Ellen és Siqsa (MU 5.)

Az utóbbi hónapok kész felfordulásnak minősültek Ellen számára a Dagobah óta. Nem volt elég, hogy olyan dolgokat talált a Bakura-n, amiről később kiderült, hogy létfontosságúak voltak, de nem sokkal később az új évben már el is rabolták, ami miatt még mindig roppant kínosan érezte magát, ahogyan vicceket mesélt Lord Farrirr-nak. Azon esemény során valahogy visszakapta az emlékeit is, amik azóta sem hagyták nyugodni. Már csak amiatt sem, hogy miként lehetett egy tizenötezer éves szobron Lord Xeth és Lady Benûwia. Aztán ott volt, hogy Siqsa apját mondvacsinált vádakkal ölték meg, nem mintha bele akart volna szólni abba, amit a nagyurak tettek, de akkor sem az a férfi ölte meg Werdát, hanem a korábbi nagyasszony, Lady Zilriel. Így annak a némbernek is bűnhődnie kellett. Ezek után került kapcsolatba a Genetikai programmal, ahol egy egészen új világba csöppent, csak épp még mindig nem szabadult meg a Lord Xeth és Lady Benûwia párostól, sőt még közelebb került hozzájuk, mint szerette volna. Most, hogy az emlékei azonban teljesen visszatértek, ezért is akart Siqsa-val beszélni egy semleges terepen. Nem mintha olyasmire készült volna, amivel elárulná a Birodalmat, olyat soha sem tenne, de ettől függetlenül ez a hely remek volt. A tömegben természetesen Lord Organa-t már látta, hiszen mint mindig most is a főbejáratnál volt, az ottani nagy csarnokban, hogy mindenki láthassa. A tömegben pedig mintha látta volna még Lady Benûwiát is, aminek nem örült, akkor itt volt Lord Xeth is valahol. Legalább egyszer úszná meg őket, amikor épp nem is kellene a közelükbe mennie a programban betöltött szerepe mellett sem. Felsóhajtott és szerzett inkább egy italt. Most Marwalk sem kísérte el, a férfi a barátaival volt valahol máshol, így Ellen teljesen egyedül érkezett. Mikor utoljára itt volt azzal a Shuur nevű lánnyal találkozott, akkor amikor beszéltek még csak pletyka és álom volt, hogy megtud olyan titkokat, amiket, nem sokkal utána történt minden más vele. Mintha egy élettel korábban lett volna az egész. Most jó pár perccel korábban érkezett meg arra a helyre, ahova megbeszélte a találkozót Siqsa-val. Amennyire látta a másik még nem volt itt, így leült az egyik padra, ami itt volt a közelben és nekiállt várni, hogy megérkezzen Lord Farrirr tanítványa.

felszerelés/egyebek:

SIQSA POVOXA

Gyűlölöm amikor utólag arra kell rájönnöm, hogy valami teljesen felesleges és ostoba dolgot műveltem. Legszívesebben a fejemet verném a falba ilyenkor, de egyrészt már így is eléggé fenntartásaim vannak az arcommal kapcsolatban, másrészt semmi hasznom nem lenne, leghamarabb maximum lobotómiába tudnám püfölni magamat. A tükör előtt állva, kiöltözve és a sminkkel az arcomon is arra jutottam, hogy a sérülések, amiket annak az átkozott fehérnépnek a villámai okoztak elég jól láthatóak. Nagyon szívesen viszonoztam volna ezt a kapott szívességet, mondjuk azzal, hogy fénykarddal pónilovakat rajzolok az arcára, de ez gyakorlatilag lehetetlen volt számomra, több okból kifolyólag is.
- Ne csavarogj el nagyon. Viselkedj és ha egy mód van rá, akkor keveset és tömören beszélj. - adtam ki az utasításokat A páromként velem érkezett Tava számára. Egyáltalán nem volt arra szükségem, hogy valami hülyeséget csináljon és szerencsére elég jól képes volt az utasításaimat követni. Nem ő volt a legélesebb szerszám a raktárban, de ami az övé volt, az az övé volt. Miután pedig láttam, hogy tényleg úgy i tesz, ahogyan mondtam, akkor indultam el a találka helyére. Nem tehetek róla, hogy nem bízom meg senkiben. Mindig is arra szoktattam magam, hogy nyitott szemmel járjak és csakis abban bízzak meg, amit én magam teszek. Ez a hosszú élet titka.
- Lady Verenwar. -köszöntöttem illedelmesen, egy kis pukedlizéssel és nem kevés fenntartással a nőt. Amennyiben a köszöntést viszonozta, azt megvártam, majd azután foglaltam helyet magam is a padon, majd kereszteztem a lábaimat és a karjaimat. Az itt levő személyeken csak átfuttattam a tekintetemet, annyira nem is érdekeltek az arcok, csupán, hogy van-e olyan, akivel kapcsolatban gondot éreznék, de itt különben sem okozhatott senki galibát, azt hamar megtorolták.
- Miről akarsz beszélni velem? - fordítottam a tekintetemet a nőre végül. Nagy vonalakban tudtam, hogy mit akar, de hogy mennyire részletesen, vagy hogy pontosan miről is akar, az továbbra i kérdés volt. Személy szerint inkább beszélgettem volna a csillagokról, az időjárásról és arról, hogy melyik személy ki lehet, milyen pozíciót tölthet be és milyen módszerrel lehetne kivéreztetni, de abban biztos voltam, hogy semmi ilyesmi nem lesz.

Szerencsére Ellennek nem is kellett olyan sokat várnia, mert hamarosan fel is bukkant a célszemély. Már messziről látszott rajta, hogy nem volt oda azért, hogy ki kellett öltöznie és itt kell lennie. Vele ellentétben Ellen szerette az ilyen helyeket, a bálokat, a sok embert, ahol ismeretségeket lehet kötni, szövetségeket. Olyan információkhoz jutni, amikhez egyébként nem. eddigre már megkapta @Shuur Rhaevos üzenetét és tudta, hogy pár nap múlva az Effo-ra kell utaznia, mert a másik talált valamilyen leletet. Még mindig hihetetlen volt számára, hogy az itteni téli bál után a twi’lek tényleg felkereste. Visszatérve a jelenre a másik nőn még mindig látszottak a villámok okozta nyomok, saját magán már szinte észre sem lehetet venni ezeket. Mondjuk Ellen ügyelt a külsejére, így bacta tartályban is töltött időt, amik elősegítették a gyógyulását. Feltételezte, hogy Siqsa-nak ilyesmire nem volt lehetősége, vagy csak nem akart vele élni.
- Lady Povoxa! – köszöntötte a másikat Ellen is kimérten.
Abban a lány biztos lehetett, hogy Siqsa nem volt kifejezetten a nőiesség mintaképe, vagy csak egyáltalán nem érdekelte. Mellette Ellen úgy érezte, mintha valamilyen királynő, vagy császárnő lenne, a saját maga eleganciájával, testtartásával, mozdulataival, amik szinte tökéletes ellentétei voltak a másikénak. Még ha nem is nevelték volna ilyesmire a szülei, akkor is élvezettel tanulta volna ki, amikor a Birodalomba érkezett. felsóhajtott, most vagy a másik nem tudta a teljesen egyértelmű üzenetből, hogy miről is akart vele beszélni, vagy csak játszotta az ostobát.
- Utálom, ha valaki szándékosan az idiótát játssza, vagy ha tényleg az vagy, most közöld, hogy később biztosan úgy kezelhesselek – pillantott ő is a másikra.
Egyelőre itt befejezte, megvárva, hogy mit is fog Siqsa minderre reagálni, vagy egyáltalán morgáson kívül fog-e bármit tenni. Ha nem kapott választ, ha kapott, a választól függetlenül is ugyanazt a kérdést szándékozott feltenni.
- Mire emlékszel a Dagobah-ról? – kérdezte végül teljesen komolyan.

felszerelés/egyebek:

SIQSA POVOXA

Bármennyire is reménykedtem abban, hogy ez a beszélgetés a legkevésbé sem lesz idegesítő a témát leszámítva, elég nagyot kellett tévednem. Egyáltalán nem kezdem érteni, hogy egyáltalán miért is várom el bárkitől is, hogy a legkevésbé is azon a gondolati szinten legyen, mint én. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ez elég hamar véget ér és utána bájcsevegünk, elköszönünk egymástól egy életre és letudva a kötelező fejhajtásokat és táncfelkéréseket szépen mehetek a magam útjára és azt tehetem, ami ténylegesen szüksége és fontos. Ehelyett egy olyan kijelentést kellett kapnom, ami miatt legszívesebben úgy forgattam volna meg a szemeimet, hogy azok egy háromszázhatvan fok megtétele után az eredeti helyükre kerüljenek vissza és közben megvizsgáljam, hogy a mondat miatt mégis hány agysejtem sorvadt már el.
Mindez helyett viszont következett az a mechanizmus, amit ilyen esetben alkalmazok. Kihúztam magam és most kifejezetten azt a testtartást és amennyire csak lehetett kisugárzást vettem elő, ami megmutatja, hogy ténylegesen is nő vagyok, nem csak papíron, valamint magabiztos és határozott.
- Igazán sajnálom, hogy azt a szándékot, hogy a fölösleges mellébeszéléseket és lényegtelen köröket elkerüljem egyből arra voltam kíváncsi, hogy mi a pontos téma, amit meg akarsz közelíteni. Legközelebb igyekszem majd szájbarágós lenni, ha erre van szükség. - a szavaim közben, melyeket játékos pimaszsággal formáltam és ejtettem ki, a nő felé fordultam, ezáltal a teljes figyelmemet rá fordítva. Most már a nőies oldalamat sem akartam levetkőzni, az már így fog maradni az este hátralevő részére, de ezt túlélem majd valahogy, így könnyebb lesz például a mesteremmel is táncolnom majd.
- Ennyire nehéz volt? A Dagobah elég veszélyes hely manapság. Legutóbbi, és egyben egyetlen, ott tartózkodásom alkalmával két tanítvánnyal és egy sith lovaggal, egy templomot derítettünk fel, ahol a lovag meghalt és egy elzárt volt tanácstag pedig kiszabadult. Legjobb tudomásom szerint mindketten sérüléseket szenvedtünk el, majd pedig volt egy sanyarú találkozásunk a bolygó Nexusával, amit az követett, hogy elég hamar el kellett hagynunk a bolygót. - szándékosan nem említettem neveket, lényeges részeket, vagy bármi olyat, amire nem kellene emlékeznem. Egyik sem volt olyan információ, amiért penge alá helyeztem volna a nyakamat. Természetesen az is biztos volt, hogy ennél pontosabbat akarna hallani feltehetőleg tőlem Lady Verenwar, de azt aligha fogja megkapni, már ha nem jön rá magától valahogy.
- Talán valami pontosabbat szeretne? - habár a hangom elsősorban nyugodt volt, de elrejtettem benne egyfajta fenyegető élet. Akárhogy is nézzük becsületőr képzést is kaptam, arról a rengeteg dologról nem is beszélve, amit a mesteremtől tanultam ilyen vagy olyan formában, ezért is tudom jól, hogy mennyire is felróható valakinek a kimondott szó. Abban viszont rendre csalódnom kellett, hogy mindezt mennyien elfelejtik puszta tudatlanságból, vagy túlzott önbizalomból.

várakozóan és rezzenéstelen arccal várta és figyelte, hogy a másik végre észrevegye magát és megzabolázza a kicsapongó érzelmeit, gondolait, amit úgy vélt, hogy még a leggyengébb erőérzékeny is tökéletesen észlelhetett a közelben. Félelmetesen nagy pazarlásnak tartotta azt, hogy annak volt a másik a tanítványa akinek. Bár, az utóbbi időben, amiket egyesek megengednek maguknak lehet, hogy összefüggött ezzel. Szerencsére ő maga tudott mélyen és egy-egy nagyon kis gondolattal gondolkozni, hogy abból kívülre nem lehessen érezni semmit.
- Pontosan tudtad, hogy mit akartam már akkor, amikor először megkerestelek – vonta meg a vállát.
Továbbra is csak a hidegséget mutatta kifelé, ahogyan Siqsa folytatta a gyerekes, ostoba viselkedést, hagyta, hogy a másik érezhesse a megvetést és lenézést, amit az irányába érzett. Inkább gondolta egy dühös, felfújt nevetséges kismacskának a másikat, mintsem annak a tanítványának, aki volt, aki üresen fenyegetőzik és dobálózik a szavakkal. Igazából erre tökéletesen példát már a Dagobah-n is látott, amikor a másik őrült módjára kiabálta, hogy megöli Lord Xeth nővérét. Már ott is szánalmasnak találta mindezt, ahogyan Sallin… avagy Quillan őrnagynál is. Upsz, nem úrnőként gondolt rá, túl soka aktát olvasott mindkét vérvonalról az utóbbi időben. Bár Siqsa üres fenyegetéseivel ellentétben a másik nő rendre beváltotta, amit ígért az akták alapján.
- Azt hiszem már tökéletesen látom honnan vannak azok a pletykák, hogy a mestered új tanítványt keres. Nem is csodálkozom rajta – jegyezte meg lesajnálón.
Figyelmesen hallgatta, hogy a másik mit mondott. Ahogyan a másik beszélt volt egy olyan érzése, hogy kihagyta azt a fontos részletet, hogy ő volt az, aki kiengedte Lady E’ront a börtönből. Más kérdés, hogy egyszerűbb volt mindenki számára az, hogyha Werdára húzhatták rá. Nem, igazából az zavarta, hogy olyanokat hibáztattak és büntettek, akiknek közük sem volt hozzá. Nem vitatta, hogy a lány apja bűnös lehetett valamiben, amiért szemet hunytak azon, hogy érdekes módon egy-két nappal az események után ölték meg és ráhúztak olyasvalamit, amit nem kellett volna. Ez viszont színtiszta korrupció volt egy korábbi árulóért, ezt viszont saját maga nem engedte. A törvény másról szólt, amit mindenkinek be kellett tartania. Nem volt kétsége afelől, hogy az utódlás törvényes volt – ezt meg sem merte volna kérdőjelezni – de minden mást igen, ami bemocskolhatja Lord Farrirr irodáját és a nagyúr hírnevét, ami sajnálatos lett volna, mert kedvelte a férfit.
- Azt hiszem, hogy beszélnem kell a mestereddel és Lord Xeth-el az este folyamán… nem igazán terveznék sok mindent a helyedben már… valószínűleg nem csak mára, hanem az életed további részére sem – mondta. - Hiszen láthatóan fontos részleteket hallgattál el mindkettejük elől… és most próbálsz előlem is, bár itt én vagyok a kisebb rossz. Így még a Rejtélyek szférája sem segíthet rajtad…
Ez itt egyelőre természetesen csak blöff volt a részéről, mert ki akarta csalni belőle azt, amit tudhat.
- Valószínűleg elég rosszul fogja érinteni a mesteredet, hogy pont te vagy az, aki megszegi a törvényeket és a képébe hazudik. Sajnálatos. További szép estét Lady Siqsa! – mondta.
Ezzel, hacsak a másik nem állítja meg, akkor megigazítja a ruháját és feláll, hogy távozhasson innen és megkereshesse az említett két nagyurat – Lord Xeth-et már látta, őt tudta, hogy itt van, bár Lord Farrirr-t nem tudta – vagy felvegye velük a kapcsolatot valamilyen nyugodtabb helyen.

felszerelés/egyebek: