Város

Galaxis Védelmezői 18.: A Knowhere

” Akinek akasztófát rendelt a sors, az nem fullad vízbe.”
- Jaroslav Hasek: Svejk



~ Kocsma ~
Ugyanaz, mint előző körben, révén leírtam, hogyha odamentek a kocsmához mit láttok, mi van ott. Csak lehet, hogy beesik Nestor is (ha később ír, mint Ti írnátok, akkor ezt ne vegyétek még figyelembe, mert nem biztos, hogy idejönnek.)

~ Lakókörletek ~
Nestor arra jutott, hogy teleportációval vitték ki a férfit innen, amit tudott hogy nem sűrűn volt ilyen technológia. Z’rah sajnos semmi effélét nem tudott, hiszen még nem találkozott rövidke élete során ilyesmivel. Nagyjából csak a Földnek volt, ahol emberi, skrull és asgardi mágia vegyítéséből hozták mindezt létre. A nagyobb fajok nem használták, maximum csillagkapu technológiaként, mint a shi’arok, vagy a Novák, de az főleg hajókra volt szerelhető, meg a novák tudták kis területen, de ennyire kicsin nem. Ezt leszámítva az isteneknek, istenszerű lényeknek, vagy képességgel bíró lényeknek lehetett jellemző, vagy épp az Embertelen királynő kutyája is tudott teleportálni.
Nestor úgy döntött, hogy átnézi a kommunikátort üzenetek után, azon csak főleg kimenők vannak, hogy a legénységének a hátsóját rugdossa, hogy dolgozzanak gyorsabban, mert nem lesznek készen. Ezen felül valóban volt két időpont is beírva, aminél az első nem volt meglepő, aszerint két napja valóban el kellett volna indulniuk és ennek a bejegyezése volt benne. A másik érdekesebb, most délelőtt lett volna valakivel találkozója, alig 10 perc múlva az Amnesia nevű bárban, ami itt volt a közelben.
Ha úgy döntenek, hogy mennek, akkor letudtak menni az korábban említett bárba. Ott elég sokan vannak, a pultban és a pincérek helyett is robotok voltak. Ami még „feltűnő” lehet Nestor számára, hogy az egyik társa, Jelly is itt van egy kree kapitánnyal együtt. Z’rah pedig láthatott a kapitányság legénységéből két személyt is itt a bárban, egy kree férfit és egy macskaszerű nőt, akiket már látásból ismert.

~ Konzulátusok~
Ahogyan közölte Yalvis, hogy miket akar a férfi összefűzte a mellkasa előtt a karjait.
- Már nem szabadúszó, hanem a Skrull Birodalom rabszolgája, akinek a jogai a nullával egyenlők…
Mindezt igencsak határozottan szögezte le, ezek után Yalvis igyekezett információkat mondani, de nem volt túl sikeres velük.
- Valami újat? – kérdezte ásítva a skrull. – Pontosan tudni, hogy milyen fajokat asszimiláltak és felvették a képességeiket… erről rendszeres beszámoló van Ovar-on.
A Galaktikus Tanács üléseezik ott, általában küldöttek, vagy egyes birodalmak uralkodói jelennek meg ott és folytatnak tanácskozásokat. Egy semleges terület, ahol senki sem követhez el merényletet. Az ötleten hangosan nevetett fel.
- Ezek szerint olvasod az „összeesküvés-elmélet” holonetoldalt, remek, de nekünk információk kellenek nem esti mesék! – morogta. – Hé te ott! Vidd be a foglyot a cellába…
- Azonnal nagyúr! – mondta az idősebbnek tűnő férfi.
Néhány lépés után meg is érkezett, felkapta a földről a foxiait és hátrafelé indult, egy hátsó folyosóra ment, onnan le az alagsorba, ahol egy teljes folyosónyi cella volt, megannyi rabbal. Az egyikbe több rosszarcú idegen mellé hajította be szó szerint őt az alak, majd zárta be a cella energiafalát és távozott.

Galaxis Védelmezői 18.: A Knowhere

” Ha úgy érzed, hogy nem találod a helyed a világban, akkor jusson eszedbe, hogy a kocsmában a pulthoz mindig odaférsz.”
- Tibi atya



~ Amnézia bár ~
Srir már indult volna, de egyelőre ráhagyta mindezt a társára, aki azonban még nem mozdult. Közben feltűnhet az embertelennek, hogy a Galaxis Védelmezőinek a vezetője, vagy vezetőhelyettese (Nestor) is megérkezett egy igencsak egzotikus fajú hölggyel, aki roppant aggódónak tűnt valami miatt és néhány személyt „le is támadott”. Amíg a páros várakozott, addig is egy robot lépett oda hozzájuk megelőzve azt, hogy elindulhasson Jelly.
- Üdvözlöm önöket az Amnéziában, miben lehetek segítségükre? – kérdezte.
A Nova ekkor mondhatta el, amit akart, a szavai után egy mély, öblösebb hangot lehetett hallani.
- Errefelé nem tűröm el, hogy bárkit is sértegessenek a báromban – szólt a hang.
Trenton Ainer volt az, egy zöldbőrű, fehér tollazatú, jó 190 cm magas, széles vállú, eléggé elütve a fajtársaitól.
- Főleg nem attól, akinek a törvényt és a békét kellene betartania ezen a helyen, de képtelen rá! – morogta. – Ezen a helyen maximum nekem lehet panaszom a maguk irányába és nem pedig fordítva!

Nestornak leeshetett, hogyha a kapitány hajója shi’ar tervezésű, akkor kitudta vitelezni két nap alatt is akár az utat, ha nagyon sietős. Hiszen azoknak a hajóknak a hiperhajtóművön felül csillagkapus rendszere is van, ami meg féreglyuk alapon meg – úgy képzeld, mint a Csillagkapuban, vagy a protossnál – bár ezen esetben célszerű volt az erre kiépített kapurendszert használni, ha nem akart pontatlanul utazni, errefelé meg nem volt ilyen. Szóval igen, valóban szinte kivitelezhetetlen volt az egész ennyi idő alatt.
Az Amnéziában igazából még csak azt sem kellett tennie Nestornak, hogy elkiáltja magát, vagy kérdezősködik, amint belépett a bárba és körbenézett azonnal tudta, hogy kihez kell odamennie. Egy furcsa külsejű részben shi’arnak tűnő fiatal lány ült szárnyakkal az egyik asztalnál. Ő volt az egyetlen jelenleg, akinek nem volt társasága. Ha akart, akkor oda tudott menni, vagy Z’rah-val a kapitány embereihez.
A lány rögtön odasietett a pároshoz repülve, pillanatok alatt ott volt, a meglepetéstől a páros némileg hátrahőkölt, a férfi kis híján le is borult a székéről, a nőt is csak az ügyessége mentette meg mindettől. A nő válaszolt gyorsabban, mert láthatóan a férfi már kezdte azt sem tudni, hogy merre és hol van.
- Fogalmunk sincs, másfél napja tűnt fel, hogy eltűnt – mondta. – Jelentettük is a GV-nek, de eddig semmit sem tettek – vonta meg a vállát. – Mi is kérdezősködtünk, de nem látta őt senki, sehol…
Mind Nestor-nak mind pedig Z’rah-nak feltűnhet a Jelly és a hely tulaja közti párbeszéd, mert a tulaj elég feldúltnak tűnt és elég hangos volt, hogy mindenki hallhassa, amit mond.

~ Konzulátusok~
Yalvisnak ugyan nem jutott eszébe annak a három egyénnek a faja, amivel összezárták, de annyit tudott, hogy mind a három skrull galaxisban élő faj példánya. Így annyira nem lehet nehéz kitalálni, hogy valószínűleg államellenes bűnöket követhettek el. A kérdésre a hármas összenézett és megvonták a vállukat.
- Dezertálás – mondta az egyik. – Nem kértünk a háborúból tovább…
Ezzel mindannyian visszamélyedtek a hallgatásba.

//Akkor asszem itt Yalvis kalandja egyelőre véget ér, totál úgy számoltam, hogy amint meghallja, hogy a magafajtákról beszél a négyes, akkor ő fogja magát és lelép észrevétlenül. Kint kezdődött volna a kalandja…//

Galaxis Védelmezői 18.: A Knowhere

” Nem kétséges, rossz dolog, hogy az ember elnyomja a nyájat. De ne ebben véld felfedezni az igazi rabszolgaságot: az igazi rabszolgaság az, amikor a nyáj tapossa el az embert.”
- Antoine de Saint-Exupéry



Nestor még odakiáltott Jelly-nek, bár a fiú nem igen törődött vele. A bár tulaja tehetetlenült tárta szét a karját.
- Ennyit arról, hogy maguknak kéne a rendet tartania és nem pedig balhézni – mondta keserűen.
Nem volt gúnyos, se nem kötekedett, csupán végletekig csalódott, hogy pont azok viselkednek így, akiknek a hely védelme lenne a feladata. Jelly valószínűleg ekkor – mert a KM jófej – aktiválta azt a funkcióját a páncélnak, hogy vizsgálja a másik testében végbemenő elektromos impulzusokat, ezáltal megtudván állapítani, hogy a férfi hazudik-e.
- A panaszom az, hogy maguk így viselkednek, semmibe véve a kisembereket, istent játszva azok felett, akik önöktől várnak menedéket és védelmet – mondta. – Legyek gyanúsított nem érdekel…
Egy pillanatra sem volt ideges azzal, amit mondott, láthatóan tényleg nem zavarta, hogy gyanúsított.
- Nem én kezdtem a fenyegetőzést és bántalmazást – mondta és felhúzta a felsőjét.
A bordákon végig jobb oldalt több vágás, amit kicsorbult penge okozott, bal oldalt még egy vágás a bordák alatti résztől lefelé a deréknál lejjebb, csak ott a nadrág miatt nem látszott.
- Ezeket az a liba okozta – mondta, nem hazudott. – Ezek után fenyegettem meg, hogy jelentem a férjének miket művel és önöknek, hogy közveszélyes… idejött védelmi pénzt szedni, én közöltem, hogy nem fogok neki fizetni, erre megfenyegetett és ezt okozta. Szerintem sokan fognak örülni annak, hogy eltűnt, én is, legalább békén hagyja a vendégeimet és a boltot, de semmit sem tudok róla…
Mindvégig igazat mondott, semmiben se hazudott.
- Van még kérdésük? – kérdezte.

Nestor úgy döntött, hogy Z’rah-t is odaviszi a shi’ar lányhoz, útközben pedig még üdítőt, vagyis cukros vizet is rendelt a társnőjének. Mire megérkeztek a shi’ar-hoz, addigra hozta meg a robot a lánynak a cukros vizet is.
A fiatal shi’ar meglepetten nézett a párosra és az arcára zavar ült ki.
- Igen, ismerem – bólintott. – Itt valami félreértés lesz, azt mondta, hogy ő maga jön és nem mást küld maga helyett…
A hangja elakadt néhány pillanatra, a szemeimben felismerés csillant, ahogyan Nestor-ra nézett.
- Hiszen maga a Védelmezők tagja – mondta meglepetten. – Ezek szerint történt valami a kapitánnyal?
Lehajtotta a fejét néhány pillanatra, majd felnézett.
- Úgy volt, hogy elvisz innen a shi’ar űrbe, Gladiátor császár udvarába, valami más ügye volt, ma ért volna vissza, nem nagyon akart visszajönni, mert aggódott félt. Azt mondta, hogy valami gonosz van itt a bázison… én is érzem, az egész Knowhere sikít a sötétségtől… gonoszságtól. Ezért is akartam én is mihamarabb elmenni innen.

Galaxis Védelmezői 18.: A Knowhere

” A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz - a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég.”
- Stephen King



