Botanika és a kert

" Lehet, de akkor hogy védjem meg magam... bárkitöl... vagy hogy tudnék én... ekkorakéns hasznos lenni egy küldetésben? " Kérdeszte Tara nagyon csalodottan.
"Csak ugy ha én csak... a ... nem tudom... ehh... mindegy... nem érdekes... 3 kilot birol el, de aszt is elég nehezen. " Szolt a fejét rázva és szinte duhos volt magára.
Ehy hosszú perc után fojtatta. "Az X-Men chapata sokszor volt szemben kölmmbözö hadseregekkel, de igaz... és a X-Men a legerösebb mutánsok chapata... hogy én hogy fogok a fö csapatoz tartozni egyser, aszt nem is... nem is értem. " Szolt kicsit szomubban. "De jol esik a le erösebb és leg hatékonyabb mutánsok közé tratozni. " Monta Tara egy bolintással.
" Egy auto vezetése nekem... én normális méretünek... érezném magam. " Szolt Picur, felnézve az átlagos méretü Willre.
" Engem is érdekelne az hogy SHIELD ben dolgozzak vagy akár esetleg még... Will... te szerinted lehetne belölem... SHIELD ügynök? " Monta Picur, és utána öszintén kérdeszte a másik lányt.

(nem túl rosz vagy rövid? )

" Igazad van. " Szolt ugy ahogy elfogadva aszt amit Will mondott. " Igen... juj... tényleg. " Tara ettol láthatolag magabisztosabb lett. " nem gondoltam még rá... szoval van eszély rá hogy talán SHIELD ügynök is lehetek? Érdekes lenne... mert a koromhoz képest sokkal többet tudok a katonai eszközökröl, védelmi rendszerekrol mint mások. Szeretek nyelveket tanulni, és... elég jol értek a sütészes és fözéshez... amielött ide kerültem... egy étteremben tanitott az eggyik szakács engem egy kis ideig. " Szolt kicsit jobb kedvel Picur.
" Az eggyik tanár (Celine), a kentaur mutánt X-Men lány, valami étterem vagy sörözöt vagy büfét nyitna... ott tudnék is hasznos lenni. " Szolt és bolintott. "De ugy hallotam hogy a SHIELD ügynököknek nem lehetnek külsö kapcsolatok... szinte eltünnek... egy uj név és és uj élet... igaz ez? " Kérdeszte Willt.
" És ha lessz elég pénzem akkor csináétalot magamnak sisakor, test páncélt és... egy kardot... vagy valami nagyon kicsit energia fegyvert ami a karomra erösithetö vagy... nem tudom " Gondolkodott hangosan a kicsi lány. "És ugy más sokkal erösebnek és nagyobnak éreszném magamat. " Szolt komyolyan bolintva.

(ehh... nem tul jó ez a post )

Gyönyörű szép verőfényes idő van ma is, így arra gondoltam, hogy ki gorulok a kertbe, és hát majd a többit még meglátom. Út közben, néha látok másokat is akik járkálna, és egymással beszélgetnek. Hamar megérkezem a kertbe, mert csak pár forduló és lift után, végre megérkezem, a kertbe, ahol a növények finom illatát. És, maga a kert is egyszerüen lélegzet elállító. Na, igen jól nézki talán túlságosan is, de most nem ez érdekel, csak bambulni szeretnék, és egyáltalán nem gondolkodni. Apáék jövöhéten utaznak ide, mert nagyinak jövöhéten lesz a név napja. De, ezzel már majd máskor foglalkozom. Az igazat meg valva, még mindig nem tudom, hogy mit is adjak neki, mert egyszerűen még ötletem sincs, bár még mindig ezen töröm a fejem.

Szonár épp egy terepgyakorlatot tartott a dzsungelszobában. Ezt a részt nagyon gazdagon díszítették, számtalan egzotikus növénnyel és még egy tó is volt ott. A biológiai faktosoknak itt került ma megrendezésre egy kis plusz gyakorlat, hogy ne kelljen mindig a Veszélyterembe menni. Fő volt a változatosság. Az igazgatóhelyettes sárga ingben és napszemüvegben jött ki a kert részre. Adiákjai épp elbúcsúztak tőle, az egyik még feltett néhány kérdést. Éva nem hallhatta onnan, ahol ő volt. 
Szonár indult volna vissza az irodája felé. Még nem kellett másik órára sietnie, csak papírmunka volt előtte és számítógépes nyilvántartás, az viszont bőven. Meglátta a lányt tolószékben és eszébe jutott sok minden. Ezt a lányt az a nyughatatlan Dialin vitte bele a rosszba. Előtte nem volt vele gond. Megsérült szegény, mikor Apokalipszis Lovasai lecsaptak. Azelőtt, hogy ide, Salembe költözött az iskola. Az igazgatóhelyettes gondolta, elbeszélget picit a lánnyal, hogy hogy volt mostanában. Lehet, hogy pont ez hiányzott neki, egy őszinte beszélgetés és azért vetemedett repülőfestésre, rongálásra. Elindult a virágokat nézegető lány felé és mikor a közelébe ért, megszólította, közepes hangerővel, hogy ne ijedjen meg:
- Üdv, Éva! Hogy vagy ma? Itt van már a tavasz, egyre több virágunk lesz!

~ Vajon, itt lesz valami Május elsején? Jó lenne tudni, hisz oda haza is szoktak programok lenni, bár, itt vagyok már egy ideje, de még ezen kérdésel, nem is foglalkoztam, csak most jutott az eszembe. - Gondolom magamban, miközben a virágokat nézegetem. Gondolataim, csak ekörül forognak, bár lehet csak nálunk van ilyen Május elsejei programok. Mélyet sohajtok, majd valahonnan mozgást hallok, és hangokat. Tekintetemet, kicsit oda fordítom, egy kis pillanatra, és akkor veszem észre, hogy nem vagyok egyedül. Szívemet, ez egy kicsit melegséggel tőlti el. Majd, ismét a virágokat nézegetem.
~ Jó rég láttam már a Star Wars-t, egy től hat ig, talán ma meg tehetném valamikor mondjuk este. - Gondolom magamban, majd ismét egy hangot hallok. Mikor oda nézek, látom, hogy ki közeledik.
- Jó napott igazgatóhelyettes úr. Jól vagyok köszönöm kérdését, ép a virágokat nézegettem, és közben azon gondolkodtam, hogy majd megnézek egy filmet. Egyébként, valóban egyre több idén a virág, mint mondjuk tavaj, vagy tavaj elött. - Értek egyet az igazgatóhelyettessel, és közben egy mosolyt is meg eresztek felé. - Őn, hogy van igazgatóhelyettes úr? - Kérdezek vissza, mert végül is tényleg érdekel.

Arkan meghallotta, hogy a lány teste hogyan reagált a társaságra. Pozitív folyamatok indultak el benne, amit a rendkívüli hallással meg tudott hallani. Évával semmi gondja nem volt, picit értetlenül is állt a hirtelen csínytevés előtt. Arra gondolt, hogy mióta kerekesszékbe került a lány, elidegenedett a többiektől és kapva kapott az alkalmon, hogy valaki szóba állt vele. Pechjére az iskola második legrosszabb gyereke címre pályázó bukott diák volt az.
- Látom, látom! Te is tartasz a szobádban virágokat? A feleségemnek hála nálunk vannak. Nem annyi, mint itt, természetesen, mert itt egy egész kertet tartanak rendben a kertészeink. Igyekeznek mindig bővíteni a palettát.
Szonár is értette a mezőgazdasághoz, mert azt tanulta és tudott hasznos tanácsokkal szolgálni. Melyik virág alkalmas ilyen helyre, mit könnyű és olcsó eszerezni, gondozni és persze, hogy mit szoktak szeretni az emberek általában. Néhány egzotikus növény is volt, húsevű nem, mert az veszélyes, de volt például lándzarózsa vagy különböző trópusi orchideák, amik csak a legvadabb dzsungelek mélyén termettek.
Visszamosolygott és levette a napszemüvegét, a nyakába akasztotta a pólóra.
- Egy kis társas mozizás lesz a szobában? Mit néztek meg?
Puhatolódzott, hogy volt-e kivel szórakozni. Egyedül is lehetett filmet nézni, a diákoknak elég jól felszerelt szobáik voltak, de a technika az csak technika volt és ha nem volt hozzá partner, barátnők, haverok, akkor silányabb lehetett az élmény és az élet is.
- Köszönöm, én remekül vagyok! Most tartottam egy bioszt azoknak, akik ebből akarnak majd felkészülni a tovább tanulásra. Neked mik a terveid ilyen téren, Éva?

A férfi, ismét kérdez valamit, de nem válaszolok azonnal, mert meg várom, hogy be fejezze a mondatát, és csak utánna szólalok meg megint.
- Igen, van egy leanderem, és egy jukkám. - Mondom neki, és közben fel merül bennem az ötlet, hogy talán tanácsot kérjek tőle. Biztos van valami jó tanácsa, amit talán meg fogadhatok.
- Tényleg, van valami jó tanácsa? - Kérdezek rá, egyből mert végül is tényleg érdekel a dolog. Az újabb kérdésén, hogy társas filmezés lesz-e azon kicsit el gondolkodom, és azon is hogy mit is nézzünk meg.
- Még, meg kell kérdeznem Tinát, hogy ő akar-e filmet nézzni, és hogy mi legyen az. - Mondom neki egyből. Az igazat megvalva, még az sem biztos, hogy Tina akar-e filmet nézzni, de majd megtudom. Kérdésemre is kapok tőle választ, és egy kérdést is.
- Én, szakácsnak készülök tanár úr, és már Szeptember óta. Bár, igaz újra kell kezdenem az elsőtöl, de ez egy kicsit sem zavar. Utánna, majd meglátom, hogy melyik étterembe vesznek fel. - Mondom neki, majd elhallgatok, mert nem tudok egyebet mondani, és még jelenleg, kérdésem sincs.

Szonár nagy mosollyal kapta fel a fejét. A lányok szokták ilyenekkel díszítgetni a szobáikat és a felesége is nagyon szerette a virágokat.
- Igen, azok nagyon szépek. Egy kis homokot ha teszel a földjükbe és mindig nedvesen tartod, locsolod, akkor maradnak meg igazán sokáig - adott tanácsot, ha már kérte Éva.
Tina már a tanári gárda része lett, mióta végzett és jószívű, rendes lánynak ismerte meg az igazgatóhelyettes. Sok ilyen fiatal tanított ott és a korábbi barátságok is megmaradhattak. Művészlány volt, akiről Éva beszélt, erre emlékezett Szonár.
- Akkor biztosan jársz a főző szakkörbe is. Miket szeretsz főzni? Én nem nagyon értek hozzá, szerencsére főznek rám - utalt a feleségére.
A kertben közben jött egy nagyobb csoport diák, csak úgy átmentek a helyiségen, nézelődtek, megálltak egy-egy fánál, bokornál vagy virágnál.

~ Borzas~

Furcsa, hogy egy lény aki eredendően a bűzéről híres, ennyire szeretheti a virágok illatát. Épp most is a botanikuskertben ültem, körülöttem mindenhol virágok, letelepedtem a fűre és mélyen magamba szívtam az illatokat, miközben a gondolataimba merültem.
~ Csak most érkeztem a suliba, de amint lepakoltam a szobámban, már ki is jöttem ide, nehogy véletlen bárki is meglásson. Igaza van apának, antiszoc lettem, amiért alig találkoztam másokkal csak vele, a tanárnőmmel és néha a kollégáival. De nem akartam magamra vonni a figyelmet. Eddig még sosem találkoztam más mutánsokkal, vajon ők is ítélkeznek a külső alapján? Remélem annyira nem, elvégre ők is különlegesek valami módon, vagy nem? Ki tudja.
Ahogy a gondolatiamba merültem, már azon kaptam magam, hogy a száj harmónikámon játszom, ami eddig ott pihent a nyakamba, mert egy ideje láncra fűzve hordtam. A dallam pedig követte a gondolataim stílusát, ritmusát. Kissé hullámzó volt, mégis elgondolkodtató volt, és random. Nem a megszokott vadnyugati zene, vagy olyan, amit a rádióban hallani. A szívemből szólt és meg is feledkeztem a külvilágról és annak az esélyéről, hoyg valakinek jobb a hallása, akárcsak nekem, és könnyen meghallhatja. (Utalok Sonárra)


~Peter~

Végre végeztem, bár nem ment annyira simán, mint vártam, de csak sikerült. A kezemben pörgettem egy tollat, úgy léptem ki a kertbe, egy kis friss levegőt szívni.
~ Jót tesz egy kis friss levegő, főleg ha az ember épp kondizott egy jót a szobájában, és aztán tusolt egy jót. Kellemesebb illatokra vágyom, most, mint a tesi pólom szaga. túl sokat edzek mostanában, kicsit lazítanom kéne és meg kellene próbálnom uralni az új erőmet is.
Gondoltam, majd a tollra néztem ami eltűnt. Eddig sosem volt gond a képességemet használni, de aztán előszedni az eltüntetett dolgokat, az volt nehéz. Most sem került elő a toll, amikor elő akartam csalni ismét, így nagy sohaj közepette vontam le a következtetést, hogy ezt még gyakorolnom kell. Ekkor halottam meg két ismerős hangot a kertből.
~ Éva és Szonár igazgatóhelyettes?
Követve a hangot, hamar meg is pillantottam őket, akik amúgy nem voltak messze, csak épp kitakarta őket egy bokor ami mellett megálltam szerencsétlenkedni az erőmmel.
- Szia Éva és üdv Szonár igazgatóhelyettes. Mi újság? Rég láttam mindkettőjüket.
Kérdezem, míg lassacskán beérem őket, megszaporázott lépteimmel. Ahogy odaértem pedig a toll amit eltüntettem épp Éva ölébe pottyant.
- Hát itt vagy. Persze akkor nem jössz elő amikor akarom.
Mondom kissé elégedetlen képpel.
- Szabad?
Kérdem Évát, hogy visszavehetem -e a tollamat és ha igen, visszaküldöm azt oda ahonnan jött.

szerk: Éva nézd meg még egyszer a reagot, mert nem neked mondta hanem a tollnak, ami az öledbe pottyant a semmiből.

Szonar, meg adja a kért tanácsot, amit kértem tőle, és úgy tervezem, hogy meg is fogadom azt. Hisz, mi másért kértem volna, ha nem azért, mert kell.
- Köszönöm, megfogadom a tanácsát. - Mondom, egy mosolyal az arcomon. Egyszercsak, szóba kerül a tovább tanulás, mire én közlöm, vagy legaláb is a kérdésére adik neki választ, hogy szakácsnak készülök. Megint mond valamit, majd kérdez is.
- Igen, járok még a szakkőrre, és töbnyire a levesek főzése de már csináltam mást is, például rántott húst, petrezsejmes krumplival. Vagy, esetleg parajt, tükör tojással, bárnem értem, hogy mi alapján nevezik tükörnek, de talán majd egyszer, utánna nézek a dolognak. - Az utolsokat, inkább magamnak, mint Szonár bának mondom. Majd, egyszer csak, fel bukkan Peter, akit már jó rég nem láttam, és ha jól értem, ő is így van ezzel.
- Szia Peter, valóban rég találkoztunk. - Mondom, de aztán a következő mondatára, ki kerekedik a szemem, és az állam is le esik a döbbenettől, mert egy tól jelenik meg a semmiből. Peter, mondvalamit a tólnak, majd kérdeztőlem valamit, amire én csak bolíntanitudok.

Szonár visszamosolygott. Nem olyan tanács volt ez, amivel rá akart volna erőltetni bármit a lányra. Ő kérte, ezért kapta meg és ha alkalmazza, nem fogja megbánni.
- Csupa finomság! - mondta az igazgatóhelyettes vidáman.
A változatos étkezés nagyon fontos volt és ő is, a családja is igyekezett erre mindig figyelni. Főzelék, hús, édesség, köret, mindenre kellett néha sort keríteni.
- Ez jó kérdés, én sem tudom, csak szeretem. Vannak olyan ételnevek, hogy az egyszerű földi halandó nem tudja megfejteni. Például a gránátos kocka mitől gránátos?
Szonár nem volt rest tanulni, ha Éva esetleg tudta ezt a szakkörről és nem csak a gyakorlatot tanulta. A felesége is főzött sok mindent és a gyerekük már kezdte mostanában kérdezgetni, hogy mi micsoda volt. Mikor a gránátos kockáról kérdezte, hogy mi az a gránát és próbálták elmagyarázni, akkor jöttek rá, hogy ők sem tudták, miért hívták így az ételt. Nem néztek utána, mert mindig volt valami fontosabb, de most ha már felmerült, Szonár megkérdezte.
A kertben járkáltak a diákok, sokan csak nézegették a virágokat, azok voltak a legnépszerűbbek. A fákat, bokrokat már kevesebben nézték. Néhányan pedig csak sétálgattak, mert arra is tökéletesen megfelejt ez a hely. Szonár füleit harmonikajáték csapta meg. A nagy zsivalyban ez nem volt olyan könnyen kivehető, de az extrém hallással neki nem okozott gondot. Meglátta a fűben ücsörgő diákot, Borzast. Tudta róla, hogy nemrég került ide és egy rendőr nevelte, okos gyerek volt, csak nagyon visszahúzódó. Mikor integetni akart neki, meghallotta közeledni feléjük egy másik ismerősét. Peter volt az, aki nemrég végzett és már egy csapatba tartoztak, mivel ő is beállt az X-Menbe. A vadászklubban lelkes tanítvány volt és sok mindenhez értett. Szonár emlékezett még a traumáira is, hogy ő is ott volt azon a kiránduláson, amin elrabolták a Hydra katonái és hogy az egyik barátja elvesztése mennyire megviselte. Ez az új mutációja még gyerekcipőben járt, látszott a szerencsétlenkedésből.
- Hello Peter! Szívunk egy kis kellemes levegőt és éppen a tükörtojást meg a gránátos kockát akarjuk megfejteni, hogy miért hívják így. 
Szonár halk nevetéssel kísérte a jelenetet a tollal. 
- És te hogy vagy? Látom, tanulgatod az új képessegedet - mondta Peternek.
Megint odanézett, ahol a borzsrácot látta ülni. Visszanézett a többiekre és a fejével intett Borzas felé. Mikor közel voltak, szólt hozzá.
- Egy új diákunk és kissé nehezen ismerkedik a többiekkel. Van kedvetek odamenni? A  fűben ücsörögni amúgy is nagyon jó érzés.
Ha jöttek, akkor ment velük és távolról már mosolyogva intett Borzasnak, nehogy megijedjen.
- Hello, Josh! Tetszett a dal. Mi a helyzet veled? Ismeritek már egymást? - mutatott Évára és Peterre.

~Peter~

Mindketten köszönnek, majd a tanár úr két érdekes rejtvényt mond el amit eddig ők fejtegettek.
- Hát ha engem kérdeztem a gránátos kockára lenne egy tippem, bár nem azért mert annyira ismerném az eredetét csak tudom, hogy néz ki, mert ettem már mikor anya csinált. Szerintem azért mert a tészták olyanok, mint a repeszdarabok, miután ugye felrobbant a gránát. Sok kicsi kocka.
Vetem fel a dolgot, majd az erőm megtréfál és a tollam Éva ölében landol, majd a lány belegyezésére elveszem azt. Éva nem szól egy szót sem, de a tanár úr kérdésére azért válaszolok.
- Igen, de nemcsak ezt kell majd tanulnom. A képességfejlesztés órákon kiderült, hogy talán képes vagyok most már teljes mértékben lemásolni annak az erejét akit megérintek, így feltételezték többen is, hogy lehet már véglegesen is képes lehetek lemásolni egy képességet ha a tulajdonosával legalább 15 percig érintkezésben maradok, de még ezt nem próbáltam ki eddig senki képességével sem.
Mondom, majd kissé elgondolkodom, majd Évára pillantok és felé intézem a szavaimat.
- Éva lenne egy kérdésem. Ősztől már főiskolára megyek tovább tanulni, így majd nem leszek itt minden percben jövőre, így azt szeretném kérdezni, hogy lemásolhatnám -e esetleg a te erődet, hátha képes lennék az állandó fenntartására. Nem szeretnék úgy elmenni az iskolából hosszabb időre, hogy nincs erő ami megvédene. És megkérnélek, hogy segíts kitanulni az erőd irányítását. Persze én se lennék hálátlan, ha bármiben segíteni tudnék neked csak egy szavadba kerülne.
Mondom, és kissé zavarban is vagyok emiatt, hogy a tanár úr jelenlétében kértem meg Évát, de úgy éreztem talán itt a legkevésbé kínos a dolog.
Ha megengedi, vagyis beleegyezik, akkor a vállára teszem kezem, hogy neki ne kelljen fáradnia ezért, hogy a kezét tartja felém. Ha nem akkor mondom, hogy megértem a dolgot, bár kissé csalódott lennék.
A tanár úr kérdésére, invitálására, csak a biccentés irányába nézek, amjd egy félmosoly keretében elismerően bólintok.
- Persze miért is ne. Sok az újonc mostanában.
Mondom majd ha odamentünk, akkor én Sonár tanár úr kérdésére bemutatkozom.
- Még nem volt szerencsénk találkozni. Az én nevem Peter Calm, örülök, hogy találkoztunk.
Mondom, majd kinyújtom felé a kezem, bár leblokkolom az erőmet, nehogy átvegyem az állati erőit, ebből már volt bajom régebben. Marha nagy.

~ Borzas~

Annyira elmerültem a saját világomban és a zenémben, hogy észre se vettem, hogy odajöttek hozzám. Csak mikor a tanár úr megszólít akkor nyitom ki a szemem és veszem észre, hogy már egész kis társaság jött oda hozzám. Persze véletlen emiatt el is rontom a záró hangot, de ez most kevésbé lepett meg, mint az hogy idejöttek hozzám.
- kö.. kösznöm tanár úr... még nem.
Majd a srác bemutatkozik és kezet nyújt felém én kissé félve de végül kezet rázok vele.
- Üdv... Peter, az én nevem... Joshua Carter, de hívjatok csak Borzasnak.
Mondom egyre több magabiztossággal, majd a lány felé fordulok.
- És téged, hogy hívnak?
Kérdem a lányt, míg a zsebemből elővett zsebkendőmmel megtisztítom a szájharmónikámat.

Az igazgató helyettes szavára, csak bólintok, majd mond valamit, és ismét kérdez is. Kérdésén, gondolkodnom kell hisz nem tudom.
- Majd, ennek a relytéjnek is utánna nézzek. - Pirulok el egy kicsit hosszas gondolkodás után, mert nem tudom a választ rá. Mondjuk, még jó, hogy van net, mert legalább van hól kerzsgélnem, bár lehet, hogy a könyvtárban is megtalálnám a választ. Aztán, Peter is meg jelenik, és a másod mutációját gyakorolja. Peter, elöbb a helyettessel beszél a gránátos kockáról, majd tőlem kérdez. Kérése kellemes meglepetés ként ér, hogy rám gondolt, hogy le másolná a képességem, és segítsek is neki. Az igazat meg valva, nem érzem, úgy hogy remek tanár tipus lennék, de egy próbát azért megér a dolog.
- Ok, rendben benne vagyok. - Egyezem bele. - Ha, neked is meg felel, holnap kezdhetjük is a gyakorlást. - Ajánlom fel neki a dolgot, de igazából, rá bizom, hogy ő mikor akar gyakorolni. Közben, látom amint az igazgató helyettes, más fele nézz, majd fel veti az ötletet, hogy menjünk oda az új diák hoz.
- Rendben, menjünk. - Mondom, majd követem a többieket. Először, az igazgató helyettes üdvözli őt, majd Peter mutatkozik be, végül, engem kérdez az új diák.
- Szia Borzas, én: Szabó Éva vagyok. - Mutatkozom be én is, és nyújtom felé a kezemet.

~ Borzas~
A lány is végül bemutatkozott, amit jó pontnak vettem. mármint azt, hogy nem ijedt meg a külsőmtől.
- Éva, milyen szép név...
Mondtam volna több szót is, de ekkor megcsörrent a zsebemben a mobilom.
- Bocsássatok meg egy percre.
Mondtam, majd megnéztem az sms-t amit kaptam. Apa volt az. A kirándulásra összekészített cuccal. Az üzenete szerint a kapuban várt rám velük.
Amint felfogtam mit is olvasok, eltettem a mobilom és a társaságra néztem, ami az imént gyúlt körém.
- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell. Apám jött meglátogatni és hozott pár cuccot. Remélem még folytatjuk valamikor ezt a beszélgetést.
mondtam miközben felpattantam a helyemről és megindultam a kapu irányába.

folytatás a kalandon itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t271-dzsungel#53657

~Peter~

Éva szerencsémre benne volt a dologban és fel is ajánlotta, hogy holnap meg is kezdi a tanításom.
- Ez remek köszi, de ha nem bánod, akkor már ma lemásolnám az erődet, hogy érlelődjön bennem, hogy a szervezetem szokja azt. Ha érted mire gondolok.
Mondom és ha engedi a lány vállára teszem a kezem, hoyg megkezdjem a másolást.
Ezek után a tanár úrra l odamegyünk az egyik különc diákhoz, akivel nem nagyon van időnk megismerkedni, mert egy gyors bemutatkozás után rohannia kell.
- Szia.
Köszönök a srácnak aki el is viharzik, majd Évára nézek.
- Ez tényleg csak odaköszönésre sikeredett.
Mondtam kissé viccesre véve a jelenetet, majd ismét Éváhhoz szólok, hogy kicsit gyorsabban repüljön el a másolással töltött idő.
- Amúgy a főzésen kívül mi jóról beszélgettetek még a tanár úrral?
Kérdezem őszinte érdeklődéssel.

végleges másolásig lévő körök száma: 3(megkezdve)

