Örök város

Az örök város

A társaságnak legalább fél órát, vagy többet kellett várakoznia mindaddig, amíg Diana vissza nem érkezett egy energiamezőbe zárt macska nagyságú rágcsálóval. Ezen idő alatt senki sem zavarta meg a társaságot, teljesen nyugodtan tudtak ebben az eldugott parkban beszélgetni.
- Elnézést, hogy sokáig tartott – szabadkozott a nő. – Készen vagy?
Ha Niteris igent mond, akkor kiemeli telekinetikával a lényt a tárolóból és belehelyezi abba, amiben Niteris volt, hogy megtörténhessen az egyesülés. Ha Niteris megteszi, akkor ezzel a lénnyel most is ugyanolyan könnyedén megtudta tenni, mint az elsővel.
- Vannak az épület oldalán és hátán szellőzőjáratok – mondta ezt már mindenkinek. – Odaviszem az egyikhez, felemelem, hogy be tudjon mászni rajta. Ez mindenkinek megfelel?
Itt megvárta még, hogy a kételyeiket, aggályaikat feltehessék a többiek.
- Vagy valamilyen kérdése van valakinek?
Tette fel ezt is néhány pillanattal később, ha nem kapott az elsőre kérdéseket.

//Bocsánat, hogy nem viszem tovább, csak ez eléggé kritikus pont és nem akartam nagyon sietni.//

Az örök város

 - Erre térjünk vissza később – zárta rövidre a nő a véres témát.
Akkor a páros távozott, az épület oldalsó részéhez, ahol a nő fel is emelte a jelenleg rágcsálón levő Niteris-t. Egészen fel a legalább három méter magasan levő szellőzőhöz. Azon igencsak nagy rácsok voltak, amin kissé ügyeskednie kellett, de végül is befért rajta. Egy közel 1,5 méteres szellőzőszakasz jött, aminek a végén újra ugyanolyan rácsos „vég” volt, mint amint bejött. Amint elért ide, akkor odabent egy roppant fejlett laboratóriumot látott, sokkalta fejlettebbet, mint amivel a korábbi gazdateste, vagy a Hydra rendelkezett. Innen fentről a szellőzőből ellátott jobbra és balra is, szemben nagyjából csak a fal volt, semmi érdekes. A bejárat felöli részen számítógépek és terminálok látszottak, a másik részen, befelé pedig érdekes tartályszerűségek.

látképek:

Miután felengedte Diana Niteris-t visszatért Godlaw-hoz és Aletheahoz, eddigre Godlaw és a lány is végigtudta mondani, amit szeretett volna anélkül, hogy a nő bármit is hallott volna belőle, így számára az esetleges extra védelmi dolgok is kimaradtak, mert épp a szimbionta bejuttatásával foglalkozott.
- Mennyire bíztok meg benne, hogy beavat titeket abba, amit talál? – kérdezte aggódva a nő. – Eléggé instabilnak tűnik mentálisan a számomra.
Kicsit idegesnek és nagyon aggódónak tűnt. Godlaw-nak a képességét sem kellett használnia, hogy érezze mindezt.
- Arra már van ötletetek, hogy miként csaljuk el az őröket? – kérdezte. – Mert maguktól, önszántukból nem fognak elmenni onnan.
Érdeklődött és továbbra is aggódva pillantott az épület irányába.

Az örök város

Niteris úgy dönt, hogy lemászik valahogyan a szellőzőből és odamegy az egyik terminálhoz, annak ellenére, hogy jobban érdekelték volna a biológiai részek. Ügyeskednie kellett, de néhány perc alatt képes volt arra, hogy lemenjen és megtegye azt a nagyjából három méter magasságot, ami elválasztotta a földtől. Amint leért el is indult a gépek/terminálok irányába. Mindezt könnyedén megtudta tenni, azonban elkövetett egy hibát a tapasztalatlansága és fiatalsága miatt. Nem figyelt arra, hogy vannak-e védelmi berendezések itt. Amint megközelítette a terminált nagyjából két méterre ért csak el tőle, amikor furcsa bizsergető érzés fogta el, mintha átment volna valamin, amit nem látott. Ebben a pillanatban szólaltak meg a riasztók odabent. Hallotta, hogy a kijáratok elé valami lecsapódott, majd észlelhette, hogy vibrálva egy nagyobb emberi méterű energiamező vette körbe, csapdába esett.

Odakint nem olyan messze Diana, Godlaw és a diákok az épülettől várakoztak. Diana még mindig a válaszokra várt, amikor az épületben megszólalt a riasztó. Kellően hangosan, hogy elég messzire elhallatszódjon. Még mielőtt bárki reagálhatott volna, hat darab teljesen fekete ruhában levő alak jelent meg teleportálva a csapat körül, illetve egy hetedik, ő volt az egyetlen, akinek a ruhája más volt, mint a többieké. Ez a fiatal férfi volt az, aki meg is szólalt hangosan.

a fickó:

- Reméltem, hogy lesz annyi eszed Diana, hogy nem fogod megszegni miattuk a törvényeket – morogta állatiasan. – Mindannyian adjátok meg magatokat, velünk jöttök, hogy megkapjátok a büntetést a Nagy Evolucionista törvényei alapján.

//Bocsánat, iszonyúan le vagytok maradva, így kénytelen vagyok a rövidebb befejezést választani, mert különben nem fejeznénk be a korszak végére és úgy terveztem, hogy annak a vége előtt / a végére értek haza Ezért nem is várom meg most Tao-t és Emily-t. //

Az örök város

Niteris megpróbált menekülni az energiamezőből, de alig egy méter után a láthatatlan energiafalba ütközött. Ezek után savval próbálta kimarni magát, de nem annak semmilyen hatása nem volt a falakra. Néhány pillanattal később mind a gazdateste, mind Niteris végtelenül álmosnak, fáradtnak érezte magát. A világ homályosodni kezdett és félig eszméletlen, félálmos helyzetbe került a szimbionta és a gazdateste is.
Odakint Alethea-t kivéve senki sem reagált különösebben, ami azt jelentette, hogy nem adták meg magukat, a férfi csak felmordult állatiasan, majd felemelte a kezét. Halk szisszenések hangzottak az egyenruhásoktól, mindenki a nyakán tűszúrást érezhetett, majd hirtelen végtelen fáradtságot és álmosságot. Egymás után estek össze mindannyian, félig még maguknál voltak, de már csak részleteket voltak képesek felfogni a dolgokból, mintha félálomban lennének. A férfi ekkor még odalépett a korábban morgó lányhoz, belemarkolt a hajába és nem sok finomsággal rántotta fel a földről.
- Örülj, hogy a szavaidért nem belezlek ki most rögtön, idejöttök és felrúgjátok az életünket! – morgott a férfi még Alethea képébe.
Ezzel elengedte és hagyta, hogy a lány visszazuhanjon a földre egy-két kisebb zúzódást összeszedve. Mindenki, mind az X-ek, mind Niteris is csak villanásokra emlékezett, hogy felemelik őket, ők magatehetetlenek. Beteszik őket valami járműbe, folyosók, Diana tiltakozik valami idegen nyelven a többiekkel, akik elkapták őket. Ráteszik a társaságot egy-egy hordágyra, újabb folyosók, leveszik a ruháikat, valami mást tesznek rájuk, testhezállót. Újabb folyosók, majd valamilyen kapszulába kerülnek, abba folyadék kezd emelkedni… majd sötétség…

Nem tudni, hogy mennyi idő telt el, amikor a társaság magához tért – csak az tér magához, aki ír – mindenki izmai roppant merevek voltak, az emlősé is, Niteris egész anyaga. Most is a tartályban voltak, zöldes valamin át látták a világot, még nedves volt a ruhájuk hajuk, bundájuk, de a folyadék már nem volt benne. Semmilyük sem fájt, de gyengének, mintha betegek lennének és végtelenül fáradtnak érezték magukat, mint amikor alig egy-két óra alvás után felverik őket. Amit láttak, hogy odakint egy nagyobb labor van, benne minden letakarva, és félhomályos állapot, már amennyire a zöldes üveg miatt elmosódottan mindezt megtudták állapítani.

Az örök város

Mivel a kapszulán át nem igen látott semmit sem Alethea, sem Godlaw, így megpróbáltak kijutni. Előtte még igyekezett Godlaw életet „pumpálni” a végtagjaiba Godlaw, ami sikerült, bár azok is kissé nehezek voltak, az izmok furán viselkedtek. Alathea második ütése után ki is nyílt az ajtó, így a lány kizuhant a padlóra. Most már sokkal jobban megtudta nézni a helyet és pár perc után már a magabiztosabban fel is állni. Közben Godlaw hangosan szólítgatta a lányt, illetve Diana-t.

a labor:

Letakarva asztalok látszottak, a falaknál sztázisok, a sajátján kívül négy másik volt használatban, ezekben megláthatta a társait, illetve ismét abban a lebegő tartályban Niteris-t is, amiben korábban volt. A helység igencsak öregnek tűnt, mármint sokkal modernebb, amihez alapból hozzá voltak szokva, de mégis öreg, mintha nagyon régen nem használták volna a helyet. A kijárati ajtó látszott, hogy hol van, de most csukva volt. Számítógépek, vagy terminálok nem voltak a helységben, csak a sztáziskamrán egy-egy apró, az ami az adott kamrát kezelték. Ekkor nyílt ki Godlaw kapszulája is, ki is tudott belőle lépni, és ő is ugyanazt látja, amit Alethea, de Diana-nak nyoma sem volt, nem volt itt velük.

//Semmi gond, remélem már jobban vagy.//

Az örök város

Alethea teljesen jól volt az esés után, és furcsa mód a feje sem fájt, ahol a haját ráncigálta meg a férfi korábban. A többiek is kitudtak szállni a podokból, Niteris kilebegni tudott, hiszen már nem volt meg az emlőse, csak az a tartály, amiben korábban is volt. Csupán Jason-t és Ritát nem voltak képesek felébreszteni. Amint Godlaw megvigasztalta a lányt oda is lépett az ajtóhoz, ami kivezetett innen a laborból, hogy kinyissa azt. Azonban minderre nem volt szükség, mert mielőtt megtehette volna az kinyílt magától és a másik oldalán egy gyönyörű, ám roppant szokatlan külsővel rendelkező nő állt.

a nő:

A nőt valamilyen energia is körbelengte, ami leginkább tűzre hasonlított, de egyáltalán nem égetett és forró sem volt. Végigmérte a társaságot, majd utána megszólalt.
- Kövessetek! – inkább volt parancs szerű, mintsem kérés. – Visszaviszlek titeket a társaitokhoz.
A nő mellett két szuszpenzoros/antigravitációs hordágy lebegett be, és állt meg a két eszméletlen diákot a podból valami ráemelte ezekre, majd nekiláttak kilebegni az ajtón a nő irányába.
- Mozogjunk, ha kérhetem – mondta a nő, mire Niteris gömbje is elkezdett arrafelé lebegni. – Útközben feltehetitek az esetleges kérdéseket…

//Rosszul fogalmazhattam, már nincs meg az állatka Niterisnek, hanem ugyanazon tartályban van, amibe Diana tette korábban. Bocsánat //

Az örök város

Alethea érezte, hogy a most a korában megszokott és ismert manaháló van körülötte, bár itt bent roppant zavaros és kellemtelen érzésű volt, de ugyanaz volt mint mielőtt a városba kerültek. Niteris nem érzett hőt a tűztől, ami a nő körül volt, így fájdalommal sem járt neki az, hogy ott lebegett a tartálya nem messze tőle. Amíg haladtak félhomályos folyosókon mentek, amit a nőből áradó fények világítottak meg főleg. A folyosó végén hirtelen villanás ölelte őket körbe és a következő pillanatban már a szabadban voltak. A helyet megismerték, bár most még modernebbnek tűntek az épületek, még mindig a városban voltak.
- Ugyanott vannak, mint amikor hibernálásra kerültetek – mondta. – Megszegtétek a törvényeinket annak idején, alapvető esetben a büntetés a teljes vérvonal eltávolítása lett volna, hogy ne zavarjon be az engedetlen génvonal többé az evolúciónkba. Ez történt Diana-val és a rokonaival. Ti idegenek voltak, így a hibernáció mellett döntött a Tanács, hogy addig úgy maradtok, amíg vissza nem értek a saját idejükbe, akkor pedig elengedünk titeket. Most vagytok abban az időben, az időtökkel számítva nagyjából két hónapja tűntetek el és kerültetek a múltba.
Niteris kérdésire nem felelt, csak egy undorodó, lesajnáló pillantást vetett a pacára. Közben, ahogyan sétáltak megannyi másik személyis látható volt, mind embeszerű volt, de mégsem, voltak más vonásaik, fejlettebbek, és szinte mindegyiket ugyanolyan energia járta át, mint a nőt, csak más-más színben.

képek:

Néhány perc séta után kiértek a kapuhoz, ugyanahhoz, amin bejöttek korábban, ám ezúttal nem az egész nyílt ki, csak egy kicsi rész rajta alul, egy két méter széles és nagyjából három méter magas kétszárnyú ajtó, aminek szárnyai a falba húzódtak vissza. Niteris-t is lepottyintották a földre úgy, hogy kikerült a tartályból, így hamarosan gazdatestet kell találnia* a két eszméletlen pedig még mindig ott lebegett a lebegő ágyon.
- A táborotok abba az irányban van – mutatott az egyik felé. – Nagyjából tíz perc, negyed óra séta és odaértek.
Ha mindenki kilép a városkapun, akkor az becsukódik mögöttük.

*10 környi ideje van.