Shuur és Ellen (MU 4.)

Lairorellen Verenwar és Shuur Rhaevos játéka.

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

Sosem vitatkozott a ténnyel, hogy a diplomáciai érzékenység és a kapcsolatépítés mennyire fontos egy sithnek az előrejutáshoz. Nem is mondott ellent mesterének, mikor ideküldte őt, hátha ragad rá valami e díszes társaságban. Persze nem mintha bármi értelme lenne ellentmondani Rhaevosnak, sőt, kifejezetten rosszul jár, ki ilyet tesz. Ő sem próbált, s lám, itt van.
Sok mindent lehet rá mondani, de hogy diplomata lenne, azt semmiképp. Sosem volt érzéke az ilyesmihez és ez számos alkalommal meg is mutatkozott az évek során. Sokkal inkább a Birodalom öklének képzeli magát, mint politikusnak. Talán még le is rí róla, mennyire nem illik e körbe. Hagyományos, sith talárt visel, nem próbál elvegyülni vagy beszélgetést kezdeményezni. Előkelőségek egész sora lép el előtte, ő pedig csak borostyánsárga tekintetével követi őket, miközben már a távozás körül forognak gondolatai.
Ekkor azonban oly erő üti meg közelről, mibe szíve is kihagy egy dobbanásnyit. Hátrapillant válla felett, s nem is kell sokáig keresnie a forrását. Nem érdekli, kivel van a leány, egy pillanatra sem esik le róla a pillantása, míg az ellibben mögötte. Ugyan öltözete talán nemesi származást sejtet, még is... Le sem tagadhatná sith mivoltát. Akaratlanul is követni kezdi, macska módjára bújva át a tömegen, míg mögötte nem terem.
Érzékeli a leányból áramló különös energiát... Talán gyász, talán düh, talán a kettőnek elegye. Ő azonban nem jedi, hogy megvesse érte a vöröshajút. Hisz ebből merítenek energiát, teret engednek annak, hogy átjárhassa őket az érzelem. Élvezettel hatol bele hát a leány szférájába, s óvatosan hajol annak füléhez.
-Keresel valakit, de nem leled. - Borostyánsárga tekintete a leányt kísérő férfire vándorol egy pillanatra, de csakhamar visszatér a sithre. - Talán szolgálhatok egy kis ideig társaságul. Engem bizony megnyugtatna egy magamfajta jelenléte. - Duruzsolja halkan, majd hátrébb lépve egyet halovány mosolyt ereszt a fiatal lányra. Szeme azonban nem mosolyog ajkaival, inkább hűvös kíváncsisággal csillan a teremben vibráló fények sokaságában.* - Hogyan szólíthatlak?

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

Rezzenéstelen arccal nézi végig, ahogy a lány megfordul és azt is látni véli, ahogy a fénykardért nyúl. Illetve nyúlna, de a fegyver hiányában ezt aligha teheti meg. A vöröshajú, bizonyítva erőérzékenységét időben megérezte jelenlétét, így tényleg megakadályozta, hogy a füléhez hajolva hozza rá a frászt, már ha ez egyáltalán lehetséges. Megérzi a változást, s mint egy könyv, amit becsapnak, úgy zárja el előle a fiatal lány az auráját. Képzett erőhasználó, efelől már semmi kétsége sincs.
Beszédes lehet, ahogy hátulról közeledett a sith felé, de talán még inkább az, ahogyan megszólította. A sárga szemek csak egy pillantásra méltatják a távozó férfit, mielőtt visszakúsznak a most már őt vizslató leányra.
-Talán ez benne a legvonzóbb. - Jegyzi meg a sith mivoltukat firtató megjegyzésre, a következőkre azonban felcsillan a szeme. A Rejtélyek szféráját bizony sok legenda övezi, de még sosem találkozott senkivel, aki bármi kézenfekvővel szolgálhatott volna. Egy dologban azonban biztos: A leányból biztosan nem szed ki semmit.
-Shuur. - Mutatkozik be tömören és elsőre nem is kíván többet mutatni magából. Nincs neve, hogy ismerjék, s nem is kíván nyitott könyv lenni egy másik sith előtt. Azonban ahogy hirtelen belegondol, rájön, hogy Lairorellen valójában úgy is könnyen megtalálhatja, ha akarja. - Shuur Rhaevos, Rhaevos mester tanítványa. Offenzíva.
Mestere neve talán beszédes nevében, de ezt a legkevésbé sem érdekli. Rengeteg névtelen szolgál a Birodalomban, kiket gyermekkorukban fogtak össze.
-A kíváncsiság hajtott. a szektorból, ahonnan jövök, nem sok erőhasználóval találkozik az ember. Verenwar... - Ismétli a nevet elmélázva, miközben szenvtelenül méri végig a leányt s végül annak ruháján állapodik meg a tekintete. - Régi családnak számít?

Lairorellen Verenwar

-Azt mindjárt gondoltam. *Feleli sokat sejtető mosollyal arcán az izgalmakat firtató válaszra, sokatmondó pillantást engedve nőt kísérő férfi háta után. Talán kicsit még szemtelen is friss ismeretségével, bár túl sok etikett nem ragadt rá az elmúlt évek alatt.
Nem kell sok, hogy kiderüljön, a leány magas körökben mozog, már a Citadella és a Császári udvar említéséből erre következtet. Ami azt illeti, nem is rejti éppen véka alá. A család dolga azonban meglepi. Bizonyosan nem ápol velük jó kapcsolatot, ha tulajdon vére a Birodalmon kívül áll. Egészen izgalmas történet lehet, hogyan jutott el idáig... Talán vérben gázolva, talán másokon kapaszkodva. Bárhogy is, a fiatal leány most itt van, és ha befolyását tekintjük, bizony jócskán felette áll.
-Sosem ismertem véreim. az én klánom a Birodalom. - Feleli, fürkésző pillantást vetve a nő tekintetére. Újdonsült beszélgetőpartnere csakugyan rejtélyes. Keveset mond, de annál jobban figyel.
-Készen áll. - Feleli tömören, s csakugyan. Az Offenzívának mindig készen kell állnia az eljövendő háborúkra, s nem is bírná tagadni, várja. Egész gyermekkorában a Köztársaság ellen uszították, s most, hogy módjában állna kiengedni a benne tomboló bosszúszomjat, nem teheti meg. -Lecsapunk ott, ahol elvetik a lázongás magját, s levadásszuk a Birodalom ellenségeit... Utóbbi kiváltképp közel áll hozzám. - Megenged magának egy halovány, némileg kihívó mosolyt, majd a borostyánsárga szemeket az arany íriszekbe mélyeszti. -Szóval ha akad ilyen, ne rejtse magába. - Vált vissza némileg a tegeződésről. Talán nem árt óvatosnak lennie, hisz nem közönséges erőhasználó áll vele szemben. Nehéz lenne nem észrevenni, hogy e fogadás és a megannyi, nagyhatalmú vendég... Ellen terepe.
-Nem kérdem, mivel foglalatoskodik a Rejtélyek szférája... Helyette megkérdezem, mivel tölti a napjait Lairorellen Verenwar.
Tekintete ugyan a kérdés közben a vendégsereget pásztázta, de az utolsó szavaira már ismét a lány arcát fürkészi joviálisan hunyorogva. Nem hinné, hogy sokat megtud majd róla, de minél több információ van a birtokában, annál jobb.

Lairorellen Verenwar

Csak szeme rebben egy pillanatra meglepetésében, ahogy megtudja, hogy a fiatal lány valójában Krant úrnője. Hallott már a bolygóról éppen eleget, még ha nem is járt még ott. Lám, újdonsült beszélgetőpartnere tényleg sokra vitte, s megérzése Ellenről helytállónak bizonyult. Nem véletlen, hogy a vöröshajú ily körökben mozog.
-Ahol ily Úrnő parancsol, ott ránk nincs szükség. - Jegyzi meg fürkésző pillantással kísérve szavait, majd félig elfordulva leemel a mellettük elhaladó droidpincér tálcájáról egy borospoharat. Csak egy pillantással méltatja a mélyen vöröslő nedűt, mielőtt belekortyol, majd ismét az úrnő felé fordul. Kíváncsi. Kíváncsi rá, vajon mekkora befolyással bír. Vajon mekkora a hatalma, s vajon erősebb-e... Mint ő.
-Szerintem ki a Rejtélyek szféráját erősíti, tán minden tettével azt is szolgálja. Csak kíváncsi voltam a feleletre.
A következő kérdésre nem felel azon nyomban. Egy elnyújtott pillantás előzi meg, mi inkább éber, mint töprengő.
-Várom az alkalmat. Háborúban mutatkozik meg csak a harcos. S a vihar jönni fog, talán előbb, mint gondolnánk. - A mestere folyton az eljövendő korok háborúiról beszél, s ő minden szavát el is hiszi. Hisz egész életében erre készítették, nem is tudna mást feltételezni.
-De talán Krant úrnője jóval többet tud a Birodalom szándékairól. -Jelentőségteljesen emelkedik fel a jobb szemöldök, pedig valójában nem igazán számít válaszra, még ha a leány tud is bármiről. Egy próbát mindenesetre megér.

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

Hogy a hízelgése célba talált vagy sem, nehéz lenne megállapítania. Nem olvas oly jól az emberekben, mint sok más sith, főleg, ha egy erőhasználóról van szó. Bárhogy is, igyekszik elnyerni a leány tetszését, a jövőben talán hasznára válhat az ismeretség.
-Persze, a Védelem. Kitűnően a kezükben tudják tartani a helyzetet... De nem mindig találják meg a célpontot. - Kissé talán öntelt mosoly jelenik meg arcán, de nem rejti véka alá erényeit. Ebben a legjobb, s még élvezi is. Elég csempészt, lázadót, vagy épp dezertőrt cserkészett már be élete során, hogy önbizalommal beszélhessen róla.
-A háborúnak mindig vannak vesztesei és nyertesei. A Birodalom pedig mindig győzni fog. Persze... Sosem vonnám kétségbe a Tanács, vagy akár a Császár döntését. Most béke honol, s ez a Birodalom érdeke. - Elhúzza a száját, akaratlanul is jelezve, hogy talán nem feltétlen ért egyet az állítással.
-Régészet? -Felcsillan a szeme, még némi csodálkozás is kiül arcára. A régi ereklyék mindig is izgatták a fantáziáját, hisz megannyi rejtve a szem elől szerte a galaxisban. -Talált már valamit? Noha nincs sok érzékem hozzá, mindig is érdekeltek a ... Régiségek. - Régiségnek hívni az elmúlt korok nagy artifaktjait, bizonyos tekintetben talán arcátlanság lehet, bár ez csupán incselkedés. Kétli, hogy bármily érzelmet kiválthat a kitanított lányból, ám aki nem próbálkozik, annak nem is sikerülhet.

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

-Na igen. De ha nem iktatjuk ki a célpontot, a tűz, mi a forrongást táplálja, sosem alszik ki. - Jelenti ki igen nagy meggyőződéssel, majd határozott mozdulattal kiissza poharából a maradék bort is. Furcsa mód azok, kik a szálakat rángatják a sötétben megbújva, rendszerint a legkevésbé képesek megvédeni maguk, már ha szemtől szemben állnak támadójukkal. Őt pedig ha valamire megtanították, az a párbaj, s sosem feledi a megannyi leckét.

"-Gyerünk. - Sziszegte Rhaevos, s ő elrugaszkodott. Sisteregve feszült egymásnak a két fénykard, majd hátraszökkenve tért ki a következő csapás elől, csak hogy utána rögtön támadásba lendüljön. Persze vigyáztak, hogy ne tegyenek nagyobb kárt egymásban, hisz csupán gyakoroltak. Gyors, íves mozdulatok követték egymást, a fénykardok pedig villámként jártak  kezükben, csak hogy újra és újra keresztezzék egymás útját. Úgy léptek, mozogtak és forgatták a kardot, mintha csak egy különös táncot járnának. Noha nem ez a célja, a Djem So még is a fénykardvívás egyik leglátványosabb alfaja.
Gúnyos mosolyra húzódtak ajkai, ahogy az egymásnak feszülő fénykardok keresztjén át mestere arcára tévedt tekintete. Noha túl sok mindent nem lehetett leolvasni Rhaevos arcáról, az nyilvánvaló volt, hogy vívás terén tanítványa már-már megközelíti tudását. Másban viszont aligha.
Érezte a testének feszülő energiát, s a következő pillanatban oly erővel csapódott a falnak, hogy szinte nyekkent. Dühödten meredt mesterére, miközben a földről feltápászkodva az elgurult fénykardot igyekezett magához hívni, csak hogy egy pillanat alatt ismét háttal a falhoz szegezve találja magát.
Sosem árulta el, miképp háríthatja a támadásokat, mindenre magától kellett rájönnie. Ő csak rávezette a megoldásra. Egy dolgot azonban sosem sikerült elsajátítania, s az a megfelelő diplomácia."

-A győzelemért áldozatra van szükség. Míg életben vannak a Birodalom ellenségei, nem lehet béke. Az írmagját is ki kell irtanunk az ellenállásnak. Persze ahhoz, hogy minden úgy működjön, ahogy kell, a politikára is szükség van. - Csak ahhoz persze nem ért. Hanyag mozdulattal löki vissza az üres poharat az elhaladó droid tartotta tálcára, majd ismét a sithez fordul.
-Bocsásd meg tanulatlanságomat. - Válaszolja az ereklyéket illető korreakcióra, bár somolygása elárulja valódi érzelmeit. Tekintete kíváncsian csillan a lány szavaira, s noha nem mondja ki, még is ott motoszkál gondolatai között. Vajon mi állította volna meg Ellent attól, hogy egy-egy ereklyét saját tulajdonába vegyen?
-Mestered biztos büszke rá, hogy ily sokra vitte tanítványa és ily hasznára van a Birodalomnak.  - Nem minden irigység nélkül ejti ki e szavakat, még is, ha valaki el akar érni valamit a Birodalom berkein belül, a hierarchia elismerendő. -Nem ajánlhatok mást, csak a szolgálatom. -Borostyánsárga tekintetét végig Ellenen tartva, hunyorogva hajt fejet haloványan. Pontosan tudja, hogy a leány sosem bízna benne és talán jól is teszi. Ugyanakkor a gesztus nem elítélendő, még egy sithtől sem.

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

Az, hogy a másik varázsló, nem volt rejtély előtte. Ha a szavaiból nem is derült volna ki már, az egész kisugárzása sejteti, hogy nem egy szó szoros értelmében vett harcos áll vele szemben.
Mindig tisztelte őket valahol. Ő sosem tudta csillapítani vérmérsékletét, s kellően megzabolázni érzelmeit, ahogy azt elvárták volna. Ellenben Ellen felől alig érzékel bármit, mintha csak egy láthatatlan függönyt húztak volna a lány köré.
-Akkor nem teszem. -Ereszt meg egy halovány, de annál sötétebb mosolyt. Lám, a leány igazán nagy mestere lehet az intrikáknak, ha még egy nem túl őszinte megkövetést is elutasít. Még ha szférájuk messze is áll egymástól, az örök igazság, mit bemutatkozásukkor a lány megejtett, bebizonyosodni látszik. Minden udvariaskodás ellenére, mindketten sithek, és igazi bizalomnak alig lehet tere közöttük. csak is azt lesik, miben lehet hasznára a másik, s mit nyerhet vele. Ebben a játékban pedig jó lesz vigyáznia annak, ki kevésbé forog ily körökben.
-Milyen igaz. - Hagyja helyben a sith mestereket érintő megállapítást, és valóban egyetért. Kétli, hogy Rhaevos bármikor is büszke volt rá az elmúlt idők alatt, pedig nem volt oly kívánság, mit ne teljesített volna.
-Tudom, kit keresek majd, ha ilyet találok utam során. - Tudja, hogy nem lenne esélye egyedül feltárni egy ilyen helyet. Ugyanakkor felemás érzései vannak, hisz szíves örömest megnézne közelebbről egy ilyen tárgyat, mielőtt a Rejtélyek Szférája ráteszi a mancsát.
-És mondd... Krant Úrnőjének van-e oly ellenlábasa, ki még szabad levegőt szív? Számon tartom a Birodalom ellenségeit, ennyit pedig igazán megtehetek, ha időm engedi. -Tisztában van vele, hogy ha a lány akar, bizonyára felbérelhet fejvadászt is a feladatra, ki talán még gyorsabban vagy hatékonyabban is végzi a munkáját... Ám még is megragadja a kínálkozó lehetőséget. Hisz mi mással tehet szert legkönnyebben kapcsolatokra, mint szívességgel?

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

Csak szeme rebben, ahogy egy pillanatra fellibben a képzeletbeli függöny a lány körül, és érzi a zavart az érzéseiben. Talán még sem ért teljesen egyet azzal, amit állít. Nem csoda, hisz rejtőzködőket, s a Birodalom határain kívül ténykedőket jóval könnyebb erővel megsemmisíteni, mint politikai hatalommal és fondorlattal. De beszélgetőpartnere óvatos, nem tesz elhamarkodott kijelentéseket. Nem, mintha tartania kellene attól, hogy Shuur bármiért is besúgja, de egyrészt egy ilyen helyen a falnak is füle van, másrészt nem ismerik egymást eléggé.
-Az én ellenfeleim általában csak halálukkor tudják meg, hogy létezem. De nevezhetjük párbajnak. - Biccent a leány felé halovány mosollyal. Nincsenek a szó szoros értelmében vett ellenségei, és még is mindenki az, ki nem a Birodalmat szolgálja. Ha háborúban állnának, igen csak felértékelődnének képességei a Birodalom szemében... De addig is a Birodalom bürokratái és politikusai diktálnak.
-Pletykák... Sajnos a peremvidékhez kevés ilyen hír jut el. Legalábbis felém. - Amit a mestere megtud, azt nem köti az orra alá általában. Talán épp ezért is van oly távol a politikától. Egyszerű parancsteljesítőként tekint rá Rhaevos, de eljön még az ideje...
-Hallott tán valamiről? - Finoman emelkedik csak fel szemöldöke, de a választ sejti. Ó, Krant Úrnőjeként minden bizonnyal tele a zsákja a különböző hírekkel, vagy épp híresztelésekkel... Az más kérdés, hogy az ő orra alá köti-e. Ellen kifejezetten óvatosnak tűnt eddig, ami nem is csoda. Ő sem tesz másképp, hisz még is csak egy sithről van szó.

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

Egy hosszú pillanatig elgondolkodik a hallottakon. Furcsa, és még is magától értetődő, hogy a fiatal sithnek a Birodalom berkein belül vannak ellenségei. Valószínűleg neki is lennének, ha hasonló körökben mozogna... És így belegondolva egyáltalán nem irigyli ezt a helyzetet. Ő leszámolhat azokkal, akikre a Birodalom megadja a kilövési engedélyt, azonban Ellennek sokkal több praktikára van szüksége ahhoz, hogy legyűrje ellenfeleit.
-Fiatal vagy, talán túlságosan is. Még egy huttot sem kívánnék senki ellenségének, nemhogy a Birodalom berkein belül leljek irigyekre és rosszakarókra. - Tompít hangján némileg és hunyorog a lányra kíváncsian.
A következőkre csak vállat von. Hallott már Organa nagyúrról és arról is, hogy a felesége állapotos. Hogy itt van, az talán jelentheti, hogy megszületett a gyermek. Ő maga nem szeret feltételezésekbe bocsájtkozni és nem is ad sokat a pletykákra... Ki tudja, róla hány született, ha magából akar kiindulni, de abban is biztos, hogy Krant úrnőjéről is kering jó néhány pletyka "odahaza".
Az utóbbi hírre csak fejét rázza, hisz még csak nem is hallott az esetről. Persze hazudhatott is volna, hisz az, hogy ily alulinformált, nem vet rá épp jó fényt... Pedig nem apróságról van szó, legalábbis a hír hallatán egy pillanatra szeme rebben.
-Ez meglepő és egyúttal aggasztó hír... Még csak arról sem tudtam, hogy így esett. Mit hallottál? - Tompítja hangját, s ezúttal nem udvariassági kérdésről van szó, valóban érdekli, hogy mi történt pontosan. Az igazat megvallva mindenről szeretne tudni, azonban nem kérdezősködhet kíváncsi kölyökként, mert az, hogy ily tudatlan a Birodalom belügyeit illetően, nem tüntetné fel jó épp színben.

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

-Nem, tényleg nem... De más dolog parancsot teljesíteni a peremvidéken és más dolog ilyen körökben mozogni... - Pillant körbe sokatmondóan, a huttokat célzó megjegyzésre pedig gúnyosan elmosolyodik. Nem kedveli őket. Elég hozzá egyszer eljutni egy huttnak a palotájába... Ha a látványuk önmagában nem elég, az önimádatuk bizonyosan hamar ellenszenvessé teszi őket bárki szemében. Látta, miként vonaglanak láncon sok más között népének egyedei egy bizonyos hutt társaságát "élvezve". Nehéz lett volna nem kitalálni, hogy talán éppen az ő fogadásának volt köszönhető a twi'lekek jelenléte. Nem mintha különösen bosszantotta volna a dolog, hisz őt magát is a rabszolgaság intézménye röpítette idáig, még ha nem is pont ilyen formában. De a szándék, az orcátlanság igen csak dühítette és ki tudja, mi történik, ha mestere nincs az oldalán.
-Aljas egy faj, az biztos. Viszont okosabbak, mint ahogy kinéznek és ha valaki a peremvidéken jár... A kapcsolatok igen csak hasznosak. - Elhúzza a száját, mint aki nem szívesen köpül egy vajat huttokkal. A következőkre azonban csakhamar ismét feljebb kúszik a szemöldöke... Olybá tűnik, tényleg le van maradva a hírekkel.
-A Köztársaság Végzete bűnhődni fog, ez egyértelmű. De ezek szerint közel sem alaptalanul tették, amit tettek. Magam is rosszallom. Ez az egész Lord Xeth gyengeségéről tesz tanúbizonyságot. - Villan meg a szeme, bár körbepillantva tompít némileg hangján az utolsó szavakra. Pontosan tudja, hogy itt többről lehet szó, mint pletyka, s lám, hova eszkalálódott... Még a tanítvány hagyján, hisz gyakran megesik... De hogy egy mester hagyja, hogy így eluralja az érzelem, s még gyengéd érzelmeket is táplál... Az ő szemében ez felér egy árulással.
-Te magad hogyan viszonyulsz ehhez? - Pillant a lányra, hunyorogva fürkészve annak arcát.

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

-Tisztább az előrelépés. Sakkbábuk vagyunk csupán... Mondjuk ki nem az. -Jegyzi meg sejtelmes mosollyal. Nem panaszkodni szeretne, az égvilágon semmi baja sincs a szerepével. Bőven meg tudja benne találni kedvtelését és a szépséget, bár az is igaz, hogy valószínűleg nevelői pontosan azt akarták, hogy így legyen.
-Üzletben talán. Ugyanakkor nem szalasztanak el egyetlen alkalmat sem, ha kegyetlenségről van szó. Üzletben állsz valamelyikkel? Legyen bármily virágzó is a kapcsolat, ha módjában állna vasra verve látni téged, bizonyosan igen jól elszórakozna, csupán kedvtelésből... De arról tesznek, hogy híre menjen a szektorban. Nyerészkednek a félelemből. - Ő pedig a legkevésbé sem veti meg őket ezért. Gyermekkora okán maga is csak egyféle képét látta a hatalomgyakorlásnak, és bizony kiképzőik nem bántak épp kesztyűs kézzel velük. -Persze ez csak egy példa. -Teszi hozzá bujkáló mosollyal, hisz a világért sem merné feltételezni, hogy egy sithet fogságba ejthet egy ilyen lény, nem pláne a vele szemben álló úrnőt.
A következőkre azonban csakhamar eltűnik arcáról a jókedv. -A császár okkal tesz mindent, s végtelen bölcsességét aligha vitatja bárki. - Darálja szárazon, mintha csak felolvasna valahonnan. Az viszont annál inkább meglepi, hogy kérdésével némileg kizökkentette a leányt a hűvös komfortzónából, ahol eddig tartózkodott. Érzékeli, hogy Ellen elkalandozik, ami az eddigiek alapján kissé talán meg is lepi. Belőle egyébként igazán nehéz előcsalni azt a bizonyos romantikus ént, bár ennek könnyen lehet, hogy csupán az eltérő közeg az oka.
-Na igen. A tanítvány bizonyosan nagyot nyer e kapcsolattal. -Jegyzi meg kissé hűvösen. Ő mindig tárgyilagosabb volt, igyekezett a dolgok mögé nézni és meglátni a valódi szándékot. Talán tényleg szerelmesek, talán csak az egyikük... De ez végtére is, a kimenetelt tekintve teljesen mindegy.
-Mire gondolsz? -Kérdi a félbehagyott gondolatmenetre, hunyorogva fürkészve a lány arcát.

Játékostársak neve: Lairorellen Verenwar

A lány szavaira csak értően bólint. Egy pillanatra elmereng a Ellen múltján... Tehát nem a hagyományos sith neveltetést kapta. A szülei pedig Birodalmon kívüliek, mint ahogy az elhangzott. Érdekes múltja lehet, de nem kíván vájkálni benne, hisz Ellen sem teszi az övével. Nem mintha bármi titok övezné, a Ryloth köztudottan valóságos paradicsom a rabszolgakereskedők körében. Bizonyosan jó pénzt kaptak érte és a legkevésbé sem haragszik rájuk azért, amit tettek. Hisz végső soron ők indították el az úton.
Azok a huttok, melyekkel ő találkozott, a legkevésbé sem voltak barátságosak vagy megnyerőek. Talán pont azért, mert nem az üzletfelet látták benne. Bárhogy is, e lények elég dörzsöltnek tűntek ahhoz, hogy bárki előtt rejtve maradjon szándékuk. Taszítóak, de e tulajdonságuk még is némi tiszteletet követel.
Kissé félredöntött fejjel, de figyelmesen hallgatja a lány szavait. Azon felül, hogy hallhatóan igen csak képben van az Birodalmon belüli intrikákkal, talán tanúja is volt az esetnek... Persze ez a hír még a Birodalom legtávolabbi szegletébe is eljutott, így őhozzá is. A peremvidéken jól terjednek a hírek, csak általában a fele sem igaz abból, amit hall az ember, így kétszer is meggondolja, hogy készpénznek vegyen-e bármit is. Az eset eljutott a fülébe, csak épp máshogy. Ellen története valahogy jóval hihetőbbnek hangzik, mint az a dajkamesékbe illő csata a rejtélyes tanítvány ás a császárné között, amit ő hallott az épp Sernpidalon állomásozó, könnyűcirkálón szolgáló tiszttől...
-Kétlem, hogy a császárné ok nélkül tette, amit tett. Bár be kell valljam, ez az egész tényleg nagyon... Furcsa. - Furcsa. Talán ez a megfelelő szó. Noha nem volt tanúja az esetnek, még is, szinte maga előtt van a szituáció, amit Ellen ecsetelt az imént.
-Egy dologban biztosak lehetünk, ennek a történetnek nem ez volt a vége. - Óvatosan pillant körbe, mintha az említett Benûwia akármelyik pillanatban kiugorhatna valaki háta mögül a közelükben. -Néha hálás vagyok, hogy a Birodalom magja oly távol van. A peremvidék vad, még is, bizonyos tekintetben biztonságosabb, mint itt. Bár bánom, hogy ennek az esetnek nem lehettem tanúja. - Halovány mosolyba rándul arca, de csakhamar rendbe szedi vonásait és pillantása is visszakúszik beszélgetőpartnere tekintetébe.
-Vajon kire gondolt a császárné? Kit érzett meg a tanítványban? -Szórakozottan fürkészi Ellen arcát, majd félig elfordulva a tömeget kezdi fixírozni.
-Nem biztos, hogy megéri, hogy mester legyen. Bár ez sokakról elmondható. - Jelenik meg arcán fanyar mosoly, majd a leány felé fordul, némileg lehalkítva hangját.
-Mondd, Ellen... Adnád az életed a Birodalomért?