Zerae, Siqsa és Ellen (MU 2. Évvégi bál)

Siqsa Povoxa

Sötét Jedi Padawan

A legkevésbé sem volt kedvem egy nyamvadt semleges bolygóra menni és egy nyamvadt év végi bálon részt venni az apám kíséreteként. Ha még valaki mást kellett volna elkísérni, vagy kaptam volna egy egyszemélyes jegyet, akkor lehet nagyobb hajlandóságot mutattam volna, de így semmiképp. Persze, mint mindig, az én véleményem most sem jelentett sokat, egyszerűen rám parancsoltak, hogy megyek és kész. Úgyhogy jöttek az öltöztetők meg a sminkesek, majd irány fel a hajóra.
A megérkezést követően jó fél órámba telt, mire meg tudtam lógni az apám mellől. Ugyanis addig folyton engem mutogatott mindenféle tudósnak, mintha csak valami tárgy lennék. Ráadásul azzal az undorító mosolyával, amiért legszívesebben lenyúltam volna a torkán és kitéptem volna a szívét. Viszont most ehhez még túlságosan gyenge voltam, úgyhogy ezzel várnom kell még. De lényeg a lényeg, hogy sikerült megszöknöm és egy erkélyen kikötnöm. Kikönyökölve úgy éreztem magam, mint valami lázadó kis tinédzser, itt duzzogtam és gyűlölködtem, ahelyett, hogy valami normális elfoglaltságot kerestem volna, viszont mégis a normális elfoglaltság talált meg engem.
Egy férfi hangját hallottam a hátam mögül. Először úgy tűnt, mintha kommlinken beszélgetne valakivel, úgyhogy nem szenteltem túl nagy figyelmet neki, hagytam, hogy észrevegye, hogy itt nincs egyedül. Ez nem történt meg, sőt közelebb jött, felkönyökölt mellettem az erkélyre, majd egyenesen hozzám beszélt. Igazából javarészt csüngtem a szavain. Rájöttem, hogy egy nagyúrról van szó, hisz a belőle áramló feneketlennek tűnő sötétséget nem lehetett észrevétlenül hagyni. Fogalmam sincs, hogy mennyi időbe telhetett amíg beszélgettünk, és míg végül egy annyival, hogy "Mikor úgy érzem, keressem fel." egyszerűen ott hagyott. Tulajdonképp csak ekkor tudtam normálisan levegőt is venni, hisz addig a belőle sugárzó erő fojtogató volt. Viszont sokkal jobb kedvem is lett, úgyhogy elindultam egyet kalandozni.
Folyosóról folyosóra jártam valami érdekes eseményt vagy személyt keresve, mígnem betoppantam arra a folyosóra, ahol két körülbelül velem egykorú lány lehetett. Az egyiket startból felismertem, az urdrarr lány volt az Illumról. A másik lány elég furcsa volt. Leginkább embernek nézett ki, falfehér bőrrel meg vörös hajjal.
- Féltek egymástól, vagy mi van? - mondom jól hallhatóan és széles vigyor került az arcomra, miután pár pillanatig néztem, hogy kezdenek-e egymással valamit, de lévén az urdrarr lány jobbnak látta a szobrokat bámulni, így úgy döntöttem, hogy én leszek aki összehozza őket. Ki tudja, talán rájövök, hogy a kék csajt is hogy hívják, meg a vöröske is érdekes lehet a maga módján.

Siqsa Povoxa

Sötét Jedi Padawan

Szórakoztató volt a vöröske reakciója a szavaimra, valószínűleg még kezdő vagy tapasztalatlan az ilyen játékokban, de feltehetőleg majd csak összeszed ezt-azt. A meghajlását csak egy bólintással viszonzom és sokat nem is kell várjak arra, hogy a korábbról általam már ismert urdrarr lány beszélni kezdjen. A mosolya engem nem téveszt meg, olyan, mint az apám, akkor mosolyog ha kell neki valami és csakis akkor. Nem kizárt, hogy ha nem egy Lord Allen szintű nagyúr tanítványáról lenne szó, akkor meg sem szólítaná, bár nem lehet tudni, hisz ahhoz képest most hallom a legtöbbet a hangját, és én egy tanácstagnak vagyok a tanítványa.
- Komoly? Ennyi? Ennél frappánsabb nem jutott eszedbe? - igazi csalódottsággal nézek Zerae irányába. Elvártam volna, hogy legalább valami olyasmit mondjon ami esetleg egy kis dühöt, vagy undort kelt bennem, esetleg még ha valami nevetésfélét is kicsikart volna belőlem akkor azt mondtam volna, hogy van értelme, de így. - Téged se azért tart a mestered, mert van is valami a fejedben, mint annak az ezer másiknak aki naponta meghal Korribanon. - még egy legyintést is megengedtem magamnak, mintha csak egy legyet, vagy valamilyen más jelentéktelen bogarat kívánnék elhessegetni. Ha csak egy keveset is tudna arról, hogy milyen a kapcsolatom az apámmal, akkor rájönne, hogy ennél jobban semmivel se tudott volna mellélőni. A mai nap történései után pedig pláne messzire lőtt.
- Igazából akkor kezd el majd érdekessé válni, hogyha kerül valami jó parti, vagy érdekes dolog, ami téged is érdekel és nem csak ilyen felületes humbug. - fordulok végül a vöröske felé Zeraejével ellentétben normális mosollyal. - Sokan csak azért jönnek ide, mert féltik a pozíciójukat, vagy mert nagyot akarnak mutatni magukból. Ezeket nagyon hamar ki lehet szúrni, mert jóformán akárhova nézel, olyanba futsz bele. De ha nagyon odafigyelsz találhatsz kincseket. - igyekeztem nem túl látványosan mutogatni az urdrarr lány felé, az első két mondat alatt, de ha más nem, hát a vigyor biztosan elárult. Nem is tudom, hogy miért élvezem annyira, hogy húzzam az agyát, talán azért, ahogy reagál, vagy pont nem reagál rá.