Halloween 2017 - Árulás az elhagyatott házban

//Bocsi srácok de valami rosszat ehettem tegnap mert nagyon beteg vagyok, csütörtökön lesz új kör//

~ Caroline Hex ~


Találtam egy ijesztőbb szobát, legalábbis a hideg kicsit kirázott tőle, de lehet csak azért, mert belegondolok valamit, ami talán meg se történt, sőt, még csak hasonló se. Mindegy, jobbnak találtam elhagyni a szobát, amúgy se nagyon van mit nézegetni benne, a korom, a viasz, meg az üvegdarabok, na meg a felfestés, amit nem valószínű, hogy így ránézésre egyből felismerek, ennyire nem olvastam utána az ilyen...szertartásoknak, vagy akárminek is a maradványa ez.
Visszamegyek a kezdethez, de épp csak megteszem az első lépést, sikítás csapja meg a fülem, ki sietek a lépcsőhöz és hallgatózok kicsit, de hallok valami motyogást, talán beszélgetés, akkor nagy gáz nem lehet, mindenesetre, nem megtámadta valami, szóval folytatom a dolgom. Vissza a kezdő szobába, az északiba, onnan pedig baloldali szobába megyek tovább és találok is egy régi, mini, házi templomot. Végig megyek a padsorok közt, vetek egy pillantást a földön szét szórt kottákra. Sóhajtok és leülök az első sok egyik padjára. Nem tudom mi a francot keresek ennyire, de kezdem unni egy kicsit. Leveszem a táskám és kihalászom a vizem, hogy igyak egy kortyot. Az a baj, hogy már kezdtem beparázni és sztorikat kitalálni meg eeh, túl komolyan venni, minek? Ez csak egy szaros öreg ház és eddig csak a képzeletem riogatott, semmi olyat nem találtam, ami úgy önmagban túl gondolás nélkül olyan baromi ijesztő lenne, ez is...előtúrom a rajzot a zsebemből. Ez a firkálmány a hibás az alaphangulatért, mindjárt megoldalak! Kihalászom a gyufát a táskámból, kiveszek egy szálat és meggyújtom, majd a rajzot is megpróbálom. Közben a lámpát a hónom alatt szorítom. Ha sikerült elégetni ezt a vackot megyek tovább az ajtó felé, ami kivezet ebből a szobából.

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Túl jutottam az első szobákon és most kezdek kicsit a ház mélyére menni, de mintha kezdeném elveszteni az érdeklődésem, eddig feszülten vártam a történéseket, felkészülve a meglepetésre, de semmi...kezd elérni a csalódás, hogy csak egy régi öreg ház, néhány színes fantáziával ellátott ember meséivel megturbózva. Ahogy bementem a mini házi templomszerű dologba, le is dobtam magam az első padra, gondoltam eljött egy kis pihi idő, egy kis ivás, közben merengés az élet nagy dolgain, például azon, hogy mit is vártam ettől a kis kiruccanástól. Végül kicsit felszívom magam és úgy döntök elpusztítom a para forrást, szerencsére hoztam gyufát. Egyik kezemben a gyufa, másikban a rajz, kill it with fire! Kiáltok fel magamban és meggyújtom a rajz sarkát. Nézem ahogy ég, szeretem a tüzet, ahogy táncol meg minden, de ez most érdekesebb mint szokott, színt vált...hmm és ceruza rajznak néztem, de ha zsírkréta vagy kréta rajz lehetséges, hogy színezi a tüzet, nem? Mindenesetre szép, de az már furcsább, hogy a szaga is változik. Ja és most jön a jó rész, kellett nekem vergődni, hogy nem történik semmi, zenét hallok...zenét, ilyet templomit, gregoriánt vagy olyasmit. Merjek nézelődni? Nem hajítom el a kották közé az égő rajzot mert itt kőkövön nem marad, de azért körül nézek, először arra amerre bejöttem, utána a sarkokat, hogy épp megviccelnek-e, de lehet rejtette hangfalak vannak valahol, ez könnyű követni kell a hangot...de mindenhonnan jön! Vagy a terem akusztikája ilyen f*sza, vagy ez kajak a fejemben szól...eddigre a rajz már valszeg elégett, úgyhogy a felszabadult kezeimet a fülemre tapasztom, vajon elhalkul-e a zene. Az viszont nyugtató, hogy eddig semmi mozgást nem láttam, de vajon ezt a rajz elégetése váltotta ki? Mindegy, ha nem jelenik meg semmi, se Lucifer se Isten, tovább megyek a másik szobába, ami innen nyílik. Na, itt a ház vége, innen nincs hová menni, egy ilyen kegy...izé oltár, egy Jézus szoborral, előtte pedig kaja és innivaló van. Nem tudom, hogy most a szemem káprázik-e, de nem megyek oda megtapogatni, hogy szilárd dolgokról van-e szó a valóságban. Megnézem itt is, mint a tornateremnél, hogy vannak-e idegen nyomok, mert bár nem tudhatom, régen milyen tartósítási formák létezte, de a kosár tartalma nem tűnik romlottnak, ha minden igaz. Még megnézem magamnak a Jézus szobrot, hátha látok valami furát rajta, még egy gyors szoba körbe világítás és inkább lelépek innen, vissza a lépcső előtti részre. De itt legalább történt valami...érdekes, ezek után nem tudom, hogy az összeégett szobából nyíló ajtók mögé mennyire akarok bekukkantani. Te, amúgy a zene ismerős volt, már a szöveg, nincs ebből feldolgozása a...Guns n Roses-nak vagy valamelyik hasonló rock bandának? Mintha hallottam volna az egyetemi nyílt napon az egyik standnál...

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

A templomi részen megpihentem kicsit és levezettem némi feszültséget, amit a hirtelen kiábrándultságom okozott, erre megszólalt valami környezethez illő zene. Megfordult a fejemben, hogy valaki trollkodik velem, el is kezdtem nézelődni, de lehet, hogy a ház játszik az elmémmel. A füleimre tettem a kezem, hogy változik-e valami és igen, halkult, párszor még levettem a fülemről a kezem és visszatettem, hogy jól hallom-e, hát ja, úgyhogy ez jön valahonnan. Nézelődtem kicsit, hangfalat nem találtam, a forrást nem tudtam kiszúrni, mert mindenhonnan jön, így nehéz eldönteni merre induljak, egy szobában amúgy se akartam sokáig vacakolni, ezért inkább tovább mentem. A másik szobában az oltárnál, kaja volt, frissnek tűnt, de továbbra sincs semmi nyom, úgyhogy, ha csak nem tud valaki repülni, nem tudom hogy teremtette ide.A gyümölcsök nem tűnnek műanyagnak, de azért nem fogdosom meg, hogy biztos legyek benne. Más furcsaságot nem találtam a szobában, de ahogy elhagytam, mintha követne egy tekintet, figyel valaki. Ha kiderül, hogy ez valami átverés show kicsit pipa leszek, de akkor eddig is éreztem volna, hogy figyelnek. Idegesít, hosszútávon meg főleg fog. Párszor hátra nézegettem a vállam fölött amíg átmentem vissza az utolsó szobához, az égett kormos mindenbe. Innen folytattam az utam, na most van itt három ajtó is, gondolom mindben zsákutca lesz, ha csak nem találok valami olyat...kezdem a balomon lévővel és így szépen sorba. Visszatérek a fokozott óvatossághoz és már azt az ajtót is figyelem amin bejöttem. Nyitom a keleti ajtót ééés lendület.

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Isten mindent lát...és most engem néz, vagy mi? Irritáló, amikor érzed ahogy egy bájos szempár a hátadba fúródik, mint valami penge. Nehéz eldönteni, hogy ez az idegesítőbb vagy az amikor valaki nem ismeri a személyes tér fogalmát és rááll a nyakadra...Mindegy, próbáltam ignorálni, és folytatni a felfedezést, át mentem az utolsó szobába, még 3 szoba és kivégeztem az emeletet. A kiválasztott szoba ajtajának felszülve, kívánok egy harmadik szemet a tarkómra, mert így elég szar két ajtót figyelni, legalább. Az megosztott figyelem nem olyan hatékony, mint amikor egy dologra fókuszál az ember és minél többfelé osztódik, annál rosszabb, de nem szeretném, ha meglepnének. Amúgy is, nőből vagyok vagy mi, jól kéne menjen ez nekem. Benyitok, üres, mármint egy lelket se látok, bezzeg ha médium lennék, hehe...legalább némi gyenge elbaszott humorérzékem még van. Úgy néz ki, megtaláltam a hálót, legalábbis az egyiket, és valaki nagyon kereshetett itt valamit, legalábbis, az én szobám akkor szokott így festeni. Éééés a kötelező festmény az ágy felett, látok rajta "ismerős" arcokat, nem meglepő, gondolom ők voltak az utolsó lakók is. Ráadásul találtam egy kincsesládát is, yuhé! Lépek is egyből felé, hogy kinyissam, ekkor kés ként hatol a hátamba az a bizonyos tekintet, meg is állok így egy lépésnél, gyors terep szemle, ezúttal bármi után, ami nem tárgy. Áh, akkor is kinyitom, ki akarom, kíváncsi vagyok, mit vigyáz ez a figyelő izé annyira. Uff, az kicsit fail lenne, ha valakinek a feje lenne a dobozban...hu basszus, mi van ha nem is tévedek olyan nagyot, mondjuk akkor dög szag lenne, bááár ha jól zár a láda, hmmm....MI legyeen? Meg van, gyorsnak kell lennem, gyorsabbnak, mint amikor az ajtókat nyitottam az elején, koncentrálj Caroline. Izgek mozgok közben. De mi van, ha becsapódik mögöttem az ajtó? Helyben szörnyet halok! Most legszívesebben rá szónék a valamire, hogy ne leskelődjön, mert így nem megy, szégyenlős vagyok,de alapszabály, hogy nem beszélgetünk az ilyen földöntúli dolgokhoz direktbe, főleg nem poénkodunk, úgyhogy szájzár és...befeszülök és...neki rugaszkodok és...villámlépésekaztánfelrúgomaládatetejéthogykinyíljonéssprintvisszaahelyemreaholpármásodperceálltamazajtóba...huh, na vajon túléltem? Akárhogy is a szívem azon van hogy kitörjön és elmeneküljön a testemből. Ha még élek, csak innen kukucskálok bele a ládába, nem merek messze menni az ajtóból. Ha valami izé megindult felém, akkor meg szögegyenest az ellenkező irányba kezdek futni, remélhetőleg bentről támad és lesz alkalmam lebukfencezni a lépcsőn.

Felszerelés és ruházat:

Árulás az elhagyatott házban

Következő körváltás: 2017. december 6. (Szerda)

Térkép:

Játékosok: Jayden Anderson, Moira Amelia Sheppard, Daniel Washington, Caroline Hex

Moira és Danny gyorsan végeznek a kémia anyagokkal teli szobában. A lány lefotózza gyorsan a dolgokat, bár valószínűleg tényleg nem sokat fog segíteni neki a diplomamunkájában. Ezután tovább mennek, de a kémiai vegyületek szaga követi őket a következő szobába. Itt egy hatalmas víz alatti tavat találnak. A vége nem látszott és úgy tűnt, hogy még a padlót is átszagatta. Ha valaha volt is itt ajtó mára teljesen eltüntette a zöldes színű víz. A víz felszíne mozdulatlannak tűnik és a ha lenéznek a mélybe akkor sem látnak semmit.

Caroline még mindig nem lát semmit a közelében. Amennyire meg tudja mondani teljesen egyedül van. Ennek ellenére még mindig érzi a szúrós figyelő tekintet. A rákészülés után a lány gyorsan mozog. Egy pillanat alatt ott van a ládánnál és mindenféle elővigyázat nélkül felcsapja azt. Elsőre csak egy laborköpenyt lát benne, úgy tűnik valamilyen ruhás láda lehetett. Ám, ha jobban megnézi, akkor a ládában van egy barna foltos kis méretű ruha is, ami legfeljebb egy gyerekre lenne jó. Ami még feltűnhet, hogy a ruha szaga eléggé büdös, mintha valami fura vegyszerbe mártották volna. Ha felnéz a ládából, észre veheti, hogy a falon lévő kép megváltozott. Most már csak a férfi van rajta, aki úgy tűnik egyenesen Carolinera nézz. Ha a lány meg is mozdul, akkor is úgy tűnik, hogy a festmény egyenesen ránézz. Így Caroline-t már két dolog is nézi. Legalábbis így tűnik.




//sorry a késésért

~ Caroline Hex ~

Egyedül vagyok, mégsem érzem úgy és nem azok miatt az emberek miatt van, akik lent járkálnak, talán ugyanazt keresve, amit én,...amit talán meg is találtam. Mert 100, hogy valami követ, ezt érzi az ember, ez nem csak a horror utáni paraérzés, ez erősebb. Hiába próbálom elnyomni, nem tudom, és azt sem tudom, hány felé kéne figyeljek egyszerre, az tuti, hogy túl sok. De nem soká vége, aztán remélem nem viszek innen haza semmit magammal, főleg ezt az idegesítő érzést, rövid időn belül diliházban kötnék ki. De próbálok a feldúlt szobára figyelni, ágy, szekrény, festmény, láda és szétdobált holmik. A ládára vetek szemet, ahogy az a valami is, ami figyel, nem örül, hogy ki akarom nyitni, szerintem. De akkor is kinyitottam, villám üzemmódba kapcsoltam, olyan gyorsan történt, hogy még én is alig tudtam követni a mozdulataim. A végén kiugró szívvel álltam az ajtóban, futásra készen, remegő kézzel a körbe körbe világítva a szobában. Túl éltem és nem jön semmi, ez eddig jó jel. De még mindig nem szándékozok elmenni az ajtó közeléből. Innen világítok bele a ládába, valami fehér cucc van benne, talán köpenyféle, kicsit jobban behajolok, egy lábat hátra hagyva, nyújtom a nyakam. Látok még valami foltos dolgot, ruha lehet az is. Nem tudom megmondani, innen nem. Ekkor felnézek a képre, a családból csak egy ember maradt rajta, az apa. Mi a sz...? Érzem, ahogy végig fut a hideg a hátamon és hirtelen bevágom az ajtót és sprintelek kifelé, le a lépcsőn. Ez nem f*sza, ez már nem vicces, ez nagyon nem jó jel, itt kajak van valami. Ha eljutok a lépcsőig, a végén az utolsó pár foknál sikerül elvágódni, de annyi reflexem van, hogy a lámpát védem, mert ha az összetörik végem. Vaktában egy ilyen házban? Ezek után? Még nem láttam magát a kísértetet, de lehet ennyi elég is nekem. Ráadásul a gyerek kísért, ő tűnt el a képről, elvileg az tűnik el róla, lehet nem is az apa a hunyó, lehet azért nézett úgy rám, hogy meneküljek. B*ssza meg! Ebbe lehet nem kellett volna beletenyerelni. Jó ötletnek tűnt, de már nem vicc. Közben felkapartam magam a földről és az ajtónak vetettem a hátam, világítok mindenfele. Pihenek egy kicsit, aztán lehet lelépek, a szelleműzéshez vagy a háztisztításhoz sajnos nem értek, úgyhogy csak magammal cseszek ki ha itt maradok tovább szaglászni. Vettem a figyelmeztetést. Vicces, mert azt hittem bátrabb leszek és nem csinálom össze magam egyből, ahogy meglátok egy ilyet. De nagyon más ebbe így belefutni, meg képernyőn keresztül látni. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha egy türköt találok és abban látok valamit.

Felszerelés és ruházat:

Sorry guys, elhavazódtam. Úgy tűnik nem kellett volna mindent az utolsó pár napra hagyni.

Következő körváltás:
December 10. Vasárnap