Halloween 2017 - Árulás az elhagyatott házban

Jay izgalmasnak nevezhető feladatot kapott. Utazzon el egy kisvárosba és írjon anyagot az ott tapasztalt Halloween-i ünnepről amiről egyébként is híres volt a hely. Ez egy áldásos időszak a szerkesztőség számára ugyanis annyi téma van, hogy dúskálnak benne. Egy ilyen riportot pedig jól meg lehet írni. Jay ami anyagot meg tudott szerezni a vásár és a város történetéről elolvasott és azt rendszerezgette az odaúton is. Megérkezve pedig természetesen bele vetette magát a forgatagba. Elkattintott pár fényképet, lejegyzetelt néhány dolgot amit látott, megnézte a tökkiállítást(az mondjuk nem volt túl izgalmas), elbeszélgetett az ottani gazdákkal, majd elment a vásárba szétnézni és vett néhány sütőtökös kekszet, de leginkább azért, hogy szóba elegyedhessen az árussal.
-Ez tök jó. Mindig itt szokott lenni a Grover's-i vásáron? Riporter vagyok és anyagot gyűjtök az újságomnak. Tudna mesélni valami jót?
Közvetlen és miközben beszél kedvesen mosolyog. Ez is hozzátartozik a munkájához. Az árusokkal beszélget főként, de néha meg-megszólít egy-egy magányos járókelőt is. Ha hall valami érdekeset azt egyből leírja.

Felszerelés:

Ruházat:

~Charles~

Charles nagyon unta már a különféle históriákat arról, hogy az elhagyatott házban kísértetek vannak. Nem egyszer hallott már ilyesmiről a hírekben, a helyi gyerekek ijesztgették a népeket, vagy az is előfordult, hogy drogosok/hajléktalanok költöztek be, és ők zavarták meg a környezők nyugalmát. Ezt pedig nem hagyhatta. Utálta a munkakerülőket, a léhűtőket, akik másokon élősködnek, és nagyon jól tudta, hogy ahol egy hippi megfordul, ott hamarosan több is lesz. Nem akarta, hogy a csendes város eddig biztonságos, nyugalmas világát megzavarják tolvajok és bűnözők. Persze a rendőrség szokás szerint semmire sem volt jó, nem zavartatták magukat. Ezért a férfi néhány előkészített jointtal, Bettyvel - a sörétes puskájával - és Thomasszal, a pisztolyával elindult, hogy kizavarja ezeket a semmirekellőket a házból. Természetesen Gina, megbízható kése is nála volt, szóval felkészült a legrosszabbra - tudta jól, hogy a drogosok nem restek rátámadni azokra, kik a területüket veszélyeztetik. Ahogy kilépett a házából bedobott egy szálat a szájába, érezte, hogy megint kezdenek rátörni a szorongások, és nem akart pánikbetegséget kapni fegyverrel a kezében. Az utóbbi időben egyre gyakrabban jöttek a rohamok. Néha úgy érezte, mintha megint a háborúban lenne. Mintha megint veszélyben lenne. Igyekezett meggyújtani minél előbb, és jóízűen beleszívni. Egyből jobban érezte magát, kellemesebb volt minden. A ház se tűnt már annyira távolinak, és úgyse találkozhat semmivel, amivel Betty ne bírna el. Ha mégis baj lenne, akkor ott a jobb farzsebében a brandyvel töltött laposüveg, ami szintén képes megnyugtatni az idegrendszerét. Attól függetlenül, hogy kellemetlenül érezte magát, egész magabiztos volt.

felszerelés:

~ Caroline Hex ~

Halloween, gyerekként még buli volt, ma már, hát, nem sok mindent mozgat meg bennem, nem vagyok az a beöltözős típus. Otthon is tölteném az időmet, a meleg ágyikóban pár jó kis horror társaságában, azért ennyit adjunk az ünnepnek, de most küldetésem van. Talán ez a legjobb alkalma az évnek ahhoz, hogy bizonyítékot szerezzek, ugyan van e élet a halál után, léteznek e kísértetek és hasonló ömm, entitások. Szóval nagyiéknál töltöm ezt az időszakot, ugyanis a szomszéd faluban van is erre a célra tökéletesen megfelelő elhagyatott ház, de a poént ugye nem lőhetem le náluk, mert akkor nekem kampec lenne. Az esedékes tök jó Tökfesztre megyek, jéj!
Elkészültem szépen, választanom kellett egy egyszerű jelmezt, legyen az IT című horrorból, csak egy sárga kabát és egy piros lufi kell, easy, csak utóbbit kell beszerezni, az se nagy durr. Gondosan bepakoltam a tasim, plussz pulcsi, sál, inni való és egy zseblámpa, na meg a lóvé. A csuklómra kötöttem egy piros fonott karkötőt, meg felvettem a ezüst borostyánköves nyakimat, mert elvileg ezek némiképp védenek ha valami nem kívánatos lélekbe botlanék. Nem mondom, kicsit aggódok és lehet, hogy ez is valami elb*szott kóklerség, de még egy csipet sót is szórtam a zsebembe és elcsentem egy állítólag szentelt gyertyát nagyiék vitrinjéből, úgyse tűnik fel nekik.
Nem soká már a bringámon ültem és tekertem a szomszéd faluba, közben vegyes érzelmek terjengtek bennem, hogy lehet ezt mégse kéne, de ahhoz túl kíváncsi voltam, hogy elálljak a tervtől. Mi  a legnagyobb baj,  ami megtörténhet?
Megérkeztem a fesztiválra, pár éve nem voltam már amúgy mindig kilátogattunk amikor kisebb voltam. A nagyiék jöttek volna most is, eddig minden évben kijöttek szétnézni vagy inkább strécselni, de papa egészségi állapota nem engedte, lehet ez most csúnya lesz, de ezek szerint, a sors az én javamra játszik, vagy a vesztemre...
Viszont hátrány, sok itt az ismerős, úgyhogy pofa vizitet kell tartanom, hogy legyen látszatja, hogy ott jártam, különben gyanús lesz a történet, már tuti van akinek le is van jelentve az érkezésem. Az előnye viszont az ingyen kóstoló, legalább, egy kis édes vigasz. Szóval körbe járás, udvariaskodás, csevegés, pipa, sőt kaját is szerváltam, vagyis nasit későbbre, ha kéne, üres hassal nehéz gondolkodni.
Végül a piros lufimat kikötöttem a bicikli tárolóhoz, aminek a közelében van is egy csatorna, hehe, poén, érti, aki érti, majd felpattantam a bringámra és elindultam a házhoz.
Egy párszor elmentem arra Google street view-el, úgyhogy megjegyeztem az utat, főként az érdekes épületeket, amik alapján könnyen  tájékozódni, nem hiszem, hogy eltévednék. Remélem nem tűnik fel senkinek, hogy egész hamar leléptem, de nem akartam teljes sötétségben a házhoz menni, bár úgyis lefoglalja őket a forgatag, úgyhogy szerintem nem lesz gáz.
Leraktam a bicót egy boltnál, ami a legközelebb van a helyhez és az utat gyalog folytattam. Meg is van az ominózus ház, amit a verandán füstölgő öregről jegyeztem meg, bár most nincs kint, de így is megvan, na irány egyenest és nem soká ott leszek.

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Értékes órákat vesztegettem el a fesztiválon, de amit muszáj, azt muszáj, nem akarok arra hazamenni, hogy lámpát nyomnak az arcomba és kihallgatás, hogy mit sunyiztam. Legalább volt annyi eszem, hogy belekalkuláltam, viszonylag korán jöttem és még teljes sötétség előtt a házhoz érhettem.
Miután lezártam a bringát a kis boltnál, ledobtam a kapucnimat, ami eddig a fejemen volt, mint jelmez rész és kicipzároztam a dzsekim, nincs is olyan hideg, mint vártam. Na, elsétáltam a házhoz, közben nyitva tartottam a szemem és fülem, néha hátra pillantottam a vállam fölött, nem-e követ valaki vagy bármi. Nem örülnék, ha valaki akadályozná a felfedező túrám. Aztán csak egy pár pillanatra gondolkodtam el, úgy éreztem a háztól sínen vagyok és eddig nem láttam senkit, már tuti minden, erre mit látok, mikor felemelem a fejem? Egy zöld hajú csajt és egy felfegyverkezett hawaii inges öreget...Ne már...aztán a ház felé néztem és ott is egy fegyveres pasi, épp bement. Egyre jobb, pont kettővel több felfegyverzett ember van itt mint, amennyit örömmel látnék. Fújok is egyet, ezzel egy kósza kis kóctincset meglobogtatva. Hát ez így remek kísértet vadászat lesz, nem mintha tudat alatt nem örülnék kicsit, hogy mégse vagyok tök egyedül, de lehet inkább mégis egyedül lennék. Nem kérhetném meg szimplán őket, hogy menjek el? Szépen, kedvesen, hogy erre tök rég készülök és ne vegyék már el. Annyi mindent csináltam, még krétát is megpróbáltam szentelni, igaz jól eltoltam, mert a kréta szét porladt és el kellett tüntetnem, mielőtt kókónak nézik a szüleim vagy valami...hát na, senki nem szólt, hogyha belerakom ázni a szentelt vízbe szét fog porladni és ha kiszárítom se segít, az eszem meg épp vándorúton volt, de nem is ez a lényeg. Menjen már mindenki haza, vagy legalább el innen. Annyira utálom, amikor keresztül húzzák a terveim. Ezért fogok a jövőben inkább hullákkal dolgozni...
Egyelőre nem is mondok semmit, biztos távban állok tőlük, már a fegyver képességeit leszámítva, nem is óhajtok közelebb menni, ha valami elmebetegek, legyen némi esélyem elfutni. Bízom benne, hogy csak ijesztgetésre szolgál az a fegyver és nincs megtöltve. Kedvem lenne szentségelni. Úgy szólt az eredeti terv, hogy először majd körbejárom a házat és csak azután megyek be, de így, hogy bent van egy fegyveres, hát, nem akarok rá ijeszteni, hogy aztán lerobbantsa a fél fejem. "Fordulj meg és menj haza!" - ezt tanácsolja egy halk belső hang egyre nyomatékosabban, de még így sincs sok kedvem meghátrálni, ha már itt vagyok. Talán várhatnék kicsit, amíg a ballonkabátos pasi körbeszaglászik, legalább kitakarítja a fizikailag veszélyt jelentő dolgoktól a helyet, aztán majd bemegyek. Na de jó kérdés meddig fog bent molyolni, és az is, hogy miért gondolom, hogy "jó fiú" és "kitakarít", illetve még ma lelép. Istenit!
Közben ez kívülről úgy néz ki, hogy lesem a házat és környékét, rezzenéstelen arccal, zsebre dugott kezekkel, persze fél szemem a másik kettőn van. Aztán sóhajtok egy nagyot és megvakarom a fejem, oda megyek a kocsihoz, hátha látok benne valami biztatót, mondjuk egy jelvény vagy használaton kívüli villogót vagy rendőrségi rádiót, vagy valami arra utaló jelet, hogy max haza leszek zavarva, de egyben. Nem fogom ilyen könnyen feladni, ha már eddig eljutottam.
Ha valamelyik érdekes arc hozzám szól, akkor próbálom rövidre zárni, ha kérdés van, csak egy egyszerű lényegre törő tömör választ adok, lehetőleg minél kevesebb szóból megoldva. Igaz, úgy jobban feltudnám mérni, hogy mennyire veszélyesek, ha szóba elegyednék velük, de most nem vagyok beszédes kedvemben, kicsit morcos vagyok.

Felszerelés és ruházat:

Azért az elég csúnya lenne ha az árusok elküldenék a kérdezősködő újságírót. Viszont ami meglepő, hogy mások sem zavarják őt el és szívesen beszélgetnek vele. Ő pedig jegyzetel készségesen. Ami nagyon megtetszik neki az egy kísértet járta ház, amiről egyébként sok pletykát is hall a helyiektől. Ránéz a mobiljára és ha úgy látja van ideje meglátogatni a helyet mielőtt a színházban kezdődne a darab akkor így is tesz. Google Maps-en megnézi mennyire van messze a hely és hogy miképp juthat oda. Ha közel van akkor gyalog el is indul. Így főként a sötétedéssel együtt egész jó képeket fog tudni majd csinálni a helyről. Az ilyen kis apróságok azok, amik még jobbá tehetnek egy cikket. A téma meg Halloween-ra tökéletes. Talán néhányan el is jönnek majd megnézni vagy felkerül a hely valami ismert szellemjáró helyek közé és akkor az ő cikke is népszerűbbé válhat. Ezt persze magának is megoldhatja majd. Ez a modern újságírás. Generálj érdeklődést és helyezd el magad is ott, hogy lássák a neved. Az ismertség mindenekfelett.

~Charles~

Charles sétája elég zavartalannak volt mondható, bár nem volt közel a ház, szerencsére még mindig kondiban tartotta magát az öreg, úgyhogy meg se érezte. Ő nem volt olyan, mint sok kortársa, akik panaszkodnak hogy így fáj, meg úgy fáj minden. Persze neki is fájtak az ízületei, de ő inkább próbált ezekről tudomást sem venni, nem pedig felerősíteni az egészet azzal, hogy állandóan ezeken jár az agya. Út közben összefutott a rend őreivel, és köszöntötte őket, még intett is nekik, de amikor elhajtottak az orra alatt zsörtölődni kezdett, hogy ezek mennyire nem valók semmire, és hogy csak dísznek vannak a városban. Különben nem kellene most neki intézkednie.
Ahogy a házhoz ért, látott egy ballonkabátos férfit fegyverrel bemenni az ajtón, mire összevonta a szemöldökét. Nem hitte, hogy más is azért lenne itt mint ő, sokkal inkább azt gyanította, hogy az egyik tag aki ijesztgeti a helybélieket. A látása már nem volt a régi, szóval nem tudott sokat megmondani róla, de mintha valami lett volna a kezében. Ha nincs a háborús tapasztalata valószínűleg botnak, vagy husángnak nézi, de a tartásból arra következtetett, hogy egy fegyver volt nála. Épp ezért még morcosabb lett, amikor fiatal kölyköket látott a ház körül.
- Mit kerestek itt, nyüves kölykök? Ti is a helybélieket ijesztgetitek? Nem ide valósak vagytok, ne is akarjatok átverni. Ismerem a komisz kölyköket errefelé. Menjetek dolgotokra a fenébe, és tegyétek tönkre a jövőtöket valahol máshol! - kiabált rájuk, mielőtt megpróbált bemenni a házba. Természetesen éberen fülelt, hogy valamelyik gyerek megpróbál-e a háta mögé kerülni, és rátámadni. Kész volt bármikor fordulni, és leütni a puskatussal azt, aki így tenne. Ha bejutott a házba, ott először körbenézett, vett egy mély levegőt - köhögött egy sört, aztán megismételte - és elkiáltotta magát.
- Nem tudom kik vagytok és miért szórakoztok a városkámmal de ideje elhúzni a beleteket innen rohadt semmirekellők. Mostantól bármilyen erőszakos mozdulatot támadásnak veszek és lövök! Én figyelmeztettem mindenkit! - innentől ha rátámadnak az jogos önvédelem, legalábbis szerinte. Az ő idejében még így néztek ki a dolgok, aztán ki tudja hogy azóta az anyjuk köténykéjét markolászó politikusok mit puhítottak a törvényeken. Rég nem követte figyelemmel hogyan változnak ezek a hülyeségek.

felszerelés:

~ Caroline Hex ~

Szóval, itt vagyok a háznál, de nem vagyok feldobva, valószínű, hogy amúgy se lennék annyira, de úgy, hogy rajtam kívül még itt vannak hárman, ebből kettőnél fegyver van és nem ám valami pisztoly, hanem az egyiknél valami puska, meg talán a másiknál is valami olyasmi, nem láttam jól, és nem is értek hozzá. Ezért utálom ezt a helyet, boldog boldogtalannak lehet fegyvere és a kutya se ellenőrzi, max akkor ha már meg van a baj. Az öreg el is kezd kiabálni, rám meg a másik lányra, közben a mozgását figyeltem. Nem hadonászott a fegyverrel, ránk se fogta, lefelé irányult a puska csöve, ebből levontam némi biztató következtetést, hogy nem egészen elmebeteg, legalábbis eddig úgy fest nem fog lelőni. Így viszont figyelmen kívül hagyom a felszólítását, csak nézek rá rezzenéstelenül egy pillanatra, aztán elindulok a kocsi felé. "Nyüves kölykök", bocs, de ez nem megfelelő megszólítási forma. Nyilván ha ezerrel kalimpál a puskájával, meghátrálok, vagy ha lő is, akkor elég tempósan indulok el vissza, de így, nem hiszem, hogy van tőle félni valóm. Viszont ami a másik férfit illeti, a kocsijában láttam valami rádió félét, filmekben láttam ilyet, rendőrök kocsijában, úgyhogy ha hihetek Hollywoodnak, a pasi valami zsernyákféle lehet, esetleg nyomozó, elvileg azok szoktak civil cuccban, ilyen..."civil kocsival" rohangálni. Tök mindegy, ha minden igaz, jó fiú, ő se fog indokolatlanul arcon nyomni ólommal. Zsír, kicsit megnyugodtam, bár még mindig útban vannak. Vetek egy fél pillantást a zöld hajú csajra, aki leült és vár, de mire? Ha már ilyen produktív, haza is mehetne akár, kicsit megrázom a fejem és elindulok, hogy körbe nézzem a házat. De előbb előbányászom a zseblámpám, megnézem van-e hátsó ajtó, ablakok, illetve ha egy emeleti ablakról kell kiugranom, hova számíthatom az érkezést és egyáltalán megéri-e ugrani, de remélem ilyenre nem kerül sor. Ha a gyors szemle megvolt, a fegyveresek után megyek, de nem vagyok hülye, próbálok nem rájuk ijeszteni, úgyhogy óvatos leszek de mégse és nem világítok az arcukba, vakságukban még lőnének. A földre szegezem a lámpám és mielőtt megpróbálnék elhaladni mellettük, azért beugrik, hogy lehet nem hülyeségből van itt egy "nyomozó"szerű, valami rendőri szerv.
- Hé! Mit keres? Történt itt valami?- kerek-perec kérdezek az a legegyszerűbb, de valahogy jeleznem kéne kihez szóltam volna, meg legalább megtudom, jól sejtem-e vagy hatalmas a homály a fejemben -Ööm, nyomozó...úr?- ejtem ki teljes bizonytalansággal és remélem a legjobbakat. Ha fordulásból tüzelne, készülök hasra vágódni, hogy majd kikúszhassak. De ha csak rám fogják a fegyvert, már felcsapom a mancsaimat a levegőbe.

Felszerelés és ruházat:

~Charles~

Ahogy Charles bement a házba, egyből meglátta a fura alakot, akit korábban látott bemenni. Szerencse, hogy korábban látta hogy fegyvert volt a kezében, ezért ahogy hirtelen fordult csípőből, az öreg cselekedett is. Szerencsére az évek és a rutin még mindig megvolt, a fenyegetésre egyből reagált, és célzott a férfi kezében lévő fegyverre. Nem akarta egyből fejbe lőni, de ha a karjait sikerül eltalálnia, akkor ártalmatlaníthatja, és a sebeit is elláthatja amíg ideérnek a rend őrei, hogy bevigyék. Szóval amíg a fiatal fordult már emelte is a fegyvert, és még mielőtt rátarthatta volna meghúzta a ravaszt. Ő figyelmeztette, hogy bármilyen fenyegető mozdulatot támadásnak vesz. Minden joga megvan arra, hogy megvédje önmagát, ráadásul fegyveres támadó ellen alkotmány adta joga fegyverrel védekezni, nem tartott a következményektől. Ha sikerül lelőnie, akkor egyből felé indul, első dolga hogy lefegyverezze, és utána megnézze a sebeit. Remélhetőleg eltalálta a karját, és elejtette a puskát, ha így van, akkor simán odébb rúgja, hogy ne legyen elérhető közelségben. Természetesen attól függően, hogy mennyire érzi magát fenyegetve, lehet, hogy nem fog lehajolni a sebeit ellátni, inkább továbbra is tartja rá a fegyvert. Mindenféle fenyegető mozdulatra kész, hogy lelője a fejét a nyakáról.

felszerelés:

~ Caroline Hex ~

Őszintén szólva, nem zavartattam magam, miután beigazolódott, amiben reménykedtem, itt a rendőrségi rádiónak tűnő dologra gondolok, amit a kocsiban láttam és az öreg sem hadonászott a fegyverrel ordibálás közben, gondoltam nem lesz baj, sőt mondhatni biztonságban vagyok a fizikai támadásoktól. Miközben a házat jártam körbe, azon gondolkodtam, hogy talán okkal van itt egy nyomozó, talán történt valami, talán a hátamra ugrik egy fegyveres bűnöző, akit épp keres, úgyhogy hegyeztem a fülem nézelődés közben. Hátsó ajtót nem találtam, néhány bokrot, ami felfoghatja az esést, ha muszáj ugranom, viszont igen, bár nem túl stabilak, ha akkora lesz a vész, nem válogathatok, megteszi majd.
Felderítés meg volt, bemegyek hát,legalább azt is megtudom mi után nyomoznak itt, mi történhetett. Na, én ezt úgy képzeltem el, hogy szépen bemegyek, lesz egy kis feszkó, de felnőtt emberek vagy mi, egy kis szájkarate után kiegyeznek és lesz valami békés kimenetel. Hát szép álom lett volna. Ami a valóságot illeti, ahogy beléptem a házba, ugye lefelé tartott zseblámpával, a "jó fiú" épp felénk szegezi a fegyvert, vagyis az öregre, de ahogy beléptem, kicsit mintha felém is mozdította volna, ezt hirtelen nem értettem. Jó, a hawaii inges badass nyugger veszélyesnek tűnik meg minden, de én? Fura, mintha lenne valami rendőri protokoll, hogy nem fogják rá a civilekre a fegyvert, csak bizonyos helyzetekben, de nem vagyok szekértő, azért kicsit megingott a bizalmam. De inkább csöndben maradok és azonnal felteszem a kezeim, jelezve, hogy fegyvertelen vagyok, de mielőtt befejezhettem volna a mozdulatot, eldördült egy lövés...A lámpa koppant, szint úgy én is, a földön, nem vetődtem hasra, mint ezt terveztem, úgy gondoltam nem lenne rá időm, fel se fogtam, hirtelen azt se tudtam hol vagyok és mi van és miért. Egyáltalán azt se tudtam ki lőtt, megsérült-e valaki, én megsérültem e, nem érzetem semmit, csak egy kis zsibbadás, ahogy csontig hatolt a fegyver hangja és mintha áramütés ért volna, ekkor ejtettem el a zseblámpát is. Féltérdre guggolva kuporodtam a földre és emeltem a kezeim a fejem mellé, mintha sípolt volna a fülem és a torkomban éreztem a szívem dobogni, nehezen vettem a levegőt is, a szemeim összeszorítottam, egy percre mintha kiestem volna. Nem tudom meddig lehettem így, kb úgy éreztem a szívem megállt, sose lőttek még a közelemben sem és valahol mindig rettegtem ettől. Nem is tudom mit gondoltam, amikor megláttam, hogy több fegyveres is van itt, visszavonulót kellett volna a fújnom, hallgatnom kellett volna a megérzésemre, ebből jó sosem sül ki. Ezért utálom ezt a "szabad országot", minden mániákus baromnak lehet fegyvere, egy kis pisztollyal is nagy pusztítást lehet végezni, hát még ilyen nagy izékkel.
Egy kis idő után, amikor már nem remegtem annyira és visszacsatlakoztam részlegesen ehhez a dimenzióhoz, kinyitottam a szemem, óvatosan felnéztem. Láttam, ahogy a nyomozó a földön van, a vért és ahogy az öreg oda lép és arrébb rúgja a fegyvert, már tudom ki nyitott tüzet. Úristen, megmukkanni nem mertem, még mindig remegett a kezem és már a halántékomban és a fülemben éreztem a szívem dobogni. Lesokkoltam, nem merek felkelni, felkelni...mozdulni se. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy tudnak ilyen egyszerűen, csak úgy, lőni egymásra az emberek, nem megy a fejembe, miért kell kárt okozni egymásban, mennyivel másabb lenne a történet, ha nem lennének felszerelkezve a jelenlévők, mennyivel békésebb lenne. Európában ilyen nem történhet meg, de itt, ez már szinte megszokott. És nem mondom, hogy ez nem volt valahol önvédelem, de akkor is túlzás, meglőttek egy embert, ráadásul közelről, egy ekkora fegyverrel, a rohadt életbe. Ehhez az én esősegély tudásom vajnyi kevés lesz és már ha képes leszek megmozdulni, felajánlom a sálam vagy az övem, hogy legalább ne vérezzen el az emberünk és megpróbálok mentőt hívni, bár nem vagyok benne biztos, hogy épp kézláb mondatokat képes leszek kinyögni, de megpróbálom. Mondjuk előbb magamat kéne "csendesítenem" és észhez térnem, hogy legalább a kezem képes legyek koordinálni, vagy valami, mert ez így...addig használhatatlan vagyok. De az is lehet, hogy ezt nem fogom tudni egyben feldolgozni és elfogok futni, már ha tudnék, de lehet azzal többet ártanék, inkább maradok a seggemen. Mi a francot csináljak? A hisztérikus rohamot se szeretnék kapni, mert lehet én kapnák a következő ólomadagot, aminek, valószínű, hogy már a tudatától is meghalnék. Figyelem a támadót, hogy mi lesz a következő lépése, ha úgy ítélem, kénytelen leszek mégis elfutni, önzőség, lehet, de számomra a saját éppségem az első.

Felszerelés és ruházat:

Jay kellemes hangulatban sétál végig a kisváros utcáin. Halloween este, mindenki vidám, itt mondjuk nem akkora az élet, de pont ez benne a szép. Meg is érkezik az adott házhoz. Mondjuk nem volt annyira kihalt, de ez érthető is egy kísértetkastély esetén Halloween-kor. Tényleg nagyon jó hely arra, hogy elsüssön pár fotót.
-Üdv hölgyek! Mi a helyzet errefelé? Valami bátorságpróba?
Elő is venné a kameráját, hogy elsüssön pár képet viszont mást sütnek el méghozzá jó hangosan. Ugrik is egyet ijedtében majd kimegy minden vér az arcából és kell pár pillanat míg összeszedi magát. Felfogta, hogy eldördült egy lövés, valaki sikított egy kocsiban mögötte. Ő az órájára nézett leírta az időpontot majd előkereste a fényképezőgépét és elkattintott pár fotót.
-Csajok jó lenne ha hívnátok a zsarukat. Tudja valaki mi folyik itt?
~Megütöttem a főnyereményt. Ezzel be fogok futni. A BBC is le fogja adni az száz százalék.~

~Charles~

Az öreg veteránnak sikerült lelőnie a támadóját, mielőtt még a másik tehette volna meg ugyanezt. Ahogy elsütötte a fegyvert, egyből újra is töltött, és közelebb lépve, folyamatosan célozva a férfira, elrúgta a fegyvert ami kiesett a kezéből.
- Kölyök, hívd fel a mentőket. - szólt oda a lánynak, miközben óvatosan megközelítette a férfit. Természetesen felkészül rá, hogy támadás éri, hogy megpróbálja elvenni tőle a fegyvert a tag, ha ez megtörténik, akkor egyszerűen elengedi a fegyvert - úgyis meg kell fordítania, hogy rá foghassa, vagy fogást váltani ha ütni próbálna - és ezt az időt kihasználva lép hátrébb, nyúl a pisztolyáért, és lövi fejbe az illetőt. Nem fog leállni vele dulakodni, az öreg test valószínűleg könnyedén adná meg magát. Ha viszont magát Charlest próbálja megragadni, akkor is elengedi a puskát, miközben sípcsonton rúgja az acélbetétes bakanccsal, miközben elsődleges célja, hogy hátra tudjon nyúlni a pisztolyért. Ha sikerül, akkor a dulakodástól függően próbál leadni egy lövést, ha máshova nem tud, akkor a férfi lábába, és a pillanatnyi sokkhatást használja ki, hogy kiszabaduljon, és fejbe tudja lőni. Természetesen ha semmi támadó jellegűt nem követ el a sebesült, akkor megnézi közelebbről - ekkor látja meg a jelvényét is.
- Nagy hibát követtél el, kölyök. Nem lóbáljuk a fegyverünket, nem tanítottak meg rá? Itt van egy kis brandy, fertőtlenítsd le a karod. - dobja oda neki a laposüveget, ha nem kerül sor dulakodásra. Ahogy átadta az italt az elrúgott puskára tekint, aztán megvonja a vállát.
- Felmegyek az emeletre, hogy kitakarítsam ezt a helyet a nyüves semmirekellőktől. Ha szüksége van segítségre szóljon, de úgy nézem hogy semmi komoly sérülés nem érte, és magánál van. - teszi még hozzá, és a szájába dob egy bekészített cigarettát, aztán meggyújtja és a legközelebbi lépcső felé indul, ha nincs ilyen, akkor pedig keresni kezd egyet. Közben folyamatosan számít bármiféle támadásra. Ha azt hallja, hogy a jelvényes nagyon matat, akkor megfordul, és felkészül arra, hogy vetődnie kelljen, és ha így kell tennie, akkor közben lő, ezúttal fejre célozva.

felszerelés: