Fekete Gém Fegyvertechnikai cég

Kree Invázió – Prológus / Sorok rendezése

”Azok, akik az ellenséges hadsereget – harc nélkül is – cselekvésképtelen helyzetbe hozzák, azok a valóban kiválóak.”
- Sun Tzu: A Háború művészete



Niteris tartotta tovább a szerepét, egészen a liftajtó bezáródásáig. Utána pedig mind ő, mind pedig Rex arra várt, hogy Joseph hogyan fog lépni. A lift egyelőre nem indult el felfelé az ajtó bezáródása után, hanem Joseph neki is látott annak, hogy felvegye a kapcsolatot Reena-val. Egyelőre a szimbionta nem támadott rá a szavai után, igaz még nem biztos, hogy nem is fog mindez megtörténni, de így Reena-nak üzent a férfi. Hirtelen nem kapott választ, pillanatokkal később mindenki hallhatta a saját kommunikátorán, hogy miért is nem érkezett válasz. Lövések, csontok törése és dulakodás hangja hallatszott, azaz a nő már bent volt a vezérlőben.
- Húzzák az időt és tegyék, amit jónak látnak, nekem kell egy nagyon kicsi idő, hogy teljesen biztosítsam a vezérlőt – mondta a nő.
Így megkapták az engedélyt a támadásra, ami a fedezéket illette, nem látott a csapat semmit, még vezetékeket, vagy szemetest sem, így egy teljesen üres sima folyosó volt előttük. Így a lift félig nyílt ajtaja volt a legjobb fedezék jelenleg. Joseph kidobta a gránátot a kicsit kinyíló ajtón, mivel nem szólt a többieknek, így azok nem tudtak védekezni a felrobbanó gránát ellen. A villanás és vakítás után mind a Niteris és doktor páros, mind pedig Rex elvakultan és süketen fájdalmak közepette nyüszítettek a földön, egyedül Joseph volt talpon és kirontani fedezék híján nem tudott.
A másik kettő velük szemben – az ellenfél – profizmusról adott tanúbizonyságot és jó felszerelésről, mert a robbanás után pár pillanattal golyók és energiaalapú támadások zúdultak a liftre.

Kree Invázió – Prológus / Sorok rendezése

” A fájdalom is olyan, akár a víz és a fény: van. Ember nem is kell hozzá.”
- Szabó T. Anna



Joseph tudja ellenőrizni a két társát, szerencsére egyik sem volt látható helyen, mind a ketten a 3/4-ig zárt ajtók mögött voltak, így nem kellett őket fedezékbe húzni. A férfi ötlete nem volt túlságosan kivitelezhető, mind a két társa továbbra is magatehetetlenül fetrengett a földön vinnyogva és üvöltve vonaglottak a fájdalomtól egyrészt amit az éles hang adott, másrészt a villanás is olyan, hogy minimum 2-3 percre szinte teljesen elvakítja őket. Így most a teljes terve bukott, amit szeretett volna. Ettől függetlenül kidobhatja a füst gránátot, de egyelőre lehet, hogy felesleges lenne. Ebben a pillanatban szólalt meg a komvonal másik végén Reena.
- A biztonsági szoba az ellenőrzésem alatt van – mondta kissé levegő után kapkdova. – Amíg tartom a szobát nem fognak meglepetés támadókat kapni, a biztonsági protokollokat elindítottam, így le vannak vágva az épület többi részétől. Én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megtartsam a szobát, amíg szükséges maguknak mindez.
A liften kívülről továbbra is záporoztak a lövések az ajtóra, néhány be is talált a résen ahol nyitva volt a liftajtó, de senkit sem talált el, mert fedezékben voltak.

//Harci helyzet, alig 10-15 másodperc telt el az előző körtől, azért van ez és nem pedig, mert szívatom a népet. És emiatt rövid is a reag, mert ugyanaz a helyzet//

Kree Invázió – Prológus / Sorok rendezése

” Az életben a legtöbb kudarcot azok az emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel jártak már a sikerhez, amikor feladták a harcot.”
- Thomas John Watson



Mind a két „sérült” tovább vonaglott a földön, a szemükbe lassanként könnyek is kerültek, amik jótékony hatással voltak, mert a fehérség után már kezdtek halovány szürke foltokat kivenni. Noha egyelőre nem láttak többet foltoknál, de abból már kivehető volt az, hogy nagy dolgok merre vannak. A fülük még csengett, de a fájdalom alább hagyott, még nem hallottak ugyan semmit sem, de ez is hamar javul. Mivel Niteris kénytelen a gazdateste érzékszerveit használni, amíg teljesen elő nem jön, addig ő is így jár, utána még mindig érzi a rosszullétet természetesen, de mivel használta ő is a szerveket, amikor a robbanás történt – különben nem érzékelt volna semmit – még ő sincs túl jól. Noha a regenerációja miatt már a nagyon hangos dolgokat hallja, és a háttérfehérség már szürkült, de még mindig foltként lát dolgokat. És mindkét rész mindkét személynél javul folyamatosan.
Amíg a többiek szenvedtek és kezdtek javulni, addig Joseph újra Reena-nak üzent rádión – a többiek a csengő fül miatt nem hallják, ahogyan a választ sem – amire választ is kapott.
– Látom – mondta. – Ketten vannak, nagyjából tíz méterre önöktől. Egy-egy energiapajzs mögött, az a védelem, a folyosó teljesen üres.
A válasz után Joseph nekilátott annak, hogy összemenjen és így ugrált el a lehető leggyorsabban a célpontok mögé. Mivel a tíz méter így elég sokig tartott, mire megérkezett oda a többiek hallása rendbe jött és a látásuk is most már egész jó, bár még mindent teljesen homályosan láttak.
Joseph megérkezett a páros mögé és az egyik mögött kezdte visszavenni az eredeti alakját, ez nem megy pillanat alatt, hanem folyamatosan kezdett nőni, ez feltűnt a másik személynek, és fordult volna oda, ekkor csapott le Joseph a saját ellenfelének tarkójára. A férfi csak megtántorodott és Joseph kezébe hihetetlen fájdalom hasított, nagyobb, mintha acélba, vagy falba csapott volna. A másik közben teljesen odafordult és energiaalapú fegyverrel lőtt ár a hydra ügynökre.

Kree Invázió – Prológus / Sorok rendezése

”Mindig is utáltam Wakandában dolgozni…”
- Az elrabolt Hydra nagyköveet



Rexnek megvan az ötlete, hogy mit fog tenni, és Niteris is nagyjából összeszedte magát. A kutya ötlete remek, de volt egy kisebb bökkenő, a lift ajtó még mindig csak alig volt nyitva és saját maga, főleg, hogy az oldala is tele volt felszereléssel nem tudta kinyitni. Nagyjából sikerült és el is indult volna, ám beszorult a két ajtó közé, ami a pillanatnyi nyitva tartás után újra összezárult némileg és beszorult. Ráadásul erősen fogta satuba a kutyán levő csomagokat, hogy amiatt még nehezebb is volt lélegezni és nem mozdult se előre, se hátra. Niteris ezt a küszködést vette észre, amint a látása teljesen rendben lett.

Odakint Joseph közelharcra kényszerült. Semmilyen fedezék nem volt, csak az a két energiapjazs – ami úgy néz ki, mint a rohamrendőrök pajzsa, csak energiából – ami mögött volt a két őr. Mindezek a földre voltak állítva, így most, hogy az egyik őr megszédült, a másik pedig Joseph-re fordult nem voltak egyikőjüknek sem kéznél. Azt azonban megtudta tenni, hogy az időt húzza, ugyan a fegyvert nem tudta felvenni, azt nem ejtette le az ellenfele, de őt megkerülve, a saját társára nem lőtt a távolabb levő egy vetődéssel megtudta szerezni az energiapajzsot. Így most a mögött biztonságban volt és teljesen magára vonta mind a kettő célszemély figyelmét, akik közül csak az egyik volt „fedezék” mögött, a másik teljesen szabadon maradt és így lőtték mind a ketten Joseph-et, de a pajzs felfogta azt.

Kree Invázió – Prológus / Sorok rendezése

”Harmadik fokozatú védelmi rendszer elindítása… minden Hydra tag megsemmisítése!”
- April



Niteris kitudja nyitni az ajtót, így már Rex is eltud indulni. Nem módosított a tervén, hanem ugyanazt akarta alkalmazni, amit előző körben, ez pedig végzetes hibának bizonyult. Az előbb még Joseph nem állt az ellenfelek útjában, most pedig igen. Niteris a plafonon indult. Még el is kiáltotta magát, ami az ő részéről volt végzetes hiba, révén ez egy black ops küldetés volt. A következő pillanatban érezte, hogy valami megragadja a bokáját és teljes erőből lerántotta a földre, amin hangosan nyekkent és a doktor jó pár zúzódást szedett össze.
- Harmadik fokozatú védelmi rendszer elindítása… minden Hydra tag megsemmisítése!
Szólalt meg szinte a semmiből egy félig robot, félig humanoid valami, a hely korábban említett Mesterséges Intelligenciája emelkedett ki a talajból és anyagtalan formából szilárddá vált előtte.

April:

Rex száguldott és elugrott, sikeresen nekicsapódott az oldalával Joseph-nek is, mert pont a folyosó közepén állt a pajzzsal, Rex meg fel volt szerelve, így meglökte a társát. Szerencsére Joseph nem vágódott el, és még tudott támadni is. Rex nekitámadt annak, aki nem volt pajzs mögött, a másik elérhetetlen volt és a férfi karját harapta meg, amelyikben a fegyver volt. Azonnal érezte, hogy nem tudott a húsba vájni, mert a kézen valamilyen páncél volt, ami felfogta a fogakat. A férfi pedig nem is nagyon teketóriázott a kutya nyakát ragadta meg a másik kezével és Rex érezhette, hogy valamilyen karmok vannak a férfi ujjai végén, amik már most felsebezték a nyakát és próbálnak a nyelőcsövére és légcsövére ráfogni, valószínűleg azért, hogy kitépjék azt.
Joseph is támadni készült, ám ebben a pillanatban oldalról Rex futott neki, szinte feldöntötte őt, de szerencsére megtudott állni a lábán. A kutya ráharapott annak az ellenfélnek a kezére, aki nem a pajzs mögött állt és elejtette, így mozgás közben feltudta kapni a fegyvert és a másik férfit állon vágni a pajzzsal, ahogyan akarta. Az megtántorodott, néhány lépést „lépett” hátra, a hátával a falnak csapódott. Sajnos azonban csak megzavarodott, de még talpon volt, ellenben az ütéstől most nem tudott visszatámadni az amúgy is pajzs mögött levő Joseph-nek, akinek így most tiszta védekezni is alig tudó ellenfele van.
Ekkor szólalt meg a parancsnokuk is a komvonalon:
- A rendszer elkezdett kizárni és visszavenni az irányítást! – halhatta Reena hangját mindenki a rádióban. – Azt hiszem, hogy társaságom van…