Piac

A ninja megrázta a fejét mire Sam fel is röhögött.
-Rendben megnyugtattál.
Majd odavezette ahova kellett. Azt, hogy itt menyire be vannak rezelve a Kéztől nem tudta magában hova tenni. Örült mert a tagja volt, de pont ezért kicsit durva is volt mert ha valamit elcseszik akkor durva szenvedések várhatnak rá. De most nincs ezzel idő törődni keres egy szimpi árust. Talált is valami kocka fickót. Meg is lepte, hogy itt árusként ilyet lát. A hasonló fickókat úgy tudja elképzelni, hogy egy nagy gép mögött élet nélkül egy kis kockás ingeben. A vicceskedésen Sam felröhögött. Tetszik neki a fickó ezt elhatározta.
-Rendben a név Samuel McShuibhne. Helyi vagyok mármint úgy értem Bronx-i nem tervezek másutt autókázni. És ha lehet akkor ne nagyon bukjak le vele. Így mennyibe kerülne?
~Tuti, hogy a srác Star Trek rajongó. Le merném fogadni.~

Patrick nem sok örömmel, kelletlenül követi a két férfit. Zsebeibe dugott kezeivel kissé felnyomja a vállait és behúzza a nyakát. Néha még csosszant is. Közben azon pörög az agya, hogy mennyivel rosszabb helyzetben volt már párszor. Például Kairóban, amikor a lezárt metró alagútban vonszolták végig összeverve és megkötözve. Pedig akkor csak cigit kért. Mondjuk mivel nem kapott kiütött két orosz maffiózót, akikről tudták, hogy a ruszki hírszerzésnek dolgoznak. Akkor meg kellett őket győznie, hogy a kongói maffia át akarja venni a területüket. Nehéz volt de kijátszották őket és végül felfedték a helyi rendőrségbe épült orosz spicliket. Nincsenek érzelmei más nemzetekkel szemben. Csak a ruszkikat gyűlöli.
Gondolataiból már egy középvezetőnél ébredt. Szipogott kettőt, mint egy jó kokainista, majd körbenézett. Kicsit Marokkóban érezte magát. ~ Mindig az afrikai sztorik ~ Futott át az agyán, majd még kettőt szipogott és nekikezdett suttyóként.
- JF vagyok. Mint az elnök. Tudja, akit lelőttek. Szóval az van, hogy maguknak lehet egy kis gondjuk. De ha kapok egy kis...támogatást, érti, akkor elmondhatom, hogyan háríthatják el.

Csak megyek és megyek és megyek és megyek és ütközöm. Belerohanok valakibe, akit fel is lökök, de nem nagyon zavar, csak megyek tovább. Az illető, akit fellöktem jól hallhatóan eléggé mocskosan szól utánam, de nem nagyon érdekel ez se, sőt nem is lenne ajánlatos szóba elegyedni vele. Ha beszélnék vele, abból vita kerekedhetne, amiből pedig verekedés, amivel pedig megszegném az életben hagyásom egyik feltételét, hogy ne csináljak semmi őrültséget. Tehát egy szó mint száz, megyek tovább. Nem is tudom, hogy mennyi ideje mehetek, amikor egy falhoz érkezem. Föld/kő fal, ami bebizonyítja, hogy tényleg a föld alatt vagyok. Kellemetlen, mert semmi kijáratot nem találtam eddig, és ez itt is igaz. Nehézkes lesz itt a kijutás, ha arra kerül a sor. Ekkor azonban megszólít egy ember, a hangjából ítélve férfi lehet.
- Elnézést, látom, hogy keres valamit. – szól a hang. – Talán tudok segíteni, eltévedt?
Nos, ez egy eléggé kiértékelendő helyzet. Nem kéne vele beszélgetnem, mivel akkor fenn áll az esélye annak, hogy a történések eljutnak a Füstölő Mesterig, aki nem fog örülni annak, hogy kijáratokat, meg ehhez hasonló dolgokat keresek. Viszont, ha nem kérdezek meg semmit se, akkor nem jutok sehová, mert már így is el vagyok akadva rendesen. Talán pár dolgot azért megkérdezhetek, de azért nem árt az óvatosság. A fickó felé fordulok, majd megszólítom.
- Köszönöm a kérdését, tényleg eltévedtem. - mondom, majd a kezemet a fickó vállára teszem - Magát az ég küldte. - ez egy kicsit hülye szöveg, de elég lesz arra, hogy 10s-ig a fickón tartsam a kezem, hogy elég nanorobotot juttassak át belé - Információkra van szükségem a helyről. Merre van a kijárat? Hol is vagyunk pontosan? Van-e itt központi áramellátó, esetleg generátor, vagy hasonló? - kérdezem és ha a nanorobotok átjutottak, akkor a fickó reakciója alapján döntöm el, hogy megölöm, vagy sem. Ha gyanít valamit, vagy keménykedni kezd, akkor azonnal megölöm. Ha viszont készségesen válaszol, akkor az információk megadása után ölném meg, hogy ne maradjon bizonyíték. Persze a halála után a nanorobotok szétkapnák magukat, hogy nyomuk se maradjon.

-Ja az.
Az ár végül is nem olyan rossz. Megengedheti magának és ha jól dolgozik akkor többet is akár. Már várja is a következő beszámolót. Sok mindenről be fog számolni ezt már előre el is döntötte.
-Oki. Na csá.
Ezzel a ninja vezetésével el is mentek egy házba és ott találkozott is két fickóval.
-Szevasztok. Már beszéltem a haverotokkal. Egy jogsi kéne itt a lap amit kitöltött.
Ezzel át is adja.

Szóval oda értünk, bementünk a lépcsőházba és már az ajtó előtt állok, rossz előérzettel, hülye remélhetőleg tévképzetekkel. A kísérő szerencsére jó fej volt és nem hagyott itt a búsba, hálás vagyok, nagyon hálás, komolyan. Végül rászánom magam és megnyomom a csengőt, nem soká hallani is a választ, szabad. A ninja udvariasan nyitja is az ajtót majd nézek rá nagy szemekkel, asszem értette hogy mire gondolok és előre ment, ellenőrizte nekem a terepet, végülis neki nincs sok veszteni valója, nem? Azt ömm jelezte minden rendben, úgyhogy be is léptem a helyre, így nem tudom megmondani milyen, de nem valami modern berendezésű a hely, de ez csak mellékes infó, maga a szoba kellemes is lenne a növényekkel meg a lámpákkal...., egy baromi zavaró tényező van, egy alfa szaga, ráadásul egy hím, rég lehetett hogy ilyennel találkoztam utoljára (és tán először), de valahogy nem szerettem volna akkor a közelében lenni, hiába nyomott az a b*zeráns ösztön én annál inkább akartam messzebb tudni magam, szerintem ez most is előfog jönni. Helyesebben, már most, tartok a találkozástól valamiért, bár elvileg még kölyöknek számítanék az ilyen mutánsok közt, legalábbis olyasmi, nem tudom hogy megy ez egészen sajnos, ilyenkor sajnos. Végül rá szánom magam, talán a kíváncsiság vezérel, nem tudom, de mintha a róka, azaz az állati és az emberi "mivoltom" harcolna egymással, ész vagy ösztön, általában az elsőnek sikerül valahogy győzni de ez itt más azokhoz a dolgokhoz képest, ez erősebb.
Szóval az emberünk, hmm alfánk "elé" léptem a nappalijába, hát nem úgy fest mint aki vendéget várt a két olvadozó nővel, egy farmerben terpesztve a kanapén, pár másodperc se amíg végig vezettem a tekintetem rajtuk majd valamiért úgy érzem hogy nem szabad a szemébe néznek, így vagy a feje mellett nézek el vagy lefelé szegezem a tekintetem. Volt egy olyan érzés hogy valamiért mintha elkezdtem volna utálni vagy irigykedtem volna arra a két nőre, nem a kinézetük miatt hanem mert ömm talán szívesen lettem volna a helyükben de, neeem, nem nem. El kell tűnnöm innen mert nem bírom a fickó jelenlétét tiszta fejjel. Éreztem ahogy végig mért két megszólalás közt, alap embereknél ez az a típus akivel nem jövök ki és nem bírjuk egymást, de itt, hát neki van egy olyan "kisugárzása" rám nézve, mint bundásra hogy...na mindegy kellemetlen itt lenni., szabadulni akarok és lassan járnak a kerekek úgyhogy szerintem fel is dobom az első ötletet ami az eszembe jut.
-Ööö, nem fontos, azt hiszem rosszkor zavarok...-nyelek egyet lehetőleg nem túl feltűnően és már készülök az ajtó felé - esetleg majd máskor...-tudom bunkón félbehagytam a mondatot de érteni fogja, amúgy is mintha kicsit kezdett volna kihagyni az önuralmam, és most lehetőleg fordulok az ajtóhoz mint terveztem és ha minden jól megy ki is jutok rajta. Az ajtón belül még viszonylag nyugodtan haladva de a lépcsőházban már elég sietősre véve a figurát egészen amíg ki nem érek és el nem hagytam az épületet legalább egy sarokkal ahol megállok egy cigiszünetre.
Ha jól éreztem a két nő is hozzám hasonló volt, azt hiszem nem szeretnék a sorsukra jutni, bármit is nyomjon itt nekem ez a...hülye ösztönnek nevezett érzés, bár félő hogyha tovább maradok és a pasi is "úgy" viselkedik, márpedig szerintem úgy viselkedett volna, vagy legalábbis valószínű, 10 perc, se, és én is dörgölőztem volna mint az a két szelídített házi cica, kösssz ezt kihagynám, ezért is "menekültem" el, már ha tudtam, ha nem akkor tovább kell izmozzon az ember az állattal a fejemben, olyan mintha ülnének egy asztalnál és szkandereznének egyszer az egyik nyomja a másikat egyszer a másik és így, így ingáznak vagy hogy mondjam, fhuu. A kis dögnek bezzeg tetszett a környezet, biztos maradt volna még, de nem viszem vissza, nem akarok oda vissza menni, valahol mélyen lehet, de ott mélyen nem csak a lakásba vágynék hanem valamivel, pontosabban jóval közelebb hozzá, utálom a rohadt ösztönöket.

Mikor megkérem, hogy írja körül az illetőt, egyszerűbb megoldást választ, és képet mutat róla. Természetesen ez is járható út. Megnézem a képet, és elcsodálkozok azon, mégis hogyan lehet életképes egy illető ilyen kinézettel. Elég az arcára néznem, és máris meg akarom ütni...
- Köszönöm, Szellem. Nem fog csalódni. - köszönök el mosolyogva, és elindulok az említettek területe felé, miközben memorizálom a szavait. A házból kilépve felteszem a kalapom, és megigazítom a ruházatom. Alig pár perc séta, amíg elérek a területük határára, és ott a lehető legkisebb sorba állok be. hogy minél előbb sorra kerüljek, hiszen utálok sorban állni. Ha oda jutok, hogy elmondjam miért jöttem, mosolyogva lépek előre.
- Michael Nikostratos vagyok, a Szellem küldött. Fürtöske tartozik neki, de nem fizet, ezen kívül meglopta Ernestot is. Nem akarok bajt, csak a srácot keresem, hogy rendezze mindkét számláját. - összegzem az ügyet. Ők is tudják mit jelent, ha valamelyik ház tagja gondot okoz, nem hiszem, hogy akadékoskodnának. Remélhetőleg kapok egy kísérőt, ha viszont húzzák a szájukat, és nem akarnak beengedni, akkor bedobom a Szellem kódszavát is. Ajánlom nekik, hogy több gondjuk ne legyen. Nem engedem, hogy elhajtsanak, mindenképp én akarok bemenni a sráchoz, és magam akarom intézni az ügyet.

Előrukkoltam a zavarok kártyával és fel is dobtam, amire válaszolt is azzal hogy nem zavarom, de akkor már az ajtó felé vettem az irányzékot és nem tudtam volna megállni így már az ajtón túl is voltam úton kifelé. Már a lépcsőt értem volna amikor egy meleg tenyeret éreztem a karomon, elkapott b*szki. Másnak ilyenkor egy határozott rántással szoktam reagálni, nála valahogy nem játszottam volna ezt be hanem egyből megálltam és egy rövid hatás szünet után, vagyis az ő "magyarázata" után fordultam vissza, ekkor vettem észre hogy van rajta felső ruházat és magamon is észre vettem valamit, mintha kicsit összementem volna, nem szó szerint hanem, mintha összehúztam volna magam. A két nő a védelme alatt áll és ennyi, jó, ránézésre nem úgy tűnt és amúgy sincs hozzá közöm egyébként, de jó tudni, a másik meg, jap, eléggé feszélyez a kis zárt tér, főként akkor ha egy hozzá hasonló is bent tartózkodik. Óvatosan emeltem fel rá a tekintetem, valahol örülök hogy nem úgy méreget mint az előbb de zavar is az önbecsülésem miatt, nehezen veszem egy idegentől hogy lenéz, de biztos ez a falkás dolog ami a bundás mutánsok közt megy, vannak ilyen "szabályok", lehet keményen megsértettem egy ilyet. Akkor most a másodperc töredéke alatt rakunk össze egy normális választ a fejemben amivel mentek egy picit a helyzeten, magamra haragítani azért nem akarok, de lehet hogy már sikerült, nem vártam volna hogy utánam jön és elkap.
-Igen, jobb lenne kint. -nem mutatom az ellenállás legkisebb véletlen jelét sem, úgyhogy remélem elenged és valami alkalmasabb helyre visz, báááár ott se lesz egyszerűbb, de meg van a stratégiám nem nézek rá, csak ha nagyon muszáj valamiért, az orromat meg tudom kikapcsolni de rá gyújtani rá tudok majd, remélem. Aztán a neheze.
-És elnézést az előbbiért...-folytatnám hogy nem igazán kerültem még ilyen szituba és megijedtem és hirtelen cselekedtem ezért menekültem el, de ezt így egyelőre kihagyom, max ha esetleg rá kérdez, akkor is normálisabban megfogalmazva, de szerintem nem ez fogja érdekelni. Na, most hogy sikerült gondoskodnom a megfelelő hangulatról és viszonyról beszélgethetünk.

Valóban húzták a szájukat, ám meglepő módon nem azért, amire számítottam. A morgásra csak megvontam a vállam.
- Ha szeretnétek, ezt a problémát is megoldhatjuk, hogy én legyek az utolsó aki nála jár. -mondom, kissé pimasznak érezhetik hogy az emberük életével viccelődök, de ha ennyi gondot okozott a tag, akkor ez a minimum. Végül egy sötétbőrü tetovált alak lép elő, és ajánlja fel, hogy elvisz Dis emberéhez. A név hallatán reméltem, hogy láthatom a híres Dis-t, sokat hallottam már róla, és gondoltam már rá, hogy megnézem magamnak, és csalódást okozott, hogy csak egy emberéhez visznek. Út közben beszélgetést kezdeményezek.
- Szép tetoválások. Jelentésük is van, vagy csak divatos kiegészítőként hordod? - teszem fel a kérdést, hogy valamivel teljen az idő.
Végül beértünk egy irodába, ahol egy öltönyös tag ült, na végre valaki aki hasonló ruházatot hord, mint szerény önmagam. Ezen kívül egy nagydarab néger is jelen volt.
- Sok a gond a gyerekkel, és nem ismer határokat. Tartozik a Szellemnek, úgy tűnik nem akar fizetni, mert ő maga küldött, ráadásul Ernestot is meglopta. Ezt a két számlát kívánom kiegyenlíteni. - mondom, és bár nem kínáltak hellyel, ha van szabad ülőalkalmatosság, akkor leülök, ezek után pedig a kalapomat is leveszem. - A nevem pedig véletlen egybeesés. Nem ismertem apámat, New Yorkba érkezésemkor pedig a Cinnamon család karolt fel. Nem láttam okát, hogy a Görögöket keressem ezek után. - mosolygok. Valószínűleg tudják jól, hogy a Cinnamon ház harmadik embere vagyok.

Kellemetlen a helyzetem már megint. A fickó nemhogy nem jött a közelembe, és így nem bírtam bele nanorobotokat küldeni, hanem még a kérdésekre se válaszolt. Jó, mondjuk a kérdéseim eléggé gyanúsak lehettek, de azért pár válasszal kisegíthetett volna. Sajnos időközben a fickó kihátrál egy szélesebb utcára, ahol a járókelők megbámulnak minket, főleg a fickó arckifejezését. Remek, most már eléggé húzós a szituáció, innen nem fogok egyhamar kijutni, vagy max a testem jut ki hullazsákban.
- A legjobb azt hiszem az lesz, ha szólok a Kéz embereinek, vagy a Cinnamon családnak… - mondja, közben pedig egyre jobban hátrál. Ha nem csinálok valamit, akkor hamar végem van, és még elfutni sem bírok. Talán egy dologgal még megpróbálkozhatok.
- Félreérti a helyzetet. Engem akaratomon kívül hurcoltak el ide és feltett szándékomban áll kijutni innen. - mondom neki, és amennyire ostoba embernek tűnik, be is fogja venni. Ha esetleg mégse, akkor még tudok egy kicsit könnyíteni a helyzetemen. Közel megyek hozzá, úgy hogy amit mondok neki, azt csak ő hallja - Ha segít nekem és diszkrét marad, akkor azt megfizetem. - remélem ez majd beválik, mert ha szólna a Kéznek meg a Cinnamon családnak, akkor nekem rövidesen annyi lenne, legyenek ők akárkik is.

Rendben végül behívták Sam-et és a ninját. Sam szétnézve rá is csodálkozott az ottani felszereltségen és megbizonyosodott, hogy jól sejtette.
-Ejha srácok. Ezeken gondolom nem laggol a Super Mario mi? Höhöhö.
Röhög fel. A kérésre odaáll a ponyva elé és nemsokára villan a vaku. Sam azért ettől pislog párat.
-Azt a rohadt. Digitálisan nem lehetett volna megoldani?
Az ötletre, hogy hamis cím legyen megadva Sam szeme felcsillant.
~Ez egész jó ötlet. És el sem kaphatnak miatta. Ezek a srácok aztán tényleg tudnak. Úgy látszik itt lent tombol a törvénykerülés.~
-Rendben akkor legyen mondjuk a Quincy street kilences. Így hasra ütésre.
Még alá is írja és már nyomtatják is a cuccost.
-Ez egész laza. De kajak bírom ezt a helyet. Azért le nem költöznék, de meg kell hagyni, hogy király kis hely. Bár mikor érkeztem akkor találkoztam egy farokkal aki azt hitte kemény, de el lett intézve az ügy.
Azt, hogy miképp lett elintézve az ügy azt inkább kihagyja a történetből. Az kicsit rontaná a megítélését.

Ha nem is minden erejét, de komoly izommunkát fektet ellenfele minél előbbi eliminálásában. Mégis kevésnek érzi. Hiába tesz meg mindent ami egy átlag embert megölhetné, mégse ér ilyen célt. Az első másodpercekben ezt fel sem fogja. Nem gyilkolni akart, de a túlélésre játszott és muszáj volt olyan technikát alkalmaznia ami a másik életét kioltja a sajátját pedig megvédi. Aztán jött a felismerés. ~ Még él. ~ fut át gyorsan az agyán és ismét beindulnak az izmai. Kezeit előre feszíti és tervei szerint könyökeivel löki el magától vagy magáról ellenfele egyelőre ernyedt testét. Ha az marad. Ha talál helyet, akkor a jobb lábát is kettejük közé akarja ékelni, hogy térdével is rásegítsen és mintegy meggyorsítsa a folyamatot. Azért csak az egyik lábát használja erre, mert a másikkal a földre akar kitámasztani, hogy amikor már eltávolodott tőle ellenfele teste, egyből álló helyzetbe pattanjon. Ezt követően pedig jobbos támadóállást akar felvenni, hátha lábra próbál állni az ellenfele. Azonban ha mozogni kezd, akkor Cahal elkezd a kötél felé hátrálni, de nem akar elmenekülni. Csak elővigyázatos.

Patrick a tárgyalás ezen pontján egyik lábáról a másikra kezdi helyezni a súlyt. Mintha nem lenne hozzászokva ilyen szintű tárgyalásokhoz. Csak meresztgeti a szemeit a bőségkosár előtt. Mint aki nem is gondolt fizetségül drogra, információra vagy fegyverre. Aztán mint aki észreveszi magát komolyabb arckifejezést vesz magára és gyorsan pulóvere zsebébe dugja a kezeit. Lejjebb nyújtja a ruhaneműt, mintha kihúzná magát, pedig ennél magasabb már nem lehet. Elvileg. A kezei lefoglalása azonban csak felerősítették a súlyáthelyezését. Így kicsit úgy nézhetett ki kívülről mint egy hátsó soros vokalista a Junior M.A.F.I.A.-ban Biggie Smalls mögött. Erre nem nagyon jött már rá. Néhány másodpercet vár mielőtt megszólalna.
- Vett egy nőtt. Mármint Fürtöske. Aki után fél tucat kéket küldtek. Persze itt mindenki érinthetetlen istenség. De bajt hozhat a fejetekre odafönt. Én felismerem a nőt. Ha ő az akit keresnek, én frankón meg tudom mondani. Ezért az infóért pénzt kérek.

Felszerelés:

A tag felnevetett, mikor mondtam, hogy elintézem Fürtöskét. Úgy tűnik, hogy nem tisztelnek eléggé ahhoz, hogy átengedjenek, ez amolyan - ha bántod a fiút, az apja lép a farkadra dolog, mi se engednénk, hogy valami kis külsős senki tegye el az egyik emberünk, tök mindegy mennyi szart kavart. Becsület, meg ilyenek.
A tetoválásokra meglepő módon válaszol, és vissza is kérdez, nocsak, ebből még egy rendes beszélgetés is lehet.
- Az első tetoválásom még a lázadó korszakban született. Ne bélyegezzen meg senki, az én testem, azt csinálok vele amit akarok, tudod. Nem érdekeltek a társadalmi normák, lázadni akartam, felszabadítónak éreztem a tintát a bőrömön. A nyakamon is így jelentek meg a dolgok, figyelemfelkeltés, amolyan nem vagyok én egy szürke senki, én én vagyok felkiáltás. Fiatal voltam, és bohó, ez még a család előtt volt. Az arcom is ezért lett kifestve. Egy millió dolláros pofi, akartam hogy tükrözze a személyiségem, hogy köpök a SHIELDre, meg a status quo-ra. Ha bevisznek hullaként, akkor ez legyen az első amit meglát a sok konzervatív egyenruhás pöcs. Még a síron túlról is szembeköpöm ezt a társadalmi rendszert, ezt a bélyegzést. Vagyis azt hittem, hogy majd ezt jelenti, de mára inkább egy torz képe a lelkemnek, és egy átgondolatlan cselekedet. - vigyorgok, kissé hosszúra sikerült a monológ, de gondolom megérti. Lázadok, bassz@meg, ez a lényeg.
Az irodában úgy beszélnek velem, mint egy szellemi fogyatékossal, Fürtöske meg olyan, mintha valami istenség lenne. Komolyan, én eddig csak a szart hallottam felőle, és a határon is úgy tűnt, hogy ilyen fajta, nem értem miért kellene tiszteljem. Ránézésre is egy tipikus csőbuzi, akit önvédelemből ütnék meg ahogy meglátom. Már csak amiatt ahogy kinéz.
- Az, hogy a Szellem küldött, és hogy milyen pozícióban vagyok, úgy vélem elég kellene legyen, hogy én is tiszteletet érdemeljek, amit szintén nem kapok meg. Fürtöske számomra jelenleg csupán egy feladat, felőlem bármeddig csókolgathatja a talpát, én azért jöttem, hogy rendezve legyen a számla. Vagy a Görögök, vagy ő maga, de valaki törlesszen. Apám pedig örülhet, hogy nem találkoztam vele... és ha nem hagy el az az alkoholista senkiházi, akkor lehet, hogy tanított volna illemre - így viszont ez lett a hagyatéka annak az anyaszomorító szarházinak. - válaszolok higgadtsággal a hangomban, de a szemeimen látszódhat a harag. Nem tűröm, hogy kioktassanak, és sértegessenek. Nekem mindegy, hogy kitől kapom meg Fürtöske tartozását, Szellem nem kérte külön, hogy baja legyen, ő csak a pénzt kívánta.

Cahal még egy darabig nézte ellenfelét ahogy rászámolnak. Csak most kezdett azon gondolkozni hogy ki volt ez a srác. Vagy az előző. Sportból nyomorított meg egy és ölt meg egy másik embert. Nagyon remélte, hogy legalább az első meccsel komolyat kaszáltak. A másodikra már kisebb lehetett rá a szorzó, mert látták már mire képes. Kivéve ha a második ellenfele volt a favorit. Ez utóbbiban azért reménykedett. Ahogy nézte a kiszámolt fiút, majd a közönséget, kicsit elborzadt. Nézte a törülközőt majd az üveget. Utóbbit vette át először jobbjával. Bal kézzel nyitotta majd a felét a fejére és a testére locsolta. A maradék egy részét lehúzta, majd visszazárta a palackot. Átvette a törülközőt szabad baljával és elkezdte letörölni magáról a vizet a verítéket és a vért. Csak most kezdi realizálni fájdalmait, ami főleg a becsapódástól lehet. Átmozgatja a hátát, majd a törülközőt teátrálisan a közönség soraiba dobja.
- Nem bohóc vagyok. Mára befejeztem. - jelenti ki ellentmondást nem tűrően miközben szemével azt az ismerősét keresi aki remélhetőleg a fogadásokat intézte. Ha megtalálja az irányában hagyja el a ringet s megpróbál az emberek között átvágva hozzájutni. Ha nem találja meg, egyszerűen az öltözők felé indul.

Patrick nagyokat "kamillázik" az újonnan érkezőn. Most a szerepe szerint sem kell véka alá rejtenie a véleményét és az érzéseit, ezért engedi az arcára ülni a döbbenetet. Ha az érkező tényleg komoly vagy komolyan vett személy lenne, akkor nem a suhanccal együtt hallgatnák meg. Ráadásul Patrick nem hallotta ahogy hellyel kínálták volna az egyébként megjelenésében tényleg rossz fiús férfit. ~ Ha most nem ölik meg, akkor tényleg fontos lehet. Vagy túl jelentéktelen. ~ Fut át a gondolat az agyán, majd tesz egy lépést oldalra. Egy részről így jelzi, hogy elhatárolódna a másik férfitól, más részről nem akarja hogy vér fröccsenjen a ruhájára. Aztán mielőtt elfelejtődne az ő ügye, gyorsan közbevág.
- Én csak akkor kérek pénzt főnök, ha a megvett nő az akit kereshetnek. Akkor is elég egy százas, tökre...nem vagyok én izé... kapzsi vagy tiszteletlen...

Felszerelés:

Végül ajánlott egy nekem is kedvező tárgyalási formát, beszélhetünk szabad téren is, persze hogy támogattam az ötletet. Néztem hogy vissza megy még valamiért vagy mi lesz de nem, így ahogy volt elindult kifelé, vagyis még lefelé a lépcsőn, kissé oldalra billentettem a fejem és épp az a kérdés ugrott volna be hogy ~nem fázik mezítláb?, de visszafordult és intett hogy kövessem, ekkor vettem észre magam és indultam meg. Azért hátra pillantottam a kísérőmre, ő is jön, nem tudom hogyha ellenállok és bántani készült volna a pasi vajon közbe lépett volna, hmm, inkább nem tesztelem. Követtem Johnny-t egészen az utcára, körbe néztem, nem valami nagy az ember forgalom de utcán? Jó, egy ilyen házban hova máshova mentünk volna szabad levegőre, mindegy, ő tudja. Az viszont tetszik hogy mozog a levegő, máris jobb a közérzetem. Út közben elnézést is kértem a kirohanásért, amit kint megállva elfogadott mert.... khm attól még hogy nem úgy viselkedek ahogy "kéne", még nem azt jelenti hogy "nem tudom mi és ki vagyok". Vannak emberek akik úgy lázadnak hogy állat módjára viselkednek, na én meg úgy hogy ember módjára.....nem, szimplán embernek lettem nevelve, emberi környezetben és ahhoz mérten viselkedek, nem túl sűrűn találkozok és főleg nem barátkozok más bundásokkal, nem direkt, ez van. Az alapokat mondjuk tényleg nem lenne rossz tudni, legalább a "számító", erősebb egyedekkel szemben hogy ne ugorjon nekem ha esetleg egy kevésbé türelmes fajtába botlok, de ennek nem most van az ideje. De nem szólok rá semmit, lehet hogy egy fél szemforgatásféle akaratlanul is elhagyta az arcom de reméljük nem vette észre vagy figyelmen kívül hagyja. Aztán térünk is a miért jöttem kérdésre, megvárom amíg végig mondja, arra hogy valszeg nem a falkához akarok csatlakozni megerősítésként megrázom a fejem, amikor először hallottam róluk, akkor is annyit hogy ilyen bundik bandáznak a parkban mint én, gondolkodtam hogy belépek legalább annyira hogy megnézzem egyáltalán fekszik e az ilyesmi, de inkább elvetettem. Szóval vissza térve, tovább viszi a gondolat menetet és ki is lyukadunk a tényálláshoz.
-Az utóbbi, ahogy a kísérőmön is látszik. - vetek egy gyors pillantást a ninja kísérőre, aztán kezdem is hogy miért jöttem, a mesedélutánt kihagyom, amúgy se hinném hogy érdekes hogy kerültem a Kézhez és "milyen feladataim vannak", szóval - Egy bizonyos ügyről kéne többet megtudni, - emelem fel rá a tekintetem végül - azért küldtek hátha segíthetsz.
Egyelőre ennyit, ha úgy dönt megfordul és vissza sétál a kényelmes lakásába azzal hogy nem.

A vicceskedés úgy látszik nem jött be a srácoknak. Sőt elég uncsi és hivatalos alakok állapította meg Sam róluk.
-Ja az feltűnt.
Hogyne tűnt volna fel még egy nyomtatójuk sincs. A házszámot Sam jól félremondta. Nem is érti maga sem, hogy mégis miket beszél néha. Adrian az ilyen mondatai után szokta neki mindig mondani, hogy le kéne szokni elszívja az agyát. Most nem mondják csak szimplán azt, hogy nem NewYorki. Márpedig az. Született NewYorki és ezen kicsit meg is sértődik.
-Nem. Nem ott lakom.
Arra pedig, hogy nem fog tudni kocsit venni Sam szeme először elkerekedett majd megnyugtatta magát, hogy dehogynem. Persze nem zsír újat, de valami haver csak ismer valakit akinek olcsón van furgonja. Bár még gyűjtöget egy kicsit rá. A pénzt oda adja és ha más nincs akkor le is lép.
-Kösz. Na csá.
Ezek után a ninjához fordul.
-Okés haver mehetünk kifelé innen. Vagy felfelé vagy hogy van ez.