Piac

Patrick nagyon megkönnyebbül, hogy a férfi nem csak maga volt a keresett Ernesto, de spanyolul is értett. Ha portugálul beszélt volna akkor nem tudta volna vele kiépíteni azt a fajta minimális kulturális kötődést amit kihasználva mindenképpen könnyebben fog tudni kommunikálni a kereskedővel. Nem is vált vissza angolra, hanem spanyolul folytatja.
- > Fekete nőt szeretnék. Lehetőleg ilyen* magas legyen, olyan* testalkatú. Körülbelül amolyan* súlyú. Szeretem még ha egy nőnek kicsi ilyesmi* formájú arca van. És a gyengém a hasonló* vágású szem. Esetleg tud ajánlani olyan darabot, ami megfelelne az elvárásaimnak? < - Sorolja fel "elvárásait". Közben nagyon ügyel arra, hogy végig olyan stílusban beszéljen, mintha egyre jobban felizgatná a felsorolás. Arra is odafigyel, hogy a szavaival is ezt a képet támassza alá. Szándékosan nem használja azokat a kifejezéseket amiket egy kívülálló kutató mondana, mint például "keresek".

*Az eltűntről, a megbízó férfi által adott személyleírás és fénykép alapján sorolja az adatokat.

Felszerelés:

A pasas előrántotta a pisztolyát, ami a lehető legrosszabb lépés volt ebben a helyzetben. Megfenyegetett, ha most kihátrálok, akkor az olyan, mintha behódolnék neki, meghunyászkodnék. Most már nem hagyhatom ennyiben a dolgot, cselekednem kell. Nem akarom megölni, mégis csak az a feladatom, hogy elvigyem, de azt se hagyhatom, hogy kinyírjon. Gondolkodom, hogy miként vehetném el tőle a pisztolyt, ami elég megalázó ahhoz, hogy én jöjjek ki dominánsan belőle. Higgadtan néztem a tagra, és hallottam a fegyverek kattanásának a hangját minden irányból. Hát igen, a rend önjelölt őrei már intézkedésbe is kezdtek. Mintha idelent nem lenne mindenkinél fegyver. Farkasszemet nézek a taggal, miközben leszarom a ránk fogott fegyvereket, voltam már reménytelenebb helyzetben is. Aztán mosolyra húzom a szám, és kitartok a karjaimat a tömeg felé, mintha nyugtatni akarnám őket.
- Senki ne féljen, nem akarunk bajt. És senki ne lőjön a tagra, a Cinnamon ház és a Kingpin védelme alatt állunk. Ez a mi ügyünk. - mondom, kissé hazudva, azért engem nem igazán véd a Kingpin, de igazából inkább félreérthető a mondandóm. Én úgy gondoltam, hogy engem a Cinnamon, őt a Kingpin, ha ezt nem így értelmezik, arról én nem tehetek. Közben megérkezik Jenna, és beugrik kettőnk közé. Kihasználom az alkalmat, hogy megnézzem, igen, még mindig formás segge van. Csitítani kezd minket, nekem pedig kapóra jön a dolog, így kihátrálhatok az egészből anélkül, hogy meghunyászkodnék.
- Megmentheted a szaros életét. - mondom Jennának, miközben leengedem a karjaimat lazán magam mellett. - Ha adsz még egy esélyt, akkor elfelejtem a tiszteletlenségét. - mondom, ha eddig nem támadott ránk a tömeg, és van rá alkalmam. Persze fel vagyok rá készülve, hogy lőni kezdenek, ez esetben próbálom védeni a csajt, és fedezéket keresni. Az őrültet is védeném, ha nem ő harcolta volna ki az egészet, meg ha lenne rá lehetőségem, de egy ember is épp elég. Ezen kívül ha ez történik, akkor megpróbálom a saját pisztolyaimat is előkapni, és lelőni azokat, akik ránk tüzelnek. Csúnya vége lenne ennek a helyzetnek, az biztos. Ezen kívül arra is figyelek, hogy senki ne tudjon a közelembe jönni, és rám támadni.

Mocsok egy helyzet az egyszer biztos. A két veszélyes tekintet összetalálkozik. Az egyikben a gyilkos nyugalom a másikban az őrült rettegés ami csak nő mikor több fegyver is előkerül. Sam kezében lévő fegyver is megremeg, de fogja erősen és ha kell használja is. Michael nyugtatja a tömeget Sam pedig figyeli őt. Nem akarja, hogy meglepje. Jenna megjelenése a lehető legjobb dolog ami történhetett. Azzal, hogy közéjük állt nemcsak megmutatta Sam-nek, hogy milyen kemény csaj, de még el is érte, hogy a fegyvert a földre tartsa. El még nem tenné, de az elvei ellen vall, hogy nőre fegyvert fogjon. A srác meg mint valami középkor várúr úgy kezd beszélni. Ez szintén felhúzza Sam-et, de a helyzet miatt még megremeg egy kicsit a hangja mikor egy erőltetett vigyorral visszaszól.
-Be ne sz@rjak már. Tiszteletlenség meg a f@szom.
Ha közben valami okból lövöldözés támadna akkor Sam reflexből földre veti magát.

