Re: Örök város

by **Serenity** Vas. 06 Nov. 2016, 02:36

Alethea Faust
Előtörténet
Játék: AZ ÖRÖK VÁROS
Társ(ak): Jackson Godlaw, Niteris, Dwan McGregor, Dr. Marwyn Meinhard Malburg, Jason Liam Norman

Roppantmód örültem annak, hogy a manahálónak éreztem a jelenlétét, még akkor is, ha nem volt éppenséggel tökéletes. Az a tudat viszont megnyugtatott, hogy ha szükséges akkor esetleg tudom valamilyen szinten igénybe venni. Mindemellett az is javított a hangulatomon, hogy szórakozhattam Godlaw-on, lévén bármennyire is próbálta nem láthatóan megtenni, de nem tudta az előttünk haladó nőről levenni a szemét. Egyszer még meg is böktem, és amennyiben ide figyelt kuncogva és kézjelekkel jeleztem neki viccesen, hogy próbálja meg tartani a szemkontaktust, és a végén az egészet egy nyelvöltéssel zártam, hogy lássa csak ugratom és nem gondolom komolyan.
A fényre való érkezés egy darabig elvakított és még egy kis ideig kis gömböckék izegtek-mozogtak a szemeim előtt. Tulajdonképp az alatt állt mindez helyre, míg a nő beszélt. Ami azt illeti meglepően kellemes büntetésnek mondható, hogy pár millió évet voltunka hűvösön és ezzel le van tudva a dolog. A kiirtásnál sokkal jobb, hogy nem haltam meg a születésem előtt.
- Az még érdekelne, hogy amennyiben egyből az őseihez fordultunk volna, vagy ahhoz a bizonyos Tanácshoz amit említett, akkor sokkal békésebb megoldással jutottunk volna ide? Mármint ha egyáltalán információnk vagy tudásunk lett volna a Tanácsról vagy arról a bizonyos rendfenetartó szervről, ami elfogott minket. - tettem fel egy újabb kérdést miközben csodálattal figyeltem a nőhöz hasonlatos többi itt lakót. Vajon mi is hasonló állapotban lennénk, ha az a nő a múltban nem visz minket rossz irányba?
- Ugyanakkor az még érdekelne, hogy önökkel most mi lesz? Visszatérnek a föld alá, ahogy három hónappal ezelőtt is voltak, vagy teljesen elhagyják ezt a helyet? Esetleg hajlandóak kapcsolatot létesíteni másokkal is, vagy csupán annyit fog bárki is tudni magukról amennyire mi emlékszünk és amit el tudunk mesélni? - persze nem minden mozzanat volt a legkellemesebb vagy a leghumánusabb, de mégsem gyűlölöm őket vagy valami, és ha lehetőség lenne a barátságos viszonyra, akkor miért is ne. Habár kétlem, hogy az emberek nagy többsége nem gyanakvással és félelemmel néznének rá, mint ahogy sokakkal másokkal egyetemben megtették már mindezt.
- Köszönjük, amit értünk tettek, hiszen választhatták volna azt is, hogy akár ott helyben eltávolítsanak bennünket. - mondtam a nőnek miután megadta az útirányt és, hogy körülbelül mennyit kell majd menjünk. Közben pedig egy újabb probléma került Nyúlka személyében, hisz annyit még én is tudok, hogy gazdatest nélkül halálra van ítélve és, hogy ez eléggé leredukálja a lehetőségeinket, mert abban is biztos vagyok, hogy Godlaw nem akarja majd itt hagyni. Meg talán jelen esetben én sem...
- Mielőtt bármit is mondanál nem engedem, hogy egyesülj vele. - fordultam Godlawhoz miután a kapu bezárult, a szimbionta ismét elmondta a reklámszövegét és csak magunk maradtunk. Természetesen ellentmondást nem tűrve. - A sivatag közepén vagyunk, ketten eszméletlenek, te felnőtt vagy, én gyermek. Ez eddig oké, viszont... Amennyiben te egyesülnél a szimbiontával, úgy egyértelműen hátrányban lennék, még ha a mágikus képességeimet figyelembe is vesszük, lévén ha még sem olyan szófogadó és kedves-aranyos, mint ahogy azt tartja magáról, úgy egyedül biztos nem tudnám magamat és a két ájultat megvédeni. A menekülés is kizárva, hogy a képességedről ne is beszéljünk. Engem képes lennél leállítani, ha bármi baj történne. Tisztában vagyok vele, hogy te vagy itt a felnőtt és, mint diák, felelősséggel tartozol értem, az egészségemért és, hogy semmi ne történjen velem. Ugyanakkor a többiekért is ugyan úgy felelsz, és ha beüt a baj, akkor neked még mindig könnyebb akár segítséget is szerezned. - remélhetőleg elég nyugodtan és határozottan tudtam elmondani az érveimet. Én magam sem vágytam arra, hogy bármi közelebbi közöm is legyen a taknyocskához, de jelen esetben más lehetőséget nem igazán láttam. Az eszméletlen diákokat nem lehet gazdatestként használni, mert a beleegyezésük nélkül ilyesmit nem erőltethetünk rájuk, a többit pedig már elmondtam.
- Ide figyelj, Nyúlka. A név nem sértés, ne dühöngj miatta. Az egyesülés legkevésbé sincs ínyemre, gondolhatod, de jelenleg nem sok választási lehetőségünk van. Amennyiben valami "vicceset" akarsz tenni akkor megsütlek, vagy rögvest, vagy miután leszednek rólam. Miután biztonságos helyre jutottunk szépen lemászol rólam és egy tárolóba, vagy egy egérkére rámászol, vagy különben megsütlek. Cserébe nem sütlek meg és túléled ezt a kalandot. Megegyeztünk? - fordultam oda a szimbiontához amennyiben Godlawnak semmi extravagáns ötlete vagy hasonlója nem került és amennyiben elfogadta a fekete pacalény a feltételeket akkor nem ellenkezek az egyesülés ellen, viszont a tudatomat amennyire lehet igyekszem távol tartani tőle....

Képesség
Felszerelés
Megj.

Credits

Mutáció: Teleportáció. Egy maximum 5 méter távolságra levő, vele egy súlyú vagy +/- 5 kg-ú személlyel tud helyet cserélni. Látnia kell azt a személyt.
Mágia:
- Alapképesség: Koncentrációval érzékeli a mágikus tárgyakat, személyeket.
- Tűzgömb: Egy maximum kézilabda méretű gömb megidézése varázsszavak használatával.

- Tatyó
- Telefon (SHIELD-nél)
- Füzet és írószer
- Inhaláló
- Víz
- Rádió

Template by Kuroya of THQ & GS.

by **Thorhalla** Hétf. 07 Nov. 2016, 00:00

Az örök város

Résztvevők: Niteris, Jackson Godlaw, Alethea Faust, Jason Liam Norman és Szatmári Rita

Következő körváltás: -

Az ügyvédes részre már felelt a nő Niteris számára is.
- A városban a bűnözési ráta a Végsők kialakulása 0, így hatékony az, hogy a nem oda illő, lázadó elemek el lettek távolítva.
A haladás közben Alethea szavaira is felelt.
- Nem, megtagadta volna bárki – felelte. – Próbálom egyszerűen fogalmazni, hogy megértsétek. Az idővonalak bármiféle babrálása súlyos következményekkel jár a világra és a multiverzumra. Ezen a világon is akkor kezdődtek a katasztrófák, minden egyéb szörnyűség, amikor az első idő- és realitásutazások megtörténtek. Mára csak a leszármazottaitok élnének, vagy azok sem.
A következő kérdés az volt, hogy a helyieknek mi a terve.
- Nem fogjuk keresni a kapcsolatot, nincs szükségünk alulfejlett létformákra… a földrengést pedig nem mi idéztük elő, magától történt, így itt maradunk idefent.
Odakint a „búcsú” után az került elő vitának, hogy ki is engedje magára Niteris-t. Alethea önként vállalta, bár azt mindenki tudja, hogy a legerősebb elmével rendelkezőket is képes egy szimbionta az uralma alá tartani és nagyon, de nagyon nehéz őket levenni. Ha Niteris nem akar majd lemászni, akkor kényszeríteni sem tudják maximum úgy, hogyha az a lány számára is nagyon fájdalmas lesz, azaz mind a kettejüket megkínozzák.
Végül is Niteris, mivel a lány magára engedte és Godlaw sem akadályozta meg mindezt, rámászhatott, azonban abban a pillanatban, ahogyan próbált bemászni a bőre alá, ugyanazt az erős fájdalmat érezte, amit a fiúnál, akit még a városban akart megszállni. Most azonban nem maradt a lányban, hanem szó szerint kirobbant belőle, a lány szerencsére csak kellemetlen bizsergést érzett, semmi többet. Milliónyi apró cseppre szakadt és úgy terült el a földön, most sokkalta rosszabbul járt, mint korábban. Az eszméletét is azonnal elvesztette, így ő maga nem láthatta már, hogy a darabjai kezdtek elpárologni. Alethea és Godlaw számára teljesen élettelenek és halottnak tűnt a paca, amiből a legnagyobb darab is tenyérnagyságú volt már csupán, ha hozzáérnek akkor pedig mégjobban szétesett.
Így végül csak négyen tértek vissza a táborba, ahol fél úton már találkoztak az embereik, mert észlelték, hogy a pajzson volt egy kis rés. Így most már könnyedén hazajuthattak és vissza az iskolába, csak persze még alapos orvosi vizsgálatokon estek keresztül, és ki is hallgatták őket.
Niteris-nek ez akár a vég is lehetett, szerencséje volt, hogy kormányoldali tudósok között volt egy meglapuló Hydra ügynök, speciális tárolóedénnyel ő volt az, aki megmentette és összekaparta. A Hydra támadás alatt a doktort, az eredeti gazdatestet kimentették a SHIELD-től, így Niterist újra rátudták tenni a gazdatestre a saját Hydra bázisukon Új-Zélandon, ezáltal megmenekült, de még mindig nagyon gyenge volt és csak a szerencsén múlt, hogy túlélte mindezt.

Vége.
Köszönöm a játékot, a változásokat, jutalmakat felírom mindenkinek az előtörténetéhez. Ha gondoljátok zárásként írhattok még egy reagot.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 07 Nov. 2016, 15:54

A nő válaszai egybeesnek azzal, amit tippeltem. Valóban visszakerültünk a saját időnkbe, az viszont érdekes, hogy mi lesz ezután. Alethea kérdésére a nő elmondja, hogy a város itt fog maradni, a föld felszíne felett. Mindenképp érdekes lesz a hivatalos találkozás az emberekkel. Előbb vagy utóbb kénytelenek lesznek találkozni a vezetőkkel, katonákkal. Szerencsére tájékoztathatjuk a SHIELD-et a városról, az itt élők szándékairól, technológiai fejlettségükről, és még néhány érdekes dologról, ami mindenképp segíthet, hogy elkerüljük a felesleges vérontást. A nőtől elköszönök egy biccentés kíséretében, nem úgy érzem, hogy ennél sokkal többet várna tőlünk, tulajdonképpen ha jól értem, pár tízmillió évig tartottak minket fogságban, szóval nem biztos, hogy jár a két puszi. Elég nagy szerencse, hogy tök steril volt a város, így nem hozunk magunkkal semmilyen őskori kórságot, ami most kipusztítja az emberiséget. A testhezálló ruha kicsit furán hat ugye, de ettől eltekintve teljesen épen tudunk visszaindulni a többiekhez. Persze nem számítva, hogy két diákot kell hoznom magammal, ami az erőmnek köszönhetően nem túl megerőltető, de azért nem is sétagalopp.

Mielőtt azonban elindulnánk, szembe kell néznünk a ténnyel, hogy Niteris vagy meghal most, vagy egyiknünkre rámászik. Mielőtt megszólalhattam volna, Alethea már el is kezdi lökni a sódert arról, hogy mennyire ostoba lennék, ha engedném ezt.

-Sajnos igazad van, én sem tudok jobb megoldást, mint hogy te hozod Niterist. De légy óvatos - teszem még hozzá, bár fogalmam sincs, hogy ez mit jelent egy ilyen helyzetben pontosan.

Az egyesülést elnézve először azt gondolom, hogy semmi gond nem lesz, de amikor Niteris viharos gyorsasággaal hagyja el ezer darabban Alethea testét, már kezdek aggódni. Talán a hibernálás előtt beadott szerek hatása lehet, de valamiért úgy néz ki, Niteris számára nem vagyunk alkalmasak gazdatestnek. A korábbiakkal ellentétben viszont Aletheanak nem ártott, csak magának.

A szétfröccsenő Niteris darabjait nézve tanácstalanul nézek Aletheara.

-Jól vagy? - Kérdem felvont szemöldökkel a lányt. - Úgy nézem, érte már nem sokat tehetünk. Gyere, induljunk vissza, mielőtt még aggódni kezdenek miattunk. Elvégre már vagy 65 millió éve eltűntünk - teszem hozzá, és elnevetem magam. - Valószínűleg a föld legöregebb emberei vagyunk. Milyen érzés, hogy mégis iskolába kell még járnod?

A két eszméletlen diákot egy-egy vállamra emelem, a súlyuk nem jelent nagy gondot, de nem valmi kényelmes vagy praktikus így haladni, és nem akarom leejteni őket. Szerencsére viszont szemből már érkezik a felmentősereg félúton, akiknek aztán beszámolhatunk a mi kis kalandunkról.

//Köszi a kalandot! Át kéne írnom az adatlapon az életkoromat? (://

by **Niteris** Csüt. 10 Nov. 2016, 18:29

AZ ÖRÖK VÁROS

NiterisHordozó: Nincs

Niteris legnagyobb meglepetésére nem Godlaw vállalkozott, a hordozására, hanem Alethea. Habár egyelőre nem tűnt túl barátságosnak, a szimbionta biztos volt benne, hogy egykettőre meggondolja magát amint átélik az első közös kalandot (már ha nem szabadul meg tőle hamarabb), ezért azonnal beleegyezett a feltételekbe.
Persze... bizonyára megsüt, miután már egyesültünk... de hát gyerek még, sokat kell tanulnia az épkézláb fenyegetések összeállításáról, gondolta miközben nagyban igyekezett beköltözni. Eljátszott a gondolattal, hogy átveszi az irányítást, és mindenkivel elhiteti, hogy nagyon megszerették egymást, ezért nem távozik, de ezzel sajnos örökre kizárta volna a lehetőséget, hogy más xmennel egyesül, ezért elvetette. Miután becsúszott a lány bőre alá, azonnal érezte, hogy ismét rossz gazdatestbe keveredett, és ezúttal senki nem jön, hogy kimentse.
- NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN! NEIN!-kiáltotta volna, de ezt legfeljebb csak Alethea hallhatta, amennyiben a kapcsolatuk elég stabil volt abban pillanatban.
Sajnos ez a történelmi filmekbe illő kifakadás nem segített Niterisen, már érezte, hogy közeleg a vég.
HAIL HYDRA!, gondolta most először valódi gyűlölettel a mutánsok, pontosabban a Végsők iránt és felrobbant.

by Ajánlott tartalom