszorkányos vörösség kúszott perifériás látásába, ahogy a nő finoman közelebb hajolt. Kellemes levendulaillata volt, egy cseppnyi mentával. Az előbbi a drága parfümériától, az utóbbi a gyógyfőzettől, melyet titokban ivott. Felismerte az illatát néhány évvel ezelőttről...
- Meg kell őrizned a higgadtságodat, gyermekem. - A hangja kedves volt a fülének. Kivágta a nyelvét a mocskos fattyúnak, aki kígyósziszegésnek titulálta gyerekkorában. - Vérünk kiváltásága a velünk született arrogancia, a felsőbbrendűségi tudat neveltetés kérdése. Muszáj higgadtnak lenned. Örökké. - Puhán megcirógatta fia sötétbarna tincseit. - Folytasd, kedvesem.
Folytatta. Hangosan olvasta a levelet, mely olyan mérhetetlen ömlengésnek tűnt, hogy szinte eltorzította lelki szemei előtt a tájat, melyet...
- Feltételezi, hogy nem ismerem a területünket. - A nő halkan nevetett megjegyzésén, kecses mozdulattal lépett el mögötte. A férfi tükörszerű pillantásán keresztül figyelte, ahogy mélyzöld ruhájában végtelenül előkelő, úrnői kellemmel libbent a könyvespolchoz. Finom mozdulattal simított végig a koros könyvek aranygerincén.
- Fogalma sem lehet róla, hogy jártál már ott. Sem ő, sem a nép nem ismeri az arcod, nincsenek írásos feljegyzéseik rólad. Mint azt te is tudod, már a fővárosban születtél, atyád rokonainál. Meg kell bocsásd a feltételezést.
Nem érezte magát megbocsátónak, ám ismerte a feltételeket, az elvárásokat. Tudta, mi a feladata. Születése óta erre nevelték.
Tovább olvasott, de nem figyelt már igazán. Gondolatai elkalandoztak a meg nem élt múltba. Anyját huszonhat évvel ezelőtt megkísérelték hozzáadni egy gazdag, befolyásos öreg nemeshez az egymáshoz közeli területek érdekegyesítése okán. Anyja fiatal volt, büszke és önérzetes. Sokáig hadakozott a frigy ellen, s mert könyörgései nem találtak értő fülekre, a menyegzőt megtartották, ám sosem hálták el: Séraphine von Syemons kissé illuminált állapotban, az őt őrző testőrkapitány szemrevaló adottságaitól megrészegülve a nász elhálása előtt megszökött a férfival. Hatalmas botrány volt, azt mondják. A nép még ma is emlékezett rá, ahogyan arra is, miként tagadták ki a nőt a családból, s fosztották meg a testőrkapitányt rangjától, földjétől, a báró kegyétől. Sosem ismerték el kettejük házasságát és ő... a család szemében egyszerű fattyú maradt.
Mostanáig.
- Ön azt várja tőlem, hogy eljátsszam a hálás, tudatlan fattyút, aki nemes bátyja kegyeit keresi. - A hangja semleges volt, bár a vérörökségű büszkeség úgy feszült mögötte, mint húr a lanton egy átmulatott éjszaka komor ébredése után.
- Azt várom tőled, hogy szerezd vissza, ami jogosan minket illet. Ha ehhez az kell, hogy hűséges kutyának tetteted magad, hát megteszed. - A férfi csendben maradt. Letette a levelet az asztalra, üres pergament húzott elő. A lúdtoll hosszú szárának sötétje megcsillant tükörszerű pillantásán.
- Uralkodni nevelt, de apám nyomán zsoldos vagyok. Fizetségért küzdök. - Belemártotta a tollat a tintába, felpillantott. A higanyszerű szemek alatt sötét mosoly rándult a száján. - Ez sem más, mint bármely más megbízatás, csupán... a kockázat, s a honorárium nagyobb.

"Kedves Bátyám!

Szívélyes levele igen nagy örömmel tölti el szívemet. Úgy hiszem szerény neveltetésem folytán nem találhatom a megfelelően kifejező szavakat végtelen kegyelme, s kiemelkedő figyelmessége méltatásához. A vér szentségének tisztelete oly nagy erény, melyet mai korunk már elfeledni látszik, ám Ön kegyes uram, még méltatlanságom teljes tudatával is megajándékoz nagybecsű figyelmével. Ez olyan kiváltság, melyet meghálálni nem tudok, ám mindent megteszek majd, hogy megszolgáljam a belém vetett bizalmát.
Nemes anyám elbeszéléseiből sokat hallottam már a Seymons család földjeiről, ám most, sorait olvasva érzem csak igazán, mily gyönyörű, gyümölcsöző földtől fosztotta meg magát anyám tettével, melyet azóta is mélységesen, teljes szívéből bán. Legfőképpen azt, hogy nem ismerhette, s segíthette Őbáróságodat úgy, ahogy egy nővérnek illik. Remélem nem él szívében nehezteléssel emiatt, s egy nap képes leszek Önnel feledtetni eme bánatot.
Természetesen utam során mindenképp figyelmet fordítok az Ön által említett látnivalókra, bízom Bátyám véleményében, s nem kétséges, hogy tanulságos utam lesz.
Engedje meg, hogy bocsánatát kérjem levelem rövidsége miatt, ám úgy érzem, ha már szavakban nem, hát tettekben háláljam meg a jóságát. Haladéktalanul felkészülök az útra, s ügyeim zártával érkezem Önhöz a megjelölt időben.
Természetesen nem jöhetek üres kézzel. Valódi ritkasággal kedveskednék majd Önnek, melyhez hasonlatosat úgy hiszem még nem láthatott, s mely őszinte reményeim szerint elnyeri majd tetszését. Portrét sajnos továbbra sem biztosíthatok. Ezen hiányosság sajnálatos körülményeimnek tudható be, melyekért természetesen a felelősséget vállalom.
Találkozásunkig a legjobbakat kívánom Önnek!

Maradaok őszinte tisztelettel:
Dorian Araton"

- Nagyszerű. - A nő visszatette a korábban fellapozott könyvet a polcra, s most visszasétált a férfihez.
- Anyám?
- Igen gyermekem? - Várt néhány másodpercet, tükörszerű pillantása élesen izzott a gyertyalángok fényében.
- Kinek a gyermekét hordja a szíve alatt? - A nő megtorpant, a döbbenet a pillanat törtrésze alatt suhant át az arcán. Végül finom, bár kissé frusztrált mosoly rebbent barackszín ajkaira.
- Miből jöttél rá?
Pillanatnyi csend szakadt kettejük közé, ahogy a férfi megtartotta még a másik pillantását... aztán visszafordult az asztalhoz, hogy forró viaszt csepegtessen a levélre.
- A menta illatából. Egy hónapja fogyasztja a gyógyfőzetet.
A nő halkan nevetett.
- A szemfülességed lenyűgöző, Dorian. Nagy hasznát veszed majd az öcsém mellett.
- Nem fogja elárulni, ugye?
- Nem tartozik rád.
- Értem. - A férfi enyhén biccentett és lepecsételte a levelet. Postafordultával küldte vissza a Syemon ház arrogáns bárójának. A bátyjának.
Nos. Talán eljött az idő, hogy ő is az legyen. Újra.

Ház/szövetség leírása: House Syemon leendő tagja

Elfogadva a Syemon ház topicjába kerül be a karaktered.