// Mivel nem tudom Zield meddig nem lessz így vegyük úgy hogy ott van és csak hallgatja a beszélgetésünket. Bocsi ,de le kell játszanom a másolással végzett 4 kört a képességhez, Ha akarod utána rögtön ugorhatunk a másnapi oktatásra is ha akarod Éva. //

Peter kérésére, hogy had másolja le a képességemet, arra csak egy biccenéssel válaszolok neki, hogy rendben, de azért mondom is neki, hogy egyértelmü legyen a dolog.
- Persze, lemásolhatod. - Mosolygok Peterre, majd az igazgató helyettes, oda inspirál minket, az egyik új diákhoz, aki a Borzas mutáns névre hallgat. Miután a bemutatkozás meg történik, pehemre Borzasnak, le kell lépnie, de hármasban azért ott maradunk. Peter megjegyzésén el nevetem magam, majd hallom, hogy kérdez tőlem ismét.
- Nos, volt szó nővényekről, a jövőt illető tervekről. - Mondom, kábé rövíden a sorólást. Bár, ezeknél több sem került szóba.
- Veled, mi a helyzet Peter? Te, hogy vagy? - Érdeklődöm, ha már úgy is itt van. - Egyébként, te bent lakó vagy? Csak mert eddig, még nem találtam meg a szobádat, csak azért kérdem. - Bár, az igazat meg valva, ez tárgytalan a tanítást illetően, mert attól még segítek neki gyakorolni, csak eddig tényleg nem láttam az ő szobáját.

Szonár egy csöppet elgondolkodott a felvetésen.
- Ezer más, szebb dologhoz is lehetne hasonlítani, mint a repeszekhez. Lehet, hogy ezért van, érdekes meglátás
Éva már azt ígérte, utána fog nézni. Az igazgatóhelyettest ennyire nem érdekelte, hogy olvasgasson erről, sok más teendője volt, család, munka. Csak beszélgetés témájaként vetette fel, de örült, hogy a diákok ennyire rápörögtek.
~Jó látni, mikor vág az agyuk és ég bennük a tudásszomj~gondolkodott némán.
Peter új képességére, a fejlődésre Szonár gyanakvóan nézett. Aggódott az olyan diákokért, akik még nem ismerték teljesen a képességüket, de már nagyon bátran használták. Persze tudta, hogy csak használva tanulhatják meg, de olyanra támaszkodni, amit még nem ismer, az veszélyesnek tűnt.
- Gondolni kell arra is, hogy képesség nélkül mire mész. Én támogatom, hogy tanulj, de például Logan órái, amikor egy radírral is kivágod magad egy helyzetből, nagyon hasznosak. Éva lesz az első, akivel ezt a teljes másolást megpróbálod?
Arkan ismerte a tolószékes lány képességét. A veszélyt is látta. Ha Peter valamit elront, könnyen megolvaszthatja a lány alatt a széket, ami igen drága és értékes, a pótlásig pedig csak nagyon ehezen boldogulna szegény diák.
A kérést ő picit tolakodónak érezte, ha maga kapja, vissza is utasította volna. Éva döntését azonban tiszteletben tartotta. Együtt tanulnak, van idejük, Veszély közbe avatkozik, ha baj lenne. Észrevették Borzast és a diákok is benne voltak az ismerkedésben, ezért oda mentek. A bemutatkozás picit kínosra és félénkre sikeredett. Arkan mosollyal a háttérben támogatta mégis. Legközelebb már könnyebben állnak szóba egymással. Borzasnak el kellett rohannia.
- Igen, de ha még találkoztok vele, beszélhetnétek. Picit nehezen nyílik meg, kell neki a segítség és szerintem veletek jóban lehetne.
Szonár tudta, hogy Peter fősulira megy majd, de addig is lehetett jó társaság és ki tudja, talán pont jó barátság szövődik köztük. Majdnem olyan jó, mint Rejtőző mEdvével, aki tragikus sorsot ért meg és ezt Peter is megsínylette.
- És a filmnézésről. Milyen főiskolára jelentkeztél? - szólt közbe Szonár. - Ha segítség kell, szóljatok és Peter, egy tanács, a tolószékétől tartsd távol a képességet. Gondolom, hogy te sem szeretnél ártani neki.
Szonár örült, hogy a két diák egymásra hangolódott és figyelt, hogy nem érezték-e úgy, hogy már zavaró volt a tanár jelenléte. A kamaszok egymással sokkal jobban megértették egymást, Szonár többnyire akkor ment oda, ha valaki nagyon egyedül volt, segítség kellett neki. A képességüük jelentkezésekor sokan magukba fordultak és kellett a noszogatás, persze más események is kihozhatták mindezt. Ha továbbra is úgy látta, hogy nem volt teher nekik a jelenléte, akkor maradt velük beszélgetni.

~ Peter~

Miután Éva engedélyét adta a vállára tettem a kezem és megindítottam a magamban lévő "órát" ezzel, de közben vittem tovább a beszélgetést.
- Meglehet Tanár úr, de nekem ez jutott a nevéről és a kinézetéről előszór az eszembe.
Reagálok Szonár szavaira, majd az újabb felvetésére is.
- Tudom, de kissé más az, ha valamilyen képességre mégis támaszkodhat az ember, mivel én eddig is kb emberként próbáltam kivágni magam a helyzetekből és amikor a képességemre hagyatkoztam mindig csak a bajt hozta az a fejemre, mert sosem tudtam hosszabb távon alkalmazni azt, vagy állati alak esetében uralni. Igen most először, de Évához nagyon közeli képességet már másoltam így emlékszem hogyan kell kontrollálni azt, nem akarok kárt tenni a székben természetesen.
Közben Éva is válaszolgat a kérdésekre, mikre szintén reagálok.
- Jövőbeli tervek, ha jól sejtem te szakács leszel valahol, mivel meséltél már hasonlókat korábban, hogy mennyire szereted a főzést. Én megvagyok köszönöm, és igen bent lakom, de nyáron mindig sokat látogatok haza anyámhoz, mikor éppen nem dolgozik. Amúgy nem túl nehéz megtalálni a szobám. Mondjuk nem is sokat vagyok a szobámban. Sokat edzem meg zenélgetek.
Válaszolom felelve a kérdésre, hogy miért nem találta eddig meg a szobámat.
Az új srác hirtelen távozása és természete is szóba került.
- Talán, bár szerintem erőltetni nem szabad, de szívesen cseverészek vele majd, ha visszajött a suliba.
Sonár tanár úr további kérdéseire is feleltem.
- Bölcsészkarra megyek ősztől NewYork-ba. A zenei képességeimet ott kamatoztathatom majd tovább. És persze, eszemben sincs ilyesmi.
Mondom félmosollyal az arcomon.
- Persze majd mint x-men visszajárogatok még az iskolába is. És tanár úr, magnak vannak tervei a nyárra, vagy a jövő évre? Valami szokottól eltérőek?
teszem fel a kérdést őszinte kíváncsisággal az arcomon.

// 1kör letelt a másolásból maradt 3//

Mig, Peter az erőmet másolja, közben beszél is. Én is ott vagyok és hallom minden egyes szavukat. Először, a gránát alma meg a tükr tojás neve merűl fel. Majd, a tanár úr kérdez valamit Petertől, aki válaszől is a kérdésére. Majd, jó magam is kérdezek, és kapok is rá választ.
- Értem, akkor ha nem gond egyszer meg látogatnállak. - Mondom Peter-nek, és ha nem felejtem el, akkor tényleg meg is látogatom őt a szobájában valamikor. Majd, az új diák is szóba kerűl, hogy kissé zárkózott szegény, de mi beszélhetnénk vele.
- Ha vissza jött, persze fel fogom keresni, hogy jobban meg ismerhessem. - Mondom a tanár úrnak, csak azt még nem tudni, hogy az mikor lesz.
- Igen, az leszek de még egyenlőre a szak iskolát kell le tennem, ami jövőre lesz, utánnaremélhetőleg találok majd állást, ha csak a gyakorlati helyen, ahol vagyok ott azt nem mondják, hogy állandó helyem van ott, és mehetek bármikor. Az, nagyon klasz lenne, de ez a egész, csak egy kis ámbrád.- Mondom ezt, oeternek, és a tanár úrnak is. Majd Peter is mond valamit a terveivel kapcsolatban, ami egy újabb kérdést fogalmazódott meg bennem.
- Peter, és komoly zenét fogsz tanulni ott, vagy modernet? És ének, vagy valamien hangszeren? - Kérdem Petert, ha már szóba kerűlt, az ő terve is.
(Bocs a várakozásért.)

A tanárnak az volt a legnagyobb öröm, ha a diákok értették és el is fogadták, amit mondott. Peter értett és ahogy elmondta, el is fogadta a jó tanácsokat. Képes volt tanulni a hibákból és jobban cselekedni legközelebb.
- Bízok benne, hogy jól fogod csinálni. Figyelnetek kell, az elég lesz, remélem, de ha mégsem, Veszély segít.
Mosolyogva biztatta őket. A diákoknak, iskolásoknak jót tehetett az ilyen együttlét. Születtek már itt életre szóló barátságok. 
A gyerekek egészen jól beszélgettek már egymással is. Szonár azért jött, hogy ezt elindítsa, mert a fiataloknak egymssal kellett barátkozniuk, a tinik problémáit, érdeklődését ők értették meg a legjobban. Figyelte, amint megegyeztek, hogy az új diákot is megkeresik, ha visszajött.
- A jövőtök a kezetekben van. Ha valamilyen segítség kell, szólhattk, de az önállóság a legjobb. Éva, a szakácskodás biztosan menni fog és Peter, neked is, amit kitalálsz majd az egyetem után.
A művészetre Szonár nem volt fogékony, ő inkább a harcot, a gyakorlati dolgokat értette. Ettől még a művészeket szerette és becsülte. Érezte a testek hangjaiból, hogy jól megvoltak egymással. Úgy érezte, itt elég volt az ő feladatából. Vártak rá az irodai teendők is és este a gyerek mellett lenni, mert éppen beteg volt szegényke.
- Ha nem haragusztok meg, most magatokra hagynálak benneteket. Tudjátok, hol találtok legközelebb. 
Integetett és el is ment tőlük, hogy egymással nyugodtan beszélhessenek. Egy tanár jelenléte még akkor is feszélyező volt, ha jó fejként viselkedett velük. Örült, hogy összehozott két diákot vagy talán hármat, ha a borz visszajött és valóban megkeresték utána

