Halloween 2017 - Árulás az elhagyatott házban

~ Caroline Hex ~

Sikerült belebotlanom az első igazi jelbe, a jelbe, ami bizonyítja, hogy ebben a házban tényleg van valami paranormál. Amíg össze szedem magam a látottak után szerzett kis traumámból, az ajtónak vetett háttal figyelem a folyosót és a lépcsőt, folyamatosan pásztázok a lámpámmal, miközben kapkodom a levegőt és minden kis zajra össze rezzenek és irányába fordítom a fényt. Szükségem van egy kis időre míg rendesen észhez térek és egyelőre nem látok további mozgást sehol. Kezdem érezni a sajgást a térdeimben és a könyökömben és örülök, hogy nem a lépcső tetején akadt össze a lábam, mert akkor lehet nem kelnék már fel. Az a doboz lehetett a kulcsa az egésznek, amikor azt kinyitottam, akkor szabadult el a "pokol", akkor fedte fel igazán magát. Nem tudom, hogy szóljak-e a másik kettőnek, lehet nem hinnék el, azt mondnák be vagyok tépve vagy valami, legalábbis a zsaru tuti és biztos vagyok benne, ha most vissza mennék, ugyanúgy nézne ki a festmény, ahogy eredetileg, szóval bizonyítékom sincs, pedig nem a szemem káprázott, ez biztos, épp észnél vagyok és éber. Az lehet, hogy az agyammal játszott valami, mint amikor abban a templomos szobában voltam és hallottam a zenét. De teljesen mindegy, mert elérte azt a szintet, hogy elhiszem, hogy léteznek és nem szeretnék tovább barátkozni velük, vagy legalábbis ami a házban van vagy vannak. Szóval én leléptem! Megpróbálom kinyitni az ajtót, ha sikerül és nem állja az utam semmi, sprint vissza a bringához, már ha a felfokozott érzelmi állapotom vagy a rohadék miatt nem tévedek el. Remélem azt a rohadt figyelős érzést is sikerül elhagyni, mert ha nem...én nem tudom...

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Az ajtónak vetődve figyeltem körbe, de nem láttam semmit, semmit a falakon, ajtókon és a szegényes berendezésen kívül, nincs mozgás. Eléggé khm betojtam, ami azt illeti és még nem nyugodtam meg, ideje lenne hozzá fogni, mert ha igaz, hogy a lelkileg, érzelmileg instabil vagy gyengült embereket környékezik meg a rohadékok, ilyenkor vagyunk sebezhetők, akkor elég nagy sz*rban vagyok. De úgy érzem kint jobban menne, jó messze ettől a rohadt háztól, úgyhogy asszem megyek is. Hirtelen fordultam az ajtóhoz és úgy gondoltam egy rántással nyitom, aztán nyúl cipő, de...nem nyílt ki. Sőt, amilyen erővel rántottam, amikor az ajtónak csapódtam vettem észre, hogy nem nyílik, ez nem fog menni, nem enged el. A rohadt ku...na ne, nem adom fel ilyen könnyen. Még alaposan megrángattam, ahogy az erőmből kifért, hátha csak beragadt, még lábbal is betámasztottam a falat és úgy próbáltam húzni, asszem befelé nyílt, de esélytelen. Közben meg valami furcsa, inkább rémisztő érzés tört rám, mintha közeledne, közeledne az a rohadék, sarokba szorított. Hirtelen legszívesebben elkezdtem volna verni az ablakot és sikítozni, hátha a szobanövény lány felfigyel a bajra és segítséget hív vagy valami. Mondjuk, mire ideérne bárki is addig nekem sz*rral meszeltek, de mindegy. Menekülnöm kéne, huh, Carrie, nyugalom, találj ki valamit! A konyha! Hátha van só, és hátha használ is. Tudom, vicces, szánalmas próbálkozás, na meg, talán hasztalan is, de nem adom meg magam, mindent megpróbálok, ami csak eszembe jut. De hol a p*csömben lehet a konyha? Nincs időm sokat gondolkodni, hátha az istenek velem vannak, elköpök egy gyors fohászt és megiramodok a hozzám legközelebb lévő ajtóhoz, aztán semmivel se törődve sprint, át minden szobán ami nem tűnik kamrának, konyhának vagy valamilyen tárolónak, ahol van valami "gyanús" zsák, doboz, zacskó bármi, amiben sót vélek feltételezni. Lehet a szentelt gyertyát se lenne hülyeség előkotorni, de egyszerre nem kezdek húsz dolgot csinálni, mert annak a zúgás a vége és akkor már tényleg mindegy lesz. De lehet, hogy esélyem sincs meglógni és nem nyílik az az ajtó sem, akkor viszont a gyertya marad és az imádságok, remény hal meg utoljára. Mondjuk lehet egyszerűbb lenne, ha tényleg meg tudnék rendesen NYUGODNI!

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Ez a történet az ajtóval, hát nem tett jót az idegrendszeremnek, az tuti. Kicsit kijött rajtam a pánik és úgy kezdtem tépni egy fél percig az ajtót, mintha nem lenne holnap...ha nem találok ki valamit lehet nem is lesz. De mielőtt fullosan eluralkodik rajtam a pánik, emlékeztetem magam az adott szitura és hogy mi lenne inkább célszerű. Igaz, az se segít épp megnyugodni, hogy elfogott egy érdekesen rossz érzés, mintha közelítene a rém. De kimenni nem tudok, így ki kell találnom mást amivel legalább úgy reggelig távol tartom magamtól, vagy ameddig kell. Nem vagyok egészen biztos benne, de a jelek szerint a védelmemre felvett cuccaim, mint a piros karkötő és a nyaki nem nagyon jöttek be. De ne adjuk fel, próbálkozzunk tovább,  úgy se nagyon van más választásom. Egy csomó helyen emlegették a sót, hogy az véd valamit vagy mi, hát próba szerencse, de előbb találni kéne és minél hamarabb. Úgyhogy nem szórakozok, megindulok az legközelebb lévő ajtó felé, hál'istennek nyílik is és sprint. Konyha, konyha, konyha legyen légyszi! De nincs szerencsém, eddig átfutottam két szobán, egy könyvtáron és egy dolgozó szoba szerűn, ha logikus a ház felépítése, esélytelen, hogy konyhába botlok, hacsak nem lehet körbe járni a házat. De mire ezek a gondolatok megszületnek a fejemben, már a harmadig ajtót nyitom, ahova kb beesek, ahogy a nagy lendületből hirtelen megállok, mert kisebb frászt kaptam a csajtól a másik oldalon. Ugrok is egyet, ahogy megpillantom, amihez hangot is adok.
- B*ssza meg!  -  de megkönnyebbülök kicsit, hogy élőt látok, és ha jól emlékszem ő az egyik felfedező - Hali! - ami hamar múlik, amikor, a szobát elnézve, rájövök, hogy vissza kell fordulnom, és közben a csaj is kérdez - Az, hogy ez egy rohadt zsákutca. - jelentem ki semlegesen, és mielőtt jól felb...osszantom magam megint, becsukom egy pillanatra a szemem, beszív, kifúj és válaszolok normálisan - Asszem...bár nem vagyok benne biztos,....de az tuti, hogyha le akarsz lépni innen, azt...engedd el. Aaamúgy nem volt veled valaki?
Mindegy!- mielőtt tovább húznám az időt - Láttál valahol konyhát, kamrát, bármi hasonló helyet, ahol lehet só? - és felkészülök arra, hogy esetleg vissza kérdezne, mielőtt hangot adna ki közbe is vágok - Erre most nincs idő! Majd elmondom! Láttál vagy se? - ha igen a válasza - Remek, megtudnád mutatni? - és próbálok nyugodt maradni, még mindig, és azt is mutatni, de nem biztos, hogy túl meggyőző vagyok, szinte érezhető a belőlem áradó feszültség.
Ha nem, akkor, hát rohadtul nincs kedvem hozzá, de vissza kell menni a kezdő pontra és egy másik ajtót választani.
De mielőtt elindulnék, nem tudom mennyire kéne jobban "rángatni az oroszlán bajszát" a szentelt gyertyával, de miden esetre elő veszem, a gyufát is és a zsebembe rakom, hogy kéznél legyen. Közben azért kicsúszik egy kérdés.
- Mond csak, neked van valami ötleted mit lehetne kezdeni egy dühös kísértettel, démonnal vagy egyéb gonosz entitással....mondjuk, hogy békén hagyjon vagy ilyesmi? - azon kívül, hogy ne bolygassuk, mert ez már kiesett.
És ja ez egy ilyen  "humoros" kérdés volt, meg valahol ilyen 'hátha mégis tud valamit, és megmenti a napot" kérdés, na meg egy kis pontosítás a "mi folyik itt"-re, hátha őt is még inkább kitöri a frász. Mooondjuk, lehet azon már túl van, még is csak oda került valahogy abba a szobába vagy mi, és előttem nem ment be, lehet oda menekült még korábban...hmm, akkor egész jól bírja idegileg. Lenne pár kérdésem hozzá, de majd ha biztonságban leszünk, esetleg.

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

A só kereséssel egyelőre nem volt szerencsém, zsákutcába futottam, de legalább találkoztam élő emberrel. Nem tudom, valamennyire nyugtat, hogy innentől nem egyedül tolom, most már ijesztő és veszélyesnek tűnik és lehet neki sincsenek nagyobb esélyei, mint neked, de társaságban minden jobb, nem? Futni, kajálni, meghalni.... Azért majdnem kaptam egy kisebb frászt, amikor rájöttem, hogy már csak visszafelé lehet menni. Nem volt valami sok időnk, legalábbis sietni kellett volna, hogy minél hamarabb biztosítsunk magunknak egy helyet, de azért válaszoltam a kérdésére. Nem akartam rá a frászt hozni, de nem igazán szeretek kertelni, szerencsére nem kezdett el sikítozni vagy ilyesmi, amikor megtudta, hogy a lelépés nem opció. Utána jöttek az én kérdéseim. Jól emlékeztem, tényleg volt vele valaki.
- Ja, igen, a hadonászó. - de amit utána mond - Lift? - kérdezem összevont szemöldökkel - Itt?
De nincs idő! Térek a lényegre, só kell! Ahogy vártam, érdekesen néz rám, tudom ez mit jelent, ezután jönnének az időhúzó kérdések, amit szintén sikerült megelőzni a közbevágásommal. Megérte, talált konyhát és azt is tudja hol van.
- Zsír! - még megkérdezi merre a főfolyosó - Hát, egyenesen előre! - mutatok irányba ahonnan érkeztem - De pillanatok kérdése és mutatom.
Mielőtt elindulnék az egyetlen irányba, amint jelenleg haladni lehet, leveszem a tasim és kihalászom belőle a gyertyát és a gyufát. Közben feltettem egy kérdést, ami kicsit arra is utalás mi is folyik itt, legalábbis szerintem. Sejtettem, hogy valami film, sorozat vagy könyv lesz a válaszban, mint forrás.
- Akkor ha annak van némi valóság alapja, akkor a só még mindig nem akkora hülyeség. - dobom vissza a hátamra a táskát - És asszem egy maradványt is sejtek hol lehet, és gyufánk is van, de nem vagyok hajlandó visszamenni az emeletre. Báááár, szerintem az égetéses dologgal valaki már megpróbálkozott az egyik szobában. Lehet nem jött be. - nem csúfolódás, csak egy kis hangulat oldás ebben az elcs*szett helyzetben - Mondjuk előbb azt sem ártana tudni, mi van itt. - ebből ír diplomáját..- Wow, én majd valszeg hullákból fogom, vagy valami ilyesmi. Minden esetre jó helyszínt választottál, de az emeleten kellett volna kezdened.- mondjuk nem tudom itt milyen furcsákat láthattak, azért szerintem ha versenyeznénk nyernék.
Bedobtam a zsebembe a gyertyát és a gyufát, fújok egyet és elindulok kifelé. Annyira nem vagyok magabiztos, hátam közepére sem kívánom a visszamenetet a bejárathoz, de csak onnan tudunk eljutni a konyhához. Remélem nem vár majd az ajtó előtt a rohadék. Próbálok óvatos lenni, minden neszre felkapom a fejem, közben azért a lábam is igyekszem szedni, hogy minél hamarabb ott legyünk. Ha minden jól megy, egy csúszdánál kötünk ki, valami szalonban. Nincs időm sokat nézelődni, a csaj előre megy és lecsúszik, utána én is. Remélem sikerül lejutni a konyháig, ha igen, nem mondom, kicsit megörülök, aztán felkiált mellettem a lány, mire ugrok egyet ijedtemben.
- Basszus...- jegyzem meg halkan a szívemhez kapva.
Itt még figyelmeztet a csaj, hogy valami pörkölt van a lábosban, meg disznó hús van a hűtőben...fura, meg is nézem saját szemmel, ha még ott van és frisssnek tűnik
- Ez friss, legalábbis pár napnál nem tűnik régebbinek. Hmm, én is találtam fent egy kosarat, teli gyümölccsel, úgy nézett ki, mint amit a napokban tettek oda. - közben elkezdem nyitogatni a szekrényeket és keresni azt, amiért valójában jöttem - De az illető valszeg repült, a vastag porréteg szinte mindenhol érintetlen volt, kivéve egy pár dolgot.
Ha találok sót, lehet felkiáltok örömömben.

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Szóval van itt egy lift...kaja liftet még értenék, de gondolom nem olyan hülye, hogy bemásszon egy bizonytalan kis dobozba. De nem tudom mit vagyok úgy meglepve, elég fura ez a ház. Ahogy lejött, neki sincs túl sok ötletem hogy kéne elintézni ezt a valamit a házban, vagy max olyan módszerek, amiket egy sorozatban látott, pont, mint én, remélem van némi valóság alapja. Bár, nem nagyon reménykedem benne, de azért próbálkozok, ha nem más majd jót röhög a kísértet. Egy poén szerűt is elsütöttem, már amennyire ebben a helyzetben még él a humorérzékem. A maradványon meglepődik, mint kiderült a városiak meséi miatt.
- Pff, mese habbal! Csak azért ez a sok rém sztori, hogy ide vonzzák az ilyeneket, mint mi. Szerintem álmukban sem gondolnák, hogy itt tényleg van valami. -
közben persze haladok át a két szobán, hogy a folyosóra érjek - Eltűnésekről nem meséltek? - megállok a folyosóra nyíló ajtó előtt - Mert akkor jó esélyünk van arra, hogy kijutunk. Aztán max pacsizunk a diliházban. - már ha beszélünk erről valakinek. Én nem nagyon szándékozok, ha kijutok innen, beküldöm az egész estét az elmém süllyesztőjébe.
Mielőtt kinyitnám az "utolsó" ajtót, kezem a kilincsen és hallgatózok kicsit, ha nem hallok semmi furát, úgy mint fent is tettem, ugrásra készen nyitom az ajtót, mondjuk hova futnék, azt nem tudom...mondjuk a másik csaj mögé? Bocsi, még a gondolatért is.
Szerencsére haladhatunk tovább, nincs semmi ami ugrana, csak kicsit mintha furább lenne a hely...vinszont nincs idő nézelődni, haladok tovább, egészen a szalonig. Közben a "társam" megnyugtat, hogy lent is voltak furcsa dolgok, nem dobom fel, hogy meséljük el mindketten, aztán meglátjuk ki járt sz*rabbul, elhiszem, hogy legalább olyan ciki volt itt, mint az emeleten.
Oda érünk egy csúszdához, elvileg ott lent lesz amit keresünk, nem dobja fel épp a kedvem az üvegcsörömpölés hangja, valami van oda lent. De a csaj simán lecsúszik, várok kicsit, ha nem hallok sikoltást, vagy bármi bizarr hangot, követem. De nem érzem magam túlzott biztonságban, itt újra előjön egy enyhe paranoiám és minden hangra kapkodom a fejem és próbálok minél halkabban mozogni, ennek megfelelően majd halkan is beszélek. Frászt is kapok, amikor a csaj elkezd kiabálni, és nem tudom, hogy legszívesebben rá vetődtem volna és befogtam volna a száját, vagy menedékbe ugrottam volna.
Végül lejutunk a konyhába, tényleg van itt, bleh, némi nem túl friss kaja, de a por mértékéhez képest, nem olyan régi. De a gyors szemle után koncentrálok inkább arra, amiért ide jöttem, minél hamarabb, minél kevesebb zajjal. Épp megtalálom a sót és elfeledkezve felkiáltanék, hogy heuréka, amikor valami hang csapja meg a fülem, mintha valami állat lenne. Kikerekedett szemekkel nézek a csajra, aki már tudja mi van abban az irányban, a tavon már meg se lepődök, és tesz egy hasznos javaslatot, tűnjünk el. Aha, de merre? Egyszerre indultam volna el 20 irányba, de csak tanácstalanul álltam egy toporzékoltam, a sótárolókat ölelgetve.
- Jó, akkor szerintem menjünk vissza a lifthez. Én se örülök neki, de olyan szobát kell találnunk ahonnan tudunk menekülni, ha nem válna be a só, szóval az egy bejáratosak nem nyertek. Sőt, szerintem jó lenne ha lenne ablak is. - tudom, talán nagy elvárások, de ezt most túl kell élni - Szóval valahol a földszinten.
Ha a lány bólint, mehetünk is a lifthez.

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Én azon az állásponton vagyok, hogy a helyiek horror storyjai csak túrista csalógató "reklám fogások", nem hiszem, hogy tudják mi van itt, illetve mi történt itt valójában. Közben a csaj elmesélte miket hallott.
- Hát, annyira választani kéne, a gyilkos családapára tippelnék, azokból kiindulva, amiket fent láttam.
Közben haladunk a cél felé, eddig zavartalanul.
- Belegondolva, ez az elmélet igazolná azt a fura rajzot, amit találtam. - lehet nem kellett volna elégetni, de már mindegy, kicsúszik egy hangos gondolat is - De akkor nem értem, hogyha apu a hunyó, miért a gyerek tűnt el a festményről.
Valóban meg lett a konyha, sikerült is összeszedni, amit akartam, még épp időben, lehet táraságunk lesz. A kiabálás után, b*szhatom a halk mozgást, de még talán meglóghatunk előle, legalábbis időt nyerhetünk. Elindultunk, hogy megkeressük a liftet, mivel a másik csaj tudja hl is van, így őt követem, közben sűrűn lesegetek hátra a vállam fölött és hegyezem a fülem. Úgy fest a lift eltűnt és még az a valami is elindult, talán utánunk, k*rva jó, na most mit csináljunk. Nyugtató nagy levegő, nem mintha ebben a helyzetben ez annyira beválna. Azt mondja, hogy nyugat felé lehet a feljáró.
- Mintha ez a ház annyira logikusan lenne felépítve, olyan mint egy rohadt útvesztő. - sóhajtok - De jobbat nem tudunk, menjünk.
Hagyom, hogy előre menjen. Jó lett volna találni valami térképet vagy ilyesmit ehhez a francos házhoz. Közben felfedezem a kést a csajnál.
- Tudod használni? - mert ha nem, lehet az üldözőnknek kezdvez vele, de ne legyen igazam.
Próbálom nem összecsinálni magam, a teljes lelki békéről már letettem. Nem jelnek kellett volna venni azt a hülye álmot, hanem figyelmeztetésnek.

Felszerelés és ruházat:

~ Caroline Hex ~

Hogy mi volt fent? Hát...
- Először is egy galéria, portrékkal, gondolom a családról, akié a ház volt, aztán egy mini templom, padokkal meg orgonával, na ott kezdődött a para, valami egyházi zene szólt, akkor még azt hittem valaki szórakozik. Aztán egy oltár szoba egy Jézus szoborral, meg friss kajával, gyümölcsök voltak és onnantól, mintha figyelt volna valaki. Aztán ott volt egy régi kondi, de ott nem sok minden volt, egy kis vér egy vasrúdon, meg pár pentagram vésve a bordás falba. Az utsó szobát meg mintha felgyújtották volna, volt valami felfestés a földön, némi gyertya viasz meg törött üveg, éés onnan nyílt a szoba, ahol valszeg kinyitottam Pandora szelencéjét, legalábbis akkor gyorsult fel úgy minden. Hálószoba, nagy kupi, ruhák a földön, mindenféle és egy lába, kinyitottam, elég büdös volt, meg volt benne valami köpeny szerű, nem volt időm megnézni, főleg azután, hogy észre vettem eltorzult a festmény. - a hideg kirázott ahogy a végére értem - Szóval akkor hanyatt homlok menekültem és nyomtam egy tigris bukfencet a lépcsőn, aztán elfogott egy fura érzés, mintha a kis rohadék be akart volna férkőzni a fejembe, de úgy érzem most jól vagyok, azt le számítva, hogy van egy "enyhe" halálfálelmem.
Aztán válaszol a hangos gondolataimra is. Nem mondom, hogy hülyeség, amit mond, de nem egészen értek vele egyet ebben a szituban. Megvárom míg befejezi, kicsit mintha belelendült volna.
- Nem gáz. - nyugtatom meg - Szerintem tuti, hogy a gyerek partyzik. Viszont ott volt az a rész, ahol a kis csaj tűnt el a képről, de ő is gyilkolta le a családot. Tudod, a borotvás, ott is az apát vádolták. De akár mi is történt, egy gyerek lelke ha itt ragad, hamarabb megkattan, mint egy felnőtt és még durvább is, legalábbis szerintem, zéró önkontroll.
Ahogy haladunk tovább találunk egy...ugye ez nem az amire gondolok. Azok falba rejtett fiókoknak tűnnek nekem, ember méretűek, mint egy hullaház vagy.... KRIPTA! Na ne már! Ki az a barom aki a saját házába temetkezik? De komolyan! Jézus gyere le...már mint, ne, az emeleti szobából ne, még az hiányzik. Jobban megnézni nem akartam, időveszteség lett volna, úgyhogy még simán lehet hogy tévedek és a nagyi kompótjai vannak berejtve, de erősen kétlem. Az a bazi ajtó viszont valamennyire bíztató, valamennyire...lehet az éhen halás se épp egy szép halál, de inkább az, mint a marcangolás. Közben kiszúrtam a kést a csaj kezében és az sem ébresztett bennem túl sok bizalmat, főleg, hogy mint kiderült, nem igazá tudja használni.
- Áh, kb annyira mint te, úgyhogy megtarthatod. De lehetőleg másnak ne nagyon akard oda adni. - remélem nem mi leszünk vele megbökdösve.
Közben hallatszik, hogy azaz akármi "szagot fogott" és közelít. Most is hagytam a másik lányt, hogy előre menjen, hátha biztonságos az a szoba, azzal a szép maszívnak tűnő ajtóval és azt sem biztos bánná ha tovább lehetne menni, mondjuk egyenesen a földszintre, de tudom, szép álom. Egyelőre jó lesz, hogy meghúzzuk bent magunkat. Ha tiszta a terep és bent vagyunk, talán meg kéne hinteni a küszöböt egy kis sóval.

Felszerelés és ruházat: