Piac

A központi terület szíve a hatalmas tárgyalóépület előtti tér, ami méretekben megegyezik a Vatikánban található Szent Péter térrel.

4 zavartalan hónap, de jó is volt, mondhatnám hogy kicsit unalmas néha de az újévi fogadalmam az volt soha többet nem nevezem unalmasnak az életem.
Eljött a nagy nap jelenteni kell a "főnöknek", ami fáj mert sose volt főnököm, szörnyű ezt kimondani, én vagyok a főnök, szip szip. Na komolyan, meghívtak és ha a maffia meghív arra nemleges válasz nincs. Nem mintha félnem kéne hogy mire kaptam a meghívást, mondjuk ez az első jelentésem úgyhogy nem tudom mire számíthatok vagy mit kéne mondanom de felkészültem, lehet kérdezni bármit elmondok, nincs titkolni való sem úgyhogy tiszta lélekkel nézek a feladat elébe.
Mint kiderült ez a hely ahol meg kell jelennem nem pár saroknyira van innen hogy majd ráérősen oda sétálok, nem bizony, úgyhogy egy napi zárásra ítéltetett az üzletem, legalábbis az egyik. Vannak megbízható barátok akik szívesen vigyáznának a boltomra de meeeh, nem, a mögött a pult mögött csak nekem van jogosultságom tartózkodni. Kimentem a megbeszélt időpontra és helyre, felkaptak a kocsival, a fekete sötétített üvegű kocsival ahol ha ott volt találkoztam egy ismerős arccal, a nagydarab vörhenyes fazon a ránk robbantott klubból, illik egy köszönés azért.
-Üdv újra.
Majd figyelek azokra akik visznek minket, biztos szólnak pár szót előtte maaaajd, komolyan azt hittem hogy ez csak filmes túlzás, kapunk fejünkre cuki fekete zsákocskákat amiért már most lelkesedem de max egy szemforgatáson kívül nem reagálok rá egyelőre, lámpa leolt. Egy kis idő után azonban nem tudtam megállni lehet rosszul tettem de elfeledkeztem magamról és a kocsi ablakába könyököltem, megtámasztottam a fejem és sóhajtottam egyet.
-De szép a kilátás..... -és ennyinél megálltam, nem ecsetelgetem ennek a mélyről jövő sötétségnek a pompás gyönyörűségét ami néha a szívem is átjárja.
Végül csak megérkezünk, zsák a fejekről le, türtőztetem magam amíg kiszállunk a kocsiból de amint a járdán vagyunk sörény rázás, nyeeeh, szemkötő praktikusabb lett volna, de nem kritizálok hangosan. Utasítás, maradni kell, meg kell várni a kísérőt, addig van idő bámész. Az anyját forgok körbe miközben leengedem a vállamról a dzsekit és kibújok belőle majd kiveszem a belső zsebből a cigit, a föld alatt lehetünk vagy valami hegybe vágva, nem semmi, kiveszek egy szálat majd nyújtom Sam-nak is, emlékeim szerint ő is bagózik és ha úgy vesszük társak vagyunk valahol, így megkínálom. Rágyújtok majd a piac felé fordítom a tekintetem és végig nézek a portékán, minden van itt, a fegyveres részt is kiszúrtam, amihez oda mennék ha nem kéne itt maradni hogy a kísérőnk megtaláljon. Számat elhúzva csapom hátra a bőrkabátom az ujjam az akasztójába akasztva, majd szokásomhoz hívem a bal lábamra nehezedve a jobb lábfejemmel dobolok egy ütemet közben nyugodtan fújva a füstöt, csalogat egy kicsit a patka, szokványos helyen már rég levágtam volna magam de ezt itt még szokni kell.

Felszerelés:

Sam meg volt hívva jelenteni. Miután egy kicsit veszekedett Adrian-el, hogy nem vesz mosóport vegyen ő útnak is indult. Azt hitte olyan mint az előző főnökénél volt. Bemegy elmondja mennyit sikerült eladni közlik, hogy kevés legközelebb többet ki is nyírhatnák majd elengedik. Itt nem így ment kocsival vitték. Jenna-t látva ő is köszönt.
-Szeva.
A zsákra ő is reagált.
-Heh. Ti aztán nem tököltök.
Mikor megérkeznek akkor Sam nem kicsi örömére kerül le a zsák.
-Legközelebb valami szemkötőt ha lehet. Ez így sz@r.
Majd várakozás. A nő megkínálja cigivel ő meg elfogadja. Nem cigizik amúgy csak ha kínálják.
-Amúgy van pasid?
Szólítja meg a nőt teljesen természetesen. Ha nem ő kérdezné úgy is tűnhetne ártatlan a kérdés.

felszerelés:

Már régóta éltem idelent, és egész szép kis reputációt építettem fel magamnak. A Család ranglétráját is másztam, sokkal egyszerűbb volt idelent, mint ott fönt, és valahogy az önbizalmam is megnőtt mióta egy milliós vérdíj volt a fejemen. Én voltam Michael, sokan ismerhettek, és nem csak a kinézetem miatt. Persze megtudtam, hogy klón vagyok, de valahogy sikerült túltennem magam a dolgon. Az eredeti meghalt, elhullott, én viszont ugyan úgy ő voltam, csak egy felturbózott, jobb változata. Megvoltak az emlékei, a képességei, és tanulhattam a hibáiból. Én nem fogok meghalni.
Persze néha feljött bennem a kérdés, az ember játszhat-e Istent, meg ilyen hülyeségek, de hamar elhessegettem ezeket a gondolatokat. Idegent sokkal több az izgalom, hogy ilyen hülyeségekkel töltsem az időmet. Most is egy feladatot kaptam, ami kissé meglepett. Nem maga a feladat, bár részben az is, de inkább az egyik személy, akit kísérnem kellett. Csajszim volt az metróból, meg víz alattról, a mutáns, akit azóta se hívtam fel. Igaz, azóta eltűntem, meg vérdíj, meg ilyenek, de most nem is ez a lényeg. Pedig tényleg elvittem volna vacsizni, ha adja magát a szitu, sőt, ki is próbáltam volna az ágyban. Most kis hátránnyal indulok, de legalább tudja, hogy mafia meg minden.
Gyalog is mehettem volna a piachoz, de ha a Család engedte, akkor az egyik autónkat és egy sofőrt kértem, azért mégis illik megtisztelni a vendégeket, még ha nem is hozzánk jöttek. A Kingpin is biztos értékelné, megbecsülés egymás felé meg miegymás, tiszta jópont az ilyen. Ha megkaptam az autót a sofőrrel, akkor hagytam, hogy a piacra vigyen, miközben a fényképet nézegettem, a vörös csajét, a srác nem érdekelt. A piacra érve kiszállok a kocsiból, és keresni kezdem a célpontokat. Ha meglátom őket, akkor enyhe mosollyal sétálok oda, először a csajszit keresem a tekintetemmel. Ha megvan, akkor megnézem merre van a csávó, és utána a legközelebbi felé indulok meg enyhe mosollyal az arcomon.

Mindig elfelejtem, hogy idelent nincs autó, se tömegközlekedés. Van robogó, meg ilyen hülyeségek, vagy a gyaloglás - és én előbb fogok kézen állva gyalogolni, mint hogy felüljön egy ciki kis scooterre. Az eredeti forogna a sírjában...
Ahogy közeledek a piac felé, és belépek a semleges zónára, a tömeg is egyre tömöttebb lesz. Hiába, a megszokás az megszokás, azért még mindig tartanak az emberek a bandaháborúktól. Nem mondom, hogyha most azt mondanák, hogy lelőhetnek néhány Görögöt, büntetlenül, én is megtenném szó nélkül, már csak a régi idők emlékére is. De idelent mégse lehet, összefogás van meg békesség, meg minden fityfasz, szóval nem baszogatjuk egymást. Ezért is én kísérem a Kéz területére ezeket a nyamvadtakat. Tényleg, mi a pélóért én kísérem a Kéz területére őket? Miért nem a sajátjuk? Azért a lófasznak is van vége...
Eléggé elkéstem, aminek nem örülök. Egyrészt bunkóság, másrészt amióta idelent vagyok, ügyeltem hogy minden munkát a legjobban végezzek, és az ilyen apró hibák is zavarni kezdtek. Persze, foghatnám arra, hogy későn szóltak, nem volt időm, de megoldásokat kell keresnem, nem kifogásokat. Messziről meglátom a célszemélyeimet, és meg is indulok feléjük, először a nőt célozva meg.
- Elnézést, szépségem. - szólítom meg ha elég közel értem, a tőlem elvárható stílusban. Mosolygok hozzá, azért mégis csak rég láttuk. - Úgy tudom a Kéz területére kell kísérjelek. - mondom, mielőtt felhúzná magát, hogy csak így leszólítom. Ha a férfi közben nem figyel, akkor élesen füttyentek egyet, azt az igazi hangos fajtát, amit az egész piac meghallhat, és ha felém fordul, akkor zavartalanul intek neki, hogy jöjjön. Remélem így fog tenni.

