Stonehenge, Anglia

Pókember és Hiro is szkeptikusak azügyben, hogy céllal kerültünk ide, én viszont továbbra is gyanítom, hogy ez nem véletlen.

-Sajnos Svan nem jött velünk. Úgy tűnik, a szerkezet nem teleportált szellemeket - válaszolom Hironak, miközben a telefonom fényében elkezdem felmérni a terepet.

-Hát azt hiszem, most már egyértelmű, hogy se nem szekta, se nem varázsló volt, aki a véseteket csinálta. Ez egyértelműen high-tech cucc, mármint az a gömb ott, márha egyáltalán földi technológia.

Elsőként a számítgépekhez sétálok, az egyik terminált megpróbálom működésbe hozni. Először arra lennék kíváncsi, hogy a gombok meg egyéb interface-ek alapján egyáltalán milyen gép lehet ez - például van-e egy nagy gomb "enter" felirattal a billentyűzeten, meg effélék. Ha sikerül működésbe hoznom valahogy a terminált, akkor igyekszem körülnézni a számítógép adatai közt, hogy kiderüljön, milyen célt szolgál ez a labor.

-Szerintem nézzük meg a gépeket, mielőtt továbbmennénk - mondom Hironak. - Én nem vagyok egy IT guru, szóval ha valaki jobban ért hozzá, akkor próbálkozzon nyugodtan egy másik terminálnál.

Egy ideig klimpírozok a gombokon, de ha nem működik semmi, nincs energia vagy efféle, akkor továbbállok, és a gömböt nézem meg. Valamiért elsőre az a benyomásom, hogy ez egy generátor, vagy hasonló. Talán van ezen is valami bekapcsológomb, vagy efféle. Ha semmi sem jön be ezek közül, akkor marad a felfedezés lehetősége, hogy elinduljunk sétálgatni egy folyosón.

A gombok nyomkodása hamar eredményt hoz, rögtön aktiválódnak a képernyők. Remek, ezek szerint van energia!
-Ezeket a jeleket felismerem, olyanok, mint a...
Mielőtt befejezném a felfedezésem leleplezését, megszólal a riasztó, ami éles hangon hasít a levegőbe. Azt nem tudom, hogy miért itt szól, és miért itt villog, hiszen nem nekünk kell szólni róla, hogy baj van. Úgy tűnik, a kreek nem szeretik a néma riasztó fogalmát.
-Kree írásjelek - fejezem be emelt hangon, hogy a riasztón keresztül is lehessen hallani a szavaimat. - Egy kree laboratóriumban vagyunk. Azt hiszem, nincs okunk az aggodalomra: amikor legutóbb megnéztem, még barátságos viszonyban voltak a Földdel. Csak el kell magyaráznunk, hogy véletlenül kerültünk ide a teleportáló... Izéjükkel.
Ha ez egy kree labor, és a vésetet ők lézerezték a Stonhenge-be, akkor nyilván ők járkáltak errefelé mostanában. Akkor viszont...
-De vajon miért gyilkoltak a kreek embereket a Stonehenge-nél? - Teszem még fel a kérdést, miközben riasztó egyre inkább kezd zavarni. Abban azért biztos vagyok, hogy egy csapat riadóztatott kree katonával szemben nem sok esélyem lenne, úgyhogy a fegyveremet nem is veszem elő, csak azt érném el vele, hogy ellenségesnek vesznek, és agyonlőnek rögtön.
Ha valaki ténylegesen beront, és fegyvert fog ránk, akkor megadom magam, remélem, ki tudjuk beszélni a dologból magunkat

A riasztó csak szól és szól, de elmarad a várva várt kree hadsereg. Helyette különféle zajok váltják fel a riasztó hangját, fúrás, dörömbölés, satöbbi. Mikor végre elül minden zaj, akkor a telefonommal világítva ismét megpróbálom felderíteni a helyet, megnézni, hogy mi volt a hang forrása.
Mostanra mondhatjuk, hogy nem vagyok túl nyugodt, de azt hiszem ez nem meglepő. Most már kifejezetten örülnék talán néhány kree-nek, de a zajokból ítélve valaki épp megfúrta, kitépte, vagy valami más módon kikapcsolta a riasztó rendszert. Valaki más is van itt rajtunk kívül?
A telefonommal világítva óvatosan indulok el a zajok irányába, és közben a többiektől is várok egy kis segítséget.
-Nem mintha be lennék szarva, de valami keményebb kötésű lovag megnézhetné, hogy mi folyik itt - vetem fel egyértelműen George-nak és Hironak címezve a szavaimat.
Ha valami vagy valaki felbukkan, és az nem tűnik barátságosnak, jobb híján én is a fegyveremért nyúlok, de remélem, hogy nem kell elkezdenem lövöldözni egy ilyen laborban. Mégha nincsenek is itt kreek, ez a rengeteg cucc elég értékes lehet, és fel lehetne használni gondolom. A SHIELD biztos örülne, ha nem üres kézzel mennénk innen vissza, és talán legközelebb is felhívnának egy zsíros szakértői nyomozásra. Te jó ég, mikor kezdtem el abban reménykedni, hogy a SHIELD alkalmaz?

A lovagok nem sietik el a lovagiaskodást, pókpofa sem szól semmit, mindenki csak néz ki a fejéből, szóval rám marad a hősködés. Őszintén szólva ezerszer inkább hősködök itt, mint a Noén, vagy annak időhurokba került emlékmásán, szóval nincs okom panaszra. Sehol egy zombi, sehol egy atombomba, szóval lássuk! A folyosón nem sok mindent látok, úgyhogy bekapcsolom a zseblámát, így már messzebre elér a fény. A folyosó elég tágas, és javarészt üres is, de aztán a telefonom fényében észreveszek valami izgalmasat.
-Találtam itt valakit - szólok vissza a többieknek. - Nincs túl jó bőrben.
Közelebb sétálok az alakhoz, és közben megpróbálok rájönni, hogy mi lehet a baja, van-e rajta feltűnő sérülés. Ezen kívül a mellette lévő gépre is vetek egy pillantást, hátha rájövök, mi lehet az. Ha az alak nincs magánál, akkor alaposabban is megvizsgálom, hogy életben van-e még, embernek tűnik-e, és van-e nála fegyver vagy más hasznos cucc.

George kijött, a többiek még bent nyaralnak, de ez van, bátornak kell lenni. A vizsgálat után néhány dolog kiderül: egy tartályban volt a fickó, aki most itt fekszik a földön. A tartályban valószínűleg hibernálva, vagy altatva volt az illető, most még nem igazán tért magához. Az egyenruhája alapján kree százados lehet, vagy annak valami kiszuperált változata. A különös, hogy ez itt az egyetlen ilyen kapszula, amit látok, nem sorakoznak a falon százval a hasonlók.
Az nyilvánvaló, hogy ez nem egy börtön, akkor nem egyenruhában lenne a fazon. Hogy miért lehetett akkor a kapszulában, hát arról lövésem sincs.
-Ez egy kree tiszt - állapítom meg George-nak. - De az egyenruhája különleges. És életben van.
Csak képzelődöm, vagy jól emlékszem, hogy a földi levegő nem a legkellemesebb a kree-k számára, mert alacsony a...? Hát, valami alacsony benne. De remélhetőleg egy ilyen kree laborban a levegő nekik van beállítva. Legalábbis én nem látok sehol lélegeztetőt, szóval vagy ez az igazság, vagy a fickó lassan kinyúvad majd. Ha tényleg altatva volt ebben a tartályban, akkor biztos eléggé ki van még nyúvadva.
-Találtunk egy kreet! - Kiáltom be a többieknek, akik még mindig a laborban gubbasztanak, aztán a fickó mellé térdelek, és egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a karperecét kezdem nézegetni. Hát ki tudja, talán ezt is hozzáadhatnám a kollekciómhoz! Ha nincs ellenállás, és a pasas továbbra is ájult, akkor lehúzom a kezéről a karpereceket, és megnézegetem őket. Talán még fel is próbálom a kvantum mellé.
-Szerinted mióta lehet ebben a kapszulában? - Kérdem George-tól majdnem-hullarablás közben.
Még eszembe jut, hogy a képességemet használva kiderítsem, mik az utolsó emlékei, de gyanítom, hogy az elmúlt pár napból nem lenne semmi használható, mert csak egy kád vízben szundikált a pasas.

A karperec nem enged, ki is derül, hogy nem kozmikus ereklye, inkább csak számítógép kezelőfelület, úgyhogy nem is piszkálom, mert továbbra sem értek kree nyelven, épp csak a betűket ismerem fel. Az emlékekkel viszont nagyobb szerencsém van. Úgy tűnik, nem tudatos állapotban volt tartva a tartályba, így a tartályba kerülés előttről is látok emlékeket. Hát szép kis időutazás, annyi biztos: ősemberek a történelem előtti időkből, kreek kelnek az emberek védelmére egy másik, bizonyára földönkívüli faj tagjai ellen - talán Vanathok, ezt legalábbis többször mondták. Az nem világos, hogy ha a kreek veszítettek, akkor mit tehetett utána a vanathok csapata az emberekkel, de abból ítélve, hogy én például létezem, úgy tűnik, hogy nem pusztították ki az emberi fajt.
A harc közben különleges képességekről tett bizonyságot ez a kree, talán egyfajta szuperhős lehet közöttük, ezért is a speciális ruha.
-Na először is - kezdek bele a dolgok összefoglalásába George-nak, mert a többiek még mindig nem jöttek elő a laborból - fontos tisztázni, hogy a Stonehenge-nél a történelem előtti időkben már jártak kree-k, amikor az emberek még primitívek voltak, az építmény viszont már állt: szóval szerintem a kreek építhették talán. Ez a fickó itt egy csapat kreevel együtt ősembereket védett egy másik csapat idegentől, valami Vanathoktól. Másodszor, a kreek veszítettek, őt pedig a Vanathok bebörtönözték ebbe a kapszulába, mert máshogy nem tudták legyőzni, elég szívós egy fickó. Ebből ítélve szerintem percek kérdése, hogy magához térjen, a regenerációja kiemelkedő.
Mielőtt George feltehetné az egyértelműen következő kérdést, hogy mindezt honnan a francból tudom, már emelem is a kezemet.
-Az emlékeiben láttam - adom a rövid magyarázatot, aztán ismét a kree felé fordulok. -Valószínűleg kicsit ijedt lehet, amikor majd felébred, talán azt hiszi, hogy még mindig ott van a harctéren, szóval akár ránk is támadhat hirtelenjében. Hamar meg kell nyugtatni, hogy nem vagyunk az ellenségei, és biztonságban van.
Jobb híján megrázogatom, finoman megpróbálom felpofozni a fickót, effélékkel igyekszem magához téríteni. Ha nem jön be, akkor jobban szemügyre veszem a karperecen lévő gombokat, hátha van rajta valami egyértelműen felismerhető funkció, ami vészhelyzet esetén adrenalinlöketet ad neki, vagy tudom is én.

Nem tudom, mennyire van kigyúrva George, de azt gyanítom, hogy egy kree szuperharcost nem sokáig tudna feltartani, még kábult állapotban sem. Ezt persze nem osztom meg vele, csak bólintok neki, és reméljük a legjobbakat.
A pofozgatás nem segít, a rázkodás se többet, szóval marad az opció, hogy nyomkodom a karján a gépet, és reménykedünk a legjobban. Mázlim van, egész sokat megértek a gombokból és feliratokból, úgyhogy sikerül egy vészfunkciót beindítanom, és máris megtörténik a csoda. Oké, nem máris, de pár perc alatt. Mikor felköhögte a vizet a tartályból, és kihányt némi vért is, kezd jobban lenni. Végül már a szemét is nyitogatja, és mozogni próbál.
-Reménykedjünk benne, hogy van fordítógép a páncéljában, különben nem sokat fogunk tudni kezdeni egymással.
-Heló, értesz engem? Jól érzed magad? - Kérdem a kree felé fordulva. - Ne aggódj, biztonságban vagy, nem akarunk bántani téged - jó ezeket az elején leszögezni, fegyver nélkül, tömeg nélkül. Ilyen szempontból még jobb is, hogy a többiek bent maradtak a laborban.
-Elég sokáig feküdtél... Elaltatva. Tudsz mozogni? Emlékszel arra, hogyan kerültél ide?
Az "elég sokáig" enyhe kifejezés, talán százezer évekig feküdt itt, de ez most mindegy. A lényeg, hogy talpra állítsuk. És hogy miért? Mert az biztos, hogy az ő segítségével simán kijutunk innen. Egyelőre viszont csak reménykedjünk abban, hogy érti a beszédemet, és nem az az első reflexe, hogy kinyír itt mindnekit paranoiából.

A fickó már köhécselget, néz is minket, kezdem azt remélni, hogy megérthet valamit a szavaimból, aztán egyszercsak elernyed a földön, és mintha egy zajt hallottam volna - olyan volt, mintha légpuskával lőttek volna, és remélhetőleg csak altatót, különben bajban lehetünk. Ijedten nézek körbe, hogy honnan érkezhetett a hang, de egy másik kree megakaszt. Kell egy kis idő, mire rájövök, hogy csak egy hologramot látok. De akárki is áll a vetített képen, az egyértelmű, hogy vannak információi arról, hogy mi történik itt, tehát nem egy előre rögzített felvételt játszik le. Akkor pedig gondolom válaszolni is tudunk neki.
A kree szerencsénkre angolul beszél, és egészen érthetően is, úgyhogy a kommunikáció nem lesz gond. Talán felkeltettük a figyelmét azzal, hogy kinyílt a sztázis kapszula, amiben a főnöke feküdt. Lehet, hogy a karperec küldött neki valamilyen jelzést. Akárhogy is, most nem állunk jól: a kreenek nem tett jót az ébresztés.
-Heló, kree - köszönök vissza a nőnek. - Bocs, nem állt szándékomban a kree örökkévalók kiírtása, csak fel akartam kelteni La-Rennt. Ha meg tudod mondani, hogyan juthatunk ki ebből a laborból, akkor nagyon szívesen eljuttatjuk valakihez, aki orvosi ellátásban részesítheti. Véletlenül teleportáltuk magunkat ide valami vésetet vizsgálva, és megint csak véletlenül ébresztettük fel La-Rennt is. Szóval ha el tudnád mondani, hogy hol vagyunk, mi ez a hely, és hogyan jutunk ki innen, akkor végre véget vethetnénk a véletleneknek, és megmenthetnénk a tábornokodat. A testvérét amúgy nem láttuk a környéken, ha ez számít valamit... - Teszem még hozzá tétovázva, és várom, hogy valóban válaszol-e a kree.
Remélem segít a nő, elég fontos lehet neki is, hogy La-Renn ne haljon meg. Persze az is lehet, hogy már itt a laborban megtaláljuk azt, amire szüksége van La-Rennek, de gondolom a kreenek utána sem áll érdekében hagyni minket itt garázdálkodni. Meglátjuk.