Halloween 2017 - Árulás az elhagyatott házban

~ Caroline Hex ~

A lövés után, az öreg oda ment a sérülthöz, adott neki valamit, nekem meg kiadta, hogy hívjak mentőt, ha tudnék már azon lennék, bakker. Na mindegy, megpróbáltam kiegyenesedni, hogy előkaparjam a telóm, inkább engedelmeskedek, ekkorra a vérző pasi elkezdi a zsaru, dumát, " le van tartóztatva"...hát nem tudom ki hogy van vele, de ha engem vállon durrantanának egy fegyverrel, futnék erősítésért, nem a földről jampiznék, mielőtt kapnék még egyet, de az öreg ment tovább, mintha meg se hallotta volna, szerencsére. A sérült kiment és úgy döntöttem én sem maradok egyedül azzal, aki hidegvérrel lő meg egy másik embert. Gondoltam, mégis csak elfutok inkább, de befutott az erősítés, maradom kell, vagy nagyobb bajba kerülök. Én viszonylag sokat láttam az esetből, ott voltam alig egy pár méterre, éreztem a halál szelét. Kellett pár perc mire egészen helyre rázódtam és normálisan, összefüggő mondatokban el tudtam mondani nyelvbotladozás nélkül mi történt, mit láttam. Utána mindenki elment, úgy volt én is haza bringázok, de nem engedték, pedig már tök megnyugodtam, mondhatni, azért haza vittek inkább, nehogy bebambuljak és olyat essek vagy elüssenek. Hát, így történt, hogy lebuktam, kaptam is a pofámra egy keveset az akcióért, de látták, hogy nem vagyok jól, legalábbis ügyesen rá tettem arra a kis utórengésre, kb alig szóltam valamit, aztán felvonultam a szobámba és lefeküdtem, nem piszkáltak tovább. Éjjel azzal a tetves házzal álmodtam, bent voltam egyedül, legalább itt össze jött és találtam valami képet, meg ilyenek, aztán meghallottam megint a lövést és vért láttam, aztán valaki röhögött mögöttem, megfordultam és ott állt az öreg, rám fogta a puskát és meghúzta a ravaszt, ekkor ugrottam fel. Na ez mi az isten volt? Lehet ez mélyebbre ütött, mint gondoltam, vissza kell mennem, 1 ezt lezárni magamban, 2 befejezni amit elkezdtem. Szótlan voltam egész nap, agyaltam, tudtam, hogy ezt a lövöldözést nem ússza meg az öreg egy ejnyebejnyével, most még biztos nem lesz kint, a házat pedig átfésülte a yard, így valszeg, nem lesz ott senki, aki veszélyes lehet, max néhány takony, punk vagy csöves, bár kétlem, itt hiány van belőlük, na meg elég creepy történetek terjengnek a helyről, csak az olyan elmebetegek járkálnak oda, mint én.
Jobban felkészültem, mint múltkor, jobban át gondoltam a dolgokat, beraktam még plusz pár dogot, öltözékre sportosra vettem a figurát, aztán amikor besötétedett, az öregek már lefeküdtek, eljött az idő kiszökni. Kimásztam az ablakon, szerencsére egy szintes a ház, különben ez érdekes lett volna, így is placcsantam egyet, kicsit a bokám is meghúztam. A fészer le volt lakatolva, még mázli,hogy ugyanilyen a lakatunk otthon, veszem is elő a kulcsom, illesztem a zárba....de nem nyílik, próbálgatom, instant agyvérzés. Ne már! Jó, B terv kell, gyalog túl sok idő, bemenni a kulcsért rizikós, tömegközlekedés szóba se jöhet, meg már amúgy se nagyon van. Kis fejvakarás után, ugrott be valami. Van pár utcával arrébb egy ház, ott él egy srác, a "falubeli haverom", aki "titkon" oda van értem, úgyhogy nem szép dolog, de ezt most kihasználom. Bár jó ideje nem beszéltem vele....mióta is? Hmm...nem baj, azért megpróbáltam. Elmentem, megdobáltam az ablakát tuja terméssel vagy mi ez, a kő azért mégis durva lett volna, lehívtam, kénytelen voltam elmesélni neki a történteket, főleg, hogy már mindenki tudja, hogy valami bajba keveredtem. Kézzel lábbal ellenkezett az ellen, hogy vissza menjek, de aztán csak kölcsön adta a bicóját, a felemás kis kutyaszemeknek nem lehet ellenállni. Hála ölelés, aztán felpattantam a bringára és tekertem, mintha nem lenne holnap. A legutóbb is bevált helyen leraktam a cangát és elkocogtam a házig. H sikerült oda érni egyben, nem sz*rakodok sokáig, előkapom a zseblámpám, egy újat, nem amit elhagytam, és egyenesen befelé.

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Nem szeretek sunnyogni, de ezt az álmot nem tudtam nem jelnek venni, úgyhogy mégse hagyom annyiban este vissza látogatok. Akadt néhány akadály, pl az ablakon keresztül való szökés, meg a közlekedési eszköz szerzés, de mindkettőt megoldottam szóval, eddig laza.
Reménykedtem, hogy a tegnapi elmebeteg nyuggert, nem váltja ma egy másik és hogy más sem fog shotival rohangálni a közelben. Ha minden igaz a terepnek tisztának kéne lennie, akit láttam, nem volt olyan közel mint én de kb annyira sokkos, ő biztos nem lesz ott, a dombon üldögélő zöld hajú kis csaj meg remélem nem valami közeli elmeroggyant aki oda jár ki nézelődni...de igazából, nem zavar sok vizet, úgyhogy bánja a franc, ha csak kint ül és les, mint egy fa, kb annyira is zavar.
Közben beértem, lezártam a bringát, zsebre vágtam a kulcsot, még mindig tart ez a francos fesztivál úgyhogy kerülve kellett jönnöm, kapucnival a fejemen. Még körülnéztem jön-e valaki, de üresnek tűnt, így ledobtam a süsüt a fejemről és elindultam gyalog, kocogva, így is húztam már eleget az időt a kerülgetéssel. Amennyire körülnéztem nem láttam senki...oh a növény csaj, ott e helyén, lehet valami jól fizetett humán térfigyelő,...biztosan..."bocsánat", nem tehetek róla, nem bírom a hülyéket.
A múltkor már meg volt a terepszemle, most csak a lámpám kaparom elő és megyek befelé. Az ajtó, szerencsére, most is nyitva, így egyszerű természetességgel bemegyek. Vajon nyitva hagyjam az ajtót, vagy becsukjam? Ha nyitva hagyom, könnyen a nyakamba ugorhat valaki jó esetben, ha becsukom...rám zárják? Eddig nem zárták, csak nem most jön rájuk, ha mégis majd kiugrok az ablakon, az elsőről is kiugrottam simán, csak a bikám törtem ki majdnem, mit nekem második, olyan vagyok mint egy macska...tök mindegy, becsuktam. A lábnyomokat nézem, vajon van közte friss, vagy ez még a tegnapi termés? A vért szépen eltüntették, bár ha nagyon keresném kósza cseppeket biztos találnék. Berendezés se nagyon van, csak az az egy régi inga óra. Hmm, bátraké a szerencse. Rövid egy helyben állás és nézelődés után, rá jöttem a lépcső az ami a leginkább hívogat, az az óra, kicsit furcsa nekem, hogy az itt maradt, talán van mögötte valami. Neki feszülök vállal és megpróbálom eltolni, de nem erőlködök sokáig, ha nem mozdul, ott hagyom és a lépcső felé veszem az irányt, óvatosan elindulok felfelé, már ha nem szakad össze alattam. Ha bármi olyat látok, fül behúz és egyenest az ajtónak, nem követem az idióta horror áldozat modellt, nem fogok arra futni, ahol valami azonosítatlan izét láttam, ami talán valami veszélyes...izé lehet, el innen!

Felszerelés és ruházat:

Ha volt rá lehetősége akkor Jay feltett néhány kérdést az ottaniaknak. Még a sérülttől is megkérdezte ki ő és mi történt a házban. A kiérkező rendőrökről is elcsattint pár fotót és ha hagyják akkor minél több képet is elsüt. Egyébként a kérdésekre válaszol és mivel leírta amit le kellett ezért elég pontos beszámolót is tud nyújtani. Majd elengedték. Ha a készült képeit megtarthatta akkor este azt feltette a gépére és megírta az anyagot amiben érzékletesen leírja az este történteket majd el is küldte. Egy hotelban szállt meg és vagy az idegen környezet vagy az, ami aznap este történt vele, de a hotelről álmodott. Elég rossz érzéssel kelt fel másnap és megnézve az emailjait látta az üzenetet a szerkesztőjétől, hogy az anyag zseniális ő maga a szerencse fia és ha tud akkor tudjon még meg valamit a házról mert ettől a sztoritól ő sokat vár. Jay pedig így is tett. Egyszerre volt boldog is és nem ugyanis ez tényleg olyasmi amivel nagyot üthet. Viszont valamiért rossz érzés fogta el a házzal kapcsolatban. Mindenesetre napfénynél elment a házhoz és elsütött egy pár képet kívül-belül, majd a fesztiválra is elment ahol ismét beszédbe elegyedett a helyiekkel. Érdeklődött még kicsit a házról meg arról a tegnapi lövöldözésről. Például, hogy tudják ki volt az-az ámokfutó. Ismét mindent lejegyzetelt. Majd bár túl sok kedve nem volt hozzá, de a házhoz is elment sötétedés után. Néhány kép belülről jól nézhet ki.

~ Caroline Hex ~

Kísértet ház, booo, na majd az lesz kísérteties inkább, ha rájönnek, hogy ellógtam ide, megint. Bye, bye nagyiék, hello darkness my old friend.....alias szoba fogság, haaahaa, koliban? Próbálkozni lehet...
Szóval, azért ott motoszkál a fejemben, hogy ez amúgy nem helyes, meg normális, meg épp észre vall, de megint itt vagyok, immár tovább, mint pár röpke másodperc. Sőt, eljutottam addig, hogy tanulmányozzam a belső terepet is, bár nem sok minden van, azaz egy creepy lépcső és egy óra, pont elég, hogy megfogják a figyelmem. Ez egy elég régi ház, elég elég régi, amikben, hurrá Hollywood, de szoktak lenni, ilyen titkos ajtószerű cuccok, szóval gondoltam, adok neki egy esélyt, neki rugaszkodtam az órának, gondolván nem lehet véletlen, hogy ez az egyetlen berendezési tárgy jelenleg. Nagy örömömre megmozdult, de nem épp azt találtam mögötte, amire gondoltam, csak egy papír fecnit. Felvettem, kihajtogattam és egy nem túl bizalom gerjesztő gyerekrajz volt az, és ez is elég régi lehet, már ha nem csal a lámpa fénye és nem sárgítja még inkább a papírt. Egy "kedves" kis családot ábrázol, kis lány, kis fiú, anyuka és öööö, gonosz mostoha apu? Halott démon apu? Házbéli démon mostoha apu? Kicsit para, lehet el kéne égetnem, vagy ilyesmi, mondjuk a szentelt gyertya lángján, na tudtam én, hogy hasznos lesz, de náááh, egyszerűbb ezt inkább a zsebembe suvasztani, legalább a nadrág zsebemben, amiben még hömpölyög pár sókristály tegnap este óta. Folytatom az utat, de itt már érzem, hogy valami nem jó, az a rajz...egy horror jutott róla eszembe, a Sinister, báááár...ott a lemészárolt család van, a boldog gyermekkel és a mumussal, de....akkor is. Elindulok felfelé a lépcsőn, még inkább fokozott óvatossággal, mert már meg van az alap hangulat, erre nyílik az a baznyákos ajtó. Megmeredtem a lépcsőn, hátra lestem a vállam fölött, emberszerű képződményeket láttam, heh, közte egy ismerős arcot, a lepuffantott hivatalos szerv, de fegyvert nem látok nála hirtelen, csak a felkötött karját, akkor veszélytelen. Folytatom tovább az utam felfelé. Egy ideig még a tegnap lábnyomait követtem, de itt jön az a terep, amit oly hosszú idő óta nem taposott senki, a vastag, érintetlen szűzpor. Itt azért már van több minden, pár asztalka, képkeretek, amik üresek, azért egyet megnézek közelebbről, hogy valóban üres-e vagy csak a vastag por takarja el. Ha tényleg üresek, a 3 ajtóra fordítom a figyelmem, na melyik legyen? Hol rejtőzik a jackpot? A gyerekrajz ihletére, kiszámolom melyik legyen, ecc-pecc, kimehetsz...a végén a nyugati ajtó kerül ki győztesen, nyissuk ki. Jó, itt már nem vagyok olyan bátor, ki tudja mi lesz abban a rohadt szobában. Lassú megfontolt léptekkel közelítem meg az ajtót, fülem mint a denevéré és remélem, nem zavarnak meg a lentiek. Ha ők is feljöttek, akkor is benyitok, legalábbis be szeretnék. A lényeg, hogy most kicsit kalapál a szívem, ahogy a kilincsért nyúlok, aztán elfordítom a kallantyút, belököm az ajtót és hátra ugrok pár métert, onnan világítok be a szobába, ha valami megindul, meg legyen a lendület, hogy én is megindulhassak lefelé, aki az utamba áll, tiprom magammal. Igen, baromira fosok a kib*szott jump scare-ektől és belém nevelték a horrorok ezt a parát, hogyha valahova benyitnak, ott nagy eséllyel van valami sápadt, hálóinges, megnyúlt szájú frászkarika, ami hirtelen rohamoz. Mondjuk lehet egyszerűbb lenne, ha a valóság talaján állnék stabilan két lábbal és nem idióta kiszínezett filmekre alapoznék. Egyébként is a gyerekek szoktak érdekes dolgokat rajzolni, nem tudom miért vágott belém a para, lehet az első felvetésem volt a helyes, egy gonosz, szemét mostoha apa vagy biológiai apa van a képen, akit a rajzoló így lát, mert bántja őket. Na, miután kifújtam maga és valóban nem ugrott ki semmi a szobából, még veszek egy nagy levegőt, lassan kifújom és csak utána közelítem meg óvatosan a szobát, amennyiben persze nem akadályoznak benne.

Felszerelés és ruházat:

Meg kell hagyni elég hihetetlen sztorikat hallott Jay amiknek majd alaposabban utána kell járnia. Elég durva lenne ha kiderülne, hogy tényleg egy többszörösen kitüntetett minden háborút megjárt veterán lőtt volna rá a zsarura. Méghozzá a meglepetéseknek még nincs vége. Mikor a házhoz ér akkor látja is azt a rendőrt bemenni a házba.
~Jó ég ha ennek vége akkor veszek valami paprika sprayt vagy valamit mert úgy látszik ez a szakma nem a legbiztonságosabb. Pedig nem is valami háborús zónában vagyok. Bár sérült kézzel csak nem lőhet le. Sőt akár hallhatok tőle valami érdekes dolgot az ügyről. Például, hogy mit keres itt. Az tuti jól venné ki magát a sztoriban.~
Előkeríti hát a fényképezőgépét, elkattint még egy pár képet kint majd be is megy és ott is igyekszik. Remélhetőleg nem fog egyből valami a nyakába ugrani amint belép az ajtón. Például egy újabb háborús veterán.

Jay egész jó képeket készített. Persze manapság jó ha egy riporternek is van egy kis érzéke a fényképekhez. Az önéletrajzban is jól néz ki felsorolva, hogy képeket is készített amik meg is jelentek. Vannak akik elvégzik a sulit és gyakorlati tapasztalat nélkül odaállnak egy-egy szerkesztőhöz, hogy ők jöttek és dolgozni szeretnének. Aztán csodálkoznak, hogy kávét kell főzniük. Be is lépett az ajtón és látott két személyt. A tegnap meglőtt rendőrt és egy fiatal lányt.
- Üdv!
Köszönt nekik. Itt bent is megpróbált elkattintani néhány képet. Az épület mindenesetre tökéletes volt az ilyesmire. Ha nem tudná, hogy igazi akkor Jay biztos, azt mondaná, hogy egy film díszletében van. A rendőrt is megszólította.
- Csodálkozom, hogy újra itt látom. Az ön helyében én biztos inkább elkerülném a helyet.
~Hivatalból van itt? Nem hiszem. Szerintem tegnap el is vették a fegyverét hisz tűzharcban vett részt. Meg ha hivatalból volna itt akkor engem már rég kizavart volna innen. Mindenesetre isteni szerencse, hogy összefutottunk.~

~ Caroline Hex ~

Bejöttek még páran a házba, de nem vesznek rólam tudomást, hál'istennek, úgyhogy megyek tovább fel. Három ajtó és pár berendezési tárgy, "felszereltebb", mint az alsó szint. Körülnézek kicsit mielőtt benyitnék bárhová. Először egy képkeretet néztek meg, hogy valóban üres-e, úgy tűnik az, aztán az egyik szoba melletti kis szekrényt, ami szintén üres. Utána az ajtókkal álltam szemben, először úgy voltam, ha már rajtam van ez a creepy gyerek frász a rajz miatt, kiszámolóval választok ajtót, ez megtörtént, a középsőre esett a választásom, aztán elvetettem az ötletet és az a tuti, ha inkább sorban haladok, úgyhogy kezdem azzal ott (északi). Stabilan megragadom a kilincset és ugrásra készen állva, belököm az ajtót és lendülök a lépcső felé, hátha van valami a szobában. De nincs, legalábbis se élő, se holt mozgó akármi, tiszta a terep, eddig. Először csak bevilágítottam, ez se valami hű de felszerelt szoba, de vannak bent képek, sok kép, talán valami kiállító terem vagy nem tudom. Bemegyek, ahogy látom már nem hiánytalan a gyűjtemény, mégis voltak, akik felmerészkedtek ide is, bár a por alapján az is igaz, hogy nem mostanában volt. Vannak itt is üres képkeretek, de amikben van kép,...akkor ez mégse valami gyűjtemény, ezek portrék, gondolom az egykor itt élő családokéi, szülőről gyerekre szállhatott a ház. Egész régre visszanyúlik, sokáig húzták itt, már az évszámok alapján, de a neveket nem tudom kiolvasni, pedig már egy csalánév is elég lenne, de csak pár betűt tudtam kivenni, B, N, T, E,A. Ebből kéne kihoznom valamit? Hát köszi. Nyúlok egy tollért a zsebembe, hogy a kezemre írjam, hátha később rájövök valamire, vagy otthon rendes körülmények közt ki tudok szülni belőle valamit a zinternet segítségével, de hiába keresek író eszközt, ahh, akkor beírom a telómba.
Itt is találok két ajtót, de nem megyek be, van még 2 szoba, amit megnéznék, nem akarok kihagyni semmit, hátha kapok valami értelmes magyarázatot arra a beteg rajzra, úgyhogy kimegyek a lépcsőhöz, és bemegyek a következő szobába (asszem a nyugatiba). Érdekes, hogy azzal a szándékkal jöttem, hogy találok valami bizonyítékot a paranormális jelenségekre, erre most egy kis papírfecni, eltérített és már inkább normális választ szeretnék kapni arra a lángoló, gonosz jelenségre a rajzon, ami egy "egészséges" család modell szerint, az apa figura helyét foglalja el, hmm, lehet célszerűbb lett volna az "újabb" képek közt nézelődni, melyik hasonlít leginkább. Közben lentről is hallok hangokat, egyelőre egy férfi és egy női hangot, de a férfi hang, már amennyire emlékszek a sokk közepette, nem a zsarué. Vajon hányan tobzódhatnak már lent? Istenem, remélem végzek itt, mire úgy döntenek feljönnek, valahol éreztem, hogy célszerű fent kezdeni a nézelődést, remélem ők sem barmolnak össze semmit a poron kívül.

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Az előző szobában megtudhattam kik éltek itt, van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem vettem észre mindent, plusz még a két ajtó is ott van, úgyhogy oda még valszeg visszamegyek, de most megnézem a következőt. Hasonlóképpen nyitottam be oda is, mint az északiba, fokozott óvatossággal, ugrásra készen, de ez is üres. Hmm, egy kondi, sok mindenre gondolnék egy ilyen öreg házban, amit rejthet egy szoba, de erre nem számítottam. Itt sincs sok minden, pár súly, súlyzó, egy foghíjas bordás fal, egy nyomó pad vagy mi volt ez fénykorában, meg a vastag porréteg, mint mindenhol, de a szag, az olyan mintha most is itt tolnák az edzést, fhu. Ijedten le is szegezem a lámpát a földre, hogy látok-e lábnyomokat, de ahhoz hogy ide betudjon jönni kint is lennének nyomok, hacsak nem tud repülni, szóval nem tudom miből jöhet ez a szag, de úgy döntöttem nem keresem meg a forrását és nem maradok itt sokáig. Gyorsan átvilágítom a szobát, megnézem a bordás falat, hátha bele van vésve valami vagy ilyesmi. Ha nem találtam rajta semmit, gyorsabban szedve a lépéseimet csak rá rá pillantok a többi dologra, valamin meg is akad a szemem. A vas rúd olyan, mintha most tették volna ide...szellem fittnes! Nah, hülyeség helyett körbe nézem jobban, hogy nem-e siklott el pár óvatos nyomon a figyelmem és ha van a közelben ablak, azt is megnézem, nyitva van-e, vagy van-e rajta valami. De hülye vagyok, ha nincs lábnyom minek? Belógna ide valaki, hogy aztán az ablakban eddzen vagy mi? Mindegy, tüzetesebben megnézem még a vas padot, még alá is benézek, aztán ha nincs semmi, megyek az utolsó szobához. Egy pillanatra megállok még hallgatózni, kapok-e társaságot vagy mindenki marad szépen a helyén, de eddig nem hallottam olyasmit, hogy feljönnének, viszont az ismerős férfi hangot igen. Szintén fokozott óvatossággal nyitom az utolsó ajtót, de már nem készülök az ugrásra, úgyhogy ha valami rám ugrik vagy támad garantált a sikítás és a kb 5 perc hempergés a porban, "jó esetben" lámpatörés kíséretében..., nheeeeem, azt nem engedem el, azt szorítom az életem árán is!

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Alaposan szemügyre vettem a régi kondit, mondjuk nem akartam itt sokat időzni, a végén kiderült megért ez a szoba is egy misét és jó, hogy nem fordultam inkább egyből a másik ajtóhoz. Először a törött bordásfalhoz mentem, hát sejtésem beigazolódott voltak benne vésések, de ez olyan...elcsépelt vagy nem tudom, de pentagrammák? Komolyan? Jó, amikor ezeket ide vésték biztos nem volt még olyan "népszerű", mint most, boldog, boldogtalan nyakában ott lóg, és talán jelenthetett is valamit. Viszont a véső nem végzett valami alapos munkát, elég hanyag, mintha kapkodott volna és aztán próbálta vagy próbálták volna kitörni. Sátánisták jártak itt? Akkor fejjel lefelé kéne legyenek a csillagok, nem? Hál'istennek ennyire ne értek hozzá. De rémlik még az is, hogy valami rituáléban a szelleműzéshez meg idézéshez volt köze. Háát, nem tűnik nekem olyan stabilnak ez a bordás fal, hogy ide kössenek egy tébolyultat, bocs, megszálltat és itt is maradjon. Tovább nézelődve, kicsit megijedek a túl tiszta vasrúdtól, körbe kapkodom a fejem, de semmi nyom, hogy járta volna itt jó ideje rajtam kívül bárki, ablak meg nincs is. Ezért megnézem jobban a rudat, látok a végén valami foltot, egész közel hajolok és közel tartom a lámpát is. Vörös vagy bordó színű, rászáradt vérnek tűnik, de festék is lehet, így nem igazán tudom pontosan megmondani, hozzányúlni nem fogok. Nem valami nagy folt, lehet leütöttek vele valakit, ölni nem hiszem, azért ha egy ekkora súlyú cuccal megegyengetik valakinek a koponyáját annak szépen kéne törnie és több vér hagynia, már amennyire jelenleg értek ehhez. Ha egy jó pár évvel később lennénk, és persze minden úgy ment, ahogy most is tervezem, biztos pontosabb megállapításokat tudnék tenni, így viszont kicsit lógok a levegőben. Szóval, lehet hogy vér, lehet, hogy más piros anyag. Lehet agyonütöttek vele valakit, lehet csak lecsapták. Hát úgy érzem erre pontos választ sose fogok kapni, de ez sem feltétlen biztos. Inkább megyek tovább, más érdekes dolgot úgyse találtam. Na, az utolsó szoba, na itt mi vár majd. Óvatos ajtónyitás...Aaaha, meg van hol áldoztak...legalábbis biztos, hogy valamit itt elégettek, vagy égettek, a falakon meg mindenhol ott a korom, a szobaközepén meg a felfestés, már ami megmaradt belőle, a viaszt még talán értem is, az üveget annyira nem, de van itt minden ami kell, már csak az alaposan becsomagolt bőrborítású könyvet kell megtalálnom, lesatírozott szövegekkel, amiket persze lekaparok és aztán hangosan elolvasok....Ja, bocs, nem fog menni, az állattetemeket elfelejtették kihelyezni, ezt a baklövést. Deee, az is lehet, hogy baleset volt. Az tuti, hogy voltak gyertyák és a viasz plecsnik alapján, égtek is, lehet véletlenül gyulladt ki valami. Mondjuk akkor lehet az egész háznak le kellett volna égnie, akkor nem volt poroltó és eddig egy csappal se találkoztam, valszeg kintről hozták a vizet, szóval nem hiszem, hogy az az oltási alternatíva megoldható lett volna. Ami tűz ilyen kormot hagy azt nem hiszem, hogy szimplán ellehet taposni, de lehet alábecsülöm a régieket.
Jól van, bevallom, kicsit kiráz a hideg a szobától, ha belegondolok miket csinálhattak vagy mik történhettek itt. Várjunk csak, lehet nem is idéző, hanem inkább űző hely? Fejembe ragadtak azok a hülye vésetek. Próbálom összekapcsolni az eddig látottakat, de annyira valótlan hülyeségnek tűnik, mint egy elcs*szett horror film. Szóval apát már egy ideje megszállta valami, a kis gyerek ezt látta, vaaagy kerülgette az anyát és majd csak később szállta meg, és akkor a "megszállott" személy véste a bordás falat, leütötték, ide hozták és megpróbálták megtisztítani és akkor....Spontán ön gyulladt? Felgyújtották? Baleset? Áh, nem áll ez össze. Sóhajtok a fejemet vakarva, itt is van 3 ajtó, de azt mondtam sorba haladok, vissza kéne mennem az északiba, kihagyok valamit, nem lesz jó, kusza lesz az egész, de ez az oda vissza rohangálás se jó megoldás. Gondolkodom, melyik szobát "érzem". Aaah, a francba, hiány érzetem van, vissza kell mennem az elejére. Az északi szobát célba veszem és gyors, annál kevésbé óvatos lépekkel, robogok vissza az ott hagyott két ajtóhoz, már ha nem ütközök akadályba. Ha sikeresen oda érek, egy pillanatra becsukom a szemem amíg kitalálom melyikbe menjek. Legyen a bal!

Felszerelés és ruházat: