Sin

Galaxis Védelmezői: Kartellek markában

Kya-nak nehézkesebb volt a szabadulás, mert azért fájtak a mozdulatok, még szerencse, hogy G'hhhzz számára könnyen ment, így utána még ki is tudta ő maga szabadítani a társnőjét. Megnézve a sebet, a lány hátán, volt, a bordáknál ment be és a vége a sebnek a hegy pedig a mellkasán jött ki. A seb pontosan keresztül kellett, hogy szúrja a tüdőt és a szívet, Kya nem lehetett volna életben. A behatolás a háton történt és elől nagyon kicsi sebet hagyott. Hátul már beforrt a seb, csak egy heg volt ott. Így megállapítható volt, hogy rejtély miként van életben, de legalább már sürgős orvosi ellátásra nem szorult.
Ami a helységet illette, nem sok minden látszott belőle, a falakból minimális fény világított, a szerint egy kocka alakú helység volt, háromszor három méter és hasonló magasságú is. Az ajtó helye látszott az egyik falon, ott nem is volt fény és világítás.
Kya, ha akart, akkor tudott beszélni, bár igencsak rekedten, lábra is tudott állni, bár igencsak gyengének érezte magát, mintha beteg lenne.
Felszerelés természetesen senkinél sem volt, mindent, amit fegyvernek lehetett volna használni elvettek tőlük. Így csak a ruhájuk volt rajtuk, az esetleges övek, csíptetők, és minden ilyesmi levéve. Kya ruhája pedig természetesen véres főleg hátul, a vér pedig már megalvadt a ruhán.

Galaxis Védelmezői: Kartellek markában

 - Felesleges ennyire ingerültnek lenni – szólalt meg egy hűvös hang.
A hang határozottan ismerős volt Kya számára, ez ugyanaz a hang volt, amit akkor hallott, amikor leszúrták. A hang felé kapták a fejüket, ami a hátuk mögül szólalt meg, akkor ebben a pillanatban manifesztálódott ott egy vöröscsuklyás alak, akinek a szemei sárgán világítottak, a kezei pedig, mintha be lettek volna csavarva valamivel.

az alak:

- Attól a pillanattól kezdve figyelve vannak, hogy a Foxiai megpróbált bejutni a rendszerünkbe, majd hirtelen ugyanazon helyről egy médiatársaság próbált bejutni. Ezt tetőzhetjük azzal, hogy óvatlanul ugyanonnan kerestek állást is.
Ezzel elindult a páros mellett az ajtó felé, ami ki is nyílt.
- Követhetnek – mondta anélkül, hogy hátrafordult volna. – Ha nem találtam volna önöket ennyire szórakoztatónak már a kocsmában lerohanják magukat az embereim. Az amatőr hibákat leszámítva ötletesek. De a kishölgy mégis mit gondolt azzal, hogy nem dolgozik? Ha nem is gyanítottuk volna, ez mindenképpen lebuktatta volna magukat.
Ha a páros követte, akkor egy rövid fémfolyosó után egy roppant luxussal teli szobába értek, ahonnan gyönyörű kép tárult eléjük, szinte az egész város belátható volt.

a látkép és szoba:

- Üljenek le, kérnek valamilyen italt? – kérdezte a rejtélyes alak.
Ha kérnek, akkor egy android lép be és tölt mindkettejüknek.
- Felteszem nem értenek semmit, azt sem, hogy miért vannak életben, vagy hol vannak jelenleg…

