Felföld

AEYAJ’GAMU

- Csak pihennem kell egy kicsit, ennyi az egész. - mosolyogtam kedvese a másik padawanra. Ez inkább a saját önálló képzésem része volt, mármint, hogy igyekezzek érzéseket kimutatni mások irányába. Igazából az egész inkább olyan volt, mintha egyik szerepből egy másikba lépnék, arról nem is beszélve, hogy sehogyan sem értettem, hogy miért viselkedik ilyen impulzívan egy padawan. Még az én szempontomból is túlzásnak éreztem, pedig számomra gyakorlatilag minden érzelmi megnyilvánulás elsődlegesen túlzásnak tűnt. De biztosan tudott erről a mestere és tett is annak érdekében lépéseket, hogy orvosolják a problémát. Legalábbis remélem, hogy tett.
- Ha akkora és mindent át kéne nézzünk, akkor megöregedni is itt öregednénk meg. - mosolyodtam el én is a felvetésen, és a sajátomon. Kicsit lehet túlzás az, hogy itt öregednénk meg, de arra jó volt, hogy egy kívülállóval éreztethessem mennyire nagy épület is a jedik temploma, ha már konkrétumokat nem fedhetek fel. - Úgy vélem túl sok időt ölelne fel az, hogy kimenjünk és behozzuk őket, főleg ha a kint és az itt közötti részen nem is működnek. Felteszem a gravipadok is hasonlóan viselkednek. - elmélkedtem hangosan. Természetesen fürkész droidokat vagy hasonló kisebb méretű droidokat be tudnánk cipelni, de egy asztrodroid vagy más hasonló már nagyobb súllyal bírna.
- Információk alatt alapvető alaprajzot, esetleges nem biztonságos részek helyeit, valamint a védelmi rendszer, ha van, állapotát értettem. Ezt pedig ésszerűnek tartom, ha még azelőtt megszereznénk, hogy a tudósokat beengednénk, a biztonságuk érdekében. A nyelvet, még ha olyanban is íródott, amit nem ismerünk vagy kihalt, vehetjük úgy is, mint kódnyelvet, ebben az esetben pedig csak alapvető szinten kell megfejtenünk kulcsszavakat használva, nem kell az irodalmat ismernünk. - válaszoltam a padawan felvetésére az információszerzést illetően. A kódfejtés amúgy sem egy szokatlan logikai feladat, bizonyára a hölgy is találkozott vele a háború idején, legalább említés vagy kiképzés szintjén. A jediknek nem tanítják, de nem kevés logikai játék és feladvány megoldását várják tőlünk a tanítok és a mesterek is időnként, és a kódfejtés is alapjába véve egy logikai feladvány.
- Csak ön után. - feleltem a nőnek amikor elindultunk, hogy felderítsük ezt az ismeretlen helyet. A követéssel nem volt gond, hiszen, már ah ez megnyugtató lehet, mindent befedett egy minimális porréteg, így könnyedén el lehetett találni a lábnyomot, amibe lépni kellett. Természetesen azért odafigyeltem, hogy máshonnan lehetőleg ne legyen csapda vagy támadás, ugyanakkor arra is figyeltem, hogy hátha van itt is valamiféle terminál, vagy csatlakozó. Ha az utóbbi lenne, akkor csupán idáig kéne elhozni a droidot és itt működésre bírni, ami nagy előrehaladás lenne.
- Nem a nálunk megszokott hologram. Leginkább talán egy urdrarr-ra hasonlít, de ha jól tudom annak a fajnak a tagjai vörös szemekkel rendelkeznek. A hangja pedig egyezik azzal, amit azelőtt hallottunk, hogy a nőt a szakadék felett leszedték. - a technológia lenyűgöző volt, fejlettebbnek tűnt, mint a mi körünkben használt hasonló technológiák. A tudósok és kutatók biztosan sok hasznos dolgot tudnak majd tanulni miután felmérhetik ezt a helyet. Amiatt pedig, hogy a kintivel egyezett a hologram hangja, bármilyen nyelven is beszélt, óvatosságra intett, hiszen legutóbb a csapat egyik tagja veszélybe került emiatt, így nem kizárt az sem, hogy figyelmeztetésként tették ide, és nem szeretnék még egy valakit feláldozni csak azért, hogy tovább haladhassunk.
Közben egy próbát tettem arra, hogy hátha működik a kommlink vagy a holoprojector itt bent, ha a barlang részen nem is, hogy hátha fel tudjuk venni a kapcsolatot a kintiekkel. Abban az esetben akár egy protokoll droid ezen a módon is fordíthat vagy tolmácsolhat nekünk, ha lehetséges ilyen.

---

- Maga többet aggodalmaskodik, mint a parancsnokunk… És már nála sem egészséges ez. Úgy tudom, hogy a jediknél meg főleg nem. Kér egy adag nyugtatót? – jegyezte társalgó hangnemben, ezúttal nem számonkérés stílusban, inkább kicsit anyáskodva.
Az óvatossága úgy tűnt, hogy felesleges volt, mert sem az úton, sem pedig a lépcsőkön utána nem volt semmilyen csapda. Odafent még jobban körbe tudott nézni, kellően hatalmas terület volt az egész. Úgy tűnt, hogy az akár több hónapos munkával nem tévedett, hogy akár annyi is lehet, amíg itt mindent megnéznek, átvizsgálnak itt mindent a kutatók. Bár, még azon sem csodálkozott volna, hogyha több élet munkája is kevés lenne erre. Hatalmas volt, egyszerre gyönyörűnek és félelmetesnek találta.
Ahogyan haladtak hirtelen a semmiből egy furcsa hologram tűnt fel előttük. Rashia ösztönösen rálőtt a hologramra, ami valószínűleg át is ment rajta. A nyelv, amit beszélt ismerős volt a számára, bár csak nagyon kevés részletet értett meg belőle.
- Protokoll droid felesleges lenne, egyik sem ismeri az ősi urdrarr nyelvet… ne kérdezze honnan ismerem fel, fogalmam sincs – mondta. – Egy-két szót értek belőle… azt hiszem éppen arra akar felszólítani minket, hogy távozzunk. A Birodalom szót megismerem és előtte valami kree-t emleget, Kree Birodalom és említ valami je’daii-t is… Ismerősek ezek maguknak?
Ismét egy olyan dolog, amire nem emlékezett korábbról, nem tudta, hogy mit és honnan tudott. Egyáltalán honnan és hogyan ismerte ezeket. Jó lett volna emlékezni a dolgokra, de lehet, hogy okkal nem emlékezett…
- Egyetértek, hogy furcsák a szemei… talán ilyenek voltak régen az urdrarr-ok? – kérdezte.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 5. – Harangszó az elesettekért





Romok, Naboo

---

A hologram tovább beszélt, amit továbbra sem értett senki sem. A komlink már működött itt bent, ahogyan minden más elektronikus eszköz is, úgy tűnt, hogy a zavarás csak odakint a barlangban létezett, itt bent már nem.

//Bocsánat a rövidségért, csak szétmegy a fejem és egyébként se tesztek semmit.//

Ugyanaz.

A kommunikációhoz itt található a topicotok.

statisztika:

AEYAJ’GAMU

- A Kree Birodalom ismeretlen fogalom számomra, ilyesmiről sohasem hallottam. A je'daii a most élő jedik elődei, akik még a Rakata Birodalom uralkodása idején éltek, később belőlük alakult ki a Rend mai formája. Nevezheti őket ősi jediknek is. - valóban meglepő volt, hogy a medikus nő érti az ősi urdrarr nyelvet, ahogy az is nyilvánvaló volt ezután, hogy protokoll droidra hiába is hagyatkoznánk. Közben viszont az is kiderült, hogy idebent szerencsére már működik a kommunikáció. Egy gyors helyzetjelentést el is küldök a Rendnek azzal kapcsolatban, hogy mi történt eddig és mire bukkantunk.
- Lehetséges. Mindenesetre azt javaslom, hogy jelezzük a kintieknek amit, eddig találtunk és, hogy semmi bajunk, majd folytassuk a felderítést. Természetesen az eddigi gondos odafigyeléssel, hiszen fogalmunk sincs arról, hogy miféle védelmi mechanizmusok lehetnek itt, főleg, ha a nyilván való távozásra való felkérést nem fogadjuk meg. - hacsak nem dönt úgy a másik padawan és a nő, hogy jobb ötlet visszafordulni, vagy kapunk konkrét utasítást arra, hogy így tegyünk, akkor remélhetőleg elindulunk tovább és felderíthetjük ezt a helyet.

---

Rashia sajnos nem kapott minden kérdésére választ, a Kree Birodalom semmit sem mondott Aeyaj-nak sem, de legalább a je’daii igen. Szóval a jedik ősei, akik még a Rakata Birodalom alatt léteztek, esetleg utána.
- Akkor lehet, hogy ez egy ősi Je’daii templom? – kérdezte. – Átkozottul régi akkor, a Rakaták több, mint tizenöt-ezer éve buktak el!
Mondta meglepetten és csodálattal. Nem nagyon hitte volna, hogy ennyire régi dologra fognak bukkanni, olyan dologra, ami ősibb, mint a Birodalom, vagy a császár maga. Arra a kérdésre, inkább javaslatra, hogy szóljanak a kintieknek egyetértően bólintott.
- Egyetértek, próbáljon meg nekik üzenni Aeyaj – kérte.
Nem parancsolta, soha sem vetemedett volna arra, hogy egy jedit, akár még ha csak padawan is utasítson. Ahogyan a katonák többsége ő maga is elismerte a jediket katonai feljebbvalónak, még akkor is, ha már nem volt háború. Voltak dolgok, amiket az idősebbek, veteránok beléjük neveltek.
- Remélem már nem sok minden van itt bent, ami szembejöhet. Merre induljunk innen tovább? – kérdezte.
Ha nem kap semmilyen választ, akkor továbbra is ugyanabba az irányba próbál majd haladni, mint eddig tette. Remélte, hogy semmi sem fogja akadályozni mindebben őt és a társait.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 5. – Harangszó az elesettekért





Romok, Naboo

---

Aeyaj próbált kifelé üzenetet küldeni, de meg kellett állapítania, hogy ugyan működött a technológia, de túl mélyen lehettek itt bent, mert nem volt kapcsolat komlinken a többiekkel és a holoprojector sem tudott műholdhoz, sem hiperűr reléhez csatlakozni. Ez azonban nem volt furcsa, tekintve, hogy milyen mélyen vannak a hegy belsejében.

Ahogyan a többiek beszélni kezdtek a Mesterséges Intelligencia csöndben maradt és figyelni kezdte őket, mintha tanulmányozta volna a társaságot. Amikor végül Rashia tovább indult volna, akkor a hologram ezúttal már közös nyelven szólalt meg, bár nem tökéletesen egyelőre.

- Úgy tűnik, hogy nem értik a normális kree beszédet, így az önök alantas nyelvén leszek kénytelen megtenni. Ez az egykori je’daii templom a Kree Sztelláris Birodalom, avagy, ahogyan maguk hívják a Birodalom területe, így semmi joguk arra, hogy itt tartózkodjanak. Távozzanak, vagy élesítem a biztonsági rendszereket és abban az esetben nem távoznak élve inenn.

Sajnos Miin még mesze nem volt olyan jártas az Erőhasználatban, hogy anélkül is tudja használni, hogy teljesen lenyugodna, megnyugtatná magát és kiüríteni az elméjét. Ezeknek pedig sajnos közvetlen velejárója, hogy a pulzusa is teljesen normális csökken, ami pedig beindította a védelmi rendszereket.

Egyébként is odakint a többiek mondták, hogy nagyon nehezen ment az Erőhasználat és nekik is küzdeniük kellett, akik több, mint tíz éve tanulják mindezt. Emiatt pedig alapból is kétségei lehetnek, hogy ő elég jó-e ahhoz, hogy egyáltalán. Ennek ellenére próbálkozott. Ahogyan igyekezett újra és újra megrázta az áram, mindig egyre hosszabb és hosszabb időre.

Az egész roppant fájdalmas volt, de csak addig tartott mindig az egész, hogy még épp ne veszítse el az eszméletét. Nagyon hamar csillagokat látott a fájdalomtól az Erőbe való kinyúlásnak köszönhetően pedig még ha máskor is nyugodt és békés volt, itt valami nem stimmel ezen a helyen.

Egy-egy pillanatra ugyan érezte, hogy nagy koncentrációban van az Erő ezen a helyen, ennek köszönhetően pedig már a második sokkolás közben és után érezte, hogy az Erőn át valami eléri és ezáltal növekedni kezdett benne a düh, a harag és a gyűlölet. Kezdte a lelkét megmérgezni, hogy pusztítson, őrjöngjön, romboljon és a legrosszabb az egészben, hogy az egésznek olyan érzése volt, mintha Miin-nek saját magától támadt volna ez az ötlete és jó volt, úgy érezte, mintha ez kielégítené a vágyait ebben a helyzetben.

A kommunikációhoz itt található a topicotok.

statisztika:

AEYAJ’GAMU

- Sajnos tévedtem, nem lehetséges üzenetet küldeni, csupán működőképesek az eszközök, semmihez sem tudnak csatlakozni. - közlöm a végeredményt a nőnek miután a jelentésnek szánt üzenetet sem tudom elküldeni, így valószínűleg a régész és kutató csapattal sem lehetséges felvenni a kapcsolatot.
- Köszönjük, hogy a közös nyelvet használja. Ez a bolygó, ahogy ez a je'daii templom is már több száz vagy ezer éve nem része a Birodalomnak. Függetlenné vált tőle és továbbra is megtartja a függetlenségét. Ennek érdekében jogunkban áll itt tartózkodni. - most örültem csak igazá annak, hogy számomra az érzelemmentesség teljesen természetes dolog, így sem támadó hangnemet, sem pedig félelemre utalót nem voltam képes megütni. Igazából nem voltam biztos benne, hogy képesek leszünk akár logikusan is, de bármiféle győzelmet aratni a hologram fölött, hiszen nincs kizárva, hogy ugyan olyan módon működik, mint a holocronokban található "másolatok" egy személyről, amik habár rendelkezhetnek a készítő személyiségének másolatával, de a programozásukon nem léphetnek túl.
- Bizonyára az idők folyamán nem frissítették a rendszereit és az adatbázisát, így valószínűleg ezekről a tényekről nincs mód, hogy fogalma lehessen. Javaslom próbálkozzon meg az adatok frissítésével, naprakészre tételével. - csak reménykedni tudtam benne, hogy a technikai tudásom elegendő lesz ebben a helyzetben. Sajnos nem voltam otthon a hologramokban, sem pedig a holocron készítésben, csupán minimális tudásom volt a dolgokról. Nem lenne hátrány idővel többet megtudni róluk, de már így is kezd hosszú lenni, a "Tanulj erről!" listám.

---

- De ha mindig mások miatt aggódunk az olyan, mintha korlátozni akarná az ember, hogy mit tesznek, nehogy veszélybe kerüljenek. És ha mindig másokkal törődik, akkor saját maga szűnik meg önmaga lenni, mert azzal nem törődik, hogy önmagával mi van… és ez így nem helyes és nem jó. Pszichológiai értelemben, igen az orvosin tanultam pszichológiát is. Ezért nincs semmi önbizalma, feltűnt, amióta itt vagyunk, mintha mások megerősítésére várna, már-már betegesen alájuk rendeli magát, mintha fontosabbak lennének önnél. Nem tudom, hogy szoktak-e a jedik pszichiáterhez járni, de javaslom, hogy menjen el. Nem tudom, hogy mi történt magával a múltban, de határozottan a PTSD tüneteit mutatja, elég sok bajtársnál láttam már ezt – mondta.
Fejtette ki, nagyon furcsának találta a padawant, igaz mindkettőt. Az egyiknek mintha nem lennének érzelmei, a másik pedig gyerek létére PTSD-s, pedig elég fiatalnak nézte ahhoz, hogy nem lehetett ott a háborúban. De nem az ő dolga, nem szól bele az erőhasználük dolgaikba, tartsák meg maguknak ezeket a dolgokat. Őt inkább az érdekelte, hogy kivigye őket innen.
Kifelé nem lehetett üzenni, ami nem volt jó hír, a megjelenő MI pedig végre méltóztatott megszólalni közös nyelven is, a többiek pedig a nő szerinti lehető legfeleslegesebb dolgot tették, leálltak vitatkozni.
- Valószínűleg egy biztonsági rendszer, ne vitatkozzanak vele, ez egy gép, nem fogják tudni meggyőzni. Inkább keressük meg, hogy hol lehet kikapcsolni – javasolta.
Azonkívül soha se látott droidot, vagy hasonlót, ami megváltoztatta volna a véleményét…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 5. – Harangszó az elesettekért





Romok, Naboo

---

A Mesterséges Intelligencia megforgatta a szemeit jól láthatóan arra, amit a többiek reagáltak a jelenlétére és a szavaira. A válaszokkal pedig sorrendben haladt, úgy, ahogyan azt a többiek feltették, azaz Jivi, Aeyaj és Rashia.

- A császár faja a kree, amiből az urdrarr-ok lettek, ha jobban tetszik ősi-urdrarr, vagy ősi-sith nyelv a kree – kérte ki magának. – Igaz, efféle jelentéktelen senkik nem is méltóak arra, hogy őcsászári felsége fajának nyelvét a szájára vegyék. 10.701 év, három hónap, 15 nap, 21 óra, 32 perc és 52 másodperce nem volt szerves létforma ezen birodalmi bázison.

- Ez a terület és bázis még mindig Birodalmi felségterület, lehet, hogy a bolygót elfoglalta a szánalmas köztársaság, de ez autonóm birodalmi terület, az ittlétükkel megsértik az MU 0-kor kötött megnemtámadási szerződést, ami a nagy frakciók között született és legitimálta az FRK létrejöttét.

- Kikérem magamnak! – mondta felháborodva. – A legutolsó a legutolsó frissítésem alig két órával ezelőtt érkezett magától Ta-Renn császártól személyesen! A maguk behatolása pedig jelezve van a Birodalom magvilágába, egyenesen Dromund Kaas-ra a császári palotába.

- Gondolkodni, önmagamat programozni is képes Mesterséges Intelligencia vagyok, engem nem kötnek az olyan ostoba szabályok, mint a Csillagköd droidjait. A kikapcsolásom pedig nem lehetséges.

A következő pillanatban a templomon belülről, azon részről, ahol még nem járt a társaság, hirtelen erős sötét oldali rezgéseket, zavart lehetett érezni az Erőben.

Miin egyre és egyre dühösebb lett az egészet illetően, mintha egy hatalmas lufi növekedett volna benne, a gondolatok cikáztak a fejében, próbált rájönni, hogy mitől ennyire dühös és miért akarja rombolni. Ez a lufi egyre kellemetlenebb érzésű volt, mintha Miin gyomrában és torkában nőtt volna és meleg volt.

Az utolsó pillanatban, ahogyan arra gondolt, hogy mit tenne az MI-vel öklendezni kezdett. Az egész fájdalmas volt, míg végül az utolsónál, mintha elhányta volna magát, ám ezúttal nem étel, vagy efféle jött ki a gyomrából, hanem hosszú lángcsóva, amiben benne volt minden dühe és haragja.

Jó tíz-tizenöt másodpercen keresztül fújta a tüzet megállás nélkül aminek köszönhetően látta, hogy kree szimbólumokkal teli fal van előtte és mellette, kijáratot nem látott ugyan. Amint a tűzokádás véget ért, végre levegőt is tudott venni, illetve valamivel jobban érezte magát, mint az ember, aki kiadja a dühét. Így most némileg tisztábban is tudott gondolkodni, mint amikor a düh és a harag felgyülemlett benne.

A kommunikációhoz itt található a topicotok.

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Igazán reménykedtem abban, hogy a javunkra válhat ez az egész helyzet az által, ha a hologram nincs frissítve, vagy nem olyan falba ütközünk, amit mi, mint kutató és felderítő csapat, nem tudunk megoldani. Sajnos az, hogy ezt a helyet autonóm birodalmi területnek tartották fenn és a belépésünkről tudomást szerzett az említett frakció is, így elég hamar biztosra vált, hogy mi itt a helyzet. A mindezek után tapasztalt sötét oldali jelenlét pedig tovább növelte az okok számát arra, hogy elhagyjuk ezt a helyet. A másik padawan már bizonyította, hogy könnyedén elveszti a kontrollt az érzelmei felett, egy esetleges sötét oldali hatás vagy személy pedig csak tovább növelné az elszenvedhető károkat. Persze ez nem jelenti azt, hogy esetleg nem fog tiltakozni a miatt, hogy az esetleg fogságban levő nőt itt hagyjuk, de azt minden bizonnyal a tiszttel együtt már meg tudjuk oldani.
- Elnézést kérek, nem szántam sértésnek a szavaimat. Amennyiben így áll a helyzet, akkor köszönjük, hogy tisztázta számunkra a helyzetet és a vendégszeretetét, visszatérünk a bolygó felszínére. - kezdtem egy udvarias meghajlással és bocsánatkéréssel a hologramnő irányába, majd a szavaim végét a társaimnak intéztem. Reménykedtem, hogy most az egyszer, amikor ténylegesen kívánom használni a katonai rangot, amit értelmetlenül használ a katonaság, nem fog a medikus ellenkezni, vagy legalábbis nem azzal, hogy megszegi a parancsot.
- A mi feladatunk az volt, hogy felderítsük mi van itt lent. Nem azért vagyunk itt, hogy politikai botrányt, vagy olyan háborút robbantsunk ki, ami elkerülhető lenne. A szenátorok és a Köztársaság vezetősége majd mindent elintéz amit tud, nekünk vissza kell vonulni. - veszem kicsit komolyabbra és szigorúbbra a dolgot, ha a padawan vagy a katona ellenkezik. Nem vagyunk olyan helyzetben, vagy olyan információk és tudás birtokában, hogy diplomáciai vitába szállhatnánk akár csak a hologrammal, vagy azzal a személlyel aki a birodalom részéről lépne ebben az ügyben. A támadás pedig öngyilkosság és ostobaság lenne. Nem csak mi halnánk meg, de a most fennálló béke is pillanatok alatt megszűnne, vagy legalább is elmérgesedne a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy plusz támadási felületet szerezne a birodalom a köztársasággal szemben.

---

Úgy tűnt, hogy ez a Mesterséges Intelligencia más, mint a droidoké, amiket ő ismert. Persze találkozott már önérzetes döggel, de ez akkor is más volt. Egy-két érdekes dolgot is megtudott, hogy az urdrarrok eredeti neve kree volt, és hogy állítólag a császár maga frissíti az MI-t? hogyan?! Hiszen itt nem működik semmi sem! Talán régi kree technológia fejlettebb lenne, mint a sajátjuk? Amiatt igazából nem aggódott, hogy megjelenne az ellenség, hiszen mégsem masírozhat be ide a Birodalom csak úgy, hogy rendet tegyen, mert az az egyezségek megszegése lenne és háborút okozna. De akkor ugyanaz a kérdés, hogyha ők léptek be az nem számít az egyezség megszegésének? Jó lett volna, ha lett volna velük egy diplomata. Szerencsére nem csak ő maga gondolta így, hanem a
- Egyetértek! Nekünk nincs okunk itt maradni, majd a diplomaták elrendezik az esetleges félreértéseket – mondta.
Még mielőtt elindult volna, hogy kivezesse a két padawant még egyszer az MI felé fordult.
- Remélem engedélyezi a biztonságos és lehető leggyorsabb kijutásunkat innen – nézett az MI-re.
Bízott benne, hogy ezt engedi a gép, ezt a kérést általában háborúban is engedélyezni szokták, nemhogy egy békés helyzetben. Ha így volt, akkor megfordul és elindul kifelé, ha Jivi nem jönne, akkor bármennyire nem örül annak, hogy ezt kell tennie, de felkapja a padawant, hogy ő vigye ki innen. Egy valamit biztosan tudott, hogy nem akar egy újabb háborút, azaz egy is elég volt, amiben harcolt. Ha kiérnek a templomból, akkor teszi le a padawant és szólal meg.
- Ha nem akar minket itt látni, akkor miért engedte egyáltalán, hogy átjussunk erre a részre? Mert szerintem az is ő volt… – kérdezte.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 5. – Harangszó az elesettekért





Romok, Naboo

---

Aeyaj szerencséjére Rashia-nak esze ágában sem volt ellenkezni vele, hanem a nő tökéletesen egyet értett, hogy távozzanak innen. A katona még megkérdezte, hogy az MI elengedi-e őket és biztosítja-e a szabad elvonulást. A előzőek alapján ebben nem lehetettek biztosak.

- Mivel nem próbáltak egyelőre semmit sem eltulajdonítani, sem nem léptek fel ellenségesen, illetve bűnbánatot mutattak a tettük miatt, így nem látom akadályát a békés elvonulásuknak.

A kezével a kijárat felé intett és a csapat elindulhatott. Mivel Jivi nem mozdult, így Rashia vette fel a földről és mint egy házi kedvencet cipelte. Az MI hologram alakban végig velük, mellettük sétált egészen addig, amíg ki nem értek addig az ajtóig, amit Aeyaj nyitott ki nem sokkal korábban.

Az MI itt eltűnt, vagy legalább is a hologram alakját megszüntette és már nem volt látható. Amint ez megtörtént, akkor Rashia még feltett egy kérdést a két padawannak. Egyébként a plató – a felemelkedett szikladarab – még mindig ott volt a két oldal között, így semmi sem akadályozta a hármast, hogy tovább haladjanak.

Miin nagyjából megtudta nézni a feliratokat, hogy mik voltak a falon. Valószínűleg teljese másra számított, de a kree-k sótlanságát tükrözte a dolog, hogy a kree törvénykezés szavai voltak ott, különösképpen az idegen fajokra vonatkozó dolgok. Erre pedig valószínűleg nem is nagyon volt kíváncsi.

Ami a többi részt illette, ahogyan nekilátott gondolkodni azon, hogy mi okozhatta azt, hogy képes volt tűzokádásra elég szépen realizálhatta, hogy nagyon dühös volt, hogy a sötét oldal kerítette hatalmába és a dühét, gyűlöletét, frusztrációját adta ki a tűzzel. Ahogyan tovább gondolkodik még valami eszébe juthat, amit a mestere mondott neki.

Amiből pedig könnyedén kisilabizálhatta, hogy nem faji képessége materializálódott, hanem ez egy sötét oldali erőképesség. A mestere mesélte, hogy nem csak erővillámokat képesek szórni a sötét oldal képviselői, hanem arra is képesek esetenként, hogy pirokinézist manifesztálják hatalmukat. Miin is pontosan ezt tette.

A kommunikációhoz itt található a topicotok.

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Hogy a padawan még mindig vitázott azon, hogy a medikus szóvá tette az érzelmi kitöréseit csak a szemeimet forgattam némán és lehetőleg úgy, hogy ő ne lássa, de a nő ha akarja akkor nyugodtan. Nem én vagyok az alkalmas személy, hogy az apró teremtést felvilágosítsam az érzelmek kezelésének módjából, számomra az egész természetes dolog, még ha ezzel természetellenes is vagyok sokak szemében. Maximum annyit tehetek, hogy majd a jelentéseimbe belefoglalom az aggodalmamat.
Szerencsére a kijutást, legalábbis az MI szavai szerint, senki sem fogja megakadályozni, í]y ezért nem kell aggódnunk. Természetesen éber figyelemmel, de valamennyivel nyugodtabban tehetjük meg a kifelé vezető utat.
- Igen éreztem. Az is az okok között volt, ami miatt a visszavonulást indítványoztam. - válaszoltam a kis termetű padawannak, azt már nem tettem szóvá, hogy az is belejátszott, ahogy korábban viselkedett, így nem akartam, hogy bármilyen formában is konfrontációba kerüljön a sötét oldallal, hogyha nem muszáj. Egyszer saját magában tegyen rendet, utána jöhet a külvilág.
- Feltehetőleg provokációból. Ha elvittünk volna valamit, vagy erőszakosan léptünk volna fel, akkor ütőkártyát adtunk volna a Birodalom kezébe. Ezt akarták kicsikarni belőlünk azzal, hogy beengedtek. Egy diplomata vagy egy szenátor biztosan könnyedén intézkedhetett volna annak érdekében, hogy háborgatás nélkül feltérképezzük a helyet. Így viszont lehetőség van arra is, hogy a kényes adatokat vagy tárgyakat eltüntetik addig, amíg a diplomáciai procedúrák lejárnak. Az viszont még mindig jobb végkimenetel, mint a felesleges sérülés vagy halál. Az sincs kizárva, hogy az a nő is életben van még, és mindössze csak fogságba esett, ha pedig így van, akkor majd őt is kihozzák remélhetőleg. - csak némi gondolkodás után szólaltam meg. Örültem volna annak, ha én is itt lehettem volna, amikor ezt az egészet felmérik és első kézből láthattam volna mindet, de nem lehetek kapzsi, nem akarhatok többet annál, amennyire lehetőségem van. Különben is, ha minden jól megy, akkor biztosan módom lesz rá, hogy ellátogassak ide és megcsodálhassam a múlt eme szeletét.
- Jobb ha megyünk és mihamarabb jelentést teszünk. - amennyiben a biztonsági huzal még mindig meg volt, így kifelé is ugyan azt a módot választottam a séta után, mint befelé a "szakadék" fölött. Egyrészt mert biztonságosabb, másrészt meg kétlem, hogy a velünk levő tiszt akár csak ellenkezett volna, sőt valószínűleg ha rákérdeztem volna, még helyeselt volna is talán. A szakadék után pedig eléggé egyenes a kifelé vezető út.

---

- Ez a dolgom és egyébként mióta itt vagyok látom önt, nem ebből az elmúlt pár percből állítottam fel diagnózist – felelte nyugodtan. – Egyébként nem kell ennyire passzív agresszívan válaszolni, csak mert a munkámat végzem és figyelek azokra, akikre kell…
A vége már-már védekező volt a letolásra, amit kapott. Szerencsére a beszélgetés úgy tűnt, hogy a végén csak jó irányban záródik, mert az MI hagyta, hogy elvonuljanak. Az még mindig félelmetes volt a nő számára, hogy a császár elvileg maga frissíti az MI-t. Mikor Jivi észrevette a lefagyásból, hogy mi történt, akkor a nő óvatosan tette le a földre. Odakint a többiek sem tudtak jó választ adni arra, hogy mi történt, miért jutottak be egyáltalán erre a részre. Aeyaj szavaira bólintott a magyarázatra, ő értette, hogy miért jönnek ki, csak a másik padawan nem láthatóan.
Ha kiértek, akkor igyekszik ismételten ő először rámenni a hídra, de előtte, mint idefelé most is csatlakoztatja magát a kábelhez, amit korábban lőtt ki, és amin át ide érkeztek.
- Szeretném, ha az átjáró kábelt most is használnánk, csak a biztonság kedvéért – mondta.
Ha sikerült minden gond nélkül átérniük arra az oldalra, ahol már a rendes barlangjárat volt, akkor ismételten a csapat élére igyekszik állni és kivezetni őket a barlangból. Ha már közel fognak érni a kijárathoz, akkor még egy figyelmeztetéssel igyekszik élni.
- A kiérkezéskor a napfény bánthatja a szemünket, készüljenek fel rá – mondta.
Nem tudta, hogy volt-e erre jedi trükk, vagy szükséges volt-e megjegyezni, de azért igyekezett mindent megtenni, hogy a rá bízott fiatalok rendben legyenek.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 5. – Harangszó az elesettekért





Romok, Naboo

---

Rashia nem kisállatként kapta fel őt a földről, sokkal inkább olyan módon, ahogyan egy gyereket szoktak és még a kéztartása is olyan volt, hogy védhesse a karjaiban levő Jivi-t. de, amikor kérte, akkor letette. Hamarosan kiértek a felemelkedett részhez, ahol a katonanő ragaszkodott újra az óvatos módszerhez.

Ha betartották, amit kért, akkor ő ment elől és minden gond nélkül átjutottak a másik oldalra. itt újra Rashia vette magához a vezető szerepet és ugyanazon az úton tudott a csapat kimenni, amin bejöttek, csak éppen Miin nélkül hármasban. Kifele már gyorsabb volt az út, így pár perc után el is értek a szabadba.

Az erős napfény igencsak zavaró és vakító volt mindaddig, amíg hozzá nem szokott. Így visszaindulhattak a pár percre levő táborhoz. Még nem értek vissza teljesen, amikor az egyik kutatásvezető rohant eléjük lóhalálában.

- A parancsnokoknak azonnal vissza kell hívniuk a Jedi templomot és jelentést tenni a tanácsnak – mondta.

Ahogyan Miin gondolkodott érezhette, hogy annyira azért nem volt olyan hideg itt, hogy be legyen lassulva, ahogyan próbált hátrafelé fordulni, akkor érezhette, hogy nem nagyon tudja a fejét sem mozgatni, és valóban nem a hideg miatt. Ez, ami így tartotta nem kree, hanem helyi technológia volt.

Amit itt a csillagködben igencsak népszerűen használtak, a sugárpajzs technológia módosított fajtája, ami egyrészt remek cellaként is funkcionálhat, másrészt képes a levegőben tartani másokat és elérni, hogy ne tudjanak mozogni. Ebből már tudhatta, hogy minimum kettő, legalább négy, vagy hat helyen lehet olyan eszköz, ami ráirányítja ezt a „sugárzást”.

Egynek kellett a plafonban és egynek a padlóban lennie, ha biztosra mennek, akkor még négy másik a falakban. A körbenézés szóval ismét csak annyira korlátozódott, ami előtte volt, illetve talán mindkét irányba még 10-10 fokkal tudta csak elfogatni a fejét. Annyi biztos, hogy kicsi az esélye annak, hogy annyi ideig tüzet tudjon okádani, hogy megsüsse azt, amit kell.

A kommunikációhoz itt található a topicotok.

statisztika:

---

A kiérkezés már egészen jó volt, örült, hogy végre újra szabadban van és valószínűleg nem is kell oda be visszamennie. Igazából nem irigyelte azokat a diplomatákat, akiknek viszont kell majd. De ők már valószínűleg megfelelő személyzettel fognak menni és nem olyan hiányosan, nem felkészülttel, mint ők maguk. És mivel már tudták, hogy bent működnek a dolgok, talán droidot is tudnak bevinni kikapcsolt állapotban és majd odabent kapcsolják vissza. Alighogy kiértek valaki máris eléjük rohant, hogy a jedikkel akarnak beszélni.
- Menjenek csak, ez úgyis a maguk ügye, ha kellek üzenjenek, addig is lezuhanyozok – mondta.
Így ezzel, hogyha a két padawannak nincs gond mindezzel, akkor ő a szállások felé veszi az irányt és nem pedig az irányító terembe. Ha azonban szükség van rá, akkor megy a többiekkel. Ha pedig tényleg úgy alakult, hogy engedik, hogy távozzon, akkor a tiszti szálláson a legnagyobb örömmel szabadul meg ezúttal a páncéljától. Azt leteszi, majd a ruháitól is megszabadul, amik a páncél alatt voltak, végül bemegy a zuhanyzóba. Mivel számít rá, hogy nincs túl sok ideje és előbb, vagy utóbb úgyis szükség lesz rá a központi épületben, már csak azért is, mert ő maga az aktuális parancsnok, a lehető leggyorsabban igyekszik a tusolással végezni. Ha sikerül, akkor még ekkor hasít bele a fájdalom ismét a gyomrába és nagyon gyengének is érezte magát. Az egész rohamszerűség jó fél-egy percig tartott, közben a szobájának falának dőlt összegörnyedve.
Utána tudott csak felállni miközben a levegőt kapkodta. Össze kellett szednie magát, ha ez megtörtént, akkor majd utána fog csak tudni elindulni, hogy csatlakozzon a többiekhez.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 5. – Harangszó az elesettekért





Romok, Naboo

---

Ugyanaz, csak Rashia hagyta ott őket azért, amit mondott, aki eléjük jött várta, hogy a Padawakon induljanak.

Ahogyan Miin próbálta a szívverését feltüzelni a gyors lélegzéssel és az, hogy közben próbálta az Erőbe is kinyúlni, nem volt túl sikeres. Ismét lenyugodott közben, ahogyan a tanult módon ösztönösen is elcsitította az agyát, hogy jobban menjen a próbálkozás. Ismét sokkolta a cella védelmi rendszere.

Valószínűleg még jó párszor megismétlődik, az egyik próbálkozásnál viszont az tűnt fel neki, hogy amit akart azt megtudja tenni, de nem úgy, hogy megnyugszik, hanem éppen az ellenkezőjével. Haragból, dühből és gyűlöletből próbálkozik, akkor ugyanúgy képes használni az Erőt, talán még hatékonyabban, könnyebben, egyszerűbbnek tűnt az egész, mintha nyugodtan tenné.

Az a furcsa érzés most is a hatalmába keríti, ami korábban a tűzokádás előtt is tette, de ha ezt meglovagolta, ezt az érzést, ennek segítségével eléggé széles körben tudott az Erővel érzékelni, de semmilyen létformát nem érzékelt a saját maga közelében. Teljesen egyedül volt, a teleportálás miatt ki tudja, hogy hol. Lehet, hogy tényleg nem találják meg.

Azonban, ha korábban kapcsolt és nem hagyta, hogy a sötét oldal ismét a hatalmába kerítse, akkor értelemszerűen nem tudta használni az Erőt, mert mindig lenyugtatja magát akaratlanul is mielőtt sikerült volna és jött a sokkolás.

A kommunikációhoz itt található a topicotok.

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Ami a kijutás módszerét érintette, szerencsére jól tippeltem, hogy a tiszt is hasonlóan vélekedik majd kifelé menet is, mint befelé, így nem kellett plusz felkészülés vagy kérés ahhoz, hogy így tegyek. A napfény problémájára pedig csak bólintottam, arra én is számítottam, hogy valószínűleg kellemetlen lesz, ezért is tettem védően a kezemet a homlokomra, hogy amennyire lehed, védjem a szemeimet, bár még így is sértő lehetett számára.
- Ezt intézem. - szólaltam meg, egyrészt, mert eddig is magamra vállaltam a kedvezményezést, másrészt pedig jobbnak véltem, ha a másik padawan pihen, vagy meditál kicsit mielőtt még olyanokkal állna le bármiféle tárgyalásra, akik a legkisebb dolgokból is könnyedén kitalálják, hogy mi a helyzet vele. Szerettem volna lehetőséget adni számára, vagy nem is tudom, hiszen hazaérkezés után, úgyis teljes mértékben számot kell adnom a küldetésen történtekről.
- Itt Aeyaj'gamu. A küldetés csak minimális részben volt szerencsés, egy je'daii templomra bukkantunk a föld alatt. Azon belül pedig egy hologram szerűségre, ami magát mesterséges intelligenciának nevezte. Elmondása szerint a templom a birodalom szuverén területe, és jelezte ott létünket a birodalom számára. Diplomata és diplomáciai képzettség hiányában, valamint mivel a templom belsejéből sötét oldalra utaló erős jelek voltak, a visszavonulás mellett döntöttünk. Ezen kívül pedig eltűnt a köztársasági nő, aki még a csapatunkba tartozott, egészségügyi állapotáról vagy hollétéről nem tudunk semmit. - igyekeztem a lehető legtöbb információt közölni, a lehető leglényegretörőbb módon a templom irányába, miután odavezettek ahol fel tudtam venni a kapcsolatot a Renddel, vagy amennyiben az lehetséges volt, akkor rögtön a kommlinken vagy holoprojectoron keresztül. Ezen kívül nem igazán volt más, amit tehettem, csupán várni a további utasításokat. Vissza nem hiszem, hogy küldenének, lévén nincs meg a képzésem ami szükséges lenne ahhoz, viszont lehetséges, hogy valami más feladatuk még lehet a számomra.

---

Végül senki sem akadályozta meg Rashia-t abban, amit szeretett volna, így percekkel később frissen, felfrissülve jöhetett ki a lakrészéből. Tudta, hogy hamarosan neki is meg kell írnia majd a jelentését és valószínűleg neki kell majd a főkancellár asszonynak is jelentenie azt, hogy az embere eltűnt. Pedig milyen jó lett volna, hogyha ráhagyhatja, hogy upsz, tényleg ő is itt volt, saját maga meg várta, hogy a némber küldje el a jelentését. Mikor kiért, akkor még mindig ott kint a szabadban találta a padawanokat, ahogyan az, aki eléjük jött némileg türelmetlenebb. Akkor e szerint még egyik gyerek sem ment be jelentést tenni? Már kezdte érteni, hogy miért akarták azok, akik megmentették távol tartani mindentől, pedig őt már akkor is pár évvel idősebbnek tippelték, mint a két padawant. Amíg nem ment el az akadémiára addig úgyis csak kabala volt és nem vett tényleg részt a dolgokban. Lehet, hogy a jediknek sem kéne engedni.
- Gyerünk, mozgás, a végén még engem vesznek elő miattatok, hogy nem mentetek jelentést tenni azonnal!
Pirított rá kedvesen, bár kis feszültséggel a hangjában a padawanokra. Ha nem mozdultak és kint voltak még, akkor igyekezett beterelni őket az irányítóba, ahol volt nagyobb holoterminál is, hogy azon keresztül beszélhessenek a Jedi tanáccsal. Ő maga is bemegy, mert van még itt dolga. Mindazonáltal nem fog beszélni a jedikkel, hacsak nem muszáj, inkább megáll az ajtóban, hogy onnan figyelje az eseményeket. Meg nem is árt tudnia első kézből, hogy mire számíthat a folytatásban a jedik részéről. Saját maga már nagyjából úgyis tudta, hogy miket fog mondani és milyen erősítést kér maguknak ehhez a feladathoz.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 5. – Harangszó az elesettekért





Romok, Naboo

---

Rashia már nem találta kint Aeyaj-t, csak a másik padawant, amikor kiért a zuhanyzásból. A twi’lek padawan be tudott menni az irányítóba, ahol fel kellett lépnie egy kisebb pódium szerűségre, amivel teljes testes képet kaphatott róla a Jedi Tanács. Már várták, hogy jelentkezzenek.

Így eltudta mondani nekik a jelentést. Azt láthatta, hogy nem volt mindenki ott, többen úgyszintén máshonnan holoadásként jelentkeztek be. Az igencsak felvillanyozta őket is, hogy egy ősi je’daii templom lehetett, amit találtak. Efféle kincsbe nagyon ritkán futottak csak bele a jedik. Az persze nem volt jó, hogy elvileg a birodalmiaké a terület.

- Ezzel a feladatotok véget ért Padawan, hamarosan kiküldjük a megfelelő személyeket arra, hogy folytassák a tárgyalásokat és megtalálják az elvesztett társatokat. Így is nagyszerű munkát végeztetek. Pár napon belül haza is térhettek Coruscantra.

Közben Rashia is megérkezett a terembe és hátul állt meg. Amint a jelentésnek vége volt, akkor a tanács bontotta is a kapcsolatot, a teremben pedig csak félhomályos állapotok voltak. Aeyaj-on és Rashia-n kívül pedig más nem is volt idebent.

Miin sikeresen eltudta vágni magát az Erőtől, amikor rájött, hogy valójában mit is művel, hogy a sötét oldalt használja. Közben, vagyis utána pedig igyekezett magát nyugtatni, meggyőzni, hogy a többiek bizonyosan nem fogják őt itt hagyni, minden a legnagyobb rendben lesz.

Persze erről fogalma sem lehet, de legalább ezzel a hergeléssel kellően magasan tartotta a pulzusát ahhoz, hogy ne csapja meg újra az elektromosság. Valóban nem volt, mint levezetni a feszültséget, csak gyülemlett benne, hogyha nem vezette le. Ezen felül az sem segített, hogy egyrészt nem tudta, hogy mennyi ideig volt eszméletlen. Lehet, hogy már alapból hetek, hónapok teltek el, vagy évek.

Így az időérzékét is igencsak hamar eltudta veszíteni és hamarosan már fogalma sem volt róla, hogy mennyi idő telhetett el. Csak azt érezte, hogy egyre fáradtabb és gyengébb lesz, amiből azt következtethette ki, hogy lehet, hogy már napok is elteltek mióta magához tért…

A kommunikációhoz itt található a topicotok.

statisztika:

Hidegháború 5. – Harangszó az elesettekért





Romok, Naboo

---

A következő pár nap igazán kellemesen és pihentetően telt el, a hegyet senki sem közelítette meg, ahhoz meg kellett várni azt, hogy a megfelelő emberek megérkezzenek Coruscantról. Így csak a kinti, mellékes ásatásoknál lehetett segédkezni, ha akart valaki, ha nem, akkor csak pusztán pihenhettek, gyakorolhattak, meditálhattak.

Három nappal később érkezett meg az űrhajó, ami meghozta az újabb csapatot és a váltást azok helyére, akik itt voltak. Így Aeyaj és Jivi is hazatérhettek, Coruscantra, Rashia volt az, akinek maradnai kellett, révén ő katona volt. A csapatok pedig azonnal nekiláttak a feladatok végrehajtásának.

A többi részt a két padawan csak akkor halhatta, ha rákérdeztek erre későbbiekben. Mire a diplomaták beértek az MI-nek már nyoma sem volt odabent, ahogyan szerencsére a birodalmiak sem tűntek fel a későbbiekben és így minden gond nélkül neki lehetett állni annak, hogy átkutassák a helyet és feltérképezzék.

A legtöbb dolog odabent tényleg ősi je’daii dolog volt, de ereklyék, holocronok, fénykardok, vagy effélék már nem voltak bent, a birodalmiak elvihették, amikor erre jártak. Azonban a gépek, terminálok még működtek, így nagyon sok ősi anyagot lehetett kimenteni, amennyire megtudták állapítani a sith-ek nem korrumpálták ezeket.

Hallani lehetett olyat, hogy egy hatalmas több mint tíz méteres óriásgyíkot, vagy sárkányszerzetet találtak a templomban, ami miatt az egyik gyengébb idegzetű kutató infarktust is kapott, de szerencsére már azóta jól van. illetve nyomokat találtak a furcsa szimbólummal kapcsolatban.

Az egyikről, aki kör alakúról, ami a birodalmira, vagy épp az ősi köztársaságira emlékeztetett megállapították, hogy az valóban a je’daii rend szimbóluma volt annak idején. A másik volt érdekes, ezzel kapcsolatban nem találtak három és fél hónap alatt se semmit, csak egy nyomot, hogy az Onderon bolygón használják ezt mind a mai napig.

A sárkánnyal kapcsolatban még azt is hallhatta a páros, hogy értelmes létforma volt és saját magát a Főkancellár asszony követeként azonosította. Közel két hónapig élt odabent a börtönben, de végül kiderült róla, hogy él és szerencséjére haza tudott jutni és kiszabadult.

Miin a következő időkben nagyon unatkozott, az MI sem jelentkezett többet, saját maga pedig gyengült attól, hogy nem tudott enni és inni, sem mozogni. Fogalma sincs, hogy mennyi idő telt el, szinte a végtelenségnek tűnt mire fúrás hangot halott az egyik falnál. Pillanatokkal később fúrófej áttörte a falat és az egész leomlott.

Ekkor a helységben levő biztonsági rendszerek is megszűntek és Miin a földre zuhant, bár mindene iszonyúan el volt gémberedve és nagyon mozogni sem tudott most az izomsorvadás miatt. Köztársaságiak jöttek be, néztek inkább, ahogyan meglátták menekülőre fogták sikoltozva és egy puffanás is hallatszott.

Órákkal később jedik is érkeztek, velük pedig már kommunikálni is tudott. Így valamivel több – pár nappal –, mint másfél hónap fogság után Miin végre kiszabadult. Ezek után tudhatta meg ő maga is, hogy mennyi idő telt el, mi történt itt, amíg ő maga fogságban volt. Innen ő maga gyengélkedőre került, majd pár nappal később a Szellemholdhoz küldte ki a főkancellári hivatal, hogy tárgyalásokat folytasson egy Rakata ügyében…

Akkor köszönöm a játékot. Magamon kívül (nekem 1 kellett, mivel most a zárásnál már nem írtam) mindenkinek hozzáadtam az extra 2 joker kört. Ennek fényében Rashia és Miin 2 pontot és 10.000 creditet, Aeyaj 2 pontot, Jivi 1,5 pontot kap.
A bővítések október végétől/november elejétől kellenek, ha valaki most írja meg azokat, akkor az 3,5 hónap, ha később, akkor értelemszerűen több lesz.
Folytatásnak pedig három új kaland és egy event is elérhető.

A kommunikációhoz itt található a topicotok.

statisztika: