Halloween 2017 - Árulás az elhagyatott házban

~ Caroline Hex ~

Elmeséltem, mit láttam, ha már így rákérdezett és be is igazolódott a sejtésem, ők nem futottak bele ilyen dolgokba.
- Akkor ezek szerint én kiemelt figyelmet kaptam. Bár sejtem miért.
Haladás közben találgattunk, a sorozatból szerzett tudásunkra hagyatkozva, hogy mivel állhatunk szemben. Annyi tuti, hogy egy család meghalt itt...vagy várj...még az se tuti, egyértelmű bizonyítékot még nem találtunk rá, vagyis az erőszakos halálra. Mert a mostani hely ahogy elnézem...de nincs sok idő nézelődni, az a valami csak jön és kb ilyen Jurassic Park-os feelingben hallom, mintha a t-rex közeledne. Társam megkérdezi, hol van a maradvány, vagyis a foltos ruha. amit mondtam, hogy kísértetünk nagyon őrzött. Mutogatok felfelé.
- Fent. Az első emeleten, aaa - gondolkodok melyik szoba is volt - asszeeem, ahogy felmész a lépcsőn, bal oldali. Nem nehéz rá ismerni, össze van égve az egész, és abból nyílik egy újabb szoba, a rumlis hálószoba, az ágy végén van a láda, nyitva...már ha, nem csukta vissza. - közben ha kell segítek nyitni a nagy nehéz ajtót - De nem tuti, hogy az egy maradvány, de annyira vigyázta, hogy biztos valami fontos. - és segítek csukni is.
Most talán biztonságban vagyunk, csak az a ciki, hogy zsákutca, ráadásul, azt hittem kint a kripta, de nem, ez egy föld alatti temető, de akkor az előző az mi? Krematórium? De hát nem volt semmi eszköz, se asztal, semmi. Mik lehetnek azokban a fiókokban vajon? De ez a kérdés most melékessé válik, amikor meglátom a hullát.
-B*zd...- kiszalad, de mielőtt kérdeznék, hogy a szemem képrázik-e miután felismertem a fazont, megerősíti, magas hangon, nem csondálom, hogy kibukott, én is csak rajtam egy kissebb sokként jött ki - Ez egy cseppet sem király, álmomban itt kapott el...vagyis a házban. Én így biztos nem hagyom itt, kössük meg vagy ássuk el. -még inkább kezdett eluralkodni rajtam a pánik, ahogy a rémálmom jutott az eszembe. Annyi eszement dolog történt már, hogy most egy felkelő hulla már nem oszt nem szoroz, lehetőséget se adnék. De közben a lépések is dübörögnek...szét fogok robbanni a feszültségtől.  Bár én az öregen tartom a szemem és agyalok mit kezdjek vele, a másik lány a szörny miatt jobban aggódik és már egy terve is van, hogy jussunk ki a csapdából.
- Ez tök jó ötlet lenne, ha egy emberrel állnánk szemben, de ez a valami. - mutatok az ajtó felé - Nem tudjuk mi ez és mekkora, lehet esélyünk sincs megmozdítani se, nem még belökni ide. Nem hallod hogy döngnek a léptei? - kicsit nekem is emelkedett a hangom, kb úgy érzem, hogy mintjárt felrobban a szívem és helyben kimúlok, kegyes halál is lenne, jobban venném, mintha szét cibálna valami, vagy még rosszabb amibe belegondolni se merek.
A fejemet fogva álltam meg egy újjabb szuszi szünetre, mielőtt tényleg elájulok. És körbe néztem, hátha van itt valami amit eddig nem láttunk, remélhetőleg a szörny addig nem törte át az ajtót, amit még eltorlaszolni sem tudtunk rendesen, nincs mivel. Csak sírásó felszerelés van, pár ásó meg egyéb, meg a hulla és ennyi, nem sok semmi. A hulla sem kelt bennem épp jó reményeket. Ha lány nem nyitotta ki az ajtót és vettük menekülőre, magamhoz vettem egy ásót és óvatosan megközelítettem a pasit. Először csak megbökdöstem a lábammal ütésre kész tartva a lapátot, ha nem mozdult, ellenőriztem az életelleit, biztos, ami tuti, és ha halottnak nyilvánítható, lábbal begurítom az üres sírba, aztán földet rá.
- Álmomban elkapott, ezt valóságban nem fogjuk eljátszani. - lihegbe mondom miután végeztem.
Ezután jó alaposan megnéztem még egyszer az egész "termet", hogy tuti nincs-e semmi egérút. Ha nincs, tényleg szembe kell nézni a szörnnyel. Kicsit kezdek már megkattanni, épp ideje...

Árulás az elhagyatott házban

Következő körváltás: 2018. február 8. (csütörtök)

Térkép:

Játékosok: Jayden Anderson, Moira Amelia Sheppard, Daniel Washington, Caroline Hex

Moira elkezdi építeni a megfelelő barikádot, Caroline ellenőrzi, hogy mozog-e a holttest. Hiába bökdösi a lábával, semmi reakciót nem ad az öregember holtteste. Ha ellenőrzi a pulzusát, akkor ugyan úgy sem talál semmit. Ha mindezek után még mindig nem biztos a test halottságában, akkor a lélegzését is megvizsgálhatja, amit szintén nem talál. Persze ezek nem jelentik, hogy halott, hiszen lehet csak nagyon-nagyon lassú a szívverése. Mindenesetre, a lány simán be tudja lökni a testet az üres sírba. Ahogy a test leért a sír aljára hirtelen nagy hanggal beomlott. Ha megnézi a lány, láthatja, hogy valamilyen alagút van lent.

Közben Moirának nem maradt sok lehetősége. A lapátokkal ki tudta barikádozni az ajtót, ez szinte minden embert visszatartott volna. Viszont nem volt garancia arra, hogy aki vagy ami üldözi őket az ember. Ha meg akarja még erősíteni, akkor el tudott mozdítani pár sírkövet az ajtó elé, amik talán növelik a barikád erősségét. A lépések egyre közeledtek, hamarosan az ajtó előtt lesznek közvetlenül. Szint egy végtelenségnek tűnő pillanat volt, mire a következő hang beszűrődött kintről. Ezt a csendet törte meg a vad kopogás és egy ismerős férfi hang.
- Moira?? Moira, bent vagy? Mindjárt itt lesz, be kell engedned!-

[/color]

~ Caroline Hex ~

Elég reménytelennek tűnt a helyzet. Ugyanbe tudtunk menekülni egy helyre, ahol elég masszívnak tűnt az ajtó ahhoz, hogy egy ideig legalább visszatartsa azt a dögöt, de más kiútat nem igazán láttam, ami ciki. Közben elmondtam neki, hol találja azt a valamit, amit annyira véd a kísértet, ha történne velem valami, vagy ha nem akarnám elkísérni az öngyilkos küldetésre, mert őszintén, a filmekben tök jó, hogy túlélik meg megmentik a napot meg minden, de ez kib*szott valóság, itt simán beadod a kulcsot aztán heló.
- Hát, én inkább megpróbálnék kijutni vagy meghúznám magam valami biztonságos helyen reggelig, és hagynám a rambózást azoknak, akiknek megy is. Ahhoz meg pláne nem füllik a fogam, hogy visszamenjek az emeletre, majd az, akinek két anyja van...
Közben kaptam egy kisebb sokkot, amikor megláttam az öreget, neeem, nem, nem, ez így nem maradhat. A társnőm rá csodálkozik, hogy álmodtam a házzal.
- Ja! Jó nagy idióta vagyok, hogy vissza jöttem, igaz? - tudom, csak kell egy kis megerősítés - Mondjuk, mentségemre legyen mondva, álmomban nem volt ilyen durva, ott nem jutottam valami sokáig, mert lelőtt ez az,...-mutatok az öreg felé, nem merem csúnya dologgal illetni, mert még felpattan - ez.
A másik lánynak volt egy ötlete, hogy juthatnánk ki innen, de lebeszéltem róla. Nem hinném, hogy kikéne nyitni azt az ajtót, amíg itt topog az az izé, az se biztos, hogy megállítja az ajtó, szép kómótosan dönget idefelé, hogy borulna a nyakába egy kád szentelt víz...Reméli van jobb ötletem, heh, persze, nekem mindig.
- Majd mindjárt lesz. - végülis, ha nem más kinyírjuk magunkat, még az is jobb,mintha széttépnének, nem? Arra legalább jó lesz az a kés...
Az optimuzmusom meg jól elhagytam valahol, talán Jézusnál, legalább vigyáz rá.  De előtte, még elföldelem az öreget, amíg ő barikádozza az ajtót. Leellenőriztem persze az életjeleket, úgy fest halott, hát jó, akkor fogtam és berúgtam a megásott sírba, de a test tompa puffanása helyett, valami hangosabb jött ki a gödörből, mire társnőm úgy megijed, hogy engem is halálra ijesztett, a szívem majdnem kiugrott.
- A rohadt életbe...- kapok a szívemhez és nyugszok, amikor oda nézek és látom csak mű majré.
Hirtelen nem is tudom mit hittem, mi történt, mert nem figyeltem rá, épp az öreg eltűntetésével voltam elfoglalva. Nem hibáztatom, érhető a reakció, mindketten pattanásig vagyunk a feszültségtől, úgy rettegünk.
Ami a hangot illeti, beszakadhatott valami, de a jó hír, lett egérútunk, a rossz hír, nem tudni hova vezet és egyáltalán biztonságos-e. De nem nagyon van választásunk.
- Köszönöm, Istenem! - mondom halkan, fellélegezve.
Kezdem nézegetni a járatot, hogy milyen mély és hogy tudnánk egyben lejutni, persze mindezt a lámpám segítségével, ami végig itt volt velem.
Közben a léptek zaja is eltűnt, nagy lett a csend...ez nem valami jó jel, én is megállok, abbahagyom a nézelődést, nagyon remélem nem indul el a másik irányba, az egérútunkhoz. De nem, nagy dörömbölés töri meg a csendet, majdnem eldobtam megint mindent ami a kezemben volt. Valami Moirát szólongat, gondolom a csaj, aki felismerte a hangot, a sérült nyomozóé volt. Érdekes dolgokra képes az adrenalin,de nem hinném, hogy sérült karral, így bírná verni az ajtót.
- Nehogy kinyisd! - szólítom fel halkan, de hál istennek neki sem áll szándékában.
De ennyit a dübörgőről, ideje meglógni.
- Igen, valami járat. Annyi tuti, hogy puhára érkezünk, aztán, hogy mi vár oda lent...majd meglátjuk, hátha szerencsénk lesz. Na menjünk! - már ha biztonságosnak tűnt, leugrottam vagy lemásztam.
Egy ásót is vittem magammal fegyvernek, próbáltam nem magamba állítani és a lámpámat sem elejteni. Egyből kapkodtam is a fejem és lámpám, van e valami mozgás, majd arrébb álltam, hogy a másik lány is le tudjon jönni.

~ Caroline Hex ~

Beszorultunk egy szobába és látszólag nem volt kiút, ha nem kapok frászt az öreg láttán és akarom mindenképp eltüntetni, talán most is csak néznénk egymást riadtan és kezdenénk lemondani a túlélés esélyeiről. Idióta vagyok, hogy visszajöttem, már szerintem, de a másik lány nem erősít rá.
- Emlékképekből épül fel egy álom, úgyogy ja, de azért vehettem volna valamiféle omennek, hogy távol kéne maradnom, csak ez a francos kíváncsiság...a tegnapi meg, hát maradjunk annyiban, hogy amúgy se vagyok egy fegyverpárti ember és több dolog miatt is ellenzem ezt a fajta szabad fegyvertartást ami itt van, de biztos van előnye is.
Na de mázlinkra, a megásott sír valójában egy földalatti alagúthoz vezetett. A nagy zaj nem csak a falap törése miatt volt, üveges hangot is lehetett biztos hallani, ha fülelt az ember és nem épp a saját szívdobogását akarta elnyomni. A testnek is van haszna, megtaláltuk a kijáratot és nem mi érkezünk az üvegre és vágtuk össze magunkat. Körülnéztem a lámpámmal, nem tűnik a veszélyesnek, de az üvegcserép és a faszilánkok miatt óvatosnak kell lenni, ha nem akarjuk magunkat összevágni. Magammal vittem egy ásót is, hátha le kell csapni valamit és eszembe jutott az is, hogy esetleg átkutathatnánk az öreg zsebeit, de ha fegyvert találunk is, én nem tudom használni, lehet több kárt okozok magunkban mint amúgy, szóval nem vinném és örülnék ha a másik lány se, ebben az idegileg felfokozott helyzetben, ha tudná is használni, nem hiszem, hogy képes lenne normálisan célozni. Rráadásul elég ijedős, nem lenne poén, ha ijedtében hátba lőne vagy magát lábon. Először elég szerencsétlenül ment a művelet, de végül nagy nehezen sikerült lemászni, áldom magam a sportosabb öltözetért. Miután lejutottam, kisebb karcolásokkal megúszva a dolgot, arrébb állok, hogy a másik is le tudjon jönni. Közben hallgathatjuk, hogy kint küzd tovább az az izé és pszichésen próbál minket megtörni a sikolyokkal, de próbálom figyelmen kívül hagyni, ez úgyis csak megtévesztés akar lenni, ha mégsem, hát...már mindegy.
Elég alacsony a belmagasság ebben az alagútban. Kicsit olyan, mintha törpök bányász alagutja lenne, legalábbis szerintem. Szerecsére görnyedve tudunk haladni, nem a legkényelmesebb de élünk, szóval...Aztán elágazáshoz érünk, egyértelmű, hogy felfelé kéne haladni, hátha visszajutunk a felszínre újra, a másik lány meg is jegyzi.
- Szerintem is felfelé kéne, de próbáld meg azért.
Mert ha továbbra is lefelé haladunk, soha nem jutunk ki innen, normál esetben, de ami ebben a házban van, semmilyen értelemben se mondanám normálisnak, úgyhogy ki tudja.

~ Caroline Hex ~

Ezekszerint egyikünk sem bírja a fegyvereket, ami annyiból jó, hogy nála sincs eldugva semmi, bááár ha lenne, a nyomorult kés helyett az lenne a kezében, na mindegy.
Nem volt valami hosszú ez a földi alagút, hamar elérünk egy elágazáshoz. Szerencsére nem veszünk össze merre kéne menni, nyilván fel. Le is ellenőrizte és jup, "onnen fúj a szél" is, úgyhogy irány. Hamar elérünk egy létrához, elég magasnak tűnik innen is, remélem nem korhadt vagy valami, mert az úgy buli lesz. Leellenőrzöm mennyire "stabil" és óvatosan felmászok, a lámpával a számban. Fent kicsit hezitálok ugyan kinyissam-e a csapó ajtót, de nem ülhetünk itt örökké, fellököm. Na, még egy égett sátáni szoba, ilyet már láttam, valami új? Kicsit azért körbe világítok. Nincs úgy összeégve, mint a másik és itt nincs törött üveg. De bakker, ezek idézgettek valamiket? Vagy mi ez a sok ilyen szoba? Meg minek ennyi? Ugyanott nem jó? Vagy egyidőben csinálták? És mi ez a szag? Biztos, hogy mentünk annyit, hogy legalább a földszinten legyünk. Vagy lehet hogy ahol mentünk, az egész csalókán lejtett lefelé? Áh, ilyen mértéket csak észrevettünk volna, ez bullshit...de nem értem, mit vagyok már megint meglepődve...
Közben ahogy cikáztak a kérdések a fejemben, kicsit el is feledkeztem, hogy van még itt valaki, amikor megszólal csodálkozok rá, hogy jé, közelebb van mint gondolnám. Enyhén kitörte a frász, ahogy látom, hallom.
- Nyugi, van fent egy ugyan ilyen, csak az durvábban össze van égve és az a komoly, hogy ott még biztonságban is éreztem magam, öö viszonylag, a mini templomhoz képest biztosan. Na de mi a franc lehet ez?
Közelebb megyek az égett folthoz a csillag közepén, hogy közelebbről megnézzem, bár én sem tudom, mit vélek látni benne, de ha nem találok semmit, az egyetlen kijáratra szegezem a lámpám. Sóhajtok egy nagyot.
- Az a para, hogy fent, a hasonló szobából nyílt a para szoba...a torzuló képpel meg minden, tudod...- megyek közelebb az ajtóhoz lassan óvatosan - Mondjuk nem sok választásunk van, úgyhogy...- hallgatózok kicsit, de ha nem hallok semmit, mint fent az első ajtóknál, befeszülve, ugrásra készen nyitom az ajtót, mondjuk nem tudom hova az anyámba szaladnék, ha bejönne valami, de ha már rutin. Amúgy...kezdek belefésulni a félelelmbe vagy nem tudom, hogy lehetne ezt az érzést leírni, ilyen van?


//Bocsi, ezt benéztem, csak a napot néztem...><"//

~ Caroline Hex ~

A szoba, ahova kijutottunk, nekem nem volt akkora újdonság, már jártam hasonlóban és amúgy is, amíg nem hallom követés zaját vagy bármi egyebet, ami nem tőlünk származik, valamivel nyugodtabb vagyok. A másik lányt is nyugalomra intem, de ő " nem tud megnyugodni", hát oké, én sem vagyok a nyugalom mintaképe, de ahogy élnézem, közelebb állok hozzá, mint ő. Most ráhoznám a frászt, hogy a felfokozottabb érzelmi állapotban lévőket jobban szeretik a démonok játszópajtinak, vagy hasonlók, de elég idegbajos így is, még az hiányzik, hogy ijesztgessem. Nem is mondtam inkább semmit, csak oda mentem az égett csillag közepére és megnéztem a hamukupacot. Volt rajta egy cetli, fel is emeltem, hogy közelebbről megnézzem.
- Találtam valamit. - lefújtam róla a hamut és próbáltam megfejteni.
Latin szöveg lehet, sőt, ez hülye egyértelmű megállapítás volt, szerencsére az orvosin tanulunk valamennyit, úgyhogy megpróbálom lefordítani. Igaz, ha jól sejtem milyen szövegből származik, nem egészen ilyen témákra szakosodunk, de gyakorláshoz szinte csak a régi szövegek állnak rendelkezésre, úgyhogy van remény. Na lássuk, a Sanctus az szent lehet, a Dominus meg úr vagy uralkodó, az egész biztos, Infernus gondolom, tűz vagy pokol vagy ilyesmi, az Ad egyszerű kötőszó, de hogy mi lehet az Astra, arra tippem sincs.
- ÖÖÖ...-próbálom összerakni a szöveget - Valamiii Szent Ura a Pokolnak...vaagy ilyesmi lehet, éés a többit nem tudom de tuti valami sátánista cucc...-hezitálok eldobjam-e a cetlit- Nem mintha meglepne. - motyogva hozzá teszem és végül mégis eldobom.
Végül megcélozzuk a másik szobát, hátha, ott nincs ilyen büdös. Óvatosan nyitok ajtót. Szerencsére nem vár bent senki, csak egy fém ajtó koponyával, aminek a homlokába van vésve valami, közel megyek, hogy megnézzem. Egy találós kérdés...milyen beteg már. A másik lányon ismét kitör a para.
- Rengeteg hülye, elmebeteg ember van,...valakiktől öröklődött.- csak ennyit jegyzek meg, közben már töröm a fejem a hülye találós kérdésen, de hiába olvasom, nem mond nekem semmit.
Mi az isten lehet?! Közben úgy néz ki más képes gondolkodni, annak ellenére, hogy majd szétveti a félelem, koporsó....akkor se jutott volna eszembe, ha agyon ütnek, pedig tökre "témába vág".
- Simán lehet. - és most kíváncsian várok vajon mi történik, ha semmi.. - Szerint ismételd meg hangosabban és határozottabban. - és próbálok nem túl feltűnően távolodni tőle egy lépést.

~ Caroline Hex ~

Eldobtam a cetlit, aminek a szövegével nem tudtam mit kezdeni, csak egy már egyértelmű dolgot újra kijelenteni. A másik szobában egy talányba botlottunk, amit a másik lány szinte egyből megfejtett, én nem tudom meddig álltam volna itt hülyén bambulva a koponyára, pedig annyira illik a szituhoz a válasz.
MIvel hirtelen nem reagált az ajtó, bíztattam, hogy mondja ki hangosabban, de mielőtt megtehette volna egy nagy kattanást hallottunk, megint csak majdnem eldobtam a lámpám olyat ugrottam, hiába tűnök nyugodtank...Kinyílt a vas ajtó, egy kisebb szobát rejtett, ahol a többi helységgel ellentétben van fény, de azért készenlétben tartom a lámpát is. Gyorsan körbenéztem mielőtt bent mielőtt beléptem volna. A másik lány szerint lehet ez a helység egy amolyan koporsó, biztos a csonti miatt, ami az én tetszésem sem nyerte el.
- Vagy inkább pánik szoba, lehet az ő lelke ragadt itt. - közben megakadt a szemem a festményen - Hé, ugyan ez a kép volt ott...ami eltorzult. - nem vettem le róla egy ideig a szemem, de kíváncsi voltam mi van még bent.
Plusz ez a szitu nem is volt olyan cpeery, mint amikot a másik képet láttam, ott valami erőteljesen figyelt. A csajszi nem akar bejönni, nem gáz, de én attól még benéznék.
Bementem és ha nem csapott agyon semmi, először a polcokon lévő tárgyakat néztem meg, főleg a gyűrűket és a könyveket, közben kérdezte a másik lány, hogy meg tudom-e nézni a csonti keze alatt a papírokat mire bólintottam.
-Az lesz a következő.
Miután végeztem a polcokkal, megközelítettem óvatosan a csontvázat és a keze alatt lévő papírokra vetettem egy pillantást, hogy mik lehetnek.

// Bocsánat, de nagyon elszámoltam az időmet, kedden váltok kört.

~ Caroline Hex ~

A másik lány nem mer, akar bejönni a szobába, gondolom a csontváz rádob, én azért körül nézek, nem tudni hol bukkanunk rá a kijutás kulcsára. Szemügyre vettem a polcokat, főleg a gyűrűket és a könyveket. A gyűrűktől furcsa érzsem lett, minél közelebb mentem hozzájuk, annál inkább erősödött, volt egy amitől ugyolyan paranoid érzésem támadt, mint fent. Hozzájuk érni viszont nem mertem, csak tisztes távból néztem őket, de innen nem láttam semmi furát rajtuk. A könyvekhez érve, számomra indokolt lett a két összeégett szoba és a ház egyéb "furcsasága".
- A könyveket elnézve, megdolgoztak ezért az állapotért. Akad "pár" okkult témájú könyv... - ekkor akadt meg a szemem valamiken - és egyéb is...
Találtam két fura könyvet, amik elsőre valahogy nem illettek a gyűjteménybe, az egyik betegségekről, a másik valamiféle gombákról szólt. A betegségeset még talán megértem, főleg a "rossz levegő teória" miatt, de a gombás? Megfordult a fejemben, hogy belenézek, de annyira nem vagyok bátor, hogy bármit összefogdossak ebben a szobában. Végül inkább áttérek a papírokra a csontváz keze alatt. Az első oldal után leesett, hogy ez valami napló féle lehet, itt már kénytelen voltam megfogdosni a papírokat, legalábbis, hogy szét húzzam őket és eltudjam olvasni a többit is, igyekeztem óvatos lenni és inkább a lámpa végével mozgatni őket. Lapról lapra egyre kuszább a történet és a kézírás is, aki írta szép lassan megbolundulhatott, mondjuk nem is csondálom, lehet őt is elére az a "dögvész", ami a többieket is. Számomra két kulcsszó van a történetben, a tó és a démonok és itt jön a feltételezésem, a démonok lehet valójában nem is démonok, hanem az a gomba, ami adta a fura szagot a tónak...de akkor miért ragadt itt a lelkük? Vagy lehet, hogy a gomba spórái az egész házat ellepték már és csak képzelődünk? Próbálnám tovább olvasni, de a vége már totál kivehetetlen. Közben azért megosztom a másik lánnyal is, hogy mi ez.
- Ez egy napló, arról a részről, amikor valszeg minden elromlott. A tóval kezdődött az egész, már ha...jól értelmeztem, azután hülyültek meg, hogy rátaláltak, úgyhogy ott van valami, ömm az egyik könyv után, gondolom valami gomba...a Sátán gombája...- úristen de bénán hangzott - De mit kezdünk vele? Gyújtsunk fel egy tavat? Szórjunk bele sót? Csináljunk valami szent gombaölőt? Vagy mi a...? - sóhajtok, de megnyugvás helyett csak jobban felpumpálom magam - Ez csak nekem tűnik egyre bizarabbnak? Még a végén kiderül, hogy nincs is semmi természetfeletti, csak valami mérges gomba szórakozik az agyunkkal. Lehet a bejáratnál fekszünk nyáladzva és már legalább háromszor hugyoztuk össze magunkat, miközben döglődve készülünk a Nirvánába...Mi a f*szért kellett ide jönnöm? A rohadt k*rva életbe, legszívesen szét verném az egész kócerájt. - az utolsó mondan közben felrúgtam az asztalt is, kicsit elgurult a gyógyszerem, kiadtam magamból egy kis feszültséget, de nem mondhatnám, hogy sokkal jobban vagyok.
Egy pillanatnyi hatás szünet után, lendületesen elhagyom a szobát és megindulok a másik kijárat felé.
- Lesz*rom, csak jussunk ki innen. - jelentem ki unottan.