- Najó, ez már komolyan kezd nevetséges lenni! – fakadt ki a férfi. – Kamera felvételeket kérnek miközben nem engedték, hogy kamerákat szereljünk fel, mert a saját rendszerük megoldja a dolgokat és nem kompatibilis semmi a celestial technológiával?!
Ez igaz volt, hogy tényleg nem engedték szétszedni a rendszert azért, hogy új, ennél alulfejlettebb dolgokat tegyenek be. Ha voltak kamera felvételek – valószínűsíthető, hogy igen – azt Jelly-nek önmagának kellett kikeresnie a központi tárból.
- És jelenteni?! Mit tettek volna?! – kérdezte. – Az a társaság – mutatott a feline nőre és társára, akinél az előbb Nestor és a társnője volt – két napja jelentette, hogy eltűnt a kapitányuk, maguk a fülük botját sem mozdították! Senki sem bízik magukban, az esetek 90%-t nem is jelentik az itt élők, mert tudják, hogy maguk úgysem tesznek értük semmit!
Minderre többen hangosan bekiabáltak, hogy így van, hogy a GV nem tesz semmit, csak azoknak, akik fizetnek, hogy zsoldosok és k*rvák lettek. Láthatóan nagyon nem volt jó a közhangulat. Hallható volt, hogy valaki bekiabált, hogy majdnem egy millió credittől lovasították meg – nagyon sok pénz – két hónapja jelezte, még mindig nem kereste meg senki sem őt. Egy másik, hogy a hajóját lopták el, három hónapig várt, mire közölték vele, hogy igen valóban ellopták a hajót és ki tudja, hogy hol van. Más személyesen ment be, hogy megverték, de nem is fogadták és így lehetett volna sorolni. Nestor ekkor adta le a tanácsokat Jelly-nek, hogy mit is javasol, majd elindult a kapitány embereihez.
- Arról meg nem tehetek, hogy magát nem tájékoztatták kapitány – mondta. – Amilye hanyag munkát végeznek itt a védelemben, az kész csoda, hogy annak a híre eljutott magukhoz, hogy eltűnt az a némber.
Az határozottan nem tetszett neki, hogy a robotokat akarja szétszedni Jelly.
- Felejtse el azok éppen szolgálatban vannak és nincs pótlásom a helyükre! Menjen vissza a saját maguk központjába és keresse ki onnan a felvételeket. Takarodjon a báromból, azonnal! – mondta a férfi.
Egyébként a biztonsági központban tényleg lekérhetőek voltak a felvételek, ez is, hogy ellenőrizzék az egyéb igaz szavakat. Közben többen fegyverrel az oldalukon fenyegetően álltak fel. Senki sem ijedt meg a párostól, a lincshangulat és az egész állomáson levő feszült hangulatban nem lett volna csoda, hogyha a párosra támadnak, ha nem fogják vissza magukat.
- Ja tűnés, menjen és foglalkozzon inkább a kisemberek ügyeivel! – hördültek fel többen.

Nestor közben megérkezett a kapitány embereihez az igencsak paprikás hangulatú bárban, azok felnéztek rá, majd a nő válaszolt.
- Semmibe – mondta a nő. – A rovarlánykát kellett volna elvinnünk valahova, majd mostanra visszajönni, mert a kapitány egy shi’ar nőt akart elvinni Gladiátor udvarába. Ennyit tudunk.
Most már a másik fazon is megszólalt.
- Lehet, hogy az elsőstisztet, vagy a fedélzetmestert kéne megkérdezni, ők lehet, hogy többet tudnak – felelte a részegségtől roppant ízesen.
- Mind a ketten a hajón vannak, a legénységnek kimentőt adtak – vette vissza a nő a szót. – Ők meg várják, hátha felbukkan ott a kapitány.

A nő figyelmesen hallgatta végig, hogy Z’rah mit is mond, ahogyan megerősítést kapott arra, hogy valami történt a kapitánnyal az arca mégjobban elkomorult. Mindezt nem segítette az a közjáték sem, ami a bár közepén zajlott.
- Ezt sajnálattal hallom – monda őszintén. – Remélem, hogy elő fog kerülni és nincs semmi baja…
Z’rah valóban nem hallotta, amiről a shi’ar beszélt, bármennyire is próbálkozott azzal, hogy meghallja. A kérdésére a lány igencsak meglepetten nézett és pislogott is néhányat hirtelen jött zavarában.
- Teleportálni? – kérdezett vissza. – Nem tudok ilyesmit… azt érzem, hogy ez a gonosz a helyiek dühéből, haragjából, agressziójából, kétségbeeséséből táplálkozik és minél több ilyen van itt, ő annál erősebb…
A következő felvetésre ismét zavarba jött.
- Nem hiszem, hogy olyan nagyon nagy segítség lennék, nem értek a nyomozáshoz, szerintem csak hátráltatnám önöket – mondta. – Nassis vagyok.
Lepillantott a poharára ekkor, majd vissza fel Nestor-ra nézve.
- A kapitány is telepata, ő is hallotta – mondta. – Gondolom önnek is feltűnt, hogy a legtöbb telepata shi’ar elmenekült már, csak azok vannak itt, akiknek nincsenek telepatikus képességeik.
Ami azt illeti erről Nestor is hallott már, hogy a telepaták, nem csak a shi’arok, de mindenki más is elhagyta az űrállomást valamiért, igencsak sietős körülmények között.

//Nestorék is hallják a teljes közjátékot, mert eléggé hangosan megy.//