Örök város

Diana és Alethea bíztatására megpróbálom a képességemmel lenyugtatni a fiút, de hiába próbálom az elméjét elcsendesíteni, nem pusztán zaklatottságról van szó. Valószínűleg a fájdalomtól már nagyjából elvesztette eszméletét, és túl erős a fizikai sokk, hogy hatása legyen a képességemnek. Tehetetlenül tárom szét a karjaimat Diana felé, jelezve, hogy ez nem segített.
Miközben ő egy gépet kezd beállítani, Alethea magyarázni kezdi nekem, hogy miyen feltevései vannak a helyzetünkről. A görcsös kapaszkodása árulkodó jel már önmagában is, de a gyorsan elhadart beszéd is rásegít arra, hogy megértsem, a lány eléggé be van parázva, és próbálja elterelni a figyelmét a haldokló fiúról itt előttünk. Ezzel együtt van értelme annak, amit mond, részben legalábbis mindenképp. Tényleg a dinók korában lehetünk, és ez az Evolucionista tényleg idehozhatott a jövőből mutánsokat valamilyen célból. Az is igaz, hogy a meteor még nem csapódott be, ha ezek a lényeg élnek.
-Ha egy mód van rá, nem szívesen várnám ki azt a félszáz millió évet, amíg felszínre kerülünk. Biztos van rá mód, hogy visszautazzunk valahogy, ahogy ide is kerültünk. De beszélnünk kell az Evolucionistával, ez szinte biztos.
Közben Diana bekapcsolja a gépet, és látványos fényshow kíséretében kiszed a fiúból egy szimbiontát. Eléggé elkerekedik a szemem, mikor meglátom. Elvileg az agresszív szimbionták, amik egy alkalommal New Yorkot is rettegésben tartották, már mind elpusztultak. Olvastam róla, hog továbbra is vannak szimbionták, amelyek tényleg kölcsönösen előnyös kapcsolatban élnek hordozójukkal. De tudtommal a kormány és a SHIELD azért eléggé ki van hegyezve rájuk az East Side eset óta. Kizártnak tartom, hogy ez a szimbionta tőlünk függetlenül tűnt volna fel éppen most. Túl nagy véletlen, főleg figyelembe véve, hogy a szimbionták többsége mesterségesen lett előállítva, itt pedig nem is tudják, hogy mi ez.
-Ez egy szimbionta - válaszolok Diana kérdésére. - A mi időnkben élnek effélék a Földön elvétve, talán velünk együtt került ide. Elvileg intelligens lény, ami gazdatestet keres, önállóan életképtelen. Rendes esetben segítenie kéne a testet, nem ártania neki, épp ezért nem tudom, miért támadhatott a fiúra. Talán a hirtelen környezetváltozás, vagy a kinti sugárzás ijesztette meg. Lehet, hogy a gazdateste nem élte túl a dzsungelt, amikor idekerült, és jó ideig kellett keresgélnie, mire megtalálta ezt a fiút. Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy nem ártalmas, mielőtt... Hát, mielőtt valaki úgy dönt, hogy szeretné megtartani.

Ezzel a lendülettel nézek a diákokra, és mielőtt akár csak megszülethetne a fejükben a gondolat, rövidre is zárom a dolgot.
-Eszetekbe se jusson - mondom ellentmondást nem tűrően, és újra Diana és a szimbionta felé nézek.
-Ha az energiamezőben hagyod, nem fog ártani senkinek, és hamarosan meghal. Viszont felmerül a kérdés, hogy ki más érkezhetett még ide. Eddig azt hittük, csak mi vagyunk, egymás mellett ébredtünk a dzsungelben. De most úgy tűnik, többen is lehetnek még odakint a sugárzásnak kitéve. Ő talán többet tudhat. Te... - Szólítom meg a szimbiontát, bár fogalmam sincs, hogy képes-e kommunikálni, az igazat megvallva testközelből szerencsére sosem volt szerencsém találkozni ilyesmivel. - Tudsz velünk kommunikálni? Többen is érkeztek veled? Volt gazdatested?
Az energiamező elég biztonságérzetet ad, hogy egy-két lépést közelítsek a szimbionta felé. Figyelem a reakcióit, próbálom kideríteni, ad-e valami választ bármiféle módszerrel. Ha már beszélni nem tud, akár a saját folyékony testéből is kiírhat választ, nem?

Van abban valami, amit Alethea mond, ki tudja, milyen hatással lennénk a helyiekre, ha elmondanánk, hogy egy hatalmas aszteroida tart a Föld felé, ami elpusztítja az élőlények jelentős hányadát. Bólintok a lánynak, de egyszerre már túl sok dolgon kell gondolkodnom, kicsit megpróbálom leszűkíteni a témákat. Először a szimbiontával kezdjünk valamit, elvégre egy intelligens létforma szenved, akármennyire is furcsán néz ki.

A szimbionta beszélni is megtanul, és rögtön válaszol is a kérdésekre, és nem meglepő módon rögtön próbál rávenni minket, hogy társuljunk vele. Nyilván veszélyesnek hangzik a dolog egy kicsit, ha az ember tudatában van az east side-i eseményeknek, de azok a szimbionták elvileg elpusztultak, ez nem lehet kártékony.

Diana révén azt is megtudjuk, hogy a helyiek szervezete rögtön megpróbál elpusztítani minden létformát, ami nem való a szervezetükbe, a génmanipuláció csúcsa lehet ez a hely.

-Ez jó hír, ezek szerint mégsem volt támadó szándéka a szimbiontának. Csak azért viselkedett agresszívan, mert a fiú immunrendszere megtámadta őt. A mi szervezetünkönben nem próbálna kárt tenni, legalábbis azt hiszem - teszem még hozzá bizonytalanul.

Mielőtt válaszolnék Diana kérdésére még meghallgatom a szimbionta szavait. Ez az titkos X-men bázis szöveg pont úgy hangzik, mintha nem lenne valami nagy lángelme a lény.

-Az X-Men egy mutánsokból álló csapat abból az időből, ahonnan mi érkeztünk, általában krízishelyzetekben szoktak minket hívni, ha valami fenyegeti a civilek biztonságát. Gondolom tudja, hogy mutánsokból áll, és olyan gazdatestet keres, akinek különleges képességei vannak. Ezért próbálkozhatott a fiúnál is. Diana, gondolom, hogy ez most elég furcsa helyzet neked, és sok az impulzus, hidd el, nekünk is legalább ennyire különös ez az egész. Ha a fiú állapota stabil már, akkor meg tudnád nézni az előbb említett műholdakkal, hogy mi lehet ez az egész, amibe csöppentünk? Alethea biztosan szívesen segít neked a részletekkel, hogy mikor érkeztünk, merről jöttünk, hogy pontosíthasd a keresést. Addig én megpróbálom kitalálni, hogy mi legyen a szimbiontával.

Igyekszem udvariasan ugyan, de azért valahogy a haladás medrébe terelni az eseményeket, remélem Diana nem veszi tolakodónak a dolgot. Addig én ismét a szimbiontához fordulok. Persze ez az energiamező hasznos, de nem hagyhatjuk itt a lényt, egy olyan világban, ahol nem tud testet találni magának, és csak úgy vihetjük el, ha valaki bevállalja. Ez a "valaki" pedig egyre kevésbé kétséges, hogy ki lesz. Tekintettel arra, hogy ha bármelyik diák egy szimbiontával térne haza, gyanítom, hogy nem lennék éppen megdícsérve.

-Tehát az X-eket keresed, és tartós gazdatest kéne. Persze csupa előnnyel járna, ha valaki társulna veled, jól gondolom? Még véletlenül sem lennének mellékhatásai? És ha esetleg az illető meggondolja magát, akkor gond nélkül tudnál másik gazdatestet választani, és távozni a testből közös megegyezéssel?

A kérdéseim szándékosan provokatívak, ezt gondolom azért ő is érzi, és talán kicsit komolyabban fog majd beszélni, nem pedig úgy, mint egy cukrosbácsi az óvodásokhoz.

//A template-ed jól jelenik meg nálam, a szimbiózis nagyon kecsegtető, de azért én még tépem a számat egy körig legalább, nem túl bizalomgerjesztő a pacás kép rólad. //

Amíg Diana és Alethea a számítógépekkel, vagy azoknak valamilyen ultra-modern formájával foglalatoskodnak, és a szimbiontával beszélgetek, és ez egy kicsit amúgy zavar is. Szívesen vetnék én is néhány pillantást ezekre a gépekre, le merném fogadni, hogy lenne mit tanulni belőlük. A szimbionta viszont most fontosabb, még ha nem is feltétlenül érdekesebb. A többiek talán nem ilyen szempontból vizsgálják a helyzetet, de ez egy élőlény, nem csak egy fekete dzsuva, és ahogy más idegen faj tagjait, úgy a szimbiontát sem hagyhatjuk meghalni, vagy tarthatjuk hosszú távon bezárva, mégha a börtöne éppenséggel kényelmes is.

Végighallgatom a lény szövegét, nem tudom, hogy mennyire őszinte, de azt gondolom, túlságosan vakmerő dolog volna egy ilyen helyzetben bevállalni. A legjobb lesz, ha egyelőre az erőtérben tartjuk, ez láthatóan nem kellemetlen számára, legalábbis nem annyira, mint hordozó nélkül elpusztulni, és jelen körülmények között ez a legbiztonságosabb. Ha sikerül hazajutnunk, akkor kitaláljuk majd, hogy mi legyen vele, de jobb lenne egy biztonságos, védett helyen kikísérletezni, hogy milyen hatással lehet a hordozójára, és mik a szándékai.

Diana közben végez a munkájával, és egy tiltott épületet említ.

-Jól hangzik, ha ott válaszokat találhatunk, akkor menjünk a tiltott épületbe, márha nem... Tilos a belépés - teszem még hozzá kissé tanácstalanul. Azt gyanítom, hogy valamiféle titkos tudást tarthatnak ott, talán olyat, amit az evolucionistájuk hagyott hátra. Vagy esetleg épp onnan indítható el a folyamat, amivel hívhatják a lényt. Akárhogy is, legalább haladunk a megoldás felé.

-Egyelőre biztonságosnak tűnik ez az erőtér, legjobb lesz, ha így hozzuk magunkkal a szimbiontát, öhm... Hogy is hívnak? - Kérdem közben a lényt. - Aztán meglátjuk, mi lesz vele, ha hazajutunk. Nem szeretnék kockáztatni, és így is épp elég zavaros helyzetbe kerültünk, nem akarom az életünket egy új tényezővel bonyolítani. Gondolom mozgatható az erőtér, ugye? - Fordulok ismét Diana felé.

Ha nincs akadálya, akkor a diákokkal együtt követem Dianat, hogy a tiltott épületben többet tudhassunk meg az energiajelekről, amiket az érkezésünk idején észleltek a műholdak.

//Ostoba amerikaiként jogom van hinni a meteoros verzióban! És bocsi a késésért, tökre az volt bennem, hogy kedd este lesz a körváltás, nem hétfőn.//

Miközben rájövök szép lassan, hogy hogyan kell mozgatni az erőteret, amiben Niteris van, hallgatom a többiek beszélgetését. Alethea a tiltott épületről és a fejlett immúnrendszerről is kérdezősködik, mindkettő érdekes téma, bár kétlem, hogy túl sokat fogunk az utóbbiról megérteni. Diana "evolúció" válasza nagyjából annyira hihető, minthogy ezt az egészet csak álmodjuk. Nyilván ez a nagy Evolucionista volt rájuk valamilyen hatással, ő okozhatta, hogy pár száz év alatt rezisztenssé váljanak minden fertőzésre. Bárki, aki tanult egy kis biológiát, tudja, hogy nem így működik az evolúció magától, nem ilyen gyorsan. Itt nyilván más van a tankönyvekben.

A tiltott épületről szóló rész kicsit aktuálisabb most, de nem valami szívderítő. Mindazonáltal meglepő, hogy Diana alig fél órája találkozott velünk, de már hajlandó lenne az életét kockáztatni, hogy betörjön velünk a népe titkos laborjába. Ha tényleg elkapnak és kivégeznek minket a betörés miatt, hát nem tudom... Mégis miért sodorja magát veszélybe egy csapat idegen kedvéért? Nagyon különös.

-Nem szívesen hagynám magukra a diákokat, általában nem arról híresek, hogy nem keverednek bajba. Jobb, ha együtt maradunk.

Így hát reményeim szerint az összes X diák követ, amikor Dianaval beszállunk a járműbe, hogy elutazzunk a tiltott épülethez, a hátsó ülésen meg ott pihen az erőtérben egy szimbionta is... Mint egy nagy, boldog család. Az elterelő hadművelet hallatán egy kicsit gondolkodnom kell a dolgon, mire végül előállok egy javaslattal.

-Alethea, ha jól tudom, te tudsz tűzgolyót idézni - azt már nem említem meg, hogy ezt a kartonjában olvastam róla, mert indulás előtt kicsit paranoiás módon minden diáknak utána néztem, aki velem jön. - Talán az segíthet, én pedig félelmet keltek egyikükben a tűztől. Ha az egyik futásnak ered, a másik meg vagy kivizsgálja, vagy az előző után ered, akkor talán lesz egy kis kavarodás. Valahova az épület sarkához kéne, hogy addig bejuthassunk feltűnés nélkül. Diana, ha az ajtóhoz érünk, ki fogod tudni nyitni?

Niteris bemutatkozása után azért én is elmondom a nevünket, mégicsak egyszerűbb lesz a későbbiekben kommunikálni. És máris nagyobb szükségünk van rá, mint az kényelmes lenne. Úgy tűnik, hogy Alethea hiába erőlködik, nem jön létre a tűzgolyó. Hogy ennek mi lehet az oka, az millió dolog lehet, de az biztos, hogy más terv után kell néznünk. A tűztől való félelem lassan elillan majd az őrök fejéből, mintha ott sem lett volna, valószínűleg nem is vették észre, hogy elméjük egy eldugott zugában megjelent egy érzelmi csíra, ami el is halt hamar.

Niteris B terve elég érdekesen hangzik, de kicsit sok még benne a változó.

-Most akkor megrémiszteni akarjuk az őröket, vagy Niterist bejuttatni? Utóbbival nem tudom, pontosan mit nyernénk, de gondolom attól függ a dolog, hogy milyen állat áll rendelkezésre. Diana? - Kérdem a nőt, mivel nekem fogalmam sincs a helyi faunáról, sem arról, hogyan fog elővarázsolni valamit a kalapjából. Ha az megrémisztés a terv, akkor az adott állattól való félelem sem sokkal komplikáltabb érzés, mint a tűztől. Ebben az esetben tehát ezt alkalmazom. Ha viszont beosonni akarunk, akkor a képességemet egyelőre nem tudom kamatoztatni.

-Mondd csak, miért nem ment a tűzgolyó? Minden rendben? - Kérdem Alethea-t, amíg vélhetően Diana előkerít egy állatot.

Közben megállapítom magamban, hogy elég dinamikusak az érzelmek a csapatban. Nehezemre esik egyszerre feldolgozni Niteris folyamatos behízelgő és utalgató modorát; miközben Alethea arcáról is olvasnom kell a reakciókat. Láthatóan nem vette jó néven, hogy azt mondtam, az X-diákok bajba szoktak kerülni, de mit tehetnék, ha valaki belenéz a hírekbe, ezt fogja látni. Diana szerencsére nem zúdít rám további interakciókat, így legalább őt nem kell dekódolnom. Jó lenne, ha kicsit lineárisabban tudnék gondolkodni, de egyszerre sok az inger. A lényeg, hogy valahogy be kell jutnunk az épületbe, és az biztos, hogy a frontális támadás nem fog működni. Ha Niteris be is megy, nem biztos, hogy egyedül megtalálja, amire szükségünk van, és főleg nem egy állat testében. Szóval akkor is be kell jutnunk valahogy, és az őrök továbbra is előttünk állnak. Szóval az elijesztés jobb taktika lenne, de ahhoz valami tényleg félelmetes állat kéne. Ezek itt mind mutánsok, ráadásul fegyver is van náluk, szóval egy medvétől még nem fognak berittyenteni, csak ha nagyon rásegítek a képességemmel.