Iktotch

Az Iktotch az Iktotchon gázóriás egyik holdja. A 6. szektorban található a Birodalom legkeletibb határán. Mivel itt jellemzően Iktotchi faj lakik, akik idegennek vannak megbélyegezve több nagyobb katonai támaszpont is található. Rajtuk kívül az aiperek és emberek létszáma magas a holdon.
A hold leginkább sivatagos, ásványokat visznek el innen, maga a bolygó pedig nem túl fejlett, leginkább az van csak itt, amit a Birodalom ide hozott.

Niomahlohan eléggé elfoglalt volt, mint mindig. Alig jutott ideje kikapcsolódásra (mint az a kis kaszinózás, amin nem nyert semmit, csak tapasztalatot és élményeket, amiért ment is). Elrendelték a bolygóról egy időre és már kezdett is honvágya lenni. Ő itt született, ide húzza a családja, a külső megjelenése, itt működik legjobban a képessége is. Tette a dolgát, de már nagyon várta ezt a hívást. A támadások kivizsgálása ritkán volt az ő feladata. Most is úgy hívták, hogy simítsa el a diplomáciai nehézségeket, hadd nyomozzanak az illetékesek, de valószínű volt, hogy ez nem lesz könnyű és ezért inkább neki kell kezébe vennie az ügyet. A bolygó lakosait még mindig nehezen érintette, hogy uralkodtak rajtuk és bele szóltak ilyenekbe is. Nio meg akarta győzni őket, megértetni velük, hogy az ő érdeküket szolgálta mindez. Felkészült, mindennek utánanézett, aminek lehetett az esetek kapcsán és ha tehette, beszélt néhány illetővel, aki többet tudott a támadásokról. Az elkövetőket, azok hovatartozását, céljait akarta megérteni elsősorban és a helyiek viszonyulását, a pontos problémáikat.
A kirendelt ügynöknek nem nézett utána, nem sok értelme lett volna, mert a legnagyobb titokban ténykedtek, baj is lett volna, ha túl sok mindent meg lehetett volna tudni. Bízott benne és a Birodalomban, ami kirendelte.
Nio helyi viseletben jött, ezzel is mutatva, hogy nem leigázni érkezett a bolygó akaratát, hanem velük együtt működni. Szeretett ilyen nagy hajókon utazni. Az otthona mindig hiányzott, de a diplomata hajók eleganciája vonzotta. Egy nap, ha majd itt simábban mennek a dolgok, lehet, hogy többet is akar majd utazni és szívesebben vállalkozik nagyobb léptékű megbizatásokra. Az úton pihent, informálódott. Ha az itteni ügyeket már jól ismerte, akkor valamilyen friss hírrel foglalkozott. Készült meleg ruhával, ez birodalmi kabát volt, a prém alatt hordta a sapkát az ő fejméretéhez igazítva. Az agyarak természetesen kilógtak alóla, de ez nem látszott most a kapucnitól. Mielőtt kiszállt, felöltötte a népviseletre.
Körül nézett a jól ismert kikötőben, ahonnan már sokszor indult és ahová sokszor érkezett. Más hajó csak egy volt és mellette egy páncélos. Nio tudta, hogy az ügynökök képzése nagyon sokrétű volt, harcosnak is kiválóak lehettek. Nem volt épp nőies viselet, inkább tekintélyes, harcias. Ez nem zavarta Niót, mert mindent a célnak kellett alárendelni és aki ügynöknek ment, az így is élt. A fegyverre remélte, hogy nem lesz szükség, de örült annak, hogy kellően felszerelt volt a társa. A címere elárulta, ahogy Niót is a kabát és a sapka, amik ott hordozták a piros ábrát.
- Üdvözlöm, hölgyem! Én vagyok.
A birodalmi protokollnak megfelelően köszöntötte, utána a helyi szokás szerint is. A nőnek szépen csengő, de erőtelje hangja volt, aminek a sisak gépiességet kölcsönzött. Megvárta a bemutatkozást, ahogyan kellett.
- Örvendek! Nincs ellenére, ha Ügynöknek szólítom?
Barátságos és udvarias szeretett volna lenni, adott lehetőséget, hogy a nő mondjon más becenevet, akár fedőnevet, ha ez szükséges volt még a "Rejtjel 7"-en kívül. Nio nem lett volna képes ekkora titokban élni egész életében, becsülte és tisztelte az ügynököket, akik ezt vállalták.
- Mehetünk, igen. Milyen volt az útja? Messziről jött? Én most éppen a magvilágban ténykedtem, tudja, olykor máshova is elszólít a kötelesség, noha ez a bolygó a fő szolgálati helyem és az otthonom is egyben.
Nem várt konkrét bolygót, helyet, csak a távolságot akarta oldani egy kis beszélgetéssel. Megnézte a járművüket, egy kicsi, az Iktotchhoz képest mégis modern és fejlett gépet. Mindig megállapítja, hogy a bolygónak nagyon is jót tett a Birodalom megjelenése.
- Van esetleg új információja, amire idő közben derült fény?
Az ügynökök annyira naprakészek tudtak lenni, akár utazás alatt is megtudhatott valamit. Nio belülről is megnézte a járművet és ha fűtött volt, letette a téli viseletet, hogy anélkül foglalja el a helyét. Az utat nézni akarta, fontos volt, merre mentek és mit láttak. Ebben a helyzetben minden fontos lehetett.

felszerelés:

Niomahlohan jól tette, hogy jobban utána nézett a dolgoknak, így átérezte azok súlyát. Pattanásig feszült a helyzet. Mindkét oldalnak megvolt a véleménye és egy biztos volt: bizalom az nem volt. Vádaskodtak, tartottak egymástól. Niónak ez nem tetszett, ő békét akart. A Birodalom nagyobb szerephez juthatott volna úgy is, hogy nem él ilyen eszközökkel, ha egyáltalán a Birodalom állt emögött. Elgondolkodtató volt, hogy honnan tudtak az illetők olyan adatokat, amik kellettek ilyen pontos akciók elkövetéséhez.
Az ügynökkel köszöntötték egymást, a formából rájött, hogy flottás képzése volt a nőnek. A megszólításban megegyeztek. Nio a sajátját nem kérte ki, bízott abban, hogy az ügynök nem lesz tiszteletlen. Észre vette a habozást a kérdésére. Nem is lett volna muszáj elmondani, honnan jött a nő, elég lett volna arról beszélnie, hogy hogy utazott, stb. Az ügynök a tényekre ment.
- Értem. Remélem, hogy ezt a helyet barátságosabbnak fogja találni.
Ami tekintve a körülményeket, nem lesz egyszerű, de azért voltak itt, hogy megoldást találjanak. A diplomaták körében sem volt fenékig tejfel az élet, de a Hutt űrnél sokkal jobban hangzott. A járműben továbbra is maradt a kabátos-sapkás öltözetnél. Így is érte őket a szél, sebességben még jobban. Az ügynökre nézett, mikor az kitérő választ adott. Nem hitte el, hogy csak testőrnek jött, azt viszont értette, hogy szigorúan titkos volt minden és a nő nem oszthatott meg semmit. Picit elkedvetlenítette, hogy olyan volt, mintha nem egy küldetésre jöttek volna. Ha komolyra fordultak a dolgok, ebből lehetett még problémájuk. Nem volt teljesen nyugodt. Nem is erőltette a beszédet sem, inkább az utat figyelte, a várost, amit jól ismert. Nézte, hogy volt-e valami külső változás, új éptésű ház, eltűnt hivalkodó felirat, ilyesmi.
Köszöntötte az érkező osztagosokat és társával együtt vonult velük. Megnézte a helyet is, főleg a protokollt figyelte, hogy hogyan viselkedtek. Ha látott helyieket, őket is köszöntötte és arra is nagyon kíváncsi volt, hogy néztek a birodalmiakra. A szem sokkal többet el tudott mondani, mint a szavak. A fejekbe még nem akart belenézni, korainak találta. Ahol lehetett, megvált a kinti öltözettől, mert itt benn már nyilvánvalóan volt fűtés, kellemesebb volt a klíma.
- Szép napot kívánok! A nevem Niomahlohan Lomaste.
Előre köszönt a tisztnek, mint alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak és szokáshoz illő módon bemutatkozott.
- Ceriel, örvendek, hogy újra láthatom. Hogy szolgál az egészsége?
Mosollyal üdvözölte, hogy örült a nő jelenlétének, akit valóban ismert már. Mindkettejüknél megnézte, miről árulkodott a testbeszédük, hogy álltak egymáshoz és tárgyalópartnereikhez. Ha megengedték, helyet foglalt és figyelmes, határozott tartású pozícióban helyezkedett el.
- Nos, igyekeztem kissé utánajárni az ügynek, ami miatt a látogatásomra szükség volt. A bolygó legfőbb természeti erőforrása nagyon fontos a népnek, erre alapul az ipar, mondhatnám, az egész élet. Most megrendült a bizalom, amire pedig nagy szükség van a béke fenntartásához. Szeretnék segíteni a helyzet tisztázásában, mert úgy vélem, még elejét vehetjük annak, hogy elfajuljon az ügy. Elmondanák, hogy a helyi nyomozás hol tart éppen és hogy hogyan látják az iktotchi nép körében a fogadtatást?
Mielőtt a konkrét nyomozásra tért volna rá, szerette volna látni, hogy viszonyultak a megbízottak, a kormányzó és Ceriel az esethez, a néphez, a bolygóhoz. Ha a nyomozás akadályoztatva lett volna, fel kellett deríteni az érdekeket. Minden az érdekeken múlt, azok alakíthatták az információkat. Közben átgondolta, mit kellett még felderíteni. Hogy volt-e olyan, ami az egyes eseteket minden alkalommal megelőzte, kiknek volt hozzáférésük az információkhoz, amik a rajtaütések elkövetéséhez szükségesek voltak, mennyire voltak előre haladottak a függetlenedési törekvések, amikről a hírekben hallott birodalmi vádként és hogy a Birodalom készült-e olyanra, amivel a helyiek őket vádolták. Niomahlohan számára az igazság fontos volt, a béke még fontosabb. El tudta fogadni, ha a Birodalom titokban ügyködött, mert akkor lehetett igazi szabadság, béke és fejlettség a bolygón, ha teljesen behódolt. A forrongások sosem tettek jót. A társára is nézett, hogy mit szólt a hallottakhoz.

- Minden tiszteletem az Öné ezért és remélem, itt is sikerül kikutatni a szabotőröket. Együttes erővel.
Tudta, hogy nem lehetett lazítani és a hűséget valóban elismerte. Gondolkodott, több felé indult el a feltételezéseivel, ezeknek még nem adott hangot, mert kevés volt az információ.
A főutcát megnézve látta, hogy mentek fejlesztések, új házakat húztak fel régi stílusban, kivéve a kereskedelmi negyedben épülteket. Niónak ezek is tetszettek, sokféle kultúrát ismert és szeretett, nem bánta, hogy az Iktotch is kezdett kibővülni, globálisabbá válni, ettől viszont még értette, hogy a népet zavarta. Szerinte lassan kellett haladni ezekkel, hogy ne legyen olyan, mintha hirtelen mindent átalakítana a Birodalom, ami a gazdaság fellendülése mögött állt. Úgy látszott, megint jött egy tőkeinjekció és persze az iktotchik ebből hihették, hogy a Birodalom megkárosította őket a támadással, a bevételből meg ilyen házakat emelt, a másik oldal pedig ennek az ellenkőjét szűrhette le. Ha úgy akarják látni, úgy fogják, amíg be nem bizonyosodik, hogy mi történt valóban.
Nio kezet rázott az ezredessel, aki katonásan feszes volt. Megfigyelte, hogy Ceriel nem tükrözte a pletykákat, az inkább az egyszerű népre volt jellemző vagy például a kintiekre. Fontos volt ezt is megoldani, egy kis megnyugvást jelentett, hogy a felső körökben nem erősödtek az ellentétek. Ugyanazt a célt akarták elérni, így látszott.
- Én is jól vagyok, köszönöm, büszke apaként és nagyon szeretném, ha megoldódna az itteni helyzet, hisz itt élünk a családommal már nagyon régóta és még sokáig szeretnénk.
Emlékeztette a feleket, hogy ő is nagyon érintett volt, helyi lakosként is érintették ezek a dolgok, nem csak egy feladat volt, amit magasról nézett. Úgy tudta, Ceriel is így látta az ügyet.
- Azt hiszem, kezdetnek érdemes lenne hírét vinni, hogy én mint helyi lakos és diplomata is belefolytam a nyomozásba. Ez mindkét oldal feszültségét enyhíthetné, mert mutatná, hogy együttműködünk és nem egymás ellen.
Őt ismerhette annyira a nép vagy ha nem, akkor a hírbe, pletykákba bele lehetett tenni, hogy egy helyi nyomozott, olyan helyi, aki indig a békén ügyködött. Nio nagyon is hitt az ilyen intézkedések erejében.
- Egyre sűrűbben történnek ezek. Ezredes úr, megkérdezhetem, hogy a beosztottjai, akár az alacsonyabb rangúak hogy látják a helyzetet?
Amiket előzőleg megtudott bizonyos forrásokból, azokat le akarta ellenőrizni a katonatisztnél. Tőle akarta hallani, ha az emberei a helyiekre gyanakodtak vagy azt is, ha ez el volt titkolva, mert az ezredes védte a mundér becsületét. Ceriel tisztán megmondta, amit tapasztalt. Ha Nió megkapta a választ, akkor tért vissza a témára.
- Szeretném elkérni a koordinátákat és az illetékes nevét, akit kereshetünk ott és máris indulunk.
Az ügynökre nézett, aki csendben állt a fal mellett. Lehet, hogy a diplomáciai tárgyalások kívül estek a hatáskörén, abban viszont biztos volt, hogy mindent megjegyzett és következtetéseket is levont. Ha mehettek, akkor ismét csak a protokoll szerint elköszönt mindkettejüktől.
- Köszönöm szépen az információkat, már most sokat segítettek! Jelentkezem, amint megtudtam valami említésre méltót!
A kormányzói hivatal elérhetősége, mint minden fontos helyi hivatalé, megvolt a komlinkjében. Távozás közben újra vetett néhány pillantást a helyiekre. Próbálta érzékelni, mennyire akartak kutatni a fejében, mennyire használták a telepátiát. Ő még nem tette. Az ügynökhöz csak kint a járműben szólt, ha semmi nem zavarta meg őket addig.
- Kíván hozzátenni valamit a hallottakhoz? Észrevett valami különlegeset azon kívül, hogy a magas körökben nem annyira jellemző egymás gyanúsítása, mint a nép körében?
Útközben megpróbált adatokat gyűjteni az ezredesről, nyilvános adatokat és esetleg híreket, amikben szerepelt. Híreket Cerielről is keresett, adatokat nem, mert őt ismerte.

Ezzel a kis híradással csökkenthették a feszültségeket, Nio bízott abban, hogy már ma jobb lesz a helyzet, mert az ilyen gyorsan ment, ha kellően magas rangúak kérték. Nem vette szemrehányásnak, ismerték egymást, tudta, hogy a nő nem annak szánta.
Az ezredes habozása arra utalt, hogy most gondolja ki, mit is mondjon. Hihető volt, teljesen hihető. A diplomata az adattárolón kapott illetőt is le akarta csekkolni. Nehéz ember hírében állt, sziklakemény katona volt, aki mögött állhatott valaki komoly támogató, hogy még nem távolították el.
Az ügynökkel együtt távoztak, hogy a csapatszállítóra felszálljanak. Nio nagyon is figyelt arra, hogy a társa ne legyen mellőzve, noha úgy is remekül tudott dolgozni, nyilvánvalóan ez is egy ügynök feladata volt. Nio egyszerűen szeretett figyelni a partnereire.
- A két fél ilyen jellegű összeugrasztása pedig kitalálhatjuk, kiknek áll érdekében. Ha ez egy teljesen kívülről jövő, manipulatív akció, akkor a Köztársaság egészen jól halad és úgy kell megállítanunk, hogy az összes felelőst megtaláljuk és hogy elzárjuk őket a további lehetőségektől.
Nio megfogalmazta a gyanúját. Ellenségem ellensége a barátom, sokan így vélték és aljas húzásnak gondolta ezt. Egy bolygó sorsával szórakoztak. Most már minden részlet fontos volt, mert sokkal messzebbre kellett nézniük. Az informálódás alatt örömmel olvasta, hogy a megbeszéltek kikerültek a holonetre. Meg szokta nézni a pletykásabb részeket is, amik néha ellenőrizetlen forrásokból dolgoztak és kacsahíreket is megosztottak. A nép ezekre is nagyon figyelt, hatott rájuk, nem lehetett mellőzni.
- Ügynök, maga egyébként már ismerte az ezredest? - kérdezte meg, mielőtt megosztotta volna társával a szerelmi kapcsolat hírét.
Nem fenyegették egymás pozícióját, meg volt az összhang, lehet, hogy éppen azért, amit itt írtak, lehet, hogy nem. Egy ilyen összefonódást a nép nem nézett volna jó szemmel, de hosszú távon még előnyös is lehetett volna a két közösség képviselőinek egyesülése. Dulva Maáról is keresett további adatokat, híreket, például, hogy előtte hol szolgált.
Körül nézett, hogy veszély nem fenyegette-e őket. Már megvolt a támadás, de sose lehetett tudni, akár pont az elégedetlenkedőktől is jöhetett a folytatás. Megnézte magának a helyet, a felépítettséget, az elrendezést. Bányalátogatáson még sosem járt, a hírekből ismerte ezt a világot és néhány helyi bányászt is ismert. A támadás nyomait is figyelte. Ha érkezett eléjük valaki, megfelelően köszöntötte.
- Üdvözlöm! A nevem Niomahlohan Lomaste, birodalmi diplomata vagyok, a kormányzói hivatal küldött. Dulva Maa tisztet keresném!

Nio az ügynökre nézett.
- Ezt a nép is sokszor emlegeti, olykor eljut az értetlenségig, hogy mi miért is vagyunk itt, ha nem fontos ez a bolygó. Maradjunk akkor annyiban, hogy elvesszük a Köztársaság kedvét ennek a módszernek az eltanulásától.
Példát statuálnak, kméletlenül el fognak bánni a tilosban járókkal, miután megtalálták őket. Niónak ez az otthona volt, nehezebben fogadta el, hogy majdnem jelentéktelen volt, de belátta az ügynök igazát. Nyomon voltak, ennek örült.
- Később annak is utána kell nézni, hogy milyen új technológiák jelentek meg, hátha a forrásuk nyomra vezet.
Elsődlegesen itt akartak előrébb jutni, B-terv viszont sosem ártott. Az ügynök nem ismerte az ezredest, ha szolgált is korábban máshol, nem volt egymáshoz szerencséjük, még hrből se.
- Volt itt egy érdekes pletyka, ami szerint tárgyalófeleink egymással viszonyt folytatnak. Én eddig még nem hallottam róla, hogy Cerielnek lenne valakije. Az ügyet most nem visszük ezzel előre, de még fontos lehet.
Hallgatta, hogy az ügynök milyen kemény helyeken szokott járni. Ezek szerint a mai egy "könnyebb" küldetésnek nevezhető. Az ügynök bizonyosan nem lesz ettől figyelmetlen, nagyon is komolyan veszi. Nio egyszerűen emlékeztetni akarta, hogy itt otthon volt, hátha tudott egy picit lazulni. A folyamatos feszültség még a legképzettebbeknek sem tett jót.
Az ezredeshez hasonlóan Maa is csak itt szolgált. Iktotchiként másra nem is lett volna lehetősége, lehet, hogy ezért viselkedett olyan sértetten vagy akár az elvesztett szeme miatt lett megkeseredett. Az információk alapján hűségesnek tűnt. Nio minden adatot megmutatott az ügynöknek is, könnyebb volt , mint külön elmondani. Innen a hajó elől nem látták a bányát, csak távolról. Oda kellett menniük, Nio nem is húzta az időt. Útközben mindent igyekezett megnézni, akikkel találkoztak, azoknak köszönt és igyekezett megfigyelni a viselkedésük, a közhangulatot. A kiabálás hallatán Nio már tudta, hogy megtalálták Maát. Kifújta magát, megdörzsölte az arcát, amit a szél pirossá tehetett. A helyet nézte meg először, a támadás nyomait, azt, ami utána maradt. Óvatosan ment közel, vigyázva az őrökre is és ha a bemutatkozás után odaengedték, köszöntötte az iktotchit.
- Üdvözlöm! A nevem Niomahlohan Lomaste, birodalmi diplomata vagyok, a kormányzói hivatal küldött a társammal együtt - mutatott az ügynökre. - Dulva Maához van szerencsénk, ha nem tévedek. Szeretnénk megfejteni az itt történteket, elmondaná, hogyan szoktak zajlani ezek a támadások és hogy ma mi történt pontosan?
Ezzel akarta kezdeni, később jöhettek kényesebb, időközben felmerülő kérdések is.

- Én értem, amit mond. A népnek valahol jó is, hogy fontos, de csak másodlagos jelentőségű a bolygó, de hát tudja, milyen az önérzet...
A telepátia és a dolgok előre látásának képessége, amivel az itteniek rendelkeznek, korlátozottá válik, ahogy elhagyják a bolygót. Ha megmaradna, ismertebb és nyilván fontosabb is lenne az iktotchi nép, ezt pedig ők is tudják és azt is, mit jelentene ez nekik: teljes rabszolgaságot. Nio elmosolyodott annak hallatán, hogy az idegengyűlölet csak álca sokaknál a magas rangúak között. Az ő nagyapja sem verte nagy dobra, hogy egy iktotchival volt. Sikeres család lett belőlük és ez jó is, meg kell maradnia, ahogy a titoknak is.
- Igen, érdekelne a benyomása. Meglehet, hogy úgy van és hogy sok esetben ""szorosabb" a kapcsolat.
Nio olykor belegondol, mennyi titkot őriz ez a család és hogy milyen nagy felelősség nyugszik rajtuk. Tudnak néhány dolgot például ezekről is. A pletyka csúnya, de hasznos dolog, ha például zsarolni akarnák valamelyik felet. Egyenlőre megtartotta magának, ami erről eszébe jutott. Az sem volt biztos, hogy igaz volt az egészből valami.
Nio gyomra elszorult a halottak láttán. Nem volt hozzászokva az ilyesmihez, a hírekben sokkal könnyeb volt látni vagy olvasni róluk. Tartotta magát, nem akart elájulni. Az átlagos kondija megvolt, remélte, hogy elég lesz.
A rovarszerű lény miatt gondolkodott, hogy ismerte-e ezt a fajt. Ha fejből nem ismerhette, utánanézett a datapaden, amin eléggé jó adatbázisa volt ezekről. Utána azon gondolkodott, honos volt-e ez ezen a bolygón.
- Ügynök, maga mit gondol? - kérdezte társát, hátha ő rögtön elő tudott állni valamivel az univerzum különböző részein szerzett tapasztalatának köszönhetően.
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyűségek történtek. Fogadja részvétemet! - mondta Maának.
A hegyekkel kapcsolatban gondolkodott, hogy mit tudott róluk a helyismerete miatt.
- Meg fogjuk nézni azokat, de lehet, hogy kellene pár jól felszerelt katona is. Mondja, az eddigi támadásokat is mindig ilyen lények követték el? Árut, érceket, felszerelést nem vittek el, a legénység tagjai kellettek nekik? Akiket elraboltak, azokban volt valami közös?
Rá akart jönni, miért pont őket vitték el. Döbbenes volt, amit itt látott. Az iktotchi nép a bolygóján nagyon sok mindent előre látott, kérdéses volt, hogy ezt miért nem. Még régen, mikor az első köztársaságiak megérkeztek, a bolygó lakói a Köztársaság logóját rajzolták a homokba köszöntésként. Sokkal nagyobb dolgokat is látniuk kell. Nio most meg próbálta alkalmazni a képességét, próbálta látni, mire fognak jutni.
- Beszélhetünk valakivel, aki látta azokat a bizonyos épületeket?

Niomahlohan nézte, hogy az ügynök teljes helyszíni szemlét folytatott. Hagyták, gondolta, hogy az itteniek még örültek is, hogy egy profi vizsgálódott.
- Eszközhasználat, feltehetőleg megtervezett támadás szervezett csapatban. Létszámuk akkor ismeretlen?
Nio összefoglalta, amire az ügynök rájött, a kérdése Maához irányult, hogy hány támadót láttak. Az univerzumban sok fajra illett ez, de egyik se volt honos a bolygón.
- Az a hegy semmi különöset nem rejt magában egy mélyről eredő forráson kívül, amihez egy barlangi tó is tartozik.
Korai lett volna azt gondolni, hogy ennek köze lenne a támadáshoz. Vízközeli életformának nem mondta volna.
- Értem. Remélem, hogy a sérültek rendbe fognak jönni és mindent megteszünk, hogy az elraboltakat visszahozzuk. Mondja, a prekogníciós képesség semmit nem árul el? Én nem sokat látok.
Amit látott, azt viszont megjegyezte, mert a frászt hozta rá. Nézte ezt a rovart, hogy ilyen szürke volt-e a szeme.
- Köszönöm, így valóban egyszerűbb!
Megnézte és gyorsan visszaadta a távcsövet.
- Olyanok, mint a kaptárak. Egy kicsi türelmét kérem! Ügynök, válthatnánk néhány szót négyszemközt?
Ha 7 jött, akkor Nio félrehívta oda, ahol más nem hallhatta őket. Közben elővette a datapadet és keresgélt rajta, hogy mi lehetett ez a faj és ha megtalálta, keresett róluk is egyéb adatokat, híreket.
- A csempészeket, kalózokat kizárhatjuk, ezeknek nem áru kell, hanem "emberanyag". Kísérleteznek vagy egy inváziót készítenek elő, a telephelyekből gondolom. A foglyok miatt a katonai fellépés nem jó ötlet, tárgyalást kellene megszervezni, amennyiben ez lehetséges, de védelemmel együtt. Ön hogy látja?
Ha meg tudtak szervezni egy túszszabadító akciót, az jó lett volna. Ha valamelyik eszköze alkalmas volt rá, Nio lefényképezte a holttestet és a távoli épületeket is, ha lehetett, zoomolva, hogy majd később, ha már biztosat tud mondani, meg tudja osztani ezeket a kormányzói hivatallal. Gondolkozott, hogy érdemes volt-e a komlinkkel irányított kérdésekkel, információ átadása nélkül felhívnia a testvérét, aki tanárként sok mindent hallott.

A bizonytalan adatok arra legalább elegendőek voltak, hogy nagyságrendileg megsaccolják a létszámot. Nio szomorúan hallotta, hogy a bolygó globálissá válása hatott ilyen kártékonyan. Az egyedi képessüket nem volt szabad hagyni eltűnni, ezen később majd gondolkodni kellett, hogy mit lehetett tenni ellene.
- Nyilván, de ne haragudjon, én a munkásokat vagy az értelmes lényeket nem árunak tartom. Azt mondja, hogy ezek a kaptárak lennének a csempészbázisok?
Alaposan felszerelve, ha nem lopnak, csak embert. Nio nem is most akart menni tárgyalni, még csak tervezte a megoldást.
- Ez egy remek ötlet. Ön bizonyára kellően képzett ahhoz, hogy nagyjából észrevétlenül megoldja ezt, én viszont nem ehhez értek, pedig szívesen megnézném a helyet. Nem tudom, az lehetséges lenne, hogy elektronikusan maradunk kapcsolatban?
Nio végtelenül rossz ötletnek találta volna, hogy egy valaki kíséreljen meg szembeszállni a csapattal, de az ügynököt méltatta annyira, hogy ő képes lehetett rá. A holoprojektorral fotókat készített a testről 3D-ben és az épületekről is.
- Ha megbocsát, felhívnám a testvéremet. Ő tanár, akár ismerheti ezt a fajt is, amiről az én datapadem nem tartalmaz adatokat és sokat érintkezik a helyiekkel, lehet, hogy hallott valamit, ami hasznos lehet.
Nio pánikot nem akart kelteni, végiggondolta, hogy kellene ezt megoldani. Yategiát hívta és ha el lehetett érni, akkor beszéltek:
- Szia Yato! Küldök két képet. Tudsz valamit erről a fajról? Ez pedig egy másik kép, egy helyi bánya közelében készült a hegyeknél. Hallottál valamit ezzel kapcsolatban? Szokás szerint szigorúan titkos, de ezt úgy is tudod.
A testvére nem szokta elpletykálni, amit a családtagoktól hallott. Tele voltak diplomatáktól, gyerekkoruktól tudták, miről lehetett beszélni és miről nem. Ha az ügynök figyelt, hallhatta, hogy jó kedélyűen, barátságosan, mégis komolyan beszéltek egymással. Nio úgy állt, hogy a környék kivehető legyen a videohívásnál, de az ügynököt vagy bárki mást ne lehessen látni a háttérben, legfeljebb még a falut, amit Yategia felismerhetett, ha ennyire otthonos volt a bolygón.

Nio és az ügynök is ragaszkodtak az álláspontjukhoz. Mindketten értették a másikat, csak másképp gondolkoztak. A diplomata nem vette fel a kesztyűt, nem akart nagy vitát nyitni. Nagyon érdekelte, ki rejtőzött a maszk alatt, vetett egy pillantást a nőre. Megvizsgálta a vonásait, az arckifejezését, amennyire egy rövid pillanat alatt lehetett.
- Alderaan... Rendben, az még egyszerűbb.
A legjobb az lett volna, ha mindketten mentek volna. Niót érdekelte a faj, a hely, a veszélyt viszont nem akarta vállalni. Sosem kereste és ha lehetett, mindig elkerülte, másra bízta rá. Megint előjött a kezdeti gyanúja. A Köztársaság bedobhatott egy ilyen furcsa fajt, hogy bomlassza a dolgokat következmények nélkül, a saját emberei felhasználása nélkül, a kérdés az volt, mennyire tudták ezeket irányítani.
- Megismerem a helyet. Te megint nyomozol valamit, igaz?
Nio mosolyogva helyeselt a testvére megállapítására.
- Nem sokat mond, rengeteg intelligens rovarféle él, de ez egyikre sem hasonlít, amit ismerek. Amúgy nem hallottam semmit, itt nem beszélnek erről.
- Annyit tudunk még, hogy az Alderaanon is élnek ilyenek.
- Á, így már lehet, hogy többet találok.
Yato elkezdett böngészni. Nio nem sürgette, tudta, hogy a testvére alapos volt, nem mindig gyors. Az ügynökre nézett, aki mindent hallhatott- Még mindig úgy tartotta a gépet, hogy más ne látszon csak ő.
- Killikek. Tehát: nem hogy az Alderaanon is élnek, hanem ezek annak a bolyónak az őslakosai, már a Régi Köztársaság előtt ott voltak. Szinte prehisztorikus dolgokba csöppentél, Niókám. Várj egy picit, azt mondja, hogy...
Yato ráncolta a szemöldökeit. Eldarálta a szárazabb részeket, a fontosat emelte ki lassabban, tagoltan.
- Az alderaaniak az ott maradt killikeket szörnyeknek tartják, nem tudják, azok hogyan látják őket. Kaptártudatúak, mindent a kaptárért tesznek, a területért, gyakran erőszakosan. Te, nem örülök, hogy ilyenek vannak itt! Az öntudatot nem igazán ismerik és más fajoknál sem becsülik. Sokfelé vannak kolóniáik. Más fajokat is fel tudnak áldozni, most kapaszkodj meg, beépítik őket a kaptártudatba. Agymosás valamilyen kémiai anyagabb, hm, egyre érdekesebb. Akik ezen átesnek, azokat Csatlakozóknak hívják. A szemük teljesen feketévé válik a végére.
- Feketévé! Az előbb bevillant valami a jövőről, ijesztő szürke szempár.
- Elvittek valakit? Akkor a folyamat már elkezdődhetett. Hú. Még van egy kevés. Igazi rovaros hangokkal kommunikálnak egymással és telepatikus úton, fejlett fegyvereket is tudnak használni. Nio, ha ezek itt vannak, azonnal meg kell állítani őket! A kaptár a mindenük, szerintem azt kellene célba venni. Amit még elhadartam az előbb, hogy műalkotásokat is tudnak csinálni és összetett rituáléik vannak. Ha ezeket meg tudjátok zavarni, megfenyegetni őket, hogy tönkre teszitek, az is segíthet. Átküldöm az összes adatot, mert sok minden van. Ha hazaértél, mindent mondj el!
- Rendben. Köszönöm, Yato, nagyon sokat segítettél, mint mindig! Még annyit tegyél még légyszíves, hogy nézd meg, látsz-e valamit a jövőből ezzel kapcsolatban.
Bontotta a vonalat, miután az adatok is megérkeztek. Ha tudta, átküldte őket az ügynöknek is. Amit még hallott a testvérétől, azt végig gondolta, utána az ügynökhöz fordult volna, de Maa oda szólt nekik. Nio magához hívta, mert ezeket nem akarta fennhangon elmondani. A pánikhangulat óriási károkat okozhatott volna.
- Jó esélyünk van feltételezni, hogy az elraboltak életben vannak. Ezek a killikek egy hatalmas kaptártudatban élnek és agymosást tudnak végezni a hatóanyagaikkal, beépítenek másokat is. Azt hiszem, elkezdték, bevillant egy ijesztő szürke szempár, a leírás szerint pedig a végére fekete lesz a szemük. Ügynök, a felmerült ötletek közül eddig melyiket tartja célra vezetőnek?
Lehet, hogy előbb meg kellett nézni belülről is a helyet. Nio a tárgyalásra nem sok esélyt látott. Egy ötlete mégis támadt.
- Ismer valakit, aki képes rovarszerű hangokat kiadni és értelmezni, így tolmácsolni ezen a furcsa nyelven? - kérdezte Maát, akinek szintén megmutatta a leírást.

Nióék hármasa összegyűlt megbeszélni a dolgokat. Az ügynök az adatokból tudhatta meg a többit, ha nem volt fordítóprogramja ehhez a nyelvhez, Maa érthette, de Nio igyekezett elmondani a lényeget úgy, hogy mindenki értse és semmi fontos ne maradjon ki. Itt nem volt értelme titkolózni.
- Teljes mértékben egyetértek! Ne adjunk nekik több áldozatot!
Jó is, hogy ezt megtudták, mielőtt beküldték volna az ügynököt. Ezzel kellett volna kezdeni, mielőtt egyáltalán terveket szőttek. Nió nem lepődött meg, hogy a bányászoknak nem volt kutató droidja. Nem kellett és eléggé ritkaságnak, luxusnak számított, a nyelvi felszerelés pedig.
- Mindenképpen, Ügynök! Mivel nem tudjuk pontosan, hogy ez a faj, ez a csapat milyen technológiai fejlettségű lehet, gondolnunk kell arra is, hogy esetleg elfogják a droidot és megpróbálnak információt szerezni belőle. Van ilyen jellegű védelme vagy esetleg olyan funkciója, ami ilyenkor tönkre teszi a hackelő felszerelést?
Nió ezekhez nem értett, inkább protokoll droidokat használt és még háziakkal találkozott. A kémszakma más volt, ezért lehet, hogy bután hangzott a kérdése. A veszélyen elgondolkozott, hgy érdemes volt-e vállalni, volt-e esély tárgyalásra egy fogollyal, aki félig már azonosult a kaptártudattal. Gyorsan kellett cselekedni, hogy megmentsék az áldozatokat és hogy megelőzzék a további bajt és Nio azt is tudta, hogy ez egy kiváló lehetőség volt bizonyítani. Ha ezt megoldja, a birodalmiak körében is nőhet az ázsiója és hálás lesz neki a nép, még ismertebb lesz a neve.
- Tehát bemegy a droid, adatokat gyűjt, amik alapján utána mi ketten odamegyünk. Ha van a méretemre páncél, akkor vállalom. A kormányziót egyébként is tájékoztatnom kell, megkérdezem ezt is.
Nio elég magas volt és az agyaras fejszerkezete miatt is speciális felszerelés kellett, amivel a helyiek nyilvánvalóan rendelkeztek. Bizonytalan volt egy picit, hogy időbe bele fog-e férni, nem tudta, mikorra tudtak küldeni. Ha tehette, akkor az őket ide szállító személyzetnél kérdezett rá, volt-e ilyen páncéljuk.
- Ügynök, amit a droid észlel, azt azonnal, egyenes adásban továbbítja nekünk is, nem kell meg várnunk, amíg visszatér, ugye?
Az idő nagyon szorította őket. Úgy akarta, hogy mire a robot megjött, már kész legyen a terv és a tárgyalási stratégia. A kommandós tervezésre is idő kellett, ez az ügynök feladata volt. Nio aggodalmaskodott a nagy kockázat, a halálos veszély miatt. Nem akarta mutatni. Meg próbált újra belenézni a helyi jövőbe, hogy látott-e valami hasznosat és e közben azon gondolkodott, hogy a Csatlakozókkal fog-e tudni telepatikusan kommunikálni, ahogy az iktotchik bele tudtak nézni egymás fejébe. Az ő képessége inkább a prekogníció volt.

Niomahlohan utólag rá jött, hogy ennek természetesnek kellett lennie. Ebből is látszott, hogy különböző képzést kaptak, az ügynök mindenre fel volt készülve, ami kellett a kémkedéshez, Nio a levegőbe találgatott.
- Ha már a Csatlakozók, Maa úr, bányászokról van szó, akiknek katonai képzettségük egyáltalán nincs, ugye?
A testi erejük a fizikai munka miatt nagy lehetett és fegyverhez is juthattak, de ha 1-2 leszerelt katona is akadt közöttük, az nehezebbé tehette volna a dolgokat.
- Remek, azt szeretném igénybe venni!
Nio nagyon remélte, hogy közelharcra nem fog sor kerülni. Látta, hogy ütnek mások, de ő nem próbálta soha. A gyerekkori verekedések a testvérével ártalmatlanok voltak, azóta nem élt ilyennel. A védelemnek elégnek kelltt lennie.
- Én azt látom, hogy a helyzet meg fog oldódni és az emberek ugyanolyan békességben fognak itt dolgozni, mint régen.
Az ő szerepüket nem látta. Reménykedett benne, hogy ők oldják meg és nem a haláluk után egy borzalmas katonai csapás. Ezek a látomások mindig olyan zavaróan hiányosak voltak. Szeretett volna olyan erővel bírni, mint a vének, akik nagyon tisztán láttak.
- Hogyne, csak nyugodtan! Én addig írok a kormányzónak.
A holoprojektorral meg próbált szöveges üzenetet küldeni Cerielnek és ha meg találta, akkor másolatban az ezredesnek, az volt a leggyorsabb:

Feladó: Niomahlohan Lomaste
Tárgy: Nyomozás
Üzenet: Killikek vannak jelen, több bányászt el raboltak, hogy agymosással a kaptártudatukhoz csatolják őket. Be küldünk egy droidot informálódni, később bemegyünk az ügynökkel tárgyalni. A látomások szerint sikerülni fog a rend helyre állítása. Páncélt kaptam.

Ha ment, akkor még az öccsétől kapott adatokat is át küldte. Ezek után kezdte fel ölteni a páncélt, ha már ide hozták neki. Idejük volt, mert még a droigot kellett útnak indítani. Azt is megnézte, amíg próbálgatta benne a járást és a nézte a funkciókat.
- Ügynök, maga könnyen meg szokta a páncélviselést? Rajtam most van először.

//Boldoggá tettelek ezzel a képesség választással:)//

Niomahlohan mosollyal fogadta, hogy nem kellett katonai képzettségű csatlakozóktól tartaniuk, egyben azon is el gondolkodott, milyen lehetett képzett katonaként bányászcsapatot felügyelni.
- Rendben. Mondja, Maa úr, szereti egyébként a munkáját, amit itt végez?
Nio tudni akarta ezt és ha nagyon rosszakat hallott, akkor figyelte a férfi testbeszédét. Sokan akkor szerettek panaszkodni, mikor befolyásos személyekkel találkoztak, remélve, hogy tesz valamit. Eddig a férfi sokat segített, de egy cseppnyi gyanakvás még volt benne, annyi kellett is.
Nio felvette a darabokat. Ha valami nem ment, akkor segítséget kért. Tett néhány mozdulatot, sétált, körözött a karjaival, le guggolt, még nyújtózkodott is. Meg próbálta érezni, hol volt a legvédtelenebb még így is. Ezt fontosnak találta a mellett is, hogy látszott. Az üzenetet kötelességből el küldte. Nagyon remélte, hogy nem fújják le az egész akciót. Nem tehették meg, hogy csak őgy be mennek, mint a partizánok. Nio járkált, amíg a nő visszatért közéjük.
- Igazán impozáns és még jól is áll magának! - jegyezte meg teljesen komolyan és szakmai szemmel nézte végig.
Hogy egy birodalmi ügynök be tudott szerezni egy ilyen páncélt, az is nagy dolog volt. Hogy mindenki előtt meg jelent benne, az még érdekesebb volt, Nio ezt nagy titoknak gondolta volna és az jutott eszébe, hogy félreértések is születhettek belőle, mert valaki azt hihette, itt voltak a mandalóriaiak és ez akármit is jelenthetett. A mandalóriai elveket nagy léptékekben, a páncél megléte megint mutatott valamit az ügynökből, tisztelni való múltat. A droidot nem nézegette nagyon. Látta, hogy nem szokványos, inkább magán, mint alap felszerelés.
- Értem. Meg teszem, ami tőlem telik.
Magában arra gondolt, hogy isten ments több napig hordani ezt a páncélt, mert az a küldetés problémásságát jelentette volna. Nem akart ezzel ennyi időt tölteni.
- Vegyük sorra: Az út hossza. Van-e árok az épületek körül, bármilyen védelem, ami akadályozza a gyalogos behatolást. Repülő lényekről van szó, lehet, hogy csapdát állítottak, ami csak közelről látható. Őrök létszáma, felszereltsége, legkönnyebb útvonal, "hátsó ajtó", alagút. Ha be jutott, a benti légköri adatok, mennyire járható bent az út, lézengenek ott vagy sokan vannak. Egy teljes kaptár létszám is kellene és az, hogy az épületek hogyan vannak össze kötve. Ha tud, készítsen térképet. A foglyok helye a legfontosabb és itt is mindaz, ami kint kellett, őrség lét száma, fegyverei. A foglyok látható egészségi állapota, mennyire szürkült, feketedett el a szemük. Hány munkást vittek el pontosan?
Ezt még nem tisztázták, ezért fordult Maához.
- Mivel vannak foglyul ejtve, kötél, bilincs, begubózás, hogyan kapcsolódtak rájuk. A kijutás lehetőségei, más útvonalak, rejtekhelyek. Raktárak, élelmiszer, fegyver, egyéb felszerelés. Hogyan nyílnak, hogyan lehet elbarikádozni, likvidálni. És! Díszítettség a falakon, műtárgyak, vallási jelek vagy bármi, amit a hétköznapi élettel kapcsolatos. Csak támaszpont-e vagy otthonosságra rendezkednek be. Ezek fontosak lehetnek. Jó lenne még azt is meg tudni, hogyan érkeztek a bolygóra. Ha nem voltak itt régóta alvó lárva állapotban... Ügynök, kérem, hogy katonai szemmel is egészítse ki. Maa, ön mit mond?
Nio meg próbálta összeszedni a gondolatait és mindent el mondott, olyat is, amit butaságnak tarthattak és ki húzhatták a listáról. Szerencsésnek tartotta, hogy két katonai képzettségű személy is volt itt, kellett az ő tudásuk. Kívülállónak érezte magát, mégis olyan volt, mintha kezdenék bevenni egy sebtében létre jött csapatba. Szinte izgatott volt.