Brooklyni kikötőtérség

A régi topic

Naponta több száz hajó fut be a város legnagyobb téherszállitmányozási központjába, a helyi kikötőbe. Több moló indul ki a beépitett partvonalból a tenger fele. Százméteren át csak a rakpart ékesitő hajók sorakoznak, kissebb útvesztőt alkotva a víz felett. Sok munkás dolgozik itt, gépek állnak üzemeltetés alatt valamint jelentős adminisztráciü folyik. Itt esik meg a vám ellenőrzés, de a nem kis fejtörést okozó illegális bevándorlásnak is a gocpontja itt található.


A régi topic

#1 2009-07-26 17:19:35
Marsara
Brooklyni kikötőtérség
Naponta több száz hajó fut be a város legnagyobb téherszállitmányozási központjába, a helyi kikötőbe. Több moló indul ki a beépitett partvonalból a tenger fele. Százméteren át csak a rakpart ékesitő hajók sorakoznak, kissebb útvesztőt alkotva a víz felett. Sok munkás dolgozik itt, gépek állnak üzemeltetés alatt valamint jelentős adminisztráciü folyik. Itt esik meg a vám ellenőrzés, de a nem kis fejtörést okozó illegális bevándorlásnak is a gocpontja itt található.


#2 2009-08-13 19:57:03
Max Evans
Nem rég befizettem egy hajó utra, úgyis sok üdülési jegyet kapunk rendőrként. Szóval kivettem egy kis szabadságot és teljesen civilbe elindultam a brooklyni kikötőbe. Nincs nálam sok csomag, csak egy hátizsák és egy nagyobb táska kerekekkel. Erre az utra se fegyvert se a maszkomat nem hoztam. Remélhetőleg balhé mentesen telik majd az út, csak napozás és koktélozás, nameg sok-sok alvás:rolleyes:.

Amint oda értem megkerestem az utazási irodánál kapott infprmáció szerint a hajómat. Becsekkoltam a hídnál, majd megkerestem a szóbám és lepakoltam a viszonylag tágas fülkémbe.


#3 2009-08-13 20:06:00
Peter Castle
A Times Squarenek szó szreint a pokol lett úrrá ezért elmenekültem onnét. Békére, nyugalomra vágyom nem pedig lövöldözésekre. Csoda ,hogy egyáltalán még élek ,de nem érdemes hisztizni mindenképpen eljöttem volna hiszen jegyem van méghozzá egy szép kis hajóútra. Brooklyn elég nagy hát még a kikötője csak azt tudnám melyik az én hajóm. Közelebb megyek egy hajóhoz megnézem hátha van rá írva valami ,de nem látok semmi különös írást csak egy szám van rá írva meg a neve. Hátrafordulok és egyből szaladok is a kis ablakhoz. A nő karjával megmutajta melyik hajóra kell szállnom. Nincs sok időm láttam is, hogy épp az előbb szállt be valaki. Még mielőtt a lábamat tenném egy vizen közlekedő járműre belegondolok: -nem vagy-e víziszonyos esetleg tengeribeteg?-de mindegy mert már nincs vissza út, ideje ,hogy hajókázzunk egy kicsit. Megkeresem a helyemet lepakolok bár nincs sok holmit majd körbenézelődök.


#4 2009-08-13 20:16:38
Walter
Biztos vagy benne…?

Az Úr vezetett ide, hát idejövünk, Walter! Az álcád tökéletes. Lenyomozhatatlan. Te magad varrtad szeméttárolókból összeszedett alapanyagokból, a tálcát szintén nem vettük, hanem találtuk, szóval felesleges aggodalmaskodnod. Isten vigyáz ránk.

É-Értem… Csak én még sosem voltam ilyen hajóúton, és nem tudom, el tudok-e játszani élethűen egy pincért…

El tudod, Walter! Gyerünk, mozogj, és juss fel arra a hajóra! Abban a bárban, a szánalmas, de hasznos informátoromból kiszedtem, hogy ezen a hajón lesz valami, ami érdekelhet minket… Nem számít, mennyien köröznek minket, az igazság útjába senki sem állhat, Walter!

Igen… Úgy van, Rorschach. Akkor… indulok.

Megindulok a hajó felé, ahol felmutatom a hamis igazolványomat, a megbízólevelemet, és egyebeket, ha kérnek… Remélhetőleg a biztonságiak felengednek, és el tudok vegyülni a többi kiszolgáló között az úton…




#5 2009-08-13 21:23:10
Sam
A biztonsági őrség ugyan fárasztó, de engem nem zavart, hiszen ha belegondolok már halott vagyok több évszázada, így nem igazán szoktam besokallni. Szabadságot sem szerettem volna kivenni, de a főnököm elpaterolt erre az útra... Hát igen, ez van.
Jól becsomagoltam, két bőröndöt töltöttem meg ruhákkal, nekem odakell figyelnem az öltözködésemre, ezen kívül pár üveg friss vért is csomagoltam, mert úgy gondoltam kicsit nehéz lenne feltűnés nélkül vért szerezni egy hajón. Elérkezett az indulás napja, teljesen lefedtem a bőrfelületem, hosszú nadrágban, mellényben, kapucnis pulóverben és baseballsapkában jelentem meg. Az információs ablaknál álló nőnek megmutattam a jegyem, ő kicsit megszeppenve mutatott egy hajó felé, majd elindultam. Előttem már többen is felszálltak, de azért nem tolongott hatalmas sor, ami egy jó pont volt. Leadtam a jegyem majd bementem a kabinomba. Egy kicsit túl világos volt, ezért az ablakot eltakartam, majd elkezdtem kicsomagolni...


#6 2009-08-14 00:02:26
Tyler
Egy kissé viseletes, kopottas sporttáskát cipel benne a kevés cuccával amit az útra elhozott. Frissen és energikusan mozog a hajó irányában.
Közben azon mélázik mekkora szerencséje volt, hogy meg nyert egy luxus hajó utat, és egy petákot sem kell fizetnie-e érte. Valami bugyuta rádiós játékban nyerte. Válaszolt pár kérdésre, nem is emlékszik már hogy milyen kérdések voltak. Nem is ez a lényeg, végre pihenhet, és elfelejtkezhet róla, legalábbis egy kis időre, hogy mutáns. Remélhetőleg semmi sem fogja megtámadni a hajót, és elsüllyedni sem akar majd. Akkor tényleg elfelejtkezhet arról hogy mi is ő.
Átadja a papírokat amik bizonyítják hogy jogosult az útra, és nem valami potyázó. Cserébe megkapja a szobája kulcsát, felszállhat a fedélzetre ahol az utasok többsége már jelen van.

//Folyt: Fedélzet//


#7 2009-08-14 19:06:20
Taikuri
Nem kevés késéssel megérkezem végre a kikötőbe. Sajnos csak reménykedni tudok, hogy nem késem le a hajót. Nem volt éppen bonyodalmaktól mentes az utam idáig először is apám sürgős üzleti tárgyalásra ment nekem pedig nem akarták kiadni a korházi leleteimet és gyógyszereimet. Ami legviccesebb az egészben, hogy abban korházban dolgozom, mint gyógyszerész gyakornok és orvosi gépek szerelését is én végzem. Végre valahára előkerült egy értelmes orvos én pedig megkaptam, ami kellett Aztán rohanás haza pakolás és most végre itt vagyok. Igaz nem mondom, hogy különösebben nagy kedvem lenne a dologhoz, de apám, aki igen csak gazdag és befolyásos ember személyesen intézte el hogy legjobb ellátásban legyen részem. Nem értem, hogy miért kell egy hajón töltenem ezt a fránya kényszer pihenőt, amikor sokkal hasznosabb lennék itthon. Szeretném minél előbb kézhez kapni azt, doktori címet nem pihenhetek a babérjaimon. Kifizetem, a taxi sofőrt majd nagy nehezen húzni kezdem, a nehéz keres utazó táskámat a hajó felé. Remélhetőleg akad majd valaki, aki segíteni fog ugyanis még mindig viselem a múltkori kis incidens nyomát. A karom bár már kötés lekerült róla még mindig rögzítve van és a képességem sem jött teljesen rendbe az agyrázkódás, na meg a másik mutáns ténykedése után. Az öltözékemen abszolút nem látszik, hogy hajóútra készülök fekete inget, fekete nadrágot és fekete cipőt viselek, a nyakamban pedig ott lóg az elmaradhatatlan fényképező gép. A jobb kezem fel van kötve és alkaromat vékony fáslis kötés borítja.


#8 2009-08-14 20:21:45
Thorhalla
//Előzmény: Rendőrkapitányság//

Igazán meglepődtem, amikor Jon három jeggyel jött vissza, amit a kellemetlenség miatt kaptunk. Így azt hiszem, hogy megvolt, hogy mivel is töltjük a szabadságunkat, vagyis ő a betegszabadsága végét, nekem pedig amúgy is volt a múzeumban szabadságom, így gyorsan is ki vettem azt. Néhány holmit összedobáltam odahaza magamnak, Olaf-ot elküldtem, hogy menjen haza a szüleimhez néhány napra pihenni, úgyis örülni fognak az öreg barátjuknak. Taxival mentünk arra a helyre, ahova a jegy szólt, vagyis amin a kikötő címe volt. Ms. Shadow már itt volt, nagyon remélni tudtam, hogy nem lesz végig a nyakunkon, mert Jon-nal szerettem volna kettesben lenni, de ez majd kiderül. Felmentünk a hajóra, odaadtuk a jegyeket és megkaptuk a szobakulcsokat is, így a megfelelő irányba vettük az irányt és hátrahagytuk Shadow-t, hogy menjen ő is a saját része felé, és szórakozhasson, bár ilyet tud? Igaz Jon-ból sem nézik ki sokan és mégis tud.

Nem volt boldog attól a ténytől, hogy Shadow-t is rásózták erre az útra. Lehet, hogy az eredeti parancsot kellett volna betartania és megölni a mutánst, nem pedig átcsábítani az FBI hatáskörébe. Még mindig fájt a feje, de már csak egy kisebb tapasz volt a fején a sebnél, amit még a haja is jótékonyan takart el, ne látszódjon a sérülése. A fegyvert már csak megszokásból is hozta magával nem tudott volna már anélkül kimozdulni, a néhány napja történt dolgok miatt pedig már főleg nem, így nagyobb biztonságban érezte magát és Stephanie-t is. Miután felértek a hajóra és mindent elrendezetek átölelte a párját és vele együtt indult el a kabinjuk felé. Most már remélte, hogy tényleg pihenhet néhány napot mielőtt vissza kellett térnie Washingtonba. Együtt értek be a kabinba, majd pedig a lerakodás után kéz a kézben indultak el sétálni a hajón és felfedezni azt.

//Folytatás: Fedélzet//


#9 2009-08-20 19:05:06
Morsus
A hajó nagy csinnadrattával indul el és a hőseink azonnal a hajó lépcsőjén megkapják a szobáik kulcsát. A hajó gyönyörű és felkészült igazán remek szórakozásnak indul ez az út hőseinknek. A hajóra fellépve ide jutnak.

/Bocs a rövid reagért.../


#10 2009-12-28 22:23:10
Morsus
A vízből lassan buborékok kíséretében emelkedik ki a szeméttől mocskos parton egy seregnyi alak.

A vezérük, akin nem volt légzőmaszk lenézően bámulta a partot.

Az emberek látva a kék bőrű fegyvereseket elkezdtek sikoltva menekülni és segítségért kiáltani. A vezér kisegíttet egy lányt is a vízből aki pár köhögés után elkezdte rendesen venni a levegőt.

A rendőrség ekkor érkezett meg. Két autó, amikből két-két rendőr ugrott ki a kocsi ajtók mögött fegyvert emelve a csoportra.
- Állj kezeket fel!
Üvöltötték és a két maszktalan egymásra nézett.
- ˛°˘˛˛˘^˛
Mondta a lány mire a férfi megrázta a fejét.
- ˛°`´`˘^~! ^~˘ˇ^°˘^˛`°`°˛˙˛˙``˙!
Magyarázta az emberekre mutatva, de a lány megrázta a feját és rámosolygott a férfira. Lassan indult a rendőrök felé.
- ^˘°°˘`°˙.
Jelentette be az érthetetlen nyelvén és a rendőrök újra rászóltak:
- Álljon meg asszonyom! Állj már meg! Rohadt mutáns maradj ott!
Ordította az egyik és kétségbeesésében lő a lányra, aki kezét emeli. A lány élettelenül zuhan a földre.
- Rohadt mutáns...
A fekete hajú alak oda rohan és könnyezve karolja át a testet, a lány utolsó szavait mondja és a katonák zavartan állnak a sokktól.
- Megérdemelte a mutáns! - magyarázta a zsaru a többieknek - Nem állt meg a mutkó!
- Ő nem volt mutáns... ő a húgom volt...
Morogja nehézkesen a fekete ruhás a tetemet ölelve. Mire a rendőrök összenéznek zavartan,
- Mit mondtál? - kérdi az egyik
- Imperius Rex!

Üvölti őrjöngve a király és seregével neki ronatanak a rendőröknek.


#11 2009-12-29 16:14:48
Quentine Constantine
Naplemente. Egy újabb fárasztó nap a nagyvárosban, egy kinyomozott zsarolás, és egy halott a Bleeker street végén, a parkban. A nyilvános fülkéből telefonáltam, és elmondtam mindent. Egész pontosan azt, hogy a fickó bűnös volt sikkasztásban, zsarolásban, és közrejátszott három gyilkosságban. A rendőr kérdezősködött, aztán mondtam, hogy Omega voltam, és letettem. Ez már jókét órája volt, azóta töltényt vettem a pisztolyba, jó párat elköpködtem a pasasra, amikor menekülni kezdett a parkban. Most egy kicsit félek is, hogy túl sok fegyver van nálam, ha igazoltatnának, a végén még gyanús lennék. Nem mintha nem lenne engedélyem, és különben is, egy magánnyomozó készüljön a legrosszabbra. De mégis. Ahogy a kikötő felé sétálok, ahol megbeszéltem a találkozót az ügyfelemmel, különös dologra leszek figyelmes. Azért választottuk ezt a helyet, mert csendes, itt fizet a megbízó, aztán különválunk. Most viszont a legkevésbé sem csendes a hely, sőt, hatalmas a káosz. Mi fenét keresnek itt ezek a kékes bőrű lények? A rendőrökkel harcolnak, és a rendőrök nem állnak jól. A fejükön furcsa légzőszerkezet van, víz alatti lények, a levegőt nem tudják beszívni, csak a vízből. Kivéve egyet. Az egyiken nincs ilyen szerkezet. Talán valami szuperkatonájuk lehet, vagy félvér. Meg is van a célpont. Egy sarkon a ház fala mögé húzódom, előveszem az egyik pisztolyomat, bal kezemmel megtámasztom a jobbat, célzok, kifújom a levegőt, és meghúzom a ravaszt. A fickó gyorsan mozog, harcol, úgyhogy kivártam azt a pillanatot, amikor végez egy ellenségél, és egy kicsit megál, megtorpan, ekkor lövök rá, lehetőleg a mellkasára, a tüdő a cél, nagy felület, és ki tudja, mennyire bírja jól a levegőt, talán már egy kis sérülés is betesz neki, pláne ha kilyukad a tüdeje.


#12 2009-12-29 22:12:28
Morsus
Az idegen két ököllel csapott az autó motorháztetejére, amitől az robbant egyet. Az egyik rendőr elugrott és a másik sikoltva lángolt a földön. A menekülőt a katonák végezték ki szigonyokkal és puskákkal. A tűz és füst enyhülésekkor a sértetlen alak kihúzta magát és Constatine ekkor lőtt rá. A golyó süvítve vágta a levegőt majd csapódott a férfi mellkasának és utána összegyűrődve pattant le róla.
- ~ˇ^~ˇ°ˇ~ˇˇ^˘˘~ˇ°˛°.
Mondta a sértetlen férfi és lenézett a lövedékre majd pontosan Constatine szemébe nézett.
- A király sérthetetlen. Minden birodalomban.
Mondja furcsa kicsit elnyújtottan hangzó szavakkal. Majd miközben a katonái az utolsó két rendőrt elkapták és hálóba rakták a fekete ruhás megindult Constatine felé.


#13 2009-12-30 20:33:31
Thorhalla
//Előzmény: Stephanie Smith lakása//

Nem örültem annak különösebben, hogy Einar a fejébe vette, hogy oda kell mennünk. Én féltem az egész helyzettől, de ha elfajulnak a dolgok, akkor Thorhalla segítsége kellhet és ezt Jon és Einar is tudták, éppen ezért kellett nekem is odamennem. A taxi jóval korábban tett ki minket, egyrészt, mert közelben dugók is voltak és az ott zajló események miatt. Mire odaértünk a parthoz naplemente lett, más esetben egy kellemes tengerparti naplementés sétának örültem volna, de így? Nyeltem egy hatalmasat és próbáltam nem arra gondolni, hogy mi lehet ott, illetve arra sem, hogy Syn milyen ostobaságot tett azzal, hogy fejet hajtott Thorhalla-nak. Megfogtam Jon kezét és igyekeztem vele lépést tartani, amíg ki nem értünk a kikötőbe, a csatazajt követtük mind a hárman remélhetőleg, így viszonylag hamar megtaláltuk a helyet, egy lövés is dördült, amire összerezzentem, ez már biztos jele volt, hogy megérkeztünk. Végül kifordultunk a megfelelő helyre és egy adag furcsa lény láttunk meg, még Thorhalla emlékeiből sem voltak ismerősek pedig karddal közeledtek egy férfi felé.
- Uram! – szóltam oda hangosan annak, aki legelöl közeledett a másik felé, az egyetlen fehérbőrűnek. – Kérem, nem lehetne ezt megbeszélni ahelyett, hogy egymást ölnénk? Kérem!

Shadow szavaira, csak megrázta a fejét, ilyen volt, képtelen volt nem a nevén nevezni és tegezni. A taxiban végig ideges volt egy kicsit, zavarta ez a helyzet és nem tudta eldönteni, hogy Donald és Thor erre gondoltak-e, amikor mondták, hogy mit kell majd Einar-nak tennie. Ahogyan kiszálltak kézen fogta a párját és vele együtt szinte rohanva tette meg az utat a kikötőig, Shadow-ra csak egy pillantást vetett, hogy igyekezzen és tartsa a tempót kettejükkel. A lövéssel már végül megtalálta, hogy hova kell menniük és amikor kiértek a megfelelő helyre. Látta, hogy a rendőrök hálóban vannak, mindenfelé kék bőrű személyek és egy fehérbőrű alak tart egy ember férfi felé, akit azonnal felismert, hiszen ez volt az, aki főbe lőtte Shadow-t a Seals-nél.
- Constantine tűnjön el onnan! Jöjjön ide hozzánk! – üvöltötte Miller a férfinak. – Hallotta a hölgyet, tegyék le a fegyvereiket, bőven elég vér folyt már itt és menjenek vissza oda, ahonnan érkeztek!
Azonnal kapta is elő a szolgálati fegyverét és Namor-ra szegezte, kibiztosította és kész lett volna lelőni az alakot, ha az támadni készül Constantine-re.
Ha Constantine odajött hozzájuk Miller rápillant egy pillanatra.
- Mi folyik itt Mr. Constantine, kik ezek? – kérdezte.
De egy pillanatra sem ereszti le a fegyverét, amit végig a lényen tart.


#14 2009-12-30 21:00:42
Quentine Constantine
Remek, a golyó úgy áll meg rajta, mintha betonba lőtted volna, még csak le sem pattan, csak simán lehullott falevélként landol a földön. Ez így nem lesz jó. Ki is nézett magának, és felém közelít, közben közli, hogy a király sérthetetlen. Rossz hír, ezek szerint nem félvér, vagy szuperkatona, hanem király volt. Akkor a másik hulla a földön, amelyiken szintén nincs légzőszerkezet, az lenne a királynő? Meg is van, hogy miért ilyen zabos a pasas. Mindenesetre vannak tévképzetei, például az, hogy minden birodalomban sérthetetlen a király. Obamának azért beártana egy ilyen találat. Nincs idő ezen filózni, a fickó ide fog érni, és az alapján, amit eddig művelt, nem lesz jó vége a dolognak. Közben hátulról a nevemet hallom, fél szemmel nézek csak oda, és láto, hogy Black Jack áll ott, de a káoszban nem nagyon hallom, mit mond, őt is csak egy pillanatra látom. Nem jó, hogy itt van. A pisztolyt elrakom, és egyetlen esélyemmel próbálkozom. Elfutni nem tudnék, verekedésben esélyem se lenne, így hát jobb híján használnom kell rajta a képességemet. Nem elég, ha lelassítom, ez a fickó túl... Sebezhetetlen. A legtöbbet kell kihoznom magamból, ha már egyszer sikerül kapcsolatba lépnem vele. Felkészülök, bár fogalmam sincs, mi lehet pontosan a célja, így jobb lenne, ha én kényszeríteném valamilyen helyzetbe, ami nekem nyerő. Megpróbálom először a jobb kezemmel megütni, ezt nyilván hárítani fogja, ekkor arra számít, hogy a másik kezemmel támadnék, de ő korábban kontrázhatna, és betörné az orrom - jobb esetben. Íme hát a terv, egy jobb horgot indítok felé, és a másik kezemmel ugyanekkor az arca felé nyúlok, így amikor üt, "elkapom" az ütését, jobban mondva valószínűleg eltöri pár csontomat, mielőtt az arcomig jutna a keze, de közben, egy egész rövid pillanatig talán összeérhet a tenyerem az öklével.
Ha ez sikerül, eljön az én időm, és az elméjében előveszem a legfájdalmasabb, legszomorúbb, legborzasztóbb emlékeket, kezdve annak a nőnek a halálával. Biztos van olyan emléke is, amiben megsérül, ha találok ilyet, hát felerősítem, megpróbálom valóssá tenni, hogy újra érezze a fájdalmat. Ha elegendő ilyet találok, talán lesz esélyem, hogy néhány seb valóban megjelenjen rajta, és esetleg az eszméletét is elveszti a túl sok impulzustól. Legjobb esetben talán kómába ejtem, ugyanakkor én is teljesen kikészülök, a katonái könnyedén végezhetnek velem utána, még a pisztolyomat se tudnám felemelni. Tulajdonképpen, talán mégis csak jó, hogy itt van Black Jack. Amilyen naív, a végén még segítene nekem.


#15 2009-12-30 21:30:36
Shadow
//Előzmény: Stephanie Smith lakása//

Hosszú lesz az idő, akkor mit így együtt kell majd eltöltenünk, már érzem. Miller nem fog feloldódni a közelembe, s ezt meg is értem valahol. Többet tud rólam, mint kéne, de szerintem közel se tudja az összes gyilkosságot, mit elkövettem. A taxiban ülve látszólag az ablakon bámulok kifelé, de valójában a tükörképben figyelem Millert és Steph-et. Várom, hogy oda érjünk, majd mikor a taxi megáll, akkor kiszállok, s követem a párost egészen a helyszínig. Miller mellett állok, s figyelem a harcolókat, majd a férfit, aki felé közelítenek. Miller úgy reagál, ahogy számítani lehet rá, de most ez nem lesz jó.
- Oda megyek... - súgom, s ezzel egy időben egy határozott mozdulattal fogom meg Miller pisztolyának csövét, s nyomom meg oldalt a gombot, mire a tár kicsúszik már ott se vagyok. Megindultam előre, egy öreg nő képében, s felmértem a partot. Egy tetem. Talán nő lehet, de még nem megyek közelebb csak a férfira nézek. Lehunyom a szemem, majd a szemeim felpattannak, s rohanni kezdek, egy alakváltás, ha nagyobb a táv, s már egy fekete nagymacskaként száguldok, majd elrugaszkodva a talajtól, újabb váltás a saját formámba fogok talajt a két férfi közt.
- Uraim... nem lehetne némileg békésebben megoldani? - a fekete ruhás férfit nézem, s vele állok szembe, míg Constantinenak csak a hátam mutatom. - Vagy már az emberek elszúrták eme lehetőséget? - farkam lengedezik mögöttem, majd hátra szólok.
- Rég találkoztunk Mr. Constantine... Bár a feledéshez nem elég rég... - A fekete ruhás férfiről a tekintetem a tetem irányába fordítom. - Az ő halálát a mögöttem álló férfi okozta, mert ha igen, akkor félre állok, ha nem, akkor maradok... - hagyom, hogy a szellő esetleg játsszon a hajammal, miközben tekintetem vissza siklik a fekete ruhás férfira. Látszik rajtam a szemeimen, hogy nem félek tőle, s arcomon csak nyugalom ül, semmi más.


#16 2009-12-30 23:02:33
Morsus
Constantine támad, se ő se a rejtélyes érkezett nem figyel a társaságra, akik tárgyalni akarnak. Az ütést a hegyes fülű nem is hárítja, mert Constatinek hatalmas fájdalmat okoz mintha fémbe verte volna a kezét, de persze az ellencsapáskor a férfi megragadja a kezét és minden sebet megnyit az atlantiszin.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!
Az üvöltése már nem emberi, arcán karmolások jelennek meg és a szeméből vér folyik, miközben a nyomozóra néz. A következő pillanatban megfogja az őt fogó kart és egyszerűen kitépi a vállból. Nincs esélye a detektívnek fel fognai a sokkot, hogy a karját kitépték, mert azonnal megragadják és eldobják az egyik közeli üvegfalú toronyházba ahol a hatodik emeltre zuhan be az üvegtől megvágva az irodai asztalokra zuhanva.
A király a kart eldobja és üvöltve teszi lépéseit Shadowhoz, amitől a beton repedezni kezd.
- NAMOR!
Nyögi ki hörögve és nyáladzva az alak miközben a keze megragadja a lány torkát szorítva és felemeli a földről. Még a saját katonái is sokkolva álltak meg az események miatt. A rendőrök következő hulláma csak most érkezik és csak egy tévéadó kocsija van még ott.


#17 2009-12-31 01:53:22
Max Evans
A központban nem sok mindent tudtunk meg, ahhoz fontosabbnak tartották, hogy hamar kiérjünk a Brooklyni Kikötőtérségbe, a kék S.W.A.T. kocsi gyorsan kiszáguldott a helyszínre. Első ként szálltam ki a járműből, nem akármilyen stílusosan. Az ajtót megragadva lendülők ki hátulról és ugrok előre. Elsőre egy rakat maszkos lényt pillantok meg csak meg, élükön egy veszett, fekete ruhás formával, nem tudom mit akar, de biztos, hogy nem ő a jó fiú, tekintve, hogy minden kolléga rá fogja a fegyverét. Ekkor megindul egy lány felé, akinek…farka van? De már emlékszem is, hiszen láttam őt azon a bizarr hajóúton. Gyorsan megindulok arra felé, hogy kimentsem a nőt. Átugrok a rendőrségi autó kordonon egy könnyed ugrással, a kezemmel támogatva magam a kocsi tetején. Majd egy erőteljes kétlábas rúgás a fekete ruhás csókának a hasába, miközben átkarolom a nőt, hogy utána gyorsan kivigyem a placcról, bár nem tudom mennyire civil, az információ hiányában most ez az első dolgom. Ha megtámad valamelyik maszkos akkor lövök miközben vissza hátrálok a kordon mögé.


#18 2009-12-31 10:38:20
Thorhalla
Miller szavait úgy tűnt, hogy Quentine megértette volna, vagy lehet, hogy meg sem hallotta. Bár rájuk nézett, így a hallani részt az FBI ügynök kihúzta volna. Egyszerűen nem akarta azt tenni, amit mondott neki. Igazából maga sem értette, hogy miért segít neki, az a férfi kivégezte Zöld Manót, Shadow-t is megölte és a nő csak Sakura-nak köszönhette, hogy életben van, illetve Miller-t is vállon lőtte, és saját maga csak a golyóálló mellényének köszönhette, hogy még mindig életben van. A férfi ehelyett elindult a másik felé, aki felé igyekezett. Azt figyelte, döbbenten pillantott Shadow-ra, amikor az lenyomta a fegyverét és a tár a földön koppant, az ostoba mutáns pedig már lendült is előre.
- Azonnal jöjjön vissza! – kiáltott utána. – Vagy esküszöm, hogy egy börtöncellában tölti a rövidke élete hátralevő részét!
Idegesen hajolt le a tárért és tette vissza a Glock 30-ba a tárat, majd továbbra is az uralkodóra szegezte. Shadow közben felmérte a terepet ezt látta, és a rendőr autók hadát is hallotta. Azonban, amikor Shadow megérkezett a férfi elé elszabadult a pokol. Az felüvöltött, sebek nyíltak rajta és felüvöltött, Constatine-t egyből elkapta és puszta kézzel letépte a karját, majd hatalmas erővel dobta el, úgy, hogy egy irodaház magasan levő emeletén zuhanjon be. És ekkor még elkapta Shadow nyakát is. Nem sok mindent tudott tenni ebben a helyzetben a férfi, csak egyvalamit, amire remélte, hogy nem lesz szükség, mert tárgyalni is lehet velük. A rendőrök ideértek és meglátta Boon-t, ahogyan máris ment Shadow-ért.
- Azt hiszem, hogy ezt a harcot nem embereknek találták ki – mondtam Miller megrökönyödve. – Itt mi már semmit sem tehetünk és az ő segítségük kell…
Megfogta a lány kezét és keresni kezdett egy olyan helyet, ahol nem látja meg őket senki sem, akár egy olyan része a partnak, ami a házak felé védelmet nyújt, hogy ne lehessen rá látni, vagy egy kapualj, ahol épp nincs senki. Ha sikerült ilyen helyet találni, akkor átadta az irányítást Einar-nak.

Nem hittem volna, hogy Jon ismeri a lövöldöző alakot és ahogyan Syn-re pillantottam ő maga is így volt ezzel az egésszel. Azt hiszem, hogy ezen ügyet illetően jócskán lemaradtam. Az alak közeledett a Constantine-nak nevezett férfi felé, Jon is hozzá szólt, hátha egy nőre nem hallgat, amikor Shadow valamit csinált, csak a koppanó tárat hallottam a földön és, hogy Jon egyből nyúlta leeső tár után morogva, és a nő pedig megy előre. Meg akarja öletni magát? Asgardra! Hiszen még mindig sérült! Végül megállt az alak és Constantine között és mondott valamit neki, csak foszlányokat értettem, de ugyanaz volt, amit én is mondtam. Meg fogja öletni magát… és ekkor elszabadult a pokol. Hátulról a rendőrök hangját lehetett hallani, ahogyan közeledtek a férfi csinálhatott valamit, ugyanis az alakon vérző sebek lettek és felordított. Ezek után egyszerűen letépte a férfi karját és azt elhajította egy közeli épületig. Megremegtem Jon mögött és éreztem, hogy a gyomrom is felfordul. A kart csak úgy dobta el, mintha ki tudja, hogy mi lett volna és elkapta Syn nyakát. Ez lenne az a pillanat, amikor Jon-nak nem ártana tennie valamit, de nem nagyon hittem, hogy sikerülhetne emberként bármit is tennie, hacsak nem akar ő is úgy járni, mint a másik férfi. Ekkor egy SWAT-os ugrott előre, hogy mentse Syn-t. Jon szavaira némán bólintottam, igen ide tényleg ők kellettek, mi csak emberek voltunk képességek nélkül. Követtem őt és, ha találtunk helyet, ahol átadhattuk az irányítást a másik énünknek, akkor nekiláttam a verset elmondani…


#19 2009-12-31 10:50:37
Tyler
Már utcákkal arrébb meg hallotta a ricsajt, lövéseket, sikoltásokat. Pár percig csak meredt maga elé, aztán egy sóhajtás kíséretében futva arrafelé vette az irányt. Nagyon is jól tudja hogy megint belefog keveredni valamibe, amit egyáltalán nem kíván, de ha vannak ott ártatlanok és akik nem tudják megvédeni magukat, akkor ott a helye. Kifulladva fordul be egy épületnél és a szeme elé tárul a helyzet. Kék alakok nyüzsögnek és támadnak akire csak tudnak, egy kék nő holtan fekszik valószínűleg. Felhúzza a szemöldökét, egy másik azt a nőt fojtogatja akit a hajón lelőttek.
Egy sóhajtással közelebb fut, és az egyik közeli autóba olvasztja a kezeit, drótokat képez kisebbet nagyobbat, és a fojtogatós alak felé irányítja őket. Megpróbálja ráfonni őket a kék fickóra, a karjaira, a nyakára és a szemeire. Nem akarja ugyan megvakítani csak azt akarja elérni hogy elengedje a nőt. Ha nem sikerül akkor az egész testével beleolvad az úttestbe és megpróbálja elnyelni vele, vagy lelassítani.


#20 2009-12-31 14:50:36
Quentine Constantine
Mintha falba ütöttem volna, megsajdul a kezem, még sszerencse, hogy nem valódi ütés volt, aztán a másik kezemmel sikerül az emlékeihez férnem, és el is érek valamiféle hatást. Ahogy a fickó arcán és testén sebek nyílnak, már látom, hogy nem lesz elegendő, nem fog elájulni, sőt, azt hiszem, csak feldühítettem. Aztán egy gyors rántás, és a spriccelő vér beborít mindent, nem érzem a bal karomat, zsibbad. Valaki megfog, és repülök, érzem a szelet az arcomon, aztán tompa csörömpölést hallok, és hópelyhekként hulló üvegszilánkok repülnek mindenhol. Érzem, hogy fel kéne kelnem, valamit tennem kéne, de már be is csukódott a szemem, és szétárad a melegség, nem érzem a testem, a világ zaja már csak halk morajlás a háttérben. Hol lehetek? Valahol két világ közt, valahol félúton. A melegség forrósággá válik, és mégis, mintha a hideg rázna, talán izzadok is, de nem tudom, talán csak a vér csorog az arcomon.
*Talán pár körig még agonizál.*


#21 2009-12-31 16:43:28
Morsus
A SWAT legnagyobb részét a fegyverek már akkor kivégzik amikor kiszállnak. Namort Tobi rúgja meg, aki őrjöngve dobja el Shadow a levegőbe és megragadva Tobi bal lábát elkezdi a betonba csapni a férfit. Tylernek ez hatalams fájdalmat okoz, mert a férfi kiszakítja a csápokat, amivel lefogná őt.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRRR!
Üvölti állatként és elszakítva a csápokat az égbe emeli a lábszáránál fogva Tobit, hogy a betonhoz csapja, ha senki sem állítja meg akkor ezt addig csinálja ameddig a kommandósból csak egy láb marad. Eddigre tud a két személy asgardivá alakulni és beszállni az eseményekbe.


#22 2009-12-31 19:57:27
Thorhalla
Végül hamar sikerült egye helyet találniuk, ahol senki sem látta őket, igaz Miller korábban megígérte a Shadow-nak, hogy úgy fogja átadni az irányítást, hogy a fegyverét megkaphatja, de azok után, amit tett, már eleve öngyilkosságot csinált, mi lett volna, ha még fegyvert is kap hozzá. Amint mind a ketten átalakultak el is indultak visszafelé oda, ahol az események zajlottak.

< - Szedd már a lábadat, nem kirándulni vagyunk itt Halla! – mondtam a nőnek. >
Futva indultam el vissza a megfelelő irányba, attól úgysem kellett tartatnom, hogy elkóborol valamerre, nem nagyon mehetett sehova sem. Így reménykedtem benne, hogy a közelemben marad, hiszen elég sokáig vigyáztam rá, és most is ezt tettem. Ahogyan visszaértem a megfelelő helyre megálltam és körbenéztem, a SWAT embereit éppen most mészárolták le, de hiszen ők elit egység voltak a rendőrségen belül, legalább is így emlékeztem Miller emlékei alapján. Láttam egy ismerős alakot is, a férfit a hajóról, akit Stephanie mondott, hogy nem adott fel minket, hanem letagadta, hogy látott minket. És egy másik férfi, aki úgyszintén ismerős volt, ő próbálta Shadow-t menteni és megláttam az említett lányt is a levegőben. Mind a kettejüknek szükségük volt segítségre, hiszen Namor nem bánt velük kesztyűs kézzel, akárcsak a SWAT embereinek, de egyszerre nem lehettem két helyen még én sem.
< - Halla azokat foglald le a kocsiknál – kiáltottam rá. >
Ezzel rohanni kezdtem a trió irányába, és amikor kellő távolságba értem felugrottam a levegőbe, hogy elkapjam Shadow-t, hogy nehogy a földre zuhanjon. Ha sikerült elkapnom igyekszem úgy, hogy a térdei alatt legyen az egyik karom, a másik pedig hátát támassza. Óvóan öleltem magamhoz, amíg le nem értem vele a földre, a hátamat mutatva Namor-nak, hogy így is fedezhessem a nőt. Ahogyan leértem óvatosan engedtem a földre.
- Máskor ne próbáld ilyen lelkesen megöletni magad, most pedig vonulj vissza! – mondtam.
Ezzel már vettem is elő a pajzsomat a bal kezembe és nem akartam megtámadni, de muszáj volt, hogy megmeneküljön az a halandó. Ahogyan odaértem igyekszem pajzzsal Namor-t arcon ütni és azt a kezét megragadni és megszorítani annyira, hogy kiejtse a kezéből a férfit, akit eddig a földhöz csapdosott.

Az átváltozás után Einar után siettem, vagyis miután mondta, hogy ezt tegyem. Most komolyan azt akarta, hogy segítsek a nyomorult halandó férgeknek? Nos, akkor csalódni fog, de hatalmasat. Tetszettek ezek a lények, noha még soha sem láttam ilyesmiket, de ahogyan a halandóknak estek, igazán felüdítő látvány lenne. Visszaértünk oda, ahonnan a két halandó elindult. Unottan néztem körbe, de legalább a káosz szép volt, Shadow a levegőben, remélem szép nagyot fog koppanni a földön, betörik a feje, kitöri a nyakát és belehal. Amit eddig láttam tőle nem volt túl meggyőző ahhoz, hogy hagyjam, hogy megmeneküljön. Kiszúrtam azt a férfit is, aki a hajón is ott volt, az amelyik a rendőrségen nem adott fel, őt talán érdemes lenne megtartani valamire. Hallgatni azt tud, csaknem katona volt korábban, ahol a hadititkokat nem fecsegik ki? A férfi, akit Namor éppen a földhöz csapkodott, meg kell hagyni, ennek a Namor-nak akármi is legyen van egy kiállása. Undorodva néztem a kék lények felé, amelyek a SWAT embereit mészárolták. Besegítsek neki? Donald megölné Steph-et, és Einar meg az én nyakamat tekerné ki, ha ezt tenném. Végignéztem rajtuk, voltak fegyvereik, egyre azt hiszem, hogy vevő leszek, ha sikerül valamelyiket megölni. elindultam nyugodt kimért lépésekkel feléjük azzal nem törődve, hogy Einar mit csinál a hátam mögött. Elsuttogtam néhány szót és a kezeimben lángok jelentek meg.
- Mi lenne drágáim, ha olyan ellenfelet választanátok, amelyik nem olyan mint egy rakás marha – kezdtem. – Nem levágni való. Szeretném hallani, hogy kik és mik vagytok, ha tudok erre válaszolni nekem.


#23 2009-12-31 22:27:34
Max Evans
A mentő akcióm nem volt igazi siker, bár a nő szabad, de én, hát igen, én már kevésbé, a tengeri banda fő mukija elkapta a lábam, ő kemény mint a beton, elég masszív forma, nem valami biztató a helyzet és amilyen szépen sikerül bemutatkoznom ő is viszonozza, le üvölti rólam a sisakot és földhöz csap. Ahogy tudok ellenkezem, megpróbálom valahol megragadni a tagot, ahol érem lehetőleg a nyakát és onnan lendületet venni, hogy a lábam kiszabadítsam. Ha nem sikerül akkor megpróbálom a szemgolyóját közvetlen kilőni, hátha az hat. Ha nem sikerül semmi akkor csak próbálom magam menteni, megakadályozni, hogy újra a földhöz csapjon, amíg eszméletemnél vagyok.


#24 2010-01-01 01:48:17
Shadow
Az akcióm nem övezi siker, s minden bizonnyal Miller se túl boldog, de ő mitől az Steph-et leszámítva? Semmitől. Azonban Constantine valamit tesz, ami az idegennel szembeni esélyeim is keresztül húzza, s mire felfogom, hogy kinyírja a fekete ruhás azt, aki engem lőtt fejbe korábban, már szorítást érzek a nyakamon, s a lábaim a levegőben vannak. Hibáztam, megint, s újra másokon múlik, hogy megmenekülök. Egy Swatos siet a segítségemre, akit még pont megpillantok, majd nem sokkal ezután már repülök is felfelé, de nem a saját akaratomból. Tüdő, hirtelen önti el a levegő, hogy nem szorítja senki se a nyakam, majd azon kapom magam, hogy már zuhanok lefelé. Alakváltásra készülök, de ekkor két kart érzek, ahogy elkap, a levegőben fent, s döbbent tágra nyílt szemekkel nézek Einarra, miközben magához ölel. Véd engem, pedig neki max annyi a köze hozzám, hogy Millerrel egy testen osztozkodok, de más nagyon semmi, mégis megment, s véd, pedig tudja, hogy miket tettem.
- Nem az volt a szándékom – hajtom le a fejem. - Csak békésen, próbáltam megoldani ezt a helyzetet, de elkéstem. Hibásan döntöttem... - suttogom csendesen, miközben lerak Einar. A fejem némileg vörös azért a jelenettől. - Megnézem, hogy mi lett Constantine-al – mondom, s futva indulok meg az épület felé egy alakváltás kíséretében, hogy az FBI öltözékét viselő nőként folytassam az utamat. Nem csak az érdekel, hogy a fickó túlélte e, hanem az is, hogy a fegyverei ha nála vannak, akkor azoknak talán még hasznát is vehetem. Amint oda érek berontok, s a portásra nézek.
- Black ügynök FBI – ezzel a pultra tenyerelek benézve mögé, s amint meglátom az elsősegély dobozt kikapom, vagy rábökök – Arra szükségem lesz. Hívjon mentőt és mondja, hogy egy férfi csapódott be az épület 6. emelete magasságában. Bár nincs sok esély, hogy él, de mégis bármi előfordulhat, így siessenek. - ezzel már rohanok is tovább a liftek felé, hogy felmenjek a kellő emeletre.


#25 2010-01-01 14:30:27
Quentine Constantine
*Közjáték*

Tiszta öltönyben, vasalt ingben állok a... De hol is? Útnak mondanám, de félreértenéd, nincsenek macskakövek, vagy járda, mégcsak homok sem - vagy akár talaj. Itt állok az úton, amire nem lehet rátaposni, mert fényből és sötétségből építették, vagy talán teremtették. A zakóm zsebében érzem a doboz cigarettát, és a fegyvereim is nálam vannak. Mintha annyira hozzám nőttek volna ezek a tárgyak, hogy nélkülük már el sem tudom képzelni magam. Mert ennyi ez, ennyi csak, képzeletem kivetülése, ahogy úton vagyok. Rágyújtok, nem is szükségből, inkább csak megszokásból, aztán felpillantok az előttem álló útra. Jó hosszú, konstatálom, és képtelen vagyok visszafogni, hogy ne nézzek a vége felé. Ez az út nem kanyargós, nem is egyenes, egyszerűen csak vezet valahová. Két dologgal lehetne leginkább körülírni, az egyik, hogy mi van az út szélén, a másik, hogy mi van az út végén, és ez a kettő meglepően szoros kapcsolatban áll. Az út végén határtalan fényességet látok, ami mégsem vakít el, nem is fényesség talán, inkább fehérség, üresség. Az út szélén pedig... Ott sorakoznak az emlékeim. Hosszú utat kell bejárnom, és azzal kell indítanom, hogy égető forróságot érzek a hátam mögött, ami talán csak ösztönzés. Vajon mi lehet mögöttem? Nem pillantok hátra, érdekel, de mégsem teszem. Egész életemben a múltat firtattam, és az emlékekben tapostam, most itt az ideje, hogy a jövőbe nézzek, és az emlékeim tapossanak meg engem. Lassan elindulok az úton.

*Quinn továbbra is a szilánkok közt, összevagdosva, letépett karral, növekvő vértócsában hever. Két pisztolya zakója alatt pihen a pisztolytáskákban néhány tartaléktárral.*

#26 2010-01-01 16:07:45
Tyler
Ráfonja ugyan a drótokat, de sokat nem ér el vele. A kék férfi egyszerűen elszakítja őket. Felordít a fájdalomtól és az autó mellé zuhan ahonnan a támadást indította. A kocsi takarásában nem sokat lát, de most nem is ezzel van el foglalva. Néha-néha görcsösen összerándul és szédül is. A feje pedig ismét iszonyatosan szaggat. Pedig már kezdte elfelejteni a múltkori fejfájást amit a telepata okozott. Kell egy két perc míg összeszedi magát ahhoz hogy újra beszálljon az eseményekbe. Megpróbálja magát valamiféle fedezékbe húzni míg jobban nem lesz, fel nem tud állni. Közben megpróbálja kiokoskodni mihez is kellene kezdeni ezekkel a kék fickókkal. Nem tűnnek túl békésnek, és a vezérük is teljesen kiakadt.
Megpillantja ismét a két furcsa viking szerű figurát, amint beszállnak a bunyóba. Megint ezekkel az alakokkal hozta össze őket a sors. Már csak a dilis maszkos hiányozna ebből az őrületből, amibe megint belekeveredett.


#27 2010-01-01 17:57:45
Morsus

Shadowt Einar elkapja majd elindul segíteni Tobinak az asgardi és a lány átalakulva indul meg Constantine felé,d e hat lépés utána földre zuhan eszméletlenül és az orrából vér kezd folyni.
Thorhalla lángot gyújtott a kezeibe mire a katonák vezetője felszólalt:
- ˇ^˘°˛°°˘˛^^°^` ˙´˙´`˙˛°˘˛´˝ ¨¸´˙˛˘^ˇ.
Hadarja és a katonák szigonyai és hálói repülnek az asgardi felé.
Einar megmarkolja Namor karját, így Tobit nem a földhöz vágja hanem neki Einarnak és a két férfi egy roncs autónak repül a lendülettől. Az őrjöngő Namor a betonból ragad meg egy három méter átmérőjű darabot és dobja a két alak felé üvöltve.


#28 2010-01-01 21:17:15
Thorhalla
- Kár, pedig reménykedtem, hogy jóban leszünk, hiszen egy közös szórakozásunk már van – jegyeztem meg tettetett bánattal.
Figyeltem, hogy a kék izék mit reagálnak, megvan mire emlékeztet ez a bőrszín, Malekith és a sötét elfjei, azok voltak kék bőrűek és hegyes fülűek. Lehet, hogy Asgardi nyelvvel kellett volna próbálkozni? Bár nem éreztem egyiknek sem a jelenlétét, így ezt kizárhattuk és eléggé úgy tűnt, hogy a vízből érkeztek, akkor pedig biztosan nincsen semmilyen rokonság Svartzalfheim elfjeivel. Figyeltem, ahogyan fegyverek és hálók repültek felém. Ugráshoz feszítettem meg az izmaimat és közben elsuttogtam néhány szót, amivel a célom az volt, hogy a felém jövő hálókat elégessem még a közelembe érkezés előtt. Az elsuttogott szavak után oldalra ugrottam, ha volt autó a közelben, akkor mögé vetődtem, hogy a fegyverek ne tudjanak eltalálni. Ha ilyen nem volt, akkor úgy tértem ki előlük, hogy közelebb, vagy hátrébb mentem, amerre több hely volt. Ha volt lehetőségem még valamikor, akkor egy szigonyt is felkapok a földről, hogy tudjak valamivel védekezni. Egyelőre nem áll szándékomban támadni, csak figyelem őket, a mozgásukat, cselekedeteiket.

Shadow megvolt, majd a férfi karja is, azonban a pajzzsal már nem volt időm arcon ütni, hiszen végül a férfit, akit menteni akartam egyszerűen hozzám vágta. Meglepett az ereje, így még felkészülni sem volt időm és máris a levegőben voltam és nekicsapódtam valami keménynek. Térdre rogytam és vennem kellett néhány mélyebb levegőt, mert azért eléggé rendesen megéreztem a becsapódást. Hátrapillantottam, az egyik autó volt az, aminek nekicsapódtam. Nem hiszem, hogy a tulajdonos Asgardiak okozta sérülésekre kötött volna biztosítást… így pedig igen sokba fog az a horpadás javítása kerülni. Felküzdöttem magam fél térdre és onnan néztem a férfira, akit hozzám csaptak. Reméltem, hogy ő nem sérült meg különösebben, bár neki csak nekem kellett ütköznie, hiszen én voltam hátrébb. Az alak ekkor kapott fel egy nagy darabot a betonból, igen jól sejtettem, hogy erősebb, mint egy átlagos halandó, és valahol a mi szintünkön lehet, vagy jócskán afelett. Ahogyan felénk lendítette a betondarabot megragadtam a férfit, akit mentettem és vele együtt ugrottam félre a hatalmas darab beton útjából. Ekkor láttam meg Shadow-t is a férfit felé löktem.
- Vidd ki innen a lányt! – szóltam rá. – Egy sérült van az épületben, letépték a karját, hívj mentőt hozzá! Ezt az alakot pedig bízd rám.
Nem vártam meg a válaszát, hanem szembefordultam a dühöngő alakkal. Alapállást vettem fel és csak egy pillanatig tartottam ezt fenn, majd lendültem is előre és ha sikerült közel érnem az alkarja karja felé csaptam egyet, ha szerencsém van még el is találom és levághatom a karját. De a legfontosabb most az volt, hogy rám figyeljen és ne pedig a halandókra, akikkel játszi könnyedséggel végezhetne.


#29 2010-01-01 23:29:16
Quentine Constantine
*Közjáték*

Ezékiel 25:17. Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Van még tovább is, de ez a része vonatkozik ide. Esetemben még ez sem egészen, némileg megfordíthatnánk a dolgokat, és az önző, gonosz, igazságtalan, zsarnok ember jár most az ösvényen, amit csak az igazság vesz körül. Ez itt a nagy helyzet, mert ami az út mentén rám néz, nem több, mint az életem. Egészen elképesztő módon azonban az életem másokét is tartalmazza. Mondják, hogy nincs örök élet, aki a halált megtagadja, az az életet is eldobja magától. Csak másokban élhetünk örökké. Olyan történet az enyém, amiben rengeteg elágazás van, sokan élnek bennem örökké, és én senkiben sem. A munkámmal jár. Nem engedek senkit közel magamhoz. Egy magamfajtának nincs élete. Ez mind stílusosan hangzik, amikor az ember így magyarázza ki magát, hogy miért nincs még mindig senkije. De most... Amikor itt állok az úton, és minden lépésnél kihasítanak belőlem egy darabot az emlékeim, most igazán jól jönne, ha állna mellettem valaki. Valaki, aki bíztat, hogy tegyem meg a következő lépést, még akkor is - vagy épp azért -, ha ezzel egy újabb emlékemet veszítem el, és kerülök közelebb az ürességhez. Eleinte azt hittem, csak egy séta lesz, szembesítés, meg kéne ijednem, és a végén elküldenek oda, ahova én is annyi embert, mutáns, démont és ki tudja még mit küldtem már. Lefelé. De most már látom... Látom, hogy az út sokkal több ennél. El kell veszítenem mindenemet, hogy a végén megtalálhassam magam. Nem mintha nem tudnám, hová fogok kerülni, persze egész életemben azért küzdöttem, hogy az, amiért cselekszem, felülmúlja azt, amit cselekszem. Fogalmam sincs, hogy megy ez, de nem vagyok benne biztos, hogy így. És különben is, az útnak nem csak az a célja, hogy megismerjem magam. Az is, hogy szenvedjek - úgy, ahogy ember nem képes szenvedni életében.

*Fekszik. Vérzik.*


#30 2010-01-02 17:45:22
Max Evans
Mielőtt a nagy vizibuzi porrá kalapálna egy nagydarab forma ment meg tőle, közvetlen miután azt a csajt is elkapja aki eredetileg én mentettem volna, de ő sincs vele egy súly csoportban, de nincs időm elszörnyedni a csóka erején, mert egy kocsinak irányít minket és van akkora mázlim, hogy velem lökte meg a nagydarabot, másfelől én róla pattanok le, nem a kocsiról. Megpróbálok hamar felülni és bár az eredeti tervem az lenne, hogy a nagdarabnak segédkezem, mint egy kis csipet csapat, de ő megkér, hogy az iménti csajszit mentsem, aki idő közben elfeküdt a járda mellett és hát veszélyes az úton szunyókálni, rendben van kimentem. A kérést közvetlen azután, hogy megmentett még egy betontömbtől is, kicsinek érzem magam, egymás után kétszer, mentet ki idegen a bajból, hát és ez gáz. Na de nincs idő bánkódni, ahogy tudok megyek az elterült leányzóhoz. Leguggolok mellette és ha úgy látom semmi olyan baja nincs, ami miatt nem lehet mozdítani akkor megindulok vele, miután a karomba kaptam, egy mentőautó felé, vagy ha a közelben nincs akkor csak arrébb viszem és segítek a mentésekben inkább és a nagyokra bízom a vízi rémeket egyenlőre. Ha véletlen egy másik Vízicsókával össze találkozok, akkor ha muszály attól még megpróbálom magam megvédeni hátha a többi nem olyan kemény.


#31 2010-01-03 13:19:33
Tyler
Nagy nehezen összetudja szedni magát annyira hogy feltápászkodjon. Csökken a fejfájása és már rendesen lát is. Bár lehet hogy jobb lenne ha nem látná ami iit folyik. A nő ugyan megmenekült, és a férfi is. A két fura alak pedig beszállt a bunyóba. A férfi a kék fickóval csépeli egymást. Nincs vele egy súlycsoportba, úgy hogy inkább a többire fordít nagyobb figyelmet.
A káoszban elfut egy közeli épület falához, és beleolvad. Majd számtalan csáppal támad a kék alakokra, puhatolózva nehogy úgy járjon mint az előbb. Inkább arra koncentrál hogy megzavarja, lelassítja a lényeket. Felfigyel az eldobott hálókra is, és egy csáppal megpróbálja félreütni azokat ennyivel segítve a nőnek akit megcéloztak vele.


#32 2010-01-03 19:03:50
Morsus
Thorhalla a swat kocsi mögé ugrik így a fegyverek és a hálók a kocsi oldalába csapódnak, de többet maga Tyler térít el.
Tobi felkapja Shadowt és az egyik érkező mentőautóhoz viszi ott rögtön átveszik tőle kérdés nélkül.
Namor megmarkolta Einar kardját ezzel hárítva a vágást, de a pengén karmazsin csíkokban csordult le a király vére.Az fenevadként üvölt majd szabad kezével hatalmas ökölcsapást ad le Einar arcára. Aztán még egyet, amitől az asgardi kénytelen hátra tántorodni így Namor kezében marad a kard, amit eldob a háta a mögé.


#33 2010-01-03 19:50:08
Shadow
A terveim nem jönnek össze, mert amint megindulok érzem, hogy valami nem stimmel, a kép elsötétül, s mire talajt fogok, már eszméletlen vagyok teljesen. Ez egyet jelent azzal, hogy valódi formában vagyok kiterülve.

Mikor a szemem kinyitom, akkor egy tartályban lebegek. Az egész olyan ismerős. Maszk az arcomon, amin keresztül levegőt kapok, s több cső, mely a testemből indul ki. Ezeken keresztül táplálnak, adnak gyógyszereket. Semmit se hallok rendesen, csupán, hangfoszlányokat, ahogy a folyadék torzítja az egészet, de mégis a hang ismerős, majd a tartály előtt meglátom a dokinőt. Natali Gordon. Felemelem a kezem, s a tartály üvegfalához érintem, mire ő elmosolyodik. Furcsa az egész, hiszen olyan érzésem van, mintha ez egyszer már megtörtént volna, de lehet csak hasonló volt, s semmi több. Biztos súlyosan megsérültem, ha itt vagyok nála, a régi földalatti laborban, de kitudja. Lehet csak túl óvatos, de akkor is, hogy kerültem én ide? Lassan körbe fordulok, s az üvegfalon keresztül nézek körbe a laborba, melyben csak én vagyok, így tartályban, akár csak régebben. Szinte mindig egyedül voltam itt, legalábbis, mint ápolt. Orvos rengeteg, hiszen ilyenkor lehetett rajtam a legkönnyebben sok vizsgálatot elvégezni mindig is. Békés lebegés, mely pihenteti a teljes testem a gyógyulás folyamata alatt.

A testem reagál, ha az orvosok vizsgálgatnak, de még nem vagyok magamnál. Valahol messze járok éppen...


#34 2010-01-03 20:03:14
Thorhalla
Egyelőre inkább a menekülés volt az az ötlet, amelyik kifizetődőbbnek tűnt, mint a szembeszállni velük. Majd ha nekem lesz fegyverem és nekik nem, akkor úgy esélyesebb is lesz a küzdelem. Türelmetlenül vártam, hogy végre abbamaradjon a dobogás a kocsi másik oldalán, azaz, amikor a hallottak alapján már nem dobáltak neki semmit, akkor innen a helyemről néztem körbe, ha megláttam egy kósza fegyvert a földön, akkor indultam el azért és azt felkapva bevágódtam egy másik kocsi mögé. Ekkor láttam meg azt a férfit is, aki ott volt
- Már megint te? – kérdeztem. – Hihetetlen, hogy mindig előkerültök… - kipillantottam a fedezékemből a kék lények felé. – Fedezz, megpróbálom egyszerre nagy részüket kiiktatni.
Suttogni kezdtem a varázsigéket és a kezemmel is rúnákat rajzoltam a levegőbe, mágikus energiáktól a hajam kezdett a levegőbe emelkedni és forró levegő körbejárni. Még mindig guggoltam, ha szükséges a fejemet leránthassam az esetleges támadások elől. Így varázsoltam és amikor kellően sok mágikus energia gyűlt össze, akkor a kék lények arca előtt levő maszk mögé lobbantottam lángokat annyinak, amennyinek tudtam…

A férfi legalább tette azt, amit mondtam neki és vitte Shadow-t, vagyis próbálta menteni. Így nekem már csak Namor-ral kellett foglalkoznom. A vágásom nem volt teljesen sikeres, ugyanis elkapta a pengét, és a fagyos pengére a forró vére kezdett folyni. Már éppen engedtem volna el a markolatot, hogy ököllel húzzak be egyet neki, de megelőzött és pontosan ugyanezt tette. éreztem az arcomon az ütést és most már tényleg elengedtem a markolatot, emeltem volna a kezemet védekezésre, de ekkor újabb ütést éreztem, amitől kénytelen voltam hátratántorodni. A Fagymarok még mindig a markaiban volt, én felnyúltam az arcomhoz és megdörzsöltem egy kicsit. Keserűen figyeltem, ahogyan a kardomat elhajítja a háta mögé. Ha így akarsz játszani, akkor legyen így. Lassan óvatosan indultam el körbe a férfit, a pajzsomat magam elé tartva és figyelve, hogy védekezni tudjak, ha támadni készülne. A célom az volt, ha követi a mozgásomat, akkor átjutni az ellentétes oldalára, hogy a kardomat visszaszerezhessem.
- Mi lenne, ha bemutatkoznál, ha már így igazából fogalmam sincs miért harcolunk – próbálkoztam ezzel is elvonni a figyelmét és hátha használ ahhoz, hogy a kardom közelébe jussak. – Nos? Ha nem beszélsz, akkor támadj.
Ha sikerül végül eljutnom a kardom közelébe, akkor hátrálok arra és a lábammal igyekszem majd felkapni a jobb kezembe.


#35 2010-01-03 20:42:47
Max Evans
Szerencsére nem kell messze menni a nőcivel akit átvesznek az orvosok, bár a tekintetükön látszik egy kis furcsállás a jelenlegi formája miatt, de lényeg, hogy kezelésbe vegyék, akárhogy is működik most így, ebben a formában a szervezete. Miután átvették megkértem őket, hogy adjanak mellém két ápolót egy sérűlthöz aki a közeli épületbe szállt be, egy kar hiányával küzdve. Amint megkaptam a két csókát velük vettem irányba az épületet.
~ Azt hiszem a hatodik emeleten lesz, de csak feltűnt az embereknek az épületben, maximum közben kérdezősködünk. Egy kicsit haladok, majd a mentősök előtt, minél messzebb tartva őket a vizicsókáktól.


#36 2010-01-03 22:49:40
Tyler
Eltéríti a szigonyok és a hálók egy részét, a falból előtörő csápokkal. Majd a számtalan csápot a kék bőrűek felé irányítja, a lábaikat lefogva vagy éppen fellökdösve őket. Látja hogy a férfi kapott egy jókora pofont. Segítene ha tudná és merne. Be kell vallja hogy a kék férfi eléggé ijesztő. Nem szeretne még egyszer olyan fájdalmat átélni mint az előbb. Így inkább a többire koncentrál. A megbénításukra, fellökésükre illetve az akadályoztatásukra fekteti a hangsúlyt.


#37 2010-01-04 14:11:08
Quentine Constantine
*Közjáték*

Most huszonvalahány éves lehetek, miután végeztem egy pasassal egy harlemi sikátorban, egy fekete fickó a tárcámat kéri. Ahogy bal kezemmel átnyújtom neki a pénzem, felidézem benne minden fájdalmát, és két golyóütötte sem nyílik az oldalában. Kemény élete lehetett a gengszternek, az ember azt hinné, két golyó után, már mindenki rájön, hogy valamit nem jól csinál. Rágyújtok, és a pénzemet zsebrevágva továbbsétálok. A gengszter még hörög egy ideig, másnap reggel elvérezve találják meg, és mindenki tátott szájjal keresi a golyókat, vagy a nyomait. Azt sem értik, hogy lehet pont ott a sérülés, ahol korábban is eltalálták. Összehajtom a reggeli újságot, és újra a kávéba kortyolok, egy kis étteremben ülök, és elmosolyodom a városon. Tökéletes város a bűnre. Vajon én is bűnöző vagyok? Vagy Isten akaratát teljesítem? Nem ölök ártatlant, többnyire nem. Persze senki sem bűntelen. Itt ér véget az emlék, és megint az úton vagyok. Kínzó égetést érzem az oldalamban, és zsibbad a bal karom. Azt hiszem az előbbi az emlékek elvesztése miatt lehet, de az mindig máshol fáj, az utóbbi pedig azért, mert... Nos, erre nem tudom a választ. Mindegy is, megint túl sokáig időztem, és valaki megint noszogat, hogy haladjak. Milyen dolog ez, az embert még a halálában is sürgetik. Nem mintha bármi lenne itt, ami miatt maradni akarnék. Ez az út nem a legkellemesebb hely, az biztos. Újabb cigarettára gyújtok, és továbblépek az üresség felé, minden lépéssel közelebb kerülve az ürességhez.

*Nagyon vérzik.*


#38 2010-01-09 22:04:12
Morsus
Thorhalla varázsa sikeres mivel Tyler zavarja őket így a katonák fuldokolva zuhannak a földre.
Einar a pajzsa mögé húzódik, de pár lépés után a megvadult Namor neki ront az első ütés darabokra töri a pajzsot a második egy hatalmas állast add az asgardinak.
- ˇ^˘˛˛˛˛`~`˘^ˇ˘^`˙´˝!!!!
Üvölti a tengeri férfi, de most nem áll meg a hátrébb lép asgardinak ront, hogy addig üsse ameddig az a földre nem esik.

Tobi két mentőssel együtt ér fel ahol aggódó emberek már várták őket mivel Constatine nagyon súlyos állapotban van már. Azonnal elkezdik ellenőrizni a pulzusát és bekötni a sebeket.
- Nyugalom uram jó kezekben van!
Mondják az orvosok.

Máshol
Spartan előtt megjelenik két monitor az egyiken a polgármester a másikon egy katona van.
- Uram. - köszön a város vezetőjének.
- Nos ismét egy mutáns támadja a városomat és az elnök szabad kezet adott, hogy intézkedjek. Ezért kértem ezt a tárgyalást.
- Uram nem hiszem, hogy ezek mutánsok.
- Nem érdekel mik ezek a korcsok Spartan! takarítsa el őket! Végleg!
További monitorok kapcsolódnak be egyre több tévéadással ahol látható a harc élőben.


#39 2010-01-09 23:17:40
Quentine Constantine
*Közjáték*

Azt hiszed jó érzés, mikor lepereg előtted az életed? Mármint eltekintve attól, hogy nyilván azért történik, mert épp meghalsz. Szóval szerinted jó látni azt, hogy milyen életet éltél? Elárulok egy titkot. Amikor visszanézed az egész tetves filmet, direkt úgy vágják meg, hogy csak a gusztustalanul érzelgős, és pokolian kínzó részeket lásd. Na jó, nem mondom, hogy szakértő vagyok, visszaküldtem már jó pár démont, és talán két fentről érkezett ficsúrt is, de egyikkel se vitattam meg efféle dolgokat. Szóval az is lehet, hogy csak velem akarnak kicseszni. Mi több, az is lehet, hogy ez az egész út egy kicseszés, nincs is ilyen, és már rég a pokolban vagyok, ahol ezt találta ki nekem valami elfuserált közdémon bűntetésnek. Ezesetben egészen jól jártam, csak ne csipkedné folyton láng a seggemet. Hogy miért van ennyi időm beszélni? Ezt még én sem értem, lelassultak a dolgok, ahogy a végére értem, az utolsó kép az volt, hogy pasas letépte a karomat, aztán elhomályosultak a dolgok, de ez nekem valahogy nem rémlik... Tulajdonképpen az sincs meg, hogy miként kerültem oda. Sem semmi más. Itt állok a hatalmas ürességben, az út végén, a kezemben egy újabb cigarettával, ami lassan a leég, és már csak arra emlékszem, hogy most meg kéne halnom. De biztos ez? Miből következtetek erre, ha azt sem tudom már, hogyan kerültem ide. Most mintha egy pillantra a forróság is alábbhagyna. Talán mégis vissza kéne fordulnom?

~...ugalo... ...kezekben va...~

*Sebeit ugyan elkezdik bekötözni, de a hatalmas vérveszteség miatt semmi javulás nem látszik rajta, arca holtsápadt, jobb karjából pedig ütemesen, egyre lassulva spriccel a vér. Egy elsősegély doboznál több kell, hogy ezt túlélje.*


#40 2010-01-10 02:35:04
Shadow
Eszméletlenül fekszek, s nem igazán sikerül magamhoz téríteni, ha próbálkoznak vele.

Natali arcát nézem, s próbálom kitalálni, hogy mire gondol éppen. Az ő szeme az ami elárul dolgokat, hiszen őt nem érdekli más, csak, hogy jó legyen az egészségem. Remélem, hogy nem okoztam neki újabb álmatlan éjszakát, bár kitudja, lehet, hogy mégis. A tartályból kezd fogyni a folyadék, majd mikor teljesen kiürül, akkor kinyílik. Doki az aki rögtön oda lép hozzám, s megtart, mikor megtántorodok. Kell egy kis idő, hiszen a folyadékban lebegve nem érzem a gravitációt, így egy kicsit bizonytalan a talaj, amire még a gyógyszerek is biztosan rásegítenek. Többen lépnek oda hozzám közben, s kihúzzák belőlem a tűket, csöveket. Lassan vezetget Natali egy másik terembe, ahol a zuhany alá állok, s lemosom magamról a folyadékot, amiben eddig lebegtem. Azonban furcsa az egész. Nem tudom, hogy miért, de olyan különös érzés.
- Jól vagy Árnyék?
- Nem tudom... furcsán érzem magam, de lehet csak a gyógyszerek mellékhatásai, vagy nem tudom...
- Igen lehet csak arról van szó, de azért egy pár rutin vizsgálat még lesz.
- Rendben... Legyen... addig is elmondaná, hogy Miller ügynök és Smith kisasszony hogy vannak? Velem voltak a parton? - kérdem, mire a doki elég érdekes képet vág.
- Nagyon nagy ütést kaphattál a fejedre Árnyék... az utolsó küldetésed egy merénylet volt és az ott történt baleset óta eszméletlen vagy...
- Mi? Milyen napot írunk?
- 2010 Január. 10. már több, mint háromnegyed éve nem tértél magadhoz, sőt lehet már egy éve is meg van. Nagyon aggódtam érted...
- Az nem lehet... - suttogom - ...kizárt... képtelenség... - lassan a zuhanyzó fala mentén csúszok a padlóra, s a kezeimbe temetem az arcomat.

Néhány könnycsepp látható, ahogy végig folynak az arcomon, de egyenlőre más reakció nincs tőlem.


#41 2010-01-10 09:54:21
Thorhalla
Gúnyosan mosolyodtam el, amikor megláttam, hogy a katonák mind földre kerülnek és fuldoklani kezdenek arra, hogy a maszkjuk mögé tűz került. Mindezek ellenére nem adtam fel, hanem tovább erősítettem a mágiát, mindaddig, amíg azok bele nem fulladnak ebbe, vagy a tüdejük ég el. Ha még volt olyan harcos, amelyik talon volt, akkor folytattam a varázslást, hogy őket is elintézhessem. Nem akartam ezek után túlélőt hagyni. Mindaddig erre koncentráltam és itt foglaltam le magamat, amíg egy hatalmas nagy reccsenést nem hallottam a hátam mögül. Másnak talán felismerhetetlen, de számomra tökéletesen ismerős volt, egy pajzs, ahogyan valaki eltöri. Ekkor jutott eszembe a csata is mögöttem. Einar!
< - Einar! – kiáltottam némi aggódással a hangomban. >
Azonnal kaptam hátra a fejemet és megláttam a törött pajzsot. Asgradra! Az az alak mennyire lehet erős? A szeretőm kezei között a kardja sem volt ott és az alak, akivel küzdött azonnal arcon is ütötte. Rendben, ennek a játszmának nincs még vége! A közelemben levő férfira //Tyler-re// néztem.
- Ha bármelyik felkel vagy újak érkeznek üvölts utánam! – szóltam neki.
Felpattantam a guggolásból és a harcosok egyik szigonyát felkaptam a földről és most már azzal indultam el Einar és Namor felé. Rohantam, igyekeztem az idegen férfi háta mögé kerülni, reméltem, hogy lelkesen lefoglalja a szeretőm laposra verésre, és ahogyan megérkeztem, első dolgommal néhány szóval mágikus tüzet teremtettem a szigony fejére, a fegyver részre, majd teljes erőmből szúrtam a háta felé, hogy felnyársalhassam a szigonnyal.

A tervvel voltak kisebb gondok, így nem jutottam el a fegyveremig, sőt néhány lépést sikerült csak megtennem, mire az alak nekem rontott. Emeltem védekezően a pajzsot magam elé, ami az ütése következtében hangos reccsenéssel adta meg magát, majd a következő pillanatban már egy újabb ütést éreztem az arcomon. Vért köptem a földre, majd pedig felnéztem. Régen, nagyon régen harcoltam igazából bárki ellen is, negyed évszázad alvás Miller testében. A távolból mintha Halla hangját hallottam volna, ahogyan a nevemet kiáltja, de nem törődtem vele.
< - Te akartad – morogtam. – Te nem hagysz más választást. >
Már nem ért felkészületlenül, amikor nekem rontott. Abban a pillanatban, ahogyan felém csapott, igyekeztem megfogni a lendülő kezét a balommal, és amint ez megvolt jobb kézzel ütöttem teljes erőmből az álla irányába, és ha túlságosan közel ért hozzám, akkor még gyomorszájon is rúgtam, hogy távolabb kerüljön tőlem.


#42 2010-01-11 17:57:51
Tyler
A sok csáppal földhöz csapdossa, felbuktatja, összevissza lökdösi a kék harcosokat. Még talán élvezné is ha nem lenne ilyen erős a vezérük. Míg feltartja őket a nő elkészül a támadásával. Bármit is tett a maszkjukat vette célba, és elkezdenek fulladozni. Visszahúz pár csápot, csak párat hagy meg ha talán ficánkolni támadna kedvük. Igaz hogy nem úgy néznek ki mint akik rögtön felpattanak a földről. Kidugja a fejét a falból, és a nőre pillant.
-Rendben ígérem szólok, egyedül úgysem mennék semmire sem velük...-
Válaszol a nőnek majd visszaolvad a falba. Arrébb mozog és ismét előbukkan félig, és az egyik kommandós féleséghez intézi a szavait.
-Jó lenne ha idehívna valakit a Shieldtől vagy a fejesektől mielőtt eldurvulna még ennél is jobban a helyzet-
Közben fél szemmel a kék férfi harcát figyeli a furcsa párossal, hogy ha kell akkor segítsen nekik.


#43 2010-01-11 19:18:07
Morsus
Namor megragadja az állon ütés után Einar csuklóját és a levegőbe repülve megpergeti az asgardit majd Thorhallához vágja őt. Ha a nő elég gyors akkor talán nem nyársalja fel a szerelmét. Ekkor újabb swat kommandósok kezdenek el tüzelni helikopterekből és kocsik mögül az atlatiszira, aki a levegőből egy házba csapódik. Csend lett... csak a helikopterek zaja hallatszik.
Constatine lassan fényt lát és régi ismerős arcok mosolyognak rá... de ők már hallottak.
- Itt az ide haver. Döntened kell. Velünk vagy?
Kérdezik az alakok a fehéres fény világában.

Máshol:
Spartan büszkén nézi az eltűnő atlantiszit.
- Látja utam. - mutat Einarra - Ő kell nekünk. Eza következő generáció. nem levadászni kell őket és agymosni. Hanem segíteni.
- Baromság! - üvölti a katona - Polgármester ha én képeztem volna ki ezeket a mutáns korcsokat az a szárnyas bokájú idióta már rég egy zsákban lenne!
- Csendet!
Üvölti a polgármester levéve a szemüvegét és megmasszírozva az orrnyergét kicsit.
- Nem történhet még egy ilyen katasztrófa! Elég volt! Mikor érkezik ki a hadsereg?
- Nem sokkára ott vannak a fiúk.
Feleli a katona.


#44 2010-01-11 19:45:26
Quentine Constantine
*Végjáték*

Valami nem stimmel, nem kéne ennyi ideig itt időznöm, amikor valaki meghal, a lelke távozik oda, ahová való. Én miért ácsorgok még mindig itt? Kétlem, hogy Odaát nagy kétségeik lennének, hogy hova kell mennem, de talán ezen az oldalon még nem akarnak elengedni. Nem tudom, miért, de nem igazán aggódom az ügy miatt. Most, hogy itt állok, nem érzem feltétlen szükségét, hogy visszamenjek. Persze, lenne még munkám, az mindig akad, egy mutáns terrorista, aki jobbnak hiszi magát, mint az a Zöld Bohóc, és az emberek közül is akadnak, akik felborítanák az egyensúlyt. De tényleg elérek valami hatást? Apró porszemekre vadászom, a napi hírekbe bekerülnek a tetteim, de az enciklopédiában nem találnám meg magam. Ez a munka nem já hírnévvel, senki nem veszi észre a változást, épp azért dolgozom, hogy ne legyen változás, hogy minden úgy menjen, ahogy mennie kell. És a végén nem állok kamerák elé ünnepeltetni magam. Talán, ha azt az utat választottam volna... Ha szuperhős hacukában, kigyúrva rohangálnék a bűnözők után... Ha nem lennék láncdohányos, és bírnék egyáltalán rohangálni... De így nem. Ismerős arcok derengenek fel, rég elmúlt ismerősök, nem is mind a barátom, de mos hozzám szólnak, és döntést várnak tőlem. Ha a halál kapujában azt kérdeznék, folytatni akarod-e az életedet, vagy inkább lepihennél végre, biztos vagyok benne, hogy az életedért könyörögnél. Ami engem illet, a halál egy magasan túlértékelt fogalom. A biológiai funkcionálás teljes megszűnése, és a lélek örökkévalóságig tartó álma. Persze rémálom is lehet, de ez benne van a pakliban. Tettem rossz dolgokat, gyilkoltam, hazudtam, csaltam, és loptam is, hogy elérjem a céljaimat. Hogy nemes célok voltak-e ezek? Hogy azért halok-e most meg, mert megpróbáltam megakadályozni egy háborút? Ki kardot ragad, kard által vész el, ki pisztolyt ragad, a karját veszti el. Jó vicc. Ha valaki hallhatná, biztos nevetne. Kár, hogy már senki sem hallhatja. Majd a síromra felírják.
-Megyek már fiúk - és újabb cigarettára gyújtok, majd visszhangzó kattanást követően rakom el a gyújtót a zakóm zsebébe, és a füst minden porcikáját kiélvezve fújom a fehérségbe, hogy úgy mocskolja be, mint lelket a bűn -, megyek.

*Meghalt.*


#45 2010-01-11 22:24:57
Thorhalla
Ez így nagyon nem lesz jó, láttam, ahogyan Einar ütése nem találta el Namor-t, hanem egyszerűen elkapta a csuklóját és már emelte a levegőbe és dobta felém. Ebben a pillanatban dobtam is oldalra a fegyvert, ami a kezemben volt, remélve, hogy bőven elég volt, hogy ne Einar-t nyársaljam fel vele. Arra azonban már esélyem sem volt, hogy én félreugorjak előle és nekem esett. Egyetlen pillanatig sem voltam képes arra, hogy megőrizzem az egyensúlyomat és Einar-ral együtt estem a földre, én alulra ő pedig rám néhány méter csúszás után. Ebből nem kellene rendszert csinálni, mert igazán kényelmetlen tud lenni és fájdalmas, hogyha a szeretődet egyszerűen így hozzád vágják. Megpróbáltam letolni magamról, mert kényelmetlen volt és nyomott is, illetve semmit sem láttam a hosszú szőke hajától, sem a saját feketémtől, máskor persze mit meg nem adnék, hogy ilyen közeli helyzetben legyünk.
< - Mi lenne szerelmem, ha máskor nem veretnéd szét magadat ilyenekkel? – kérdeztem. – És leszállhatnál rólam, így kényelmetlen vagy! És ideje lenne eltűnni... >
Ebben a pillanatban lövések záporoztak arra a helyre, ahol mi voltunk, majd Namor az egyik hátnak csapódott és a falat áttörve eltűnt benne. Ezek után pedig csönd lett csak a levegőben szálló gépek zaja hallatszott.
< - Azt hiszem, hogy most kéne eltűnnünk! – mondtam miközben Einar szemébe néztem. – Így is túl sokáig maradtunk. >

Az állát eltaláltam egy üttéssel, de nem sokra mentem vele elkapta a csuklómat és már repültem is, csak annyit éreztem, hogy valaminek nekicsapódtam és a földön terültünk el. Próbáltam a hajamat kisöpörni az arcomból, majd a kezembe fekete is akadt. Thorhalla... nekileselkedtem annak, hogy leszálljak róla, amikor a hangját is meghallottam, egy pillanatra rávigyorogtam, majd fájdalmas grimasz lett a vége. Bólintottam a szavaira, valóban nekem sem volt túl kényelmes ez a testhelyzet és gyorsan fel kellett volna állni, hogy Namor ne tudjon hátba támadni minket. És akkor még a közeledő egységek is szóba kerültek, nem lett volna jó, ha elfognak minket.
< - Azon vagyok kedvesem – mondtam. – Egyet kell értenem... >
Ekkor azonban lövések dördültek el, azonnal ráfeküdtem Halla-ra, hogy a testemmel védjem az esetleges golyóktól és magamhoz szorítottam. Nem akartam, hogy bármilyen baja is legyen. Hallottam a hatalmas csattanást végül, ahogyan nekicsapódott valaminek, majd arra néztem és láttam, hogy eltűnt az épületben. A lövések abbamaradtak, így azonnal pattantam fel Halla szavai után a földről és húztam fel magammal.
< - Egyetértek... >
Lenyúltam a kardomért a földre és visszatettem a hüvelyébe. Kézen fogtam Halla-t és kiutat kerestem erről a helyről ahol voltunk. Ha volt olyan hely, ahol, nem voltak katonák, akkor futva indultam el Halla-val arra. Fedezéket kellett keresnünk, hogy visszaadhassuk az irányítást a halandó énjeinknek, hogy senki se kerülhessen bajba...


#46 2010-01-12 21:42:05
Morsus
A rendőrök csak gyűltek és figyelték az épületet. Einar már a kiutat kereste, de útközben láthatta, hogy minden kamera őket veszik és a hely a hatósággal van teli. Ám már késő... az épületből téglák kezdenek esni ki lassan és a felső része remegni kezd. A következő percben robajjal remegve emelkedik meg a ház felső három szintje. Namor emelkedik fel a házat a tömegre dobva üvöltve:
- IMPERIUS REX!

Constatine körül a fény elkezd homályosodni és a cigi újra hosszú lesz az ujjai között. A vége pedig meggyullad.
- Még mindig nem döntöttél igazán.
Mondta a barátja mosolyogva.
Valóság:
- Újra!
Üvölti az orvos az élesztés után mikor felemelte a fejét Constatine mellkasáról.
- Jó-jó! Nehogy meghalj itt nekem superman! ha tudsz repülni tudj élni is! Hátra!
Újra áramot vezetnek a férfiba.

Máshol:
A három férfi sokkolva nézi, ahogy Namor egy házat dob a rendőrökre.
- Úristen...
Mondja Spartan elkerekedett szemekkel és fuldokolva.


#47 2010-01-12 23:57:14
Thorhalla
Hiába kerestem a kiutat nem nagyon volt és ekkor láttam meg azt is, hogy mindenhol a hatóságok vannak és szinte körbe vagyunk véve, arról nem is beszélve, hogy a kamerák akár tucatjai is minket vettek. Az átokba! Hibáztam és emiatt mind a ketten hatalmas bajba kerülhetünk, ha elfognak. Innen pedig nem úgy tűnt, mintha lenne bármilyen kiút is, holnap mind a ketten az újságok címlapjairól fogunk visszaköszönni, akárcsak a hírek is velünk lesznek tele. Ha elfognak minket, Stephanie és Jonathan élete és karrierje is veszélybe kerül az ostobaságom miatt. Amennyire a halandók rettegnek a mutánsoktól és minket is annak fognak nézni. Közelebb húztam magamhoz Halla-t, hogy jobban tudjam védeni, ha szükséges, de nem lett rá szükség. Az épület ugyanis megremegett, ahova Namor zuhant be. Arra kaptam a fejemet és megláttam, hogy az épület megemelkedik. Ez nem lehet! Döbbenten figyeltem, ahogyan a férfi emelte meg az épületet és vágta hozzá az ártatlan embereknek. Akkor ez itt most elég. Újra a kezembe vettem a kardomat és fél szemmel figyeltem, ahogyan a pengén végig szalad a fagy. Halla-ra pillantottam.
< - Tegyél meg mindent, hogy ártalmatlanítsuk – mondtam. – Ha nem állítjuk meg, akkor az egész várost elpusztítja. >
Még gyorsan odahajoltam hozzá és csókot leheltem az ajkaira, ki tudja, hogy megúszom-e élve ezt. Futni kezdtem az épület romjaihoz, hogy most már egyszer és mindenkorra elintézhessem ezt az alakot. Ahogyan kellően közel értem, oda a romokhoz felugrottam a levegőbe és Namor felé ugrottam. A kardot a bal kezemben tartottam, és ahogyan ugrottam neki, amikor kellően közel értem a férfihoz teljes erőből és lendülettel egy jobbról balra vágással szándékoztam a mellkasát végigvágni a kardommal, miközben a jobb kezemmel egy hatalmasat ütni az arcára, remélve, hogy egy időben teszem Halla varázslatával, hogy több esélyem legyen arra, hogy mindez sikerül.

Megfogtam Einar kezét, hogy kiutat keressünk, de ezzel már jócskán elkéstünk, mindenhol ott voltak a mocskos halandók. A páromhoz bújtam, amikor végül megálltunk, hiszen innen egyelőre nem volt túl sok esélyünk arra, hogy kijussunk. Elfordítottam az arcomat és Einar mellkasába temettem, amikor rájöttem, hogy a tévék minket vesznek. Ennyit arról, hogy titokban maradjunk Midgardon. Ha elkapnak minket és mindene féle kísérletnek vetnek alá, akkor itt pusztítás lesz és ez a Namor csak kispályás lesz ahhoz képest. Miért is jöttünk ide egyáltalán harcolni? Minek megmenteni ezt az átkozott világot? Nem volt hozzá semmilyen közünk csak annyi, hogy itt éltünk. Ettől függetlenül minek kellett nekünk ezt védenünk? Ezek a rohadt halandók kis darabokra fognak minket szedni, hogy megtudják mik vagyunk és milyen képességeink vannak. Mit meg nem adtam volna, ha tanulhattam volna térmágiát Amora-tól, Loki-tól, vagy az anyámtól. De nem! Más utat pedig nem láttam ki, arra pedig várhatunk ugye, hogy villámok csapjanak le az égből, hogy az átkozott Thor megjelenjen? Miért is mentené ki a lányát egy ilyen helyzetből. Az épület felé kaptam a fejemet, amikor megremegett. Lelőtték, ennyi golyóba még egy Asgardi is belehalt volna, már ha nem pattant volna le róla, ezt Skurge-ből néztem volna ki... Döbbenten néztem, ahogyan az egész házat nemes egyszerűséggel nekivágta a rendőröknek. Einar pedig már rántotta is elő a kardját. Na nem! Vettem egy mély levegőt, és már vissza akartam szólni, amikor megcsókolt. Ezek után pedig újra nem maradt időm, mert már rohant is Namor felé. Most pedig esély lett volna arra is, hogy megszökjünk...
Egy újabb mély levegő után varázsolni kezdtem, rúnákat rajzoltam a levegőbe és varázsszavakat hadartam ezúttal hangosan egymás után. A forró levegő ismét elkezdett körülöttem kavarogni, amitől mintha szél borzolta volna a ruhámat és a hajamat erősen koncentráltam minden erőmmel, figyeltem Namor-t, majd pedig abban a pillanatban teremtettem tűzlabdát a gyomrába, amelyikben Einar felugrott a levegőben és felé ugrott. Hogy egészen biztosan elvonjam a figyelmét a következő néhány varázsszóval a férfi haját is felgyújtottam, ennek kellően elégnek kell lennie, hogy Einar megtámadhassa...


#48 2010-01-12 23:57:45
Shadow
Változatlan a helyzet, az állapotom talán elég stabil, de még nem térek magamhoz.

Az egész helyzet olyan furcsa és különleges, bár elég ijesztő és félelmetes is. Vajon mi az igazság most? Ez vagy a másik? Nagyon jó lenne tudni, de vajon hogyan? Lassan nézek fel Natalira, aki felém nyújtja a kezét. Lassan feltápászkodok, s megtörölközök, de elég zavart vagyok jelenleg. Nem tudom, hogy minek higgyek, miközben a Dokinő leültet egy székre, s vizsgálgatni kezd. Látom a kis fényt, amivel a szemembe világít, majd pedig jön a többi rutin teszt, amiken sorra átmegyek.
- Lehet tényleg a gyógyszerek lesznek eme helyzet oka, de majd elmúlik.
- Igen, majd minden bizonnyal elmúlik. A vezetőség látni akar?
- Igen, majd látni akarnak.
A válasz nem lep meg, s tudom, hogy már értesültek arról, hogy felébredtem. Végignézek magamon, s emberi külsőt veszek fel, hiszen a vezetőség azt szereti, ha egy katona lány jelenik meg előttük, s nem egy mutáns. Lehunyom a szemem, majd veszek pár mély levegőt, s ezután megindulok az öltöző szekrények felé. Keresek magamnak katona ruhát. Natali ezután megigazítja rajtam a ruhát, s megindulok az ajtó felé.
- Mire számítsak? - pillantok a Doktornőre.
- Nem tudom... de ne számíts kedves fogadtatásra.
- Ha nem vernek láncra, akkor az már nekem nagyon jó. - ezután kilépek, s megindulok a folyosón a főnökség irodája felé. Legalábbis az itt lenti felé, mert fel egyenlőre nem akarok menni. Nem tudom, hogy mennyire erős a szervezetem, s meddig bírom eme formát.

Az élet „odakint” megy tovább.


#49 2010-01-13 17:54:17
Tyler
A kék muksók nem igazán akarnak felkelni a földről így nincs dolga egyenlőre. A harcot figyeli a három alak között, talán sikerült kiütniük azt az elmebeteg alakot, hála az érkező helikoptereknek. Már már ő is lelépni készülne ahogy a másik két alak is, de ekkor váratlanul megremeg az épület ahova becsapódott a fickó, és három emeletet csak simán felemeli és a rendőrök felé hajítja.
-Nem fogom hagyni te állat!-
Gyorsan beleolvad az úttestbe, és megpróbál kupolát vonni a rendőrök és civilek köré, mielőtt a ház becsapódna szétzúzva mindenkit aki ott tartózkodik.
~Csak időben sikerüljön...~


#50 2010-01-13 20:14:37
Morsus


Namor támadás jó ötlet, de sajnos a király észre veszi ezt és megragadva Eina a tenger felé repül vele idegesen. Az vízbe csapódnak addigra haja kigyullad üvölt, mint egy állat és Einar torkát szorongatja.
Tyler a testével próbálja védelmezni a tömeget, ami nagy ár számára amennyire tudja befedi őket és az épület rácsapódik, de ezek után egy emberként zuhan a földre ahol azonnal odarohan a tömeg segíteni rajta. Tyler fáradt, gyenge és fáj midnene, de a tömeg megváltóként ünnepli és segíti fel.
Shadowt végre sikerül felébreszteni a mentő autóban, ami a romok miatt ott ragadt.
Az orvosok újra áramot vezetnek Constatineba.
Constatine barátai homályosodnak és a klasszikus kabátja és nyomozói ruhája újra megjelenik rajta.

Máshol:
Spartan büszkén nézi Tylert, aki mondhatni magát feláldozva magát védte meg a tömeget.
- Ő is mutáns, de ettől még ugyanolyan ember, mint mindenki más. Mondja uram megkockáztatná, hogy egy táborba rakjon egy ekkora hőst?

#51 2010-01-13 21:01:22
Thorhalla
Már egészen közel voltam, de úgy tűnt, hogy ő is észrevett engem, mert felém ugrott a háta mögött láttam egy tűzlabdát felrobbanni, az átokba, hogy elmozdult. Így már a támadásomat sem tudtam megejteni, mert nekem ugrott és máris az ellentétes irányba repültem, mint ahogyan eddig. A férfi karjai a nyakamra szorultak és hirtelen nem kaptam már levegőt sem, az pedig főleg nem segített a helyzetemen, hogy belecsapódtunk a vízbe. Minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy ne kezdjem el az arcát ütni, vagy a karját lefeszíteni a nyakamról. Két kézre fogtam a kardom markolatát, a szememet átkozottul csípte a sós víz, de nem adhattam fel, ha nem sikerült valószínűleg kitöri a nyakamat. A combja felé rúgtam talppal, majd a kardommal előre szúrtam egyenesen a gyomrába teljes erőmből, amire képes voltam a víz alatt, ha sikerült hasba szúrnom, akkor aktiváltam a fegyverem mágiáját és a pengéből mágikus fagynak kellett kicsapnia és megfagyasztania harminc centire mindent, ami a közelében van.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység

Első varázslattal már elkésetem, hiszen Namor elugrott és nekiesett Einar-nak. A tűzlabdám a levegőben robbant fel és nekem csak annyit sikerült elérnem, hogy a férfi haja meggyulladjon és máris tűntek el a tengerben. Felkiáltottam idegesen Einar nevét, majd futni kezdtem a part felé. Ha szükséges volt, akkor katonákat is félrelöktem, vagy kocsik tetejére ugrottam fel és azokon futottam át ki a part széléig, majd ugrottam bele a vízbe minden gondolkodás nélkül, hogy megkeressem őket. Láttam, hogy a nyakát szorította és azt is, hogy hol tűntek el, nem hagyhattam, hogy megölje őt... amint a vízben voltam egyből harcoló páros felé úsztam, hogy majd ha odaérek be tudjak avatkozni.


#52 2010-01-13 21:31:22
Quentine Constantine
*Utójáték*

Kezdem úgy érezni, hogy ezek tényleg szórakoznak velem. Kibírom ezt a rengeteg rohadékságot, végighúztam a belem ezen a tetves úton, és a végén visszaráncigálnak? Valami mellbevág, és legszívesebben visszaütnék. Valami mellbevág, de nincs mivel odacsapnom. Valami mellbevág, és biztos könnyebb lenne nekik, ha én is akarnám. De tudod mit? Aki egyszer végigmegy az útján, annak talán nincs is kedve visszamenni már. Talán ezért nem támadnak fel az emberek. Mert akkor újra meg kéne majd halniuk. Még egyszer átélni ezt az egészet... Nem éri meg a szenvedést. Rengetegen állhatnak itt, és nézhetnek visszafelé, ahol valaki rángatja őket, és csak nagyon ekvesen fordulnak vissza. Azt mondják akkor, csoda történt, négy percig volt halott, aztán felébredt. Ők lehetnek az igazi szentek. Akik nem láttak elég szarságot életükben, akiknek nincs elég rossz tapasztalatuk. Nekik az egész út egy pillanat lehetett csupán. Persze, hogy visszamennek. De a többség feladja a harcot. És azt hiszem itt az ideje, hogy végre egyetlen egyszer életemben - vagy talán már halálomban - a többséghez tartozzak. Most nem én vagyok az egyetlen fickó a tömegben, aki nem a politikust hallgatja, hanem a második sorban álló kék ruhás nőt akarja feltűnés nélkül megölni, amiért az megvesztegette a szónoklót. Most csak egy vagyok a sok közül. Egy, aki elért ide, visszanézett, köpött egy jó nagyot, és továbbment. És továbbment.

*Fekszik. Kevésbé vérzik - mert fogytán a vére. Nem ébred fel.*


#53 2010-01-13 21:58:26
Shadow
Kinti események zaja még nem jut el hozzám.

Lassan ballagok, s eljutok az irodáig, ahol megállok, s bekopogtatok. Várom, hogy szóljanak, ami hamarosan meg is történik, s belépek az ajtón. A szokásos főnökség helyén, most csak egy személy ül. John T. Dorten az. Tisztelgek, majd várom, hogy mit is akar tőlem most. A férfi feláll, s odajön hozzám, majd pedig körbe jár. Látom, hogy beszél... zajokat is hallok, de nem értem, hogy mit is mond... a látásom is egyre homályosabb. Megtántorodok, majd egyszerűen elsötétül minden...

Lassan nyitom ki a szemeimet, majd csukom vissza rögtön. A hirtelen jött fény nem esett jól így elsőre. Egy kis idő múlva újra kinyitom a szemeim, s a homályos kép kezd kitisztulni. Azt várom, hogy Natali ül mellettem, de nem. Egy mentőben vagyok, s kinti zajok is lassan eljutnak a fülemig. Felülök lassan majd megrázom a fejem.
- Meddig voltam kiütve? Áh mindegy is... - ezzel próbálok felkelni, s a mentő hátsó ajtaján távozni. A bázison kéne lennem a föld alatt, de nem ott vagyok... hanem Brooklynban. Nem tudom eldönteni, hogy ez most az álom, vagy az előző. Minden esetre a mentőnek támaszkodva megyek ki és nézek körbe. A lépteim még kicsit bizonytalanok, így nem is megyek egyenlőre túl sokat, hanem felmérem a terepet. Ismerős arcokat keresek...
~ Miller ügynök... ~ jön egy gondolat, s őt kezdem el keresni, de nem látom így elsőre.


#54 2010-01-14 18:03:46
Tyler
Iszonyatos erőfeszítést tesz azért hogy időben feltudja húzni a kupolát az emberek köré, mielőtt a ház becsapódna. Ilyen mértékben még sosem használta az erejét, sosem mozgatot meg ilyen tömegű anyagot egyszerre. Kételkedik is benne hogy sikerülni fog-e időben a húzása. Még koránt sincs készen a védőfalal, mikor a ház becsapódik, az általa manipulált anyagba. Iszonyatos fájdalom hullám önti el a testét, nagyobb mint amikor a kék férfi elszakította a csápjait. Képtelen tovább fenntartani a falat, elengedi és a felszínre bukkan.
Lábra állni már képtelen, látni is alig lát. Ekkor valaki felemeli a földről, érzi hogy többen is köréje gyűlnek támogatják és éljenzik. Hősnek kiálltják ki, még talán örülne is ha nem azért kellene küzdenie hogy ne ájuljon el. Azért valahol büszkeség önti el hogy képes volt megvédeni ennyi embert az erejével, talán most először érezte azt hogy van haszna annka hogy mutáns.


#55 2010-01-15 20:29:58
Max Evans
Továbbra is Consantine mellett állok és csak aggódva nézem mi történik, még mindig küzdenek az életéért. De kívülről nem igazán látok változást. Közben elkezdek fel, alá járkálni, azután kisétálok az ablakhoz, ahol a fickó berepült. Idegesen tekintek ki.
~ Mit tehetnék, mit kéne tennem? Mi is folyik itt? ~ Idegességemben, inkább elindulok lefelé, még nem igazán tudom, mit tehetnék, de amíg legalább amíg megyek, addig csinálok valamit, közben gondolkozok rajta, hogy miként segíthetnék a lent küzdőknek.
~ Ki is van még? A két fura középkori fazon, meg a beolvadós fazon ~
Közben leérve észre veszem, hogy már Tyler is kifeküdt és a tömeg felkapta. Továbbra is előre haladok, ha valami atlantisi elém kerül akkor védem magam amivel tudok, de inkább a késeim használom, nehogy vissza üssön a golyó. Főleg nyakra és has tájékra célzok.


#56 2010-01-15 22:07:59
Morsus
Namor gyomrába szúródik a penge és Einar nyakát nyomó érintés kezd enyhülni a nyaka már majdnem eltört, de most úgy fest a tengeri elengedi az egyik kezével a kardot kitépi magából és a víz bevöröslik.
A szabad kéz a kardot elengedve ökölbe szorul és megcsapja a férfi arcát újra és újra, a sós víz a tüdőbe megy és az ütések kalapácsként csapódnak az arcának, mintha az egy ülő lenne. Einar eszméletét veszti.
A víz előtt Tobi, Thorhalla áll. A romoknál Tyler és Shadow, akiket az orvosok látnak el jobban vannak, de nagyon gyengék.
A víz buborékokat ereszt és a hegekkel takart szárnyas bokájú férfi az égbe repül a kezében egy véres alakkal.
- Megöltétek a húgomat! lemészároltátok testőreim! Átkokkal és mágiával támadtattok rám! Békével jöttem! De nektek háború kellett!
Ezzel a megannyi döbbent és még ép rendőr és Halláék lába elé a kikötő romjaira dobja Einar alig élő szétvert testét.
- De ma bemutatkozok! A nevem Namor, a bosszúálló sarj! Atlantisz Király és az Óceánok ura! Leendő gyilkosotok...
Mondja a megvadult király és a tengerből sosem látott méretű óriás polip emelkedik ki.
Constatinet elnyeli a fehér fény végleg miközben az utolsó cigaretta kihull a kezéből.
- Újra!
- Hagyd. Már késő.
Mondja a másik orvos betakarva a férfit.


#57 2010-01-15 23:00:40
Thorhalla
Még sikerült a hasába szúrnom a pengét, és így azt is megúsztam, hogy a nyakamat törje ki. Elengedte azt és a kardomat kitépte a gyomrából. Majd az első ütést éreztem az arcomon sokkal nagyobb erővel, mint hittem volna, levegő után kaptam ösztönösen, és ettől még fuldokolni is kezdtem, éreztem a további ütéseit is, de tenni már nem tudtam semmit, mert magához ölelt a sötétség.

Nem értem el a vizet csak a partot, amikor a vízből kirobbant Namor és a kezében pedig... megdermedtem és reszketve néztem oda. Nem, ez nem lehet... még éreztem a jelenlétét, de nagyon gyengén. Miért? Miért kellett ezt tenned? Miért kell neked folyamatosan ilyen veszélyekbe rohannod? Egyszer kijátszottad a halált, de másodszor már nem fogod. Még mindig Einar testét figyeltem, majd egyszerűen ledobta elénk. Egyből rohantam Einar-hoz és rogytam térde mellette. Még életben volt, de nagyon gyenge, éreztem, hogy a könnyeim kicsordulnak, ahogyan a szinte összemerhetetlenségig szétvert arcára néztem. Gyengéden öleltem magamhoz és, miközben felzokogtam, hogyan tehette ezt vele, hiszen csak a halandókat védte. Fájdalmas hangon siklottam fel, hol vagy ilyenkor? Hol van bárki tőlünk ilyenkor?
< - Ilyenkor hol vagy?! – üvöltöttem sírva az ég felé. – Azt ígérted, ha szükségünk van rád itt leszel! Egy újabb hazugság?! Egyikünk sem kész erre, nem hagyhatod, hogy újra meghaljon! Csak azt tette, amit te mondtál, megint! Hányszor kell meghalnia érted és a parancsaidért atyám, hányszor?! Könyörgöm szerelmem, nyisd ki a szemed, kérlek kezdj el gyógyulni, ígérem megjavulok és nem teszek több ostobaságot többé, csak gyere rendbe, csak gyere szerelmem, könyörgöm, ne hagyj itt megint nem élném túl... Einar... szerelmem... >
Fél füllel hallottam még, hogy mit mondott Einar, megölték a húgát, kit érdekel? Ő pedig az én szerelmemet vette el majdnem tőle, és ki tudja, hogy életben marad-e még. Gyengéden csókoltam meg a feje tetején és lekaptam magamról a köpenyemet, óvatosan tettem rá Einar fejét, hogy ne a földön legyen, majd Namor szavaival egy időben, keltem fel a földről és néztem rá gyűlölettel. Nem érdekelt az a felemelkedő valami a vízben.
- Az átokba Namor! – üvöltöttem rá gyűlölettel. – Mi tárgyalni jöttünk veled! Te támadtál ránk először! Mi ketten nem vagyunk emberek, sem mutánsok! A feladatát végezte, hogy védje a halandókat, amit a nagyapám és apám, a királya és a hercege bízott rá! Nem akarunk háborút! Ő... ő csak tette a dolgát! Te nem figyeltél ránk! Most már nem csak Midgarddal, de Asgarddal is háborúzni fogsz azért, amit vele tettél! Gyere le és küzdj meg egy másik királyi vérrel nyomorult! Ha azt hiszed, hogy nem bosszulom meg, amit vele tettél, egy ártatlan személlyel, akkor nagyot kell csalódnod! Immáron ketten vagyunk drágám! Ismered meg egy istennő dühét és haragját!
Varázsszavakat kezdtem el hangosan mondani, erőt gyűjteni, hogy legyőzhessem azt a nyomorult férget. A düh hajtott, a gyűlölet, mint régen, de ez olyan elemi erővel lángolt fel bennem, mint még soha sem, amilyet még Thor iránt sem éreztem soha sem. Először a mágia segítségével megpróbáltam Einar kardját magamhoz szólítani, hiszen a tulajdonosát készültem megbosszulni. Majd varázsoltam tovább, a mágikus energiák ott kavarogtak körülöttem, nem érdekelt semmi sem ebben a pillanatban, csak hogy megöljem azt az alakot. Tovább mormoltam a varázsszavakat, majd Namor körül elég nagy gömb alakban egy hatalmas tüzes hálót idéztem meg, aminek tőle úgy öt-hat méterre kellett minden irányban megjelennie, majd az egészen egyszerre indítottam el felé, hogy mire elér hozzá az egész testfelületén égesse meg, égesse el a férfit, nem menekülhetett, ha ki akart törni belőle is át kellett haladnia rajta. Majd ha még volt időm, akkor varázsoltam tovább és a hasán levő sebre néztem, minden erőmet beleadtam, hogy a vérét... először a sebnél levő vérét változtassam tűzzé, majd további szavakkal az egészet, ami a szervezetében volt, elevenen próbáltam elégetni azért, amit tett...


#58 2010-01-16 04:26:13
Shadow
Hallgatom a kiabálást, miközben az orvosokat próbálom félre tolni.
- csak egy kicsit túl erőltettem a szervezetem kevés pihenés után... Inkább a Férfival foglalkozzanak, nekem pihenésen kívül nem kéne most, amire jelenleg nincs idő... - mondom, s figyelem az eseményeket. - … Bár van egy jobb ötletem... Egyikük velem jön kötszerrel és fertőtlenítővel, aki/akik itt maradnak azok fogják a férfit és futás! Keressenek fedezéket! - ha valaki velem tart, akkor vele, ha nem, akkor egyedül némi kötszert magamhoz veszek, s ezzel megindulok előre a part felé, s amennyire csak tőlem telik oda üvöltök Namornak.
- ÉN IS BÉKÉT AKARTAM, DE MIT KAPTAM TŐLED JUTALMÚL EZÉRT? MAJDNEM KITÖRTED A NYAKAM, MAJD ELDOBTÁL, PEDIG NEM EMELTEM RÁD FEGYVERT! - amiben tudok megtámaszkodok. Túl gyenge vagyok, hogy harcoljak, de kivonszolom magam Einar testéhez, hogy ellenőrizzem az életfunkcióit... Thorhalla mellett vagyok így, bár most nem igazán rá figyelek.
~ Gyerünk Einar... szedd össze magad... ~ gondolom magamba, majd hangosan megszólalok. - Ébredj, vagy elszabadul a pokol... - a sebeit nézem, s próbálom segítséggel vagy anélkül letakarítani, s ellátni, bár én nem vagyok orvos, de egy egyszerű kötést még tudok csinálni, ha erős a vérzés, hogy ne vérezzen el, azonban innét valahogy a mentőhöz kéne cipelni, de az jó kérdés, hogy hogyan.


#59 2010-01-16 11:05:30
Tyler
Elviszik valahová és lefektetik a földre, halványan érzékeli hogy van még mellette valaki. Azt már nem tudja azonosítani hogy pontosan kicsoda. Némán tűri hogy az orvosok ellássák, vizsgálgassák. Megpróbál felülni ahogy a férfi hangját hallja. Megölték a testvérét, ő volt az az alak a földön akit látott mikor ideért. Valamelyik barom rendőr vagy valaki más egyszerűen lelőtte.
-Jól...vagyok...-
Hangja ugyan erőtlen de elindul a nő és Namor felé. Nem tudja hogy mit tehetne hogy elkerüljék a katasztrófát, mert ha ez így fog folytatódni mindkét oldal megfogja fizetni az árát.
-Hagyjátok abba! Nem látjátok hova fog vezetni a dühötök? Leromboltok mindent magatok körül, és még több ártatlan fog meghalni miattatok. Már nem tudjuk visszahozni a testvéred, de az embereid itt fognak elpusztulni a szárazföldön ha nem fejezed be. Azt akarod hogy a társaid is meghaljanak?-
A szavakat mormoló nő felé fordul, és közelebb sántikál hozzá. Néha-néha elszédül, és a látása is elhomályosul de próbálja tartani magát.
-A férfi akit szeretsz a halál szélén van és ahelyett hogy rajta segítenél a bosszút keresed, s amíg te harcolsz lehet hogy meghal. Ezt akarjátok?-
Zihálva, és gyengén nekitámaszkodik a legközelebb álló oszlopnak vagy romnak. Azt hitte hogy erősebb, de állni is alig tud a lábán, nem hogy használni a képességét ha a szavai nem használtak volna. Már pedig nincs meggyőződve róla hogy valamit is javítottak a helyzeten a mondanivalója.


#60 2010-01-16 20:51:06
Morsus
Shadow mellett egy séta bot jelenik meg és egy orrvos hajol Einarhoz.
- Mentősök!
Üvölti és egy csapatnyi orvossal kezdik ellátni a férfi eléjük katonák állnak.
- Itt vagyok fiam.
Suttogja a jól ismert orvos Einarnak.
Namort a lángok nem is érdeklik üvöltve száguld Halla felé. Neki csapódva felkapja az egyik kezével a nyakát a másikkal az oldalát markolva. Az égbe repül vele látszik hasonlóan Thorhallához már őt sem érdekli semmi. Az égben megnyomja úgy a nyakát, hogy a nő már nem tud átkot szórni.
- Senki nem támadhat rám így! - Üvölti dühötten majd a szemei a nőébe néznek mintha alelkébe hatolna a figyelme - Senki nem beszélhet így Atlantisz királyával!
A szorítás erősebb lesz és ekkor Namor megcsókolja Thorhallát.
- Senki...
Mondja elakadva a király mintha minden dühe megakadt volna. Nem fojtja már a nőt, de az nem nagyon tud ettől beszélni a szóratásból inkább testhez szorítás lett.


#61 2010-01-16 22:01:56
Thorhalla
Az alakváltó is odajött a közelünkbe és még egy ismerős érzést is megéreztem varázslás közben, tehát már ideért, illetve egy hangot is, ahogyan nyugtatni próbált engem és Namor-t is, de nem figyeltem rá, ez már régen túljutott azon, amikor egyáltalán van bocsánat a tettén. A férfit nem érdekelte a varázslatom, kitört belőle és elindult felém repülve miközben tovább üvöltött. Folytattam a varázslatomat, és sietve igyekeztem a varázsszavakat egymás után mondani, hogy még azelőtt befejezhessem, hogy ideér és engem viszont már tényleg megöl egyetlen ütéssel. Én nem voltam Einar, hogy olyan sokáig bírjam. Azonban nem volt elég időm, félreugrani sem tudtam már, ahogyan nekem csapódott, az egyik karja a nyakamra kulcsolódott, míg egy másikkal az derekamat ragadta meg. Felnyögtem a fájdalomtól, ahogyan a levegőbe emelt, fogalmam sincs, hogy meddig emelkedtünk, még próbáltam a varázslatomat befejezni, ha belehalok is magammal viszem ezt a rohadékot, de egy idő után olyan erősen nyomta meg a nyakamat, hogy a szavaim is elakadtak és csak ismét felnyögni tudtam. Így már a levegőt is nehezen kaptam, a kezeimmel megragadtam az övét, hogy lefejtsem a torkomról azt. Megvetően és gyűlölettel néztem rá, amikor üvöltözni kezdett. A szemeimben is gyűlölet és harag csillogott a könnyek mellett. Álltam a tekintetét, ahogyan a szemeimbe nézett és éreztem, ahogyan a szorítása erősebb lett még az eddiginél is, néhány pillanatig azt hittem, hogy most fogja egy mozdulattal kitörni a nyakam és itt van mindennek vége, levegőt már nem kaptam jó ideje és a karjaim is lehullottak az övéről az oldalam mellé.. De nem így történt, magához szorított és a következő pillanatban az ajkai az enyémre tapadtak és megcsókolt. Viszonoztam a csókját és éreztem, hogy a nyakamról eltűnik a karja, majd miután ajkaink szétváltak még jobban magához szorított. Reszkettem a karjaiban, de nem a félelemtől, hanem a haragtól az egész helyzet miatt, a gyűlölet miatt, amit Einar-ral tett, a harag, hogy mit meg nem mert engedni velem szemben. Próbáltam kiszabadulni a karjaiból, eltolni magam tőle, hogy méterekkel hátrébb mehessek...
Kissé próbáltam hátrébb húzódni tőle, ha engedte és ököllel arcon csapni a csókért.
- A csókért kaptad! Ezt egyetlen Asgardi sem merte volna megtenni – mondtam dühösen reszketve, ha sikerült. – Ezt senki sem engedte volna meg velem szemben! És Asgard hercegnőjével, egy istennővel sem beszélhet senki sem úgy, ahogyan te meg merted engedni magadnak!
Még mindig reszkettem, és sűrűn szedtem a levegőt és lassan realizáltam, hogy a levegőben vagyunk. Önkéntelenül is belekapaszkodtam a férfiba és már nem próbáltam kiszabadulni, nem akartam, hogy ledobjon és lezuhanjak. Próbáltam a szemébe nézni, még mindig dühösen.
- Vigyél le! Ez parancs! – sziszegtem.


#62 2010-01-17 19:56:39
Morsus
A polip egyik csápja Einar felé megy, de az orvosok elmenekülnek a testtel és a lény Shadowt markolja meg és kezd a víz berántani. A másik csápja egy házba csapódik szinte ketté vágva azt, amitől az zuhanni kezd oda ahol Tobi is van az elhunyt Constatinennal és az orvosokkal.
Namor érzi a csókot majd a pofonra mosolyogni kezd.
- Nem ismerem otthonod "hercegnő". - majd az arca komor lesz - De én Atlantisz király vagyok. Azt teszek,a mit akarok. Azzal, akivel akarok. - Ezzel a kezével megfogja a nő arcét és szemeibe néz acélkék szemeinek hideg tekintetével - Mi ez az "asgard"?
Kérdi a király.

Máshol:
A három vezető szótlanul nézi az adást.
- Ooooké. Fogalmam sincs mi történik.
Mondja zavartan Spartan.


#63 2010-01-17 20:10:19
Max Evans
Csak figyelni tudom egy darabig az eseményeket, amik igencsak felgyorsultak az elmúlt néhány percben. A félkarú csóka végül nem bírta ki, sajnálatos, de miután előkerült egy hatalmas…valami és lecsapta a mellettünk levő épületet nem igazán maradt időnk a gyászra. Én először csak ámulva néztem a csáp útját, de mikor megláttam a meginduló épületet, az elkerekedő szem effektus után gyorsan körbe néztem. Ha van hordágy akkor rá vágok két mentőst és egy erőteljes rúgással megindítom abba az irányba ahol túl élhetik a dolgot, ha még van valaki akkor azt is felkapom és megindulok kifele a romok sugarából ahogy csak tudok, minden erőből, tekintve, hogy élet halál


#64 2010-01-17 20:34:31
Thorhalla
Láttam a férfi arcán, hogy mosolyog miután ököllel csaptam arcon. Rávicsorogtam és még mindig dühösen néztem rá. Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy a reszketésemet le tudjam gyűrni és lassan a légzésem is újra normális lett. Egy pillanatra lenéztem a levegőből, majd vissza a férfira. Valahogyan nem csodálkoztam azon, hogy fogalma sem volt mi az az Asgard, nem nagyon hittem, hogy olyan sokan jártak volna nyílt színen közülünk ezen a földön.
- Kvittek vagyunk, duplán is – morogtam. – Én sem ismerem a tiedet. És ha azt hiszed, hogy azt teszel velem, amit csak akarsz ki kell, hogy ábrándítsalak drágám! – mondtam. – Nem vagyok Midgardi kis liba, akinek azzal elcsavarod a fejét, hogy uralkodó vagy... egyáltalán nem érdekel, hogy annak tartod magad...
Ekkor megfogta az arcomat, nem tudtam hátrébb lépni tőle, sem pedig ellökni magamtól, mert akkor lezuhantam volna, de még így elfordítani sem az arcomat. Belenézett a szemeimbe, én pedig álltam a hideg kék szemek nézést. Igyekeztem nem zavarba jönni tőle, sem pedig megijedni, amit nehezen igaz, de meg is tudtam tenni.
- Ezzel nem fogsz megijeszteni – mondtam. – Asgard? Észak isteneinek és istennőinek otthona, ami nem ezen a világon, nem Midgardon található. Most te jössz... mi az az Atlantisz, királyom? – kérdeztem gúnyosan.


#65 2010-01-18 14:18:08
Shadow
Sikerül eljutni Einarhoz és orvosi segítség ir érkezik ráadásul egy ismerős képében... helyet engedek az orvosnak, míg katonák is állnak közénk és a szörnyeteg közé. Thorhallat azonban Namor elragadja, s öt figyelem azaz az egyre furcsább esemény sort. Kicsit jobban elbambulok, mint kéne, s mire észbe kapok addigra már mindenki menekül körülöttem, így én is megpróbálok, de a polip egyik csápja elkap, s húz a víz felé... próbálom karmolni, harapni, ahol csak érem.
- Thorhalla! - kiáltok fel. Nincs kedvem megfulladni, vagy másképp végezni. Próbálok megkapaszkodni valamibe, ha látok valamit, de ha nem akkor továbbra is karmolom harapom a csápot, ami fogságba ejtett. Ha már elérem a vizet és nem sikerül szabadulnom, akkor végső lehetőségként, miközben lehúz alakot váltok, de csak részlegesen, hogy akár egy halnak legyen kopoltyúm, de nem tudom, hogy mennyire működhet a dolog, azonban ha beválik, akkor talán nem fulladok meg.


#66 2010-01-18 20:27:49
Tyler
Még mindig az oszlophoz támaszkodik mikor Thorhalla és Namor még jobban egymásnak ugranak. Dühösen fel kiállt, ezeknek mindegy kit és mit pusztítanak el maguk körül. Az óriás polip hirtelen a sérült férfi felé csap de elmenekítik így csak a másik ott álló személyt kapja el. Az ismerős nőt a hajóról. Térdre rogyik és a kezeit megpróbálja belesüllyeszteni a móló anyagába hogy pár csápot formázva kiszabadítsa a nőt a polip csápjából mielőtt az megfulladna.


#67 2010-01-19 18:58:32
Morsus
Namor dühösen néz a nőre.
- A tengerek népe, akikhez holtjaitokat küldtétek és akiknek otthonát bemocskoltátok.
Aztán megragadja a nőt és lassan egy háztetőn landol vele. Keze a polip felé int, ami ekkor elengedi Shadowt és hátrálni kezd vissza a vízbe.
- Gyűlölöd őket.
Mondja a király látva a lány reakcióit az emberek felé.
- Mondj egy okot. Okot, hogy Atlantisz miért nem söpörje el és hódítsa meg a felszínt. Miért kíméljem meg testvérem gyilkosait?
Kérdi szigorúan a király.
Lent Tobi éppen megmenekül és sikerül kihoznia az orvosokat ekkor hallja, hogy a mesterlövészek megerősítő parancsot várnak, hogy lelőjék Namort.


#68 2010-01-19 19:19:24
Thorhalla
- Hogy a mi fajtánk?! – kérdeztem vissza dühösen. – Nem vagyok halandó! Ne hozzájuk hasonlíts! Kizártnak tartom Namor, hogy valaha is volt közös dolga egymással a fajainknak.
Ezzel ismét erősebben szorított meg és elindultunk lefelé. Lentről egy női sikoly kíséretében hallottam a nevemet, amire megvetően mordultam fel. Az az ostoba alakváltó, igazán elpusztulhatna már. Örültem és megkönnyebbülten vettem egy mély levegőt, ahogyan a lábam szilárd talajra ért, azonban még mindig nem mozdultam el Namor mellől. Undorodva néztem a lentiek felé, ahogyan a polip elengedte a nyomorult halandót és elindult visszafelé. Felnéztem a férfira, amikor megállapítás szerűen jegyezte meg, hogy gyűlölöm őket. Mosolyra húztam az ajkaimat, majd a következő szavai után, ha engedte akkor nagyon kicsit hátrébb léptem tőle, hogy könnyebben tudjak a szemébe nézni. Egy okot, hogy miért is ne? Pedig igazán nagyszerű lenne, ha így végeznék.
- Valóban gyűlölöm őket – mondtam. – Okot, pont tőlem, aki ugyanazt tenné velük, mint te magad? A halandók ostobák, soha sem tanulnak a hibáikból és képtelenek felülemelkedni a félelmeiken. Okot akarsz Namor? Kettőt is kapsz, egyrészt, ha elsöpritek őket egyből abból még kevéssé tanulnak. Ha lassan teszitek nagyobb fájdalmat okoztok nekik – gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat. – Másrészt, ha gyorsan teszitek és mindenkit kiirtotok hol marad a szórakozás, hogy ugyanúgy szenvedni lásd őket, mint amit te magad és a néped is érez a testvéred elvesztése miatt.
Néhány pillanatra lenéztem, hogy esetleg meglátom-e Einar-t odalent, majd újra a közelemben levő férfi acélkék szemeibe néztem.


#69 2010-01-19 20:51:12
Tyler
Már épp átadná magát a jóleső fehérségnek, mikor a polip visszavonul és elengedi a nőt. Abba is hagyja az ereje használatát mielőtt itt esne össze.
-Segítsen valaki!-
Kiállt fel és elkezdni vonszolni magát a víz felé hogy kihúzza a nőt a vízből vagy legalábbis megpróbálja mielőtt ő maga is összeesne eszméletlenül. Fel-fel pillant Namorék felé amerre eltűntek, várva valamit ami véget vet ennek az értelmetlen vérengzésnek.


#70 2010-01-20 03:57:57
Shadow
A polip hirtelen enged el, s landolok a hátsómon a homokba, majd ki is terülök... nem épp kellemes, de legalább megúszom szára... csobb...bugy...bugy...buggy... Kapok egy kis vizet, ahogy a lény befelé tart, s egy hullám eléri a partot... Feltápászkodok, s megrázom magam... Hát lehet még egy disznó is tisztább most nálam... Figyelem a távolodó lényt, s annyira közelebb merészkedek a vízhez, hogy legalább a képem lemoshassam hamar. Ekkor hallom, hogy valaki segítséget kér... oda nézek és látom a felém tartó igen instabilan közlekedő férfit... Gyorsan döntök és bár én se vagyok jó erőben megindulok felé, s elkapom...
- Annyira jól vagyok, hogy járni tudjak, de cipelni nem foglak tudni, ha azaz izé újra partközelbe jön. - mondom csendesen. - Keressünk valami fedezéket kicsit beljebb. - ezzel megindulok befelé, ha lehet, akkor az egyik rendőrkocsihoz, vagy bármelyik fegyveres erők kocsijához, hogy annak fedezékébe ülhessek egy kicsit le... Ha bármelyik hatósági személy piszkálna azzal, hogy ki vagyok, akkor felnézek rá...
- Egy szabadságon lévő FBI ügynök... Ha nem hiszi keresse meg eme felfordulásban Miller ügynököt... addig is nem tudja hol kaphatnék egy jó erős kávét? - nem kelek fel, csak ülök lent a betonon a kocsinak dőlve és pihenek. Nem akarom a képességem használni, csak vészhelyzetben, nagyon nagy vészhelyzetben, mert még egy ájulás nem kéne egy napra... Közben felmérem a terepet, hogy merre tudnék angolosan távozni feltűnés nélkül, mert az biztos, hogy Miller nem lesz épp vidám hangulatba és a nyakamba veri az egész balhét, amit nem volt nagyon kedvem megvárni... Inkább örülne neki, hogy nem hagytam, hogy fegyvert szegezzen arra a hibbantra, mert akkor lehet most ő is valamelyik házban lenne egy kar nélkül...


#71 2010-01-20 19:32:09
Max Evans
Sikerül kijutnom az omladozó ház alól és a kompánia is megmenekül, ami nagyon jó és üdítő, ráadásul a polip szerű valami is visszavonulót fúj. Nem tudom miért teszi, de ez és az Atlantiszi csóka békés viselkedése most arra ösztönöz, hogy egyenlőre ne engedjem tüzelni a mesterlövészeket és amúgy is van egy infónk még róla, általában golyó álló. Így aztán rádiót kicsit közelebb húzom a számhoz és kiadom a parancsot a várakozásra.
- Lövészek…Ne tüzeljenek, úgy tűnik, most nincs gáz, a csaj lehet letudja állítani és amúgy sem hiszek benne, hogy a feldühítésén kívül akármit érnénk a lövöldözéssel. Vége. – Majd a mutáns hős és az alakváltó csajszi felé indulok, segítek nekik biztonságba jutni.


#72 2010-01-21 00:59:58
Morsus
Mivel Tobi swat ügynök hallgatnak rá és visszavonják a tűzparancsokat.
Tylert Shadow viszi biztos helyre.
Namor arcán megvetően néz Thorhallára a szavai után.
- Hát mégis halandó vagy. Az isteneket nem elégíti ilyen undorító dolog. Csak halandó lélek élvezi a pusztítást és a halált. Látszik már milyen az asgardi. Alávaló kínzók. Megvettem a hóhért, ki élvezi a lét elmúlását. Akár az ember lasú pusztulást okozol semmivel sem törődve. Nem láttok különbséget a két nép között.
Mondja rideg hangon Namor.


#73 2010-01-21 01:29:55
Thorhalla
Elsőre döbbenten néztem Namor-ra a szavai alapján, aztán a döbbenet elmúlt és harag maradt, rávicsorogtam és ököllel ütöttem az arca felé dühösen a szavai után. Hogyan mert halandónak nevezni és egy valakiről elmondani, hogy milyenek a többiek? Hogy merészeli...
- Hallgass! – kiáltottam rá. – Hallgass olyan dolgokról, amikről fogalmad sincs! Viseljem el és törődjek bele, hogy ezek között kell élnem?! Olyan szánalmas lények között, akik megölnének, rács mögé zárnának, vagy kísérleteznének velünk azért, amik vagyunk? Mert rettegnek az ismeretlentől?! Viseljek el olyan népet, akik közé száműztek örökre a nagybátyám tettei miatt, aki kihasznált és játszott velem, hogy tönkretegye azt, akiről nemrég tudtam meg, hogy az apám? Egy olyan népet, akik között örök időkig rejtőznöm kell és nem lehetek saját magam?! Mit ér, ha segítünk nekik? Az az idióta apám, és a naiv szeretőm mind a halandók oldalán vannak, akárcsak a népem nagy része, és mit érnek vele?! Ezek rettegnének tőlük! Meg akarnák őket ölni, vagy elűzni... Ne egy sötét és összetört szívről és romlott darabokban levő lélekről ítéld meg a népemet uralkodó! – néztem a szemébe dühösen. – Én az ellenpélda vagyok, nem tagadom! Kis híján megölted Einar-t, mert védeni akarta az embereket! Vele kellene beszélned és ő alapján kellene döntést hoznod. Ti sem vagytok különbek...
Mindvégig a szemébe néztem és így vártam a válaszát, mégis mit várt? Hogy majd örömtelien ugrálom körbe a nyomorult halandókat és lesem a kívánságaikat? Ismerkedni jöttetek és megtámadtak titeket, mi is így járnánk, ha megtennénk és megtettük ezzel a nappal, innen nem volt visszaút és fogalmam sem volt Midgardon először, hogy mit fog hozni a holnap számunkra...


#74 2010-01-22 23:25:44
Shadow
Végül sikerül eljutni az egyik kocsi fedezékébe, de a kávé sehol... na mindegy...
- Hol a kávém? - morgom, majd sóhajtok, s az ég felé fordítom a tekintetemet. Nem vagyok elég jó állapotban, de tennem kéne valamit. - Kéne egy rádió és egy puska. Ezután egy jó hely rálátással a környékre. Meg lehet nem ártana valaki akire támaszkodhatok is. - mondom, miközben feltápászkodok, bár lehetséges, hogy inkább orvosok kellenének, azonban egy hely kéne kicsit messzebb innen. Főleg, hogy legyen ideje lenyugodni, mire rám talál.


#75 2010-01-25 00:36:00
Morsus
- Rettegsz tőlük és ezért halálig kínoznád őket vagy elzárnád a "halandókat". Ahogy ők elzárnának téged és kísérletek címen kínoznának. Az egyetlen bűnük, hogy olyanok, mint te. Az ágyasodtól nem rettegtek. Segítették. Tőled rettegnek. Én harcos vagyok! megölöm azt, aki rám támad, legyen az atlantiszi, ember vagy a te kis ágyasod! Nem ölök ártatlant. Ezért jöttem a felszínre, hogy tárgyaljak a mérgezésekről és támadásokról. Ok nélkül végeztem a testvéremmel. A családom egyetlen élő tagjával.
Ezzel namor utoljára dühösen megragadja az asgardit.
- Felelj asszony! Mit mondana "Einar"?
Kérdi türelmetlenül.

#76 2010-01-25 01:34:35
Thorhalla
- Nem ártottam nekik! – mondtam dühösen. – Egyszer sem öltem embert, csak olyat, aki ránk támadt és meg akart ölni minket! Őt vagy engem! És annak sincsen tanúja, most pedig? Az embereket védtem meg az embereidtől! Félnek az idegentől, Einar csak harcos, én mágiahasználó, olyan vagyok a szemükben, mint egy mutáns és ezért félnek tőlem. És ő sem támadott rád, csak blokkolta az ütésedet, hogy ne ölhesd meg azokat az embereket! Egy valaki segítette és az teljesen más!
Már csak azért is, mert az apám halandó énje volt az, aki egyből odament hozzá, hogy segítsen neki. A többi orvosnak nem hagytam volna, hogy megtegyék. Igazából neki is csak azért, hogy legalább egy fajtánk béli védje meg és gondoskodjon róla. Mástól félteném, de Thor... vagyis Donald. Az atyám visszahozta az életbe, hogy velem lehessen, így... de még akkor is, másra nem bízhattam ezen a mocskos világon. Egy pillanatra kalandoztak el a gondolataim és ekkor Namor újra megragadott. Izzó tekintettel néztem a szemeibe, amikor parancsot adott és válaszokat követelt.
- Túllépne a bosszún és azon az érzésen, amit érzel – mondtam. – Megbocsátana és leülne a tárgyalóasztalhoz! Már megtette többször is, onnan tudom, hogy ezt tenné! Nem mindegy, hogy mit teszünk amúgy? – kérdeztem. – Előbb vagy utóbb úgyis magukat fogják kiirtani anélkül, hogy bármit tudna tenni értük bármelyik másik faj.


#77 2010-01-25 02:04:49
Morsus
Namor arcán enyhe zavartsággal jelenik meg egy kis fiatalos mosoly.
- Nagyon szereted ezt a férfit.
Állapítja meg kicsit irigykedve a király. Sóhajtva nézett végig a felszínen és látta ahogy a tengernél lassan emelkedik ki Atlantisz serege. Szörnyek, repülők, hajók és felfegyverzett kék bőrűek várták királyuk válaszát miközben a világ kamerái és mikrofonjai a páros felé irányultak.
- Túllépni... megbocsájtani... - látszik a szavak szokatlanok a férfinak - Te megtennéd?
Kérdi zavartan az uralkodó minden színészetet félre dobva őszintén a lány szemeibe nézve.


#78 2010-01-25 02:39:13
Thorhalla
A férfi arcán más reakció állt be, mint korábban volt, halványan elmosolyodott és mintha zavartságot is láttam volna. A szavai után nagyon kicsit én is elmosolyodtam, talán még az irigykedésén is. Csak nem akar még féltékenységi jelenetet is rendezni? Oldalra pillantottam és megláttam az Atlantiszi haderőt és nyeltem egyet. Még mindig túlságosan közel voltam a férfihoz, mi is itt halunk, hogyha azok megtámadnak minket, és a kamerák, tévék minden itt volt a nyakunkban. Nyomorult halandók!
- Igen, nagyon – mondtam. – Az életemnél is jobban. Egyszer már elvesztettem, az életét adta azért, hogy én élhessek. Több, mint ötszáz éve a társam jóban, rosszban. A testőröm is, mégis, ha úgy alakulna én az életemet adnám, hogy ő élhessen. Gondolkodás nélkül megtenném. Csaknem féltékeny vagy királyom? – kérdeztem bármiféle gúny nélkül.
Ekkor jött a korábbi mondandóm második része és éreztem, hogy megdermedek, amikor feltett a kérdést zavartan, hogy én mit tennék. Ebben most semmi színészkedés nem volt, csak egy őszinte kérdés. Zavartan néztem bele én is a szemeibe, nem tudtam, hogy mit mondjak. Ő halandó! Én istennő, mi máshogy érzünk, az éveknek más jelentősége van, nagyon is.
- Nem tudom – ráztam meg a fejemet szinte kétségbeesetten. – Tudom, hogy ő azt akarná, hogy megtegyem, hogy bocsássak meg és lépjek túl, hogy azzal okoznám a legnagyobb örömöt neki, ha megtenném. Az átokba Namor! – kiáltottam fel dühösen. – Megtenném érte, hogy a halála ne legyen hiábavaló. Hogy megmenthessem a népemet és az otthonomat... minden erőmmel azon lennék, hogy meg tudjam tenni... – leheltem a végét.
Elfordítottam a fejemet és lenéztem a talajra, hogy ne kelljen a szemébe néznem a válaszom után.


#79 2010-01-25 03:00:13
Morsus
A nő kérdésére Namor kicsit megrázta a fejét.
- Talán.
Aztán a szavai után a férfi keze megfogta a lányét és ő halkan suttogta:
- Akkor erősebb vagy, mint én istennőm. Sokkal erősebb.
Ezzel elengedte a kezét és hátrébb lépett. Az égbe emelkedett és komoran a tömegre nézett.
- A háborúnak vége, de nem örökké. Vitáink még érvényesek. Figyelmeztetésem marad. Ha mérgezitek a tengereket újra, visszatérek. Ha bántjátok a népem, visszatérek. Örömmel látok diplomatákat, de jegyezzétek meg: még nem láttátok Atlantisz hatalmát. Ne támadjatok, mert akkor megismerhetitek. Ti döntötök.
Majd Thorhallára néz. Szavai halkabbak alig hallhatóak a mikrofonoknak.
- Egy másik létben, egy másik sorsban én lehetnék az a férfi, akiért feláldozod mindened. Irigylem őt. Bocsánattal tartozom. A kezedben az a jelző segítségre való bármikor kérhetted Atlantisz segítségét csak jelez vele. Elvesztettem a hugom, de egy rokonlélekre leltem. - mosolyog a lányra - Talán szerelemre. Figyelmeztesd a férfid, hogy ha egyszer felépül újra szembe néz velem, mert nem adom a szívedet ilyen olcsón.
Ezzel Namor vissza repül és a sereg elvonul.
A tömeg néma lesz pillanatokra és hirtelen őrjöngő éljenzés szól Thorhalla felé. A tömegegyemberként ünnepli az asszonyt. Mikor leindul katonák kísérik egy sátorba visszatartva a tömeget és ott látja Einart, Tylert és Shadowt, akik nem rég kísértek ide be.Ha sikerül ide hozzák el Tobit is.
Kívül több orvos rohangál,d e a belső részeken csak Donald és az ágyon a két férfi.


#80 2010-01-25 03:39:08
Thorhalla
A válasza meglepett, amikor azt mondta, hogy talán, nem hittem volna, hogy ezt fogom tőle hallani. Felnéztem rá, egyenesen a szemébe, amikor megfogta a kezemet. Eddig halandót mondott, most pedig istennőt és hogy erősebb vagyok nála. Nem hittem, hogy az vagyok, ha az lettem volna, akkor nem itt lennék Midgardon száműzve, hanem odahaza a saját világomba. Bánatosan néztem rá.
- Thorhalla – mondtam halkan. – Még nem volt alkalmam bemutatkozni.
Végül elengedte a kezemet és a levegőbe emelkedett, a következő szavai nem nekem szóltak, hanem a halandóknak. Úgysem fognak tanulni ebből az esetből és visszafognak jönni az Atlantisziak. A midgardiak soha sem tanulnak, tökéletesen tudtam a történelmüket Stephanie emlékeiből. Kizárt volt, hogy megtegyék, amit mondott Namor nekik. Őt figyeltem végig, míg végül visszafordult felém. Bánatosan mosolyodtam el a szavaira, bárki bármit akart is az évszázadok során egyet soha sem tudtak elérni, hogy örökre elválasszanak minket. Szóval tényleg féltékeny volt, irigyelte Einar-t, aki emiatt veszélybe is került a későbbiekre. Lehetséges, hogy úgy volt, ahogyan mondta, de nem egy másik létben voltunk, én Asgardi istennő voltam, a trónörökös leánya, míg ő Atlantisz uralkodója, két teljesen más nép gyermekei. Lepillantottam a kezembe és becsuktam a tenyeremet, amikor megláttam a tárgyat benne. Bólintottam felé, hogy értem. Nem hittem volna percekkel korábban, hogy szövetségre lelek benne, hiszen eléggé úgy állt a dolog, hogy megöljük egymást. Összeszorult a szívem, amikor kijelentette, hogy talán szerelemre is és, hogy nem fogja ilyen könnyen hagyni Einar-ral szemben, hogy az övé legyek. A következő harcuk élet-halál lesz bármitlen körülmények között találkoznak is.
- Észben tartom Namor – mondtam halkan mikor távozott. – Átadom neki az üzenetedet...
Néhány pillanatig még néztem a helyet, amerre eltűnt, majd a halandók üdvrivalgását hallottam meg. Furcsa volt, feléjük pillantottam, engem ünnepeltek. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy Midgardot mentettem meg a szavaimmal, pedig nem is érdekeltek, csak Einar biztonsága volt a fontos. Nem törődtem az ünneplőkkel, a halandókkal, sietve indultam le a lépcsőn és egy csoport katona kísért egy sátorba, ahol Einar is volt. Azonnal odasiettem hozzá és megfogtam a kezét.
< - Itt vagyok szerelmem – mondtam halkan. – Most már nem megyek sehova, itt maradok veled, kérlek... könyörgöm gyere rendbe. >
Felpillantottam és Donald Blake-t kerestem a szememmel, Thor halandó énje... a szőke férfira néztem, nem éreztem a mostaniak után annyi erőt magamban, hogy elégtételt vegyek rajta, pedig talán könnyű lett volna a halandó énjét elintézni... a dühös arcom aggódóvá vált és az iránta érzett dühöm is eltűnt, most nem tudtam Thor-ra gondolni, csakis Einar-ra.
- Ugye rendbe fog jönni? – kérdeztem a férfit. – Milyen sérüléseket szenvedett el?


#81 2010-01-25 11:54:24

Max Evans
Namor csak a lánnyal beszél, bár feltűnik az erősítése de nem mozdulnak várnak, amíg beszélgetnek, így én sem lépek, de készen állok, hogy beszóljak a mesterlővészeknek hátha, de nincs rá szükség. Mikor Namor elmegy és a nő elindul lefelé ismét bekapcsolom a rádiót.
- Vége fiúk, jöjjenek le, vége. - Majd pár katona jön értem és az orvosi sátorba terelnek ahol az alakváltó és a két fura hős fekszik, én csak csönben a bejárat bellé állok a sátor széléhez és várom, hogy kiderüljön én miért kellettem ide.


#82 2010-01-25 23:11:48
Shadow
Nem jön össze, mert egy sátorba terelnek, ahol megint orvosi ellátást kapok... Nagyon nincs rá szükségem, de tűröm fekve a sátor tetejét bámulva. Úgy se nekem kell a nagyobb ellátás, hisz nekem fáradságon kívül semmi bajom sincs... na jó van egy nagy csúnya seb az egomon... Ilyen kezdő hibát is rég vétettem, de komolyan. Csoda, hogy élek... Egy ilyen helyzetben kimeríteni magam teljesen elég veszélyes dolog... Ráadásul kint zajlanak az események is, amikből így teljesen kimaradok. Majd kezdünk gyűlni a sátorba, így felülök, s sóhajtok egyet...
- Ha nincs rám szükség kimegyek a friss levegőre... - mondom, ezzel felkelek, s a kijárat felé botorkálok, ahol elsőre kipillantok. Ha túl sok kamera figyel erre, akkor nem mutatom meg magam, s visszafordulok, hogy lehet jó lesz nekem itt bent is... Nincs kedvem sok fotóhoz, bár ezzel tuti elkéstem, hisz volt bőven idejük akár még körbe fotózni is. Na de mindegy... ez ellen semmit se tehetek, s nagy eséllyel nem dicséretet kapok ezért se. Visszanézek Einarra, majd Thorhallára, aztán a dokira, de mégse szólok egyikhez se, inkább a rendőrre pillantok aki az ajtóban áll.
- Vajon mennyire lehetne innét hamarosan feltűnés mentesen lelépni?


#83 2010-01-26 20:32:49
Morsus
Az orvos bólint alánynak.
- Csak nyugalom. Belső vérzése van, de gyógyulás miatt a csontjait gyorsabban kellett helyre raknunk. Túléli, de egy ideig így ragadt. Nem is fog magához térni. Nagyon erős.
Az orvosok közben vissza terelik Shadowt és Tobival együtt ellenőrzik a karcolásaikat és ütéseiket. kapnak egy kis gyógyszert és kötéseket. Tyler pedig magához tér.
Mikor Halla felnézne az orvosra az már nincs ott és valaki tapsolni kezd. A csapat körbe néz és látja miden orvos elment és az ajtókat kívülről katonák őrzik. Spartan pedig a falnak dőlve tapsol békésen.
- Gratulálok. Megmentették a földet. Tíz perc alatt. Szép eredmény. Mindannyiunk szerencséjére így nem kell magukat egy ketrecbe zárnom örökre. De tudni akarom mi folyik itt. Többé nem játszhatják ki a kormányt. Mutánsok vagy istenek. Nem érdekel. Segíteni akarok mielőtt valaki mégis labor patkányt csinálna magukból. Ez nem fenyegetés. Ez tény. Velem sétálnak ki innen és hősök lesznek vagy hagyom magukat most futni és a világ legkeresettebb célpontjai lesznek. Nos?
Kérdi szemöldökét emelve a fekete öltönyös férfi nyugodtan.


#84 2010-01-26 20:57:59
Thorhalla
Donald hangjára figyeltem, szóval súlyos állapotban volt, és így maradt ebben a testben. A ki nem mondott kérdésre is választ kaptam, nem akartam az egyetlen segítségünket ugyanolyan sorsra juttatni, mint minket, pedig még mindig dühös voltam rá, vagyis Thor-ra. Hogy hagyta, hogy ide kerüljek erre a helyre. Einar-ra néztem újra, pedig ha vissza tudott volna alakulni akkor el tudtunk volna menni innen és otthon lábadozhatott volna, mert Stephanie elküldte volna Olaf-ot szabadságra. De így? Felpillantottam, hogy megkérjem Donald-ot, hogy segítsen őt kijuttatni mielőtt késő lenne, de már nem volt itt. Az átokba! Tapsolást hallottam és egy ismerős öltönyös alak állt a falnak dőlve. Spartan az a nyomorult! Még az a szerencse, hogy nem látott egyikünket sem halandó alakban, így nem volt minden veszve. Védekezően álltam Einar ágya mellé, nem fogom hagyni, hogy bármelyik is hozzá érjen. Gúnyosan mordultam fel, pont erről beszéltem Namor-nak, hogy ketrecbe dugnak minket, ha nem úgy teszünk, ahogyan mondják.
- Felejtsd el halandó, hogy kimegyek a nyilvánosság elé! – vicsorogtam. – És őt sem fogják kivinni! Talán nem véletlenül nem mutatkoztunk a nyilvánosság előtt eddig sem. Hősök, mi? Segíteni? Ugyan már! Asgardra! Célpontot csinálni belünk maximum! Legalább annyian akarnak majd így is végezni velünk, mert mások vagyunk, mintha kiadnád a parancsot a levadászásunkra drágám. Egyikünk sem lesz préda az emberiség hibájából. Hogy mi történt? Kijöttek tárgyalni az emberiséggel, és maguk megölték a hercegnőjüket, ennyi!
És ha rossz választ mondtam volna, akkor már hallottak lennének. Visszanéztem Einar-ra, nem fogom tudni innen kivinni, előbb halnék bele a próbálkozásba, mintsem messzire jutnék. Mit tennél ebben a pillanatban szerelmem? Visszanéztem Spartan-ra.
- Mivel tudod garantálni, hogyha az oldaladra állunk és elfogadjuk azt a felhajtást, ami odakinn van akaratunkon ellenére is nem végezzük valakinek a kísérleteként? Mert eddig nem voltál túl meggyőző drágám... nem a mutánsokra értem a kérdést, azok mindennaposak... hanem kettőnkre. Felteszem hozzánk hasonlót még soha sem látott a világ és ez így nem túl kedvező ránk nézve.


#85 2010-01-26 21:33:47
Max Evans
A sátorban miközben nézem ahogy a többieket foltozzák engem is bevesznek egy kis kezelés erejéig, kapok ezt azt, hogy ne fájjon, de már eddigre meg is szoktam. Néha egy-egy szisszenéssel érzékeltetem, hogy éppen sebet fertőtlenítenek, majd a tapsoló alakra nézek mikor végeztek velem, és az felkelti magára a figyelmet. Végig hallgatom, közben elpakolom a felszerelésem és mikor a hősös dumát emlegeti a tarkómra teszem a jobb kezem és elkezdem vakargatni, majd megszólalok.
- Heh, hát én lámpa lázas vagyok, de egye fene a laborokat nem kedvelem. – Mondom kicsit zavarban, majd kezet nyújtok a tagnak. Közben a tekintetem az épp szóló nőre emelem és végig hallgatom azt amit ő mond, hasonlók nekem is eszembe jutottak kivéve az ő részüket. De kénytelen vagyok hinni neki, ha már a katonaság mögötte áll úgyse jutnánk ki másképp.


#86 2010-01-27 12:07:31
Shadow
Az orvosok már megint terelgetnek és a sebeimet látogatják el, mire nemes egyszerűséggel félre tolom őket...
- Nincs rá szükségem... pihennem kell és kész – morgom, s kicsit később tapsolásra lettem figyelmet. Vicsor ült az arcomra igen hamar, amint megláttam az illetőt.
- Spartan... - sziszegem eléggé gyilkos tekintettel nézve a férfire... de egyenlőre nem mondok többet, csak morogva fordulok el a szavaira, s mutatom neki a hátam, végül aztán kényszerű röhögés tőr fel belőlem.
- Hősök? Ez jó volt... nagyon jó... nem gondolt még arra, hogy humoristának kellett volna mennie? - fordulok felé, s elég hűvös tekintettel nézek rá. - Ők esetleg, de nálam picit sok mindent be kéne vallani, az „Ismeretlen katonának” ajánlott kitüntetést, meg hanyagoljuk... Ketreccel, meg laborral fölös fenyegetőzni... ők nem akarnak tuti oda kerülni, én meg visszakerülni, így látszólag magánál a helyzeti előny, de kétlem, hogy valóság is ez lenne. Beszéljünk őszintén Spartan... Maga egy báb, ahogy a különböző szervezetekben szolgálok azok. Ígérünk szépet és jót, de a döntések nem a mi kezünkben vannak, hanem parancsokat követünk, így maga hiába mondja, hogy nem lesz kísérlet, nem lesz börtön, ha maga felett úgy dönt valaki, hogy lesz, akkor max ha nagyon pattog, akkor osztozunk egy cellán, azaz hanyagoljuk a meséket. Nem hiszem egy szavát se, főleg a kellemes hajó út után, amit véletlen pont magától kaptunk. - kicsit se bízok meg az alakban és készülök nemet mondani, mikor tekintetem Einarra siklik, s nagyot sóhajtok... Millert nem akarom bajba keverni... Fenébe is... itt lenne a lehetőség eltűnni, s élni az életem... Lehajtom a fejem, s fújok egyet.
- Megyek... magával... de ne tudja be személyes sikernek, mert semmi köze a kis beszédének hozzá, hogy miért döntöttem így az legyen az én dolgom, s magánügyem... - ezzel újra hátat fordítok a férfinak, s Einart figyelem, miközben a jobb kezem ökölbe szorul...


#87 2010-01-27 12:26:58
Tyler
Zúgó fejjel ébred fel, valamiféle kórházi sátorban, legalábbis első látásra annak tűnik. Lassan és vontatottan felül az ágyon, nem fáj egyik testrésze sem, de olyan fáradtnak érzi magát mint aki három hónapja nem aludt egy rendeset. A sátorban ott van mindenki aki megpróbálta megállítani Namort. Einar elég rossz állapotban van de megmaradt, amúgy senkinek nincs nagyobb baja. Spartant pillantja meg, aki érdekes monológot ad elő.
-És mi lesz azután hogy kilépünk magával a sátorból? Mert nem hiszem hogy csak ennyi lenne a szerep amit ránk osztott....-
Tudja hogy a férfinak igaza van, a mostani esett volt a hab a tortán, ott van még a merénylet a polgármester ellen, na és a hajó út is. Ezek után csoda hogy már rég nem egy mutánsoknak fenntartott börtönben csücsül. Ehhez még jön hogy kicsapták a katonaságtól mert enyhén szólva elverte a társait mikor azok mutánsokat bántalmaztak. Már csak idő kérdése és valami koszos laborban vagy máshol kötne ki.
-Rendben benne vagyok, igaz továbbra sem világos mégis mit akar konkrétan tőlem....-


#88 2010-01-30 22:28:45
Morsus
Thorhallára néz Spartan miközben a többieknek adnak tiszta jobb ruhát. A férfi csak mosolyog és megrázza a fejét.
- Semmivel. Hinnie kell nekem, mert nincs más lehetősége. Ezt jelenti embernek lenni. Ha nem jön akkor viszont biztosan elrabolják magukat és kísérleti nyulak lesznek.
Mondja a katona és elindul kifelé. Mikor kiérnek szépen felviszik őket egy pódiumra, ahol őrülten ünneplik őket, nem számít mik ők és honnan jöttek. A polgármester személyesen ünnepli ad át díjakat nekik és mikor végeznek Spartan mindenkinek ad egy kommunikátort.
- Mikor végzünk kapnak egy saját otthont egy új épületben. Mind bíborszívre hivatalosak két hét múlva. Üdvözlöm magukat a shieldben.

/Ismét idő eltelés a játékosok Shield ügynökök és e szerint a város legnépszerűbb emberei. Mindenki ismeri a nevüket és showkba hivatalosak ahol istenekként bezsélnek róluk. Ha lesz időm ezt részletesebben kijátsszuk ha nem akkor is mesélhettek egymásnak kijátszva ezeket az eseményeket. Gratulálok./


#89 2010-01-31 07:24:18
Thorhalla
< - Nem vagyok ember, nyomorult féreg – vicsorogtam. >
Megvetően és gyűlölettel néztem az alakváltó kutyára, ez az egész az ő hibája volt, ha nem szegte volna meg Miller parancsát, akkor mi sem kényszerülünk arra, hogy harcoljunk és nem sérült volna meg Einar. Amikor ránézett úgy álltam, hogy a lehető legjobban takarjam és ne láthassa. Ha nem lettek volna ezek itt és az én érdemeim miatt nem ünnepelnék őket egyetlen mozdulattal törtem volna ki a szajha nyakát, bár nem. A túlságosan gyors és kegyes lett volna számára. Miután átestünk az átkozott ünnepségen saját magam mentem elindulás előtt le a partra és szedtem ki a vízből Einar kardját, nem akartam otthagyni a vízben, mert nem érdemelte meg, hogy elveszítse azt. Egyelőre velük mentem az új épületbe, de csak azért, mert nem volt túl sok választásom és nem akartam Einar-t egyedül hagyni. De egy biztos volt, hogy ezek közül a férgek közül egyiket sem engedtem a közelébe, ha az alakváltó szajha próbált jönni fizikai erővel hajítottam ki a gyengélkedő közeléből. És egy másik dolog is teljesen biztos volt,nem voltam hajlandó sehova sem elmenni nyilatkozni és kerültem az összes halandót is, nem tudott rávenni senki sem, hogy bármelyikkel is közösködje, bármilyen formában, semmiben sem, még csak arra sem vettem a fáradtságot, hogy angolul beszéljek...

Végül Einar is magához tért, noha a bal lába egyelőre nem volt túl jó állapotban és egy ideig még bottal kellett közlekednie emiatt. Mivel a S.H.I.E.L.D. egyelőre nem jött rá, hogy a két Asgardi nem csak ebben a formában van jelen, emberi ruhát öltve mind a ketten kijutottak Einar ébredése után nem sokkal a központi épületből és egy olyan helyen, ahol egyikőjüket sem látta senki sem visszaadták az irányítást a halandó énjüknek. Így máris könnyedén tudtak oda menni, ahova csak akartak, anélkül, hogy Spartan vagy a S.H.I.E.L.D. gyanakodni kezdett volna, bármiben is. Egyelőre megúszták ezt. Miller leadta a jelentését az FBI-nak és annak ellenére, hogy Shadow ünnepelt hős lett, parancs megszegésért, a felettese hátráltatásáért és a közemberek súlyos veszélyeztetése, illetve a halottakat is Shadow számlájára írta a férfi. Így az amúgy is súlyos bűnök mellé legalább hat rendbeli gyilkosság bűntettével elfogató parancsot adatott ki. Illetve kérvényezte a nő azonnali bebörtönzését az egyik jól őrzött katonai telepen, senki sem ismerte, eltűnik, hát eltűnik, de legalább több gondot senkinek sem fog okozni... vagy ha ezt nem teszik meg, akkor az aktáinak nyilvánosságra hozását kérte.
A páros pedig rendes halandó életét igyekezett élni és a lebukást addig elkerülni, amíg csak lehetséges...

//Folytatás: Manhattan: Stephanie Smith lakása//


#90 2010-01-31 20:12:20
Shadow
Thorhalla nem hagyja, hogy Einarra nézzek, s tudom, hogy engem okol, ráadásul nem tettem semmi azért, hogy hős legyek, s igazán nem is akarok az lenni. Az ünnepség csak elkeserít, hogy ott állok mindenki előtt, s valódi formámban ráadásul. Élő céltáblának érzem magam, s bárhogy próbálom ez kiül a képemre. Azért megköszönöm a díjat, majd Spartanra nézek a végén.
- Ennyi erővel céltáblát is festhet rám, s kirakhatna egy sor katona elő, s kiadni a tűzparancsot... - morgom oda, majd némán megyek az új szállásra, ahol megpróbálom meglátogatni Einart, de Thorhalla kidob onnét szó szerint, ezért visszamászok a szállásomra és bezárkózok. Behúzom a függönyöket, teljesen besötétítek és az ágyba fekszek... fáradt vagyok, s épp ezért alszok egyet... ébredés után ha van pc a szobában, akkor nézem az aktuális híreket, s az olyan infókat, amik rám vonatkoznak, de nem mozdulok egyenlőre ki... nem adok interjút, nem megyek show műsorokra, se semmire... inkább felépülnék teljesen, hogy végre az alakváltás is rendesen menjen újra ájulás nélkül. Nem nagyon érintkezek senkivel se, mert ez nem az az élet, amit élnék... szabadon élnék, de nem valami olyan személyként, akire mutogatnak, hanem a civilek tudta nélkül tevékenykedni. Spartannal is maximum akkor beszélek, ha felhív, de mással senkivel...


#91 2010-02-07 00:32:49
Quentine Constantine
Marha jó vicc, mondhatom, vezesd az embereket az igaz útra, meg vannak hozzá a képességeid, de nem mondom meg, hogy mik! A következő mi lesz, barkóbázzak Lou-val az üdvösségért? Ahogy zuhanok, keresztül mindenen, amit el sem tudok képzelni, meglepően csekély puffanással érkezek meg, mondhatni, nem is estem, inkább csak itt feküdtem a... De hol is? A tengerparton vagyok, egy Brooklyn, nem messze attól a helytől, ahol... Nos, ahol meghaltam. Éjszaka van, de valami erősen a pofámba világít, jobb kezemmel ülő helyzetbe tolom magam, a ballal pedig reflexszerűn próbálom a fényt takarni, de csak erősebb lesz, sőt, mintha... Várjunk csak, nem úgy volt, hogy nincs bal karom? Ahogy lassan felfogom, hogy mi történt velem, észreveszem, hogy újra van bal karom, jobban mondva valami a bal karom helyén. Valami, amit nem érzek, mintha az egész még nagyon zsibbadna, a vállamon kívül semmi nem érzékelek belőle. És ami ennél is izgalmasabb, hogy az egész karom világít. Nem csak úgy dereng, vagy ragyog, konkrétan fény árad belőle. Ahogy lassan, és bátortalanul a másik kezemmel kezdem el tapogatni, földöntúli érzés fog el, mintha az anyaga is fény lenne, mintha abból teremtették volna. Ez lenne tehát a képesség? Visszakapom a karomat? Ez azért még édes kevés, a régivel elég ügyesen bántam, ha az emberek emlékeiről volt szó, ezzel kétlem, hogy menni fog. Meg aztán, kissé talán feltűnő, ha egy fénylő kézzel akarom megérinteni őket. Át kell gondolnom ezt az egészet. Visszaküldtek. Odafentről. Tényleg visszaküldtek, a tény, hogy az Úr küldött vissza, már önmagában bizonyíték, hogy méltónak tart a feladatra. Életemben először... Tényleg az Úr tervét hajtom végre. Ilyen lehet egy messiásnak? Az első lehetőség, hogy befáslizom a karomat, és ráhúzok egy kesztyűt, öltönyt veszek, és én leszek Quentine Constantine. De a feladatom nem ez, már nem az egyensúlyt szolgálom, hanem a helyes úton tartom az embereket. Nehéz lesz beleszokni, más mentalitást igényel. És sokkal kevesebb titkot. Az emberek elvesztik a reményt ennyi másvilági hatalmas lény jelenléte miatt, akik magukat isteneknek nevezik. Egy messiás kell, akiben hihetnek, aki elhozza neki a reményt. És ezt kapják meg. De azért lehet, hogy mégiscsak jó ötlet valamivel eltakarni ezt, hogy ne legyen ennyire vakító. Egyelőre az is megteszi, ha a zakóm maradékával tekeremkörbe, aztán majd kitalálok valami jobb megoldást. Találnom kell egy csendes helyet, ahol átgondolhatom a teendőim. És út közben vennem kell egy doboz cigit is.

Dean:
A család egy napja érkezett New Yorkba. Rokon látogatáson vannak az anyja nővérénél, aki ebben a városban egy egészen jól menő étterem főszakácsa. Az étterem itt van a kikötőben és a nagynénje meg az örökbefogadott kislánya is pár utcára innen laknak. A lány még csak tíz éves és nem bír le szállni Deanről. Az apja úgy érezte, hogy mindenkinek jó lesz egy kis rokonnal való találkozás, ami emlékezteti az anyját is és Deant is arra, hogy a családjuk még mindig itt van. Mielőtt a nagynénje munkába kezdenek (ahová meghívta a családot egy ebédre később) elment a testvérével vásárolni így az apa kivitte a kikötőbe Deant kicsit beszélni. A parton állva az apja próbál megszólalni.

Wilda:
Huang tudta jól, hogy a kikötő a nevelt apja kedvenc helye. Az öreg mindig azt mondta, hogy a világon bárhova mehetsz, de a tenger sós illata mindenhol egyforma. Így most is kicsit kijöttek ide. Ahogy a kocsival tartanak a kikötőbe az öreg elmosolyodik és az anyós ülésen ülő lányra néz.
- Ne aggódj. tudom, hogy nem élvezed az én kis sétáimat így ma arra gondoltam, hogy a séta után elviszlek a Stark plázába és vásárolunk neked egy kicsit. Mit szólsz?
Kérdezte mosolyogva.

Családi látogatásunk számomra csak egy felesleges utazgatásnak tűnk, hogy minden vissza térjen a rendes vágányába. Részben szerettem New Yorkba utazni, mert képregény boltokban órákig is eltudnék lenni, de viszont részben nem szerettem oda menni. A nagynéném kislánya miatt. A kis törpe, mindig rám akaszkodik, alig tudom lerázni, hogy szabaduljak tőle. Ilyenkor irigylem a bátyámat, hogy az iskola miatt külön él. Bár ha itt lenne, akkor lenne kire rá bízni a kis törpét. Tán rá akaszkodna és nem rám. A gondolataim messze jártak a valóságtól, lélekben mindig máshol vagyok ezeken a napokon. Nem mintha nagy ínyenc lennék, de konyítok egyes mást a főzéshez ezért is örültem meg a nagynéném meghívására a munka helyére. Kíváncsian vártam milyen ételek lesznek, mikből lehet választani. De anyámmal elmentek vásárolni. Így várnom kell még egy öröké valóságot. Mert ha egyszer elkezdenek vásárolni akkor sose végeznek. Apám meg kitalálta, hogy menyünk ki a kikötőbe. Kis séta után a parton végeztük, és ott álltunk a vizet nézve. Éreztem, hogy apám mondani akar valamit de nem tudja elkezdeni.

-Most mi van?

Kérdeztem apámat válaszra várva.

Dean:
Az apa megszeppen a fia hangnemétől. A kezeit zsebre vágja és sóhajt egyet.
- Tudom, hogy nehezen viseled a bátyád elköltözését kölyök. De itt az ideje, hogy beszéljünk róla.
A tarkóját végig simítja és sóhajt még egyszer.
- Tudom, hogy nehezen viseled, de...
A szavait megszakítja egy sirály galamb, ami majdnem leszedi a fejét, ahogy elrepül igencsak alacsonyan.
- Jesszusom!
Mondja rémülten.

Wilda:
Az apuka még mindig mosolyog. A kocsi megáll és hirtelen egy üvöltést hallanak:
- Kifelé!
Üvölti egy maszkos pasi miközben pisztolya csöve az ablakhoz nyomja. Mikor az apa lebénul a fickó rákoppant az üvegre és elkezdi kinyitni az ajtót. A lány oldalán is valaki kinyitja az ajtót. Úgy fest a rablónak van egy társa. A két símaszkos közül csak a sofőr oldalán állónak van fegyvere.

Csak figyeltem és vártam, hogy apám végre kinyögje mit is akar tőlem.  A végére már nagyon untam ezt az egész kis kirándulás dolgot. Csak vártam, és figyeltem milyen kellemetlenül érzi magát az apám. Mire meg szólalt még inkább untam a dolgot. Megint a bátyámmal jön. Ismételten hallgatnom kell az apai monológot az elköltözött bátyámról. Csak azt nem tudja az apám, hogy ezt már elfogadtam, és amikor tudok dumálok a tesómmal. Miközben apámra figyeltem fura hangokat hallottam, és a következő percben egy madár majdnem fejen kapta. Alig tudtam vissza fojtani a nevetést. Számomra ez igen vicces esemény volt.  Észre vettem, hogy meg szeppent a hangsúlyomtól, meg a közömbösségem is zavarhatta. De valahogy nem tudott érdekelni ez az egész családi mizéria. Istenem a bátyám él csak elköltözött. Fárasztónak tartottam az apámat. De válaszol nem szólaltam meg egyszer se, csak hallgattam, mit is akar ebböl kihozni.

Dean: /Most olvastam vissza... szerintetek mi az isten az a sirály galamb? /
Az apa még pár pillanatig néz a galamb után (ami nem sirály) majd újra a fiához szól. Próbál szólni pontosabban. Rá néz és látja, hogy a fiút nem érdekli, amit mondanak.
- Mindegy... jobb ha...
A szavait félbeszakítja egy lövés hang a parkolóból, amire az apa ösztönösen lenyomja a fiút és testével védi őt.

Wilda:
A lány érzi, hogy mögötte a támadó készül őt lecsapni. Nem tudja, hogy honnan. Egyszerűen érzi és villámgyorsan elkapja a csuklóját kifordítva azt. Majd a szabad kezével ösztönösen nyitott tenyér oldalával torkon üti a támadóját. Mikor az még fel se riadt a kar fájdalmából vagy a fulladásból, amit az ütés okozott a lány egyetlen egyenes arca mért ütéssel eszméletlenné teszi a fickót, aki a másik kocsinak csapódva zuhan a földre. Szinte ragadozók megérzésével fordul a másikhoz, aki már felé emelte fegyvert, de mire tüzelne a lány egyszerűen elhajol a golyó elől.
- Mi az halál?
Kérdi a maszkos értetlenül a kocsi másik oldaláról. A lány vére forr és az izmai lüktetnek. Úgy érzi magát, mint egy ragadozó macska és eza parkoló csak egy játékház, a fegyveres pedig egy egérke.

/ őszintén? nem tom, csak olyant leltem, hogy sirályka galamb. De oké akkor galamb./

Kicsikét még mosolygót a kis galamb incidensen. De már azon járt az agya, hogy menyjenek már vissza a házba, vagy egy boltba. Látta az apján, hogy mondani akar valamit nagy nehezen. Hallja is , hogy mond egy két szót. De amikor válaszolna a parkolóból hallanak egy lövést. Mielőtt bármit is tehetett volna az apja lerántotta, fedezékbe. A lövés után a lányokra gondolt, a nagynénjére, és az anyjára.
-Basszus, apa anyuék hol is vannak?
Kérdezte aggódó arccal az apjától. De próbált apja védelméből kiszabadulni, és a lövés hangja felé rohanni megnézni mi is történt. Tudni akarta mi folyik itt. Ki lövöldözik. Egyszerűen muszáj volt megtudni.

Wilda:
A lány egy paurkort idéző mozdulattal ugrik át az autón egy kezével átnyomva magát a tető felett. A férfi mellkasának csapódik két térddel és a földre löki őt a súlyával. Puffanásra már a lábaival térdel a fickón, aki beverve a fejét kettőt lát. A pisztoly pedig a szomszédos autó alá csúszik be. A mozdulatok természetesek. Több évnyi harcos rutinja köszön vissza a lányban. A nézelődök között újabb sikoltást hall meg. A tömeg a lövésre gyűjt össze, de most szétrohannak, ahogy két nő egymást ölelve nézik az őket körbe álló patkányokat.

Dean:
A fiú valamiért tudja, hogy az anyja és a nagynénje nincsen az étteremben, mintha apró pici hangok mondaná hova menjen és jeleznék, hogy biztonságban vannak mindketten. Mikor követi azokat a parkolóba érkezik, ahol őt és a nagynénjét patkányok sora veszi körbe, amik azonnal szétrohannak, hogy utat adjanak neki és az apjának.

Wilda karját a nevelő apja fogja meg, ahogy a félig éber áldozatát készül egyetlen torokcsapással megfojtani. Elsőre már majdnem megütné az öreget. A keze pontos magasságban van. Látja a bordákat, amiket eltörhetne, kiszámított tökéletes csapáspontok, de mikor látja kire akar támadni sikerül lenyugodnia.
- Wilda... minden rendben van.
Mondja az öreg kedvesen.
- Vége van.
Súgja és elengedi a lányt.

- Megjelentek a képességed.
Mondja egy békés férfi hang. Mikor a lány és a fiú körbe néznek a tömeg még a patkányok is lebénultak. Egy tolókocsis férfi gurul ki közülük. A kopasz alak csak békésen mosolyog.
- Kérlek ne pánikoljatok. Ami most történetik az nem több, mint az erőtök manifesztációja. Mutánsok vagytok. Emberfeletti szupererökkel születettek. A nevem Charles Xavier és azért jöttem, hogy segítsek.
A férfi finoman felemelte a kezét és a homlokát összeráncolta.
- Dean Winchester, a képességed úgy fest a kistestű állatok telepatikus uralma - utána a lányra pillantott. - Wilda Huang, az erőd nagyon érdekes, mint Amerika Kapitány, te is hihetetlenül atletikusabbá váltál, de van itt még más is. Kérlek gyertek velem és segítek nektek megismerni az erőiteket. Az iskolámban veletek egykorúakkal tanulhattok a képességeitekről. Persze, csak ha akarjátok.
Mondja Xavier békésen. /Mivel kyle távozott az oldalról a karakterét átveszem/ Dean megadón biccentett úgy érezte legalább valahol máshol lesz és nem a családjával.

Xavier békésen elmosolyodott. A fiú is Wilda felé ment bizonytalanul és figyelte Xavier szavait.
- Emlékezhet rá kedvesem, hogy én és az X-men nem rég megmentettük az Elnököt egy támadástól, sőt kitüntetés kaptam érte. Nem célom elrabolni egyiküket sem.
Dean közben elkezdte nézni az élőszoborként merevedett embereket.
- Nyugalom, nincsen bajuk ez csak egy telepatikus bénítás, amivel elterelem a figyelmüket, hogy békébe tudjunk beszélni. Bármikor kikapcsolhatom.
Majd ismét Wildára nézett.
- Csak segíteni szeretnék, ha engeditek.

Xavier békésen bólintott és a megdermesztett emberekre nézett.
- Ha ez egy trükk ezek a legjobb statiszták valaha.
Ahogy a lány kezdett hajlani úgy a prof megfordult a székével.
- Nincsen tandíj, kapunk elég támogatást. A szüleik úgy fogják tudni, hogy egy nagyon különleges privát iskolába kerültek, hacsak nem akarják elmondani nekik az iskola valódi kilétét.
A tömeg ekkor felébred. Mindenki ugyanúgy cselekszik kivéve, hogy senki se figyeli a két fiatalt. Két rendőr berohan és elkapják a támadókat. A szülők békésen integetnek Deannek és WIldának.
- Vigyázzatok magatokra!
Mondják, mintha egy hossza beszélgetés után köszönnének el a gyermekeiktől. Egy fekete mercedes megérkezik és egy angyalszárnyas nő kiszáll majd ajtót nyit a fiataloknak.Miután beszálltak a kocsi békésen elhajt.

/Kalandnak vége. Kérlek ezüstkorban jelezd. Előtörténetedet írd ki az njk-k közé, képességgel együtt, vagyis azzal együtt, amit eddig megtudtál róla, ha kérdésed van nyugodtan írj nekem. Ezüstkorban fogom jelezni, hogy bemeséltelek az X-birtokos eseményekbe /

Mikor kiszabadultam apám karjai alól, gyors rohanok a lövés irányába, közben tekintetemmel keresvén anyámékat. Féltem, hogy bajban vannak. Ahogy közeledtem a parkoló felé fura dolog történt velem. Tudtam, hogy nincsenek az étteremben, valami fura érzés mintha valakik mondták volna a fejemben, hogy jól vannak, és nekem merre kel mennem. Amikor a parkolóba értem megtorpantam a látványtól, anyám és a nagynénémet patkányok veszik körül. Elförmedtem a rágcsálok látván, és nem tudtam mihez kezdjek. Apám is mellettem volt már ekkor. Szinte másra nem is tudtam koncentrálni csak a családtagjaimra. 
-Mi a fene folyik itt?
Kérdeztem enyhén féldúrt hanggal. A patkányok egyszer csak szét szóródtak, mintha tudnák, hogy ők hozzájuk akarunk menni. Mikor teljesen kitisztult az út oda siettünk hozzájuk. Egyből kérdeztem, hogy mi van.
-Anya, nénikém jól vagytok? Mi történt? Mi volt ez a sok patkány?

/Sanálom, de a kalandod végett ért azóta. Ha megírod a karaktered előtörténetét az njk-k közé, akkor itt tudod folytatni a játékot:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1872p75-a-birtok#49281
Az előtörténetbe írd fel, hogy elmondtátok e a szülőknek, hogy mutáns lettél és a képességed jelenleg alacsony szintű telepátia, amivel képes vagy parancsolni, vagy akaratlanul érzelmekkel irányítani a kistestű állatokat./