Brooklyni Központi Bank (Brooklyn)

Üvegfalak által körülhatárolt égimázoló, ami a magasba tornyosulva fitogtatja nagyságát. A bank iroda épületének bejáratátánál két biztonsági őr fogadja az ide tévedőket. Bent egy recepciós pultnál egy fickó fogalal helyet és biztosit utbaigazitást tájékoztatást. Továbbá nyolc ügyfél fogadó, akik szintén a saját kuckojukban fészkelnek.
Több kamera és benti megfigyelő rendszerek biztositják a védelmet, illetve a belépékor egy fém detektór jelzi a nagyobb fém eszközt.
Az emeleten a marketing osztály található és a menyedzsent irodák. Irodák és folyósok sokasága várja a nagyobb befektetöket. Minden fele irodai alkalmazottak sietnek dolgukra, helyenként a biztonságiak tünnek még fel, oldalukon piszoly és kommunikátor.

2048. január 20. hétfő – Brooklyni Központi Bank, New York
Résztvevő: Thomas Hawkins

Na igen, mondhatnám, hogy a múltam kísért, amikor a hadsereg megbízásából elfogadtam egy megbízást. Ideiglenesen még vissza is vettek az állományba, persze a legnagyobb titokban, amire elvileg semmi szükség nem let volna, de a bürokratáknak szemlátomást nem az számított, hogy egy orvlövészt foglalkoztatnak, hanem, hogy annak valami nyoma is maradjon, ha majd valami bolond utána néz. Persze a megbízásról szóló aktában több volt a fekete tollal áthúzott sor, mint a roswelli ufó balesetekor, de ezt nem bántam. Minél kevesebb nyom vezet vissza hozzám, annál jobb.
Szóval Sinisterék bevették New Yorkot. Pár évvel ezelőtt ez talán bosszantott volna, most csak a lehetőséget akartam kihasználni, hogy hozzájussak ahhoz a pénzhez, amiért otthagytam Cathrinet és Gilt Glenwood Springsben, marhára nem érdekelt a dolog ideológiai háttere. Viszont a Szövetséges Államoknak kellett egy feláldozható valaki, akit szükség szerint le is tagadhatnak,és ezért hajlandóak voltak fizetni is, így Jerry Lawson tanácsai ellenére is, de elvállaltam a “munkát”.
Természetesen nem mehettem, mint Tom Hawkins, de szerencsére nem is kellett, bár azért vannak a hadseregnek kémrepülői, hogy az ilyen apróságokat megoldják, így január 18 – án ledobtak a Nagy Alma mellett, és néhány óra feszült rejtőzködés után úgy tűnt, hogy a gépet sem szúrták ki, így elindulhattam, hogy teljesítsem a feladatomat. Felszerelésem minimális volt, legfontosabb része, pedig a puska valamint, a Storm 3-as maroklézer.
Thomas Munro nem csak a nevében, de pechjére kinézetben is hasonlított rám, így vasárnap reggel megkezdte negyvennyolc órás szunyókálását bronxi házának pincéjében. Eddigre a belépője, és annak kódja immáron nálam volt, és alig vártam, hogy nekikezdjek az IBM ablakainak tisztitásához hétfőn reggel.
Aki szédülős, az ne vállaljon ilyen munkát, viszont az embernek remek rálátása nyílik a hatezer-nyolcszáz méterre lévő bankra, és mivel a negyvenedik emelt már a bank fölött volt, így mind az első, mind a hátsó kijáratot szemmel tarthattam, plusz a bank tetejét, ha Bayard helikopterrel vagy egy kis HFSZ-szel akarna távozni. A január miatt csak remélhettem, hogy nem fagyok meg a negyvenemeletes magasságban, de a liften volt egy kis fűtőegység, hogy a melós ne válljon jéggé, a mosófolyadék meg mínusz húszig fagyálló volt, így semmi sem állt a munka elvégzésének útjába. A fűtés, és az egyéb kis elektronikák szerencsére elrejtették a távcsövet, amelynek a képét a szemüvegemre vetítette, a Puppetteer Mk2-es lézerpuska pedig egyelőre feltöltve, de Stand by üzemmódban várakozott, és egyelőre alig mutatott több energiát, mint egy IPad 12-es. Az alakját pedig elrejtette a sok ablakmosó henger, cső és vaxoló, de mivel én rendeztem el, így pár másodperc alatt elő lehetett kapni...

//Sajna ennyi inormáció birtokában csak ennyit tudtam írni , remélem nem szaladtam túlságosan előre.//

2048. január 20. hétfő – Brooklyni Központi Bank, New York
Résztvevő: Thomas Hawkins

Bevallom a katonaság, de még a kisvárosi rendőrködés sem vehette fel a versenyt unalomban az ablakmosással. Viszont az álcát fent kellett tartani, mert mégis hogyan végezhetném a munkámat úgy, hogy közben háttal állok az épületnek. Így kénytelen voltam tovább súrolni az ablakokat, időnként vigyorogva bólintva a bent dolgozóknak, akik leginkább ügyet sem vetettek rám, nemhogy kérdésekkel zavartak volna.
Szóval tulajdonképp háttal állva tartottam szemmel a bankot, időnként megérintve a szemüvegem szárát, amin az elektronikus távcső zoomja volt. A szerkezet tulajdonképpen a század elején elterjedt szemüvegbe rejtett kamera megfordítása volt, közel sem adott tökéletes képet, de arra pont alkalmas volt, hogy szemmel tartsam az épületet. Most következett a legunalmasabb rész, a várakozás. Közben ha akartam volna filózni, akkor megtehettem volna a terv buktatóin, de nem tettem. Az IBM elég messze volt a Brooklyni Központi Banktól, hogy ha ellenőrzik is a környéket, akkor az ne terjedjen ki idáig, ráadásul az épület egy pár másik hasonló toronyáz társaságában állt, és egyen kettőn már dolgoztak is a hozzám – illetve Thomas Munrohoz hasonló peches manusok. Tehát elvileg volt rálátásom, volt fegyverem, remélhetőleg rejtve maradok az utolsó pillanatig, és abban a három közeledő kanadai autóban valóban benne ült Bayard tábornok. Mire az autók megkezdték az ereszkedést, én is megkezdtem az előkészületeket. „Kollégáim” még mindig a nekik kijelölt épületeken dolgoztak, én pedig lenyúltam, hogy termosz kávét vegyek elő, kitöltöttem, majd a markomba ráztam egy cigarettát, majd ősrégi gyújtómmal rágyújtottam, és leültem, hogy a lift gondolája óvjon kicsit az időnként feltámadó széltől...csak egy melós, aki élvezni akarja a cigijét, és a koradélelőtti kávéját...
A Puppeteer kettes szériája nem volt olyan erőteljes, mint a nagytestvére, viszont cserébe kisebb, könnyebb és kompaktabb volt. Miután a széllel nem kellett törődnöm – már én sem használtam golyós lőfegyvert – áttoltam a cigit a szám másik sarkába, majd elmozdítottam a gondolat egyik oldallapját, és kidugtam a puska csövét. Célzórendszert nem használtam, mert ki tudja, mivel zsúfolták tele azt a három autót, és nem akartam, hogy a túl sok energia eláruljon. Egy régebbi analóg távcsövet erősítettem a fegyverre, és levettem a szemüvegem. Gondoltam, hogy Bayard sem teljesen ostoba, különben nem vitte volna tábornokságig, de ha ő az is, akkor is volt egy értelmes szárnysegédje, aki felhívhatta a figyelmét egy esetleges támadás veszélyeire. A kiszálló katonák kózótt próbáltam kitalálni, hogy ki lehet a rangidős, kinek tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, vagy éppen ki az akire mintha senki sem figyelne, mégis ugrásra készen állnak, hogy megmentsék.
Elég jó leírásom volt Bayardról, igyekeztem hát megbizonyosodni, hogy nem csak egy csalival van dolgom, figyelem hát, a két testőrt is, akik a leírásokban, mint állandó kísérők szerepelnek...

2048. január 20. hétfő – Brooklyni Központi Bank, New York

Hmm a célpontom egyelőre nem volt tisztán azonosítható, a tábornok a leírások szerint jól megtermett fickó volt, viszont aki kiszállat az autóból az mindössze százhetvenöt centi magas kopaszodó aktakukacszerű férfi. Franc essen a holoövekbe! Mégsem kezdhettem el vaktában lövöldözni, ugyanis a látszattal ellentétben nem tömeggyilkos voltam.
Dühössen morogva próbáltam rájönni a helyzet nyitjára, méghozzá gyorsan. Ha van időm, akkor a korábbi elektronikus látcsőhöz folyamodok, és annak hőkeresőjével próbálom megállapítani a titkárszerű alak valódi magasságát, amit elvileg a holoöv nem rejthet el (illetve ha mégis, akkor ez nyílván nem működik ), ha pedig már nem marad időm, akkor a bank felső emeletét fürkészem, ahol esetleg a találkozót megejthetik. A korai óra miatt még remélhetőleg nincsen sok találkozó a bankban.

//elnézést a vacilálásért //

2048. január 20. hétfő – Brooklyni Központi Bank, New York

Hiába, ez a város nem kényeztetett el a könnyű megbízásokkal. Első ötletem a hőkép ellenőrzésről végülis működőképesnek bizonyult, és még vethettem egy pillantást a célszemélyre, mielőtt eltűnt volna a lépcsőházban. Nos az alak valóban kivetítőt használt, de így sem valószínű, hogy ő volt az igazi, hacsak Bayardot nem vették rá egy magasság megváltoztató műtétre, aminek következtében vagy tizenöt centivel alacsonyabb lett.
Valószínűnek tartottam tehát, hogy Bayard nincs a helyszínen, bármennyire is ez megkönnyítette volna a dolgomat. Egy sóhajjal elnapoltam hát a kérdést, mivel még ha akartam sem robbanthattam volna fel az egész konvojt, tekintve, hogy a pontlövő Puppetteer nem igazán robbantásra alkalmas. Persze ezt is meg lehetett vele oldani, de nem ez volt a célom. Akármiért is érkezett a kis küldöttség a bankhoz, előbb – utóbb Bayardnak is be kell majd kapcsolódnia, nekem pedig majd ott kell lennem, hogy lekapcsolhassam az öreget.
A bankot magát hiába vizslattam, a tükröződő üvegek megakadályoztak mindenféle vizuális azonosítást, ráadásul semmilyen hőt nem engedtek sem ki, sem be. Az üveg valószínűleg ellenállt a golyónak és a rakétának, de nem volt értelme elkezdeni a lézerrel lövöldözni, főleg, ha nem tudom, hogy mire lövök...vagy kire.
Előkészítettem hát egy apró, speciális lövedéket...

//semmi gond//

2048. január 20. hétfő – Brooklyni Központi Bank, New York

Hiába születtem itt, úgy tűnik, hogy ez a város folyton kiszúr velem. Nem vállalok itt több melót, még ha ezért ki is kell megint lépnem a hadseregből, komolyan ezen a helyen lehetetlen meglenni. Legalábbis én nem tudok...
Mintha a múlt ismételné önmagát, ismét kerestek. Ez akkor sem volt jó, és szinte biztos, hogy most sem lesz az. Sohasem az. Komolyan, eddig nagyjából sikerült túlélnem pár évet az ilyen fajta bonyodalmak nélkül, bár lehet, hogy csak szerencsém volt...vagy a hírszerzés lett hanyagabb azóta. Ez a tempó eléggé megkéri majd az árát, de nem volt más lehetőségem, ha látni akarom Gilt az érettségijén.
- Napsugaram, mégis mire vártál? Tiszta célpontod volt, erre hagyod besétálni?
- Mind a vizuális, mind a hőképes azonosítás sikertelen – igyekeztem a csalódást száműzni a hangomból. – Hacsak nem valami új trükköt alkalmaznak, akkor nem Bayard lépett be a bankba...
Ha minden jól ment volna, akkor valamikor most érném el az utcaszintet, és azon filóznék, hogy hogyan is keveredjek ki a városból, ami már nem lehet akkora probléma. De persze nem így történt, miért is lenne így. Kíváncsi vagyok, hogy a központból esetleg megvilágosítják –e a helyzetet...rohadt New York...

Sikerült egy jó kis helyzetet teremteni magunknak, ugyanis a kapcsolatom nem láthatta, amit én, így benne jogosan merült fel, hogy inkompetensnek tart engem, vagy ha tud valamit, akkor azt egyelőre nem árulta el. Kénytelen voltam felállni, hiszen egy cigiszünet sem tarthat a végtelenségig, de a korábbi módszerrel továbbra is szemmel tarthattam a bankot.
- Ezt már említettétek, Kapcsolat, az eligazításon. Viszont nincs meg a felszerelésem, hogy átlássak a holon, vagy hogy megállapítsam, az illető egyáltalán holót visel. Hőképessel pedig nem tudok arcot azonosítani.
Persze voltak még más lehetőségek is, de az sem biztosította sikert, én pedig jobban szerettem volna biztosra menni.
- Még van egy lehetőség, Kapcsolat, ha Bayard tényleg itt van, akkor csak meg kell találni, azt, akin holovetítő van...
Közben állítok egy keveset a távcsövön, van esetleg generátor a bank tetején? Másodlagos energiaforrás egy hirtelen áramszünet esetére? Messze van a leszállóhelytől? Magas elektromos vezetékek?

// nem tudom, hogy mi tartozik bele a bérgyilkosok alapfelszerelésébe , energiaszkenner, EMI lövedék, stb //

// Bocs, hogy csak most írtam, teljesen megfeledkeztem erről a szálról. Elnézést.   //

előzmény itt(meg még pár poszttal feljebb): NY

A tervezgetés lassan véget ért, levontuk a következtetéseket és búvóhelyet kerestünk magunknak. Mivel nem lett volna jó indokot adni Siniszternek az újabb háborúra ezért a vízalatti hatalmak segítségét kizárhattuk. Csak bujkáltunk és agyaltunk, lévén a városban mindenfelé figyeltek Sinister emberei, még a főmágus toronyba se mehettem el pár cuccért. 
11 napja bujkáltunk, csak egy jóhoz közeli megoldást találtunk. A lány anyjával sikerült felvennünk a kapcsolatot. És sikerült megszervezni egy találkozót a tábornokkal aki valószínűleg ki tudja juttatni Lizit az országból. Apropó Lizi, az utóbbi napokban rájöttünk Phobiával, hogy a csaj kissé beképzelt és elvárja, hogy mindenki mindent helyette csináljon meg. De ez most mellékes. El is mentünk a helyszínre, Lizi persze szerelőnek álcázva. Phobia kezelésbe is veszi a lány kissé kócos haját. Aztán rám néz.
~ Eszedbe ne jusson.
ingatom a fejem enyhén, hogy jelezzem, nekem nem kell igazítás.
A titkárnő behív minket és egy tábornokhoz képest alacsonyabb alak köszönt bennünket, akinek viszont köszönök én is. Miután a férfi meggyőződött róla, hogy tényleg mi vagyunk visszaváltozott eredeti magasságára vagy mi.
A tábornok kérésére pedig felelek is.
- Szóra sem érdemes. A gond az, hogy Siniszter emberei mindenütt ott vannak, és ez nagyban megnehezíti a dolgokat. Gondolom sejti már, hogy miért is vagyunk itt.
Válaszolom röviden, hagyom, hogy Phobia kibontakozzon, ő jobban érthet a szöktetésekhez mint én.

2048. január 20. hétfő – Brooklyni Központi Bank, New York

Sajnos semmi olyasmit nem sikerült felfedeznem a bank tetején, vagy legalábbis közel a leszállóhelyhez, ami igazán hasznomra lehetne, hogy kiderítsem ki is lehet Bayard tábronok, egyáltalán itt van –e az illető. Egyelőre tehát kénytelen voltam feltételezni, hogy itt van, ha már a SzövÁll Hírszerzés azt mondja, akkor feltételezhetően igazuk van – na nem mintha még soha egyetlen hírszerzés sem tévedett volna a világtörténelem folyamán, de ebbe most bele se akartam gondolni. Másrészt sem az alakzat megfigyelése, sem a katonák viselkedése nem adott arra választ, hogy másvalaki lenne a parancsnok, úgy tűnt, hogy minden erejükkel az alacsony fickót védték. Tehát valószínűleg parancsba kapták, hogy így tegyenek, bár a legtöbb katona azért időnként a felettesére pillant megerősítésként, vagy ha más nem akkor azért, hogy nem –e változik a parancs. Itt azonban nem tudtam felfedezni semmi ilyesmit.
Szóval, ha nem akartam egy egész katonai táborral szemben találni magam, és annak közepéről kilőni a célpontnak jelölt tábornokot, akkor kénytelen leszek akkor cselekedni, amikor kijönnek. Ha meg lesznek ártatlan áldozatok, akkor meg hát...na nem, nem vehetem magamra a világ minden baját...ha lesznek szükségtelen áldozatok, akkor lesznek.
Gyorsan kinyitottam a szerelő táskámat, és megnéztem, hogy milyen finomságokkal is láttak még el, ha a hagyományos módszerek „csődöt mondanak”. Ezek már nyílván katonai darabok voltak, a szó minden előnyével és hátrányával egyetemben...

Spoiler:

Nos, egy kevés kutakodással még igen izgalmas dolgok kerültek elő a csomagból, így legalább volt esélyem, arra, hogy azonosítsam, melyik alak is visel egy holoöv energiájának megfelelő elektromos készüléket a kis küldöttség tagjai közül. Most már nem hiányzott más, mint hogy ismét előbukkanjanak az épületből, amit remélhetőleg hamarosan meg fognak tenni, mert egyelőre innen még csak csak megállapíthatnám, hogy melyik szobában vannak egy jófajta lézermikrofon segítségével, de a robbanásbiztos üveget már kicsit bonyolultabb lenne hatezer méterről leszerelni.

//Bocsi, de amíg nem jönnek elő, addig túl sok mindent innen nem tehetek : D //

Várok míg a többiek tanácskoznak és csak miután a térképet is látjuk és elkezdtek tanácskozni csak akkor szólok közbe én is.
- Ami a nevem illeti Phobia, eddig nem is kérdezted és kékségnek hívtál csak én meg lesz@rtam, mert azt hittem 3 napig leszünk összezárva nem 11-ig. Ami pedig a folyón átkelős ötleted illeti nem is olyan rossz. Már van is egy ötletem rá, hogyan kivitelezhetnénk.
ha érdekli őket, akkor el is mondom azt.
- A hajó vagy csónak kölcsönzés nem a legjobb ötlet, mert biztosan figyelik a kölcsönzőket. De ha van a folyó két partján két erős oszlop vagy fa, akkor kifeszíthetnék közé egy erős kötelet és hegymászó karabinerrel meg csigákkal át lehetne jutni. Csak pénz kellene, mert álcázva én megvehetném ezeket a dolgokat. Ami pedig a folyó feletti kötél kifeszítést illeti, azt is meg tudnám oldani, mivel én tudok repülni is.
Mondom az ötletem, majd várom a további javaslatokat, vagy pontosításokat a tervemen.
- De ha van egyéb ötlet, akkor szívesen meghallgatom.