Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

by **Thorhalla** Szer. 23 Feb. 2011, 16:07

Az egykori "A New York Egyetem könyvtára" az új megnyitása után kapta ezt a nevet Olaf Svenson-ról és Pangloss mesterről elnevezve, akik a legtöbbet tettek a Köd ideje alatt azért, hogy New York-ban a civilizált élet megmaradhasson.

A város legnagyobb könyvtárát találhatjuk itt, több mint 25 000 könyv található itt, főleg tudományokkal és természettel kapcsolatos dolgokat. Rengeteg magazin számait akár 10 évre visszamenőleg is meg lehet találni. Az épülettel szemben van egy park, itt meg a tudományos értelmiség szokott összegyűlni, mindenféle problémákra megoldást találni.

Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan) New-York-City-Library-Readi

Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan) New-York-City-Library-Readi

by **Tyranis** Pént. 05 Okt. 2012, 10:44

2046. december 10. hétfő – Olaf és Pangloss Nagykönyvtár, Manhattan
Résztvevők: Hjuchia Algernon és James Richards

A villanás utána az Olaf és Pangloss Nagykönyvtár előtt találta magát a páros. Egy pillanat alatt rájöttek, hogy New Yorkban vannak, és azon belül is Manhattanben.

Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan) 200712nypl

Az első igencsak szembetűnő jelenség az volt, hogy hideg van, Sinister Londonjában meleg volt, olyan 20 fok körül, így ehhez hozzá is szoktak, itt pedig majdnem térdig érő hó volt. Az, hogy teleportálva érkeztek ide nem keltett nagy feltűnést, révén csak mutánsok vannak a bolygón, így ez is átlagos közlekedési mód volt. Az egyetem olyan volt, mint mindig, innen se rítt ki a két fiú. A diákok fel és alá sétáltak, egymással beszélték meg az előző, vagy éppen a következő vizsga és ZH feladatait. Sokan mentek a könyvtárba is, illetve jöttek ki onnan. Magyarán egy teljesen átlagos egyetemi nap kellős közepén érkeztek meg. Körbenézve nem látták meg a lányt, akit kerestek még, ahhoz túl sokan voltak itt hirtelen, de valószínűleg itt kellett lennie a közelben, mert Sinister egy ilyen fontos dologban egészen biztosan nem tévedett.

by **Sarah** Vas. 07 Okt. 2012, 02:25

Hegységek:
Kapunk még egy meglehetősen egyszerűnek tűnő karperecet, persze ki tudja, hogy a felszín alatt milyen fejlett és esetleg bonyolult technológia rejtőzik, vagy hogy éppen hány " fogaskerék " működteti, a használata pedig ugyan ilyen szinten egyszerű és... És ennyi, erről nem lehet sokkal többet mondani, maximum annyit, hogy talán sejtem, hogy miért is csak oda-vissza működik... Persze ez eléggé kézenfekvő, hogy ne tudjunk bármerre is elmenni, persze én lehetségesnek látom azt is, hogy oda megyünk és egyszerűen elsétálunk, mert végül is mi gátolna meg minket ebben? Persze már egyszer mondhatni ígéretet tettünk, ami nem pont ígéret volt csak elfogadtunk egy amolyan üzletet, feladattal egybekötve, én pedig mindkettőnkről állítani merném, hogy eléggé gerincesek vagyunk ahhoz, hogy ne kelljen különösebb ellenőrzés alatt tartani minket ilyen téren, de persze megértem, ha valahogy figyelnek minket, vagy esetleg valami mást is beépítettek a karperecbe, hogy biztosítsák a dolgot, de nem hiszem, hogy csináltak ilyesmit. Egy kis hezitálás után elveszem a karperecet, majd pedig Algernonra tekintek és ha jelzi, hogy mehetünk akkor megnyomom azt a bizonyos gombot, majd pedig egy pillanatra elvakulok a hirtelen fénytől.

Olaf és Pangloss Nagykönyvtár:
A teleportálásból érkezvén kissé megdörzsölöm a szemeimet, ettől pedig egy pillanattal később tűnik fel az "elkerülhetetlen", hideg van, nagyon hideg, térdig állok a hóban és a megszokott nagyjából húsz fokból így ebbe a környezetbe hirtelen átkerülve, nos nem túlzottan kellemes, főleg a nem is olyan régen átélt dolgok miatt, a hibás teleportálásos eset, azóta sokszor megfordult a fejemben, hogy talán nem is volt az akkora véletlen baleset... Ki tudja.
- Igazán az eszembe véshetném, hogy milyen hatásokkal is jár ez... - Morgom halkan, bár nem dühösen, tényleg egyáltalán nem idegesít a dolog, csak észben kéne tartanom, hogy ilyenkor jobb, ha egy másodpercre becsukom a szememet, sokszor pedig eszembe is van, csak valahogy akkor nincsen, amikor kéne. Mindenesetre is eléggé közel lehetünk a célponthoz, bár nem látom semerre, de csak idő kérdése lehet, nagy feltűnést pedig nem keltettünk a teleportálással és a külsőnk miatt sem figyelnek az emberek, szóval azt hiszem hogy rendben vagyunk.
- Kezdjünk neki. - Ezzel pedig finoman össze is dörzsölöm a tenyereimet, inkább gondolkodó stílusban, nem pedig a " hű milyen dologra készülök " módon, tényleg, csak pár gyors mozdulat amire a hideg is rátesz. Finoman nézelődni kezdek, mint aki keresi az egyik ismerősét, mert végül is éppen hasonlót csinálok, persze nem vagyok igazából tolakodó, igyekszem óvatos lenni és nem belemászni mások képébe, mármint átvitt értelemben, meg mondjuk nem is kell senkihez sem olyan közel mennem ahhoz, hogy felismerjem hogy az-e esetleg, vagy valaki más... A lényeg érthető, keresek, mert vagy idekint kell lennie, vagy odabent, közben pedig igyekszem Al közelében maradni.

by **Ammon Einarson** Kedd 09 Okt. 2012, 16:50

Készen az indulásra mind a ketten. Nem is volt további várakozás és egy teleportálás segítségével kerültünk át a helyre ahol elvileg megtaláljuk akit keresünk. Ez a hely pedig nem volt más mint a Nagykönyvtár. Okés. Remélem nem lesznek gondok, most még ki sem tűnünk innen bár meg kell hagyni a hirtelen hőmérsékletváltozástól libabőrös is lettem és fázni is fázom egy kicsit. Hasonlét az otthoni hőmérsékletre. De ez már csak így van ha a hófedte hegyekben vagy általában.
Körbenézek majd végük James felé fordulok és biccentek neki.
-Rendben.
Válaszolok arra, hogy kezdjük el és lassan el is indulok a könyvtár felé miközben nézelődök de főként a könyvtárból ki és abba bemenőket nézem. James biztosan nézi azokat akik a téren vannak ezért én inkább azt nézem, hogy hátha épp kijön vagy be megy a könyvtárba. A kép alapján amit mutatott nekünk biztos vagyok benne, hogy ki fogjuk tudni szúrni. Aztán pedig ha látjuk akkor ki is találhatjuk, hogy miképp fogjuk "rávenni", hogy jöjjön velünk. Végül is több opciónk is van. Mert akár mellé is sétálhatunk, megfoghatjuk a karját és elteleportálhatunk vele vissza. Nem igazán tudna kötözködni vele. Remélem... Ahh... Semmi sem ilyen egyszerű sosem. Inkább csak fojtatom a nézelődést és a keresését. Először legyen meg.

by **Tyranis** Szer. 10 Okt. 2012, 11:49

2046. december 10. hétfő – Olaf és Pangloss Nagykönyvtár, Manhattan
Résztvevők: Hjuchia Algernon és James Richards

A páros nekiállt annak, hogy nézelődjön és felmérje a helyet, hogy hol is lehet a lány, akit keresnek. Sok diák sétált itt, több száz, így egyelőre, a könyvtár ajtajánál belátva látszik, hogy odabent is rengetegen vannak. Így igazából valóban felmerült a kérdés, hogy melyik módszer lehet a legcélravezetőbb, ha itt maradnak és nézelődnek, vagy pedig elindulnak és kérdezősködnek a tömegben, hogy látta-e valaki. Egyelőre teltek és múltak a percek a téren az ott levők nagyjából kicserélődtek, de a keresett lány még mindig nem tűnt fel. Az egyetlen szerencséjük talán, hogy nem vonták senki figyelmét sem fel magukra, mert mások is voltak úgy, mint ők. Hol a telefonjukon az órájukat nézték, hol pedig a tömeget, hogy várnak valakire. Így még ezzel a cselekedettel is elvegyült a páros, újabb percek teltek el, de a lány még mindig nem volt sehol.

by **Sarah** Csüt. 11 Okt. 2012, 20:28

Nos nekiállunk nézelődni, ami így alaposan megnézve a körülöttünk lévőket annyira nem feltűnő, szerencsére, úgy néz ki hogy tulajdonképpen sokan vannak úgy, mint mi, gondolom várnak valakire és rólunk is azt hihetik, hogy egy ismerősünket keresgéljük a tömegben, ami végül is annyira nem nagy tévedés csak tulajdonképpen nem ismerjük, meg érdekes lesz majd amikor eltűnünk vele... Remélem hogy úgy működik ilyen téren mint a többi ilyen modell, vagyis inkább karperec, amivel eddig találkoztam, érintés majd pedig gombnyomás és mindkét fél eltűnik egyszerre, vagy talán az is elég, ha csak a közelébe megyek? Nos nem, azt nem hiszem, legalább is nem akarom megkockáztatni, mert nem látom lehetetlennek hogy ezzel a technológiával ezt is megoldották, valószínűleg nem lehet nehéz, csak hát azért mégsem tudom, én pedig nem akarom hogy az legyen, hogy teleport és aztán... Vissza megyünk üres kézzel mert közben bambán itt hagytuk. Mire visszajönnénk addigra meg már úgyis bottal üthetnénk a nyomát, mert már nem lenne egy kilométeres körzeten belül. A lényeg végül is, hogy nem találom, ahogyan pedig Alt elnézem, ő se nagyon látja sehol, pedig azt hiszem eléggé aktívan nézelődtünk és tulajdonképpen már cserélődött a társaság, így ez eléggé kétségbeejtő, lehet, hogy bent kéne keresgélni? Nos lehet, de mi van akkor, ha közben ő meg idekint van? Nem akkor csak észrevettük volna már korábban, végül is mindkét lehetséges, vagy legalább is használtabb alakját ismerjük.
- Mit gondolsz, menjünk be, vagy várjunk és nézelődjünk még itt kint, mert hátha? - Teszem fel a kérdést és végül is teljes mértékben úgy cselekszem, ahogyan ő erről vélekedik, mondjuk lehet hogy azt fogja mondani, hogy váljunk szét, bár azt nem látom olyan jó ötletnek, de végül is amúgy meg lehet, hogy ezt kéne tennünk... Nem tudom, kissé tanácstalan vagyok, sosem szerettem másokat keresgélni, főleg nem nagy tömegben.

by **Ammon Einarson** Szer. 17 Okt. 2012, 16:47

A bejárat előtt állva nézelődünk de nem igazán látjuk meg a nőt akit keresünk. Persze a könyvtárban is rengetegen vannak. Feltűnést nem keltünk még ezzel viszont ha sokáig csináljuk talán fogunk. Megvakarom a tarkómat és a könyvtár ajtaján nézek befelé. Nem tudom, hogy melyik lenne célszerűbb. Idekint vagy odabenn. Bár valószínűbb, hogy odabent lesz ha ez az a hely és a teleport ketyere csak nem téved a helyszínnel.
- Bent lehet, hogy megtaláljuk. Szóval, ja.
Válaszolok némi töprengés után James-nek majd el is indulok befelé a könyvtárba.
- Próbálj úgy csinálni mintha egy könyvet keresnél és nem nagyon megbámulni az embereket.
Teszem hozzá még befelé menet, kicsit halkabban mert nem akarom, hogy a mellettünk sétálók közül valaki érdekesnek találjon minket vagy bármi. Ha meg beérünk akkor egyszerűen a fő soron indulok el a könyvespolc sorai közé be nézegetve, némelyiken átsétálva is. Idebenn már szétválhatnánk mert úgy gyorsabb lenne a keresés de nem érzem jó ötletnek. Talán azért mert ha valamelyikünk megtalálja nem tudja jelezni a másiknak elég gyorsan.

by **Tyranis** Csüt. 18 Okt. 2012, 10:38

2046. december 10. hétfő – Olaf és Pangloss Nagykönyvtár, Manhattan
Résztvevők: Hjuchia Algernon és James Richards

Beérve a könyvtárba máris sokkal kellemesebb idő volt ott bent, mintsem odakint fagyoskodni. A terv szerint mind a ketten nekiláttak annak, hogy könyvet olvasva és kutatva, egészen pontosan ezt imitálva nekilássanak annak, hogy végignézzék a helyet, hogy itt van-e a keresett személy. Elsőre az egész dolog eléggé kétségbeejtőnek tűnhetett, révén a könyvtár hatalmas volt és rengeteg egyetemista volt odabent. A sorok és oszlopok között haladva percekig nem lehet semmit sem látni, egyszerűen sehol sem volt, mígnem egy csoport lány hangját lehet meghallani, akik az engedettnél kissé hangosabban viselkednek és ezért a könyvtárban levő biztonsági őr is rájuk szól. Mivel ez kellően nagy figyelmet kap, így valószínűleg a páros is megnézi ezt. Egy csoport baseballozó lány volt az, mind az edzőruhájukban vannak, az egyik társukért jöttek be ide és közöttük végre valahára sikerült kiszúrni azt, akit a páros keresett. Elsőre nem lehettek teljesen biztosak benne, mert most sapka és szemüveg is volt rajta, de néhány másodperc nézelődés már biztosak voltak benne, hogy ő az.
Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan) Tumblr_m94jcpDczm1r6h499o1_500

Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan) Tumblr_m94jcpDczm1r6h499o1_500

by **Sarah** Kedd 23 Okt. 2012, 01:41

Bent, nem meglepően sokkal kellemesebb az időjárás, eléggé kézenfekvő hogy fűtenek, legyen az bármilyen mód is, ez most valóban nem lényeges, fűtenek és kész és mint mondtam kézenfekvő, hiszen sok ember jár ide, eléggé kiábrándító lenne egy ilyen városban, ha egy ilyen helyen hideg lenne, mert mondjuk valami kis falucskában... Nos ott oké, bár itt nem vagyok egészen biztos benne, hogy mennyire fejlettek a kisebb, annyira nem felkapott helyek, bár azt hiszem hogy ott is kell rendesen " mindennek " lennie, minden alatt pedig ténylegesen mindent értek... Túlzottan elkalandoztam. Idebent hirtelen az egész keresés reménytelenebbnek tűnik, bár azért ki tudja, egy próbát mindenképpen megér, mást úgysem nagyon csinálhatunk csak próbálkozhatunk. Még bólintok Algernon szavaira, majd pedig annak megfelelően cselekedve elkezdek körbekémlelni, nagyrészt olvasást imitálva, bár igazából ténylegesen bele is olvasok a dolgokba, főleg mivel nagyrészt történelem könyvek akadnak a kezembe, az pedig eddig is érdekelt, bár igazából így csak kisebb infó cafatokhoz jutok hozzá... De nem baj, ezekből is képes vagyok összerakni a képet, hogy miként lehetett, persze lehetséges, hogy hibásan, de majd ha lesz rá lehetőségem úgyis alaposabban utána nézek. Egy jó ideig nem történik semmi, keresgélek a csendben, ami valahogy elillan és ennek a helyét átveszi egy csapatnyi lány hangja. Természetesen felkelti a figyelmem, így kíváncsiságból figyelni kezdek, persze nem számítok semmi különlegesre, de közöttük felfedezek egy ismerős alakot, persze eleinte nem vagyok biztos benne, de elegendő nézelődés után eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy ő lesz az a bizonyos akit keresünk, bár nem számítottam rá, hogy... Hogy is mondjam... Nos, azt hittem, hogy majd egy csendes könyvmoly lesz, vagy hát nem is tudom, ez végül is nem számít.
- Most, vagy várjunk még?... - Teszem fel nagyon halkan a kérdést Alnak, az pedig, hogy mi jön ezután, nos a válaszától függ, mert ha most, akkor finoman megindulok a lány felé, mondjuk valami olyan íven, hogy nem egyenesen felé, nem úgy mint aki meg akarja kerülni, csak úgy nyugodtan, remélem a társam is velem tart és ha oda érek... Nos se szó, se beszéd, csak finoman megérintem a lányt, meg valamilyen módon Alt is, mert nem tudom hogy ehhez is kell-e érintkezés, így pedig biztos ami biztos alapon próbálkozom, eztán pedig megnyomom a gombot... Remélhetőleg ez eléggé szimpla és gyors ahhoz, hogy ne legyen ideje felfogni, hogy mit is csinálunk...

Viszont ha a válasza hogy várjunk még... Nos akkor várunk még, ehhez nem is kell többet hozzáfűzni.

by **Ammon Einarson** Csüt. 08 Nov. 2012, 02:48

Sokkal jobb idő van idebent. Nincs hideg vagy fagy. Milyen jó is a fűzés a házban. Viszont ami még lényegesebb, hogy mindketten elindulunk a sorok között, hogy remélhetőleg megtaláljuk a célpontunkat. Nézegetem a könyveket, címüket el-el olvasva. Néha egyet le is véve, belelapozva egy pillanatra mielőtt tovább mennék. A könyvtár "zaját" egy csapat hangja rázza fel végül. Elindulok arra amerről hallani lehet őket. Keltenek egy kis feltűnést így többen is felfigyelnek rá. Végül meglátva a zaj forrását az egy csoport lány az egyik asztalnál. Egy nő baseball csapat, egyenruhában. Furcsa... nem igazán számítottam ilyenre itt. De ahogy figyelem őket ismerem fel azt közöttük akit mi keresünk. Besorolok James mellé egy könyvvel a kezemben és egy pillanatig még elgondolkozom a válasz előtt. Ha most csak úgy odamegyünk talán kitudjuk használni azt, hogy egyszerűen a teleportal visszamegyünk vele együtt. Aztán akkor nem igazán tud ellenkezni sem. A másik oldalról viszont igencsak sokan vannak itt. De még így is, most kellene megközelítenünk míg a csapatjával van elfoglalva. Ha kimennek elveszíthetjük. Végül némán válaszolok egy "apró" bólintással mivel érthetően adom tudtára James-nek, hogy most.
Ahogy megindul én is megyek utána lassan, a könyvet kinyitva tettetem az olvasását annak de figyelve a célpontunkra s társamra is. Nem tudom, hogy ugyan arra gondoltunk-e vagy sem ezért kész kell lennem ha harcba bonyolódunk.

by **Tyranis** Csüt. 08 Nov. 2012, 09:49

2046. december 10. hétfő – Olaf és Pangloss Nagykönyvtár, Manhattan
Résztvevők: Hjuchia Algernon és James Richards

Algernon és James is elindultak a lány irányába, aki a többiekkel együtt nevetgélve indult el hátrafelé. Azaz pontosan az ellentétes irányba, mint amerről a két fiú is érkezett. itt bent nem futottak, de láthatóan gyorsabban haladtak, hogy mielőbb kiérjenek innen. A páros azonban rendületlenül követte őket, a csapat sportoló nem a főbejárat felé haladt, hanem egy hátsó kijárathoz. Amin ki is tudtak menni, azonban amikor a két fiú is megérkezett megnyugodhattak, hiszen egy nagyobb sportpálya volt úgy ötven méterre a könyvtártól, ahol voltak. Az egyetem sporttelepe. Így most már teljesen biztos volt, hogy nem fogják a célszemélyt elveszteni. Ha mennek tovább a sporttelep felé, akkor megérkezve láthatták, hogy a lány is ott volt, akit kerestek a társaival együtt nekilátott bemelegíteni.

by **Sarah** Hétf. 12 Nov. 2012, 23:12

Eléggé lassan mozgunk, bár ez nem meglepő, eléggé feltűnő lenne egyből odarohanni a nyugodt sétálás helyett, így viszont a keresett személy egyszerűen távozik a másik irányba, itt pedig egy kis időre eléggé... Fogalmazzunk úgy, hogy meglehetősen negatív érzések kerülgetnek, mivel eléggé úgy néz ki, hogy távozott és ki tudja, hogy merre ment... Bár átlépve ugyan azon az ajtón kicsit megváltozik a véleményem, mert megtekintem azt a bizonyos... Ömm... Sportpályát, mert ez, ha jól emlékszem az, mármint annak magyarázták, a lényeg, hogy valószínűleg oda mentek, szóval arra vesszük az irányt és valóban, nem kell sokat menni, hogy ismételten képben legyen, úgymond, ahogyan éppen melegítenek. Számomra ez... Külön érdekesség, még nem igazán láttam sportolókat élőben, főleg nem női sportolókat, bár igaz, ez most csak suli szinten mozog, valószínűleg, de akkor is furcsa, viszont most nem igazán ezzel kéne foglalkozni. Itt már egy kicsit más a helyzet, mint a könyvtárban volt, ott egyszerűen odamehettem volna és bár itt azon a néhány lányon kívül senki sem fogja látni a történteket, itt azért akkor is neccesebb, mert egyszerűen feltűnőbb és furcsább is lesz, de hát mit lehetne tenni... Talán ez most a legjobb alkalom, de nem tudom, nem szeretném, ha egy félresikerült próbálkozás miatt félresiklana az egész...
- Nos... Jó környék, azt hiszem ez-az a most vagy soha helyzet. - Ezzel pedig ha senki sem állít meg, akkor nyugodtan megindulok a lány felé, közben aktívan nézelődve, figyelem a helyet, egészen érdekes, még nem jártam itt, na meg persze arra is kíváncsi vagyok, hogy mennyien lehetnek még itt olyanok, akiket nem láttunk eddig, de ezt tökéletesen elfedi az érdeklődő nézelődés. Amint pedig oda érek... Nos, ha valami csoda folytán még mindig nem vett észre, akkor egyszerűen finoman megérintem, majd pedig megkísérlek elteleportálni... Ha viszont észrevesz, akkor kicsit nagyobb a probléma, mert valahogy terelni kell és úgy elérni, hogy hozzá is tudjak érni és teleportálni is, ami pedig problémásabb és nem tudom, hogy miként kéne, bízok a szerencsémben.

by **Ammon Einarson** Szomb. 24 Nov. 2012, 20:06

Odabent nem érjük utól viszont mikor távozik az épületből egy killanatra azt hiszem, hogy itt most elvesztettük, de hamar elillan mikor meglátom, hogy a sportpályára mentek. James felé fordulok majd vissza a bemelegítők felé.
- Nem tudom. Igaz, hogy nyílt terep és nincsenek is sokan de elég furcsán adná ki magát ha csak úgy odasétálnánk hozzá.
Bár ki tudja lehet, hogy megszokott mert végül is tuti, hogy jó sportoló lehet és sokan mehetnek oda hozzá csak úgy. A fene vigye el. Végül is nem veszthetünk semmit legfeljebb mindent. Heh.
- Jolvan, menjünk.
Mondom majd megindulok James után a pálya felé.
- Mit tervezel?
Kérdezem még meg tőle halkan mert azért jó lenne tudni, hogy mit is akar csinálni mert nem most akarok improvizálni vagy arra reagálni amit ő épp kitalált a fejében.

by **Tyranis** Vas. 25 Nov. 2012, 11:05

2046. december 10. hétfő – Olaf és Pangloss Nagykönyvtár, Manhattan
Résztvevők: Hjuchia Algernon és James Richards

A sportpályánál sokan voltak, bent a füves rész egyik felén a baseballos lányok voltak, a másik felén amerikai focista fiúk gyakoroltak. A külső részen, futók futottak köröket a pálya körül, az egyik végében pedig még távolugrást is gyakoroltak jó páran. Az egész pálya részt egy kerítés zárta el a nézőtértől, ahol legalább olyan ötven-hatvan fő volt még, akik az edzéseket nézték. Az ajtók nyitva voltak, így aki akart le lehetett menni, de a pálya körül biztonsági őröket is lehetett látni, akik a sportpályára nem valókat visszaküldték a helyükre a nézőtérre, ha lejöttek onnan. úgy látszott, hogy magára a sportrészre csak olyanok mehettek be, akik tényleg oda tartoztak, hogy senki se zavarja meg őket a gyakorlatozásban. A nézőtérrel szemben volt egy épület is, az öltözők és a benti edzőtermek lehettek ott.
James indult előre és lesétált a nézőtérről Algernonnal együtt. Alig tettek meg néhány lépést a futók pályáján, amikor az egyik biztonsági őr megjelent mellettük és elállta az utat. A férfi oldalán lőfegyver, gázspray és sokkoló is volt a biztonság kedvéért.
- Megkérem az urakat, hogy távozzanak le a pályáról, itt csak a sportolók tartózkodhatnak – mondta.
Ezzel a kezeivel próbálta is visszafelé terelni a párost, hogy visszalépjenek a lelátóra.

by **Sarah** Kedd 04 Dec. 2012, 18:57

Közelebb érve azért szembetűnőbbé válik, hogy mégiscsak vannak azért egy jó páran a környéken... Azt hiszem, túlzottan naiv gondolat, vagy hozzáállás volt az, hogy ezt az egészet talán könnyedén letudhatjuk, bár még mindig reménykedem benne valamilyen szinten, ezért is nem állok meg, sőt még bele is kezdenék abba, hogy leírjam Algernonnak azt az amúgy meglehetősen egyszerű tervemet, de nem jutok el addig, mert valaki megállít, akire furcsállva nézek elsőként, de a felszereléséről eléggé gyorsan realizálódik bennem, hogy miféle személy lehet. Nem gondoltam, hogy ennyire védik az ilyen helyeket, úgy értem persze, bármi történhet, de ez így eléggé szokatlan, mert hát ez mégsem egy raktár, vagy ilyesmi különösen fontos hely. Arra pedig, hogy próbál visszaterelni minket, nem ellenkezem, fölösleges lenne, csak feltűnést keltenék, ami miatt pedig ide jönne a többi is, problémázni pedig nem igazán szeretnék senkivel, amúgy sem lételemem ez, viszont talán puhatolózhatok egy kicsit, hogy miként lehetne oldani a helyzeten... Vagy talán mégsem, igen, nem lenne jó ötlet, inkább csak csendesen elhátrálok és megvárom, hogy távozzon tőlünk az őr, vagy mi érjünk hallótávolságon kívülre, nem tudom.
- Oké nekem ez új, mármint hogy biztonsági őrök is vannak ilyen helyen... Lehet tanácsosabb lenne most egyszerűen várni... Neked van valamiféle ötleted? - Eddig eléggé sietősre vettem és elsiklottam efelett, avagy nem tettem fel ezt a kérdést, reméltem hogy ennyivel megoldható, de már eléggé egyértelmű, hogy ez így nem fog menni.

by **Ammon Einarson** Hétf. 10 Dec. 2012, 14:07

El is indulunk lefelé de mikor épp megosztaná tervét James egy szép nagy darab ember állja az utunkat. Aki nem más mint a biztonsági őr jól felszerelve így a felszólítására csak csendben megfordulok és elindulok vissza a lelátók felé James-nek intve fejjel, hogy kövessen oda fel vissza többek között azért se akarok kekeckedni vele mert erő ide vagy oda még az ellenségemnek se kívánom, hogy arcba fújják paprika sprével... De viszont vagány, hogy még biztonsági őrük is van. Mondjuk lehet, hogy ez csak ennek a helynek, mármint a komplexumnak a kiváltsága mert amennyi időt az általánosban töltöttem egyszer se láttam bizti őrt.
- Nekem mondod. Én még iskola sportpályát is most látok először.
Viszont legalább észrevette, hogy meg kéne beszélni valamiféle tervet. A padokhoz visszaérve csak leülök és figyelem a pályát, főként a célpontunk körül.
- Két lehetőségünk van. - kezdem el halkan odasúgni neki - Kiütjük az őrt, megverünk mindenkit ami persze nem hiszem, hogy könnyen menne és aztán kiütjük a csajt is. Nem sok esélyt adok ennek a tervnek de van rá esély, hogy működne.
Egy másik univerzumban esetleg...
- A másik lehetőségünk, hogy várunk és követjük csendben addig amíg nem lesz egyedül.
Mondjuk némileg kételkedem benne, hogy a csendes és észrevétlen követése menni fog James-el az oldalamon. Nem vagyok hozzá szokva, hogy valaki van mellettem mikor ilyesfajta a megközelítés. De hát ez van, remélem, hogy nem lesz fennakadás belőle.

by **Tyranis** Kedd 11 Dec. 2012, 10:50

2046. december 10. hétfő – Olaf és Pangloss Nagykönyvtár, Manhattan
Résztvevők: Hjuchia Algernon és James Richards

Algernon terve akár be is válhatna, de itt jött a kényelmetlenség, hogy a világon mindenki mutáns, és már elég sok idő eltelt azóta, hogy azok lettek, így mostanra szinte mindenki magabiztosan használhatta a képességét. A páros végül visszament a nézőtérre és ott kezdhettek tervet szőni. A lányok pedig nekiláttak annak, hogy bemelegítsenek az edzéshez. Mivel sem James, sem pedig Algernon nem igen jártak iskolába, így még arról sincs ötletük, hogy milyen hosszú lehet egy ilyen sportedzés. Mivel mindkettejüknél valószínűleg teljesen más ritmusban és ütemben tartották a gyakorlataikat.
Így egyelőre álldogálnak a csípős hidegben és nem nagyon tudnak mást tenni, mintsem tervet szövögetni és nézni a lányokat.

//Nyugodtan beszéljetek meg tervet, ha látom, hogy eljuttok valameddig, akkor írok, de addig szabadkörök.//

by **Sarah** Vas. 16 Dec. 2012, 13:03

Nincs más választásunk mint várni, kellemetlen, de kényszerhelyzet ez most, így hát... Várunk a nézőtéren. A lányok most kezdik a bemelegítést, nekem pedig lövésem sincs róla, hogy mennyire is lehet hosszú egy ilyen... Nos nem tudom mi, akármi is az amit csinálnak majd a bemelegítés után, azon kívül, hogy edzenek, kifejezetten a sportra gondolok, mert azt nem biztos, hogy az öltözet ellenére biztosra merném venni.
- Nem hiszem, hogy az átverekedéssel bármit is elérnénk. - Már csak azért sem, mert ha még esetleg erősebbek is vagyunk, amit kétlek, de ha mégis, akkor is sokkal többen vannak és biztosra veszem, hogy nem csak lőfegyvereik vannak... Mármint oké, azok is eléggé veszélyesek, ahogyan hallottam róluk, bár az ittenieket igazából még nem ismerem, csak azt tudom, hogy sokkalta visszamaradottabbak az általam ismerteknél, de biztosra veszem, hogy az itteni fejlettséghez viszonyítva pontosan ugyan annyira veszélyesek. Szóval nem lenne jó, ha azokkal, vagy bármiféle más eszközzel nekünk jönnének, mert ki tudja, hogy mi van még náluk azokat leszámítva, amiket láttunk és amit képes voltam felismerni közülük.
- Igen a követés is eléggé jó, de nem lesz egy idő után túlzottan is feltűnő? - Ha olyan helyen mozog, akkor nem.

by **Thorhalla** Csüt. 10 Jan. 2013, 06:24

James és Algernon ebben a pillanatban kapják meg az emlékeket arról, hogy mi volt a jövőben és azt is tudják már, hogy nem jártak sikerrel, nem tudták a jövőt megváltoztatni.

by **Tyranis** Csüt. 24 Jan. 2013, 11:01

2046. december 10. hétfő – Olaf és Pangloss Nagykönyvtár, Manhattan
Résztvevők: Hjuchia Algernon és James Richards

- Végül is de – mondta Algernon.
Az emlékeket ekkor kapta meg a két fiú a jövőről, amik után Al a fejét fájlalva ült le a padra. James semmilyen fájdalmat nem érzett, de a társa nem szólt egy szót sem. Az edzés tovább folytatódott odalent a pályán, és a két fiú, bár láthatóan már csak James sem jutott közelebb azt illetően, hogy miként lehetne előrébb jutni abban, amit szeretnének. Ami még látszott és feltűnő volt, hogy lehet, hogy vége volt valamilyen előadásnak, mert egyre több néző lett a nézőtéren és sportolókból is gyarapodott a pálya népsűrűsége.

by **Sarah** Kedd 12 Márc. 2013, 13:31

Úgy tűnik, hogy sehogy sem tudunk közelebb jutni, ráadásul egyik pillanatról a másikra egy rakat emlék tölti meg a fejemet, bár semmilyen hatása nincs rám nézve, csupán kicsit zavartan vakargatom a fejemet amíg fel nem fogom teljes mértékben az egészet és bármennyire is furcsa, meg talán hihetetlen, valójából teljes mértékben logikus... Mi a jövőben, kíváncsi vagyok, hogy vajon aki a csatornát majdnem ránk omlasztotta, én voltam-e, vagy sem, remélem hogy nem, nem igazán akarok önjelölt tömeggyilkos lenni. Mindenesetre is nem érzem úgy, hogy az valóban én lennék, ezért nem kezdek most el depressziózni miatta, ennél jelenleg sokkal fontosabb dolgunk is van, bár Algernont elnézve őt jobban megviselte ez az egész, nem egészen értem miért, de nem is számít.
- Megpróbálok valamit. - Jegyzem meg neki s valóban, egy gyorsan kipattant véletlenszerű és kissé így előre is bukott ötletnek tűnő.... Ötlet... Ugrott be a semmiből, bár nem vagyok benne biztos, hogy miként is folytassam onnan, de legalább elmegyek megnézni az öltözőket, hátha van ott valami használható, ha más nem kénytelen leszek ott megvárni azt a bizonyosat.

by **Tyranis** Szer. 13 Márc. 2013, 10:01

2046. december 10. hétfő – Olaf és Pangloss Nagykönyvtár, Manhattan
Résztvevők: Hjuchia Algernon és James Richards

- Hajrá – felelte a fiú. – Én maradok.
Így James egyedül indult el a közelben levő főépület irányába, amerről a legtöbb sportoló is érkezett. A nézőtérről oldalt kellett lemennie, és noha a pályához itt már egy kerítés miatt nem fért hozzá, de az épülethez eljuthatott. Egy hátsó kisebb – egyszárnyas – ajtó vezetett be az épületbe. Mivel az épület régi, így látszott, hogy a benti folyosó is, még az apró csempék voltak a falon, sok színben tündökölve a földön márványszerű padló, mintha legalább egy évszázaddal korábban járt volna James és nem a jelenben. Egy rövid kis folyosó vezetett el egy elágazásig, itt látható volt egy italautomata, felette pedig kisebb táblákon mindkét irányba, amerre menni lehetett, hogy öltözők. Egyiken sem volt feltűntetve, hogy melyik a férfi és melyik a női. És az sem segített sokat az eldöntésben, hogy mindkét irányban látni férfiakat és nőket is, legalább egy tucat mutáns volt még itt a folyosókon.

by **Tyranis** Vas. 07 Ápr. 2013, 08:11

2046. december 10. hétfő – Olaf és Pangloss Nagykönyvtár, Manhattan
Résztvevők: Hjuchia Algernon és James Richards

Igazából nem volt nehéz megoldani az ügyet, egyszerű volt úgy, hogy a végén a két fiú csak odament beszélgetni a lánnyal az edzés után, és amikor már elmerültek ebben, egyszerűen teleportálás előtt megérintették és utána máris újra ott voltak Sinister városában az alaszkai hegyekben. Apokalipszis volt embere pedig tartotta magát ahhoz, amit ígért korábban, valóban elengedte a párost és velük együtt Melissa-t, így a következő teleportálás már otthon fogadta őket. Ott Namor már vitte is magával vissza Attilanra a királynőt a páros pedig megtudta, hogy nem ők voltak az egyetlenek, akik rossz helyre kerültek, igazából senki sem jutott haza korábban Vadföldről, hanem más-más hova, de mostanra már mindenki hazaért és még Lorna-t is kiszabadították a Negatív-zónából és már otthon volt, ahogyan Bard is visszajött a másik világból, ahol hátra maradt. A két fiú a feladatukat maradéktanul elvégezte és hazajuttatták a királynőt és még ők maguk is egyben értek haza és egy skrull leadása volt csupán ennek az ára.

//És akkor így lezártam ezt a szálat, ugyanis máshol szükségem van a Halamra..//

by Ajánlott tartalom

Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)

Re: Olaf és Pangloss Nagykönyvtár (Manhattan)