Piac

Patrick még fújtatott párat, jelezvén a vele szemben állónak, hogy nem igazán tetszik neki az ár. A valóság az volt, hogy aggódott is egy kicsit. Nem volt biztos abban, hogy van nála ennyi pénzt, ezt még át kellett gondolnia. Két dologban biztos volt. Az egyik az, hogy nem állhatott neki alkudozni. Egyszerűen ebbe a miliőbe nem fért bele. Amellett az erőszakos információszerzés sem. Ráadásul nem áll mögötte egy család vagy nagyobb bűnszervezet sem ami elrejthetné. Egyedül van, sötétben. Miután ellenőrizte a nála lévő pénzmennyiséget döntött. Ha volt nála elég pénz egyszerűen odaadta Ernestonak. Ha nem rendelkezett a megfelelő pénzösszeggel csak akkor szólalt meg. Beszéd nélkül sokkal fenyegetőbb de van amikor kommunikálnia kell.
- Most nincs nálam ennyi. Csak [y]. Mi lenne ha most csak néhány nevet mondana és visszajönnék később, ha ők nem vállnak be?!

Felszerelés:

Jenna megjegyzésére Sam csak pimaszul vigyorog. Az ő fejében a lány ezzel már el is árulta magát. Megjegyzést azért nem tesz. A nő megjegyzésére Sam megrándítja a vállát.
-Én magam észak Bronx-ban vagyok és a vevőim nagy része is észak Bronx-i. Az előző főnökeim nem tudom miből éltek. Az biztos, hogy drog, de a hullák eltüntetésében is volt tapasztalatuk. Szal tényleg jól lekoptattátok őket mert tényleg hírüket sem hallottam.
Pedig nem volt sok kedve elárulni őket. Félt.

Miután megérkezek az épülethez, hiába kopogok, nem érkezik rá válasz, viszont a csöngetés után megjelenik egy tipikus mexikói rasszista vicc, egy két lábon járó sztereotípia. Természetesen nem nevetem el magam, már rég megtanultam az olyan alap illemeket, amiknek köszönhetően nem lőnek le az utcán csak úgy. Tiszteletteljesen állok meg, hiába csak egy házvezetőnő, a Szellem alá tartozik, és rajta közvetlenül a Szellemet szólítom meg, szóval megadom a tiszteltet.
- Üdvözlöm, Michael Nikostratos vagyok, és időpont nélkül szeretnék beszélni a Szellemmel. -válaszolom, és ha beinvitál, akkor megtörlöm a lábam, és belépve leveszem a kalapom. Megállok pár lépésnyire az ajtótól, amíg beszél, és türelmesen várok, majd amikor int hogy kövessem, akkor így teszek. Felsétálunk a másodikra, majd a ruhámhoz illő terembe vezet- szóval nem csak engem ihletett meg a nosztalgikus maffiavilág. Alig vetek egy pillantást a berendezésre, hogy ezt megjegyezhessem, majd a Szellemre fordítom a tekintetem. Gyönyörű, mint mindig, ha nem lenne az, aki, akkor simán megpróbálnék kikezdeni vele. Beinvitál, és hellyel kínál, én pedig próbálok nem arra gondolni, hogy máshova is igazán invitálhatna.
- Üdvözlöm, kegyed gyönyörű mint mindig. - jegyzem meg mosolyogva, miközben helyet foglalok. - Szeretnék információt szerezni, bármit, amit érdemes lenne tudni. Valami olyat, ami nagy dolog, amiről nem tud mindenki. - mondom.

Azt is mondhatjuk, hogy új otthonom lett egy időre. Ezek az emberek adtak egy kis lakást, gondolom itt fognak tárolni, amíg szükségük nem lesz rám. Remek. A ház felszereltsége nem olyan rossz, bár egy kicsit szűkös. A berendezettsége kissé régies, de ezek a tények nem nagyon foglalkoztatnak. Szerencsémre találtam egy elektromos hálózatot, ahova be bírom küldeni a nanorobotaimat. Pár pillanat múlva azonban megszakad a kapcsolat, majd lászólag elektromos hiba lép fel, mert azonnal elmegy az áram a szobában, én pedig sötétben maradok. Nos, ez nem az amire számítottam. Nem tudom, hogy el-e fogják hinni, hogy nem én voltam, bár mivel a nanonorobotok nanoméretűek és jobbára az a két kis mechanizmus megsemmisült, így nincsen bizonyítékuk ellenem.
- Van egy kis gond. - mondom hangosan - Elment az áram a lakásban. - hogy ezek után mi fog következni, azt nem tudom, de meglehet, hogy végem van.

Cahal tett még pár lépést hátra, hátha fel tud még kelni a kölyök. De ahogy a legtöbb sérülésnél, a test letiltotta a fiú agyát az első másodpercekben. Látnia, realizálnia kellett a sérülése mértékét ahhoz, hogy elérje a fájdalom a tudatát. Csak pár másodpercig szemlélte művét. Aztán olyan rezzenéstelen arccal, ahogy a kávéját szokta az orrához emelni, hogy megillatozza a forró nedűt, fordul kissé oldalra, hogy megnézze a közönséget. Nem ünnepeltette magát. Nem jelezte kézfeltartással a győzelmét. Inkább végigtekintett saját magán, hogy cseppent vagy ne adj isten folyt-e vér a testére ruhájára. Ha igen, azt ott hagyja meg sem próbálja letörölni. Közben érkezik felé a kérdés, hogy folytatja-e a bunyót. Ő először nem válaszol, csak felemeli jobb kezét és a mutató és hüvelyk ujját összedörzsöli. Reméli ismerőse érti a dolgát és fogadni fog rá.
- Jöhet. - Válaszolta kurtán, majd az érkező ellenfelével szemben balos támadóállást vett fel. Remélte, hogy nézte az első meccsét és észrevette a jobbost s most így összezavarhatja.

Úgy néz ki tényleg érdekesnek bizonyult az infóm, már nem a vandál része hanem a konkrétabb emberrablásos ügy. Felkeltette a nő érdeklődését, tényleg fura hogy nem mondhatnak többet sőt szinte titkosan kell kezelni. Amikor megszólal biztosít róla hogy a Japán negyedben tényleg nem történik semmit, remek akkor nem kell fejet tépnem és tudom melyik az a hely ahova futhatok, csak ki tudja meddig, ezek a férgek nem soká szerintem ott is elkezdenek portyázni. Viszont ez hogy derítsek ki többet az ügyről, hááááát necces dolog, elég necces, jobban ki kéne ismernek az emberünk hogy kicsaljak belőle többet, nem lehetetlen dolog de nem egy két nap viszont az is lehet hogy egy este alatt megoldható és itt nem a túl mocskos verzióra gondolok, az alkohol nagyon jól tudja oldani a nyelvet ha az ember egy kellemes és biztonságosnak érzett helyen engedi így el magát.
-Nem ígérhetek semmit, de megpróbálok, kb a fickó az egyetlen akiből kiszedhetek bármit és rendszeresen de nem túl gyakori időközönként fordul meg az üzletben úgyhogy nem egy két nap lesz az "akció". -Majd hirtelen beugrik valami ahogy átforgattam a fejemben a beszélgetést - Viszont még valami, véletlen elszólásból az illetőt akit elraboltak "kis csajként" emlegetett, úgyhogy valszeg egy fiatal lány lesz az áldozat.
Ha tippelhetek valami gazdag befolyásos cég tulaj akár legalábbis nagy ember kicsi hercegnőjét elkapták és fenyegetik vele hogy hajoljon be vagy széles mosolyt kap a lányka, azt meg senki nem szeretné ugye. Ha igazi apáról van szó akkor az ügy lezárult és szert tettek valakire vagy valamire illetve valamikre de ha nem akkor egy nagy sóher s*ggfejről van szó, de az tuti hogy befolyásos ettől független még ha már most nem szimpi ha az utóbbi. Lehet hogy ha húzza az időt az kedvez de hé apai ösztön, a gyerekért minden stb...valahogy magánszemélyként nagyobbra értékelem és jobban megértem. Majd a morgóka csak nem hagyja abba, prüszköl is egyet amire rá jövök hogy itt nem az a baj hogy nyügi meg morci hanem valami zavarja az orrát, a nő egyből kapcsol hogy a tea a ludas. Ehh kajak, mentolos, neki zavaró lehet, régen nekem is csavarta az orrom, hát lehet jobb lenne szerencsétlent nem kínozni tényleg elég sz*r érzés.
-Ha lehet és nem probléma, megköszönném.
Majd nyugtatom a bundás dögöm és hallgatom a srácot, semmit nem vett észre ami kivált némi elégedetlenséget, hát ki gondolta volna. Fejmosást kap a kis szegény áldozat, ebből is le lehet vonni némi következtetést, megvonnak tőle mindent támogatást, ez mondjuk neki eléggé fájó pont lehet, jó kis motiváció, negatív irányú, sokszor hatásosabb mint a jutalmazás. Tudhatná hogy a maffia az pont nem az a szeretet szolgálatféle aki a haszontalanokat jó szívvel eltartja és védelmezi, a kövi szint szerintem a golyó lesz vagy az hogy kidobják az éhes omegás korcsok elé.

A nő elmosolyodott, mire önkéntelenül is így tettem én is, majd a szavai után ennek már oka is volt. Hát igen, az tény, hogy nem vagyok egy gazdag ember.
- Felajánlanék egy millió dollárt, de még nincs kedvem meghalni. - mondom végül, még mindig mosolyogva. - És felajánlanék mást is, de nem kívánom megsérteni. - kerülöm ki a testem ajánlgatásának esélyét. - Így viszont csak egy dolgot ajánlhatok, egy szívességet, és a szavamat biztosítékként. Tudhatja, hogy nem szokásom megszegni az ígéreteimet. - már kezd fájni a szám a műmosolytól, de még mindig tartom. Biztosítékot is kér, hát igen, ez az amit nehéz adni.
- De biztos van olyan dolog, amíg kíván, amit megtehetnék önnek. Miért nem egyszerűsítjük a dolgot? Ön tudja, hogy mit tudok felajánlani, és ki tudja választani, hogy mi érdekli, mit kíván. Adjon egy feladatot, kérjen valamit, amit megtegyek. Vagy csak a két szép szemem kedvéért. - mosolygok kissé pimaszul, miközben megkérdezik, hogy kérek-e valamit. Tudják mit kérek, nem enni, és nem is inni jöttem. Főleg nem fizetés nélkül, nem vagyok pofátlan.- Köszönöm, de nem kívánok visszaélni a vendégszeretettel. Nem kérek semmit. - bólintok hálásan a felajánlásért. Kíváncsi vagyok, hogy fog kérni valamit, ha igen, akkor pedig mit. Vagy egyszerűen elzavar, azt is megérteném.

Sam azt hitte főként az árulás az ő dolga. Azt hogy nyitva tartja a szemét olyan általános dolognak gondolta. Úgyhogy nem kicsit lepődik meg a nő reakcióján. De egészen addig míg a segítséget meg nem vonják nem is veszi komolyabban akkor viszont kicsit pánikba is esik.
-Nanana azért ne siessük el. Mondtam a volt főnökeim állatok kinyírnak engem meg a Ligások is. Nyitva lesz a fülem meg a szemem esküszöm csak adjatok esélyt. Sőt beszélek is várjatok tudok dolgokat. A volt főnökömnek volt egy embere egy nagy nigger úgy hívták Senzo. Ő valami gyilkos volt. Ő tüntette el a hullákat és tőle is kaptam stukkert. Meg van még várj. A hely ahol volt a főnök. Ott van a Fulton Street-en kis lerobban sárga épület. Pénz és drog tuti van ott. És mostantól nyitva a szemem. Így okés?

Azt hiszem ezzel ennyi volt a max amit mondani tudtam, ciki hogy nem tudom a pasi nevét pedig többször megfordult már nálam, sőt az is aggaszt hogy az arcára sem emlékszem egészen csak ha látom, pedig azért a memóriám eléggé ott van, főleg arcok meg nevek terén. Mért érzem én ezt egy kicsit csapdának, szándékos hintésnek valakiktől. Na majd utána járunk és kiderül, csak az a baj hogy lehet későn, egy kis tetkót ha jó helyen van sajnos bárki el tud rejteni, mennyivel egyszerűbb lenne ha az összes köcsögnek a homlokára lenne nyomva a rohadt jelük.
A nő megköszönte a válaszaim amire csak bólintottam, hisz ez lenne a feladatom vagy mi, és úgy néz ki amiben én nem láttam olyan sok segítséget nekik az egy alap amin elindulhatnak ők is, akkor nem baj hogy nem hallgattam el. Viszont ezután feltesz az asztalra egy táskát, tele pénzzel, oké korrigálom az arcom de pislogok mint egy hal amikor mondja hogy juti fali nekem, há'de nem is csináltam különösebben semmit. A 3 nevet megértem csak a pénzt nem, na nem azért mintha vissza utasítanám mert nem lenne hova tenni, ha nem is most majd a későbbiekben.
-Köszönöm! - válaszoltam és vettem át a táskát.
Meg tudom őket nyerni magamnak, hát remélem ha nem más a pénz segíthet. Nézegetem a neveket miközben Sam próbálja menteni magát, Xelofon, Attila és Pengés Johnny, nem fűzök a nevekhez semmit pedig lennének kreatív vagy épp nem túl kreatív ötleteim és azt hiszem ezzel az is meg van mit fogok csinálni következő ként. Közben a teát is kivitték mire bundi lenyugodott, még neki sincs neve, illene majd kapnia egyet, de az szerintem otthonra marad, majd neki is be kéne vásárolni, mert nem velem fog aludni az ágyban az tuti, és remélem ezt nem csak 2 napig fogom tartani.
Szóval a nő feláll hogy ezzel vége a jelentésnek, nem nagy dolog, többre számítottam. Kapunk kísérőket és mehetünk amerre akarunk, remek nos én még bóklásznék egy kicsit a városban de senkit nem akarok feltartani. Közben megvárom míg elköszön amit viszonzok majd visszabújok a dzsekimbe, összehúzom a táskát és a hátamra csapom, a kölyköt meg vissza rakom a ketrecébe és felkelek, magabiztosan megindulok kifelé. Még nem tudom hogy kapcsolatba kéne e lépnem bármelyik informátorral, ha már van választásom először megnézném magamnak mind hogy melyik tűnik a "legmegbízhatóbbnak" vagy ilyesmi, vagy csak a név alapján bökök egyet és ha nem válik be kérek másik segítséget. Ahogy kiérek 2 ninja vár kint, elindulok kifelé, ha minden igaz az egyik követ. Megindulok a semleges terület felé, azaz ahonnan indultunk, logikus hogy ott kell keresnem az embereim ha már függetlenek, itt a ninjához fordulok.
- Nem tudom hogy kötelessége e kísérni de lehet hogy innen boldogulok magam is. -aztán gondolkodom mit is csinálok, életemben nem jártam még itt úgy el tévedek mint a szemét és még bajba is kerülök úgyhogy meggondolom magam - Ahj, inkább vegye úgy hogy nem mondtam semmit. - csak nem akarok feltartani senkit, viszont kíváncsi is vagyok és nem ismerem a terepet, hát ez így ciki. Nem szórakozok bakker beszélek az egyik informátorral, legyen mondjuk...a Pengés. Vissza is fordulok kísérőmhöz azzal a kérdéssel hogy tudja e merre lehet megtalálni az illetőt.

Sam az elszívott agyát amennyire csak tudta megerőltette és viszonylag egész épkézláb dolgokat mondott. Emlékezett nevekre és helyre. A pénznek igencsak örült volna mert egy ideje tervezget valamit amihez pénz kéne viszont örülnie kell, hogy él. Bár mégsem örül, de kell.
~Az a pénz nekem is jól jött volna basszus.~
Viszont a beszédnek vége és mennek ki kapnak kísérőket. Sam ha nem lett volna a fenyegetés még visszaszólna valamit a csinos nőnek, de így inkább csak elköszön. Ahogy a vöröstől is.
-A nevemet tudod úgyhogy szerintem megtudsz találni ha kell valami. Viszlát.
Majd a nindzsához fordul.
-Na haver nyugi hamar megszabadulsz tőlem csak az érdekelne, hogy itt lent hol lehet olcsó, de biztos jogsit venni. Mert tuti, hogy lehet venni nem?

Áramszünet. Sajnos a két elküldött nanorobot rövidzárlatot okozott, és ez eléggé ütős elektromos hibához vezetett. Remek. Sejtésem szerint az egész épületben elmehetett az áram, mert a szomszédos szobákban néhányan eléggé durva, bántó, és mocskos szavakat kiabálnak. Úgy néz ki, itt valami nagyobb zűr történik, aminek nagy eséllyel én vagyok az okozója.
Hé te! – üvölt be egy részegnek hangzó fickó. – Azt mondták, hogy értesz az elektronikához, menj és javítsd meg a hálózatot!
Mégis minek néznek engem ezek az ostoba emberek? Valami szerszámosládának, amiben mindent megtalálnak? Nem, speciel nem értek annyira az elektromos hálózatokhoz, jobbára az erősségem a terjedés, vírusokozás, hackelés és a testem gyógyítása, és a villamosság nem tartozik ezek közé. Még. Mondjuk, nem lehet nagy kunszt, meg tudnám javítani, ha akarnám, de nem fogom. Kilépek a szobából, ahol páran telefonokkal próbálnak világítani, és elindulok arra, amerre a kijárat lehet. Nem lehet nagy nehézség megtalálni, bár a sötétség miatt nehezebb lesz, de megoldom. Amint megtalálom, kilépek rajta és lehetőleg körbenézek, hogy megtudjam, mégis hol vagyok...és hogy feltérképezzem a helyet a tervemhez.

A nindzsa reakciójára Sam már előre sóhajt.
-A fene egyen meg titeket egy rendes kalauzt sem tudtok mellém rakni. Remélem te legalább nem fogsz emelgetni meg fenyegetni.
A mozdulatot mikor megért Sam akkor kicsit zavarba jön és el is vicceskedi a helyzetet.
-Hát...legalább akkor fenyegetni nem fogsz. Höhöhö.
Mikor megérkeznek akkor nem kap pontos leírást csak körbemutatnak neki.
-Hát kösz haver.
Majd keres egy számára szimpatikus eladót akinek ahogy nézi olcsó áruja van és meg is szólítja.
-Heló haver nem tudom itt lent mennyire nyílt az üzletelés, de ahogy láttam eléggé. Szóval nem gáz ha így kimondom, hogy jogsit akarnék venni ugye?

Nem nagyon érdekel, hogy vajon meddig lesznek áram nélkül azok az emberfajzatok, így inkább kimegyek körbenézni. Kiérve, miután a szemem hozzászokott a fényhez, körbenézek és egy kicsit ledöbbenek. Egy eléggé hatalmas helyen vagyok, nem egy ember járkál errefelé, és látszólag elég nagy élet van itt. Felnézve azonban nem az eget látom meg, hanem szinte alig kivehetően egy plafont. Tehát nagy eséllyel a föld alatt vagyok. Hmm, remek, erre nem számítottam. Sajnos rádióhullámok meg ilyesmik nincsenek, meg amúgy se tűnik ismerősnek a hely. Most már értem, hogy mit értettek azon, hogy nem mehet sehova. Nem gond, csak körbenézek egy picit. Úgy határozok, hogy elindulok az utcákon és valami központ-félét keresek meg, mert onnan könnyebb lenne a feltérképezés. Sőt, az is jó lenne, ha találnék valami magaslati pontot, ahol az egész helyet be tudom látni, mert akkor sokkal részletesebben fel tudom mérni a helyet. Ha eljutok a központi részhez, mert nyilván van ilyen, akkor keresek egy magaslati pontot, ahová fel is tudok jutni, és ha van ilyen, akkor felmérem, hogy mi hol van, milyen nagy ez a hely, merre vannak menekülőutak és hogy hol találom az elektromos központot. Valamint felmérem, hogy merre van a kijárat.

A rohadt életbe. Ember körülbelül ezekkel a szavakkal illette volna a jelenlegi helyzetemet és eléggé dühbe gurulna. Én viszont nem vagyok ember, így nem igazán hagyatkozom az érzelmekre, bár a helyzet egy halk "basszus"-t megérdemel. Kicsit nehézkesen, de eljutottam a központba, de onnan azonnal vissza kellett fordulnom, hogy találhassak egy magaslati pontot. És most egy épületről ballagok le, egyre több válasszal. Sajnos nem láttam falakat, vagy generátorokat, vagy ilyesmit. Ez a hely egy nagyobb város lehet, de az biztos, hogy a föld alatt van. Kellemetlen, és ez egy kicsit nagyon rontsa a helyzetemet. Tehát, most valóban ezek az ostoba Homo Sapiensek bezártak egy városba, de nincs probléma. Valahogy be kellett juttatniuk ide és pontosan ugyanúgy ki is tudok innen jutni. A probléma csak az, hogy nem igazán tudom, hogy merre lehet az a kijárat. Ha elkezdenék kérdezősködni, akkor a hírek gyorsan eljutnának a Füstölő mesterhez és akkor a fejemet veszik. Időközben észre sem veszem, hogy a központban éppen összeütközöm egy látszólag vásárolni szándékozó illetőbe (Samuel McShuibhne az akibe belehajtottam és nagy eséllyel fellöktem). Sajnos az ütközés engem is kibillentett, de sikerült csak egy térdreeséssel megúszni a dolgot. Ezek után egyszerűen felállok, majd csak megyek tovább.

Sam a piac kellős közepén van, és leírtam feljebb reagban, hogy mekkora a tér, km nagyságú. Benne zsúfolt, tömött bódék stb. Szóval totálisan esélytelen, hogy a közelébe juss főleg nem 1 kör alatt. Így Sam-nek sem ment neki senki.

Miután a házvezetőnő kiment, pár pillanatig csöndben ültünk, ami alatt tovább gyönyörködhettem a nőben. Nem csak a kinézete miatt volt olyan vonzó, de ott volt benne a titokzatosság, az erő, az érinthetetlenség is. Hangosan emészti a szavaimat, mielőtt válaszolna, majd hirtelen elmegy az áram. Átsuhan a fejemen, hogy mi van ha megtámadtak minket, de szinte rögtön el is vetem a felvetést. Nem csak a nő nyugalma, higgadtsága miatt, hanem azért is, mert senki nem lenne olyan hülye, hogy rátámad egy független személyre, aki mindenki számára hasznos, és akinek ennyien lógnak szívességgel - mint például én is.
Végül rátérünk a fizetségre, egyszerű rutin meló, behajtás, csak egy bökkenővel, hogy a Görögöknél volt. A bejutás megoldható, főleg ha elmondom miért jöttem, bár nem olyan egyszerű, mintha a saját területeinken belül lenne. Az mindenesetre biztos, hogy anno New Yorkban ez sokkal keményebb dió lett volna. Végül megvonom a vállam.
- Mint tudod, érted meg fogom tenni, amit tudok.- hagyom, hogy úgy értse, ahogy akarja, de azért dobok hozzá egy kacsintást is. - Viszont kellene a személyleírás, és hogyha tudod, akkor hálásan fogadnám a tartózkodási helyét is. - mosolygok a nőre, miközben megigazítom a nyakkendőmet. Valószínűleg most ennyiben maradunk, megkapom a szükséges információkat, aztán mehetek, és addig vissza se jöjjek, amíg nem végeztem el a feladatot amit kaptam. Közben már a következő lépésen gondolkodom, hogyan tálaljam ezt a Görögöknek majd, amikor be akarok jutni a területükre. És amikor meglátják, hogy az egyik tagjuknak eltörtem mindkét lábát. Ha megkaptam minden infót, amire szükségem volt, ha nem, illedelmesen elköszönök, és elindulok a célpont, azaz a Görögök felé.

Amikor vége lett a jelentésnek egy pillanatra olyan üresnek éreztem magam, nincs további célom, mit tehetnék, olyan gyorsan történt és....lárifári lépjünk lógni. De úgy döntök még nem megyek haza, pedig illene már de akkor se. Kaptam új káláuzt, aki nem túl szimpi a kis haveromnak, morog meg minden, először nem vágom le mi a baja aztán az én orromat is megcsapja, a ninja halott, de ez olyan biztos mint hogy itt sétálgat, elég bizarr, zombi szolgák, vagy vámpír szolga? Hamar kiderül hogy valszeg az első tipp, mert nem beszél, csak activity-zik. Bundi baja hamar megoldódott ahogy kiértünk az utcára megnyugodott, talán neki is cigizni kéne és nem zavarná ennyire a sok hülye irritáló szag, tudom milyen szörnyű volt régen, talán ez motivált arra hogy füstöljek...fenéket, buliban a pia mellé jól esett és tovább terjedt a dolog a mindennapokra, na de mindegy. Ki választottam random PJ-t hogy őt keresem fel először, a ninja minimon tudja is a dolgát és elvezet. Közben gondolkodtam és ez lehet hülye ötlet volt, a legveszedelmesebb nevet választani a 3-ból, meggondoltam én ezt? De már a ház előtt állunk és a káláuz mutogat a névsorra hogy megjöttünk, 3. emelet, jó utat, vagy felkísér? Nem tudom mennyit nyomna a biztonság érzetemen. Az milyen lenne ha most benyomnám hogy ááá mégse ide inkább Attila, lehet levenné a maszkot és megharapna vagy mit tudom én. Na jó, nagy levegő és csengetek és ha beengednek elindulok felfelé vagy bemegyek magam ha úgy nyílik és felmegyek a 3.-ra. Az ajtó előtt egy pillanatig megtorpanok és kifújom magam, eddig az összes rosszat elképzeltem ez alatt a pár perc alatt de olyan realisztikusra sikerült hogy még nem láttam a tagot de már elhiszem a képzelgéseim és előbb fogok azoknak hinni mint a szememnek. Talán hasfelmetsző unokája vagy ilyesmi, na jó, f*szom, essünk túl rajta, max futok egy maratont, szóval csengetek, ha nincs csengő kopogok, mindkét műveletet olyan óvatosan hogy ilyen óvatos ember nem lehet, majd kissé aggódva várok. Hülye vagyok én? Itt izgulok pedig csak egy informátor, nem fogja bemocskolni a kezét, csak segít, azért küldtek ide mert segíteni fog, nem megenni, istenem, ez a rohadt paranoiám, néha az őrületbe kerget, az utóbbi időben f*szán kiújult.