A fickó meghallgatja a válaszomat, majd ismét megszólal:
- Még az idióták is tudják, hogy a Kínai negyed a kínai maffia kezén van – mondta az alak. – Arról nem is beszélve, hogy a rendőrség körözi magát rongálásért, lopásért. Az ember azt hinné, hogy mindenkinek van annyi esze, hogy nyílt utcán nem tesz semmit, ahol a drone rendszer látja.
Néhány pillanatra elhallgatott.
- De úgy tűnik, hogy pont egy számítógép volt hülye ehhez – szisszent fel. – Igen, tudom, hogy micsoda maga.
Ismét elhallgatott. Érdekes, tehát ő többet tud rólam, mint én róla. A helyzetem nem túl rózsás, mert ha tudja, hogy gép vagyok, akkor azt is tudja, hogy honnan léptem meg és hogy kinek is készültem eredetileg. Úgy néz ki, hogy az esélyeim, hogy a HYDRA nevezetű ember/dolog/szervezet elkap, igencsak megnőtt.
- Rohadt nagy kárt okozott a Triád-nak a húzásával, legalább hét számjegyűt, hogy nem csak a rendőrség, de a SHIELD figyelmét is felhívta. El kéne magát adnom valakinek, aki kompenzálja a kárunkat… - -mondja. Mondjuk esetleg azzal kompenzálnátok, hogy eldadtok annak a HYDRA-nak és akkor a gond letudva. A helyzetem tényleg nem túl rózsás, de ekkor folytatja. - Vagy megtartjuk és addig élvezi vendégszeretetünket, amíg le nem dolgozza a maga miatti bevételkiesésünket. - mondja. Érdekes fejlemény, szerintem nem tud rólam eleget, vagy nem tudom hogy pontosan miért mondja ezt. Mit tudna velem kezdeni?
- Nos, ha választhatnék, akkor inkább "ledolgozom", ahogy maga mondta.- majd pár pillanatig csendben maradok - De őszintén...mire tudna engem használni a szervezete?

Igaz nem számoltam de elég sok fegyver kattanásának hangját hallottam és túl nagy a csend úgyhogy itt nagy a baj. Remélem rossz a sejtésem és nem a 2 fiú csinált valamit amivel kivívták ezt a tiszteletet de sajnos szinte biztos vagyok a tényben hogy mégis. Semmi gáz, szét csapok köztük, gondoltam én. De ahogy kiléptem az üzletből és siettem volna a helyszínre valaki megragadott és vissza rántott, reflexből csaptam volna oda de úgy néz ki nem bántani akar az emberünk. Már a kinézete elég komoly, akkora mint egy hegy és tanácsolja hogy ne menjek oda. Hát igaza lehet, mert ennyi fegyver egy helyre összpontosul, mindenki feszülten koncentrál és ha hirtelen beugrok oda lehet elindul a golyózápor konkrétan ebbe most gondoltam bele, amúgy lazán f*szán bevágtam volna a 2 civakodó közé. Bárki mondhat bármit rám, azért hallgatok a fickóra mert ő él itt ő tudja a szabályokat és csak egy ...hmm.. "vendég" vagyok itt.  Szóval megállok, úgyhogy remélem elengedi a karom és felnézek rá.
-Miért, mi történik? - ha szán rám annyit illetve van rá ideje gondolom röviden elmondja hogy port kavartak azzal hogy az egyik fickó fegyvert rántott, amire valszeg bólintok- Ah, értem, cuki.
Kedvem lenne mind a kettőt megfojtogatni, érzem hogy úgy szorulna a kezem, könyörögnének az éltető oxigénért, chh. Aztán beszól a pasi, ezúttal többes számba szóval ez rám is vonatkozik, remek, itt se voltam. Oda lépek a a srácokhoz látszólag halálos nyugalommal, először a földön fekvőre vetek egy lenézően ingerül pillantást aztán Michre villámló szemeket, hiába a tekintetem mindig elárul. Végig nézem ahogy felkaparja a földről a nagydarab pasit, közben gyorsan visszabújok a dzsekimbe és felveszem a ketrecet a földről amit addig leraktam, közben morgok.
-5 percre se hagyhat titeket magaktokra az ember, komolyan mint az ovisok. - rázom meg a fejem és indulok meg az irányba amerre haladtunk.
-Ez az állandós f*sz méregetés, mi az isten bajotok van? -morgok - Még kérdezik miért nincs pasim.
Szedem a lábam ahogy csak tudom csak érjünk már ki ebből a tömegből a p*csba mert fejek fognak hullani lassan, kiakadok ezen a két idiótán hogy nem bírnak magukkal. Nagyon remélem hogy egy ideig nem szól hozzám egyik se mert menten felrobbanok. Ahogy kiértünk a tömegből vagy legalább ritkásabb lett előhalászok egy szál cigit és rá gyújtok. Aaaaj, haza akarok menni.

Látom, ahogy odalépnek a pasas mögé, de úgy érzem kár lenne mozdulnom, csak rontanék a dolgon. Sejtem, hogy mit akarnak, és hagyom, hogy leüssék, ez így tiszta, nem lesz maradandó baja, és a veszély is elhárult. Igazuk volt, aki a Mafiaváros szívében fegyverrel kezd hadonászni, azt tényleg jobb leütni, mielőtt az ön-- és közveszélyes magatartása mindhármunkat megölet. Természetesen az ütés után próbálok úgy mozdulni, hogy el tudjam kapni a testet, mielőtt a földre esne, és megütné magát. Ha ez sikerül, akkor megpróbálom a vállamra dobni, és a lábainál fogva fordulok Jenna felé, ha ekkora már ideért.
- Először is, úgy emlékeztem külön kértem, hogy ne tűnjetek el. Másodszor, ez a péló kezdett el pisztollyal hadonászni. Harmadszor, ha adnál még egy esélyt, ezen az utóbbin változtathatunk. - kacsintok barátságosan a lányra, és ránézek a kis állatkára.
- Amúgy cuki kisállat. Van már neve? - kérdezem, és intek, hogy induljunk tovább, ha a tömeg is engedi. - Egyébként ne haragudj, hogy nem hívtalak. Elég zűrös egy évem volt, és nem akartalak bajba keverni. De már dolgozok a dolgon, és valószínűleg... szóval, hamarosan elül a por, és újra minden nyugis lesz. - mondom, utalva rá, hogy a jövőben viszont újrapróbálhatnánk. Bár sejtem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.

Nincs ami miatt letenné a fegyvert. Michael nyugtatja a tömeget Sam pedig idegesen szegezi rá a fegyvert. Tudja, hogy ezzel most jól belekeverte magát a dolgokba, de nem tehetett mást. Nem csicskulhat be mert akkor neki ebben a világban vége. Kinyírják és lehugyozzák a hulláját. Ez is olyasmi amit még az előző munkaadójától tanult. Főleg, hogy látta mikor egy fickónak a hulláját lehugyozzák.
~A francba! A rohadt francba. A kurv@ francba, hogy ez a f@szfej f@szoskodik velem. Az lett volna a dolga, hogy elvigyen a helyre nyugodtan, de ennyire nem képes, hogy b@szódna meg a tetű.~
A gondolatai hirtelen szakadnak meg mintha elvágták volna.

Már látta Patrick a fényt Ernesto arcán. Érezhette a hispán, hogy most nagy üzletet fog csinálni mert olyan vevőre akadt aki perverziói kielégítésére keres valakit. A hozzá hasonló férfiak pedig sokat hajlandóak fizetni. Ő maga pedig annak örült, hogy talán nem kell tovább mennie és siker koronázza keresését. Ugyanakkor ott motoszkált benne a kétség, hogy nem az első helyen talál rá az eltűnt nőre. Nagyon dühös lesz akkor ha nem talál rá a célpontjára. Ezt pedig ki kell majd fejeznie, vagy a színjátéka összeomlik. Végignéz a felhozatalon. Bal kezét felrántja a mellkasához és megmarkolja a pulóverét. Összeszorítja a fogait és elkezdi mereszteni a szemeit, majd Ernesto felé fordul és angolul folytatja.
- Jók...jók...de nem elég jók...kinek adtál el belőlük?

Felszerelés:

Az ajánlatát elfogadtam, de sajnos a kérdésemre nem kapok kielégítő választ.
- Az legyen az én dolgom, hogy mire akarom használni magát – mondja a férfi. – Időben megtudja.
Nem akarja, nem tudja, vagy nem mondhatja el, hogy mire akar használni. Lehet, hogy valami eléggé illegális dolgon töri a fejét, mondjuk ez várható, de az is lehet, hogy ő csak egy beosztott, és a főnöke nem engedi vagy árulta el, hogy mit akarnak velem kezdeni. Persze az is lehet, hogy csak simán nem akarja elmondani. Ezek közül bármelyik megtörténhet.
- Egy városban van, ahol csak a magunkfajták vannak, figyelni fogjuk nem hagyhatja el, nem csinálhat balhét. Ha bármelyikkel is próbálkozik, maga halott, nem csak a teste, de a programja is. - mondja, miközben kinyitja az ajtót, és a beáradó fény miatt megint nem látok semmit. Nos, látszólag nincs túl sok választásom, de ha itt is maradok, akkor szükségem lesz néhány dologra.
-Értettem, de szükségem lesz pár dologra. Kell egy hely, ahol pihentetni tudom a testemet és feltölteni magamat. Ezen kívül szükségem van ellátmányra, ugyanis étel nélkül a testem rövid időn belül használhatatlanná válik, de ezekkel gondolom már számoltak. - majd kilépek az ajtón, de még visszanézek - És a sokkolómat is kérném vissza, és ha esetleg valakit elküldenének a lakásomhoz, hogy hozza ide a pisztolyomat, azt nagyon megköszönném. Ó és még valami: Akad maguk közt olyasvalaki, aki ért a nanorobotok programozásához? Lenne egy fejlesztési tervem, csak valakinek meg is kell csinálnia.

Kérdeztem a nagydarab fickót az eseményekről közben felfigyeltem valamire még, a szagára, olyan mint én, állatias, csak mégis más, erősebb, talán némi vonzalmat is kezdek érezni irányába amit még csírájában próbálok vissza fojtani. Mély hangon dörmög a nagy kopasz medve bizonyos szabályról, közben méregetem lehetőleg feltűnés mentesen és a mondandója végén jegyzek meg egy szót.
-Érthető.
Majd hallottam egy ütés hangját és ekkor már a pasi is elengedett, bár visszafognia nem kellett, ő él itt így hallgattam a tanácsára, bár lehet nem csak amiatt, lényegtelen. Oda siettem a társaimhoz, az egyik kiütve de legalább a másikban volt annyi hogy elkapja és nem a földön húzza mint valami kutyát hanem a vállára dobta, közben morogva vettem fel a dzsekim. Addig minden morgásomra szép sorban kaptam választ amit persze nem vártam, sőt...ehh ez felesel nekem, he. Robbanás szélén állok, talán meg is rándult a szám, a szemeimben pedig a pokol lángnyelvei, bátor ember, nagyon bátor, ilyenkor általában hallgatni szoktak, az a tanácsosabb. Kicsit megdöntöm a fejem és egy félmosoly húzódik a számra, újra beugrott az előzetes tájékoztatása és az osztálykirándulás feeling.
-Elnézést, Nikosztratosz tanár úr, szagot fogtam és sajnos nőből vagyok. - mosolyodom el angyalian még mindig egy démonnak való szemekkel, majd magyarázza a pisztolyos incidens részt, hmm számozza amit mond, néha én is szoktam amúgy allergiás vagyok erre - Mázlija volt hogy nem voltam itt. - valszeg a csuklójába került volna ha akkor rántja elő amikor itt vagyok és első felszólításra nem teszi el , harmadszor, mi? Erre csak felvontam a szemöldököm és elmosolyodtam és halkan kuncogtam, főleg hogy rám kacsint, ne érezd magad ennyire nyeregben édes.
-Ez nem így megy, tenni kell érte. - komolyodtam meg kicsit a mondat végére és fordultam irányba. S lám szét nyílott a tömeg mint a tenger Mózesnek...na ez kicsit drámai túlzás de a lényeg  a lényeg már nem kell rögbijátékos módra haladni. Hirtelen téma váltás, "cuki kis állat", ez egy bundás dög, kikérem magamnak, amúgy ügyes trükk, sóhajtva válaszolok.
-Még nincs, -engedek le a fortyogásból a váltás ra- azt se tudom biztosan fiú-e vagy lány, de valszeg tökös a mocsok.- legalábbis én reménykedem benne, nem mintha már számítana, de felemelem a dobozt benyúlva az ujjammal a rácson és megsimizem az orrát mosolyogva -Ugye? - kérdezem, bárcsak válaszolna is.
Megadja a jelet intés képében hogy mehetünk is az ösvényen amit nyitottak nekünk, mindjárt kényelmesebb. Aztán megint a ne haragudj hogy nem kerestelek izé, amire csak forgatom a szemem, nem akart bajba keverni meg nem soká minden szupi lesz, hallod, bocsi de nem fogok a nyakadba ugrani, elbasztad, sorry.
- Figyu én nem haragszok, - mondom higgadtan, közben előhalászom a cigim és rá gyújtok esetleg őt is megkínálom - és nem kell magyarázkodni, így alakult azt kész. Az meg hogy nemsoká elül a por, chh, neked! - ezt nem hinném hogy tovább kell magyarázni érteni fogja remélem, és a fújás se rosszindulatú volt -  Egyébként a nagybátyám mindig a fejemhez vág egy mondást amikor lekoccolom azzal hogy nem érek rá, mindenkinek arra van ideje amire szakít, a többi csak kifogás. - és sokszor sért és nem tartom igaznak ezt a mondást de azért van benne valami.
Közben nem soká meg is érkezünk ahova kell, remélem nem lesz probléma a plusz egy bundás, elvégre róka és a japán kultúrában szent állat, a gazdagságot meg termékenységet vagy mi frászt jelképeznek, na mindegy, szent állat, az a lényeg!  Szóval ha nem akadályoz meg semmit a ketreclakó bemegyek, Samet cipelik, ninja vezető vett át minket, meglepődtem volna ha nem valami ilyesmi figura jön elénk. Helyet foglalunk egy szobában és várunk. Persze ha nekem is le kellett adnom a pisztolyom és a késem megtettem akadály nélkül, akár a kis fickót is kint hagytam ha biztosítottak a jó létéről, de jobb ha vihettem magammal akár ölben. Egy hangulatos szobába vittek minket, keleties ahogy a szervezethez illik, nézelődök kicsit, közben Sam is ébredezik.
-Jó reggelt, előre szólok ha jelenlétemben kezdesz oktalanul fegyverrel hadonászni a karod bánja. - jegyzem meg bűbájosan, bár lehet emiatt kiakad és azt is tudom hogy most nem tudja megtenni.
Majd amint belép a nő rá figyelek, aki egyből a kellemetlenséget emlegeti, témánál vagyunk. Mennyi ideje, 10 perce? Gyorsabban terjednek itt a hírek mint egy kis községben. De az üggyel kapcsolatban nem tudok mit nyilatkozni, nem voltam ott és asszem nem miattam történt és nem tudtam ellen mit tenni, mackótestvér óva intett még attól is hogy közel menjek, és megint a szabályok, igen, biztos hangszigetelt a szák és ezért nem hallottuk amikor a kocsiban elmondták, én tudtam hogy nem jó a zsák. Majd hellyel kínál minket, gondolom a földön térden ahogy a szokások szerint illik, de lényegtelen ahol mutatja helyet foglalok és elfogadom a felajánlott teát is majd várok.

Patrick elkezdett nagy levegőket venni és kifújni. A tüdőművelettel párhuzamosan két karját egyszerre mozgatta, egymással és a törzsével párhuzamosan. Minden belégzésnél felfelé emelte kezeit, amíg a tenyerei el nem érték az arcát. Ezt követően a kifújási metódus következett, ahol karjai lefelé haladtak amíg ki nem préselt minden levegőt a száját át. Természetesen hangosan fújtatott és a szemeit jól összeszorította. Hiszen épp most fosztották meg valamitől amire nagyon vágyott. Arról nem is beszélve, hogy egy mitugrász kis "Ernesto" pedig újabb akadályokat akar elé görgetni. Jó pár másodperc eltelik mire újra mosoly húzódik a szájára és rá tud nézni a férfira.
- <Nos kedves Ernesto> - folytatta újra spanyolul a társalgást. - <Ön nagyon diszkrét. Azt pedig senki sem fogja megtudni, hogy hallottam bármit is öntől. Úgyhogy ha kérhetem ne kerteljen. Mondja a feltételeit és ugorjuk át a kötelező köröket mert nehezen korlátozom a dühöm.>

Felszerelés:

Sam mikor kezdett ébredezni akkor abból ahogy a hely kinézett sejtése támadt, hogy hol van. A vörös csajszi megjegyzésére először szétnézett, hogy a másik is ott van-e majd megszólalt.
-Nem is hadonásztam oktalanul. A majdnem pasid egy farok. Amúgy sem fognék fegyvert nőre.
Hamarosan új nő is érkezik aki Sam egyből végig is néz.
-Oh hát heló.
A megjegyzésre felvonja a szemöldökét.
~Itt is tudnak róla? Meddig voltam kiütve?~
-Ja, hogy a kalauzunk félkézzel emelget és fenyeget? Hát ja. Elfelejtették közölni mi ilyenkor a szabály. Amúgy ja a teát elfogadom. Durva ez a hely.

Jenna is az én oldalamra állna úgymond, egyértelművé teszi legalábbis, hogy szerinte is a drogos srác volt a hülye. Ez valamennyire vígasztal, hogy akkor nem csak szerintem volt péló a srác. Mindegy, most a vállamon az öntudatlan testével beszélgetek a csajszival. Végighallgatom a válaszát, miután megsimogatta az új kisállatát.
- Hát figyelj, lehet azt mondani, hogy nem szakítottam rád időt, vagy ilyesmi, de amikor egyik napról a másikra elrabol a Hydra, be kell törnöd a SHIELD egy olyan intézményébe, aminek a létezéséről se tudtál az előtt, aztán a föld alatt kell meghúzd magad, mert akkora vérdíj van a fejeden amiért mások az anyjukat is megölnék, az szerintem valamelyest érthető indok. Kuporgattam és spóroltam, hogy lecserélhessem a pofim - ezért is mertem így szétvarratni - aztán mehessek fel, és felvehessem veled a kapcsolatot. - magyarázom, miközben lassan megérkezünk. - Ne hidd, hogy megfeledkeztem rólad, azóta is vártam, hogy találkozzunk, és elmagyarázhassak mindent. Viszont idelentről még a telefonálás is necces, az amcsi kormány meg ki tudja milyen szkennereket nyomat, én simán elhiszem, hogy még a telefonvonalakon is futnak hangfelismerők. De ha a felszínre ilyen arccal felmegyek, nekem tuti végem. - folytatom, és megvonom a vállam. - Meg azt se tudtam, hogy mafiás vagy. - még jó, hogy azt mondta nem kell magyarázkodjak, erre mégis azt teszem.
- De a lényeg, hogy szeretném újra próbálni, és kérlek, adj egy esélyt, hogy bizonyítsak. - fejezem be gyorsan, majd megcsóválom a fejem. - Akkor odafent találkozunk, szia! - köszönök el tőle, és átadom a srácot, majd megindulok. Nem tudom merre menjek, és végül jobbra indulok az egyik mafiacsoport felé. Megnézem, hogy kell-e nekik valami segítség, vagy van-e valami arrafelé, akár egy kis bunyó is belefér, de a kapcsolatok se ártanának. A lényeg, hogy történjen valami.

Miután elköszöntem Jennától, gondolkodni kezdtem, hogy mégis merre lehetne valamit csinálni. Közben kaptam egy SMS-t is a családtól, valamit akarnak intézni, de még ráér. Gondolkdoom, hogy ettől függetlenül menjek-e egyből haza, de végül elvetem a gondolatot. Ráérek, ha sürgős lenne azt mondanák, hogy azonnal menjek, így viszont majd ha végeztem a dolgaimmal, úgyis a saját területünkre megyek, beugrok majd akkor. Biztos egy fejmosás, hogy mit műveltem szerencsétlen drogos gyerekkel. Nem nagyon félek tőle, tudtommal alám tartozik, és semmi rangú kis nyomorult, akár meg is ölhetném ha akarnám, meg ha nem kedvelné a Kingpin. Nem tudom, hogy ez a sajátos ismeretség milyen rangot kölcsönöz neki.
Végül a Szellem háza felé indulok, információkért. Az információ tipikusan olyan dolog, ami értékálló, és mindig jól jön, tehát szívesen szerzem, és a hirtelen jött szabadidőm is tökéletes alkalmat kínál egy kis tudásbővítésre. Nem szedem a lábam, kényelmes tempóban tervezem letudni a távot, de azért nem lasssan bandukolok, az nem az én stílusom. Az út közben próbálok nem összetűzésekbe keveredni, de azért nem is meghúzom magam, méltósággal és emelt fővel sétálok.
Amikor a nyugati területekre érek, a Szellem szimbólumát kezdem keresni a házakon, és egy emberkereskedő piac után meg is találom. Az ajtóhoz lépek, és illedelmesen csöngetek, ha van ilyen, vagy kopogok, majd várok. Nem akarok illetlen lenni, valamiért ösztönösen tiszteletet érzek személyébe. Aki meg tud maradni független, azt mindenki kedveli, és mindenkinek érdeke, hogy életben legyen, így valamelyest hatalommal is bír. Én pedig nem akarom megsérteni, vagy felhúzni.

Tovább megy a beszélgetés egy kissé komolyabb részre, bár kiemeltem hogy nem kell magyarázkodnia valamiért mintha égető szükségét érezné, igaz mindenre gondoltam már várakozás közben csak pont erre nem amit elmondott és igen, így már érthető. Egyébként kukacoskodhatnék hogy biztos nem a kórházból lopták ki meg stb. de nem, így is látom hogy igyekszik, nem leszek szemét, így már nem jár annyira.
-Oké, bevallom én is utálom azt a rohadt mondást, nem volt fair elsütni, bocs. -sóhajtok egyet miközben átveszik a nagydarab srácot és még kérek egy pillanatot, vendégként jogomban áll, bocsesz - Akkor majd keress meg és beszélhetünk, - fordulok is - szép napot!
Ahogy beléptem vágták is az ajtókat. Várjunk csak, így csak a vásárlóktól szoktam elköszönni kb, fura, mindegy. Helyet foglalok a teremben ahol CsipkeRózsi is felébredt, a megjegyzésemre egyből védeni kezdi magát vagy nem is tudom.
- Tök mindegy, tudtad hogy itt nem lenne szabad, nem? - kérdezem, majd halkan megjegyzek még valamit - Egyébként olyan hogy majdnem pasi nincs!
Nem soká belépett egy nő, kaptunk teát helyet foglaltunk és vártunk. Közben mint kiderült nem lettünk felvilágosítva a szabályokról, haha én már igen, a tintás maci megtette. Miután meghallgattam a szabályt újra immár női szinkronnal, belekortyoltam a teámba, érdekes, kit is ütöttek le hogy ne balhézzon, de az a nagy harci helyzet hogy amikor kirobbant a problematika nem voltam ott, én hülye, egyedül mertem hagyni ezt a kettőt, pedig már az elejétől leeshetett volna hogy nem szabad. Na de mit tehettem volna, megkapom mindkettő karját és elkezdek futni magam mögött reptetve őket mint a sárkányokat vagy mi? Azért na. Amikor elnézést kér a kísérőnk viselkedése miatt azért elmosolyodok.
- Elnézést, szerintem egyik urat se kell félteni.-gondolom ennyiből érteni fogja amire célzok, szépen el szócsatáztak míg az egyik meg nem unta, a másik meg folytatta is, nahát nahát, valahol mindkettő vétkes, legalábbis én úgy gondolom. Ha behozhattam a hordozót és benne a rókit nehéz megállni hogy ne vegyem ki itt helyben az ölembe. Kortyolgatom tovább a teát, eleve az illata amikor behozták egy pillanat alatt átjárta az orrom és mintha nyugtatni kezdene még inkább, remélem nem raktak bele semmit ami elősegíti a hatást, szövetségesek ugyan de maffia, nem tudhatom, nem látok bele még annyira az alvilágba, sőt igazából nem is nagyon szeretnék. Aztán jön a tárgy amiért ide hívtak minket, mit vettünk észre az elmúlt időszakban az omegásokat illetően. Őszintén, nehéz felidéznem bármit, lehet hogy néhány vevő az volt csak jól eltakarták a kis tetkót, amúgy gondolkodnom kell hogy láttam e valami lényegeset az elmúlt időszakban, közben a kellemes szoba hatására megint lekívánkozik rólam a dzsekim ha esetleg még az ajtó előtt nem vettem volna le.

Akárhányszor emberi viselkedéssel találkozok, mindig meglepődöm, hogy mégis milyen ostoba ez a faj. Pont ezt gondolom most is, mivel a kéréseimet elmondtam, aminek a következtében egy hatalmas ütést kaptam a tarkómra és most a földön fekve szenvedek. Szenvednék, de a fájdalom nekem semmi, de az emberi test sajnos ezt nem így gondolja. A fájdalom nekem csupán egy nagy adag, hátráltató idegi jel, de sajnos ez ellen én nem tehetek semmit.
- Előbb tanulj meg viselkedni féreg – mondja hátulról egy mély hang a sötétségből. – Te itt akkor beszélsz, ha engedik, nemhogy követelőzve, ilyen tiszteletlenül beszélj a Füstölő Mesterrel! - á, igen. Az emberek idétlen hierarchiája, csak egy újabb indok, hogy megvessem őket. Ha ez a Füstölő Mester itt a főnök, akkor ő a rendszergazda, ő az elosztó, ő küldi a parancsokat. De akkor neki kell ellátnia a kisebb programoktól érkező hibaüzenetet, vagy valami ilyesmi, de ezek az emberek megkövetelik a "tiszteletet". Értelmetlen és idétlen dolog, ezt pedig jobb lenne a tudtukra hozni.
- Könyörögj a bocsánatáért, vagy elvágom a torkod, mint ahogyan egy disznónak szokás! - mondja valaki. Nos, ha tényleg elvágják a torkomat, akkor a testnek lőttek, a keringés és a többi funkció nélkül max, egy óráig bírnám még kezelni a testet. Jobb lenne, ha ez nem történne meg, de akkor is meg kell érteniük, hogy én nem vagyok ember, én nem könyörgök vagy tisztelgek.
- Értem. Mielőtt bármit is tennének, hallgassanak végig. Én egy többfunkciós program vagyok, de az emberi dolgokat, mint tisztelet vagy könyörgés, nem programozták be nekem. Sajnos megtanulni se tudom őket egymagamtól, maximum leutánozni és most is csak ezt tudom tenni. Szóval bocsánatért könyörgök Füstölő Mester. - mondom teljes monotonitással. Szinte má érzem, hogy a kés itt van a torkom közelében, de ha ez megtörténne, akkor lehetőleg megpróbálom megragadni a támadómat és megpróbálok nanorobotokat küldeni a testébe, hogy megállítsák a szívét. Ehhez azonban kell 10 másodperc.

Alig kelt fel máris feleselnek vele.
-Miért a levegőben lóbálni szabad? A pasidnak.
Teszi még hozzá. Ő az áldozat erre őt oktatják ki mindketten. A másik nő legalább hisz neki és bocsánatot kér. Ezzel Sam meg is elégedne, de a vörös ismét védi a pasiját. Sam csak röhög magába inkább nem is szól. A tea viszont jó. A hely is úgy néz ki mint valami kung fu filmben. Tök jó hely csevegni a munkáról. Jobb mint eddig ahol Sam-nek jelentést kellett adnia.
-Én éppenséggel semmilyen mozgást nem emlékszem, hogy tapasztaltam volna. Az előző főnökeim embereit nem is láttam. Nem tudom mit csináltatok, de királyak vagytok. A vevőim is megmaradtak. Sikerült még párat beszereznem, de nem tűnnek gyanúsnak. Az eladás sem csökkent. Szal' nálam minden tuti.

Sam újra vissza szól, még egy választ engedek és ezzel le is zárom a dolgot, allergiás vagyok az önkéntes "áldozatokra".
- Mindketten ugyanúgy hibásak vagytok, úgyhogy ne add a mártírt. Ja és nem a pasim még mindig! - addig erőlteti ezt a pasi dolgot hogy megcibálom most már.
Eligazítottak minket és kaptunk nyugtató teát is majd kezdetrét veszi a jelentés folyamata. Először Sam-nek hagyom a szót amíg gondolkodom és kivarázsolom a szállítókájából a rókicseket, nem hinném hogy sok vizet zavarna, max ha rosszalkodik visszazárom. A srác nem ad valami sok hasznos infót, vagy lehet többet mint gondolná azzal hogy kb semmit nem vett észre ha történt is valami, bár a nagy eseményekre csak felfigyelt volna. Közben a gézengúzom tényleg nem nagyon bír magával, dédelgetném az ölemben de mozgolódik szaglászik majd morogni kezd, le is teremtem halkan.
-Na! -És gondolkodom rajta hogy vissza tegyem amikor felfigyelek arra hogy engem és az asztalt vizsgálta amikor valami nem tetsző csapta meg az orrát.
Lehet hogy paranoid vagyok de most kissé elment a kedvem a teától, kissé arrébb tolom az asztalon is, már azért is hogy bundi ne borítsa ki. Nem hinném hogy egy szövetségest bedrogoznak vagy ilyesmi de én már nem tudom, nyugtatom a kölyköt fülvakarászással majd ha Sam-el kitárgyalták az észrevételeit válaszolok én is.
-Nálam megfordulnak páran a üzletben, néha hallok tőlük kisebb dolgokat, főleg vandálkodással kapcsolatos dolgok, kukaégetés, garázs feltörés, ház feldúlás, rablás annyira nem jellemző csak a törés zúzás, nem tudom ez mennyire illik ide. - gondolkodom kicsit a számat húzva - Talán egy esetet tudok kiemelni, nem rég hallottam valami emberrablásos fenyegetéses ügyről de az illető többet nem mondhatott, ennyivel is a határokat feszegette már, azóta nem tudom hogy megoldódott vagy tart még.
Azért remélem több mint a semmi, bár belegondolva kitudja milyen alakok fordulnak meg az üzletemben, ha eltakarja a tetkóját az illető simán beszélek vele és kiszolgálom boldog tudatlanságban, sajnos nem tudom ránézésre megmondani hogy ligás e, azta k*rva és ez most fordul meg a fejemben először. Kifelé viszont nem mutatok a sápasztó gondolatból semmit, csak a kölyök dögöt cirózom, majd még hozzá teszek valamit.
-Ja és szóltam az eladónak a másik üzletben ha észre vesz vagy hall valami érdekeset értesítsen, de az elmúlt időszakban arra felé - megvonom a vállam közben rázom a fejem - abszolút semmi, teljes nyugalom.-amit amúgy nehezen hiszek el és kicsit nyugtalanít is.

Szerencsémre az emberek megértették, hogy mire célzok, viszont rávilágítottak egy hibámra is.
- Akkor döntsd el, hogy mi vagy – mondta. – Mert mindenhogy viselkedsz, csak éppen nem úgy, mint egy gép. Semmi gépies nincs benned, csak mint egy tahó, nagypofájú ember, pökhendi viselkedéssel, aki azt hiszi, hogy minden körülötte forog. Attól, hogy mint egy pszichopata érzelem nélkül beszélsz a szavaid nem ezt tükrözik. - nos igen, ebben igazuk van. Sajnos a részben tanulmányozott emberi viselkedés eléggé hibás működéshez vezet, de ez nem nagyon érdekel. Talán ha megtanulom az emberi viselkedést, jobban tudom használni...vagy éppen elkerülni. Az emberek csak múlandó lények, én viszont föléjük emelkedem. Ezért is elvetem és törlöm az emberi viselkedést és saját magamat adom. Úgy bizony, csak úgy lehet az emberek fölé kerekedni, ha nem válok azzá. Nincs szükség az emberi viselkedésre.
- Fegyvert felejtse el, itt nem kap –mondta. – Egy lakást kap idelent, és igyekezzen tanulmányozni az emberi viselkedési formákat, ha eddig nem tette meg… Mint mondtam szabadon járhat, balhét nem kezdhet, senkibe sem köthet bele, ha megteszi, akkor halott. - a szükséges információkat végre megkapom. Nos, akkor ezek szerint én csak egy egyszerű program vagyok, amit kordában kell tartani. Azt viszont leshetik, hogy én behódolok nekik. Csak a megfelelő idő kell és föléjük fogok emelkedni.
Jobbat mondok. El fogom őket pusztítani. Igen, el fognak pusztulni.
Mivel elengednek, így kimegyek a szobából és körbenézek. Közben pedig két nanorobotot szabadjára engedek, és arra utasítom őket, hogy információkat szerezzenek. Mivel nanoméretük van, így nem fogják őket kiszúrni, szóval könnyedén tudnak majd adatokat gyűjteni, ha pedig kell, akkor majd replikálódnak és terjeszkednek.