Nyanza (Viktória-tó)

Kree Invázió 3 – Sírrablók és terroristák

” Nyilvánvaló, hogy a nagyváros nem igazi dzsungel, hanem emberi állatkert.”
- Desmond Morris



~ Tó alatti bázis ~
A társaság elindult befelé és be is értek a helység közepébe. Joseph kiélesítette a hallását és így a gyanúja be is igazolódott, hogy valóban volt légkeverés, ennek pedig a halk búgását hallhatta. A fenti irányból még több gépies hangot hallott, de semmilyen mozgást, vagy emberi beszédet, így errefelé indult el. Ahogyan a létrán felmászott ott még fel kellett nyitni az ajtót, így lehetett kimászni. A katonák és valószínűleg Ervin is követte őt. Itt fent már mindenki hallhatta a halk gépek zúgását, ami nem is volt meglepő, ugyanis egy jó ötvenszer harminc méteres hatalmas terembe értek, ami nagyjából öt méter magas is volt és ebben kétszintnyi leginkább szuperszámítógépre hasonlító rendszer volt összetéve. Őrség, vagy efféle nem látszott, a szobában hűvös volt a gépek miatt, és félhomályos állapotok, a gépek pedig most is, ebben a percben is üzemeltek.


~ Tó partján ~
Niteris úgy döntött, hogy odamegy a kerítéshez és felhívja magára a figyelmet. Az integetés még nem tűnt fel nekik, de az igen, hogy nekilátott beszélni is. Azonnal fordultak felé a katonák, az egykori szimbionta hallhatta, hogy biztosítják a fegyvereiket, majd egyszerre el is sütötték azt. Nem igen volt esélye arra, hogy kitérjen, a szerencséjére csak két szúró érzést érzett a mellkasában, felismerte a lövedékeket, nyugtatók voltak. Két másodperccel később a démon eszméletlenül rogyott össze a földön.
Mikor legközelebb magához tért már volt rajta ruha, de mozdulni nem tudott, egy ágyon feküdt, a helység kinézete alapján az egyik sátorban, a kezei, lábai és mellkasa bőr béklyókkal és egy szíjjal az ágyhoz rögzítve, hogy ne tudjon se felülni, se nagyon mozogni. Valószínűleg mocorgott, amíg minderre rá nem jött, mert a sátor bejárati ponyvája meglibbent és a Niteris által is ismert főparancsnok-helyettes Reena Reynolds lépett be rajta.
- Jó reggelt – monda angolul. – Kezdetnek, ki maga és hogy vette a bátorságot, hogy a kerítés közelébe jöjjön? Nem a hazugságai érdekelnek, hogy elhagyta az erdőben… az igazat akarom hallani!

~ Dzsungel ~
Az adatok után Theon nekilátott annak, hogy gondolkodjon a helyzetről. Pár percig tette mindezt, mivel elég bizalmatlan volt és senkiben sem bízott nehéz volt a döntés. Eközben Victor is nagyban gondolkodott, amit Theon zavart meg azzal, hogy kiadja a parancsot elég rasszista módon, hogy ő lesz, aki átmegy a másik két csapathoz. Szerencsére Victor eléggé járatos volt a dzsungelben való haladásban, így könnyedén megtudta tenni mindezt. Egyedül talán a patakon való átkelés volt nehezebb, mert a patak gyors folyású és mély volt azon a részen, ahol ő odaért, nem beszélve arról, hogy köves volt. de ettől függetlenül áttudott jutni. Nagyjából negyed óra volt neki is az egész, főleg a patak lassította le, ott vesztett pár percet. De végül megérkezett nagyjából egyszerre a másik két csapattal. Azokat a saját kontaktjuk, akivel itt találkoztak először, illetve a reinkarnálódott tábornok, Shani Sy vezette. Már hallott a lányról, és valószínűleg az elmúlt három hónapban találkozott is vele. Victor egyelőre jól fedve a növényzetben volt, így a most érkező csapatok még nem szúrták ki őt, de csak pillanatok kérdése lehet, hacsak nem előzi meg őket.

Kree Invázió 3 – Sírrablók és terroristák

” Sose hidd azt, hogy a háború - bármilyen szükséges vagy indokolt is az, - nem bűn.”
- Ernest Hemingway



~ Tó alatti bázis ~
Azt már így ránézésre is látja Ervin, hogy ez nem wakandai technológia, eltért attól, ahogyan attól is, amit a föld többi része használ. A holografikus monitorokon a szimbólumok ismeretlenek és leginkább úgy tűntek, mintha képernyőkímélő lett volna rajtuk. Csapdák után nézett, de semmi ilyen nem volt, így megpróbált belépni a rendszerbe, de nem túl meglepő módon jelszavas védelem várta a fiatal férfit ezen próbálkozás alkalmával. Itt már látszott, hogy a furcsa szimbólumok nem képernyőkímélő volt, hanem valamilyen titkosírás lehetett, vagy egy másik, idegen nyelv.
Közben Joseph is kiadta a parancsokat, egy katona ment oda segíteni a többiek pedig nekiláttak biztosítani a helységet. Úgy fél perccel később rádión jelezték is, hogy találtak még egy kijáratot, de az egyelőre zárva van és számítógép vezérelt.

~ Tó partján ~
Niteris szavai után a nő arcán képzeletbeli fellegek jelentek meg, láthatóan nagyon nem volt elégedett azzal, amit hallott.
- Nincsenek alvóügynökeink Wakandában – mondta. – Szóval a nehezebb utat választotta. HADNAGY! – kiáltott ki.
Pillanatokkal később egy tiszt lépett be a helységbe és tisztelgett a nőnek.

a tiszt:

< - Szedjen ki belőle mindent, a végén pedig nyugodtan ölje meg, hacsak nem hasznos a számunkra – mondta németül. – Nem kell finomkodni. >
< - Értettem asszonyom! – mondta ismét tisztelegve a férfi. >
Ezzel a nő ki is ment a helységből. A férfi a helységben lévő asztalhoz lépett és egy dobozt vett ki onnan, ahogyan kinyitotta Niteris is láthatta, hogy kínzóeszközök voltak benne. Elsőre egy injekciós tűt vett a kezébe és egy fiolából átszívott egy ampullányit a folyadékból. Ezzel indult le Niteris felé nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy beadja neki azt.

~ Dzsungel ~
Victor nem is habozott sokáig, hanem megszólította az érkezőket, akik ennek köszönhetően már ki is szúrták. A férfi láthatta, hogy többen a bejáratot keresték, mert azért eléggé jól volt álcázva még mindig.
- Mr. Montano! – köszönt Shani.* - Örülök, hogy ön is velünk tart.
Végül úgy fél perc keresgélés után az egyik bokrokkal övezett résznél ketten eltűntek. Néhány pillanattal később a teljes rész ott eltűnt, három fa, több bokor és csupán rejtett barlangbejárat látszódott ott.

Barlang bejárat:

- Hogy kíván részt venni az akcióban? – kérdezte a nő.
A választól függően fogja a csapatokat beküldeni, hogy Victor-nak is ott legyen helye, ahol menni akar.

*Ha nem Montano néven mutatkoztál be korábban, hanem álnéven, akkor azt mondta értelemszerűen.

Kree Invázió 3 – Sírrablók és terroristák

” A nők a férfiaknál sokkal titokzatosabb világot képviselnek, más szabályok szerint működnek.”
- Kiss Csaba



~ Tó alatti bázis ~
Ervin jelezte a panaszát Josephnek, miszerint ismeretlen betűkkel, jelekkel vannak ellátva a számítógépek. Ezek után nekilátott annak, hogy próbálkozzon a feltörésükkel. A hagyományos kombinációkkal, azonban még a holografikus billentyűzet is teljesen idegen volt. Úgy nagyjából az ötödik próbálkozás után egy-két pillanatra minden energia elment a helységből, majd úgy 10-15 másodperccel később tért vissza az energia, ezúttal úgy, hogy a monitorokon három különböző kép jelent meg, ezek váltakoztak mindegyiken felváltva.

a képek:

Ezen kívül semmi más nem történt, nem kapcsolt be riasztró – legalább is hallhatóan – nem indult el semmilyen visszaszámlálás, csak a monitorokon megjelenő dolgok váltakozása volt meg.

~ Tó partján ~
Niteris halandzsája és szavai nem igen hatották meg a férfit, sem pedig a nőt, mert csak beszélt és beszélt, de lényeges dolgot nem mondott. Persze igaz volt, amit mondott, de ettől függetlenül arra még mindig nem adott választ, vagy nem árulta el, hogy kicsoda, még szép, hogy senki se hitt neki. A férfi is tovább közeledett felé, mire pánikszerűen váltott alakot Niteris és felvette a démoni alakját, a béklyók a megnőtt felülettől először nyomták a csuklóit és bokáit, majd szétpattantak, a mellkas és comboknál levő szíjak szorítani kezdték a démont. A tiszt meglepetten kiáltott egyet, ám mielőtt Niteris mozdulhatott volna, Reena ott volt felette, rajta és lefogta úgy, hogy mozogni ne tudjon, a nő körmei megnyúltak és vibránium karmok a férfi torkához értek.
< - Ki a fészkes fene maga?! – sziszegte a nő. – Három másodperce van, vagy a túlvilágra küldöm! >
Ekkor a fémes karmok mégjobban hozzányomódtak a démon torkához, aki érezte, hogy ezek úgy hatolnak át a bőrén, mint kés a vajon és a vére is szivárogni kezdett ennek nyomán.

~ Dzsungel ~
A nő egy pillanatra elmosolyodott.
- Rendben van, Viktor – egyezett bele.
Komoran nézett körbe, amikor máris meglett a bejárat, ráadásul milyen módon, plusz őrzése sem volt. A feltevésre bólintott és intett kézjelekkel három emberének, hogy nézzék meg, mérjék fel a helyet.
- De, jómagamnak is annak érzem, esélyes, hogy csapda – mondta halkan.
Nagyjából negyvenen voltak itt most, két húsz fős csoport, illetve ezen felül a két vezető és Victor. A tábornok 10 darab négyes és egy hármas csoportot jelölt ki, saját maguk félúton haladtak, öt négyes, a három fős és végül megint öt négyes csoport haladt. Lefelé volt lépcső, a leérkezés után pedig egy hosszú jó három-négyszáz méter hosszú betonfolyosóra érkeztek, aminek a végén már a bunker volt.

Kree Invázió 3 – Sírrablók és terroristák

” Csak lustaságból ered az, hogy az emberek látszat szerint osztályozzák egymást, és nem találnak egymásban semmit...”
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij



~ Tó alatti bázis ~
Joseph parancsa után Ervin mérlegelt és végül is azt mondta, hogy nem tudja lementeni a dolgokat, tényleg több időt kellett volna rászánnia, amire most nem volt idő. A csapat pedig tovább indult a parancsot követően. Mivel azon felül, ahonnan jöttek egy darab kijárat volt, így arra indultak meg. Ezt sikerült hamar kinyitni, ami után egy ablaktalan rövidebb folyosó következett, ennek a végén újra a kézzel nyitható ajtó volt, amit ha kinyitottak, akkor egy újabb nagy csarnokba érkeztek. Itt nem volt most túl erős a fény, bent párás volt a levegő és friss növény illat töltötte be a helyet. amint beljebb lépnek egy ultramodern hidroponikus kertbe érnek, ahol hirtelen legalább kéttucatnyi növény – zöldség és gyümölcs tövek, bokrok – látszottak. Sokan beért magvak, gyümölcsök, másokon még csak virágok látszottak. Ami furcsább lehetett, hogy két helyen egy epernek tűnő résznél félig megtöltött edények látszottak, és egy ananászbokornál is ugyanez volt a helyzet.

~ Tó partján ~
Niteris ezúttal nem mert ellenkezni, sem elhülyülni a dolgokat és így volt a legjobb, amit tehetett. Ahogyan kimondta, hogy Niteris és Malburg Reena felvonta a szemöldökét és kitekintett a tisztre, aki még bent volt, az határozottan bólintott. Erre a ő hátrébb húzta a kezét, majd egy mozdulattal elvágta a szíjakat, amik még rögzítve tartották a démont. Néhány lépést hátrébb lépett és a karmok visszahúzódtak a bőre alá és csak a szépen manikűrözött körmei látszottak már.
< - A doktor a jelentésében azt írta, hogy maga meghalt Avalonban – mondta. >
Itt érdeklődve nézett a démonra, hogy neki mi is az észrevétele, hozzászólása ezzel.
< - Teljes jelentést kérek most szóban attól a pillanattól kezdve, hogy elszakadt a doktortól, egészen mostanáig >

~ Dzsungel ~
A leérkezés után Victor odalépett a fiatal nő mellé miután feltérképezte a helyzetet. Mindez noha nagyon könnyű terepnek nézett ki, katonai szempontból a támadó félnek közel sem volt az, hanem nagyon nehéz, mert nincs védekezésre alkalmas hely és lehetet volna sorolni órákig a gyenge pontokat. A megjegyzés előtt és alatt is a nő már teljesen magabiztosnak tűnt.
- Ez így túl egyszerű – mondta. – Ezt a tervet én dolgoztam ki nagyjából negyven öt éve. Az alagútban végig érzékelők vannak, ha valamelyik bekapcsol, akkor a tető eltűnik és a folyó beömlik az alagútba.
Végignézett a folyosón megint, majd négy embernek intett, akik a mellényükből porszerű anyagot vettek elő és elkezdték szórni a levegőbe, hogy minden részt befedjen.
- Ezzel észrevehetjük a lézercsíkot, hacsak az ön a páncélos társa nem jön segíteni és jelezni, hogy hol vannak.

//Bocsánat a rövid reagokért, csak nagyon pocsékul érzem magam… //

Kree Invázió 3 – Sírrablók és terroristák

” A szenvedélyek közül a legerősebb, a leggonoszabb és legmakacsabb a nemiség, a testi szerelem, és épp ezért, ha a szenvedélyek, s közülük a legutolsó, a legerősebb, a testi szerelem megsemmisül: a prófécia betelik, az emberek eggyé forrnak, az emberiség elérte célját, nincs miért élnie tovább.”
- Lev Tolsztoj: Bál után



~ Tó alatti bázis ~
Ervin azonnal nekilátott annak, hogy megvizsgálja a növényeket, de Joseph rászólt, hogy ne fogdossa meg őket. Ennek ellenére már látta a fiatal férfi, hogy ezek olyan növények lehetnek, amikről a jelentés szólt. Az erezetük, magának a növénynek és a leveleknek is szürkés volt, mintha fémes anyag alkotta volna őket. De ettől csak erősebbnek látszottak és nem betegnek. Itt nem voltak irányítópanelek, minden automatizáltnak tűnt.
Négy kijárat volt innen – három plusz, amin bejöttek – egy a terem ellentétes oldalán, egy a plafonon, ehhez létre volt, illetve lefelé is vezetett még egy ilyen. Az előrefelé vezető ajtó mögött egy folyosó volt, amin fém tárolóegységek voltak a falak két oldalán, mint egy iskolai szekrénysor, csak nagyobbak. Felfelé és lefelé pedig újabb veteményeskertek voltak. Amennyire a fentihez látni lehetett ott főleg virágok – virágzó virágok – voltak, a lentinél pedig fák. A szekrényes folyosó végén egy újabb zárt ajtó várta a társaságot.
A felfelé és lefelé vezető részen nem volt ajtó, mozgásérzékelős volt, amint érezte a padló, plafon, hogy valaki a közelébe megy, akkor visszahúzódott és a létra is megjelent.

//Így nem tudom, hogy merre is mentek biztosan tovább a látottak alapján, így nem írom le, hogy mi mögött mi van.//

~ Tó partján ~
Niteris beszélni kezdett, majd elmondta gyorsan a jelentését Reena arcán eléggé hitetlenkedés látszott, bár ezért nem lehetett hibáztatni. Valószínűleg bárki ilyen arcot vágott volna mindarra, amit az egykori szimbionta elmondott. A nő a végén újra a tisztre pillantott.
< - Bármennyire is hihetetlen asszonyom, de az igazat mondta – felelte a férfi. >
A démon a hazugságdetektorral nem tévedett, csak a tulajdonossal kapcsolatban, a vallató tiszt rendelkezett effélével, nem pedig a nő.
< - Úgy tudom az olvasmányaim alapján, hogy a természetfeletti lényeket valamilyen céllal küldik vissza. A kapott feladata, célja összeegyeztethető a Hydra-nál betöltött pozíciójával? >
Néhány pillanatot kivárt, még mielőtt Niteris felelhetett volna, akkor folytatta.
< - Amennyiben nem, akkor két lehetőség áll fenn, vagy likvidáljuk, hogy ne jelentsen veszélyt, vagy amit valószínűleg választ, töröljük az emlékeit a Hydra-val kapcsolatban. >

~ Dzsungel ~
Ugyanaz.