//előbb lemaradt, elnézést//

Felszerelés:

A zsák a fejre dologgal kapcsolatban nekem csak egy kis ömm beszólásnak gyenge kijelentésem volt, csak random, de amikor San konkrétan kezdte kritizálni hangosan és javasolni a szemkötőt, amiben amúgy igaza van úgy kedvem lett volna oldalba bökni finoman könyékkel hogy szabad kicsit arcolni de azért tisztelet. De sejteni lehetett hogy nem nagyon reagálnak semmit, amúgyis nekik az volt a dolguk hogy előírás szerint lehozzanak, nem a saját ötletük volt, gondolom. Az út után megkívántam egy kis füstöt és illően megkínáltam a társaságomat is. Előbányásztam a baromi nagy zsebem mélyéről a gyújtót és meggyújtottam a sajátom, közben feltett egy kérdést amire kezdetnek csak felvontam a fél szemöldököm majd tartottam neki is a tüzet, az első slukk után nyögtem valami választ.
-Nincs, -fújom ki a füstöt - ahogy időm, energiám és idegrendszerem se hozzá, a projekt épp szünetel.
Remélem ez a válasz így tartalmazta mind azt az infót amit meg akart tudni és akár hiszi akár nem így igaz ahogy van. Az elején elég nagy ramazuliban voltam hogy lett még egy üzlet, alkalmazottat találni, megpróbálni bízni, papír meló meg minden kis szervezői sz@rság, hell yeah! Azóta persze egyszerűbb de nyeeh, tököm ki lett a szimpatikus egyedeknek adok esélyt és izé, nem, meguntam, kérdezni szabad, nem eszek meg senkit de úgyis elhajtom szóval igyekszem rövidre fogni. Megváltoztam, bunkó lettem, mogorva, tényleg és ez fáj valakinek? Egyéni szoc problem. Na vissza rázódva a tekintetem a portékára tévedt, hajjaj miket látok itt, naiv lettem volna ha egyáltalán nem számítottam volna ilyesmire, már a drogok alapján is, van pár csúnya illegális dolog. Ha már drogok lehet van abból a cuccból is amit a víz alatt kaptunk, nem tudom miért nem tudom azt lezárni magamban de felkeltette az érdeklődésem, hmm  talán a félelem hogy ilyen állatok fognak futkározni mint amilyen én lettem tőle, kicsit vészes lenne.  
Sejthető volt hogy az eladók egyből kiszagolják a kíváncsi tekinteteket, bátorít is hogy menjek csak oda nézelődni, hidd el haver mennék szívesen de első a meló, dolgom van, de spórolok a betűkkel és csak barátságosan mosolyogva megrázom a fejem. Nos, ha Jenna nem megy az eladóhoz az eladó megy Jennához, bánatára. Az első párat persze udvariasan küldtem el, igen, még a pofátlanabb fajtákat is, de már kezd forrni az agyvizem. A mosolyom nem túl őszinte és a hangnemem se épp természetes, a dzsekimet is biztonság kedvéért magam elé vettem és a bal alkaromra hajtottam, ahogy sűrűsödött a tömeg, nem tudom itt mennyire módi a zsebelés de senkit nem akarok kibelezni, nem hiszem hogy jó fényt vetne rám a Kéz előtt, pedig nagy a kísértés, egyre nagyobb. Az isten b*ssza meg ezt a halom hiénát, ugranak az emberre, egy nyomorék cigit nem tudok nyugodtan eltolni. A kíséret meg hol a bánatban van már? Mészár lesz, mészár lesz vagy tömeg oszlatás mert már fogytán a türelmem és ezt a lángoló szemeim is jelezhetik. Utálom az ilyen helyeket, pont ezért, de tűrni kell, máshol már borítottam volna a tömeget, forduljanak fel mindahányan.
Végül megcsapja az orrom valami ismerős illat de az első sanszom hogy csak az eszem szórakozik úgyhogy nem fogom kapkodni a fejem mint egy balek, amúgy se kéne, az a hajó asszem már elment. Végül az utolsó slukk cigi amikor valaki belép a körünkbe, és megszólít a hang stimmel az illathoz de ahogy megláttam az arcát félre nyeltem a füstöt és köhögésbe törtem ki, nem hittem a szememnek, b*szki valaki nagyon utálhatja magát vagy nem is tudom mi vezet ilyenre egy embert, esetleg a bátorság, őrület, egy csúnyán dobott tetováló csaj, az utolsót mondjuk simán el tudom képzelni, de nem fejtegetem tovább ezt és hangosan se mondom ki inkább. De amíg röviden kifuldoklom magam és letudom az esetleges röhögést és megjegyzést amik esetleg hirtelenjében kikívánkoznának belőlem, mielőtt képes leszek köszönni póker arccal, komoly kihívás. Végül megköszörülöm a torkom kihúzom magam, enyhe mosoly, tartom, nagyon tartom és normális hangnem mintha egy tök semleges ember állna előttem.
-Igen, és őt is - biccentek Sam felé - de gondolom úgy is tudod.
Úúú ez lenne a tolerancia, legalábbis az alkalmazás része, már csak a fejemben lejátszódó dolgoknak kéne változni, nem kéne a tetkóit hasonlitgatnom dolgokhoz, mondjuk az egyik szemén lévőt egy régi shaolinos rajzfilm fő gonoszának sminkjéhez illetve a másikat egy csillámpóni köpéséhez, nem szabad ilyesmire gondolnom, ne nézd arcát, húzódik az arcom, még bírom de nem sokáig, nehéz ezt csöndben feldolgozni. Nagy levegő, figyelemelterelés, kissé elfordulok abba az irányba amerre vélem hogy menni fogunk bár fogalmam sincs itt mi merre van és elindítok a fejemben valami zenét, amíg azt pörgetem arra figyelek, legyen mondjuk a Muse feeling good-ja, ez ugrott be leghamarabb.

Felszerelés:

A kérdésre sejthető volt a válasz amit kapott.
-Az gáz. Amúgy ha valami lazításra vágysz nekem vannak ötleteim.
Nem fejti ki a dolgot. Az árusokat egy  nézéssel akarja elintézni, de azok oda is mennek.
-Nem kell semmi jó van?
Ha nem értenek ebből akkor kicsit keménykednie is kell. Mikor megérkezik a fickó akkor megörülne, de rájön hogy rühelli a fickót.
-Ja. Én is itt vagyok haver.
~Ez egy f@szfej.~

A csaj úgy tűnik ki akar röhögni, mire csak egy gúnyos mosolyt kap tőlem. Nevess csak cicababa. Benyúlok a zsebembe, és előveszek egy cigarettát, amit bedobok a számba, és a pasihoz fordulok.
- Marhára örülök, elsőre is észrevettelek. És nem vagyok a haverod. - válaszolok higgadtan, miközben meggyújtom a koporsószöget. - Szóval, Michael Nikostratos vagyok, a Cinnamon családból. Aki követi a híreket, az levághatja, hogy egy misis vérdíj van a fejemen, szóval így kötekedj. - fordulok a pasi felé. Nem tudom miért, de engem küldtek, hogy kísérjelek be titeket, úgyhogy örülhettek. Letudjuk a dolgot, és már mehet is mindenki haza. - magyarázom el a dolgot, majd összecsapom a kezeimet. - Nah, a lényeg, hogy értékekre mindenki figyel, sok a tolvaj. Ne maradjatok le, mert akkor sosem talállak meg titeket, és ha meghaltok, az az én felelősségem. És legfőképpen... - nézek a csajra bűnbánó tekintettel. - Elnézésedet szeretném kérni. Fel kellett volna hívjalak, de nem volt rá lehetőségem. Azóta is bánom a dolgot. - mondom, majd a piac felé fordulok. - Gyertek. - adom az utasítást, és megindulok előre. Próbálok figyelni arra, hogy ne kövessenek minket, kiszűrni a tömegből azokat, akik túlzott érdeklődést mutatnak irántunk, és ügyelek arra is, hogy ne tudjanak semmit ellopni. Az árukat nem nagyon nézem, csak az emberekre koncentrálok, és a veszélyforrásokra.

Oké, helyre álltam, üzemzavar kijavítva, újra én vagyok az a lesz*romféle mogorva zsémbes.....azé nem. Van egy olyan stiklim hogyha valaki rá gyújt én is késztetést érzek rá hogy én is, na de most megállom, így is majdnem az életembe került az utolsó füst, igaz annak volt egyéb oka is de nem az a lényeg. Szokásához híven nem maradhat el a bemutatkozó meg a rövid beszámoló.
Az első mondatnál már fel is vonom a szemöldököm, valakinek harapós napja van, de lehet hogy alapból is ilyen, gőzöm sincs, ismerhetném de ehh nem jött össze, nem igaz? A vérdíj mértékére elismerően bólintok, szép lehetett, nagyon szép, jobb ha nem tudom mivel sikerült kiérdemelni. Viszont a letudjuk hamar és mehetünk haza rész a kedvencem, akkor mire várunk? Remélem nem tépi sokáig a száját, haladhatnánk akkor, mindenkinek jobb lesz. Utána ez veszélyre való felhívás, meg az ő felelősségére vagyunk bírva, hát komolyan, mint egy osztály kirándulás csak itt össz-vissz ketten vannak és a tanár bácsi iss elég érdekesss, de erre a gondolatra valami megmagyarázhatatlan mosoly meg jó kedvet sugárzó lelkes szisztéma ült ki az arcomra, ugy ám, lelkes kis diák, majd jelentkezem is, de egyelőre csak állhatatosan bólogattam hogy értettem mindent. Aztán hééé, kizökkentett, és mi az hogy legfőképpen? Felém fordul, a tekintetéből sugárzik a bűnbocsánat, Póker arcomon felszalad a fél szemöldököm, na erre kíváncsi vagyok. "Elnézésed", neee, de nem haragszok, ilyen műalkotásokkal a képén nem, ugyanis feldobta a napom, kedves mosolyra húzom a szám, a látszat csal egyébként, nem lettem kedves.
-Olyan régen volt már, el is felejtettem. Semmi gond. -dehogy felejtettem egyem a jó memóriám, érezheti is az enyhe szarkazmust csak nehogy valami fura értelmet adjon neki.
Azért annyiból respect hogy ha nem is tolta volna elém a képét többet soha, legalább így szemtől szembe volt benne ennyi, bár senki nem várta el. Nem ő az első aki hirtelen fellángolásból elhívott aztán eltűnt, vaaagy röhejes kifogásokkal osontak vissza, amik amúgy teljesen szükségtelenek, légy őszinte és akkor nem röhöglek pofán, ennyi a varázslat. Azért az hogy bánja túlzásnak tűnik, mindegy is. Amit amúgy könnyedén megkaphatott volna azt esetleg talán véletlenül már csak kemény munkával érheti el, ez ilyen sajnos, ha magunk alatt vágjuk a fát, hupp. Majd kihagyjuk a kínos egymásra pislogást és megindul, köszönöm, nem, mégse.
-Ácsi, most komolyan itt fogjuk magunkat át verekedni? - kérdezem halálos nyugodtsággal - Hát jó.- vonom meg hanyagul a vállam.
Ezt hívják vihar előtti csöndnek, mivel költői kérdés volt ahogy befejeztem egy sóhajjal meg is indulok utána, magam előtt tartva a dzsekim, jó volt az előérzetem a tolvajokkal kapcsolatban, ha jóban lennénk meg tennék hogy megfognám a kabátját vagy a karját ezzel biztosítva hogy ne szakadjak le a tömegben de így, nemm. Marad a pogó és a figyelem. Ha bárki úgy ér hozzám a tömegben mintha ki akarna kapni könyökölöm a g*cibe vagy bármi hogy elengedjen. Utálom ezt a tömeget, a szemem sarkából vetek pár pillantást az árukra, a fegyvereket láttuk, drogokat, hát innen nem hiszem hogy felismerem azt a szert, már különösebben nem érdekel, esetleg ha látok olyan az emberkereskedésen kicsit megdöbbenek és még inkább értelmet nyer a "ne maradjatok le" rész. Csak érjünk már ki, egyébként mintha stílust is váltott volna, vagy csak rá játszik a maffia dologra, jajj. Tudjuk már le azt menjünk haza...

Felszerelés:

A fickó elég komolykodó. Sam pedig nem is hagyja magát. visszaszól.
-Kemény vagy mint a F@szom. B@zdmeg.
Ha a srác nem folytatja akkor annyiban is maradnak. A vérdíj tényleg elég magas, de Sam-nek meg védve van a segge úgyhogy nem fél. Arra hogy összejöttek volna a szexi vörössel Sam nem reagál csak látványosan oldalra néz.
~Hülye. Nem felhívni? Egy igazi barom.~
A tanácsokra sem reagál. Úgy védekezik a tolvajok ellen mint mindig. A zsebébe amibe a tárcája, a kulcsa meg az iratai vannak lazán becsúsztatja a kezét és úgy töri a tömeget. Közben figyeli a helyi árakat. Valamivel össze akarja hasonlítani a saját árait.

Patrick egyelőre csak abban biztos, hogy van legalább egy, talán két nagy információ kereskedő. Amikor már feltűnően sokszor hangzik el a két név Árny és Szellem, akkor keresi a jeleket. Firkákat a falakon, fényjátékokat a távolabbi vagy közelebbi házak falán, esetleg az utcaköveken elhelyezett logót. Bármi ami közelebb viheti a céljához, az eltűnt nő megtalálásához. ~ Csak nem kell rejtőzködnie a démonoknak az alvilágban... ~ jegyzi meg magának, miközben más portéka után is néz. Konkrétan emberkereskedőket keres. Vagy olyanokat akik mellett kint van az áru vagy olyanokat, akik képeken mutatják be a portékájukat. Az eltűnt feleség képét nem hozta magával, mert nem akar lebukni. Ugyanakkor memorizálta a nő arcát és biztos benne, hogy sminkben vagy összeverve, esetleg kábítószeres állapotban is felismerné. Ahogy a férj leírása alapján, el tudja mondani a nő méreteit. Ha valaki kérdezi ez a zsánere. És itt csak nem kérdeznek annyit, mert hát mégsem furcsa a pokolba a búslakodózsák használata.

Felszerelés:

Nem örülök a tömegnek és az orrom se örül. Eleve van itt egy zárt tér, nem úgy mint kint ahol látjuk a napot, száll a szél szárnyán minden, itt betömörül minden szag és irtó kellemetlen tud lenni, izzadtság meg minden, sőt ha jól érzem állatokat is tartanak ide lent. Mások tök jól elvannak ezzel de ha velem most közölnék hogy itt kell éljek, pfuu, mondjuk nem csak az nózim kivégzése miatt fájna a fejem az biztos. Útközben megérzek egy ismerős szagot, csak elhúzom a szám, nem fordítom arra a fejem, undorító hogy azt a rohadást piacra dobták ilyen simán, nem szeretném még egyszer megérezni sőt látni se a hatását olyanon akire ugyanolyan hatással lenne mint rám. Ez az egy dolog aggaszt, kinek hiányoznak nagy bundás gyilkológépek az utcára?.... Ja, szerintem is. Ügyelek hogy a kísérőnket ne veszítsem szem elől, mondjuk az érdekes hajszíne jobban kitűnne de mindegy, így is ha nem más szagról tudom követni. De valami zavarja az orrom, meg is van az állati szagok forrása, egy állat kereskedés. Miközben arra haladunk nézegetem a kínálatot, főleg egzotikus állataik vannak, tapadnék az üvegre mint gyerek a cukorkaboltéra. Nézem végig olvadozva akaratlanul is lelassítva kicsit, finom irányába haladva, meg akarom nézni, gyönyörű az a leguán és ez a szag, minden állatnak jellegzetes szaga van és ez se nem kutya, se nem macska, de szőrös kis emlős. A kísértés nagy, bár megkért minket Mich hogy ne kóboroljunk, de eddig bírtam, bocsi, éles kanyar vesz és pár fürge lépéssel már a kereskedésnél is vagyok hogy utána járjak, akkor látom meg a ketrecben a ravaszdi kölyköket. Kemény vagyok meg minden de ilyenkor azért kibújik belőlem a kis lány, főleg a csillogó szemeimen látszik. Lehajolok a ketrechez, sikerült kiszúrni magamnak a legszimpatikusabb kölyköt, szép foltos, egyedi és nem húzódott a ketrec sarkába mint a többi, egyem is meg de virgonc. Nem bírom, ha közel merészkedik megpróbálom megsimogatni a buksiját az ujjammal, vállalva a felelősséget ha esetleg játékosan megrágcsál a tűhegyes baba fogacskákkal, bírja a bőröm és neki valahogy szívesen megengedem. Érzem a szikrát, nem hagyhatom itt, nem lenne szívem. Fölegyenesedek és fordulok is az eladóhoz lendülettel.
-Honnan hozták őket és mennyit kér egy kölyökért? - kíváncsi vagyok honnan vannak, nem mintha befolyásolna bármit már, az ár pedig csak azért számít hogy ne lepődjek meg, illetve van-e a számlámon annyi, ha nincs, akkor meg kell gondolnom tényleg beáldozok-e annyit egy róka kölyökre, nem hinném hogy 1000$ fölött lenne az ára. Remélem vezetőnk nem fog akadékoskodni, ennyi jár nekem. Az a baj hogy már kissé bele is éltem magam az egészben és elképzeltem ahogy fekszik a pulton a kezem alatt meg ilyenek, lesz állandó társaságom, alig várom, még a rosszalkodást is. Az állandós egyedülléttől már kezdtem néha bekattanni, jogom van a kis döghöz hogy legyen ki szórakoztasson naphosszat.

Felszerelés:

Cahal az elmúlt hónapok tevékenysége során, sok hozzá hasonlóval ismerkedett meg. Nem igazán beszélt nekik terveiről tevékenységéről. Ezzel szemben rendre rákacsintottak, hogy értik őt. Azzal azonban tökéletesen tisztában van, hogy addig marad a cinkos, együtt érző mosoly új keletű "barátai" arcán ameddig nem lép az általuk körbevizelt területre. Illetve addig lesznek hozzá kedvesek amíg látják a lehetőségét a kihasználására. Abban nem biztos, hogy ők tudják, hogy ő tudja...de eleget tanult az olaszoktól ahhoz, hogy felkészüljön: ellenfelei és üzletfelei mindig szemetebbek, okosabbak, gyorsabbak és erősebbek. Ha ezzel az attitűddel áll hozzájuk, sosem érheti negatív meglepés.
Egyelőre adta a tovább a hülyét, mert neki is ez állt érdekében. Legalább idejekorán bevezették az alvilág al-világába. Ráadásul úgy, hogy elmesélték neki a "háttérsztorit" is. Ki-kicsoda, melyik család és szervezet mivel foglalkozik, kivel kell vigyázni kivel illik jóban lenni, ki vár el majd ajándékot. Meg ha már alászállt a bugyrokba úgy döntött, hogy szórakozik is egy kicsit. Ismerősei biztatták is és elvezették egy arénába. Ott a regisztrációs pultnál egyszerűen nem tud elmosolyodni a buta kérdésen. Összevonja szemöldökét és szűkre húzza ajkait, majd mélyen a kérdező szemébe néz. Kissé előre hajolva, fojtott hangon válaszol.
- Nevezek.

Patrick szerette a munkának ezen részét. Felmérni az embereket és megtalálni rajtuk azokat a fogáspontokat amikkel a bizalmukba tudott férkőzni. Még ha csak néhány másodpercre is. Ez pont elegendő volt arra, hogy felmérje kap-e majd reális választ kérdésére úgy, hogy nem próbálják meg félrevezetni vagy beköpni. Így először csak lassan haladt. De a piac pletykás, az információ pedig hirtelen olcsóvá válik, ha a konkurencia szapulásáról vagy kapcsolt áruk megtekintéséről van szó. VÉgül kap irányt és nevet is, most már kicsit konkrétabban. Lassan halad célja felé. Sokat érdeklődik és kérdez, mindenféléről. Fegyverek, más nők mint a keresett személy. Néhány katonai eszköz, mint robbanószer vagy hamis iratok. Véletlenszerű útvonalon jutott el végül valódi céljához, a megfelelő rabszolga kereskedőhöz.
- Senor Ernesto? Bueno para sus productos?* - szólítja meg a férfi vélhető anyanyelvén.


*Ernesto úr, Jó az árúja?

Felszerelés:

A csávó visszaszólt, mire egy hanyag mozdulattal próbáltam elkapni a ruháját a mellkasánál, és ökölbe szorítva a kezem megemelni a földről a fejem fölé.
- Ha még egy szót szólt, eltaposlak, mint egy utolsó bogarat. - nézek mélyen a szemébe, komoly, fenyegető tekintettel. Most már nincs visszaút, ha beszól, tényleg cselekednem kell, különben elveszíteném a szavahihetőségem. Ezt láthatja is rajtam, hogy kész vagyok bármikor megölni, nem érdekel ki védi és miért. Ha olyan nagy ember lenne, akkor tudnám, ez egy senki, akinek szerencséje volt, és szarba nyúlt.
Szerencsére nem próbáltak meg kirabolni minket, és elméletileg ez egy ilyen hely volt, ahol nem nagyon lop senki, de én ezt nem hittem el. Úgy gondoltam, hogy vannak lopások, de az ügyesebb fajtából, elvégre ilyenek vagyunk, évekig háborúztunk egymással, most a közös ellenség és a Kingpin látszólag összefog minket, de attól még ott vannak köztünk az ellentétek. Ha tudnám, hogy nem bukok le, simán kinyírnék én is egy pár görögöt, csak úgy poénból.
Haladhattunk előre, szétválasztottam a tömeget ha kellett, és gyakran pislogtam hátra, hogy lássam, nem maradnak le, illetve nincs semmi probléma. Az egyik ilyen alkalommal láttam, hogy a csaj eltűnt, nem találtam sehol a tekintetemmel.
- Dagi, várj meg. - indulok vissz a vöröst keresni, és ha megtalálom, akkor mérgesen lépek be az állatkereskedésbe. Leszidnám, hogy ne most vásároljon, de látom, hogy már késő, már vett valami bolhás kölyköt. Utólag felesleges fenyegetőzni, nem is szokásom, inkább megcsóválom a fejem.
- Mehetünk tovább? - teszem fel az egyszerű kérdést, és láthatja rajtam, hogy ideges vagyok.

Sam beszólt és úgy gondolta, hogy mint ilyenkor egy kocsmában vagy a haverok közt lesz még egy visszaszólás és le is van tudva egymás felmérése. Na tévedett a csávó felé nyúlt. Próbált elhajolni ami ha sikerült akkor káromkodni kezd ha meg nem és felemelik akkor a csávó tekintetéből rájön, hogy tényleg kinyírnák. Ha nem drogozta volna már el a józan eszét akkor valószínűleg ilyenkor csendben maradna. De nem így van. Az eszébe jut mikor bekerült a szakmába és a szeme láttára kinyírták a fickót aki odavitte. Ez tölti ki egyedül a fejét, hogy ő is hasonló sorsra fog jutni és ezért a fegyveréért nyúl. Ha a másik nem csinál semmit akkor elő is rántja és nekiszegezi majd elkezd ordítani.
-Mit csinálsz? Mit csinálsz b@zdmeg? Mi a f@szt csinálsz b@zdmeg. Mondjad! Mit csinálsz.
Mérhetetlenül fél, de pont ezért ha a másik bármit is csinál lő.

Az emberi testnek megvannak a maga hátrányai. Borzalmasan hasogat a fejem, bár miután valaki erősen leütött, ez nem is csoda. Természetesen engem nem zavar a fájdalom, de az idegek továbbra is küldik a jeleket az agynak, ami meg továbbküldi nekem. A fájdalom egyszerűen felesleges. Amennyit el tudok most mondani magamról, hogy nem tudom behatárolni a pontos helyzetemet, és semmit se látok. A szemeimet nem takarja el semmi, egyszerűen az ablaktalan helyiség, ahol tartanak túlontúl sötét. Ezután kinyílik az ajtó és vakító fény árad be rajta. Átkozott emberi szemek.
- Nos… elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki megpróbálja meglopni a Kínai maffiát, és felhívni magára a figyelmet azzal, hogy kiabálva rohangál az utcán… - mondja egy idegen, aki belép a szobába. Tehát nem csak a hatóságok figyeltek fel a lopásokra, úgy néz ki, hogy a Maffia is felfigyelt rám, bár nem igazán tudom, hogy ők kik is lehetnek. Azonnal lefuttatom az összes lehetséges választ, amit ebben a helyzetben adni tudok és megpróbálom kiválasztani a legjobbat. A lehetőségeim:
Nem loptam semmit, ártatlan vagyok!= ez túlontúl gyenge, és ezt senki se hinné el.
Valami tévedés történhetett, én nem tettem semmit se a maffia ellen.= ez se túl meggyőző, de szerintem inkább elmondom az igazságot.

- Nos, ami engem illet, valóban megpróbáltam feltörni néhány ATM automatát a Kínai negyedben, de ez egyetlen üres automatára korlátozódik, tehát jogilag nem loptam el semmit. Ami a kiabálást illeti, egy hatósági személy megpróbált elkapni én pedig a kiabálásommal megpróbáltam a járókelőket az illető ellen fordítani. Röviden ennyi. - mondom hangsúlytalanul, majd várok a végkifejletre.

Felszerelés:

Nos szagot fogtam, nem bírtam ki, berobbantam a boltba és ki is választottam egy róka kölyköt. Feltettem két kérdést és a várt rövid válasznál sokkal több infót kaptam meg, ezek szerint minden rendben a kis döggel csak haza kell vinni és cukizni.  Elég jó árat kínál de mint mondtam az nem nagyon érdekelt az egészben úgyhogy megvettem. A vétel közben feltűnt a kínos csönd és a pisztolyok hangja, valami nagy gebasz van kint. Még jó hogy nem tökölünk sokat és már mehetek is ki, jócskán tart még a kínos "csönd". A főkolomposok a két társam, remek, 5 percre se tűnök el erre ezek már csinálják a fesztivált. Ezért kell mindig egy nő a csapatba, hogy rendet rakjon? Elnézések és bocsánatok közepette harcolom át magam a tömegen a kis fickómmal együtt úgy hogy ne rázzam ki belőle a sz*rt is azért és ha oda értem, lerakom a kis ketrecet és beugrok a fiúk közé oldalt kissé kitártva a karjaim,  Sammel szembe, Michaelnek háttal, kb egyforma távra köztük. Villámló szemekkel nézek a vörös pasasra.
-Én a helyedben elraknám azt a k*rva fegyvert! - morgok rá viszonylag halkan hogy azért hallja.
Nagyon nem vicces ez a helyzet itt most, és amíg az a barom nem rakja el a fegyvert addig a feszültség nőni fog és nőni egészen addig amíg el nem durran az első türelmetlen lövés és utána sortűz, mindenki meghúzza a ravaszt. Közben hátrálok egy lépést úgy hogy épphogy hozzá érjek a mögöttem lévőhöz, hogy vissza tudjam tartani ha megindul, remélem képes leszek rá, elég "izmosnak" tartom magam de lehet meglepődök. Valószínű hogy Mich nem akarja ezt válasz nélkül hagyni és egy esetleges verekedés sincs épp jó hatással az ilyen helyzetre. Hátranézek a vállam fölött.
- Te meg higgadj le, légyszíves.
Fordítom vissza a fejem.
- Utána nyugodtan agyonverhetitek egymást, csak most bírjátok már ki. Tudjuk le a dolgot aztán menjen mindenki dolgára.
Nem azt mondom hogy most hű de sietni kell, de na, egy ilyen incidens nagyban meghosszítaná a dolgot és ugyan kinyitni nem fogok ma már de lenne még programom mára.

- Cahal. - Veti oda röviden még mindig az előzőleg felvett bamba és értelmet mellőző arckifejezéssel. Majd átvette e tombolajegyet. Jól megnézte, majd a papírt hajtogatva elfordult és elindult visszafelé, hogy közelebbről is megnézze a helyszínt, az esetlegese ellenfeleket és szponzorokat, bukmékereket. A kérdésre rövid ideig nem ad választ. Nem azért mert a kísérőivel, leendő ellenségei, aktuális üzletfeleivel is olyan szűkszavú lenne mint a vadidegen alvilág lakókkal. Egyszerűen nehezen hiszi, hogy maradéktalanul megértené a mellette sétáló a választ. Hiszen a hétköznapi emberek nem feltétlenül tudják megérteni a harcosok gondolatait. Azt, hogy gyakorlatilag folyamatosan edzenek és technikáznak fejben. Mert a tudatukba beégtek a mozdulatok, az izomzatuk képes bármikor reagálni az elektronok jeleire, amit az agyuk generál ha alkalmazniuk is kell azt. Mindenki ellenfél, mindenkin van célpont.
- Úgy öt perce. Fogadj rám. A nyereményt felezzük. Tudom melyik templomba jár a mamád, megtalállak ha lelépsz a pénzemmel. - Szélesen elmosolyodik, majd irányt változtat hogy a fogadókat kikerülve egyenesen a sorsolás helyszínére menjen, illetve minél hamarabb el tudjon kezdeni bemelegíteni.