- Rendben, szívesen látlak majd a szobámban Éva, bár már nem kell sok hátra és kezdődik is a tanév az új egyetememen, de addig szívesen várom a látogatásodat.
Mondom őszintén mosolyogva, majd Szonár tanár úrra nézek aki újabb szavakat intézett hozzánk.
- Persze, kitartás figyelem és akaraterő ez elég sok mindennek a kulcsa.
Válaszoltam majd a tanár folytatta, biztatni akart minket, hogy bármi sikerülhet amit elterveztünk.
Én csak mosolyogva bólintottam válasz gyanánt. Éva újabb szavaira viszont én is tudok pár biztató szót szólni.
- Szerintem egy jól dolgozó gyakornokot sokszor felveszik oda ahol eddig gyakorlatozott. Szerintem nem hagynának elúszni egy tehetséget, aki eddig náluk már bizonyította, hogy mit is tud.
Válaszolom, bár ez inkább ismerőseim tapasztalata volt, amit megosztottak velem is.
Olyan jól elbeszélgettünk, hogy meg is lepett, hogy Szonár tanár úr távozni akart, de hát miért tartottam volna vissza ha dolga lehet.
- Viszlát tanár úr. Még találkozunk.
Köszönök el tőle miközben egyik kezemmel integetek, de a másikat még továbbra is ott pihentetem Éva vállán, akinek újabb kérdésére hamar válaszolok.
- Szerintem modernet, bár nemrég találtam rá egy régebbi előadóra, aki elég jól ötvözte a kettőt egymással. Nekem nagyon tetszett amit csinált. Lehet én is megpróbálok majd hasonló zenéket komponálni csak én nem hegedűn játszom, hanem gitáron és zongorán.

// 2kör letelt a másolásból maradt 2//
// Bocsi a kései válaszért totál kiesett, hogy ide is kellene írnom sorry-.- //

Peter, először az én mondatoomra reagál, hogy egyszer majd fel keresném őt a szobájában, de hamarosan neki kezdődik az egyetem. Mondatára, csak mosolygok válaszul, és bólogatok. Nekem meg, még ez az év, és már dolgozni is fogok. Mármint, remélhetőleg, ha fel vesznek oda dolgozni. Mondjuk meg vannak velem elégedve, így biztos az állás. A tanár úr is mond valamit, ami nekem, eléggé Yodásan hangzik, vagy is ő is mondhatta volna. Majd, a tanár úr el köszön, mert neki még dolga van, amit meg is értek.
- Viszlát tanár úr, remélem még látjuk egymást. - Köszönk el a tanár úrtól, majd hallgatom Peter válaszát, a kérdésemre. Tehát, modernet tanul, de vegyiteni fogja a kettőt.
- Egyszer, nagyon szívesen bele hallgatnék egy ilyen számba. - Mondom neki el pirúltan. - Ha meg adod az illető nevét, akkor rá kereshetnék a You tube on az illető számaira, hogy bele hallgassak. - Teszem hozzá gyorsan, nehogy valami félre érthető dolog kerekedjen itt ki, bár nem gondolom, hogy az elöbbi mondatomban, bármi félre érthetőt mondtam volna, de nem ismerek mindenkit, és nem lehet tudni, hogy mi is pontosan a helyzet.

Évával elköszönünk a tanár úrtól, majd Éva megkérdezte milyen zenét fogok tanulni, amire a válaszom elég hamar meg is érkezett. Mindíg is szerettem a jó zenéket, akár modern akár klasszikussal kevert. Az utóbbinál persze nem Mozart-ra gondolok.
Éva rá is kérdez, hogy kire gondoltam.
- Az ilyen kevert műfaj alatt egyik kedvencem Lindsey Stirling. Régi de jó számai voltak és a duettjei is jók voltak. Őrá gondoltam a kevert műfaj alatt, de nem vetem meg a régi jó rockot sem, mint anno a Nickelback is volt. Amúgy ha érdekel telómról küldök egy linket és ott rengeteg számát megtalálod.
Mndom, majd ha a lány kéri, akkor el is küldöm neki a linket a zenékhez.
Oké, hogy csaj hegedül, de jól csinálja én gitárral, zongorával vagy szájharmónikával akarok ilyen jókat alkotni, bár lehet mással is megtanulok majd a főiskolán, de jelenleg ezeken a hangszereken játszom jól.

// 3kör letelt a másolásból maradt 1//

A tanár úr, elbúcsuzik tőlünk, majd csak ketten folytatjuk a beszélgetést, főleg Peter jövő béli terveiről van szó, és a zenéről. Egy énekes nőről is szóvan, aki szintén olyan vegyes zenét csinál, mint amit ő is csinálni akar. Peter meg mondja az illető nevét, és fel hozza, hogy küldene nekem egy linket, amin meg tudom halgatni egy pár számát.
- Igen, kérlek küld el. - Kérem petert, majd amint el küldte, az elsőbe bele is hallgatok, de mert társaságban vagyok, így csak egy szám végig hallgatását engedem meg magamnak.
- Nagyon jó ez a szám, értem most már, hogy miért akarod ezt csinálni. A többit, majd meg hallgatom a szobámban. - Mondom, majd el is teszem a mobilomat. Remélem, hogy egy nap majd el éri ezt a álmát, és híres zenész lesz. Én meg legfejebb ott leszek egy-két koncertjén, hogy hallhassam a zenéit. De, nem egyedül, hanem Tinával, ha őt is érdekli az ilyen zene.