Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

by **Thorhalla** Szer. 23 Feb. 2011, 15:58

A topic régi helye

Hiába történtek szerte a világon katasztófák, háborúk Kanada és Alaszka hegységes részei továbbra is elhagyatottak és festői szépségűek. Az emberek maximum túrázni járnak ezen helyekre, ahol rezervátumok és nemzeti parkok működnek, hogy a Föld még érintetlen helyeit megóvassák a civilizációtól.

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) 1248991467_yosemite2

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) 1248991467_yosemite2

A topic régi helye

by **Thorhalla** Vas. 27 Feb. 2011, 11:29

#2 2010-03-10 15:09:43
Thorhalla
Alexis a menekülés közben időközben elhagyta az Amerikai Szövetséges Államok területét is és lassanként átért Kanadába. Itt a Nemzeti Parkok és Rezervátumok remek lehetőséget adtak a fiatal lánynak arra, hogy meglapuljon és a kihalt, emberek által sem látogatott erdőkben, hágókban, völgyekben húzza meg magát. Élelmet általában mindig talált, gyümölcsök, gyökerek, növények, egy-egy elejtett kisebb vad, vagy hal formájában. Ha ezek nem voltak jól neki, akkor a közeli városban tudott vásárolni, vagy pedig lopni. Az egyik ilyen nem is olyan régi esetben azonban hibázott, a lány tudta, hogy meglátták. Arról igaz fogalma sem volt, hogy keresik-e, vagy sem, de az biztos, hogy feltűnt másoknak. Mindez úgy egy, másfél hete lehetett már. Mindeddig semmi sem történt, azt a helyet igen jól ismerte már, ahol most lakott, talán hónapok óta lehettél a környéken. Ennyi idő alatt teljesen ki tudtad ezt ismerni, az erdő minden zaját ismerted, a madarakét, az állatokét így az egyik kora reggel furcsa zajokra ébredsz. Autók zaja, sok autó valahol a völgy aljában, hiszen ide fentre nem tudtak feljönni. Szirénák hangját is halhattad, illetve helikopterek hangját is felfedezhetted, pedig tudod, hogy ilyenek soha sem fordulnak meg ezen a környéken.

#3 2010-03-11 10:25:00
Patriot
Zajokra ébredek. Fejemet gyorsan kapkodom, és próbálom behatárolni honnan is jön a hang. Pillanatok múlva, nagyjából sikerül is rátalálni az irányára. Futni kezdek. Nem érdekelne ennyire a zaj, ha nem a megszokottól eltérő lenne. Ugyan is ez nem madarak csicsergése, vagy vadállatok üvöltése. Autók menetelése. Mióta a világ ezen részén húztam meg magam, soha nem hallottam jármű hangját. Még is mit kereshet itt. Kik lehetnek. Nem jelenek meg előttük, inkább a lombkoronák ölelésében próbálok egy biztonságos távot találni, ahonnan látom mi is folyik itt. Sok dolog felmerül bennem, de nem akarom egyiket sem kijelenteni. Inkább megfigyelem, még is mi a fene ez az egész...

#4 2010-03-11 17:17:43
Thorhalla
A hangok irányába menve hamarosan a lány meglátja az autókat a távolban. Volt itt a rendes civil járműtől kezdve páncélozott S.H.I.E.L.D. autók is. Kommandós- és katonaruhába öltözött fegyveres alakok, kutyák. Egy öltönyös alak magyarázott és mutogatott a többieknek, valószínűleg a vezető lehetett. Ahhoz sajnos túl messze voltak, hogy hallani lehessen, de látni láthattad. Hamarosan az égen három helikoptert is meglátsz, illetve két hatalma robotot, ahogyan erre közeledtek az égen, felmerted őket, Őrszemek, a végső megoldás eszközei, hogy a S.H.I.E.L.D. rendet tudjon tartani a veszélyes zónákban. A helikopterek szinte hangtalanul köröznek a völgy felett, ahol te is vagy, majd odalentről az emebrek elindulnak szerte minden felé, többen feléd is – noha valószínűleg még nem vettem észre – kutyások is vannak köztük. Így most már csak percek kérdése, hogy elérjék azt a helyet, ahol rejtőzöl.

#5 2010-03-12 09:07:59
Patriot
Mi folyik itt? Nem értem. Páncélozott kocsik, kommandósok, katonák, kutyák. Mégis mi lehet itt? Majd pedig a számomra legrémisztőbbet veszem észre, akit, amit tulajdonképpen nem nehéz meglátni. Egy Őrszemet. Elkerekednek a szemeim, szinte árnyékba borítja a helységet. Valami hatalmas probléma lehet a környéken. Idővel a néma helikopterekre is felfigyelek,amiknek az árnyéka keltette fel figyelmemet. Az biztos, hogy itt nem kis dolog van készülőben. Mit kereshetnek? Vagy kit? Elég rég óta élek itt ahhoz, hogy tudjam, rajtam kívül nincs más, csak az állatok. Senki más sincs a környéken... csak én... ugye nem engem keresnek? Megindul mindenki minden irányba, én pedig komoly dilemmába kerülök, amire csak néhány másodpercet szánhatok. Bőröm, és pikkelyeim megfelelő színűek ahhoz, hogy beolvadjak a lombkoronába. De ahhoz beljebb kell mennem, hogy teljesen a sűrűjébe legyek. Viszont van egy olyan érzésem, ha csak egy levél is megrezzen, talán kérdések nélkül lelőnek. De h meg így maradok, talán nagyobb az esélye, hogy észre vesznek. Muszáj... mintha tojáson lépkednék, úgy indulok meg az erős ágon befelé. Bízok abban, nem keltek zajt, és feltűnést.

#6 2010-03-12 11:07:16
Thorhalla
Március eleje, közepe lehet, így nagyon fák rejtekében nem tudsz megbújni, mindössze az örökzöldnek számító fenyők és további örökzöld fák lehetnek ebben a percben menedékek számodra. A többi fán egyelőre kevés a lombkorona, hogy ezt meg tudják tenni. örökzöld fából pedig kevés van. Néhány perc menekülés után pedig eléred azt a sávot, ahol véget értek a takarást nyújtani képes fák és egy igen hosszú szabad rész következett, hacsak nem akarsz azon a részen maradni, ahol eddig voltál. A nyomkövetők és fegyveresek pedig közeledtek feléd vészesen, így nem maradt sok időd arra, hogy mérlegelj. A fák takarásában lehetséges, hogy kiszúrnak, vagy a kutyák fognak szagot. De ha tovább menekülsz, akkor arra van esély, hogy ezeket lerázod, de ki tudja, hogy kik vesznek észre odakinn a sík részen.

#7 2010-03-12 12:14:44
Patriot
Valahogy elkeveredek a sík pusztaságra, ahol már elfogytak a fák, így megint csak két esély lehet. Nem is tudom, melyik a rosszabb. De inkább azt mondom, hogy futok. Elvégre a futás nem jelent gondot. Az embereket biztos lefutom, és valószínűleg a kutyákat is. De egy helikoptert, vagy egy Őrszemet már nem biztos. Meg kell próbálnom. A mélybe vetem magam, majd bukfenccel tompítom az esést, és görnyedve futásnak eredek. Igaz, még görnyedvén is talán biztos célpontot nyújtok. Elvégre, nem vagyok túl alacsony. Kicsit cikázva próbálok rohanni, hogy ha netán ki szúrnak- amit úgy érzek elég valószínű. Akkor ne legyen annyira könnyű elkapnia egy golyónak.

#8 2010-03-12 20:08:43
Thorhalla
A lány leugrott a fákról és kiért a sík területre, abban a pillanatban, ahogyan földet ért a háta mögül hallani lehetett a kiáltásokat, hogy mozgást látnak és biztosan a keresett személy az. Kutyák csaholását halhattad a magad mögül egyre és egyre közelebb. Lehetséges, hogy ismerted a tájat és ez neked biztosított előnyt, de azok a kutyák pedig a te szagodat követték, így nehéz lesz leráznod őket. Eleinte azt hitted, hogy esélyed lesz lefutni őket, de ők mégis négy lábon közlekedtek, míg te csak kettőn, így a távolságotok szépen lassan csökkent. Az emberek és katonák mögöttetek rohantak és a szemed sarkából láttad, hogy oldalt is megjelennek emberek, mintha körbe akartak volna venni. egy kisebb emelkedőn rohantál fel és ahogyan a tetejére értél pillantottad meg a hason fekvő lövészeket, akik eddig a dombocska takarásában feküdtek. Ahogyan megjelentél a domb tetején és rád láttak emelte mind az öt kommandós a fegyverét, hogy tüzelhessenek rád.

#9 2010-03-13 10:39:02
Patriot
Nem bírom... mi van velem... nem vagyok képes lefutni a kutyákat. Azt hittem... Észre vettek. Bizonyára engem keresnek... kezdenek körbe venni... fegyvert szegeznek rám... nem lenne kiút? Kell lennie... Egyre közelebb érnek hozzám a kutyák, én meg egyre inkább közelebb érek az előttem lévő emberekhez. Oldalról kezdnek körbe zárni. Nem jó ez. Nagyon nem jó. … … Meg kockáztatom. Kiegyenesedek, és néhány lépés után, szökkenek. Remélem elég magasra, és messzire ahhoz, hogy átugorjam a fegyvereseket. De lehet nem sikerül és leszednek. Mit követtem el?

#10 2010-03-14 10:11:12
Thorhalla
Futottál, a kommandósok és katonák pedig továbbra is rajtad tartották a fegyvereiket. Végül megérkeztél oda, és nem álltál meg, hanem lendültél tovább és ugrottál. Hallottad a lövéseket, azonban a becsapódásokat egyelőre nem érezted. Egyetlen apró szúrást éreztél a csípőd környékén, semmi mást, majd rohantál is tovább. Káromkodások tarkították a mutatványodat, hogy sikerült átugranod őket, majd egy hangos üvöltést halottál.
- Alexis Chandler! – üvölti valaki utánad. – Gyilkosság vádjával letartóztatom! Álljon meg és adja meg magát, vagy kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni!
És ekkor megérezted, hogy mintha nehezebbek lennének a végtagjaid, ha oda nézel, ahol a szúrást érezted, egy lövedék eltalált, de nem rendes tölténnyel, hanem nyugtató, vagy kábító lövedékkel, mert egy tollas végű lövedék áll ki az oldaladból.

#11 2010-03-14 10:43:40
Patriot
Sikerül átugranom őket. Talán van esélyem. Hallom az eldörrenő fegyvereket, de nem érzek semmit, hogy talán engem sértettek volna. Aztán még is. Apró szúrás. Ez nem golyó volt. Ez más. Amint földet érek, pár lépés után megingok, és kicsit mintha szédülnék is. Nyugtató, vagy valami más. Nem akarnak megölni. Hallom a felszólítást is. Ilyen állapotban nem tudok sokáig menekülni. Talán párat megsebesíthetnék, de nem javítana a jelenlegi helyzetemen, az biztos. De mért most kerestek? Jelentős idő eltelt azóta. Vagy csak most találtak rám? Tántorgok még egy picit, és hát mivel nem átlagos lány vagyok és ezzel együtt nem is átlagos ember úgy érzem még bírom az iramot, de nem súlyosbítom a helyzetemet. Feltartom a kezemet, és eléggé érdekesen hagyja el számat a néhány szó amit kibökök.

-Feladom... rendben! -Mint valami részeg. Ez már a lövedék hatása. Nem bírom tovább, és a földre omlok.

#12 2010-03-15 10:18:49
Thorhalla
Nem nagyon tudtad egyelőre, hogy most találtak-e rád, vagy csak most kerestek. Amint megfordultál láttad, hogy a férfi, amelyik valószínűleg megszólított kézjelekkel mutogat a társainak, akik azonnal pattantak is fel a földről, majd kezdtek körbevenni, néhányan megragadták a kutyák láncait és nem engedték a közeledbe őket. Alexis körül minden egyre inkább lassulni kezdett, a katona valamit beszélt a lányhoz, de az már csak vontatott és lassú beszédet hallott, aminek igazából így már semmilyen értelme sem volt. Csak azt láthatta, hogy a férfi lassan közelít és a kezét nyújtja a lány felé, feltehetőleg a fegyvereit akarta elkérni, legalább is a filmekben ilyesmit lehetett korábban látni. Viszont ekkor már tényleg minden sötétedni kezdett Alexis-nek, majd pillanatokkal később eszméletlenül terült el a földön. legközelebb, amikor magához tért, egy ágyban betakarva ébredt, friss és tiszta ruhában. De mégis tökéletesen tudta a lány, hogy hova is kerülhetett, egy börtönbe.

//Folytatás: New Jersey: S.H.I.E.L.D.-központ (Cape May)//

by **Ko-Rel** Szer. 18 Júl. 2012, 15:00

2046. december 6. csütörtök – ??????
Résztvevők: Hjuchia Algernon, Melissa Boltagon és James Richards

A villanás utána a hármas egy hegyekkel teli helyre került. Jeges szél volt és kegyetlenül hideg mindenfelé, így is mindannyian combközépig érő hóban álltak. Mindenhol hó, hegycsúcsok, amerre csak a szem ellátott. A teleportkarperec koordinátái szerint New Yorkba kellett volna kerülni, de nem ez történt. Ami pedig még rosszabb fogalmuk sincs, hogy merre vannak és a karperec pedig hangos szikrázás mellett ment tönkre. Így még kiút sem volt erről a helyről. Még csak arról sem volt tudtuk, hogy melyik kontinensen lehetnek. Egy biztos volt, hogy nyílt területen nem maradhatnak, mert most ugyan nappal volt, de éjszaka még hidegebb lesz, a medvékről, farkasokról és ehhez hasonló lényekről nem is beszélve. így jobb híján megpróbáltak valamilyen menedéket találni. A királynő, akin csak egy lenge ruha volt a Vadföldi forróság miatt pár órával később már eszméleténél sem volt. A következő, aki eszméletét vesztette az James volt, majd mire becipelte Algernon egy barlangba a többieket már ő sem volt jól és ő is elájult.
Valószínűleg mindannyian halálra fagytak volna, de mindez nem történt meg. Al és James arra ébredtek, hogy egy kellemes ágyban fekszenek betakarva mind a ketten. Egy szobában voltak, odakintről fények és zajok szűrődtek be. Mind a ketten igencsak gyengének érezték magukat, több helyen be voltak kötözve, főleg James. Fagyási sérülései voltak ellátva, Al értelemszerűen már meggyógyult belőlük. Egy hatalmas szobában voltak, a berendezés, a stílus minden arra mutatott, hogy Viktória korabeli angliai szobában vannak. Egyelőre egyedül voltak, a felszerelésük az ágyuk mellett, azonban a királynőt nem látták sehol sem.

by **Sarah** Szer. 18 Júl. 2012, 22:41

A teleport után meglepetten néztem körbe, nem a toronyba kerültünk, nem is a környékére, de még csak nem is New Yorkba, egy hegyen voltunk térdig érő hóban, a karperec nemes egyszerűséggel tönkre ment, mielőtt még hozzá nyúlhattam volna, ez pedig kétségbeesésre adott okot, és bár igyekeztem türtőztetni magam, muszáj voltam felháborodottan megjegyezni, hogy:
- A francba ezzel az ősi... - A végét nem mondtam ki, van, és mindig is volt elég önkontrollom ahhoz, hogy bármilyen dühös is legyek, ne káromkodjak, főleg ne mások előtt, és végképp ne egy uralkodó előtt, bár nem volt még szerencsém ilyen személyhez, mármint de, egyhez, és az egyből be is börtönözött, de ezúttal egy nőről beszélünk, ez persze semmit nem változtat azon a tényen, hogy uralkodó, de ki tudja, hogy milyen, és amíg nem ismerek valakit addig nem ítélek, az botorság. Mivel halálra fagyni nem akartunk, és a többiek leírása alapján itt hemzseghetnek, vagy legalább is előfordulhatnak veszélyes állatok, így valamiféle " lakhely ", avagy barlang után néztünk, vagy éppen bármi olyan hely után, ami biztosabbnak tűnik a nyílt terepnél. Először a királynő dőlt ki, nem is igazán csodálkoztam, rajta volt tán a legkevesebbet takaró ruha, s hogy esetleg ne legyen nagyobb baja, bár tudom, hogy ez több szempontból is ostobaság, próbáltam egy, a rajtam lévő ruhákkal, vagyis pólóval körbetekerni, mert hát lássuk be, az sem sokat segít rajtam, és anélkül is pontosan ugyan annyira fáztam, mint amikor rajtam volt. Próbáltam úgy rá tekerni, hogy minél többet fedjen, majd pedig az ölemben tovább hozni, lévén csak nem hagyhatjuk ott, és nekem nem is jelent valami nagy megerőltetést. Telt az idő és én is egyre gyengébbnek éreztem magam, végül elfogyott az erő a lábaimból és térdre rogytam, nagy nehezen még sikerült kifordulnom oldalra, hogy legalább ne a királynőre essek, de ez volt az utolsó dolog amit tettem, legalább is ennyire emlékszem, innen teljes sötétség vette át a helyet a tudatomban.

Egy ágyban térek magamhoz, nem is tudom igazából, hogy mire, megpróbálok felülni, de fájdalmat érzek... Érdekes, milyen régen nem éreztem ilyesmit, igazából nagyon kevés dolgot érzek hála a burkolatomnak, de ez most igencsak intenzív, és elég arra, hogy inkább egyenlőre az ágyban maradjak. Fogalmam sincs, hogy hol lehetünk, bár az ablakon fények és különböző zajok szűrődnek be, oda is fordítom a fejem, hátha látok azon keresztül valamit ami fontos lehet, bár ezt erősen kétlem. Akár sikerül kinézelődni magam, akár nem, végül jobban szemügyre veszem a szobát is, hatalmas, a berendezés pedig még ősibb, mint ami a toronyban van, persze ez korán sem jelenti azt, hogy rossz, de ilyet már ott sem látni, csak egy, a kezembe került történelem könyvben lévő képen láttam, végül is tanulmányoztam a Föld történelmét, igaz, olyan sokra még nem jutottam vele, és csak azt tudom, amit még a szüleim meséltek belőle érdekességképpen, vagy tanítási célokkal, az sem volt kevés, de ott nem voltak képek.
- Reggelt. - Jegyzem meg Alnak, amolyan ösztönös dologként, majd pedig erőt véve magamon megpróbálok mégy egyszer felülni.

by **Ammon Einarson** Vas. 22 Júl. 2012, 15:30

Elteleportálódunk, a villanás eltűnése után tudjuk csak meg, hogy bőven nem oda érkeztünk meg ahova kellett volna és az idő hideg, téli, havas. Kicsit Japánra emlékeztet de ott legalább be tudtam menni egy fűtött házba ha már félig halálra fagytam. Ez viszont itt annyira nem lehetett. Persze menedéket kellett keresnünk és meg is indultunk mindhárman. A királynő hamar eszméletlenné vált. A ruha ami rajta volt vadföldhöz volt igazodva és az ottani meleghez, semmilyen védelmet nem nyújtott. Én sem voltam túlszerelve, főleg hogy az öltöny nagy részétől még a "cellában" szabadultam meg de még így is jobban bírtam mint ő. James rátette a felsőjét, legalább egy kicsivel több mint a semmi majd hozta és haladtunk tovább viszont aztán már ő sem bírta sokáig és kidőlt ő is a hidegtől. Én se tudtam már sokáig talpon maradni de kettejüket víve elértem végre egy barlangot ahova már csak fél kábultan értem be és aztán el is ájultam odabent.

Mikorra magamhoz térek és kinyitom a szememet egyáltalán nem az a hely fogad ahol elájultam. Meleg szoba, betakarva. Bekötözve voltam és igen csak gyengének éreztem még magamat de nehézkesen felültem az ágyon. Szinte mindenem már rendbe volt, James viszont még jobban körbe van tekerve. A szoba elég régi stílusú de nem mondanám, hogy soha nem láttam régi stílusú berendezést mikor otthon is a régi időt idéző az egész. Némán nézek rá mikor reggelt kíván. Még nem tiszta minden ezért elég hülye fejet is vághatok. Körbenézek még egyszer a szobában, valami nem okés. Aztán meg beugrik.
- Hol a királynő?

by **Ko-Rel** Hétf. 23 Júl. 2012, 10:59

2046. december 6. csütörtök – ??????
Résztvevők: Hjuchia Algernon, Melissa Boltagon és James Richards

Mindenkinek sikerült felülnie, és ha próbálkoztak vele, akkor felkelni is a helyükről. Már jól voltak mind a ketten. Azt, hogy merre és hol is lehet a királynő fogalmuk sem volt egyelőre, mert még mindig egyedül voltak a helységben. Ha végre felkelnek és kinéznek az ablakon is, az első, amit megláttak, hogy nem a napfény világít, ugyanis egy barlangban voltak, egy hatalmas barlangban. A fény nem volt természetes, hanem a barlang tetején levő fényforrásokból áradt, de ugyanúgy meleget is sugárzott, mintha valóban a Nap lenne. A következő, ami szembeötlő, hogy a hely odakint Londonra hasonlított, ezt James nem biztos, hogy észreveszi, de Al felismeri. Odakint nyüzsögtek az emberek, akik furcsa módon eléggé szürke bőrűek voltak és igencsak hasonlítottak egymásra. Ami fura lehetett még, hogy nem látszottak nők, csak férfiak.
Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) Sinister1

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) Sinister1

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) Sinister2z

A távolban egy hatalmas kastélyt és szántóföldeket lehetett látni, ahol még furcsább szerkezetek is voltak. Az egész hely annyira abszurd és hihetetlen volt, hogy egy pillanatra fel is merülhetett a párosban, hogy csak álmodnak, de erről végül a gyomruk korgása biztosította őket, hogy nem így van.
Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) Sinister6p

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) Sinister6p

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) Sinister7

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) 00120

És még annyi megjegyzés, hogy amik a képeken vannak, azt mind látjátok.

by **Sarah** Kedd 24 Júl. 2012, 15:12

Sikerül felülnöm a magam ágyában, bár nem túl kellemes, lehet hogy azért, mert túl sokáig feküdtem így valószínűleg mozdulatlanul, de valószínűbbnek tartanám hogy a sok kötés miatt, avagy a sérüléseim miatt ennyire kellemetlen ez az amúgy nem túlságosan megerőltető folyamat. Algernon szavai eljutnak a tudatomig, persze, de amíg nem sikerült kikecmeregni az ágyból, addig nem válaszolok rá, ehhez pedig kell egy kis felkészülés, révén nem tudom, hogy valóban sikerülhet-e, vagy túlságosan le vagyok hozzá sérülve, már amennyire még sérült vagyok. Végül rászánom magam, és pár röpke másodperccel később már a korábban említett fekhelyem mellett ácsorgok, kissé meglepetten, hiszen ez eléggé könnyen ment, és akkor ezek szerint meglehetősen régóta fekhetek itt bekötözve.
- Fogalmam sincs. - Válaszolok végül Alnak, kissé bizonytalanul, csak remélem hogy nincs semmi baja. Végül az ablakhoz lépek, kinézek rajta, ahogyan korábban is tettem, bár akkor nem sok sikerrel, most viszont sokkal többet látni, és nem is tudom mit mondjak rá, furcsa hely, egy barlang és a mennyezetről jön a világítás, mégis olyan, mintha tényleg a nap sütne, szürke bőrű emberek tömege mozog az utcákon, gondolom a napfény hiánya miatt szürke a bőrük, a távolban egy kastély és szántóföldek.
- Lenyűgöző. - Tetszik a környezet, a szürke bőrt leszámítva minden meglehetősen szimpatikus, és egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy csak álmodok, még mindig ott fekszek valahol a hóban esetleg, vagy már meghaltam és tán ez lenne a mennyország? Végül is azt hiszem nem, mert a gyomrom eléggé korog, álmomban pedig kétlem hogy éhes tudnék lenni, vagy a mennyországban, jó persze nem vagyok egy hatalmas hívő, de azért az ilyen fogalmakat én is ismerem. Egy darabig még nézelődök, figyelem az embereket ahogyan teszik a valószínűleg mindennapos dolgaikat, majd végül pár perc után mondhatni megunom, nem is igazán "megunás" ez, nem tudom megmagyarázni hogy micsoda, de az ajtó felé indulok, megnézem hogy nyitva van-e, avagy be vagyunk ide zárva, vagy sem.

by **Ammon Einarson** Szer. 25 Júl. 2012, 10:39

James se tudja, hol lehet a királynő. Nem is tudom, hogy mit reméltem hiszem ő is csak most ébredt fel és ő még hamarabb kifeküdt a hidegben. A sebeimből már mind begyógyult. Szerencsének érzem, hogy ránk találtak ott mert biztosan halálra fagytunk volna odakint. Kifordulok és az ágy szélén ülök miközben azt a pár kötést szedem le magamról ami rajtam van és csak akkor nézek fel mikor megszólal James az ablaknál, hogy lenyűgöző. Felkelek és az ablakhoz sétálok én is és kinézek rajta. Tisztára mint London. Olyan a hely, de bent vagyunk egy barlangban. Nagyon furcsa ez az egész, mindenkinek szürke színű a bőre és egy nőt se látni odalent.
- EL is felejtettem, hogy te csak a negatív zónát láttad. Az egész London stílusába van. De nagyon zavar, hogy egy nőt se látni odalent. Az ajtóhoz megyek én is és remélem, hogy nyitva van és James-nek simán nyílik.
- Meg kell találnunk Melissa úrnőt. Nem tetszik ez a hely nekem és te is szedj magadra egy kicsit több figyelmet. Lehet, hogy megmentettek a fagyhaláltól de nem tudjuk, hogy miért.
Ha nem akar nyílni az ajtó akkor egy erősebbet lökök rajta, hogy a retesz engedjen és kinyíljon. Ha így, ha úgy de utána kilépek és körbenézek. Kicsit remélem is hogy van idekint valaki meg nincs is. De nem hiszem, hogy titokban bármerre is tudnánk itt menni. Az, hogy kitűnünk nagyon még enyhe kifejezés.

by **Ko-Rel** Szer. 25 Júl. 2012, 11:23

2046. december 6. csütörtök – ??????
Résztvevők: Hjuchia Algernon, Melissa Boltagon és James Richards

A páros elindult az ajtó felé, amit ki is tudtak nyitni minden nehézség nélkül, nem volt bezárva. Ez talán méginkább megerősíthette, hogy nem fogolyként vannak ezen a helyen, hanem tényleg csak vendégnek. Bár a korábbi tapasztalatok miatt főleg Algernonnak még ez sem lehetett biztos. A szobájuk egy másik helységbe nyílt, ami leginkább egy nappalira hasonlított. Egy nagy kanapé benne, képek a falakon, itt is hatalmas ablakok, asztal, körülötte székek, az asztalon két étkészlet megterítve, rajta friss reggeli és italok. A szoba másik végén pedig egy másik ajtó, de még mindig nem láttak sehol sem senkit. Ahogyan belépnek ebbe a szobába, a másik ajtó kinyílt és egy férfi lépett be rajta.
Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) Uncannyzone004e

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) Uncannyzone004e

A ruhája mintázata elsőre csak mintáknak tűnt, de jobban megnézve valamilyen furcsa energia sugározta mindezt. A férfi pedig észrevette a párost és elmosolyodott.
- Végre felébredtek! – mondta lelkesen. – Üdvözlöm önöket Londonban! Üljenek le kérem és meséljék el kik maguk, roppant kíváncsi vagyok!

by **Sarah** Szer. 25 Júl. 2012, 14:11

- Tetszik ez a stílus, csak a szürke bőrrel nem szimpatizálok, de gondolom csak azért van így, mert egy barlang közepén ül a város, legalább is azok alapján, amit eddig látni lehetett. - És igen, abban is igaza van, hogy nincsenek nők, bár ez az én esetemben oly sok vizet nem zargat, sosem voltam az a... Hogy is van az a kifejezés... Az a fajta aki rohangál a nők után, így, ha csak nem kell továbbá az egész életemet itt töltenem fogságban, akkor nem is igazán fog ez zavarni, mert remélhetőleg csak vendégek vagyunk. Az ajtóhoz érve, az simán nyílik, és így valamilyen szinten megerősíti bennem a vendég teóriát, aminek örülök, remélhetőleg nem tévedek, ha mégis, akkor legalább abban bízok, hogy Annihilusféle fogságban vagyunk, és nem Blastaarfélében, bár a másodikat kétlem, lévén hogy nem volt bezárva a szoba ajtaja, nincsenek láncok és egyéb effélék sem, de sajnos nem tűnik lehetetlennek, hogy nem fognak kiengedni a városból. Hogy miért fordul meg ilyesmi a fejemben? Nagyrészt az egész életemet fogságban éltem, és nem igazán szeretnék ismét rab lenni, és mivel ezt nagyon szeretném elkerülni, ez az első dolog, ami megfordul a fejemben, erre számítok, és csak reménykedem hogy tévedek, bár az első verzió annyira nem volt rossz, azért jobb így szabadon mozogni, viszonylag szabadon, és világot látni. Az ajtó másik oldalán egy újabb szoba, nem meglepő módon, ám az asztal megvan terítve, és úgy tűnik hogy meglehetősen finom ételek vannak rajta, bár lehet a látszat csal, általában csali szokott, de ezúttal remélem, hogy nem, és csak én hiszem így. Amint belépünk a szobába, nyílik egy másik ajtó, amire kissé megáll bennem az ütő, lévén most fogunk találkozni először egy ittenivel, vagy legalább is én biztosan, de feltételezem hogy Algernon is, bár ki tudja hogy ő miket látott már előttem, mindenesetre is mint mondtam, megáll az ütő, majd pedig hirtelen felgyorsul, bár ez kívülről nem igazán látszik, a feszengés alap jelei megjelennek az arcomon. Egy furcsa - nem meglepően - szürke bőrű alak lép be hozzánk és látszólag... Nos nem is tudom mit mondjak, mondanám hogy meglepett, de nem igazán tűnik annak, valószínűbb az időzítése alapján, hogy vagy számított ránk, várt minket, vagy pedig csak " szerencsés " véletlen, és ha a második verzió, akkor se lepődött meg, ami fura, bár talán annyira mégsem. A ruházata meglehetősen egyedi, a minta meglehetősen gyorsan felkelti a figyelmem, és így alaposabban is átvizsgálom, már csak azért is mert tetszik, és bár először nem tűnik különlegesnek, egy kis vizsgálgatás után feltűnik, hogy valamiféle furcsa energia az, mintsem átlagos mintázat, ez pedig... Lenyűgöző, régies, mégis modern. Felőlünk érdeklődik, amire így hirtelen nem tudom mit mondjak, biccentek neki köszönés képpen, de tényleg nem tudom, bízni szeretnék az alakban, de egyenlőre nem igazán megy, így ráhagyom a kezdést Alra, és persze helyet foglalok, ha már így alakult.

by **Ammon Einarson** Szer. 25 Júl. 2012, 20:49

Az ajtó nyitva van. Nem vagyunk bezárva. Nem tűnik tényleg fogságnak de nem akarok levonni még semmit. Ami Magneto-nál volt az nem kicsit volt bizarr és ez a hely is az. Kimegyek James után kimegyek én is a szobából és a megterített asztalt nézem. Két főre terítve, étel és ital rajta. Éhes vagyok az igaz de inkább éhezem most minthogy leüljek ahhoz az asztalhoz most. Viszont nem sokáig maradunk egyedül és egy olyan szürke bőrű férfi lép be a szobába. Nagyon örül nekünk és kíváncsi. Nagyon. Remek. Bár James leül én csak összefonom a karjaimat és a férfit mérem végig. A ruhájának a mintája, nem is minta. A szürke bőr egyáltalán nem természetes. Inkább hófehérnek kéne lennie ha a barlang miatt lenne és a természetes fény hiányának.
- Szeretném ha először ön mondana nekünk el pár dolgot. Félreértés elkerülve természetesen örülünk, hogy megmentették az életünket de pontosan ki is volt az?
Nyugodt a hangom nem akarok ellenségesnek tűnni. Mesélek magamról annyit amennyit másoknak is ha bebizonyítja, hogy nem valami látszat ez az egész.

by **Ko-Rel** Csüt. 26 Júl. 2012, 10:36

2046. december 6. csütörtök – ??????
Résztvevők: Hjuchia Algernon, Melissa Boltagon és James Richards

Odabent a férfi leült és egy pohárba töltött magának egy pohár tejet és belekortyolt, amíg Algernon feltette a kérdését. Végül egy füzetet és tollat vett elő magának és leírt rá néhány dolgot.
- Én őfelsége riportere vagyok – kezdte. – Sinister volt, aki megmentette magukat. Három humanoid életformát észleltek odafent a hegyekben, közel a városban, ahol nem lett volna szabad. Így kimentek megnézni, hogy mi lehet. Maguk voltak azok.
A Sinister név James-nek nem volt ismerős, Algernonnak csak akkor lehetett, ha az anyja mesélt erről az alakról, ha találkoztak korábban már. Ha nem, akkor neki is ismeretlen volt mindez.
- Legalább egy hete vannak itt, a tüdőgyulladásból nem olyan könnyű kigyógyítani valakit – folytatta a férfi. – És ha már kérdések, önök kicsodák és hogyan kerültek erre a környékre? Eléggé távol esik mindenféle civilizációtól.
Egy kedves mosollyal nézett a páros felé a tollal a kezében és ha valaki válaszol neki, akkor nekiáll mindezt lejegyzetelni.

by **Ammon Einarson** Csüt. 26 Júl. 2012, 13:02

Riporter? Remek, de tényleg. Kivételesen most örülök ennek a hírnek. Kicsit nyugtató a gondolat. Leeresztem a kezem és leülök az egyik székre én is. Egy hetet aludtunk át, ez azért sok. Kicsit több is volt itt szerintem mint egy kis tüdőgyuszi, mondjuk egy két majd elfagyott végtag is mellé. De a lényeg megmarad, hogy most már jól vagyunk és ez ennek a Sinisternek volt köszönhető. Nem igazán mond sokat a név de legalább tudjuk már, hogy kinek köszönhetjük.
- Nem tudom, hogy pontosan mi történt. Volt egy szerkezetünk aminek haza kellett volna vinnie minket de elromlott és most itt vagyunk. Bárhol is legyen ez.
Válaszolok a férfinak és nézem ahogy írja a dolgokat le közben. Nehéz most így elképzelni, hogy anyának ugyan ez volt a szakmája.
- Mondta, hogy hármunkat észlelték, de itt csak ketten vagyunk. Esetleg tudja, hogy hol van a harmadik személy aki velünk volt?

by **Sarah** Csüt. 26 Júl. 2012, 21:15

Nos Algernon nem a bemutatkozást választja, inkább kérdez, és végül is meg is értem, az alakról pedig hamar kiderül, hogy egy riporter, ez pedig egy meglehetősen érdekes személlyé teszi számomra, amúgy is az lenne, úgy értem tényleg, szürke bőr, energiát sugárzó ruházat, és ráadásul meglehetősen kedvesnek is tűnik, de ez nagyban fokozza, hiszen ez az első alkalom az életemben, hogy egy ilyen személlyel találkozom. Pár másodpercnyi gondolkodás után aztán jön a felismerés, a riporterek vagy az újságoknak, vagy pedig a tévében szereplő cégeknek dolgoznak, ez az amit megtudtam róluk, ezt tartották olyan tényezőnek, ami ténylegesen említésre méltó, és akkor ezek szerint én most szerepelni fogok valahol? Furcsa érzés ebbe belegondolni, és igazából nem rossz, sőt, kissé mondhatni kellemes, de nem tudom hogy ez mit is vonhat magával, jót, vagy esetleg rosszat, lévén még mindig nem tudni, hogy milyen környezetben vagyunk, bár eddig meglehetősen kellemesnek bizonyult. Elhangzik egy név, ami tulajdonképpen egyáltalán nem ismerős, de ezt igyekszem nem kimutatni - nem egy nehéz dolog, csak nem kell furcsa fejeket vágni ilyenkor ugyebár. Elhangzik még egy fontos információ, hogy egy hete, vagy valamennyivel több, mint egy hete tartózkodunk itt, ez pedig egy eléggé kellemetlen dolog, valószínűleg több mint egy hetet átaludtunk, és közben ki tudja, hogy mi történt ezen a helyen kívül... Vajon mi lehet a többiekkel? Most nem ezen kéne gondolkodnom de akkor is érdekel, remélem ők nem jártak úgy, mint ahogyan mi, és a toronyban keresgélik hogy hol lehetünk. Mindenesetre is elhangzik két kérdés, hogyan kerültünk ide és kik vagyunk, ezekből igazából pedig csak az egyik új, a másik már korábban is elhangzott, de még nem tértünk ki rá, számomra pedig úgy tűnik, hogy itt az ideje.
- A nevem James Richards. - Szólalok meg miután Algernon befejezte, őt nem mutatom be, a saját dolga, hogy szeretné-e közzé tenni, én pedig megteszem, mert hát nem tűnik úgy, hogy bármi baj lehetne belőle.
- Ez emlékeim már eléggé megkoptak a történteket illetően, annyi rémlik, hogy fedelet kerestünk a fejünk felé, ahol átvészelhetjük az estét, de arra nem emlékszem, hogy találtunk-e, vagy hogy miként kerültünk abba a bizonyos barlangba, s ha már itt járunk, szeretném a köszönetemet kifejezni ennek a bizonyos Sinisternek, és mindazoknak, akiknek köszönhetően még életben vagyunk. - Azt hiszem jó nyitás ez így, és így tényleg eljuthat ahhoz a bizonyoshoz a köszönet. Lehetne egy kérdésem cserébe, de azt már Al feltette, így én mellőzöm.

by **Ko-Rel** Pént. 27 Júl. 2012, 12:57

2046. december 6. csütörtök – Sinister Londonja a föld alatt, Alaszka
Résztvevők: Hjuchia Algernon, Melissa Boltagon és James Richards

A férfi lelkesen jegyzetelt, hihetetlen gyorsan járt a keze, mintha ehhez lett volna hozzászokva és nem pedig a számítógépen való jegyzeteléshez. Igaz történelemből mindkét fiatal tanulta, hogy régen így írtak, kézzel az emberek. Igaz ők maguk is tanulták, de csak az alapműveltség részeként nem mint fő íráskészség. Amikor a férfi befejezte az írást felnézett, hogy most ő válaszoljon a kérdésre.
- A hölgy, aki önökkel volt őfelségénél van – mondta. – Az ő állapota sokkal súlyosabb volt, mint az önöké. Teljesen másként reagált a gyógyszerekre és nincs immunrendszere. Így neki speciális felügyelet kellett. A hölgy milyen fajba tartozik?
James-nek biccentett a bemutatkozáskor.
- Később lesz lehetősége, most úgy öt kilométerre vannak attól a helytől, ahol megtaláltuk magukat. Alaszkában vannak, Sinister Londonjában, olyan háromszáz méterre a földfelszín alatt. Egyenek és igyanak, szükség van az erejükre, majdnem egy hete nem ettek szilárd táplálékot, csak gyógyszereket, utána elkísérem önöket az uralkodóhoz.

by **Ammon Einarson** Szomb. 28 Júl. 2012, 19:41

Nem jó hír, hogy rosszabbul van mint mi de meg tudom érteni az okát viszont nem jó, hogy ilyen az állapota. Jó messzire kerültünk a barlangtól is ahol elfeküdtem már én is és jó mélyre is. És messzire attól ahova akartunk menni. Alaszkába kerültünk át. Hát legalább tudjuk, hogy melyik jégmezőn vagyunk, ez azért már haladás. Az, hogy a gyógyszerekre viszont másképp reagált a királynő érthető mert nem ember.
- A hölgy embertelen.
Válaszolok neki a kérdésre, fontos, hogy tudják főleg ha ennyire rossz volt tényleg a reakciója a kezelésre akkor jobb így ez és egyébként sem olyan nagy titok lehet. Aztán az asztalra vetül a tekintetem, bent is már korgott a gyomrom és éhesnek is éhes vagyok. Végül is, nem hiszem, hogy tartanom kellene bármitől. Elláttak minket, ételt adtak és egy egészséges érdeklődést mutattak eddig szóval nyugodtan nyúlok végül az étel felé és kezdek el enni. Pár falat után fordulok a riporter felé vissza.
- Remélem nem keltettünk zavart vagy ilyesmit a hirtelen felbukkanásunkkal.

by **Sarah** Vas. 29 Júl. 2012, 09:32

Nos, jegyzetel szinte, vagy talán ténylegesen mindent, amit mondunk, meglehetősen gyorsan, én tulajdonképpen még senkit sem láttam, aki ilyen gyorsan írt volna kézzel, gépen esetleg, de kézzel nem, bár tanultam, és valószínűleg mindenki más is ezt az írást, mert azért mégiscsak megkövetelt alap, és hát történelmi tanítás - de amúgy logikus módon is egyszerűen kikövetkeztethető -, hogy még régen, nagyon régen ez volt az írásnak a módja, mert hát lássuk be, nem léteztek mindig számítógépek, vagy egyéb olyan eszközök, amiken " pötyögve " lehetett írni, szóval igen, nem is értem hogy miért ragozom még az egyértelműt, talán azért mert jól esik, és ilyen vagyok, de nem a mellékes dolgokra kéne koncentrálnom. Kapunk információt a királynőről, akire érkezik is egy kérdés, miszerint melyik fajba tartozik, erre pedig én személy szerint nem tudom, hogy mit lehetne mondani, bár valószínűleg nem egy hű de, viszont úgy tűnik, hogy nem sokat tudnak a kinti világról, talán annyit se, mint amennyit én. Mielőtt még jobban belegondolhatnék, Algernon megválaszolja a kérdést, és ezzel azt hiszem lezárásra kerül a téma, vagy legalább is egy része, és őszintén szólva örülök, hogy nem én válaszoltam rá, egy ideig valószínűleg nem tudtam volna hogy mit mondjak, nem azért, mert nehéz kérdés, csak nem tudom, hogy mi mindent oszthatunk meg. A férfi állítása szerint még lesz alkalmam megköszönni annak a bizonyosnak, és ráadásul azt is közli, hogy a megmentőnké konkrétan ez a város, ez a London, na meg persze nem mellékes információ az sem, hogy meglehetősen messze vagyunk már attól a ponttól, ahol megtaláltak és meglehetősen mélyen a felszíntől, ügyesen rejtőzködnek mit ne mondjak, ki hinné, hogy a hegyekben egy város húzódik. A javaslatával, miszerint ennünk kéne, hogy őszinte legyek, teljes mértékben egyet értek, a gyomrom már korábban is jelét adta annak, hogy eléggé üres állapotban van, így hát nem is igazán habozok, falatozni kezdek az előttem lévő ételből, vagy ételekből, nem falok, csak ahogyan belém nevelték, és inkább nem vetem fel, hogy ez az egész olyan, mintha számított volna rá, hogy pont most fogunk majd felkelni.

by **Ko-Rel** Hétf. 30 Júl. 2012, 11:16

2046. december 6. csütörtök – Sinister Londonja a föld alatt, Alaszka
Résztvevők: Hjuchia Algernon, Melissa Boltagon és James Richards

- Embertelen? – kérdezett vissza a férfi. – Igazán érdekes, erről még mesélhetnének.
Amikor a két fiatal férfi végre enni kezdett, nem éreztek semmilyen mérget, vagy rossz ízt az ételekben, mind igencsak ízletes és tápláló volt. Most így főleg, hogy természetes úton legalább egy hete nem ettek igazán jól esett a táplálék. Miközben a két fiatal evett a férfi mosolyogva csóválta meg a fejét Algernon aggodalmára.
- Természetesen nem baj, szinte soha sincsenek vendégeink, így igazán örömteli az, hogy vendégeket fogadhatunk. Mondják tudnak lovagolni? Az uralkodó látni akarja önöket és a lovaglás a leggyorsabb út a palotába, ott pedig találkozhatnak a társnőjükkel is.
Egyébiránt, mire a páros befejezte a táplálkozást, nemcsak jóllaktak az ételtől, de mintha minden erejük is visszatért volna, amit a közelmúltbéli betegség miatt elvesztettek. Jól érezték magukat mind a ketten, ebben nem volt semmilyen természetellenesség, egyikőjük sem érezte úgy, hogy drogok, vagy gyógyszerek miatt lenne így, hanem csak egyszerűen kicsattantak az egészségtől. Ekkor állt fel a riporter a székből.
- Indulhatunk? – kérdezte.

by **Ammon Einarson** Hétf. 30 Júl. 2012, 16:42

A kaja nagyon finom. Semmi rossz íz vagy bármi. Nagyon jól is esik enni az egészet de nem kezdek el habzsolni se. Egy kicsit abbahagyom az evést mikor megszólalok.
- Sajnos sokkal többet nem tudok erről a fajról én sem. Reméltem, hogy önök ismerik és akkor ez segíthet a társnőnk ellátásában.
Az viszont, hogy nem okoztunk gondot sőt örülnek a ritka vendégnek meglep. Talán ez lenne a természetes mikor így fogadsz, segítesz olyannak aki éppen a szükségében van és nem másképp. Ezért is nehéz elhinnem, hogy nincsen semmi trükk a háttérben, hanem tényleg csak segítettek nekünk mert szükségünk volt rá akkor ott. A találkozás az uralkodóval részünkről is megvolt, hogy szeretnénk látni és beszélni vele a lovaglásra viszont megrázom a fejemet.
- Nem tudok de úgy is már ideje, hogy megmozgassam magamat, egy jó séta sosem árt.
Mikor már befejeztem az evést egyszerűen újra úgy érzem, hogy teljesen a talpamon vagyok megint. Már jó hónapja biztos nem voltam ilyen energikus az is biztos és ha a lovakkal kell esetleg tartani a tempót se bánnám a kihívást most. Még talán menne is. A kérdésre, hogy indulhatunk biccentek majd felkelek a székről. James felé nézek, egyfajta oké tekintet szerűséggel. Észrevettem, hogy ő is óvatosan bánt a szavakkal a riporterrel való beszélgetéskor de úgy érzem, hogy nem kell semmitől se tartanunk itt. Legfeljebb egy fárasztóan hosszú beszélgetéstől. Kissé bunkónak érzem magamat, hogy nem mutatkoztam be utána én is de nem igazán szeretem ezt tenni pont azért mert nem tudom, hogy hol bukkanhatok olyanba aki esetleg ismeri anyát és nem barátja volt. A mester is majdnem megölt anno csak azért mert a fia vagyok. Inkább most megtartom magamnak. Aztán lehet, hogy feleslegesen feszengek ezen.

by **Sarah** Kedd 31 Júl. 2012, 14:46

Bele kezdek végül az evésbe, és hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak, úgy értem nem fogok evés közben beszélni, világ életemben arra tanítottak, hogy evés közben nincs beszéd, vagy legalább is teleszájjal nincs, amúgy meg ha az ember kicsit szünetelteti az evés akkor lehet, szóval igen, nem tudom hogy mit mondjak, és mivel nagyon éhes vagyok, és iszonyatosan finom az étel, így ha tudnék is kétlem, hogy mondanék bármit is vele kapcsolatban. Az embertelenekre vonatkozó kérdést egy kicsit emésztgetem magamban, amíg megrágom a számban lévő falatot, és persze hallgatom Algernont, végül pedig miután ez az ízletes darabka is lecsúszott, megszólalok én is, mivel ha valaki nem tud valamiről, akkor általában a másiktól is megkérdik, bár igazából talán én még kevesebbet is tudok róla, mint ő, úgy értem találkozni még csak egyel volt alkalmam, az is a királynőjük, és csak pletykákat hallottam róluk, úgy véltem hogy egy történelemkönyv majd többet fog magyarázni róluk, de odáig még nem jutottam el benne, és addig máshogyan utána nézni még nem akartam.
-Attól tartok, hogy osztanom kell a barátom véleményét. - Nem tudom ő mennyire tekint minket barátoknak, én se gondolkodtam rajta bár személy szerint problémám nincs vele, és amúgy meg ezt találtam a legmegfelelőbb megfogalmazásnak, úgy értem ha azt mondom hogy " társam " az valahogy nem lett volna annyira... Természetes.
- Igazából semmit sem tudok róluk, a hölgy az első, akivel találkoztam a fajból. - Végül is ennek nagy része igaz, hallott dolgokra pedig nem fogok támaszkodni, mert bár megbízhatónak találom a többieket, mert miért is feltételezném róluk, hogy hazudnak? Szóval a lényeg az hogy pletykák alapján nem fogok véleményt mondani, azt pedig, hogy a nő valójában uralkodó, nos nem igazán szeretném megosztani ezzel az alakkal, ha jól tudom pont ezért volt korábban börtönben ahonnan kihoztuk, és nem kéne, hogy megint ez legyen, persze eddig egészen pozitívnak látszódott a helyzet és furcsa, hogy ezt feltételezem, de akkor is tartok a dologtól.
- Igazából én sem tudok. - Szóval megint csak osztom a véleményt, de ezt ezúttal nem teszem hozzá, fölösleges lenne, és hogy most egy másik témát hozzak elő, az étel befejeztével... Meglehetősen élettel telinek érzem magam, talán azért mert egy hete ez az első alkalom, hogy normális kaját eszek, és sikerül elkapnom Al tekintetét, ami eléggé egyértelmű utalás, vagyis nekem annak tűnik, így pedig az a maradék, nagyon apró feszültség, vagy talán inkább megkötöttség is elillan, ami eddig volt, vagy legalább is most úgy érzem, és főleg azért mert ő régebb óta van itt, mármint itt alatt a Földet értem, és valószínűleg jobb érzéke van az ilyen dolgokhoz.

by **Ko-Rel** Szer. 01 Aug. 2012, 10:39

2046. december 6. csütörtök – Sinister Londonja a föld alatt, Alaszka
Résztvevők: Hjuchia Algernon, Melissa Boltagon és James Richards

- Akkor maradunk a sétánál – mondta a Riporter.
A férfi kivezette a párost a szobából, egy lépcsőházba értek innen, ott lesétállva a lépcsőn két kijárata is látszott a háznak, az egyik a kinti nyüzsgő belvárosba vezetett, míg a másik egy nyugodtabb hátsó kis utcára, és ti erre vettétek az irányt. Kilépve egy teljesen csöndes kis részre ér három férfi.
- Remélem elnézik, hogyha nem a tömegben megyünk, sokkal jobban szeretem a csendet és a magányt – mondta.
Mindkét fiatal érzi, hogy itt mennyire könnyű lélegezni, nem lehetett megérezni, hogy a föld alatt vannak, sőt semmilyen környezetszennyezés nem volt itt. Az illatok olyanok voltak, mint egy városban kellett. Csak néhány perc séta kellett és kiértek a város szélére, oda ahol a szántók voltak. Néhányan ott most is éppen az aratással voltak elfoglalva és ezt is igen furcsa eszközökkel művelték. A furcsa gépek most ilyen közelről méginkább megfigyelhetőek voltak, a páros egyik tagja sem látott korábban ilyesmit.
Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika) Sinister7

- Teljesen önellátóak vagyunk idelent – magyarázta a Riporter. – Mi termeljük az élelmet, tenyésztjük az állatokat, készítjük a ruhákat és még sorolhatnám. A világ dolgai távol esnek ettől a helytől. Így örülnék, ha mesélnének arról, hogy mi zajlik a felszínen.

by **Ammon Einarson** Szer. 08 Aug. 2012, 23:26

Biccentek helyeslően.
- Még talán jobb is ha nem tömegben megyünk.
Mondom majd a környezetet figyelem és hallgatom a riportert. Mindent maguknak készítenek el. Amikor kijjebb érünk és a földeken dolgozókat nézem akaratlanul is az eszközeiket figyelem. Hogy odafent épp mi folyik nem tudják viszont érdekelné a dolog. Valamennyire jó hír ez, hogy nem tudják mi történik odafent bár nehéz elhinni.
- Odafent eléggé, kaotikus a helyzet. Szinte hihetetlen, hogy önöket nem érte el ám abból amit mondott annyira mégsem az. Odafent, mindenki a másik nyakán harapja éppen el és a saját igazát hajszolja. Egész nehéz így elmondani is a dolgokat. Meglátva és megtapasztalva ismerheti meg az ember igazán.
Az, hogy nem tudnak semmit még jó is. Lehet, hogy akár szövetségest is találhatnánk bennük és könnyen a magunk oldalára tehetnénk őket mert azt mondhatnánk amit akarunk de nem hiszem, hogy ez jó döntés lenne. De most biztos, hogy most nem lenne az. A kis szünetet amit tartok utána viszont megint belekezdek, inkább ez a válasz után kérdezek is valamit van bennem de tényleg érdekel.
- Nagyon érdekes eszközeik vannak. Főleg azok a kaszák. Szabad tudni, hogy miféle a pengéjük?

by **Sarah** Csüt. 09 Aug. 2012, 04:05

Mivel nem tudunk lovagolni, így marad a séta, ami annyira igazából nem meglepő, sőt, egyáltalán nem, kivezet minket egy amolyan hátsó kijáraton, és egy csendes helyre érkezünk, ahol közli, hogy nem fogunk tömegközlekedési eszközöket használni, amit igazából nem bánok, valószínűleg azok már így is túlzsúfoltak, vagy hát k i tudja, lehet úgy éreznénk ott magunkat mint... Egy adag becsomagolt hal, nem tudom, vagyis inkább nem jut eszembe, hogy pontosan hogy is hívják azt a halfajtát... De nem is igazán lényeg, nem volt még időm rendesen megjegyezni. Csak biccentek, ezzel próbálom közölni, hogy nekem tökéletesen megfelel, majd pedig követem csendesen, nem tudok igazából mit hozzáfűzni, amit mondhattam volna is "jelekkel" közöltem. Amúgy meg kell jegyeznem, hogy a levegő, meg úgy konkrétan minden ami azzal kapcsolatos... Vagyis nem minden, de... Hogy is mondjam, könnyű lélegezni, és tiszta a levegő, valamint még az illatok is, nos valahogy azok sem tűnnek rossznak, egy városhoz képest, azt hiszem. Mindenesetre is egy kevés séta után kiérünk egy amolyan mezőre, ami meglehetősen szép a maga módján, nem hiszem, hogy sok ilyesmit fogok látni a közeljövőben, így belegondolva, talán a távoliban sem, ha az emberiség úgy halad tovább, ahogyan jelenleg teszi. Közben persze megy a kérdezz-felelek, úgymond, beszélgetnek, amihez nem meglepően nem szólok hozzá, már úgyis elhangzott az, amire jómagam is kíváncsi lettem volna, persze lehet hogy tudnék kérdezni egyéb, annyira már nem fontos dolgokról, például, hogy miként is kerültek ide a föld alá, és hogy hogyan, valamint mennyi idő alatt tudták ezt az egészet így ide felépíteni... Nos így belegondolva ezek nem is tűnnek annyira lényegtelen kérdéseknek, de valahogy akkor sem tudom most rávenni magam arra, hogy fel is tegyem őket, és hogy miért? Nem tudom, tényleg halvány fogalmam sincs, egyszerűen most jó elmélyedni a gondolataimban, közben fülelni, és nézelődni... Fura ezt a hármat egyszerre csinálni, de jó legalább.

by **Ko-Rel** Csüt. 09 Aug. 2012, 11:05

2046. december 6. csütörtök – Sinister Londonja a föld alatt, Alaszka
Résztvevők: Hjuchia Algernon, Melissa Boltagon és James Richards

- Akkor azt hiszem hálát adhatunk az uralkodónak, hogy nem igen keresi a kapcsolatot a külvilággal – hümmögött a riporter.
A kérdés után egy pillanatra az aratók felé nézett és megvakart a homlokát ott, ahol a kalapja és a bőre érintkezett.
- Jómagam nem vagyok kifejezetten a tudomány embere – kezdte. – Jobban szeretem a maradi dolgokat. A kaszák energiapengével rendelkeznek, amik egyből elvágják a növény szárát és ezzel egy időben azokra a gépekre teleportálják, ami pedig láthatóan máris bálázza őket és könnyebben szállíthatóbbá teszi a terményt. Minden technológiánk erre alapul, a hivatalos neve Celestial technológia.
Mondta teljesen nyugodtan és békésen, mintha egy teljesen hétköznapi dolgot mondott volna. A két fiatal persze tudja, hogy nem így van, már mind a ketten hallottak erről a technológiáról. Az univerzum legfejlettebb technológiája, csupán két faj használja, az örökkévalók, bár az övék hangyányival fejletlenebb, mint azoké, akik létrehozták őket, a Celestial-ok. Illetve itt a Földön még Apokalipszis használja mindezt, aki annak idején egybeolvadt egy ilyen hajóval. Senki más, sehol. Nekik pedig az aratásra is ez van, illetve a ruhájuk is ezzel van átitatva…
- Van néhány erre a technológiára épült fegyverünk is, önvédelem, néha föld alatt élő teremtmények támadják meg ezt a helyet – magyarázta tovább miközben sétált tovább.

by **Ammon Einarson** Csüt. 09 Aug. 2012, 12:40

Nagyon felizgatta a fantáziámat ez az energia penge és a technológiájuk neve is kiderül hamar. Hirtelen köpni nyelni nem tudok mikor kimondja, hogy Celestial technológia. És még a ruhájuk is ilyen, még fegyvereik is vannak önvédelemre. De nem tehetek róla megakadok annál az egy szónál és még egy pillanatig a sétában is megdermedek. Megrázom a fejemet, mint egy visszatérően.
- Cel... - ideges torok köszörülés - Igazán érdekes ez a technológia. Odafent ilyen nincsen. Legalábbis még sosem találkoztam vele.
Jó ez egy kis hazugság mert Apokalipszisnek mégis csak van valami köze hozzá de azt hiszem ezt az ismeretséget most az orrára kéne kötni.
- Esetleg kaphatok majd valamiféle ruhát? Elég kényelmetlenül érzem így magam és nem szeretnék így sokat mutatkozni ha lehet.
Kezdek bele kicsit idegesen miközben a tarkómat vakarom meg. Remélem valamit tudnak adni mert nem érzem igazán kényelmesnek a csak nadrágban lévő sétálgatást. Hamarabb is eszembe juthatott volna de akkor épp máson járt az agyam és most így, helyet kapott ez a dolog is.

by Ajánlott tartalom

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)

Re: Hegységek - Kanada és Alaszka (Észak-Amerika)