Galaxis Védelmezői: Kartellek markában

- Megpróbálhatja bármikor, de nem garantálom, hogy sikerrel jár – felelte ugyanolyan hangon az alak, mint eddig.
Miután megérkeztek a helységbe Kya és G’hhhzz is kért egy-egy italt, amiket meg is hozott az android alig fél percen belül. Az alak, bár a hangja semleges volt, mély, síron túli és hűvös, nem lehetett megmondani, hogy mély hangú nő, vagy egy férfi. Persze valószínűleg már mind Kya, mind G’hhhzz is találkozott olyan személlyel, aki nemtelen volt és annak lehetett hasonló hangja, hogy megmondhatatlan melyik is valójában, mert bármelyik lehetne és mégsem.
- Én voltam az, aki felbérelte magukat, hogy öljenek meg engem – mondta.
Ez kissé furcsa volt, ugyanis azaz alak, akiről kaptak képet talán 130 magas volt, akivel most társalogtak pedig 190 minimum és a saját lábain állt bármiféle segédeszköz nélkül.
- Egy próba volt, amin talán átmentek – folytatta rejtélyesen. – A „barátaik” jutalma az lett, hogy körözés és vérdíj kerül a fejükre, a teljes univerzumban vadászni fogják őket… de maguk teljesen más lapra tartozik.
Kinyújtotta a kezét, mire egy android lépett oda egy pohárral és nyújtotta az alaknak.
- Maguk pedig mostantól az én embereim. Jó életük lesz, de cserébe időnként meg kell tenniük egy-két szívességet. Ha az elfutáson, vagy „dezertáláson” gondolkodnak, felesleges. Nincs olyan hely az univerzumban, ahol ne találnám meg magukat…

Galaxis Védelmezői: Kartellek markában

A férfi Kya első szavaira nem felelt semmit, csak, amikor a nő a tisztességről beszélt.
- Ez aranyos – mondta ugyanolyan hangon, mint eddig. – Ezen a világon senki sem harcol tisztességesen, maga sem lenne életben, ha tisztességesen játszik Mojo-nál. Ha jól tudom manapság pont bérgyilkosi ambíciói vannak…
A hangsúlya ugyanaz volt, mint eddig, ami már-már hátborzongató volt, ha hosszabb ideig beszélt és nem csak rövid mondatokban.
- Így úgy érzem ebben a helységben maximum az androidok azok, akik felhántogathatnák a módszereinket. A különbség kettőnk között, hogy én nagyban csinálom, amit önök kicsiben.
Kya reménykedett, hogy valamit megtud az alakról, hátha lekerül a csuklya, de mindez nem történik meg, azonban talán meglepő volt, de a férfi mégis felelt részben arra, hogy kicsoda.
- A nevem Átok, legyen ennyi egyelőre elég – mondta. – Munkát, nem szolgaságot… Nagyszerű! – tette még hozzá ezt a skrull szavai után az eddigihez hasonló hangsúlyban.
Kinyújtotta a kezét, ami felett két pénz tárolására alkalmas chip volt. Ez odalebegett az asztalhoz, ami közelében a páros ült, Kyáé csak az asztalhoz, míg a munkát elfogadó G’hhhzz-é egészen a skrull elé, hogy csak ki kelljen tennie a kezét és a chip belehullik.
- Az a maguké, az első fizetésük, Zarnax D’Tol megöléséért. A tetemet, ha távoznak megnézhetik, elvégeztem maguk helyett a feladatot.
Mindezzel, ha a páros valamelyik tagja is olvasott a sorok között, akkor kiolvashatták, hogy ott volt ez: „Egy szolga mióta kap fizetést?”
- Nincsenek megkötéseim, úgy vállalnak munkát, ahogyan akarnak, a bolygót is elhagyhatják, de ha én adok feladatot, az mindig előrébb való a többinél. Ha mindent értettek és nincsen más, akkor nem is tartom fel önöket tovább.

Galaxis Védelmezői: Kartellek markában

A fejvadászos javításra nem felelt az alak semmit sem. Továbbra is kifelé nézett az ablakon, azaz még mindig a hátát mutatta a párosnak. Nem mintha a csuklyája miatt ha szemben lett volna bármit is ki lehetett volna olvasni az arcából, vagy a világító sárga szemeiből. Akkor szólalt meg ismét, amikor a shi’ar nő került szóba.
- Nem adom ki az ügynökeimet egymásnak, főleg kicsinyes bosszú miatt – mondta ugyanolyan hangon, mint eddig.
Ezek után tényleg elengedte őket Átok, és szabadon távozhattak, amennyiben igényelték, akkor egy állandó lakosztályt is kaptak itt a hotelben, úgymond szolgálati lakásnak azon a részen, ahol akarták. Kya eltudott menni orvoshoz, ahol igencsak csodálkoztak, hogy miként élte túl mindezt, még arra sem jöttek rá, hogy mivel okozták a sérüléseket, kapott regeneráló szereket, vitaminokat, fájdalomcsillapítókat és pár hétig nem volt szabad megerőltetnie magát, de azt mondták az orvosok, hogy teljesen rendbe fog jönni.
G'hhhzz pedig bármelyik kaszinóba mehetett, akár ennek a hotelnek a kaszinójába is, révén a lakosztályokat a hotel elhagyása előtt ajánlották fel, hogy kérik-e.

Epilógus:
Amint mind a ketten elhagyták a helységet Átok egyedül maradt, az egyik sarokból ekkor lépett elő egy úgyszintén magasnak tűnő, sötét szürkés-feketés csuklyás alak. Az arca neki sem látszott csak az úgyszintén sárgán világító szeme.

a másik alak:

- Mester! – szólalt meg.
Az alak hangja pontosan ugyanolyan volt, mint Átoké, nem lehetett megmondani, hogy férfi, vagy nő-e az illető, ez is síron túli és hűvös.
- Roppant szórakoztató volt, hogy azt hiszik, hogy te voltál az, aki elkapta őket – folytatta. – És a shi’ar nő… akár utána is mehetnék, hogy itt vagyok.
A hangjába némi gúny is került, mint aki remekül szórakozott, de mindez egyáltalán nem változtatott a hangszínen.
- Nem is kell megtudniuk Táncos, hogy nem így volt – mondta Átok. – Azonban…
- Én is éreztem – lépett egy lépéssel a másik mögé. – Volt bennük valami, csupán ez mentette meg őket… a másik hárommal mi legyen, végezzek velük?
- Nem, még ráér, nem zavarnak sok vizet, legyen egy fejvadásznak, vagy orvgyilkosnak jó napja… bár a Foxiai…
- A Mesterséges Intelligenciáját elnyelte a Phalanx, ezzel nem számoltunk – fejezte be Átok helyett Táncos. – A kree-k pedig elvileg kémek voltak a legrosszabb fajtából.
- Ők hamarosan úgyis megindítják a támadást a Föld ellen, odakint van egy űrhajó, amiben egy ember van. Már tudnak róla, úton vannak.
- Éppen időben, már korábban megkellett volna történnie, a többiek átkozottul lassan dolgoznak – a hangjába undor is volt a síron túli hangon felül.
- Immáron lényegtelen, megtörténik, aminek meg kell történnie. Indulj Táncos!
- Igenis mester! – hajtott még fejet.
Lépett hátra kettőt, majd a félhomályos szobában teljesen eltűnt. Átok elfordította a fejét az ablaktól és belekortyolt az italába.

Vége.

//Nos, akkor köszönöm a játékot, mivel mind a ketten végigjátszottátok az egyébként is nehéz kalandot, aminek a teljes sikeréhez mindenki kellett volna, megkapjátok a karaktereket ajándékba. Njk-khoz tegyétek be őket, Kya teljesen rendbe jön, bár megmagyarázni senki sem tudja, hogy miként élte túl a sérüléseit.//

---

//Előzmény: Linda Cross Street 132.//

A felállás és talán még a bemutatkozás is ment még, a plafon nem volt túl magasan, a hely pedig kellően nagy volt. A beszédre azonban nem sok idő maradt, mert a droid már megint beszélni kezdett. Ráadásul olyanokat, amiket nem kellett volna, hogy két utas. Einar eléggé biztos volt benne, hogy nem rá és saját magára gondolt a droid, hanem teljesen másra, azaz arra a férfira, aki még itt volt a bárban.
- Nem, csak én… – kezdte volna mondani.
Amikor újabb teleportálás következett, a fényekkel, puffanással és minimális hányingerrel. Ahogyan az lenni szokott. Amikor megérkeztek a következő helyszínre, akkor egy olyan helyen voltak, amit Einar nem ismert meg. Soha sem volt még csak ennek a helynek a környékén sem. Így nem tudta megmondani azt sem, hogy hol lehetnek, hatalmas épületet látott az égbe nyúlni, illetve a mélységbe is ezek vesztek el. Az egész szédítő volt, valószínűleg nem csak embereket látott az utcán, hanem sok más fajt is, de ezek nem igen vettek sem róla, sem a törölközőben levő társáról tudomást. A kocka pedig lemerült és a kezébe ment össze. Felsóhajtott, már csak amiatt is, mert fogalma sem volt róla, hogy miként lehetne feltölteni azon kívül, hogyha villámokat idéz a Mjölnirrel és azokat nem vezeti bele. Lehet, hogy remek harcos volt, kiváló hadvezér és stratéga, de a technológiai kérdésekhez – mint általában az asgardiak egyike sem – ő sem értett. Így remélte, hogy újdonsült társa tud majd ebben segíteni. Ha nem, akkor tényleg marad, hogy, hogy a Mjölnirrel próbál majd energiát átadni.
- Te tudod, hogy miként kellene feltölteni, hogy hazajuthass, én pedig oda, hova mennem kéne? – fordult a törölközős férfi felé.
Kérdőn pillantott rá, remélte, hogy tud valamit, ha nem, akkor még mindig ott volt a lehetősége, hogy a járókellők közül kell valakit megszólítania.

felszerelés/egyebek:

---

Mágikus dolgokat szerencsére megértette, vagy legalább is felismerte, hiszen az egész életében körülvette, azonban ez a droid, vagy robot határozottan nem volt az, még akkor sem, ha képes volt olyasmire, amit Midgardon manapság könnyebb mágiával kivitelezni, mintsem technológiával.
- Ez nem mágikus, csak technológia, ahhoz pedig én nem értek – mondta a férfi szavaira.
Remélte, hogy ezzel a másik tud megoldást mondani neki, s tovább tudnak haladni, esetleg a férfit is visszajuttatni Midgardra, mert most határozottan nem ott voltak már. A másik férfi szavainak második fele legalább bizakodásra adott okot, de vajon itt van olyan konnektor és kábel, ami alkalmas lenne minderre? Ah! Igen, és a ruha.
- Talán itt is vannak ivók, ahol mindkettőre szert tehetünk, ruhára és olyan helyre is, ahol fel lehet tölteni ezt a droidot – javasolta.
Igyekezett körülnézni, hogy hol voltak jelenleg, merre lehetett volna elindulni, vagy volt-e a sétáló tömegben olyan, aki meg-meg bámulta őket, esetleg olyasmi látszott rajta, hogy talán segítene, akkor őt igyekszik megszólítani a férfi. Ha azonban nem volt ilyen, mert mindenki elsétált mellettük, akkor kénytelen volt a levegőbe, a senkinek – avagy mindenkinek – intézni a szavait. Remélte, hogy valaki érteni fogja itt, amit mond, ha nem, akkor azzal majd később kell foglalkozni, de mindenesetre most örült volna olyan képességnek, mint amivel Sathrad rendelkezik, vagy amit az anyja és a felesége tudnak varázsolni. Azaz ha beszélnek, akkor mindenki a saját anyanyelvén érti őket, és ha valaki hozzájuk szól, ők is értik azt. Nagyban megkönnyítette volna a helyzetét.
- Tud valaki segíteni nekünk? A barátomnak ruha kéne s valami hely, hol ezt a droidot feltölthetjük – próbálkozott hangosan.

felszerelés/egyebek:

---

Nem sokan voltak olyanok, akik megálltak volna, vagy tettek volna bármit is, amikor a két férfi nekilátott annak, hogy segítséget hívjon. Mivel jellemzően Einar is abban a tartományban figyelt, amit látott, hátrafelé nem, így egy elég magas alak jutott oda a közelükbe. A magassága így ránézésre pontosan akkora volt, mint az anyja jelenlegi szeretője, Skurge. De mivel az asgardi herceg nem egyszer találkozott óriás vérűekkel, vagy éppen óriásokkal, így nem ijedt, vagy rettent meg, hanem inkább természetesnek vette, hogy más is elég magas és nem olyan alacsony, mint a midgardiak. Az öröme azonban kárász életű volt, amikor a férfi megszólalt. Egy sok ivót megjárt személy pontosan tudta, hogy ilyen és ehhez hasonló mondatokkal mi szokott kezdődni. Kocsmai verekedés, vagy éppen itt nyílt téri verekedés. Azonnal feltűnt neki, hogy a helyiek, akik itt sétáltak azok is feszültebbek lettek, csöndesebbek, az a tipikus vihar előtti csend. Ahogyan lenni szokott egy nagyobb hely is lett körülöttük, nem igazán akart senki sem a közelükbe jönni. Ebből Einar arra következtetett, hogy az alak veszélyes és közismerten az. Mert egy sima egyszerű ilyen beszólásra az átlag nem szokott félrehúzódni, észre sem veszi. Odahaza, sőt Midgardon is tudta volna, hogy miként kezelje a helyzetet, de most nagyon nem ott voltak és fogalma sem volt róla, hogy milyen fajba tartozik az illető, azaz mit mondjon, amivel elkerülheti a verekedést és a balhét. Nehéz volt az idegenek fajokkal ilyen téren, mert egy mozdulat is lehet sértő. Talán az lett volna a legjobb, ha az ostobát játssza, vagy éppen, ha erősnek és keménynek látszik? Végül úgy döntött, hogy az otthon is tökéletesnek minősülő univerzális lehetőséget fogja mondani, amivel az évszázadok során nem egy barátot szerzett már.
- Lehetséges, mi lenne, ha egy ital mellett beszélnénk meg mindezt – ajánlotta fel előzékenyen és el is vigyorodott néhány pillanatra.
Közben pedig figyelte a férfit, hogy az készül-e támadni, itt megosztottan kellett figyelnie a négy kar miatt. Ha a másik támad, akkor igyekszik mindkét, vagy akár mind a négy kéz elől kilépni, így nem oldalra tenné, hogy belelépjen egy esetleges ütésbe, hanem hátrafelé inkább és akkor már azt is próbálja most már figyelni, hogy nehogy hátba tudják őket támadni. Nem igazán szeretett volna az első pár percben intergalaktikus botrányt kirobbantani…

felszerelés/egyebek:

---

Einar egyelőre jó pontnak vélte, hogy a másik még nem ütött, pedig – és láthatóan a társa is – felkészült minderre. A velük szembenálló mintha még el is vigyorodott volna azon, amit mondtak. Szerencsére Cahal is egyetértett az italban, az pedig megnyugtató volt, hogy ezzel nem sértette meg a másikat, mert így utólag azonban eszébe jutott, hogy lehet, hogy nem alkoholizál a férfi faja és akkor bizony ez nagy illetlenség lett volna. Most rajta volt a sor, hogy elvigyorodjon, amikor a másik rákérdezett arra, hogy miből is lenne az ital kifizetve. Még meg is vakarta a tarkóját egy kicsit, de közben mindvégig figyelte a másikat, nehogy ezt kihasználva próbáljon támadni.
- Biztosan megtudnánk valahogy oldani – mondta kissé zavartan.
Abban ugyan kételkedett, hogy kapna hitelt, de mondjuk, ha otthagy a Mjölnirt, vagy a kardját és visszajön érte fizetséggel, az talán meggyőző lett volna, végtére is egy becsületes trónörökös, aki a feleségével ellentétben az egyenesség példaképe és soha sem vert át senkit sem. Arra ismét elvigyorodott, hogy az asgardi mivoltjára kérdezett a másik és bólintott is.
- Einar Thorson – mutatkozott be most már ő is.
Arra ismét bólintott, hogy valóban nem idevalósiak, de ez igencsak látszott is, a kruppára a összeráncolta a homlokát és halkan súgott oda Cahal-nak.
- Tudod mi az a kruppa? – kérdezte.
Mindenesetre mivel nem nagyon kaptak még eddig segítséget mástól, így jobb híján, hacsak Cahal nem ellenkezik nagyon, akkor elindul a férfi után. A haladás közben azért igyekszik figyelni a környezetére, nem szeretné, hogyha bárki csak úgy meglepné őket, vagy valamilyen csapdába csalná a nagykarú. Ha pedig követnék őket, akkor azt halkan próbálja majd Cahal-nak jelezni és végig jó harcoshoz méltón figyel és készül arra, hogy megtámadják őket, végtére is teljesen ismeretlen terepen voltak.

felszerelés/egyebek: